Shania Twain

Shania Twainnel adós vagyok, pedig az ő dalait is nagyon szeretem. De érdekes módon, olyan szintű rajongás soha kötött hozzá, mint akár a The Corrs-hoz, pedig nagyon szerethető személyiség. Hirtelen nem tudok olyan előadót mondani, akinek jól állnak ezek a "feelgood" dalok. Ő ebben nagyon erős, és azon kevés előadók közé tartozik, akinek a dalai mindig mosolyra fakasztanak. Nem utolsósorban jó hangja van, és a dalok is jól meg vannak írva. Szinte mindegyik dalt élő hangszerekre írtak, és nagyon sok közülük vidám. Persze, vannak köztük lassabb dalok is, de egyik sem kifejezetten szomorú. Mégis a végsőkig hitelesnek hangzanak. El tudom képzelni, hogy Shania Twain tényleg így éli a mindennapjait. Aztán persze ő is ember, nyilván neki is lehetnek rosszabb napjai. Sőt, most olvasom, hogy voltak nehézségei gyerekkorában, fiatal felnőttként. De ahogy ránézek, olyan érzetet, mintha ezek a helyén lennének, és megbékélt a gyerekkorával. Hirtelen nem is tudok más olyan ismert embert mondani, akinek ez a fajta optimizmus és érezd jól magad feeling jól állna. Hát, ha csak az angol Heart North West Radio-t, ha hallgatom, egy idő után azért nem tudom hallgatni, mert annyira kényszeresnek érzem a "Turn up the feel good" szlogent.

Az összes album megvan tőle, ami valaha megvolt, ezeket soha nem adtam el. Két oka is van: Csak kellemes emlékek kötnek a dalaihoz, ezért soha nem akartam tőlük megválni, másrészt, amikor esetleg gondolkodtam, hogy eladhatnám őket, mindig oda jutottam magamban, ahogy néztem a borítókat, hogy jól jönnek még később. Fogom még ezt a zenét hallgatni. Előfordul, hogy a próféta szól belőlem. Egyébként 1999-ben találtam Shania Twainnel először, a nővéremnek volt meg a "Come On Over" CD, azt kezdtem el nagyon hallgatni annak hatására, hogy nagyon tetszett a rádiókban a "That Don't Impress Me Much" dal. Annyira, hogy annak idején az egész albumot meghallgattam. És annyira bejött, hogy valósággal ráfüggtem az albumra. Már akkor is felfigyeltem arra, hogy nagyon jó zenei megoldások vannak az albumon, és már akkor észrevettem, hogy Shania Twain éneke nagyon kedves és közvetlen. Hihetetlen tartalmas album, nem sok olyan énekes van, akinek az egész albuma meg van töltve tartalommal, és nem azt érzem, hogy egy-egy dal csak a helyet tölti ki.

Aztán jött 2002-ben (nekem 2003 nyarán) az "Up!" album, ami szintén szintlépés volt. Ezt a CD-t már én magam vettem meg, és talán a legjobb album, amit 2003-ban vettem meg. Ezt is rengeteget hallgattam, és most is azt gondolom, hogy hihetetlen, hogy 19 olyan dal fel tudott kerülni az albumra, melyek tartalmassá teszik azt. És ehhez kellett egy olyan producer, mint Robert John "Mutt Lange", aki Shania Twain férje volt 2010-ig. Így azt gondolom, hogy ismerte az énekesnőt annyira, hogy olyan dalokat írjon neki, ami passzol a személyiségéhez, és megírja azokat slágergyanúsan. Mert én maximálisan el tudom képzelni, hogy Shania Twain tényleg így éli a mindennapjai nagyrészét. Nyilván neki is lehetnek olyan napjai, amikor elvonul a világ elől, és nem akar senkit látni, semmiről sem tudomást venni, de számon kérni tőle, hogy miért nem énekel erről az oldaláról, egyáltalán nem helyén való. Egyrészt, jogában áll eldönteni, hogy miről énekel, másrészt az egész énekesnői karrierje magas színvonalon van. Így ha ő eldönti, hogy csak ezt az oldalát mutatja, de ebben legalább hiteles, nekem több kérdésem nincs. Vélhetően Shania Twain célja a szórakoztatás, és nem feltétlen az, hogy az szövegeivel elgondolkodtasson. És mivel a szórakoztatásnak magas nívóját űzi, ezért bőven van annyi értéke a dalainak, hogy arra fókuszáljunk, és ne a hiányosságait kérjük számon.

Egyébként pont azért, mert úgy tűnik, hogy nagyon jól össze vannak válogatva a dalok, ezért nem is nem is lehet úgy nagyon kiemelkedő dalt választani. Azt érzem, hogy a Come On Over és az Up! albumok egy koncepcióra készültek. Van néhány dal, amit kifejezetten nagyon szeretek tőle, például az "I Won't Leave You Lonely" vagy a "Juanita" vagy az "(If You're Not in It for Love) I'm Outta Here!", amiket külön élmény csak magában hallgatni, de összességében az egész album ad egy teljes egészet. A 2004-es Greatest Hits album (nekem 2005 májusa óta van meg) is egy nagyon jó összeállítás, azt is nagyon szerettem hallgatni. Az új dalok is jók rajta. Ezután jött egy hosszú szünet, 2017-ben tért vissza a "Now" című albummal, ahogy hallgattam, az se rossz. majd később jobban meghallgatom, illetve tervbe van, hogy azt is megveszem majd. De most ezek. És örülök, hogy megvannak, örülök, hogy van ilyen kiváló énekesnő. Nagyon szeretem a stílusát, örülök, hogy ismerem.