Jó ideje figyelem már a Vaterán a The Legend of Zelda: The Wind Waker játékot. Megvolt nekem, még 2008-ban vettem meg magamnak, de sajnos eladtam tavaly. Vele még néhány játékot eladtam, de ebből tudtam megvenni a Sega Master Systemet dobozzal. Ezeket az eladásokat rendre megbánom, és úgy döntöttem, hogy beszerzem ismét a korábban eladott játékokat. És most ezek közül kettőt ismét volt lehetőségem megvenni:
- The Legend of Zelda: The Wind Waker
- Super Street Fighter IV 3D Edition
Mind a kettő nagyon jó állapotú, a Zelda is kifogástalan állapotú. Egyedül annyi, hogy fekete tokban van, és nem aranyszínűben. Maga a tok eredeti, de utánanéztem, hogy mégis hogy van ez. A brit eBay-en változó mennyiségben vannak arany- és fekete színű tokos Wind Wakerök. Szép extra lett volna ismét aranyszínűt beszerezni (az előző ilyen volt), de ezen ne múljon. Bőven örültem annak, hogy ismét megvan a játék, ezzel újra van Zelda játékom GameCube-ra. A Super Street Fighter IV 3D Edition is nagyon szép. De ezt már gyűjteménybe vettem meg, mert digitálisan megvan a játék. De ezt külön azért volt érdemes megvenni, mert ennek még vastag füzete volt, amit most is élmény volt lapozgatni, és digitalizálás ide vagy oda, azért hiányoznak nekem ezek a kis kézikönyvek. A Wind Waker füzete is 64 oldalas, mert benne van az Ocarina of Time leírása is.
Mind a két játék nagyon jó, de sokkal inkább a Zelda Wind Waker érdekelt, hogy egyáltalán milyen mentésem van, és hol tartok benne. Mert a mentést megőriztem, és kíváncsi voltam, hogy hol tartok benne, merre tudok menni. A dátumot is megőrizte, és látszik, hogy milyen rég játszottam vele.
2009. március 19, alig hiszem el. Azon mosolyogtam, hogy Cater 2009. február 3-i mentése is megvan még. Tisztán emlékszem, akkor nála aludtam, akkor próbálta ki életében először a Wind Wakert. Az volt minden élvezete, hogy a szigeten üldözhette a malacot, és csak ezzel képes volt órákat eljátszogatni. Az én mentésem meg érdekes volt. Valamivel messzebbre jutottam el, de az az igazság, hogy egyáltalán nem emlékeztem, hogy hol tartok benne. Amikor ránéztem a mentésemre meg se tudtam mondani, hogy merre tartok. Ez a kisebbik gond, azt se tudtam, onnan hogy jutok ki. Valami kis körkörös toronyszerűségben vagyok, de körbe van zárva, sehol, jelét nem láttam a kijáratnak. Merre induljak el innen?
Elképzelésem nincs, hogy innen merre lehet tovább menni.
De itt abba is hagytam, jobban izgatott az Ocarina of Time, ugyanis csak 60 Hz-et támogat. Ezzel tudtam kideríteni, hogy működik-e a TV-m 60 Hz-en. Egy régebbi postomban írtam, hogy a TV csak 50 Hz-et tud, de úgy tűnik, hogy szerencsére tévedtem, ugyanis megjelenítette az Ocarina of Time-ot is.
Megörültem, amikor megláttam a játékot. Hát sokat tud ez a TV. Viszont azon meglepődtem, hogy csak egy 4 szíves mentésem van a játékban. Meg mertem volna esküdni, hogy GC-n is végigjátszottam az Ocarina of Time-ot. Ugyanis elkezdtem a Master Questet is, és az ugrik be, hogy azt akkor kezdtem el, miután végigjátszottam az Ocarina of Time-ot.
Hát, ha így állunk, ám legyen. Rá is néztem a játékra. Ami szintén meglepetés, hogy ránézésre ugyanaz a grafika, mint Nintendo 64-en. Az maradt meg bennem, hogy sokat javítottak a GameCube változaton, ezek szerint mégsem. Csak annyi, hogy mivel 60 Hz-es gyorsabb, dinamikusabb a játék. És ez főleg abban nyilvánul meg, hogy át lehetett érni a Hyrule Castle-be anélkül, hogy leszállna az est. Úgy emlékszem, hogy a Nintendo 64-en (már inkább így írom) nem lehetett átjutni Kokiri Forestből Hyrule Castle-ba anélkül, hogy beesteledne. És akkor ugye felhúzzák a fadarabot, amit hogy is hívnak, és nem lehet bejutni a kastélyba. És akkor magam maradok a föld alól feltörő csontvázakkal, akikkel "élmény" kardcsatát vívni. De amikor feljött a Nap, mehettem tovább. Na itt, GameCube-on ilyen nem volt, azonnal mehettem a kastélyba. Tehát Zelda Hercegnőhöz kellett menni, a hozzá vezető út érdekes, mert sok őr vigyáz a kastélyra. Arra emlékeztem, hogy egy meghatározott útvonalon kell menni, de elfelejtettem, hogy pontosan hogy van. Vissza is lettem rendelve egy néhányszor. Az furcsának is tűnt, hogy a főbejáraton kell bemenni, innen lettem legtöbbször kidobva. Kerestem valami alternatív átjárót, amikor megtaláltam egy feljárót, és hátulról lehet bejutni a kastélyba. Itt végigmenni, majd felkelteni Talont. Ehhez a lánya, Malon ad egy tojást, amiből másnap reggel kikel a csirke, aki belekukorékol az apuka fülébe, merthogy elaludt. Felkel, és rémülten eszmél arra, hogy a lányáról totál megfeledkezett, fejvesztve rohan ki a kastélyból.
Aztán lehet eljutni Zeldához, méghozzá újabb őrök kikerülésével. Ez már sokkal viccesebb, hogy körbejárnak az őrök a kis kerteken. Szerintem a világ egyik legunalmasabb állása az övék. Hogy azért legyek edzett fizikailag, hogy járkáljak körbe-körbe egy kastélyban, ahol tízévente egyszer, ha jönnek betolakodók... Hát gratulálok nekik. Link meg persze könnyedén kerüli ki őket, úgyhogy ennyit a betolakodókról. Amikor eljutunk Zeldához, örül nekünk, elmagyarázza nekünk a legendát, hogy mi tartja életben Hyrule földjét. Ott van Ganondorf, aki a király bizalmába férkőzik. Zelda egyből látja, hogy ő a rosszfiú, de senki nem hisz neki. Úgyhogy maradunk mi, hogy segítsünk neki.
Úgy is lesz, miután Impa kikísért a kastélyból, Kakariko Village-be invitál minket. Ide már csak benéztem, aztán végeztem is a játékkal. Itt mentettem. Úgy döntöttem, hogy ismét végig fogom játszani a játékot, és ahogy 10 éve tettem, most is jelenteni fogom, hogy épp hol tartok, mint csinálok. De úgy, mintha először látnám, kíváncsi vagyok, hogy ennyi év után hogy tudok írni róla, milyen lesz játszani vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése