2008. május 6., kedd
The Legend of Zelda – Egyre közelebb a végéhez
Twilight Princess értékelése
Manapság nemigen Zeldáztam, egy kicsit összesűrűsödtek a családi dolgok, így nemigen volt időm játszani, de ma nekiülök a TP elé. Meg a Phantom Hourglasst is szeretném folytatni, csak elakadtam egy helyen, az Isle of Gustban (ahol mindig orkánerejű szél fúj) egy helyen nem tudok továbbmenni, de gyanítom, hogy a szél segítségével kell továbbmenni, majd még utánanézek. Amúgy is rég vettem elő a DS lite-omat. 😅
De most értékelői szemmel szerenték foglalkozni a TP-vel, mert azt tapasztalom, hogy ez is legalább annyira megosztja a közönséget, mint anno a Zelda II. A “problémát” sokan abban látják, hogy akkorát akartak durrantani a TP-vel, mint a OoT-vel, ezért sok elemet átvettek az OoT-ből. Elég olyan egyszerű dolgokra gondolni, minta 2 TP-s Dungeon neve, mit a Forest Temple és a Water Temple. Ugye, hogy ismerősek az OoT-ből? Bár merész fogásnak tartom pont a Water Temple nevet átvenni, mert azt nemcsak én tartom nehéznek. Meg a sok videón is látszik, hogy nagyon hatásosra akarták tenni a játékot, ezzel nincs is semmi baj, mert tényleg az, csak ezt sokan erőltetettnek tartják. A Japán Famitsu videojáték-újság véleményére sokat adok, mert néha, amit olvasok angolra fordított cikkjeiket, látszik, hogy szakemberek foglalkoznak a játékokkal. Meg a 40 pontos pontozásuk is nagyon tetszik. Ha jól tudom, 1987 óta léteznek, azóta 7, vagy 8 játék kapott 40/40 pontot, az első volt 1998-ban az Ocarina of Time. Képzelem, mekkora hírverése lehet, hogy megvan az első 40/40 pontos játék!!! XD A Twilight Princess “csak” 38/40-et kapott, és a világ legjobb játékainak listáján a 35. helyen van. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a Famitsu is erőltetettnek tartja a játékot, de más oka is van annak, hogy nem kapott 40 pontot. Ugyanis még egy Zelda játék kapott 40/40 pontot, ez pedig a The Wind Waker. Aki egy kicsit is jártas a Japán dolgokban, az szerintem mindent ért. A Japánok jobban szeretik a Wind Wakert, az Amerikaiaknak meg a Twilight Princess jön be jobban. Hogy mi ennek az oka? A japánok jobban szeretik a rajzfilmszerű grafikát, de ez a rajzfilm-imádat náluk szinte mindenhol jelen van, elég csak az animékre, mangákra gondolni. Meg nagyon szeretik az aranyos, kawaii dolgokat, és nagyon tetszik nekik, ahogy Toon Link meg van rajzolva, ezért jön be nekik jobban a WW.
A Twilight Princess meg túlzottan életszagú lett. Pedig szerintem nagyon jó lett. Midna is az idők múlásával egyre jobban megkedvelt minket. Eleinte eléggé bunkó volt velünk (ezt így vegyétek szó szerint) de mostanra nagyon barátságos lett, és megkedvelt minket. Most pedig lássunk egy rövid értékelést. Úgy fogom osztályozni, mint az ősrégi 576 KByte újságokban, tehát még a részpontokat is százalékban adom meg. És bejön +1 pont, a “kihívás”. Ez benne volt a régi 576 KByte-okban. Itt a harcrendszert értékelték, meg hogy mennyire élvezetesek a harcok. Hát akkor lássuk:
Twilight Princess | Wii | GC |
---|---|---|
Grafika | 88% | 99% |
Játszhatóság | 97% | 92% |
Kihívás | 98% | 93% |
Szavatosság | 99% | 100% |
Zene / hang | 96% | 96% |
Hangulat | 98% | 92% |
Összhatás | 96% | 96% |
Hát én így gondolkodom a játékról. Wiin tényleg sokkal jobb játszani. Ha esetleg valaki meglepődne a nagyobb különbségeken az azért van, mert bár ugyanaz a 2 játék, de a két konzolon mégis más az értéke. Ugyanaz a grafika GC-n tökéletes, de a Wii ennél többet tud. Mondjuk köztudott, hogy GC-re tervezték eleinte a játékot. De Wiin sokkal hangulatosabb a játék. A mozgásérzékelés tényleg nagyobb játékélményt ad, mert ha ugyanúgy mozgatom a Wiimote-ot, ahogy Link a kardot, akkor tényleg olyan érzést ad, mintha része lennék a játéknak. Wiin sokkal jobb játszani, de GC tulajoknak sincs okuk búsulni, mert GC-re a TP limitált példányszámban készült, és tudtom szerint el is adták az összeset, másfél millió példányt. És ha találunk az eBayen, GC verziót, azt is 50 fontért adják (kb. 16-20000 ft) szóval becsüljék meg, mert nagy ritkaság! A másik, ami a GC verzió mellett szól, hogy ugye köztudott, hogy a Wii verzió tükörképe a GC verziónak. És a GC-s az eredeti! Ennek az az oka, hogy Link balkezes (ha megfigyelitek a játékokban, a bal kezében tartja a kardot, meg az egyéb tárgyait) és a Wii tulajok nagy része feltehetően jobb kezes (mint pl. én is ^^’) ezért kellett megtükrözni a játékot, hogy a jobb kezünkben foghassuk meg a kardot. Hát akkor Link kénytelen lesz megtanulni jobb kézzel írni. 😅
2008. május 4., vasárnap
Majora's Mask
2008. május 1., csütörtök
Twilight Princess fejlemények
Voltak problémáim a TP-vel még amikor farkas voltam. Amikor be kellett gyűjteni a láthatatlan könnyeket, akkor volt az a három árnyék. És hirtelen nem tudtam, hogy megölni őket, mert tudni kell róluk, hogy amikor kettő meghal, akkor a harmadik mindig újraéleszti őket. A Zelda játékoknak nemcsak a logikai feladatok a védjegyeik, hanem az is, hogy minden ellenfélnek vannak erősségeik, és gyenge pontjaik. És a gyenge pontjaikat kell megtalálni. Ezeknek az árnyékoknak az összetartozás, az egység az erősségük. Viszont két részre oszlanak. Először azt kell megölni, amelyik egyedül van, aztán a másik kettő köré olyan kört kell képezni, és az önmagában megsebzi őket, és ha megszünetjük a kört, akkor a másik kettő egyszerre hal meg. Mindez szép és jó, de ezt nem tudtam. Azt tudtam, hogy van a kör, de hogy az sebzi is őket, arra nem gondoltam volna. A másik meg az, hogy ahány embert megkérdeztem, annyiféle módon mondták el, hogyan kell egyszerre két árnyékot megölni. Az egyik azt mondta, hogy a kör képzése után támadni kell. A másik meg azt, hogy elég csak a kört képezni, a harmadik meg azt, hogy meg is kell szüntetni a kört! Gyakrolatilg a létező összes verzióval el voltam látva -_-‘ Na mindegy, végülis az a lényeg, hogy végül meglett az összes könnycsepp, így megszűnt a sötétség a vidéken. Aztán bementem a Forest Temple-ben, amit ezzel az erővel ki is végeztem. Marha könnyű Dungeon volt! Csak a szélbumerángot kell megszerezni, aztán onnstól kezdve sima ügy! A főellenséget (Diababa) meg egy kis logikával könnyű volt kivégezni. Na hiszen, ez még csak az első Dungeon volt, és még van nyolc!
2008. április 30., szerda
Átfedések a Mario és a Zelda játékok között
Nem tudom, hogy ki mennyire van képben, de vannak azonosságok a Mario és a Zeldajátékok között. Szám szerint három. Kettő jött át Zeldából Marióba, egy meg Marióból Zeldába:
- Van a furulya, amit megszerzel az első Zelda játékban, emellett van a Super Mario Bros. 3-ban is furulya. Ha megszólaltatod őket, felfedezhező, hogy mindkettőnek ugyanaz a hangjuk.
- A Wizzrobe-ok, akikről lentebb írtam, a Super Mario World kastélyában is megtalálhatók, csak ott Kamek a nevük.
- A Link to the Pasttől kezdve az összes Zelda játék tündér zenéje ugyanazon a dallamon alapul. Hallgassátok csak meg a Super Mario Bros. 3 3. világának a zenéjét! Ugye, hogy ismerős?
Egyébként nemcsak a Zelda és a Mariók között van ilyen kapcsolat. Az Amerikai Super Mario Bros. 2-ben találhatók ilyen lebegő gömbök. Ugyanez megtalálható a NES-es Kirby’s Adventure-ben.
Egy pár szót szólnák a Kirby játékszériáról. Nagyon jó Nintendo Franchise. Legfőbb ismertetőjegyei a könnyűség és a korát meghaladó grafika. Igen, a Kirby játékok nagyon könnyűek. A NES-es Kirby’s Adventure-t is simán végigvittem. És a grafika! Komolyan mondom a NES-es Kirby az SNES-es játékok között is simán elvegyülhetne, annyira szép! Ha valaki szeretne egy könnyed, de mégis élvezhető játékkal játszani, azoknak bátran ajánlom a Kirby játékokat! Ha már nincs NES-ed, Virtual Console-ról is letölthető a Kirby’s Adventure.
2008. április 29., kedd
The Legend of Zelda – Túl a felén
A NES-es Zelda örömén felbuzdulva folytattam Virtual Console-on a játékot ott, ahol abbahagytam. Kigondoltam magamban, hogy lehet a legegyszerűbb megölni azokat a lovagokat, és arra jutottam, hogy a temetőből megszerzem a legerősebb kardot, ami duplát sebez, és bombát is viszek magammal, meg piros medicint (2× tölti újra a szíveimet). És így végül sikerült. Nagyon örültem, hogy csak háromszor kellett így már beléjük kardozni, mire meghaltak. Meg is könnyebbültem, mikor el tudtam tolni a követ, és le tudtam menni a lépcsőn. Azt hittem, hogy öröm-boldogság, kezemben tudtatom a furulyát, de nem -_- Kiderült, hogy még hat ilyen lovaggal meg megküzdenem T_T Mindegy egy kis kihívás nem árt! Osztottam őket, és végül sikerült megölni őket is! A követ elmozdítva jelent meg az a lépcső, mely a furulyához visz. Kulcsfontosságú a főellenség megöléséhez, ugyanis furulyán kell zenélni, mert nagyon utálja a hangokat. Erre ő összeesik, és két karddöfés után kifekszik, és kész az 5. Dungeon, és ezzel túl vagyok a játék felén. No nem voltam rest meglátogatni a 6. Dungeont, ami már elég nehéz. Itt jelennek meg a Wizzrobe-ok. Varzázslók, elég sok Zeldában láthatók. Nagyon érdekesek ebben a játékban, ugyanis nagyon könnyű őket kicselezni, sőt, egymást is képesek sebezni, de nagyon kell vigyázni, mert ha az egyik eltalál, akkor 4 szívet sebződünk! Az a technikájuk, hogy mindig oda céloznak, ahol legelőször meglátnak, és általában arra néznek. Tehát, ha elmész onnan, akkor megmenekültél. És talán pont ennek tudható be, hogy négyet sebeznek, hogy ilyen könnyű kikerült a támadásukat, de ha egyszer is elhibázod az akár végzetes is lehet! Szerintem most már végigviszem ezt a Zeldát. 😅
NES-es The Legend of Zelda megérkezett
Megérkezett postai úton a The Legend of Zelda játék. Az egész széria alfája, innen indul el ez a fantasztikus sorozat! A játék egyébként forradalminak számít a maga korában, ugyanis ez volt az első olyan játék, ahol lehetett menteni! Emellett a hatalmas játéktér is közrejátszott abban, hogy korának egyik legnagyobb játéka legyen. Ugyanis csak Hyrule vidéke 16×8 képkockából áll, míg egy játék átlagban alig pár kockából állt anno. És ebbe még nincsenek benne a Dungeonok és a boltok! Emellett azt is érdemes tudni, hogy ez időben csak egyfelé (jobbra) lehetett mozgatni karakterünket, de itt Link mind a négy irányban képes mozogni!
Emellett a játéknak története is van: A tolvajok királya, Ganon szerette volna uralni Hyrule földjét. Tudomást szerzett arról, hogy Isteni erővel bír az, aki megszerzi a Triforce-ot, meg is kaparintja az Erő Triforce-át, Azonban nem éri be ennyivel, kell neki a bölcsesség Triforce-a is. A bátorság nem szerepel ebben a játékban. Hyrule hercegnője, Zelda tudomást szerez erről, és nyolc részre töri szét a Bölcsesség Triforce-át, és egy-egy katakomba mélyén rejti el. Ganon elrabolja Zelda Hercegnőt, és arra kényszeríti, hogy árulja el a darabok helyszíneit. Persze Zeldát sem abból a fából faragták, pláne, hogy tudja, hogy úton az egyszemélyes felmentősereg Link személyében.
Link először megszerzi a bölcsesség Triforce-ának a nyolc darabját (első 8 Dungeon) és utána indul megölni Ganont, hogy kiszabadítsa Zelda Hercegnőt.
A játéktér hatalmassága már így is a NES képességének határait súrolja, ezért az éppen aktuális Dungeon helyét már nem tudták megjeleníteni a képernyőn. Ezért is van az, hogy anno, amikor megjelent a játék egy térkép is volt a dobozban. Mivel ugye nekem nincs térképem, se dobozom, se Instruction Bookletem a játékhoz, ezért a GameFaqs térképét szoktam használni. A térkép itt érhető el: http://www.gamefaqs.com/console/nes/file/563433/12694 Hatalmas segítség, mert ide minden le van rajzolva, hogy melyik Dungeon hol van, és az összes titok benne van. Amikor Virtual Console-on játszottam, akkor mindig ezt használtam. És ma, amikor elővettem a NES-t, összekötöttem, és elindítottam a játékot, gondoltam, szétnézek. Megmosolyogtam magamban, amikor térkép nélkül megtaláltam az 1. Dungeon színhelyét, és meg is csináltam! Egyáltalán nem nehéz.
Az első 3 Dungeon nem nehéz, a negyediktől kezd bedurvulni. Virtual Console-on az 5. Dungeonig jutottam el. Ott van egy kegyetlen nehéz rész, amin nem tudok túljutni. Az a lényeg, hogy van 6 páncélos lovag, akit egyébként is nagyon nehéz megölni, ugyanis előlről nem lehet sebezni őket, csak oldalról és hátulról. És még így is sokszor kell beléjük kardozni, hogy meghaljanak. De nem is ezért annyira nehéz. Hanem attól, hogy szabadon változtatak irányt. Hirtelen gondolnak egyet, és belém döfnek, és 2 szívet sebez! És ez még nem minden, ugyanis kék színű páncélban vannak a lovagok, amelyek még erősebbek. És kulcsfontosságú lenne megölni őket, mert itt kapjuk meg a furulyát, és csak azzal lehet megölni a főellenséget. Képben is meg tudom mutatni a nehéz részt.
Egyedül ez akadályoz abban, hogy VC-n továbbjussak, de majd, ha kivégzem a TP-t, szerintem ez lesz a következő játék. Mindenesetre nagyon örülök a NES-es Zeldának, mert nagyon ritka, és emellett ez a 6. Zelda játékom ^^
GameSpotos teszt
Írtam GameSpotra tesztet, méghozzá az első Zeldáról. Aki jól tud angolul, az itt olvashatja:
http://www.gamespot.com/wii/adventure/legendofzeldanes/player_review.html?id=562777Egyébként most várakozó álláspontban vagyok, mert hónapok óta keresem a Vaterán a NES-es Zeldákat, és most végre találtam egyet vasárnap 2000 forintért. És az eladó tegnap feladta ajánlottan, elsőbbségivel, úgyhogy esélyes, hogy ma megérkezik.
2008. április 28., hétfő
Twilight Princess – Wolf Link
Sikerült túljutnom azon a részen, ahol GC-n félbehagytam, méghozzá ott, ahol először harcoltam három árnyékkal egyszerre. Jó volt másodjára is Hyrule Castle-ben járni, bár Midna nem valami kedves. Eléggé távolságtartó és lekezelő a viselkedése. Annyira nem volt nekem könnyű a kastélyban, mert sokszor meghaltam, amikor rámtámadtak ott a kis árnyékok, akkor beleestem a vízbe. És onnan egyrészt nagyon nehéz támadni, másrészt meg kimászni is nehéz, amikor állandóan támadnak, és az a 3 szív könnyen elvész. De végül kijutottam a kastélyból. Aztán a faluban megszerezni a kardot és a pajzsot. Tök jó volt beszélgetni a kutyával, a macskával és a tyúkkal. 😅 Aztán visszamentem a Faron Woodsba, itt harcoltam először a három árnyékkal, itt hagytam abba GC-n. Érdekes, egyébként GC-n eléggé megszenvedtem ezekkel a nagy árnyékokkal, itt meg tök könnyen ment. Nem tudom, hogy most vagy meg van nehezítve a GC verzió, vagy én nem csináltam ott valamit jól (inkább ez a sanszos). Aztán elkezdtem gyűjtögetni a láthatatlan könnyeket. Mindig volt itt valami kisebb elakadás, de alapos szétnézés után mindig rájöttem a titok nyitjára. És itt mentettem, ahol másodjára harcoltam a három nagy árnyékkal. Nem tudom, hogy mi lehet a hiba, de itt mindig meghaltam, pedig ugyanúgy kivégeztem őket, de az volt a furcsa, hogy miután kettő meghalt, azok ketten újjáéledtek. Aztán a B gomb nyomva tartásával probáltam védőburkot képezve magam körül menekülni, de az egyik árnyék valahogy behatolt a védőburokba és elvette az egy szívemet. Szerintem majd holnap folytatom, akkor megpróbálok rájönni arra, hogy mit hibázhattam el. Pedig már csak két láthatatlan könnycsepp hiányzik. Aztán megszűnik a alkony, és tippem szerint visszakapom az eredeti alakomat.
A játékzeneszerzők legnagyobbika: Koji Kondo
Aki játszott már Zeldákkal, az tudja, hogy a már a fantasztikus zenéik miatt is lehet imádni a játékszériát. Szerintem maga a zeneszerző is megérdemel egy külön megemlékezést.
Koji Kondo 1960. augusztus 13-án született Nagoyában (Tokió és Oszaka mellett a harmadik legnagyobb japán város). A zeneszerzés egyáltalán nem idegen tőle, hisz tinédzser korában is szerzett magának zenéket. 1980-ban hallott a Nintendo cégről először. Hozzájuk meg 1983-ban csatlakozott, amikor a Nintendo újsághirdetést adott fel, hogy zeneszerzőket keresnek a Nintendo Entertainment System játékokhoz. Gondolta, hogy szerencsét próbál, és társult az óriáscéghez. Játékzenéket még soha nem szerzett. Egy kicsit megszorítva érezte magát, amikor mondták neki, hogy kizárólag a NES négy csatornájára hagyatkozhat. Felülkerekedett a NES korlátain, és felfedezte az ötödik csatornát, és képes volt úgy öt csatornán zenét szerezni, hogy le tudta játszani a NES! Ennek köszönhető az, hogy az általa szerzett NES-es Super Mario Bros. széria és a NES-es Zelda játékok zenéi ennyire dallamosak, kellemesek a fülnek! Emellett az ő nevéhez fűződik az első CD minőségű játékzene (Super Mario 64, 1996). De az összes Super Mario és Zelda játékszéria zenéit maradéktalanul ő jegyzi!