Gondolatok Ákos dalairól

Nagyon örülök annak, hogy olyan barátaim vannak, akik inspirálnak, gondolkodásra késztetnek. És itt az inspirációt nemcsak pozitívan kell érteni, hanem építő jellegű kritikát is mondunk egymásnak, kimondjuk azt is, ami nem tetszik. A minap láttam egy képet, amin nagyjából az állt angolul, hogy bátoríts, inspirálj engem, de ha rosszat mondasz, inkább hagyj békén. Ez tipikus esete a befogjuk a fülünket, ha valami olyat hallunk, ami nem tetszik, ne adj úristen, hogy szembenézzünk magunkkal, és változzunk, vagy fejlődjünk. Szerencsére RetroSpidey-val van olyan kapcsolatom, hogy lehezünk őszinték egymáshoz. Valahol itt kezdődik nálam az igaz barátság.

Nagy Ákos rajongó, mesélte a személyes élményeit a dalaival kapcsolatosan. Egy időben én is nagyon sokat hallgattam a dalait, egészen pontosan 2000-2003 között. Az akkor megélt érzelmeim kifejezésére éreztem kiválónak az Ákos szövegeket, ugyanis az első nagy szerelemhez kötődnek a dalai elsősorban. De aztán ahogy változtak az idők, úgy kerültek háttérbe nálam az Ákos dalok. Nem volt már érzelmi kötődésem a másik félhez, és mivel az Ákos dalai döntő többségében rá emlékeztettek (főleg a Test és az Ikon albumok dalai), ezért utána nagyon ritkán hallgattam Ákost. No meg abból sem csinálok titkot, hogy azért sem hallgattam egy idő után Ákos dalokat, mert nyíltan foglalt állást a politikában, és egyre több dala szólt a politikáról (Új törvény album...), arról nem is beszélve hogy idő után olyan stílusú megnyilatkozásai voltak, hogy csoda, hogy az egója mellett volt helye a képernyőn. Az egyik karaokés lány, Leea idősebb nálam, mesélte, hogy ő már a Bonanza Banzai-t se szerette igazán, mert elmondása szerint Ákost már akkor sem a szerénysége miatt szerették. Én ekkor még nagyon kicsi voltam, ezekre már nem emlékszem.

Az első komolyabb emlékem Ákosról az Indiántánc videoklip 1995-ből, amit még a Top TV-ben láttam. Ez volt a Z+ előtt az első nagy zenecsatorna. Illetve a nővérem már ekkor szerette Ákost, két kazettát vett meg megjelenésekor, az Indiántáncot és a Beavatást. Ezek a mai napig megvannak. Az összes többi Ákos kazettát 2000-2001 között vettem meg. Ezek is megvannak mind. Illetve később az azt követő albumokat is megvettem szintén kazettán, még az Utolsó hangos dal koncertalbum is megvan kis szalagon. Ez volt az utolsó Ákos album, mely megjelent kazettán.

A politikára egy gondolat erejéig visszatérve: Engem nem az zavar, hogy valaki egy politikai párt mellé teszi le a hitét, hanem ha kritika nélkül hisz benne, és csak az jó, amit ők csinálnak, és csak úgy, ahogy ők csinálják. Sokkal inkább vagyok híve egy saját értékrendnek, ezáltal sokkal inkább lehet egy-egy politikai oldal vagy párt tevékenységet kritikával illetni.

De inkább Ákos munkásságára térnék ki: nagyon érdekes volt néhány olyan dalt hallgatni, amiket alsó hangon 15 éve nem hallottam már. Mielőtt meghallgattam volna őket, kíváncsiságból végiggondoltam, hogy mostani fejemmel mire emlékszem az adott dalból. Amit érdekesnek találtam, hogy a zenét sokkal inkább vissza tudtam idézni az elmémben, mint a szöveget. Azon nevettem magamban, hogy amikor próbáltam visszaidézni a szöveget, bár a refrén az ment, de amikor a versét próbáltam visszaidézni, ilyen barokkos díszítéssel körbeírt gondolatok jutottak eszembe, amiket 15 szóban írt le, de ezeket egy egyszerűen gondolkodó ember 2-3 szóban el tudja mondani anélkül, hogy elinflálná a jelentését. Aztán oda jutottam magamban, hogy ha nagyon szeretném, én magam is írhatnék olyan szövegeket, mint Ákos, csak gyakorolni kell egyszerű gondolatokat gyönyörűen kidíszíteni.

Ennek fényében hallgattam meg eddig két albumát. Méghozzá azt a két albumot, melyet a legjobban szeretek tőle, amihez a legerősebb emlékeim vannak. Ez pedig a Test és az Ikon. Ezeket hallgattam annak idején a legtöbbet, így ezeket hallgatni valóságos nosztalgiavonat. Most az Ikont hallgatom, és valósággal megjelent előttem az a 2000-2001-es közeg, és minden, ami oda köt. Minden fájdalmával együtt szép időszak volt. Egy időben nagyon fájt, hogy elmúlt, de ma már nem. Már a helyére került minden. És ha leszállok a nosztalgiavonatról, akkor tényleg azt mondom, hogy furcsa hallgatni a szövegeket. Tényleg olyan, hogy barokkosan körbeírja a gondolatait, és mivel én egyszerű gondolkodású vagyok, ezért sokkal egyszerűbben fogalmaznám meg, amit ő körbeír. És ha lecsupaszítanám, akkor viszont olyan, mintha egy Paulo Coelho könyvet olvasnék. Ezekkel a barokkos körbefogalmazásokkal pedig egy továbbfejlesztett Coelho-könyv. Ezért jobb. Pedig különben marha jó zenész, és tényleg ennyi év után azt tudom mondani, hogy a zenéi sokkal erősebben megmaradtak bennem, mint a szövegei. A zenére sokkal inkább, sokkal inkább fellelkesedek, hogy tényleg, volt ilyen dallam is. Ezt mennyire szerettem, meg ilyenek. Szöveggel meg úgy vagyok, hogy hát igen, volt valami ilyesféle is. Ezt tényleg így fogalmazta meg? Hmm... Legjobban akkor mosolyogtam magamban, amikor az Indiántánc albumról a Nevess magadon című dal jutott eszmbe. Az a dal külön derűs perceket okoz nekem, az olyan vicces. Nem tudom komolyan venni azt a dalt. Mert ott is az van, hogy a zenére nagyon emlékszem, de a szövegből csak a refrént tudom visszaidézni. Amikor a versére próbálok emlékezni, akkor mindenféle összekutyult szókészlet jut eszembe, amivel a semmit írom körbe.

A szöveg részét sajnálom, pedig nagyon jó zenész. Amúgy nagyon vicces, hogy Ákos Last.fm profilján a hasonló együttesek között ott van a Kowalsky meg a Vega. Hát ők aztán szövegileg képviselnek egyfajta mélypontot a magyar zenében. Ők szimplán felütik a sablonszövegek gyűjteményét, és abból kreálnak valami dalszöveg-szerűséget. Sokkal-sokkal rosszabbak, mint Ákos. Mert Ákosban legalább költői véna van, és róla legalább el lehet mondani, hogy néha valós gondolatot fogalmaz meg, elhiszem, hogy az életről énekel.

Az biztos, hogy ma már némileg másképp látom Ákos munkásságát. És arra tippelek, hogy Ákos azért ír ilyen idealista (többség számára sablonos) szöveget, mert úgy tudom, hogy nagyon komoly nehézséget nem élt meg az életében. Nem akarok verdiktet mondani e téren, mert nem ismerem Ákos élettörténetét, ezért nem tudom, hogysmint volt az élete, csak egy tipp. De ha a helyén kezelem a barokkos szövegeit, akkor szerintem többet fogom hallgatni a dalait.