Megy már egy hónapja, ma sikerült lemenni a túlsúlyos tartományból. Nagyon meg voltam döbbenve, amikor a Wii Fit Plus 25,90-es BMI-t mutatott, na mondom, igencsak felszedtem magamra... Ez pontosan 76 kg-ot jelentett. Komolyan mondom, nekem ez az egyik átkom, hogy szeretek enni (finomat, és nem mindig egészségeset), és hízok. És nem tudom, mit tehetnék annak érdekében, hogy lemondjak a hízásról. Most 24,93-as BMI-t mért 72,9 kg-mal, tehát van eredmény, csak néha rossz szétnézni a boltok polcain, hogy lemondással jár, de ha eredményt akarok elérni, akkor meg kell tenni. De talán rá tudok szokni arra, hogy egészségesebben étkezzek. Nővérem egyik barátjának van egy ilyen gyorsétkezdéje, és amikor egyszer fogyókúra közben mentünk, akkor szétnéztem a lehetőségek közül, és halrudakat és salátát kértem. Amúgy nem fogyókúra alatt sült krumplit és hamburgert. Ugye micsoda különbség? Na szóval, a saláta lényegében a paradicsomból és hagymából állt a saláta mellett, és ez megihletett. Tegnap vettem salátakrémet, és itthon kipróbáltam salátával, uborkával, paradicsommal, erre rászórtam a krémet. Hát nem gondoltam volna, hogy van híd az egészséges étkezés és a földi mennyország között. Nagyon ízlett. Hagymát inkább kerülöm, mert utálom órákig a számban érezni, és szinte semmivel nem tudom semlegesíteni. Amúgy szoktam néha kukoricasalátát csinálni magamnak. Egyszerű: Tejföl, majonéz, ketchup, mustár, kukorica. Pontosan erre gondoltam, hogy ezt ki fogom itt is próbálni, csak majonéz helyett salátakrémmel. Meg kukorica helyett halrudacska, tehát halsaláta, ez is nagyon menő.
Megvagyok az angol nyelvvel, csak néha kényes szituációba kerülök. Például, amikor szerdán mentem dolgozni, amikor beírtam volna magam, egyszerre ketten beszéltek hozzám. Miután az egyik "végzett", odafordulok a másikhoz: "What do you want to say to me?" És nem értettem, mire a nevetés. Az volt a gondolatom, hogy ez udvariatlan kifejezési mód egy ilyen szituációban, de hát sajnos nem minden kifejezésmódot ismerek. A másik érdekesség, hogy az a nő, akinek az élettársáé az étkezde, amelyről írtam fentebb ő szokott néha viccelődni velem, mert szereti, hogy milyen megdöbbent, kétségbeesett arcot vágok, azok, amiket mond. Az egyik legérdekesebb tapasztalat, hogy briteknél tényleg nem szokás kimondani, amit gondolnak. Konkrétan most, 1-2 órája történt, hogy itt volt Christofer, és néztünk a TV-ben valami pankráció-szerűséget, igencsak furcsán néztem, hogy mit csinálnak a férfi sportolók, és felnevetett azon, hogy azt mondtam, hogy "Same-sex relationship". Neki tetszik az, hogy egyenesen kimondjuk, amit gondolunk, pontosan úgy mondta, hogy szereti, ahogy használom az angolt. Különben van abban valami, mi magyarok, azért tudjuk az érzelmeinket véleményünket választékosan kifejezni, mert mi azért megmondjuk a dolgokat általában úgy, ahogy vannak. És milyen választékosan tudunk csúnyán beszélni. Az angolok megálltak a shit-nél és a fuck-nál (legalábbis eddig ezt a kettőt hallottam), mi pedig... Ha őszinte akarok lenni, mivel nem értik, hogy mit mondok, ezért gyakran előfordul, hogy vulgárisan fejezem ki magam magyarul. Persze nem konkrét emberekre mondom ezt, mint kibeszélve a "háta mögött", hanem például ha az utcán valami "érdekes" dolgot látok meg, vagy én kerülök furcsa szituációba a többiek tudta nélkül.
Remélem, hogy hétfőn ismét jól leszek, és ismét tudok aktívkodni. Ma nem mentem Kung Fu-ra, kínai nyelvre, inkább itthon pihentem. Talán már alakulgat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése