A 226. részig bírtam a Bleachet. Untam már korábban is, de mindig bíztam, hogy ha lemegy az aktuális értelmetlen harc (mert tényleg az), akkor utána jobbra fordul a történet. De ez nem történt meg. És mivel azt láttam, hogy az újabb és újabb harcoknak csak az erőfitogtatás a lényege, semmi értelem és tartalom nincs mögötte, ezért dobtam a sorozatot.
Helyette egy olyan animét kezdtem el nézni, amire igazából rá se néznék, ha nem lennék Nintendós. Ez pedig a Hoshi no Kirby. Nehéz is lesz elfogulatlanul írni az animéről, mert Kirby elképesztően aranyos karakter, és a játékai is szerethetőek. Könnyűek, mégis hihetetlenül játszatja magát.
Az első Kirby játék még 1992-ben jelent meg Game Boy-ra. Az első néhány játék elsősorban Japánban volt népszerű. És a szigetországban a mai napig imádják Kirbyt. Ami nem is csoda, hiszen minden egyes dologért rajonganak, ami aranyos. A játékoknak mindig is volt világszerte egy relatíve szűk rajongótábora (Mario- és Zelda játékokhoz képest mindenképp szűknek mondható) elsősorban a Super Smash Bros. széria hatására lett széles körben ismert és kedvelt Kirby.
Annak ellenére, hogy Japánban már a kezdetektől népszerű karakter volt Kirby, az anime csak 2001-re készült el. Aki ismeri a Nintendo jogi dolgokhoz való viszonyát, az nem lepődik meg ezen, nagyon nem is térnék ki rá. A lényeg annyi, hogy a Nintendo nagyon védi a franchise-ait. Tisztában vannak azzal, hogy azok nagyon népszerűek, sok esetben eszméletlen mennyiségű jogdíjakat kérnek el azért, hogy egy-egy karakterük valahol megjelenhessen, ezért is van az, hogy a Pokémont leszámítva nagyon nincs olyan Nintendo sorozat, amiből érdemleges anime készült volna. Mert van például a Super Marióból is, de azok csak rövid special-ok, aminek ráadásul komoly mondanivalója sincs, a rajzolás is rettenetesen csúnya. De a Pokémon mellett a Kirby az a Nintendo sorozat, amiről ki lehet jelenteni, hogy érdemleges sorozat készült. 100 rész lett végül az anime, és eszméletlen szépre sikeredett. A szépségnek fő oka az, hogy az anime készítésében jelentős szerepet játszott a HAL Laboratory fő munkatársa Sakurai Masahiro, aki kitalálta Kirby-t.
Annak ellenére, hogy a Hoshi no Kirby elsősorban gyerekeknek készült sorozat, mégis ki lehet jelenteni, hogy a játéksorozat rajongói számára is ajánlható az anime, kortól függetlenül. Aki szabadjára tudja engedni a gyermeki énjét, az egy nagyon aranyos, szerethető animét fog nézni. Kirby ugyanis egy végtelenül szerethető karakter. Talán egy kicsit esetlennek, vagy inkább gondtalannak tűnik, de ennek is van oka. Kirby ugyanis egy csillagharcos lesz, méghozzá a legerősebb, aki Nightmare-től fogja megmenteni az univerzumot. Kiderül, hogy ő az, akiről próféciák beszélnek, csak akad egy kis probléma. Valahogy a csillag alakú űrhajóba kerül, ami lerobban, így Kirby kényszerleszállást hajt végre, a Pupu Village-be ér földet. Kiderül róla, hogy neki még a szülőföldjén lenne a helye, ugyanis emberi években nézve 1-2 éves szintjén van. 200 évvel korábban lépett színre. Persze az ellenérdekeltek (mint például King Dedede) tudomást szereznek Kirby létezéséről, és hogy ki is ő valójában, el is akarják tenni láb alól. No de legkevésbé sem horror-thrillert vagy krimit képzeljünk el, mégiscsak gyerekeknek készült műről van szó. Sőt, ez az anime gyenge pontja. Nem akarták, hogy kemény legyen, ezért olyan idióta, debil harcokat találtak ki, mintha csak a Pokémont nézném, ahogy a Rakéta csapat szerencsétlenkedik Ash-ékkel. King Dedede a Kirby játék főellensége, a játékban ugyan okoz némi nehézséget a legyőzése, de hogy az animében nem az esze miatt szeretjük, az is tény. A nagydarab kövér pingvin számomra soha nem volt szerethető karakter. Sok esetben inkább azt éreztem, hogy csak útban van, mert a tette mögött semmi elképzelés, koncepció nincs. Ő van kapcsolatban a Holy Nightmare Inc. céggel, mely gyártja az ellenségeket, melyekkel fel kell venni a harcot Kirbynek. De hősünk hiába kisgyerek még, azért akad segítsége, amiknek köszönhetően sikerrel megvívja a harcot a gonosz ellen. Itt van például a játékokból ismert képességek átvétele. Érdekesség, hogy itt nem az adott karaktert vagy ellenséget szippantja be Kirby, azt talán túlzottan morbidnak gondolták az animekészítők. A hozzá kapcsolódó tárgyat szippantja be, és annak köszönhetően lesznek Kirbynek különleges képességei. A másik segítség a Warp Star, amely Kirby közlekedési eszköze lesz földi élete során. Ez a csillag nem közvetlen segíti hősünket, segítségével gyorsan tud repülni a levegőben, összezavarva az ellenséget. De tényleg nem a harcok a sorozat erőssége, mindenesetre jó néhány ellenség ismerős lesz majd a játékokból. Inkább a maga gyerekes (jó értelemben) bájával hódítja meg a szíveket.
De akár a zenéjével is, ugyanis az opening nekem nagyon tetszik. Első hallásra átlagos gyerekdalnak tűnik, de fülhallgató mellett hallgatva nagyon érvényesül az erős, ritmikus ütőhangszeres hangzás ("Kirby March" az opening címe), és hihetetlenül hangulatossá teszi a dalt. Az énekhang is kellemes, bár az előadó neve annyira nem ismert: Shanchii (katakanával). Régóta ismerem a dalt, de máshol nem hallottam a nevét. De nagyon kellemes, kedves hangja van, mintha játszani hívná nemcsak a gyerekeket, de a gyereklelkű felnőtteket is.
Az ending is ötletes, igazából egy instrukció, hogy rajzoljunk Kirby-t és King Dededét.
Lehet próbálkozni. Amúgy ez is nagyon aranyos, a rajzóra végén az "Ohayou! Kirby harapeko da" és a "Kanarazu! Dedede wa yatte kuru" szövegek pedig emlékezetessé teszik a dalt. Szoktam énekelni magamban, amikor spontán eszembe jut, és egyedül vagyok. Jó a dallamvezetése.
Különben ez az anime a gyerekek szintjén, de megmutatja nekik a való életet, méghozzá annak az árnyoldalát is. Például a 6. részben, amikor King Dedede elindítja TV csatornáját (Channel DDD), és az egész Pupupuland egy emberként, birkaként nézi, amikor King Dedede valóságként tár eléjük, azért elgondolkodtatott, hogy hát igen... Mifelénk is van ilyen. Aztán egy másik részben amikor King Dedede saját kénye-kedvére kivágja az erdő fáit, hogy golfpályát építsen, azért érzékelhető volt a vezetői gőg. Csak hát attól gyerekeknek szóló anime, hogy egyrészt a valósághoz képest "finomítva" mutatja be, másrészt meg mindig legyőzik King Dededét. Az mondjuk nem tiszta számomra, hogy kerül King Dedede a palotába, de ott egy család lakik, akinek két gyereke van. Egy fiú, Bun, és egy lány, Fumu. A lány az okos kettejük közül. Ő az, aki mindig gyanakodva szemléli az eseményeket. Ő az, aki érdeklődő, nem éri be a sablonos válaszokkal. Csak ezáltal némileg elveszti a hitelességét a személyiségét, mert olyan, mintha külsősként bevonták volna a történetbe. Ő az, aki ismeri a forgatókönyvet, tudja, hogy ki a jó, ki a rossz. Nem tűnik okoskodónak, tehát nem mondanám idegesítőnek, csak lelövi a nézőnek a poént, amit mondjuk felnőtt szemmel egyébként sem nehéz kitalálni. Inkább gyerekeknek rossz, akik gondolkodnának a látottakon, annak Fumu lelövi a poént.
Ettől függetlenül ajánlom az animét mindenkinek, aki szívesen lazítana egy könnyed, gyerekeknek való történettel. De ezt leginkább a Nintendo játékosok és Kirby rajongók fogják értékelni.
De akár a zenéjével is, ugyanis az opening nekem nagyon tetszik. Első hallásra átlagos gyerekdalnak tűnik, de fülhallgató mellett hallgatva nagyon érvényesül az erős, ritmikus ütőhangszeres hangzás ("Kirby March" az opening címe), és hihetetlenül hangulatossá teszi a dalt. Az énekhang is kellemes, bár az előadó neve annyira nem ismert: Shanchii (katakanával). Régóta ismerem a dalt, de máshol nem hallottam a nevét. De nagyon kellemes, kedves hangja van, mintha játszani hívná nemcsak a gyerekeket, de a gyereklelkű felnőtteket is.
Az ending is ötletes, igazából egy instrukció, hogy rajzoljunk Kirby-t és King Dededét.
Lehet próbálkozni. Amúgy ez is nagyon aranyos, a rajzóra végén az "Ohayou! Kirby harapeko da" és a "Kanarazu! Dedede wa yatte kuru" szövegek pedig emlékezetessé teszik a dalt. Szoktam énekelni magamban, amikor spontán eszembe jut, és egyedül vagyok. Jó a dallamvezetése.
Különben ez az anime a gyerekek szintjén, de megmutatja nekik a való életet, méghozzá annak az árnyoldalát is. Például a 6. részben, amikor King Dedede elindítja TV csatornáját (Channel DDD), és az egész Pupupuland egy emberként, birkaként nézi, amikor King Dedede valóságként tár eléjük, azért elgondolkodtatott, hogy hát igen... Mifelénk is van ilyen. Aztán egy másik részben amikor King Dedede saját kénye-kedvére kivágja az erdő fáit, hogy golfpályát építsen, azért érzékelhető volt a vezetői gőg. Csak hát attól gyerekeknek szóló anime, hogy egyrészt a valósághoz képest "finomítva" mutatja be, másrészt meg mindig legyőzik King Dededét. Az mondjuk nem tiszta számomra, hogy kerül King Dedede a palotába, de ott egy család lakik, akinek két gyereke van. Egy fiú, Bun, és egy lány, Fumu. A lány az okos kettejük közül. Ő az, aki mindig gyanakodva szemléli az eseményeket. Ő az, aki érdeklődő, nem éri be a sablonos válaszokkal. Csak ezáltal némileg elveszti a hitelességét a személyiségét, mert olyan, mintha külsősként bevonták volna a történetbe. Ő az, aki ismeri a forgatókönyvet, tudja, hogy ki a jó, ki a rossz. Nem tűnik okoskodónak, tehát nem mondanám idegesítőnek, csak lelövi a nézőnek a poént, amit mondjuk felnőtt szemmel egyébként sem nehéz kitalálni. Inkább gyerekeknek rossz, akik gondolkodnának a látottakon, annak Fumu lelövi a poént.
Ettől függetlenül ajánlom az animét mindenkinek, aki szívesen lazítana egy könnyed, gyerekeknek való történettel. De ezt leginkább a Nintendo játékosok és Kirby rajongók fogják értékelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése