2018. november 21., szerda

2018. őszi PlayIT!

Ismét kint voltam a PlayIT!-en, ismét promóterként voltam jelent a Nintendo standnál. Ahogy a siófoki PlayIT!-nél sejtettem, Pesten sokkal jobb lesz. Bár egyáltalán nem indult simán a hétvége. Etikátlan lenne leírni a részleteket, nagyon vázlatosan csak annyi, hogy péntek délután kaptam egy üzenetet, amire bedurrant az agyam. De szerencsére kiderült, hogy teljesen felesleges volt idegeskedni rajta, minden a legnagyobb rendben ment, és fantasztikus volt ez a hétvége.

SZOMBAT

Eléggé korán keltem, viszont lassan készültem el, így minden extra idő odaveszett, főleg, hogy a 151-es busz csak 14 perc múlva indult. Azt mindig kiveszem a számításból, hogy hétvégén reggel eléggé sokáig járnak 20 percenként a buszok, és mivel a Hungexpo eléggé nehezen megközelíthető tömegközlekedéssel, ezért kicsit később értem oda, mint ahogy kellett volna. De nem volt semmi gond, a Nintendónál minden rendben volt. Szombaton a Super Mario Party-ra voltam beosztva. Kicsit örültem is neki, mert számítottam arra, hogy nem lesz annyi dolgom, de persze jöttek más problémák, amik megoldásra vártak.

9 órakor kezdtek el bejönni az első emberek, akiknek Collector's Edition vagy Deluxe meg a jó ég tudja, milyen jegye van. Állítólag olyan jegy is van, amivel 9 óra előtt be lehet lépni. Ennek az lenne a lényege, hogy még akkor ki lehessen próbálni játékokat, amikor még senki nincs ott, és milyen izgalmas úgy ott lenni, hogy szinte látja az előkészületeket. Ez is újabb módszere az emberek lehúzásának, a megoldás egyszerű: Maradni kell 18 óra után is. Az eredmény szinte ugyanaz, ráadásul nem feláras. Relatíve későn jöttek a Super Mario Party-hoz, de aztán mindig volt sor. Itt a controller magyarázásával voltak problémák. Sokan voltak, akik mind a két oldali Joy-Con-t vették a kezükbe, pedig elég az egyik. Nem értették, hogy miért veszem ki a kezükből az egyiket, és akkor most hogy van az irányítás. Mondjuk ez még a jobbik eset, mert ez sugallja, hogy ismeri a Nintendo Switchet, tehát tudja, hogy két Joy-Con van hozzá eredetileg. A másik, ami komolyabb problémát okozott a Joy-Con tartásának magyarázása. Sokáig azt mondtam, hogy "fektetni" kell a Joy-Con-t. Erre sokan azt csinálták, hogy az állítva tartott Joy-Con-t függőleges állásban lefektették. Nem tudtam, hogy magyarázzam el. A legjobban az egyik lány bosszantott fel, aki a szögmérő 360°-ában tartotta a Joy-Con-t, és ilyenkor van az, hogy na hogy kezeljem azt a helyzetet, hogy belül nagyon elvesztettem a türelmemet, de mégsem mutathattam ki. Én ehhez még csak még nem is azért tartom magam, mert egy promótertől milyen viselkedés ez, hanem azt nem akartam, hogy az a lány (vagy bárki, akivel szemben durva viselkedést tanúsítanék), ne azzal párosítsa gondolatban a Nintendo Switchet, hogy egy bunkó promóter mutatta meg neki, és ezért nem veszi meg soha, ha amúgy tetszene neki. Úgyhogy nagyon visszafogtam magam, de attól félek, hogy még így is erőszakosan vettem ki a kezéből a Joy-Con-t, hogy mutassam neki, hogy így tartsa. Hamar le is nyugtattam magam, aztán azon gondolkodtam, hogyan magyarázzam el az érdeklődőknek, hogy tartsák a Joy-Con-t. Aztán egy pillanatban láttam, hogy a játék úgy mondja, hogy "keep the Joy-Con horizontally". Ekkor esett le, hogy a vízszintes lesz a megfelelő szó. És jelentem, ezt már értette mindenki, úgyhogy öröm volt. Az, hogy mindegyik mini-játékban hogy kell tartani a Joy-Con-t, azt azzal "intéztem el", hogy mutattam a TV képernyőjén, hogy a jobb-felső sarokban mindig mutatja, hogy kell tartani, és az irányítást. Ezt is megértették.

Kisebb nehézség volt az intro átugrása is. Rá van téve a Joy-Con Strap, azon meg nem emlékszem, hogy rá lenne írva, hogy melyek az SL + SR gombok, így eleinte azt mondtam, hogy a két felső gombot nyomják meg. Ezt is mutatni kellett, de ezt úgy oldottam meg, hogy szépen elkértem az első játékos Joy-Con-ját, mondván, hogy be kell állítani a játékosok számát. Ami különben igaz, mert az intro video csak akkor indul el, ha előre kiválasztottuk a játékosok számát. Persze soha nem annyian jöttek, mint amennyire előre ki volt választva, ezért ezen mindig módosítani kellett. De ez már nem zavart. Intro videót meg azért állítottam be, hogy legyen ami odavonzza az érdeklődőket. Az külön érdekes volt számomra, hogy a River Survival játékmód külön népszerűségnek örvendett. Ez egy vadvízi evezős játék, ahol időlimitre kellett elevezni a pálya végéig. Imádták ezt az emberek. Mondtam is a mellettem lévő promóter srácnak (nevekre nem kérdeztem rá), hogy ha csak ebből a játékmódból külön játékot kiadnának, nagyon népszerű lenne. Imádták az emberek, imádták, hogy evezni kellett a Joy-Con-nal, egyáltalán a hangulatát. Az abban lévő mini-játékokkal is (külön mini-játékok voltak, melyek csak ebben a játékmódban játszhatók) szerettek játszani.

A másik, ami szintén nehézséget okozott, hogy ugye a Super Mario Party-nál nagyon le lehet ragadni. Főleg, hogy voltak, akik rendes Mario Party-t mentek, és lenyomtak bizony egy 10 körös társasjátékot. Amikor ilyen van, főleg szombaton meggyűlik a sor a játékosok mögött. Én meg nem szeretek rászólni emberekre, hogy ugyan állnak mögöttetek, legyetek szívesek abbahagyni a játékot. Inkább szóltam a szintén Mario Party-nál lévő srácnak, hogy intézze el ő. Meg is tette, ő kevésbé szívbajos hozzám képest.

Közvetlen előttem volt még 8 Nintendo Switch handheld módban kiállítva, melyeken Diablo volt játszható. Erről mindeddig csak annyi tudomásom volt, hogy trendi játék PC-n, meg gyilkolászni kell az ellenségeket halomszámra. Itt volt lehetőségem kipróbálni. Sokáig csak annyit csináltam, hogy mentem néhány lépést, és ezzel máris elkönyveltem magamban, hogy úristen, Diablóztam. :O Egyébként gyönyörű és részletgazdag a grafikája, de az nem éppen motiváló, hogy amikor nekem jönnek vagy 23-an, és az akciógombok ész nélküli nyomkodásával meg tudom őket ölni anélkül, hogy komoly problémám lenne. Eleinte ellennék vele, meg csodálnám, hogy mennyire gyönyörű a játék, de hamar megunnám. Úgyhogy komolyabban is kipróbáltam, amikor volt rá lehetőség. És volt kiállítva Super Smash Bros. Ultimate demo is. Megjelenés előtt ki lehetett próbálni a játékot, persze, hogy nagyon kíváncsi voltam rá. És bizony nem csalódtam. Ez a játék tényleg ultimátumot ad.

A másik érdekesség, az egyik általam gyűlölt "játék"sorozathoz tartozik a Just Dance-hez. Itt hallottam egy dalt, ami rettenetesen tetszett. A nap végén valami trombitaszólót hallottam, de hihetetlenül fülbemászó és dallamos volt. Néztem a TV-n az animációt, gondoltam, kivárom, hogy mi ez, és a végén, a dalválasztásnál lejegyzem. De túl gyorsan vitték el, úgyhogy az ottani promóter segítségét kértem, aki megmutatta a dalt a telefonján. Már a Just Dance-nél hallgatva figyeltem, hogy ez egy rendkívül érdekes dal, mert a trombitaszóló hihetetlenül jó, de a dalban felhangzó igénytelen rap az nagyon nem hiányzik oda. Egy instrumentális számot kellett volna csinálni. Megmutatom, mert tényleg érdekes dal:

Nem egy ismert szerzemény, jónéhányan alákommentelték, hogy a Just Dance által ismerték meg a dalt. És tényleg nagyon jó dal lenne, ha csak instrumentális lenne, de a rap sajnos ront az összképen.
Van másik véglet is Just Dance 2019 dallista terén, amit rettenetes volt hallgatni. Ennyit hallottam csak, hogy "mimimimimimi"... Mi az isten ez? O_O Csak hogy mennyire japános vagyok, jelzi az is, hogy egyből a fülre asszociáltam. Japánul a "mimi" (耳) jelentése a fül, és folyamatosan azon agyaltam, hogy mit jön valaki a fülével és a hallásával? Aztán ránéztem a szövegre, és azt látom, hogy "me, me, me, me..." meg valami goddess me, mondom ennél szennyesebb, undorítóbb, egoistább "dal" nem kell a Földön! Nem elég, hogy az Oravecz Nóra félék házalnak azzal, hogy légy önmagad és valósítsd meg az álmaidat, de hogy az egoizmusról még dal is készüljön, ez már a kultúra mélypontjának egy új szintje. Ennél nagyobb bizonyíték nem kell arra, hogy itt komoly bajok vannak.

Barátok, ismerősök voltak (én szidom az egoizmust, amikor a barátaimat utolsóként említem meg... :( ), eljött OctoZaky, Nari, találkoztam Krisse-vel is, aki karaokézni szokott. Legalább ilyen kellemes meglepetés volt Megumi jelenléte, akivel sajnos nem találkoztam MondoConon, de örömmel hallottam, hogy ismét rendszeresen fog járni karaokéra.

19 órakor lett vége a rendezvénynek, előtte lassan, de biztosan kezdtek fogyni az emberek. Viszont amint 19 órát ütött az óra, ki kellett kapcsolni a gépeket, és el kellett küldeni mindenkit. Mi még egyeztettünk, minden rendben van, nagyjából 19.30 körül indultunk haza. Most eléggé ki voltam fáradva, a lábaim is fájtak, és mivel már hideg is volt, ezért nagyon leülni sem lehetett. A 151-es busz meg csak 14 perc múlva indult. De alig vártam, hogy felszálljak rá. Amint hazaértem, nem kellett álomba ringatni.

VASÁRNAP

Egy kicsit később kellett menni, ezért tovább alhattam, de inkább beállítottam az ébresztőórát, hogy biztosan felkeljek. Összekészülődtem, elindultam, ma nem volt gond a 151-es busszal, keveset kellett rá várni. Kőbánya alsónál sokat kell sétálni (autó nélkül nehezen megközelíthető a Hungexpo), de időben odaértem. Egyből a Nintendóhoz mentem. Ami meglepetésként ért, hogy úgy volt, hogy ma a Kirby: Star Allies-hez leszek beosztva, de ma is a Super Mario Party-nál voltam. Ami ennél is jobban meglepett, hogy vasárnap egy olyan srác volt mellettem a másik Mario Party gépnél, aki egyáltalán nincs képben a Nintendo világával. Van egy Game Boy Advance SP-je. De az volt az érdekes, hogy mivel láttam rajta a szándékot, nem is fordult meg bennem a kérdés, hogy mégis mit keres itt. Kérdésemre elmondta, hogy magától vállalta el, mert érdekelte a Nintendo. Amúgy tőzsgyökeres PC-s. Minő fordulat, és mivel tényleg látszott rajta az érdeklődés, elmagyaráztam neki a játék lényegét, illetve hogysmint van a Nintendo Switch. Meglepte, hogy mit ki nem találnak a Nintendónál. A nap folyamán is végig látszott, hogy készséges az emberekhez, és mivel egyszerű játék a Super Mario Party, ezért nem esett nehezére egyrészt megtanulni az alapokat, másrészt magyarázni az embereknek. Úgyhogy szombaton és vasárnap is jó promótereket kaptam magam mellé.

Az, hogy kevesebben voltak vasárnap, abban semmi újdonság nincs, így van ez a PlayIT!-nél is. Nem volt sor, egy kicsit én is lazábban vettem a munkát. A Super Mario Party-nál konkrétan egészen oldott hangulat alakult ki. Játékosok, ha kitanulták az alapokat, leültek a földre, és úgy játszottak parti játékot, mintha otthon lennének. Csak nyugodtan. Az az igazság, hogy örültem neki, mert ez az én dolgomat is megkönnyítette, mert így én is leültem a földre, amikor láttam, hogy az érdeklődők is. Ez egyébként is jó kommunikációs stratégia, mert ha abban a magasságban vagy pózban beszélgetek emberekkel, amilyenben vannak, az egyenrangúságot fejez ki. És nekem, akinek már fájt a lába, annak valósággal megváltás egyenrangúnak lenni. Teljesen jó hangulatban teltek a játékok, beszéltük is, hogy akár tábortüzet is rakhatnának. De ez csak délután volt jellemző, délelőtt még jobban voltak emberek.

Csak Krisse volt vasárnap az ismerősök közül, de vele elég sokat elbeszélgettem, főleg délután, amikor már nem sok dolgom volt. De közben mindig figyeltem a Switcheket, Joy-Con-okat rendeltetésszerűen használják-e, nem visszük magunkkal, szépen visszatesszük a helyére, ha végeztünk. Mindezek mellett a Diablós Switch-ekre is figyeltem. Erre azért volt szükség, mert egy olyan srác volt a 8 Diablós Nintendo Switch-hez beosztva, aki úgymond fókuszáltan végezte a dolgát. Ezalatt azt értem, hogy szeret beszélni, de egy emberrel folytat mélyinterjút a Nintendóval kapcsolatosan. Ami egyrészt nagyon jó, csak a helyzet az, hogy további 7 Switch volt még rábízva, és az azzal jatszóknak is lehetnek kérdéseik. Egyszer kértem meg, hogy a többiekkel is foglalkozzon, mert így részben az ő munkáját is végzem. Ennek konkrét eredménye nem lett, de mivel gyűlölök rászólni emberekre meg parancsolgatni, ezért inkább beszálltam én is. Nemcsak informáltam az embereket, hanem nagyon sokan kiléptek a játékból, és mire a Diablo újra betölt... Ha nem lehet érdemben cselekedni ez ellen, akkor megkértem bagszit, hogy hadd használjak kalapácsot, hogy fejére csaphassak azoknak, akik kilépnek a játékból. Jó, ez kellemetlen vicc, de a sokadik Diablo betöltés fárasztó tud lenni.

Krisse-vel meg sok mindenről beszélgettünk, a nap végére leült játszani a The Legend of Zelda: Breath of the Wild-dal, én meg melléültem, amikor már végképp nem volt senki. Közben is beszélgettünk, elemezgettük a játékot, mesélte a vele kapcsolatos élményeit. Mellette egy Donkey Kong Country: Tropical Freeze volt, én azzal játszottam egy kicsit. Jó társaságom volt a személyében. Este együtt mentünk Kőbánya alsóra, ő a 162-esre szállt fel, én meg a 151-esre. Szent meggyőződésem volt, hogy megvárhatom vele a 162-es buszt, amíg elindult, mert a 151-es 10 perccel később fog indulni. De nem, pont akkor indult el az én buszom, amikor Krisse-é is, ami azért volt rossz, mert 20 órakor már csak 20 percenként jár. De ezt nem várom meg, elmentem a vasútállomáshoz, és vonattal mentem Kőbánya-Kispestre. Ebben szerencsém volt, ugyanis 5 percet késett a monori vonat, így azt pont el tudtam érni. Így végül relatíve hamar hazaértem.

Én nagyon jól éreztem magam. Mivel 30 ember kellett, sok volt az új (többek között az a srác is, akit vasárnap osztottak be mellém), de velük kapcsolatosan is azt hallottam, hogy ők is élvezték, szívesen jönnének máskor is. Csak nyugodtan. És tényleg nagyon jó volt a pesti, örültem, hogy beigazolódott az, amit a siófoki PlayIT!-nél írtam, itt már jól ment minden, és igyekeztem a munkámat a lehető legjobban végezni. A visszajelzések alapján ez sikerült is, úgyhogy találkozunk még.

Nincsenek megjegyzések: