Tart még Zorán 2023-as turnéja, melynek november 22-i békéscsabai állomásán volt szerencsém jelen lenni. És azt kell mondjam, hogy fantasztikus volt. Immár 30 éve vagyok Zorán rajongó, életművét a Metrós dalokkal együtt töviről hegyire ismerem, nem ez az első Zorán koncert, amin jelen voltam, de mindig kapok valami újat, aminek köszönhetően még mindig nagyon jó az újabb koncertjeit hallgatni.
Zorán hosszú évek rendszeresen fellép Békéscsabán, és mindig telt ház várja. Nem volt ez másképp idén sem. Nem volt egy szabad hely a nézőtéren, és a páholyban sem. Talán vannak, akik feltennék a kérdést, hogy miért van ekkora igény egy-egy Zorán koncertre, amikor az utolsó stúdióalbumát Körtánc – Kóló címmel 2011-ben adta ki, utána csak elvétve jelentkezett új dallal. Erre a válasz egyrészt az, hogy Zoránnak olyan széles repertoárja van, hogy azzal önmagában változatossá teheti a turnéit. De ha ez nem lenne elég, Zorán maga gondoskodik arról, hogy a dalai sose ugyanúgy szólaljanak meg. Néhány dalát áthangszereli, néhányat közülük új stílusban szólaltat meg, így a rajongóknak nemcsak ünnep egy-egy koncert, hanem meglepetés is. A másik válasz lehetne az, hogy bár ez nem volt nyilvánosan hirdetve, de Zorán karrierje kerek évfordulót ünnepel. Ha abból indulok ki, hogy Zorán 1993-ban adta ki „Az elmúlt 30 év…” című koncertalbumát, azóta újabb 30 év telt el, tehát Zorán karrierje idén 60 éves. Talán ezt is ünnepelve jelentetett meg idén két nagy válogatásalbumot Aranyalbum 1974-1993 és Aranyabum 1994-2020 címmel.
A 2 órás koncert nagyon jól össze volt állítva. Remek ötlet volt váltogatni a vidámabb és szomorkásabb dalok között. Azért nem hatott disszonánsan az egész koncert, mert Zorán egész repertoárja alkot egy egységes halmazt. A vidám dalokban is tetten érhető az a maró gúny, amivel a társadalmunkat a maga valóságában szemléli, ahogy a melankólikusabb dalokban is hallható a remény, ahogy a lángon, halálon, füstön át úszik az a bizonyos fehér hajó.
És hogy még az ismertebb, Zorán koncertek kötelező dalai is izgalmasak legyenek, arról a Bujtor vonósnégyes is gondoskodott. Hangszeres játékuknak köszönhetően, nemcsak a „Volt egy tánc” vagy a „Kell ott fenn egy ország” lett sokkal átélhetőbb, hanem a „Mondtam neked” című dalban hallható szólójátékkal is valósággal kineveti a naivitásunkat. Hogy is hihettük, hogy mi leszünk azok, akik megváltjuk ezt a világot? Legalább ennyire egyedi ötlet volt Acapellában énekelni a „Nem kell mindig” dalt is.
Ha valami kritikát lehet mondani: főleg az elején Zorán többször elfelejtette a szöveget. De ezt a maga rutinjával sikerrel kiküszöbölte, és a következő sort már rendben folytatta. A koncert ezzel együtt is remek volt. A dalok időtlenek, a szövegek most is aktuálisak. Zorán meg évtizedek múltán is ugyanazzal a lendülettel, energiával énekli a dalait, mint újkorukban. Zárásként a „Kóló”-ra az egész közönség állva tapsolt és önfeledten énekelte a dalt.
A Zorán rajongók nemcsak a változatosság miatt járnak a mai napig koncertekre, hanem az énekes autentikus személyisége miatt. Minden egyes dalával átad a gondolataiból, érzéseiből, tapasztalataiból egy kis szeletet, ezt a koncertjein ugyanazzal a hitelességgel és szeretettel énekli, ahogy az albumokon hallhatjuk. Úgy fogytak el nagyon hamar a jegyek, hogy a városban alig volt hirdetve a koncert. Csak a vasútállomásnál láttam egy plakátot. A dalok és Zorán előadása önmagukban elegendők, hogy a koncertjeivel megtöltse a Csabagyöngye Kulturális Központot. És nem hiába. Nekem teljesen mindegy, milyen műsorok mennek a kereskedelmi TV-kben. Teljesen mindegy, milyen dalokat játszanak a kereskedelmi rádiók. Amíg Zorán megkapja neki megillető helyét a magyar kulturális életben, addig azt gondolom, nagy baj nincs.
A cikk eredetileg a Programod.hu oldalon jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése