A Zelda II az a játék, amely a legjobban megosztja a Zelda fanokat. Hát most igen. A nagyon sikeres The Legend of Zelda után joggal gondolkodhatnak el azon a készítők, hogy most jó lesz az, hogy ha másodjára is ugyanazt adjuk a játékosoknak? Vagy alkossunk valami újat? Az utóbbi mellett döntöttek, és szinte teljesen átszabták a 2. részt, és ilyen arcade-os jellege lett az oldalnézettel, meg hogy életeket számolt a gép. Nagyon sok mindent elvettek ebben a játékban. Nem volt rúpia, nem volt szív, a varázslatokat csak úgy a két szép szemünkért megkapjuk. Viszont itt voltak először városok, itt lehetett először beszélgetni emberekkel. Az 1. Zeldában nincsenek városok, emberek se nagyon, csak a boltosok, varázslók és bölcsek. Joggal tehetnénk fel azt a kérdést, hogy ha nincsenek szívek és rúpiák, akkor mit kapunk egy-egy ellenség megöléséért? Hát kérem szépen tapasztalati pontokat! A képernyő jobb-felső sarkában gyűlnek a tapasztalati pontok. Ha elérjük az éppen kiszabott pontszámot, akkor Link fejlődik. Három féle képpen fejlődhet: Vagy az életereje, vagy a támadóereje, vagy a varázsereje. Mindhárom maximális ereje 8-as szint. Mindazonáltal a játék kegyetlen nehéz! Az erősebb ellenfeleket sem könnyű megölni, és még erre rájön az, hogy nem kapunk életenergiát! Mert az is olyan, hogy fokozatosan sebződünk, és meghalunk végül. Nagyon ritkán lehet tündérrel találkozni, és még ritkábban élettel! Mint már az elején megírtam a gép életeket számol. Mindig három élettel kezdünk. Annyi könnyebbség van a játékban, hogy ha meghalunk, akkor ott folytatjuk, ahol meghaltunk, és a már megölt ellenfelek nem térnek vissza. De ha elfogy az összes életünk, akkor Ganon a képünkbe röhög, és ha folytatjuk, akkor visszatérünk a templomba, ahol Zelda alszik. Egyébként a játéknak nagyon érdekes története van. Az első Zelda direkt folytatása. Az a lényeg, hogy Ganon visszatért. De hogy ne tudja elrabolni Zelda Hercegnőt, ezért a legfőbb védője, Impa (vele az OoT-ben találkozhatunk, ő a hat bölcs egyike) altatóvarázslatot “szórt” Zeldára, és csak a Bátorság Triforce-a töri meg a varázslatot. Amit a fő-fő ellenség őriz, aki nem Ganon, hanem Dark Link. Őt kell megölni a játék legvégén. Azt mondják azok akik végigvitték, hogy őt nagyon könnyű megölni. Ha olyan, mint az OoT-s Dark Link, tehát utánozza a mozgásunkat, akkor tényleg könnyű. Ugyanis biztos van olyan mozgás, amit Dark Link nem tud megcsinálni, amit mi igen, és nagyon hatásos (lásd az OoT-ben a Din’s Fire), és azzal kell megölni. Egyébként eléggé pocsékul van megoldva a tapasztalati pontrendszer. Mert az rendben van, hogy minden egyes elért pontszám után egy magasabb pontszámhatár jön, de az a baj, hogy ha elvesztjük az összes életünk, akkor ez mind lenullázódik, és a térkép elején meg olyan piti ellenfelek vannak, amelyekért 2-3 pontot kapunk. De előfordulnak 20 pontosok is, de ezeknél meg könnyű meghalni, és így mikor fejlődünk tovább? Én most ott tartok, hogy a támadási erősségem hármas szintű, a varázserőm négyes, és az életerőm is négyes szintű. És nekem már 800 pontot kell elérni a következő szint fejlődéséig. Szóval így, hogy lenullázódnak a pontjaim, és az elejéről kell kezdenem, nehezen fogok tudni továbbfejlődni. A nehézség meg igazából abban rejlik, hogy ugye nem kapunk plusz életerőt, ha megölünk valakit. És ez is rossz. Inkább életerő lenne! És az az érdekes, hogy annak ellenére, hogy van hátránya a játéknak, mégis olyan hangulata van a játéknak, amit imádok! Megmondom őszintén, hogy én azok közé tartozok, akik szeretik ezt a játékot! És a zenét bár nem Koji Kondo szerezte, mégis a legjobbak között van! Nyilván sokan ismeritek a Super Smash Bros. Melee-t, a közkedvelt Hyrule Temple zene is a Zelda II-ből való. Ez szól a Dungeonökben, amikből szám szerint 7 van. És hát tényleg megosztja a közönséget, és ahogy a világátlagot elnézem a nem tetszők vannak többen, mert a játék világátlaga 69-70% körül mozog. Valószínűleg a pontrendszernek köszönhetően. Nagy kár, mert egyébként tényleg nagyon hangulatos játék.
