Három The Corrs CD

Újabb három The Corrs CD-vel bővült a gyűjteményem:

• Unplugged
• The Best of the Corrs
• Home

A Best of és a Home biztos, hogy megvoltak régen, az Unplugged-ban nem vagyok biztos. Inkább nem, mert teljesen új volt a borító számomra, ahogy lapozgattam. Egyébként hihetetlen jó érzés lapozgatni a borítót, ez is oka annak, hogy szerintem életem végig CD-gyűjtő leszek. Meg több CD-lejátszóm is van, tehát tudom hallgatni őket. Bár azt elismerem, hogy nekem is könnyebb PC-ről vagy akár Spotify-ról elindítani a zenét, de a CD-nek, mint a zene fizikai változatának, örökre értéke lesz számomra.

Szeretem az Unplugged albumot, tetszik, hogy áthangszerelték a dalokat akusztikus hangszerekre. Sőt, vannak dalok, mint például a Radio, melynek jobban is tetszik az Unplugged verziója, mint az eredeti. Bár nem nehéz az Unplugged verziónak "jobbnak lennie", mert az In Blue album, melyen az eredeti változat hallható, túlzottan rádióbarátra sikeredett. És a Radio is olyan, hogy az eredeti változat túl egyszerű. Olyan érzésem van, mintha az Unplugged lenne a végleges változat, mert annyival jobban ki van dolgozva a dal. Több hangszer szólal meg, és csak az akusztikus hangzása ellenére sokkal gazdagabb zeneileg. Még most is libabőrös leszek, ha eszembe jut, hogy Caroline mekkora erővel és átéléssel veri a dobot a dalban. És ehhez képest az In Blue változat teljességgel vérszegény.

Meg az egész koncert miliője teljesen családias. Az Unplugged DVD-n is megvolt nekem, az egyik legtöbbet nézett koncert volna általam annak idején. Pont azért tetszett, mert kis teremben volt a koncert, lehettek kb. 50-en 100-an rajongók, és a Corr testvérek is játszottak a hangszereiken, énekeltek, és semmi extra. De teljes mértékig átjött a zene szeretete. Arra a mai napig emlékszem, amikor a Runaway dalban Caroline zongorázott és a végét elszúrta. A legutolsó hangot fél hanggal lejjebb ütötte le. Nagyon megütötte a fület, de jól elpoénkodták. Úgyhogy nagyon kedves ez a koncertalbum, kifejezetten kellemes hallgatni.

A Best of the Corrs meg válogatásalbum, az együttes addig megjelent ismert dalaik kerültek fel az albumra. Illetve van két új dal is. A Would You Be Happier? rendben van, szívesen hallgatom, de a Make You Mine sokkal jobban tetszik. Ötletesebb zeneileg, és tetszik, hogy Andrea mélyebb hangszínben énekel. Egyébként meg szeretem a válogatásalbumokat, akkor szoktam hallgatni, amikor nem egy adott albumot van kedvem hallgatni egy együttestől, hanem lényegében bármit. Ekkor veszem elő a válogatásalbumot. Úgyhogy sokat fogom ezt az albumot is hallgatni. Illetve a borító is tetszik, hogy képek vannak videoklipekből, illetve az addig megjelent kislemezek borítói.

A Home egy érdekes album több szempontból is. Egyrészt személyes okból, hogy 2005 szeptemberében jelent meg az album, tudtam róla, és már a megjelenés napján megvettem a CD-t. Még arra is emlékszem, hogy 4.500 forint volt. És nagyon odavoltam a kelta dalokért. Másrészt meg ezáltal zeneileg is visszatértek a gyökereikhez, eltértek a Talk On Corners és az In Blue rádióbarát hangzásától, ami csak jót tett a daloknak. Kifejezetten kellemes az ének, nemcsak azt lehet hallani, hogy tényleg szeretik ezeket az ír népdalokat, hanem hogy büszkék a gyökereikre. Az egyedüli dolog, ami nem tetszik, hogy Andrea túl sokszor "hajlítgatja" a hangját, ami egyszer-egyszer jó, hogy érzelmeket fejezzen ki ezáltal, de túl sokszor már érzelgőssé válik. De ettől függetlenül nagyon tetszik az album, kifejezetten üdítően hat a rádióbarát albumaik után. Ami még érdekesség, hogy az album napra pontosan 2005. szeptember 26-án jelent meg, a Forgiven, Not Forgotten pedig 1995. szeptember 26-án, tehát a debütáló albumuk 10. évfordulójára időzítették a megjelenést. Azt gondolom, hogy méltóképp emlékeztek meg a debütálásukról.

Szóval lehet látni, hogy van miért szeretni a The Corrs-t. És pont ezért vagyok szigorú velük szemben, mert igazából ők olyanok, ahhoz tudnám hasonlítani a zenei munkásságukat, mint az iskolában egy nagyon jó képességű tanuló, aki a buta hibái miatt képtelen ötös dolgozatokat írni, pedig bőven meg tudná írni jelesre. Ezért fájdalmas, és részint ide vezetem vissza azt, hogy nem maradtak meg annyira a köztudatban. Csak a Breathless-t hallani a rádiókban, azt is ritkán, illetve több fiatalabb barátomnak is beszéltem az együttesről, egyikük sem nem tudott róluk. Mindegyik tőlem hallott róluk először. Azért ez is árulkodó. A Home album már nem volt annyira sikeres, gondolom, ide is vezethető vissza az, hogy visszavonultak, nemcsak a szólókarrier, a magánélet és a családalapítás miatt. Egészen pontosan 10 évig nem jelentettek meg közös albumot. Tudok a 2015-ös White Light-ról, és a 2017-es Jupiter Calling-ról, meg is hallgattam többször is, de egyelőre nem tudok velük mit kezdeni. Vannak jó dalok, de nem érzem, hogy lenne komoly mondanivalójuk, meg lenne koncepciója az albumoknak. Hátha egyszer meg fogom szeretni azokat is, csak tudok valami jelentést társítani hozzájuk.

És akkor képek következnek. Tehát eddig négy The Corrs CD-m van.

Mondhatni, hogy a jobbak, de ilyen élesen nem jelenteném ezt ki, mert akkor a Forgiven, Not Forgotten komoly hiány lenne a gyűjteményből. És aminek örülök még, hogy mindegyik CD-ben (amihez eredetileg mellékelve voltak) benne voltak a kis promóciós papírok a korábbi Corrs albumokról.

És így tudok CD-lejátszón hallgatni CD-t.

Ha lesz lehetőségem több CD-t is venni, akkor gyakran lesz használva a CD-lejátszó.