Most nem CD-t vettem magamnak, hanem könyvet, méghozzá Sztevanovity Dusán: Csak szöveg című könyvét. Már akkor kinéztem magamnak, amikor megjelent, de végül nem vettem meg. Mindig tervben volt, hogy ha találok egyet jó áron, akkor megveszem magamnak, mert nagyon szeretem Dusán szövegeit, de olyan nagyon magas prioritása soha nem volt. Főleg azért nem, mert akkoriban nagyon benne voltam a japán könnyűzenében. De végül ma a moly.hu-n találtam egy eladó példányt úgy, hogy Békéscsabán átvehetem személyesen. Megbeszéltük, el is mentem érte, így végre meglett. Elolvastam néhány dalszöveget, olyat, amit ismerek, olyat is, amit nem. Hihetetlen, hogy versként is funkcionálnak, nem véletlen tartom Dusánt a legnagyobb szövegírónak, és nem véletlen szeretik őt olyan sokan. Én elsősorban a Zorán, LGT, Metro dalszövegei által ismerem, de azokat is nagyon jó volt olvasni, amiket nem ismerek dalszövegként. Azt gondolom, hogy nagyságának a titka abban rejlik, hogy a mindenki által érthető köznyelv szavait használja rendkívül választékosan, ezáltal válnak a dalszövegei mindenki számára érthetővé. Ami miatt általános tiszteletnek örvend az az, hogy nagyon jól reflektál a valóságra, és mindezt úgy teszi, hogy nem fennkölt, vagy lenéző stílusban, hanem az átlagember nyelvén szólal meg. Nem gondolom, hogy sorrendben megyek, elejétől a végéig, hanem ahol épp felütöm, ott olvasom, de az biztos, hogy gyakran fogom olvasni. A cím egyébként tetszik, utal Presser Gábor: Csak dalok című albumára.
Néha itt is foglalkozok dalszöveg elemzéssel, illetve az egyetemen az egyik esszém is erről szól. Kaptam egy nagyon jó segítséget, egy holland nyelvű szakdolgozat a dalszövegelemzésről. Hihetetlen jó, 113 oldalban részletesen ír például arról, hogy érdemes-e versként elemezni egy dalszöveget, hogyan lehet összekombinálni a zenét és a szöveget. Milyen hosszú egy dalszöveg, milyen egy jó dalszöveg, mi alapján lehet kategorizálni a szövegírókat, és néhány ehhez hasonló téma. Eddigi holland tudásomból egyelőre csak néhány dolgot értek belőle, illetve néhány idézet van angolul. A szakdolgozat írója egyértelműek külön választja a verset és a dalszöveget. A "Hoge cultuur"-höz sorolja a klasszikus zenét és a verset, a "Populaire cultuur"-höz meg a könnyűzenét és a dalszöveget. És azt gondolom, hogy igaza van, és jó az analógia. Egy Petőfi Sándor, egy Arany János vers a költészet klasszikus zenéje, míg egy dalszöveg a költészet könnyűzenéje. De jelenti-e ez feltétlenül, hogy egy dalszöveg feltétlen igénytelennek kell lennie? Nem feltétlen. Írja is a szakdolgozatában:
The poetry of rock: Song lyrics are not poems, but the words still matter.
És azt gondolom, hogy igaz. Véleményem szerint egy szövegírótól sem kell feltétlen minden egyes minden egyes dalszövegnek költői igényességűnek lenni, illetve minden egyes alkalommal nagyon komoly progresszív gondolatokat megfogalmazni, lehet néha lazán is venni. De ettől még maguk a szavak számítanak, mert azért hordozzon magában valami jelentést, ha egy mód van rá. A költői igényesség azért is túlzás, mert egy verset "elmondásra" írnak meg, egy dalszöveget meg "éneklésre". És mások az énekre szánt szövegek kritériumai, és mások az elmondásra szánt versek követelményei. De a szakdolgozat is kitér arra, hogy előfordulhat bizony olyan, hogy egy dalszöveg is elérheti a "Hoge cultuur" színvonalát, és egy verssel egyenrangú. Na, ide sorolom Sztevanovity Dusán szövegeit, mert olvasva azokat, versként is megállják a helyüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése