A szokásos év végi zenei statisztika

Nos, ahogy írtam december elején, a valódi zenei statisztikám a Last.fm profilomban érhető el. És azt december 31-én, azaz ma teszem közzé. Az idei évemről az előző posztomban írtam, így aki annak részletére kíváncsi, az ott megtalálja. Amit hozzátennék még, hogy a mélypont egyértelműen az volt, amikor áprilisban hazajöttem Hollandiából. Ebben benne van az is, hogy nincs megküzdési stratégiám az olyan helyzetekre, amikből ott és akkor nincs kiút, de más tényezők miatt is visszajöttem. Most már nem gondolkodok azon, hogy visszamennék, és hogyan. Úgy vagyok vele, hogy ha adódik valami lehetőség, akkor azt megragadom. Ezzel együtt is elégedett vagyok az egész évvel, mert tudtam annyit fejlődni, hogy úgy éreztem, hogy már jobban menne. Persze ez csak a gyakorlatban fog kiderülni. Remélhetőleg a 2024-es év erre lehetőséget biztosít.

Mielőtt rátérnénk a statisztikára, lássuk az év dalát. Amelyik 2023-ban a legjobb, legmenőbb, leginkább inspiráló volt számomra. Voltak kihívók, de gyakorlatilag már januárban eldőlt a kérdés, ahogy Endoh Masaaki megjelentette az (e)7 mini-albumát, mert ennek a záróakkordja lett számomra a legjobbja.

Endoh Masaaki: Honey Honey

Mind előadás tekintetében kiváló dal, a videoklip is nagyon adja magát. Sokat hallgattam ezt a dalt idén, és mindig jókedvre derített, önbizalmat adott. Ez egyike azon daloknak, melyek kihozzák Endoh Masaaki egyedi stílusát, amitől szeretik a rajongói. Kicsit abszurd, kicsit bolond, görbe tükröt helyez a szerelem és a házasság elé, miközben Endoh Masaaki lubickol a dalban. Hálás vagyok neki ezért a fantasztikus és emlékezetes dalért.

Most pedig következzék a szokásos éves zenei statisztika. Ebben az évben 26.559 alkalommal hallgattam dalt, ami újabb rekordnak számít a 2009-es regisztrációm óta. Akármennyire is nem a teljes statisztikát mutatja a Spotify és a YouTube Music (ezt a kettőt használom), de sokat hozzátesznek a Last.fm profilomhoz. De a statisztikám csak az offline zenehallgatásokkal teljes.

Ahogy az lenni szokott, lássuk először a legtöbb 10 hallgatott előadó listáját, mellettük zárójelben, hogy hány alkalommal hallgattam a dalaikat.

Top 10 előadó

1. JAM Project (2.537)
2. Zorán (2.298)
3. Okui Masami (2.164)
4. Hayashi Yuuki (1.371)
5. Hayashibara Megumi (1.340)
6. FLOW (1.186)
7. Ganxsta Zolee és a Kartel (1.119)
8. ALI PROJECT (854)
9. Suara (705)
10. LGT (614)

Két olyan előadó van van, aki hatalmasat ugrott előre. Korábban Zoránt egy évben 1.007 alkalommal hallgattam, amivel 2013-ban rekorder volt. Ehhez képest idén több több kétszer annyiszor hallgattam a dalait. Hasonlóképp a FLOW is nagyot lépett előre, az ő eddigi rekordjuk 346 volt 2018-ban. Ehhez képest ők háromszor többet hallgattam őket idén. És amilyen jó zenéjük van, "félő" hogy marad ez a trend.

Most pedig következzen a 10 legtöbbet hallgatott album listája. Zárójelben olvasható, hogy a rajta szereplő dalokat hányszor hallgattam összesen.

Top 10 album

1. Okui Masami: Mas"ami Okui"terpiece (903)
2. Zorán: Aranyalbum 1974-1993 (610)
3. Zorán: Aranyalbum 1994-2020 (608)
4. Hayashi Yuuki: TV anime Bakuten!! Original Soundtrack (606)
5. Bryan Tyler: Super Mario Bros. Movie Original Motion Picture Soundtrack (604)
6. Paradox Live 1st album "TRAP" (401)
7. BURNOUT SYNDROMES: The WORLD is Mine (320)
8. FLOW THE COVER ~Naruto Shibari~ (319)
9. FLOW: Voy☆☆☆ (309)
10. Nox: Főnix (308)

Most nem írok külön soundtrack listát, mert sokkal kevesebbet hallgattam azokat, mint szoktam. Az a kettő, mely feljutott a tízes listára, bőven elférnek itt. De az tetszik, hogy a Bakuten!! pont a Super Mario Bros. Movie OST elé tudott kerülni, mert igazából nem szerettem, csak azt akartam, hogy a "Super Mario" mivolta miatt kapjon egy tisztességges hallgatást. De egyébként olyan gagyi a zene, mint a film maga. Lényegében csak egy főtémája van az egész zenének (azokat leszámítva, amik a Nintendótól származnak), de a többi zene egyáltalán nem maradt meg bennem.

Innen látható, hogy tudott Zorán és FLOW ennyit előrejönni. Okui Masami meg örök legenda nálam, nincs mit ragozni.

Már az albumok között is látható, hogy mi volt az év felfedezettje nálam, de ez leginkább a kislemezeknél lesz igazán látható.

Top 10 kislemez

1. Paradox Live Opening Show (178)
2. Paradox Live - Road to Legend - Consolation Match "SHOWDOWN" (176)
3. Paradox Live THE ANIMATION Opening Track "RISE UP" (163)
4. Paradox Live THE ANIMATION Ending Track "Every Day Every Night" (144)
5. Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra (138)
6. Shiyui: Happiness of the Dead (132)
7. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Yari (123)
8. Ikimonogakari: BAKU (122)
9. KANA-BOON: Song of the Dead (88)
10. JAM Project: Over the Top! (83)

Négy Paradox Live kislemez az első négy helyen, kell ragozzam? A 10 kislemez közül 7 idei évben jelent meg. Az Ikimonogakari kislemezt idén ismertem meg, mivel idén néztem a Borutót, és nagyon meg. A JAM Project kislemez meg meglepetés, de az Over the Top! örök klasszikus nálam.

Végül következzen a hosszú lista a 100 legtöbbet hallgatott dalról.

Top 100 dalok

1. JAM Project: Karma ~the dark side of human nature~ (155)
2. Endoh Masaaki: Honey Honey (125)
3. AMPRULE: Nobody But Me (118)
4. Hayashi Yuuki: Ninkyou Eiga no BGM (102)
5. Hayashi Yuuki: Jun'i Happyou (102)
6. BAE: BaNG!! (100)
7. cozmez: Where They At (93)
8. GokuLuck: STRONGER (87)
9. cozmez: Get it (72)
10. AMPRULE: True Pride (68)
11. Ikimonogatari: BAKU (67)
12. Shiyui: Happiness of the Dead (67)
13. Elderbrook: Body - BluePrint Remix (67)
14. Felix: Don't you want me (Hooj remix) (62)
15. 48 & cozmez: Rats & Nobles (61)
16. Rosu: Follow (57)
17. Perfecto Allstarz: Reach Up (57)
18. BAE: BErmud△ Tri△nglE (53)
19. JAM Project: Over the Top! (53)
20. wacci: Anata ga Iru (51)
21. SUPER BEAVER: Toppakou
22. wacci: Bokura no Ippo
23. Hayashibara Megumi: Give a reason
24. Nox: Galambom
25. Nox: Ne beszélj, ne remélj!
26. GokuLuck: S.W.A.G.
27. ALI PROJECT: Ankoku Psychedelic
28. Okui Masami: WILD SPICE
29. BAE: FLY HIGH!!!
30. BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!!
31. UVERworld: CORE STREAM
32. Zorán: Nincsen kedvem
33. Okui Masami: ONENESS (Self Cover)
34. SPYAIR: Imagination
35. Zorán: Egészen egyszerű dal
36. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Yari
37. Paradox Live: RISE UP
38. David Guetta: I'm Good (Blue)
39. Zorán: Adj valamit
40. Zorán: Apám hitte
41. FLOW: Hero's Come Back!!
42. Froukje: Naar Het Light
43. JAM Project: 3 seconds of midnight
44. SPYAIR: Imagination - New Version -
45. Suara: Toki no Taika
46. Okui Masami: Get along (Self Cover)
47. Buraikan: Every Day Every Night
48. Zorán: Kell ott fenn egy ország
49. Zorán: Penitencia
50. Okui Masami: God Knows... - from CrosSing
51. Okui Masami: Jama wa Sasenai
52. Paradox Live: RISE UP inst.
53. BURNOUT SYNDROMES: PHOENIX
54. The Cat's Whiskers: Mercy On Me
55. Zorán: A szerelemnek múlnia kell
56. Nagata Kenta: Piranha Plant Cove
57. ALI PROJECT: Strawberry Pie wo Tabe ~Unmei-hen
58. BAE: FLY HIGH inst.
59. BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are
60. SPYAIR: RE-BIRTH
61. Suara: Nami
62. Zorán: Üzenet
63. Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra
64. Okui Masami: Kibou no Tsubasa
65. Rooftop Friends: Fadeaway
66. FLOW: Haruka Kanata
67. JAM Project: One Chance!
68. SPYAIR: Samurai Heart (Some Like it Hot!!) - New Version -
69. Zorán: Üres bölcsőt ringat a hold fénye
70. Centimillimental: nag
71. Buraikan: Every Day Every Night inst.
72. BURNOUT SYNDROMES: I Don't Wanna Die in the Paradise
73. KANA-BOON: Song of the Dead
74. SPYAIR: My World - New Version -
75. Suara: Kono Chikyuu ni Aru Seimei
76. Suara: Eigou no Sadame
77. SUPER BEAVER: Hitamuki
78. Zorán: Az ünnep
79. Zorán: Mi kéne még?
80. Zorán: Ne várd a májust
81. Zorán: Nekem nem elég
82. Ikimonogatari: BAKU -instrumental-
83. Kitadani Hiroshi: IGNITION
84. Kitadani Hiroshi: Bokura no Spectra (Off Vocal)
85. Kitadani Hiroshi: IGNITION (Off Vocal)
86. Okui Masami: God Knows... - from CrosSing (Instrumental)
87. Akanyatsura: BAD BOYZ -Akanyatsura Underground-
88. Hayashibara Megumi: Lively Motion (off vocal version)
89. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Yari (off vocal version)
90. Tachibana Asami: Nerawareta Kenma
91. Rooftop Friends: Fadeaway inst.
92. Zorán: Csak a szerelem
93. Zorán: Szép holnap
94. Zorán: Valahol mélyen a szívemben
95. The Cat's Whiskers: Faith
96. Zorán: Könyörgés
97. Zorán: Volt egy tánc
98. Zorán: 34. dal
99. Zorán: Boldog idő
100. Zorán: Hadd legyen

Amit az önismereti könyvekből megtanultam

Vagy hogy is fogalmazzak... Eléggé rossz áthallása van, de hát pszichológiai könyveknek mégsem nevezhetem azokat, hiszen nem szakkönyv, csak elvétve vannak benne szakszavak. De a lényeg az, hogy többször is foglalkoztam már az általam nagyra tartott pszichológusokkal, most szánnék egy külön posztot arra, hogy összefoglaljam, hogy mit tanultam tőlük. Ez a poszt egyfajta visszatekintés, számvetés. Átnézem, hogy miben fejlődtem 2023-ban, és mi vár még rám 2024-ben. Lássuk hát.

Orvos-Tóth Noémi

Vele kezdem, mert ő az, akinek az elméleteit elsődlegesnek tartom. Mivel Orvos-Tóth Noémi a múlttal foglalkozik, annak elfogadásával, lezárásával, ezért azt gondolom, hogy vele érdemes kezdeni. Nekem legalábbis az segített, ha előbb a problémáim gyökerére néztem, és utána könnyebb volt ellene tenni. Azért, mert felszínre tört.

Például az imaginációs módszer rendkívül hatásos, mert erősen visszajönnek a múlt történései. Pont ezért rendkívül fájdalmas is tud lenni, nem is merem bátran ajánlani mindenkinek, mert nem biztos, hogy mindenki jól viseli az azzal járó, olykor kínzó érzéseket. De nekem nemcsak az volt nagyon fontos, hogy a gyerekkori sérelmek ismét a felszínre kerültek, hanem a rokonok családi történetei is. Egyrészt tényleg ad egyfajta stabilitást, hogy tartozok valahova, másrészt sok olyan tulajdonságom is az ősöktől gyökerezik, amikre nem vagyok büszke. Például az egyik rokonom történetéből tudtam meg, hogy honnan származik az kisebbrendűségi érzésem. Ez több generáción át normalitássá vált, így jutott el végül hozzám. De mindig volt egy öntudatlan lázadásom ez ellen, de nem volt ellene megfelelő eszközöm. Ennek első lépése, hogy felszínre törtek a gyökerei, és azt érzem, hogy már könnyebb harcolni ellene. És ha még újabb történeteket ismerek meg (más rokonaimat is tervezem ebből a célból meglátogatni), biztos, hogy újabb rejtett dolgok kerülnek a felszínre, amik még inkább segítenek majd, hogy a vágyott életem végre valóság legyen.

A mindfulness lényegét is Orvos-Tóth Noémitól olvastam először. Át tudtam élni azt, amikor amikor az egyik könyvében a pácienst oly módon lazította el, hogy éreztette vele, ahogy a háta a szék háttámláján nyugszik, a talpa földön pihen... pontosan nem emlékszem a részletekre, de az a lényeg, hogy a testének elhelyezkedésével megélte a jelent. Kipróbáltam én is, és tényleg segít, jó hatással van rám.

Tehát ezt tartom kiindulópontnak, mert ha ismerjük a problémáink, traumáink gyökerét, akkor könnyebb tenni ellene.

Almási Kitti

Mivel Almási Kitti sokkal inkább a jelenre fókuszál, ezért azt gondolom, hogy az ő módszereit akkor lehet hatásosan alkalmazni, miután a múlt a helyére került. De addig sem elvetendő, mert amíg a múltunkon dolgozunk, addig nagyon jó arra, hogy a felszínen maradjunk, ne süllyedjünk el.

Almási Kitti adott érvényes magyarázatot arra, hogyan fókuszáljunk a hiányok helyett arra, amink van. Nekem sokat segített, hogy tudatosítottam magamban, hogy egészséges vagyok, mindenem ép, semmim nem fáj, tehát alkalmas vagyok arra, hogy testedzéssel karbantartsam magam. Most, 24-én is megmértük a családban mindenki vérnyomását, az enyém 122/80 volt... Ennél már csak betegebb lehetek. Nagyon jó tudatosítani magamban, hogy egészséges vagyok, jól szolgál a testem, jó érzés tudni azt, hogy vannak jól működő dolgok bennem. Ez plusz motivációval szolgál arra, hogy ami nem működik jól, azon javítsak, ahogy tudok.
Azzal lehet engem ugyanis a leginkább motiválni, ha valaki a pozitívumokat is kiemeli a kritikák mellett. Nagyon jót tett nekem az egyetemen a mostani sikeres moduzáró vizsga. Az, hogy közepes eredményt értem el, jelzi számomra, hogy megérte a sok befektetett munka, van eredménye, de lehetek ennél még jobb is. És van is hatása. Azon kapom magam, hogy sokkal fogékonyabb lettem a holland nyelvre. Könnyebben megy az olvasás hollandul, jobban értem a holland szöveget. Tehát motivált vagyok abban, hogy tovább fejlesszem magam.
Ahogy tudom, kerülöm azokat az embereket, akik csak a hibáimra összpontosítanak, mert általuk nemcsak kevesebbnek érzem magam, hanem azt érzem, hogy nem érdemes foglalkozni az adott dologgal, mert úgysem tudok elég jó lenni benne.

Nagyon fontosnak tartom, hogy látom Almási Kittin, hogy önazonos. Hite a belső meggyőződéséből fakad, ezért van az, hogy valamivel nem is értek egyet, el tudom fogadni, mert tudom, hogy tényleg úgy gondolkodik, és nem árt vele senkinek.

Lukács Liza

Lukács Liza a "Hogyan szeretsz" című könyvével írta be magát végleg azon szakemberek közé, akire érdemes odafigyelni. Nagyon fontos dolgokat írt a szeretet fontosságáról, a kapcsolódásról, és nagyon jól összefoglalta a négy kötődési típust.

Nemcsak azért fontos, hogy az étkezési zavarokkal foglalkozik, mert sokakat érint, és közérthető nyelvezetben fogalmazza meg a lényeget, hanem mert talán ő volt az első (legalábbis én tőle olvastam először), aki részletesen kifejtette, hogy miért fontos azokra is odafigyelni, akinek nincsenek súlyos tünetei, de érinti őket a probléma. Pont ők vannak a leginkább periférián, mert az evészavaruk nem annyira látható, ezért sokan el is bagatellizálják a problémájukat. Nálam is pont ez van: Soha nem ettem ki az egész hűtőt, soha nem ettem annyi édességet dugiban, hogy magam előtt is szégyellnem kellene magam, de például hajlamos vagyok arra, hogy ha valaki otthagyja a kajáját, azt én megegyem, hiába nem vagyok éhes. Vagy addig egyek, amíg el nem fogy, de amúgy már régesrég jól laktam.

Ezek is komoly problémák, és nagyon jól összekötötte Lukács Liza a kötődési típusokat azzal, ahogy eszünk, hiszen elsődleges, hogy saját magunkra figyeljünk. Figyeljük a testünk jelzését, hogy meddig esik jól enni, és ha jóllaktunk, akkor hagyjuk abba az evést. És itt fogalmaznék meg egy kritikát Lukács Liza munkásságával kapcsolatban: Nincs ellenére az, hogy kidobjuk a kaját, amit már nem tudunk megenni. Nálam alapelv, hogy nem dobunk ki kaját! Amit nem tudunk megenni, azt becsomagoljuk, és megfelelő körülmények között tárolva később megehetjük, ha újra megéhezünk. Nincs bajom a "másnapos" kajákkal, szívesen eszem azt is.

Az evés egy nagyon jó módja annak, hogy megtanuljunk jól kapcsolódni saját magunkhoz. Hiszen aki jól tud kapcsolódni magához (más szóval jól tudja szeretni magát), az tud másokhoz is jól kapcsolódni. Többek között azért, mert nem azt keresi a másikban görcsösen, amit hiányol magában, hanem megadja azt saját magának, így tud ténylegesen figyelni a másikra.

Kádár Annamária

Kádár Annamária mesepszichológia könyveiben nagyon jól összefoglalja többek között a gyerekneveléssel kapcsolatos tudnivalókat. Ez olyan téma, amivel sokan foglalkoztak már, de én erről komolyabban még nem olvastam. A mesepszchológia viszont fontos számomra, ezért itt olvastam először átfogóan a gyereknevelésről. Általa nemcsak a gyerekeket értettem meg jobban, hanem a magam gyermeki működését, hogy miért viselkedtem gyerekkoromban úgy, ahogy. Így még jobban megismertem saját magamat.

Soha nem gondoltam volna, hogy gyerek nemcsak azért feszegeti a határokat, hogy minél jobban kipróbálja saját magát, hanem azért is, hogy a szülő világos kereteket jelöljön ki. Pont az növeli a gyerek biztonságérzetét, ha a szülő következetesen tartja magát a keretekhez. Ezt aztán folyamatosan lehet tágítani, ahogy érik a gyerek.

Kádár Annamária is nagy hangsúlyt helyezett a családi történetekre, illetve a hagyományokra. Ő volt az első, akinek köszönhetően tudatosodott bennem, hogy a családi hagyományok, a rítusok növelik a valahova tartozás érzését, ami szintén plusz stabilitást ad a gyerek számára.

És akkor ne felejtsük el Kádár Annamária végtelenül szerethető személyiségét, és önazonosságát. Annyira őszinték az érzelmei, hogy engem is nevetésre ingerel, amikor valami vicces dolgot mesél, vagy elneveti magát, ahogy teljesen elérzékenyültem akkor is, ha elsírta magát, amikor egy személyes traumáját mesélte el.

Dr. Máté Gábor

Dr. Máté Gábor némileg más vízeken evez, de ő az, aki a könyveivel világosan és komplexen világít rá arra, hogy nem lehet betegségekből meggyógyulni anélkül, hogy nem derítjük annak lelki hátterét. Nagyon fontos az, hogy Máté Gáborra az utóbbi időkben ennyi figyelem összpontosul, mert nagyon jól rávilágít arra, hogy a stressz hatására miért változik meg a test működése. És milyen jó, hogy ő is magyar, így jól tudja a magyar "egészség" szó az egész ember jóllétére utal, fizikai, lelki, szellemi értelemben. Ezt a jelentést se az angol "health" se a német "gesundheit" se a holland "gezondheid" nem adja vissza.

Dr. Máté Gábornak köszönhetően még jobban odafigyelek az egyéb működésemre, de amiért még inkább hálás vagyok neki, hogy külön fejezetet szánt a negativitásnak, a negatív érzelmeknek. Nagyon jól leírta, hogy mivel jár ezek elfojtása. Pedig ezeknek is fontos szerepük van az életünkben, és ha megtanuljuk úgy kifejezésre juttatni, hogy egyúttal kordában is tartjuk őket, akkor jó szolgálatot tesznek nekünk. Hiszen egészséges keretek között az irigység és a féltékenység pont a fejlődésünket szolgálja, ahogy a haraggal és a fenyegetettség érzésével elkerülhetjük, hogy tényleges harc legyen. Emellett a haraggal kifejezésre lehet juttatni, ha valaki átlépte a személyes határainkat.

Jobban érzem magam a bőrömben, amikor szabadabb teret adok a haragomnak és a féltékenységemnek. Többen mondták nekem, hogy mennyire kedves vagyok, és mennyire jó velem beszélgetni. Valóban ez az énem egyik oldala, de ahhoz, hogy ez meg is maradjon, ahhoz alkalmanként felszínre kell törnie a negatív érzelmeknek is. Még ha csak a gondolatban is, meg néha kiírom magamból... Annyit elárulok, hogy olykor egészen horrorisztikus jelenetek játszódnak le a fejemben, amikor szabadjára engedem az egyébként hét lakat tartott vadállatot. Aztán visszatér a ketrecbe és nyugton marad, de rá is nagy szükségem van ahhoz, hogy kedves és jólelkű maradjak a nyilvánosság előtt.

Újévi fogadalom

Ha valami újévi fogalmat akarnék megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy tovább folytatni az utat a biztonságos kötődési minta felé. Szorongó-ambivalensként nőttem fel, és éltem sokáig az életemet, de úgy érzem, hogy jó úton haladok. Sok kérdésre választ kaptam idén, de még legalább ennyi vár megválaszolásra.

Az egyik nagy felismerés idén az volt, hogy úgy volt jó, hogy a nagy szerelmeim nem váltak valóra. Kétszer voltam életemben nagyon szerelmes, és én is azt hittem, hogy ezek azok (mármint az egyik) amik elhozzák számomra a végső boldogságot, és semmi nem állíthat meg. Ma már tudom, hogy pont hogy az árulkodott nagy bajról, hogy annyira szerelmes voltam. Lényegében arról van szó, hogy megláttam a másikban, amit hiányoltam magamban, és görcsösen ragaszkodtam hozzá. És ha beteljesült volna az egyik, akkor valószínűleg nem tartottam volna fontosnak önmagam fejlesztését, ami azzal is járt volna, ha a másikat egyfajta rabságban tartom. Tehát nem szerettem volna jól. Azóta nem éreztem olyan nagy szerelmet, de talán pont ez jelzi azt, hogy jó úton járok. Ha lesz majd párkapcsolatom, mindenképp azt akarom, hogy a partnerem úgy érezze jól magát velem, hogy autonóm, szabad életet él mellettem, és ha el akar menni, akkor békével elengedjem őt.

Ezen még azonban dolgoznom kell. Most decemberben is kiderült, hogy még ott munkálkodik bennem az önbizalomhiány és kisebbségi érzés. Tehát lesz dolgom 2024-ben is. Az idei évvel összességében elégedett vagyok. Számomra a karácsony nemcsak a szeretet ünnepe, hanem az év lezárása is. Olyankor jobb a karácsony, amikor úgy érzem, hogy van mit ünnepelni. A jövő évi még jobb lesz.

Évfordulós karácsonyi ajándék

Nekünk szép az idei karácsony, hiszen nővéremék hazajöttek az ünnepekre, aminek örülök, mert legalább van egy kis élet a lakásban. Szeretnek eljárni helyekre, néhány alkalommal velük is tartok, így az utóbbi néhány nap eseménydúsabb volt. Így az ünnepek is jobban telnek. Ajándékként egy Google Chromecast-ot kaptam. Ezt én kértem, mivel még nincs okos TV-m, és ami most van, azt is hosszútávon tervezem használni, és szeretném ezt a TV-t is streamelésre használni. Valamint Kínából hoztak nekem egy Super Mario Bros. Movie Skittles-t.

Érdekes íze volt, nem az a kemény, mint amit nálunk lehet kapni. Volt is annyira jó, hogy már nem is maradt belőle semmi.

És ami miatt a mai posztot írom: 30, azaz harminc éves a Super Nintendóm a Super Mario All-Stars játékkal! Ennyi éve játszok már Super Nintendóval. 1993-ban kaptam karácsonyra. A mai napig emlékszem, hogy annyira örültem neki, hogy alig győztem belőle magamhoz térni. És a mai napig a kedvenc konzolom és játékom. Így lesz egy karácsonyi játék örök érvényű. Mint látható, az idő vasfoga már kikezdte, hiszen fakult a doboz, a konzol is sárgult, de jelentem, ugyanúgy működik, mint újkorában. Nem emlékszem arra, hogy valaha is kellett volna szerelni. Módosítva természetesen nincs, úgyhogy maga a konzol a maga eredeti formájában kiváló minőségű! Játszottam is a játékkal az évforduló örömére. Annyira jó nem voltam ma, de most is nagyon szeretek játszani vele.

Ennyi lenne mára. Boldog karácsonyt!

Ajándék a Japán Alapítványtól

Tegnap ún. "Otaku Giveaway"-t tartott a Japán Alapítvány, minden látogató választhatott magának egy animés, mangás ajándékot választhatott magának.

Kíváncsian nézelődtem, bár nem gondolkodtam, hogy bármi különlegeset találnék, hiszen gondoltam, hogy a Japán Alapítvány selejtezett. Nem gondoltam, hogy valami olyasmit kerül a szemem elé, aminek kitüntetett helye lesz nálam, amikor a poszterek közül kihalásztam ezt.

Arra nem számítottam, hogy az idei évből találok valamit, de hogy a számomra legkedvesebb, legcsodálatosabb animéből veszek elő a semmiből egy plakátot, az messze felülmúlta az elképzeléseimet. Azt a kellemesen bizsergető érzést, amikor kihajtottam ezt a posztert, ritkán érzem, ezt nekem tették oda!

A Yuzuki-san Chi no Yon Kyoudai. az egyik kedvenc animém lett idénről a Paradox Live mellett. Leginkább a dramaturgiája miatt szerettem meg, ugyanis a testvérek mindent megtesznek azért, hogy szülők híján (autóbalesetben haltak meg) a lehető legteljesebb életet éljék, de amikor falakba ütköznek, nagyon jól érzékelteti az anime, hogy nekik nem ugyanolyan szembenézni a nehézségekkel, mint egy átlagembernek. Néhány epizódon is úgy sírtam, hogy alig győztem belőle magamhoz térni.

Számomra nem is az idei év, hanem minden idők egyik legkedvesebb animéje, úgyhogy ez egy fantasztikus ajándék számomra a Japán Alapítványtól, nagy örömöt szereztek nekem vele.

Kageyama születésnap

Isten éltesse az animetörténelem legmenőbb, legszexibb karakterét, Kageyama Tobiót a Haikyuu!!-ból! ^^ Gyakorlatilag ő volt az első, akit az egész franchise-ban megláttam. Talán nem meséltem el soha a teljes történetet, de a lényeg az, hogy 2018 nyarán, amikor néztem a Kuroko no Basket-et, és néztem Pinterest-en a különböző cosplayeket, egyik jobb volt, mint a másik. És akkor jött velem szembe egy cosplay, akit nem ismertem fel, de elképesztő módon tetszett. Na, ő volt Kageyama. Utánanéztem, hogy melyik animében szerepel, és eldöntöttem, hogy a Kuroko után azt fogom nézni. És 2018. szeptember 19. volt a bűvös nap, amikor először láttam az Haikyuu!! első részét. És onnantól nem volt megállás! Teljesen elcsavarta a fejemet az anime, és az az igazság, hogy egyáltalán nem bánom! Olyan szinten lett az életem része, mint a Mario játékok gyerekkoromból, és persze mára sokkal többet jelent számomra.

Az egyébként érdekes, hogy úgy találták ki Kageyama születésnapját, hogy az év leghosszabb éjszakájára essen, mintegy kiemelve a jellembéli különbséget Hinatával (akinek a születésnapja a leghosszabb nappalon van). De igazság szerint más jelentést társítok a születésnapjához. Pont, hogy mivel a téli napforduló napján született, ezért úgy veszem, hogy az ő születésnapjától kezdve hosszabbodnak a nappalok, és lényegében ezt ünneplem a születésnapjával. Nem akarok nagyon profán lenni, hogy fényt hoz a sötétségbe, de az én életembe mindenképp fényt hozott.

De az tény, hogy ilyesféléket is tanítottak nekünk a katolikus iskolában, ahova jártam.

Hármas holtverseny az élen

Alsó hangon 25 éve játszok Super Mario Kart-tal, ha nem több, és soha nem fordult elő még olyan, hogy hárman azonos idővel értünk be a célba.

Ilyen még SOHA nem volt! XD #SuperNES #NintendoSwitchOnline #NintendoSwitch pic.twitter.com/2FEgclNC83

— Karasz Attila (@supermario4ever) December 19, 2023

És engem hozott ki győztesnek. Kicsit sajnáltam is, hogy a másik két versenyző nem kapott 9 pontot, de úgy tűnik, a Super Mario Kart-ba nem programozták be a holtversenyt. Mindenesetre hatalmas meccs volt. Ezért érdemes régi játékokkal is játszani, mert évtizedek múltán is tartogat meglepetéseket.

Offline lejátszási lista karácsonyi dalokból

Küszöbön a karácsony, hát hogy lehet, hogy csak ma jutott eszembe, hogy offline hozzak létre lejátszási listát azokból a karácsonyi dalokból, amiket annyira szeretek? De még van idő egy kicsit még kiélhetem idénre is ezekkel a csodálatos dalokkal a karácsonyi hangulatot.

Ezeket a dalokat elsősorban karácsonykor, téli időszakban hallgatom, ezért teljesen az ünnepekre emlékeztetnek. Régóta elkísérnek az ünnepekkor. Többször listáztam már ezeket az albumokat, kislemezeket, dalokat, melyeket ilyentájt hallgatok, a teljesség kedvéért álljon itt is.

Albumok

• Okui Masami: angel's voice
• Karácsony János: Boldog Karácsony
• Nox: Karácsony

Kislemezek

• Okui Masami: Melted Snow
• Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari
• Suara: Mai Ochiru Yuki no You ni
• Suara: Merry Christmas

Dalok

• Hayashibara Megumi: Cherish Christmas
• Okui Masami: SNOWY
• Yonekura Chihiro: to LOVE.
• Yonekura Chihiro: WINTER WISH
• Suara: Rin to Shite Saku Hana no You ni
• LGT: Ha eljönnek az angyalok
• Zorán: Kell ott fenn egy ország

Azért van offline a lejátszási lista, és nem Spotify-on, mert ott ezen dalok kb. fele érhető el. Ha minden elérherő lenne, amit szeretek, akkor szerintem nem is hallgatnék offline digitális formában dalt. De mivel nem ez a helyzet, ezért a Winamp mai napig gyakran használatos program nálam. Offline szinte minden dal megvan, amit szeretek, így csak így tudok minden dalt meghallgatni, amit szeretek. Ezért van az, hogy a Spotify Wrapped messze nem ad teljes képet az idén hallgatott dalok statisztájáról. Egyébként is utálom, mert már november végén kiadja az éves zenei statisztikát. Tisztelettel jelezném, hogy az év nem 11 hónapból áll, és nem decemberrel kezdődik az új év! Tehát már csak ebből a szempontból is pontatlan a Spotifyos statisztika. Ha valaki kíváncsi arra, hogy miket hallgattam idén, nagy tisztelettel ajánlom figyelmébe a Last.fm profilom 2023-as statisztikáját. Majd december 31-én kilistázom a végleges statisztikát, ahogy csinálom minden évben.

Ahogy utánaolvastam, legtöbb esetben két ok miatt nem került fel egy-egy album a Spotifyra. Vagy szerzői jogi problémák miatt, és ez sok mindent magába foglal. Vagy azért, mert jogutód nélkül szűnt meg a lemezkiadó cég, és nincs aki gondoskodjon a dalokról. Plusz egy személyes ok, ami miatt nem használom annyit a Spotifyt: Sok dal címe vagy előadójának neve pontatlanul van fent, így a Last.fm profilomon össze-vissza lennének. És egy statisztika úgy jó, ha minden egyes dalhoz tartozó statisztikák egy adathoz tartoznak, és nem többhöz szétszórva. Így is van némi kavarodás a profilomban, nem kell azt tovább bolygatni.

De hogy ne vesszen el végleg az ünnepi hangulat: Ezek azok a dalok, melyek megadják számomra a karácsony szakrális hangulatát. Már a plázában is csak fülhallgatóval a fülemben tudok meglenni, mert borzasztóan idegesítenek azok az idióta trendi karácsonyi dalok, amiket állandóan nyomatnak. Számomra azok teljesen ledragálják a karácsony értékét. Ezért is esélytelen, hogy ilyenkor akárcsak a holland Radio 538-ot hallgassam. A karácsonyi időszakban az a rádióadó is hallgathatatlan. De azokkal a dalokkal, amik a listámban vannak, tényleg úgy érzem, hogy felkészítem magam lélekben a karácsonyra. Felnőttkoromban ismertem meg ezeket a dalokat (kivéve az LGT és a Zorán dalt), de teljes mértékig a gyerekkorom karácsonyát hozza vissza a maga szépségével, várakozásával, reménységével, szeretettel teljes mivoltában. Semmi ömlengés, ajnározás, csak amiről tényleg szól a karácsony. Most is ezt hallgatom, és olyan érzésem, hogy nagyon szépek lesznek az ünnepek. Minden évben fogom hallgatni ezt a lejátszási listát ebben az időszakban.

Sikeres modulzáró vizsga

Oly nagy örömmel tétetik közzé, hogy sikerült a modulzáró vizsga az egyetemen! Ez egy külön vizsga, amit mi, holland szakosok megírunk (nem tudom, hogy van-e más nyelvi szakokon), lényegében egy B2-es szintű nyelvvizsgának felel meg. Ugyanazokból a feladatrészekből áll, mint egy nyelvi érettségi, vagy nyelvvizsga: Olvasott szöveg értése, nyelvhelyesség, hallott szöveg értése és íráskészség. Meg persze a szóbeli.

Borzasztóan izgultam egyébként, úgy éreztem magam, mintha kórházban lennék, és várok a nagy műtétre. Az azért volt rettenetes, mert annyira nagy dolognak éreztem, hogy az utána következő események nagyon távolinak tűntek. Most is így voltam vele. Mondtam is a szóbelin, és pont az állandóan poénkodó holland tanár vizsgáztatott, mondta is, hogy itt vagyunk, mi mind orvosok, és bizony nagyműtét lesz. És a stílus, ahogy ezt előadta... Nagyon tudja oldani a hangulatot, az óráin is könnyeztünk a nevetéstől.

A többi feladat nagyjából megegyezett a májusi feladattal. Az olvasott szöveg és értése és a nyelvhelyesség teljesen ugyanaz volt. Nem volt könnyű az olvasott szöveg értése, ugyanis a szövegekkel kapcsolatos kérdések egyszerűsítve vannak feltéve, de a szövegben sokkal komplexebben van megfogalmazva, tehát egy bonyolult szövegrészt kellett megtalálni. A nyelvhelyesség leginkább a mondat kiegészítéséről szólt. Az volt a vicces, amikor az egyik mondat az elbocsátásról szólt. Nem tudtam, hogy van hollandul a "kirúgni", ezért májusban oly módon találtam fel magam, hogy az angol "fire" igéjét írtam át hollandul "vuren"-re. Ezen akkor Humbby barátom jót nevetett. De most sem emlékeztem az "ontslaan" igére, ezért "afscheid nemen" (elbúcsúzni) igével helyettesítettem.

A hallott szöveg értése egyetemen nehezebb, mint a nyelvvizsgán, mert a szöveget csak egyszer lehetett meghallgatni. És természetes holland beszéddel beszéltek, tehát nagyon kellett figyelni. Az íráskészségnél meg három téma közül kellett egyet kiválasztani, és amellett vagy ellene kellett érvelni. Mind a három a nyelvtanulásról, nyelvhasználatról szólt. Az "büntetni a helytelen nyelvhasználatot" témát élből dobtam, mert semmilyen módon nem tudok a büntetéssel azonosulni. Helyette inkább "kötelezővé tenném a szaktárgyakat angol nyelven tanítani" témát választottam, de még emellé is motiváló szövegekkel érveltem. Írtam olyat is, hogy "Je kunt het doen! Geloof in jezelf!" (Meg tudod csinálni! Higgy magadban!) Majd a végén: "Nu of nooit? Dit is de grote vraag!" (Most vagy soha? Ez a nagy kérdés!) Közben elképzeltem magamat, ahogy rektorként egy holland egyetem aulájában kiabálom a mikrofonba a motiváló szövegemet és az érveimet. Nagyjából aköré építettem az érveimet, hogy ma már az angol egy világnyelv, így a megszerzett tudásodat világszerte tudod használni, tehát a tudásod sokkal értékesebb lesz.

És úgy tűnik, hogy ezzel sikert lehet aratni. Azt azért tudni kell, hogy nagy különbség van aközött, hogy májusban egy sikertelen hollandiai tartózkodásom után, nem nagyon tudtam, hogy hogyan tovább, el is vesztettem a holland nyelv iránt az érdeklődésemet, és ez mind a vizsgámra is hatással volt. Most meg hogy van valami jövőképem, nemhogy ismét érdeklődök a holland nyelv iránt, hanem ismét érdeklődök a Hollandiába való visszatérés iránt, és lám... máris megfordul a világ.

Mert néhány hete gondolkodok azon, hogy visszatérnék Hollandiába dolgozni. Egyrészt a sikeres záróvizsgától tettem függővé a dolgot (efelé már jó úton haladok), másrészt, azért sem forszíroztam még a dolgot annyira, mert már van tapasztalatom abban, hogy a személyes problémáimat nem oldja meg az, hogy Hollandiába megyek. Ha felmerülnek ugyanazok a gondok, akkor azokkal Hollandiában is ugyanúgy nehéz megoldani, mint Magyarországon. Ráadásul dönteni azért is nehéz, mert ha megállapodok egy helyen, akkor onnan nem lehet csak úgy elmenni, mert az albérlet Hollandiában is, és Magyarországon is sokba kerül. Tehát a jövőmnek ez a része még kétséges. De a mostani sikernek, és a januárban várható diplomának nagyon örülök.

Paradox Live THE ANIMATION Ending Track: Every Day Every Night

A múlt héten megjelent a Paradox Live THE ANIMATION ending kislemeze "Every Day Every Night" címmel. Meg is hallgattam egy párszor, és ha már itt vezettem végig a Paradox Live lemezeket, akkor ide írnám meg a véleményemet.

Igazából csak most a kislemezt hallgatva állt össze, hogy a többi Buraikan dalhoz képest az ending dal nem egy nagy szám. Vannak ennél erősebb dalaik. Maga a dal önmagában jó, ütős a zenei alap, amire rappelnek, de a rapből hiányzik az az érzés, hogy ez egy különleges csapat, akiknek legyőzéséhez valami különleges tudásra van szükség. Pedig pont az animének tett volna jót egy "BURAIKAN is back" színvonalú dal, hogy a néző is érezze, hogy a végső csata jelentőségét. Így maradt csak szimplán jó dal.

De még mindig jobb, mint a B-side track, mert ez a "Fadeaway"... Hölgyeim és uraim! Köszöntsék sok szeretettel a Paradox Live történetének eddigi legrosszabb dalát! Tekintve, hogy nem vagyok hardcore rapper, ezért igazán nem lehet azzal vádolni, hogy elérhetetlen magasságokig helyezem az elvárásaimat. De az a nyávogás, amit a refrénben művelnek, borzasztó módon bántja a fülem! A zene épp elmegy (az instrumentalt szívesen hallgatom), de a rap is annyira élettelen és unalmas, hogy csodálkozom, hogy a seiyuu-k nem aludtak be, miközben felvették a dalt. Még csak azt se lehet mondani, hogy egyedi színfoltja a Paradox Live repertoárnak, mert annyira rossz a dal.

Aztán, amikor utánanéztem, hogy mégis mi ez, akkor esett le, hogy ez volt a "LOVE" epizód ending dala... Fogtam a fejem, amikor összeállt a kép. Azért nem esett le, mert Spotify-on hallgattam útközben, és csak két nevet láttam, amit nem tudtam elolvasni. Majd a Fandom oldalon láttam, hogy ez a "Rooftop Friends", vagyis Yatonokami Nayuta és Ando Shiki duettje. Továbbra is azt gondolom, hogy sokkal jobban állt volna az epizódnak a "The Cat's Whiskers: Mercy On Me" dala, mert az a történet úgy ért véget.

Kár ezért a kislemezért. A címadó dal korrekt iparosmunka, meghallgatom, de jobban jártunk volna, ha a B-side Track a fiókban marad. Ezzel erre az évre vége a Paradox Live kiadványoknak, az anime OST-je 2024 februárjára várható.

Froukje: Naar Het Licht dalszövegelemzés

Mi késztethet egy fiatal énekesnőt, hogy a kétségeiről, tévedéseiről írjon egy dalt? Egyáltalán honnan tudhatja 21 évesen, hogy a fiatalság törékeny? Ilyen és ehhez hasonló kérdések jutottak eszembe, amikor olvastam Froukje: Naar Het Licht dalának szövegét.

Az utóbbi hónapokban kevés holland nyelvű dalt hallgattam, de mostanában úgy éreztem, hogy hiányzik. Hogy mennyire elhanyagoltam, jól jelzi, hogy a címben szereplő dal idén május 12-én jelent meg, de csak néhány napja hallgattam meg először. És egyből megszerettem. Már 2 éve ismerem Froukje munkásságát, és lelkesen követem, mert már a karrierjének indulásakor is annyira jellegzetes zenét írt, és a szövegvilága is annyira egyedi, hogy már akkor ki lehetett róla jelenteni, hogy a stílusa senkiével nem téveszthető össze. És aki egyedi, van egyénisége, az nálam sok jó pontot szerez.

Froukje dalai mindig is erősen szövegcentrikusak voltak. Az első dalaiban a zene sokkal inkább aláfestésként szolgált, kis túlzással élve, teljesen jelentéktelenek voltak. Ám a később egyre nagyobb hangsúlyt kapott a zene, mintha megtanulta volna az énekesnő zenével is kifejezni magát. Így váltak a dalai egyre tartalmasabbá. Nagyon jó hallani ezt a fejlődést, ez teszi izgalmassá a karrierjét. Ráadásul a régi dalai egyáltalán nem hatnak kezdetlegesnek az újakhoz képest. Sokkal inkább tűnnek ígéretes próbálkozásnak, nagyon jó hallgatni az általa bejárt utat.

A Naar Het Licht (A fény felé) zenéje csak első hallásra tűnik egyszerűnek, valójában azzal is kifejez valamit. Nem tagadom, hogy pont az erős retro hangzással fogott meg a dal annyira. Egyből a '90-es évek igényesebb elektronikus dalait juttatta eszembe. De már a zene is önmagában komplexebb. Megvan a miért pont ott torzul el a zene, ahol eltorzul, miért pont ott lép meg az ütőhangzás, ahol belép. De ha ezt nem is figyelem, azért a kellemes, bizsergető érzésért is nagyon szeretem hallgatni ezt a dalt. És ha még a szövegnek is van értelme... Lássuk csak. Íme az első versszak

Holland dalszöveg

Magyar fordítás

Soms scroll ik door m'n foto's en verdrink in nostalgie Denk aan lentes groen als kunstgras en dan mis ik die magie In wat ik ben geworden, alles wat ik nog kan zijn Want de bladeren verdorden en jeugd is porselein Ik zou wel willen weten of de wereld nog vergaat Want dat is me ooit beloofd, maar zijn beloftes accuraat? Ik vind alle opties prima, maar ik wil weten hoe het zit Dan hoef ik ook niet zo te haasten naar het licht

Néha görgetem a képeimet és elmerülök a nosztagliában Arra gondolok, hogy a tavasz zöld, mint a műfű és hiányzik az a varázslat Abban, amivé váltam, abban ami még lehetek Mert a levelek elszáradnak és a fiatalság porcelán Tudni akarom, hogy a világ majd elmúlik. Mert valaha azt ígérték nekem, de az ígéreteik pontosak? Minden lehetőség megfelel, de tudni akarom, hogy működik-e. Akkor nem kell annyira a fény felé sietnem.

Őszintén meglep, hogy 21 évesen ilyen gondolatok foglalkoztatják az énekesnőt, de azt gondolom, hogy ez részben reflektál a mai fiatalok bizonytalanságára. Mégis a szöveg koraérettnek tűnik. Azért is helytálló a '90-es évekbeli elektronikus zene, mert olyan a szöveg is, mintha egykoron nagy sztár lett volna, de néhány évtized múltán felmerül benne a kérdés, hogy vajon jól éltem az életemet? Azzá váltam, aki lenni akartam? Van még előttem út?

A szöveg szép ívet ír le, ahogy átitatja a "régi szép idők". Már tisztában van azzal, hogy ami elmúlt, többé nem tér vissza. Majd ahogy tudatosodik a fiatalságának törékeny mivolta, úgy foglalkoztatja, hogy mi lesz majd a világgal nélküle. A "de wereld nog vergaat" Froukje esetében kétértelmű, hiszen a bemutatkozó dalában a "Groter dan ik"-ben a világot fenyegető veszélyekről rappelt. De itt talán sokkal inkább az elmúlásról énekel. Sokkal inkább a halálszorongást érzékelem a versszak második felében.

A zene pedig azonnal eltorzul, ahogy a lírai én elmerül az emlékeiben, és marad is a feléig, majd egyből belép az ütőhangszeres hangzás, ahogy az elmúláson mereng. Annak a dinamikus hangzása erősíti az érzést, hogy a lírai ént nyugtalanítják a kérdései, kétségei. Aztán marad is végig a az egyenletesen gyors ütem.

Holland dalszöveg	Magyar fordítás
Naar het licht, naar het licht Als alles toch zo eindig is Maak het dan licht, maak het dan licht Echt alles heeft gewicht voor mij 'K Weet, ik ben de zwaarte Want ik weet wat geluk is En ik draag het op handen En ik knijp tot het stuk is 'K Heb een dak voor de regen Dus waarom zweten van angst nu? Dat is licht overdreven Dus licht zal ik leven	A fény felé, ha fény felé Amikor minden annyira véges Tedd hát világossá, tedd hát világossá Mindennek súlya van nálam. Tudom, hogy én vagyok a nehézség Mert tudom, mi a boldogság És a kezemben tartom És addig szorítom, amíg el nem törik Van tető a fejem felett, ha esik az eső Hát akkor mégis miért izzadok a félelemtől? Az egy kicsit túlzás Tehát könnyen fogok élni.

Az egész refrént áthatja a kétség érzése. Mástól kér segítséget, mert tudja a lírai én, hogy magának okozza a bajt azáltal, hogy túlgondolja a dolgokat magában. Érdekes módon jelenik meg a függőség a szövegben, ahogy kényszeresen magához szorítja a boldogságának tárgyát, de tudja, hogy abból baj lesz. Nagyon ritka az olyan dalszöveg, ahol ennyire megjelenik az önreflexió.

A függőség mellett a telhetetlenség is megjelenik a refrénben. Ott vannak azok (dolgok, személyek), amik a víz felszínén tartják a lírai ént, mégis kétségbeesetten kapálódzik. De végül ő maga lesz az, aki érvényteleníti a maga rossz érzését, és elhiteti magával, hogy ezen túl másképp fog gondolkodni.

Az első négy sornál a zene dinamikus marad, de nyugodt. De a hosszabb, 8 soros refrénnél valósággal kitör. Ott van a szöveg lényegi mondanivalója. Tudja, hogy ő az, aki korlátozza saját magát, és nem elégszik meg azzal, amije van. De vajon ez okoz-e változást? Nézzük meg a második versszakot.

Holland dalszöveg

Magyar fordítás

'T is me allemaal te veel soms, dus nu probeer ik therapie Ik voel altijd heel veel schaamte, hoop dat niemand me daar ziet Ik stapel verdriet op liefde, dan weer liefde op verdriet Tot ik niet meer weet wat echt is, liefde kent toch geen limiet? Gebruik aanbidding als kompas, o God, is dit de juiste weg? Ik volgde blindelings de kaarten, zag toen pas wie ze had gelegd Ik geloof dat ik het zelf was, ik herkende mijn gezicht Heb ik voor niets zo lopen haasten naar het licht?

Ez nekem néha túl sok, ezért kipróbálok egy terápiát Mindig nagyon szégyellem magam, remélem senki nem látja rajtam. A bánatot a szerelemre halmozom, majd a szerelmet a bánatra Amíg nem tudom már, hogy mi is ez, a szerelem nem ismer határokat, nem igaz? Iránytűként imádkozom, ó istenem, ez a helyes út? Vakon követtem a kártyákat, csak akkor láttam, ki rakta elém azokat. Azt hiszem, én magam voltam, felismertem az arcomat. Hiába siettem a fény felé?

Ez az "én vagyok önmagam akadálya" tipikus esete. Itt is megjelenik a függőség, amit a lírai én arra használ fel, hogy a szomorúságát enyhítse vele. De valójában ő maga sem tudja, hogy mit csinál. Az viszont nem derül ki, hogy milyen terápiát próbált ki.

A kártyalapok valószínűleg azokra a sablonokra, szabályokra utal, ahogy éli az életét a lírai én. Ezeket mind ő húzta, ezekkel kell játszania. A kártya és általában a játék jó metaforája az életnek, pszichológusok is mondják, hogy abból, ahogy játszik az ember, jó képet lehet kapni arról, hogy éli az életet. Lehet, hogy új leosztással a lírai én is győztes lenne?

Ennél a versszaknál végig egyenletes ütemmel követi a zene az énekesnőt, a szöveg mondanivalója is nagyjából egy mondanivaló körül épül. Az utolsó sor kérdése pedig megalapozza a megoldást a problémára.

Ezután lényegében csak a refrént énekli kétszer az énekesnő.

Igazából saját magamból kiindulva fordult meg a fejemben a kérdés, hogy fogalmazódnak meg Froukje-ben ilyen kérdések. Szinte teljes gondtalanságban éltem le a húszas éveimet, ilyen jellegű kérdések akkoriban nem foglalkoztattak. Mindenesetre a korai öntudatosság hatalmas erény. Főleg, ha valaki a kétségeit így ki tudja fejezni.

A borító is érdekes, a fény jobb oldalról világít, Froukje mégis balra néz, ráadásul lefelé, merengőn. Ezzel is jól érzékelteti, hogy ebben a dalban az érzelmeinek sötétebb oldalán jár. Ami kritikám a borítóval, nem tudom, hogy szándékos-e de az énekesnő feje búbja és a festmény felső része hiányzik a képről.

Nagyon örülök annak, hogy Froukje személyében egy igazi egyéniség színesíti a holland könnyűzenei palettát. És biztos vagyok abban, hogy fogjuk még őt hallani, úgyhogy kíváncsian várom az újabb dalait.

Haikyuu!! és Bakuten!! mangák megérkeztek

Hát ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy idén talán meg se kapom a mangákat, szupergyors volt a japán és a magyar posta. Megérkeztek a CDJapan-től rendelt Haikyuu!! és a Bakuten!! mangák.

Nagyon örülök nekik, a Bakuten!!-t nem is lehet olvasni online. Sajnos nem futott olyan nagyot, hogy rajongók komolyan foglalkozzanak vele, és fordítsák. Pedig abból a szempontból nem lenne vele olyan nagy gond, hogy a teljes Bakuten!! manga csak 2 kötet és 8 fejezet. Pedig aranyos történet, szívesen olvasnám angolul. Addig marad a japán, igyekszem azt értelmezni. Annyira nem lesz nehéz, mert szerencsére a kanjik furiganázva vannak, így azzal is lehet tanulni japánul, ha a hiraganák alapján rájövök, hogy melyik szó van írva, és megjegyzem, hogy azt azzal a kanjival kell írni.

Tetszik a kiadás, a hátulja is jól néz ki. Az meglepett, hogy csomagolva van, a plusz információk egy külön matricára van nyomtatva.. Az értelemszerűen lejött róla.

És most nézem, hogy a Bakuten!!-ből jó eséllyel az utolsót rendelhettem meg, mert "Out of Print" állapotba került, vagyis nincs belőle több példány. Igazából lehetett számítani arra, hogy már nincs sok belőle, mert a második kötet már nem elérhető. Azt valahonnan máshonnan kell megszereznem.

A Haikyuu!!-ból meg már megvan mind a három nyelven az anime első évadának története.

Felül van japánul, középen angolul, alul pedig németül.

Paradox Live THE ANIMATION Opening Track: RISE UP

Ha már itt írtam a korábbi Paradox Live CD-kről, akkor folytatnám itt a sort, és bemutatnám múlt szerdán megjelent kislemezt, mely anime openingje hallgatható meg.

A dal a "RISE UP" címet kapta, és mind a négy csapat rappel. És nagyon jó dalnak tartom, mert nagyon jól vegyítették a csapatok egyéni stílusát. A BAE-nek köszönhetően dübörög a basszus az elején, majd jön a The Cat's Whiskers a maga jazzes alapjával. A cozmeznél visszafogottá válik a zene, végül az AkanYatsura teljesen kitör. Mindamellett, hogy ez utalhat arra is, hogy azért van valami hasonlóság a csapatok dalai között, azért ott van az is, hogy ez egy egységes összetartó csapat. Jól visszaadja a dal, hogy a négy csapat a maga egyéniségével elfogadják és segítik egymást, ahogy tudják. Ezt határozottan jó látni az animében is.

Bár azért van már egy-két kritikám az animével kapcsolatban. A történetek epizodikusak (ahogy a kislemezek voice dramáit dolgozzák fel, és az mindegyik single-ön más), és pont a múlt heti "LOVE" epizód egy jó példa arra, hogy milyen logikátlan befejezést tudnak adni egy-egy valószínűtlen történésnek. Ez volt az az epizód, mely Ando Shiki (TCW) és NAYUTA (cozmez) (az életben nem tanulom meg leírni a családnevét...) tinédzserkori barátságáról szól. Szép történet, de miért nem találkoztak azóta, ha ráadásul, még ha külön csapatban is, de rappelnek, és tudnak egymásról? A válasz: amnézia... HÁT PERSZE!!! Miért nem csinálják meg azt, hogy adnak valami extra izgalmat vagy "intimitást" az animének, hogy van két szereplő két külön csapatból, akik nagy titokban találkoznak? És erről nem tud senki más, csak ők, meg a nézők... meg a holdfény. Ez még kedvezne is a fujoshi fantáziáknak. A másik szívfájdalmam az epizód kapcsán, nem a kislemez "Mercy on Me" dala szólt, hanem egy teljesen új dal, ami ráadásul nem is jelent meg hanghordozóm. Jó dal, jó volt hallgatni, de a "Mercy on Me" számomra Ando Shiki betétdal. Minden benne van, ami miatt szerethető a TCW legfiatalabb, legfélénkebb tagja.

Visszatérve a kislemezre, a B-side track, a BAE: FLY HIGH!!! dalát is nagyon jó volt újra hallani. Az anime 1. részében volt hallható, és ez a dal is hozzájárult ahhoz, hogy felfigyeljek a Paradox Live-ra.

Ezzel lett majdnem teljes a Paradox Live diszkográfia. December 6-án jön az ending dalból a kislemez. Várós az is.

Haikyuu!! dalok toplistája hallgatottság szerint

Most egy kicsit könnyedebb blogposttal jelentkezek, egészen pontosan egy listával, amiben összegzem, hogy melyik Haikyuu!! dalt hányszor hallgattam meg, amióta megjelentek.

1. SPYAIR: Imagination (534)
2. NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi (327)
3. NICO Touches the Walls: Mashi Mashi (297)
4. SPYAIR: I'm a Believer (284)
5. tacica: LEO (281)
6. Sukima Switch: Ah Yeah!! (272)
7. tacica: Hatsunetsu (256)
8. BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!! (251)
9. BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are (243)
10. Ishizaki Huwie: Hoshi wo Tsukamaete (231)
11. Galileo Galilei: Climber (214)
12. SUPER BEAVER: Toppakou (158)
13. BURNOUT SYNDROMES: Phoenix (115)
14. SPYAIR: One Day (78)
15. CHiCO With HoneyWorks: Kessen Spirit (29)

Tehát zene formájában is nagyon szeretem az animét. Mellesleg természetesen nem striguláztam, a Last.fm szedte össze nekem ezeket a számokat.

"Egy kicsit benne vagyunk mi is!" - Még mindig ünnep egy Zorán koncert

Tart még Zorán 2023-as turnéja, melynek november 22-i békéscsabai állomásán volt szerencsém jelen lenni. És azt kell mondjam, hogy fantasztikus volt. Immár 30 éve vagyok Zorán rajongó, életművét a Metrós dalokkal együtt töviről hegyire ismerem, nem ez az első Zorán koncert, amin jelen voltam, de mindig kapok valami újat, aminek köszönhetően még mindig nagyon jó az újabb koncertjeit hallgatni.

Zorán hosszú évek rendszeresen fellép Békéscsabán, és mindig telt ház várja. Nem volt ez másképp idén sem. Nem volt egy szabad hely a nézőtéren, és a páholyban sem. Talán vannak, akik feltennék a kérdést, hogy miért van ekkora igény egy-egy Zorán koncertre, amikor az utolsó stúdióalbumát Körtánc – Kóló címmel 2011-ben adta ki, utána csak elvétve jelentkezett új dallal. Erre a válasz egyrészt az, hogy Zoránnak olyan széles repertoárja van, hogy azzal önmagában változatossá teheti a turnéit. De ha ez nem lenne elég, Zorán maga gondoskodik arról, hogy a dalai sose ugyanúgy szólaljanak meg. Néhány dalát áthangszereli, néhányat közülük új stílusban szólaltat meg, így a rajongóknak nemcsak ünnep egy-egy koncert, hanem meglepetés is. A másik válasz lehetne az, hogy bár ez nem volt nyilvánosan hirdetve, de Zorán karrierje kerek évfordulót ünnepel. Ha abból indulok ki, hogy Zorán 1993-ban adta ki „Az elmúlt 30 év…” című koncertalbumát, azóta újabb 30 év telt el, tehát Zorán karrierje idén 60 éves. Talán ezt is ünnepelve jelentetett meg idén két nagy válogatásalbumot Aranyalbum 1974-1993 és Aranyabum 1994-2020 címmel.

A 2 órás koncert nagyon jól össze volt állítva. Remek ötlet volt váltogatni a vidámabb és szomorkásabb dalok között. Azért nem hatott disszonánsan az egész koncert, mert Zorán egész repertoárja alkot egy egységes halmazt. A vidám dalokban is tetten érhető az a maró gúny, amivel a társadalmunkat a maga valóságában szemléli, ahogy a melankólikusabb dalokban is hallható a remény, ahogy a lángon, halálon, füstön át úszik az a bizonyos fehér hajó.

És hogy még az ismertebb, Zorán koncertek kötelező dalai is izgalmasak legyenek, arról a Bujtor vonósnégyes is gondoskodott. Hangszeres játékuknak köszönhetően, nemcsak a „Volt egy tánc” vagy a „Kell ott fenn egy ország” lett sokkal átélhetőbb, hanem a „Mondtam neked” című dalban hallható szólójátékkal is valósággal kineveti a naivitásunkat. Hogy is hihettük, hogy mi leszünk azok, akik megváltjuk ezt a világot? Legalább ennyire egyedi ötlet volt Acapellában énekelni a „Nem kell mindig” dalt is.

Ha valami kritikát lehet mondani: főleg az elején Zorán többször elfelejtette a szöveget. De ezt a maga rutinjával sikerrel kiküszöbölte, és a következő sort már rendben folytatta. A koncert ezzel együtt is remek volt. A dalok időtlenek, a szövegek most is aktuálisak. Zorán meg évtizedek múltán is ugyanazzal a lendülettel, energiával énekli a dalait, mint újkorukban. Zárásként a „Kóló”-ra az egész közönség állva tapsolt és önfeledten énekelte a dalt.

A Zorán rajongók nemcsak a változatosság miatt járnak a mai napig koncertekre, hanem az énekes autentikus személyisége miatt. Minden egyes dalával átad a gondolataiból, érzéseiből, tapasztalataiból egy kis szeletet, ezt a koncertjein ugyanazzal a hitelességgel és szeretettel énekli, ahogy az albumokon hallhatjuk. Úgy fogytak el nagyon hamar a jegyek, hogy a városban alig volt hirdetve a koncert. Csak a vasútállomásnál láttam egy plakátot. A dalok és Zorán előadása önmagukban elegendők, hogy a koncertjeivel megtöltse a Csabagyöngye Kulturális Központot. És nem hiába. Nekem teljesen mindegy, milyen műsorok mennek a kereskedelmi TV-kben. Teljesen mindegy, milyen dalokat játszanak a kereskedelmi rádiók. Amíg Zorán megkapja neki megillető helyét a magyar kulturális életben, addig azt gondolom, nagy baj nincs.

A cikk eredetileg a Programod.hu oldalon jelent meg.

Két újabb japán nyelvű manga a láthatáron

Merthogy megrendeltem a CDJapan-től a Haikyuu!! manga 8. kötetét és a Bakuten!! manga 1. kötetét. Nem terveztem egyébként rendelni, de megvesztegettek egy 500 yenes kuponnal. Osztottam-szoroztam, és végül betettem mindkét mangát a virtuális kosaramba.

Regisztrált légipostát kértem, hogy végig szemmel tudjam tartani a mangákat. Van egy olyan elképzelésem, hogy már most akkora a forgalom, hogy nem biztos, hogy meg fogom kapni idén a csomagot. Addig is látom, hogy épp hol tart, és nem aggódok amiatt, hogy valahol elveszett. Ha még megjön idén, az bónusz lesz nekem.

Ha megérkeznek, akkor a Haikyuu!!-ból meglesz japánul, angolul és németül az első 8 kötet, tehát az anime első évadának története meglesz mind a három nyelven, amin gyűjtöm a Haikyuu!! mangákat. A Bakuten!! pedig egy érdekes történet abból a szempontból, hogy eredetileg önálló történetként jött ki animében. Hiszen a manga is 2021-es, akárcsak az anime. Tehát nem az van, hogy a manga valamikor jóval korábban készült, majd kijött belőle az anime, hanem szerintem a kettő párhuzamosan készült. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz mangában, mert az animét már többször megnéztem, és nagyon megszerettem.

Újabb Nintendós relikviák a gyűjteményben

Megérkezett a legújabb My Nintendo Store-os rendelésem, két Super Mario Bros. Wonder fancucc. Ezeket is Platina pontokért vásároltam meg a My Nintendo Store-ban, csak a postaköltséget fizettem ki érte. Az meg most is csak €2,99 volt.

De sajnos nem is ért többet, mert elég lassan érkezett meg. 8-án rendeltem meg, tehát majdnem egy hetet vett igénybe. Mondjuk talán ezen most nincs mit csodálkozni, hiszen ahogy elnéztem az egyes általam követett webshopok Facebook oldalait, már most túl vannak terhelve. Egyik boltban dolgozó ismerősöm mondta az Érdi AnimeConon, hogy erre a conra is csak azért tudott eljönni, mert ma eleve nem dolgozik, egyébként nem tud cserélni, mert mindenki nagyon leterhelt. Valószínűleg ugyanez van a szállítóknál is. Tehát már most lassabban érkeznek meg a rendelések. Ez nem szokott közel 1 hetet igénybe venni, 1-2 munkanap alatt megérkeztek eddig a My Nintendós rendeléseim.

De ha már most ekkora forgalom van, mekkora lesz majd decemberben? Egyre korábban kezdődik a karácsonyi szezon, de ez jó esetben inkább azt jelenti, hogy jobban eloszlik, hogy az emberek mikor veszik meg az ajándékokat, és nem az lesz, hogy december 24 előtt lesz tömegnyomor a plázákban, lesznek túlterheltek a webshopok.

De hogy a cuccokról is írjak, eleinte csak a csodavirágot terveztem megrendelni. Nem rajongok az elefánt Mario ötletért, bár tény, hogy sok jó dolgot hoztak ki belőle, sok mindenre lehet használni. Főleg arra, hogy szegény Yoshi jól megerősödjön, és tonnás súlyokat cipeljen a hátán. De a virág kétségtelenül hatalmas ötlet. Tényleg csodákat művel a játékban. Mint kulcstartó egyelőre nem használom, ott van a többi Nintendós fancuccaim között, ahogy az elefánt Mario is ott nyugszik. Talán egyszer használati tárgyak is lesznek.

Az egység ereje

Még a Paradox Live-os posztok előtt írtam Slayers: Get along dal Okui Masami verziójáról. Csak hogy ez a "sorozat" is teljes legyen, akkor értekezzünk a Mas"ami Okui"terpiece album másik bónusz daláról, a ONENESS-ről is.

Ez is olyan dal, amit Okui Masami nem egyedül, de még csak nem is duettben, hanem sokadmagával énekelt. Ez ugyanis a 2005-os Animelo Summer Live koncert betétdala volt. A dalt zenéjét és szövegét Okui Masami írta, a hangszerelés pedig Suzuki "Daichi" Hideyuki munkáját dicséri. Az ő neve is ismerős az Okui Masami rajongók számára, hiszen az énekesnő sok dalában működött közre.

Ez a koncert nem jelent meg DVD-n annak idején (pont a 2006-ostól kezdték el kiadni képhordozón az Animelo Summer Live-ot), csak utólag a hivatalos YouTube csatornán nézhető meg egy előadás, egészen pontosan Kageyama Hironobu-tól. Egyébként sehol nem tették közzé a 2005-ös koncertet.

A dalból készült videoklip is, és mivel hivatalosan nem érhető el digitális streamingen az új Okui Masami album, ezért csak ezzel a videoklippel tudok szolgálni.

Tetszik az ötlet, hogy a dal felhangzása előtt a stúdiómunkálatokba nézhetünk bele, így egy kicsit személyessé válik a dal. Bár egyáltalán nem kell azt személyessé tenni, hiszen a dal csodálatos. Emelkedett hangulatú, és arról szól, hogy mindnyájan egyek vagyunk, nem számít kik vagyunk, honnan jöttünk, merre tartunk. De van egy lényeges különbség, hogy az ehhez hasonló álszent dalokhoz képest: Látszik az énekeseken, hogy hisznek abban, amiről énekelnek. Ezért nem hat giccsesnek, ahogy a dal végén megfogják egymás kezét, és a magasban balra-jobbra lengetik. Nekik tényleg ez a hitvallásuk, ez belülről fakad. Megítélésem szerint azért is lett hiteles a dal, mert a dallam is csak annyira emelkedett, amennyire annak lennie kell. Megvannak benne azok a nem annyira magas hangok, hogy megindítsa a hallgatót, de van egy lüktetése, aminek köszönhetően nem azt halljuk 6 percen keresztül, hogy mi mennyire szeretjük egymást, kezünk az egekben, tartsatok velünk, hanem mintha egy történetet mesélne el, hogy hogy jutottunk el ide, miért ez a hitvallásunk. Ezzel szemben a szöveg nem történetet mesél el, hanem elmondja, hogy az énekesek hogyan képzelik el az egységet. (Most ez nem verselemzés, ezért nem "lírai én"-ezek.) Nagyon szép az, hogy minden egyes emberi életet egy kis virágként írnak le, mely a megszületéssel fakad virágba, és legyen az bármilyen kicsi, szebbé teszi ezt a világot. A zene és a dallam pedig gondoskodik arról, hogy ne hasson giccsesnek a szöveg.

Nagyon szépen hangzik ennyi embertől, de hogy hangzik ez egyedül Okui Masami-tól? Főleg 18 év elmúltával. Hát úgy, hogy egymaga bizonyítja, hogy ez a dal tőle belülről jön. Ezt is dalt is képes ugyanazzal a beleéléssel énekelni, mint a Get along-ot. Energiára annyira nincs szükség, hiszen ez valamivel nyugodtabb dal. De ugyanúgy megvan az az érzelem a saját verziójában, mint az eredetiben, ezért nagyon szépen hangzik tőle a dal. A hangszerelés teljesen ugyanaz, mint a 2005-ös dalé, de talán ez így van jól, mert úgy gondolom ezen a zenén csak rontani lehet. Nem tudom elképzelni legalábbis, hogy mitől lehetne még jobbá tenni. Zenehallgatói, rajongói füllel számomra ez a dal hibátlan. Ennek a dalnak az ereje leginkább abban van, hogy Okui Masami már a karrierjének elején is bizonyította, hogy ő egy erős és autonóm személyiség. És azzal, hogy lényegében a maga énekhangjával képes tizen-, huszon-ember helyett teljes értékűkét felénekelni a dalt, nagyon jól jelzi, hogy ugyanannyira erős és autonóm személy, mint amilyen mindig is volt.

Ezért nagyon fontos Okui Masami énekesnői karrierje alkalmából megjelentetett válogatásalbum. Egyrészt egy fantasztikus karrier összegzése, másrészt a két új dallal bizonyítja, hogy az évek során folyamatosan fejlődött, de soha nem felejtette el, hogy ki ő, honnan indult, mik az ő gyökerei, mert 28 és 18 éves dalt képes ugyanazzal az energiával és hittel énekelni, mint annak idején. Ezzel a válogatásalbummal Okui Masami bebizonyította, hogy ő mindig úgy újult meg, hogy közben megőrizte önmagát. A két újonnan felénekelt korábbi dalával bizonyítja, hogy hű a gyökereihez, és hogy ezt a 30 évet semmire nem cserélné le. Ez az éneklés iránti szeretet, alázat, önismeret és önelfogadás volt az, amit annak idején 2006-ban meghallottam nála, és emiatt van, hogy jöhet bármilyen kiváló alkotás a japán populáris kultúrából, Okui Masami-nak mindig lesz helye a szívemben.

GeekCon beszámoló

2023. november 11-én ötödik alkalommal került megrendezésre a GeekCon a Ferencvárosi Művelődési Központban. Maguk a szervezők is geeknek vallják magukat, és ígéretük szerint mindenki jól szórakozik, aki elfogadja és ünnepli ezt a szubkultúrát. Céljuk kifejezetten az, hogy rajongók találkozzanak, barátságok köttessenek, és hogy a szubkultúra összekapcsolja az embereket. Lássuk, hogy sikerült.

Eleinte meglepett, hogy a Fantasy Expóval összehasonlítva (mely szintén az FMK-ban van) nem láttam kígyózó sort, mire észrevettem, hogy a sor pont az ellenkező irányból gyűlik. Végül sokan lettünk. Jelen rendezvényre is sokan jöttek cosplayben. Sokan voltak például Star Wars, Harry Potter, Gyűrűk Ura jelmezben.

Előadások a színházteremben, és a Geekplay teremben voltak. Az utóbbi terem szolgáltatott helyszínt a konzoloknak és a DDR-nek is. Nintendo, Sega és PlayStation retro konzolok egész sorozata volt kiállítva, így Emőd Dániel jóvoltából a videojáték-történelem egy nagyobb szeletébe nyerhettünk segítséget. Mai konzolok közül a Playstation 4 mellett egy Playstation 5-ön is játszhattunk, illetve a Nintendolgok jóvoltából két Nintendo Switch konzol volt kiállítva. Sokan játszottak a Mario Kart 8 Deluxe-szel és a Super Smash Bros. Ultimate-tel, de később a frissen megjelent Super Mario Bros. Wonder-t is kipróbálhatták az érdeklődők. Kifejezetten üdítő volt látni, hogy a gyerekek a retro konzolokkal is annyira önfeledten játszottak, mint az újdonságokkal.

A színházteremben 10:50-kor nyitották meg az előadást. 14 óráig különböző nyugati kulturális termékekről tartottak kerekasztal beszélgetést. Volt szó a Marvel filmekről, a Dűnéről, a Star Wars-ról. De ahogy az ilyen jellegű rendezvényeken megszokhattuk, a Cosplay versenyre voltak a legtöbben kíváncsiak. Az árusok kínálatán kívül ez volt az egyedüli esemény, melyen az animések képviseltették magukat. A Star Wars, Marvel filmek karakterei mellett láthattunk cosplayeket például Narutóból és a Boku no Hero Academiából is.

Az árusok elsősorban a tornateremben voltak jelen. Az ilyen rendezvényeken megszokott képregények, könyvek, figurák mellett igazi ritkaságokat be lehet szerezni. Árusok az emeleten is voltak, illetve az aulában Artist Alley volt, melyen továbbra is a különböző árusok saját dizájnú termékeit lehetett megvásárolni.

Az emeleten pedig további interaktív programokon vehettünk részt. Az első emeleten VR evolution jóvoltából különböző VR játékokat próbálhattunk ki a META Quest VR Headset-en játszhattak az érdeklődők a virtuális valóságban. A második emeleten a HKK Hatalom kártyáival lehetett játszani. Jelentősége nem csupán abban áll, hogy ez Magyarország TCG játéka, de 1995-ös indulásával világviszonylatban is az első kártyajátékok egyike. A Cinkelt kockának köszönhetően pedig különböző társasjátékokkal játszhattunk, illetve meg is vásárolhattuk őket.

A Geekplay teremben elsősorban videojátékos jellegű előadások voltak. Illetve itt került megrendezésre a Guitar Hero és a Tekken 5 verseny. A Minecraft kvízben pedig gyerekek versenyt ugráltak a magasba a Woodcraft (magyar Minecraft szerver) nyereményeiért. Kicsit Dévényi Tibi bácsi Három kívánság feelingje volt, hogy aki a legmagasabbra ugrik, az válaszolhat a kérdésre. Én meg Elektor Kalandort játszottam a Super Mario Bros. játékkal.

A Cosplay versenyhez hasonló érdeklődés övezte a szinkronszínészekkel való beszélgetést. Zsigmond Tamara, Molnár Ilona és Moser Károly beszélgetésén is szinte tele volt a színházterem. Nekem, mint KRE-BTK Néderlandisztika szakos hallgatóként is érdekes volt, ugyanis az egyik téma, amivel komolyabban foglalkoztam, az a feliratos filmek szerepe a nyelvtanulásban. És mivel azt találtam, hogy például Hollandiában és a skandináv országokban, ahol a gyerekeknek készült rajzfilmeken kívül nem szokás szinkronizálni, többek között a feliratos filmeknek köszönhetően tanulnak meg a gyerekek nagyon hamar, szinte hibátlanul angolul. Ezért egy időben rászoktattam magam arra, hogy feliratosan nézzek filmeket. Azóta keresek igazi érveket a szinkronos filmek mellett, ezért ezt az előadást nagy érdeklődéssel hallgattam. Nagyon jó volt a beszélgetés. Egyszerre volt informatív és szórakoztató, hallottam itt is újat.

Tombolahúzás és eredményhirdetés után egy kis Dragon Ball kvízre került sor, majd elbúcsúztak. Összességében érdemes volt eljönni. Elsősorban a nyugati szubkulturális termékek rajongói találták meg a számításukat a GeekConon. És talán ez az a rendezvény, melyen minden korosztály képviselteti magát. Ami rendjén is van, hiszen a Star Wars immár 46 éves, a Marvel hősök is generációk életében jelen van, és mivel ezekből újabb és újabb filmek és sorozatok készülnek, ezért könnyen bevonódnak a gyerekek is. Nem utolsósorban a veterán rajongók is már hozzák a gyereküket. Öröm volt látni, hogy mindenki jól érezte magát, láthatóan tényleg kicsit kiszakadtak a szürke hétköznapokból és egy kicsit lazítottak. A GeekCon a nyugati szubkultúra méltó ünnepe.

A cikk eredetileg a Programod.hu oldalon jelent meg.