Nézegettem CD-ken a régi képeimet, és annyira elcsodálkoztam, hogy találtam régi képeket az egyik macskáról, és hogy annyira aranyos volt, hogy tényleg majdnem megkönnyeztem. Ő az:
Egy fiúmacska, és hogy milyen története van? 2007. őszi AnimeCon napján volt, ami a Petőfi Csarnokban volt. Mellette volt ugye a bolhapiac, a Nintendós csapattal szétnéztünk ott, és láttuk, hogy kint van egy kismacska. Megsimogattuk, és már akkor is annyira aranyosnak találtam, hogy ez kell nekem. 1.000 forintért adja. Konkréta úgy dobtuk össze rá a pénzt, de akkor sem lett meg, csak 850 forint, annyiért odaadta. Hát nekünk az az AnimeCon nem az animézésről, videojátékokról, bulizásról szólt, hanem a macskázásról. Imádtuk ezt a macskát, egész nap vele játszottunk. Megetettük, szegény rettenetesen éhes volt. Nem mellesleg Bowsernek neveztük el.
Aznap este hazavittem Békéscsabára, egyébként a vonatúton látszott, hogy már szobatiszta volt, ugyanis elkezdte kapargatni a földet. Tudtam, hogy mit akar csinálni, adtam neki egy zsebkendőt, hogy azon "ténykedjen", és tényleg oda csinált. Az egyik unokatestvérem, akivel ekkor és régebben rengeteget voltunk együtt, jött ki elém a vasútállomásra, együtt vittük haza a macskát. Amikor hazaértünk, a szobámban letettem, és mintha csak érezte volna, hogy ez lesz az otthona, egyből felfedezőútra indult. Csak hát akkor volt a baj, amikor anyám megjelent, akinek elmondása szerint állat nem lehet panelben. Nagyon nem örült a macskának, és követelte, hogy vigyem el innen. Azért mertem elhozni - mert amúgy tudtam, hogy régen nem tűrte meg - mert abban bíztam, hogy mivel már felnőtt voltam akkor is, ezért megbízik bennem annyira, hogy tarthatok macskát, tudok felelősséget vállalni iránta. Sajnos ez nem jött be. Levittem a közeli játszótérre, és nagyon szomorúan, de otthagytam. Kóbormacska leszel, nagyon sajnálom...
De fél órára rá eszembe jutott, hogy hát basszus, van egy szomszédunk, aki nagyon szereti a macskákat, hátha be tudja ő fogadni. Szerencsém volt vele. Lementünk a macskáért, és magához vette. Így meg lett mentve, és nagyon jó helye van / volt nála. Ez a kép három hétre rá készült, arra kaptam engedélyt, hogy nálam legyen pár órára.
Itt egy másik kép róla:
Most meg csak nézem, hogy ilyen édes kismacskáért nagy kár lett volna. De szerencsére megvan. A szomszéd azóta elköltözött, egyszer-egyszer találkoztam vele, akkor mondta, hogy a macska nagyon jól van, de hogy esetleg most mi lehet vele. Remélem, még él. :) Ezeken a képeken kb. 3 hónapos, úgyhogy jó eséllyel megvan még, de már sokkal nagyobb, és talán már öregesebb is. De nagyon örültem ennek a macskának, hogy egy napig az életem része volt, és utána egy kicsit. Néhány kép őrzi az emlékét, néha eszembe jut most is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése