A blog "nagytakarításának" hatására megint elkezdtem Zeldázni. Ahogy írtam korábban, a régi postok címkéinek javítgatása közben, amikor a Zeldás postokat javítottam, átéltem megint azt a hangulatvilágot, amit annak idején, és ez Zeldázásra inspirált. Most azon vagyok, hogy Nintendo 3DS-en és Wii U-n is végigvigyem a NES-es Zeldákat. Először a The Legend of Zelda legyen meg 100%-osra, a Zelda II-re külön lelki világ kell annak nehézsége miatt. Az első játékot viszont mindkét konzolon játszom egyszerre, Wii U-n az 5. dungeonnál tartok, míg Nintendo 3DS-en a hatodikat kezdtem el. Az 5. dungeon legnagyobb nehézsége a varázsfuvola megszerzése, ugyanis összesen 11 Darknut-ot kell megölni, hogy megszerezzük. Eleinte sokat szenvedtem vele, mert nem volt meg a kék gyűrű, amivel feleannyit sebződnék, valamint a levél sem volt meg, aminek segítségének az öreg nőtől (old woman-nek van írva, ezek után mégis minek hívjam? ^^') lehet potiont venni. Eszembe jutott, hogy a potiont régen szörpnek hívtam, mert mintha szörpös üvegben adná a varázsló néni. Most is jó így hívni poénból. Szóval a levelet odaadtam a néninek, tőle lehet potiont venni. Soha nem vettem 40 rúpiáért egyszer használatosat (kék színűt) mindig a kétszer felhasználhatóból vettem, a pirosból. Ennek ára 68 rúpia és kétszer újra lehet tölteni az életerőnket. Így és feleakkora sebzéssel már lényegesen könnyebb dolgom volt, de mire ez eszembe jutott. De amúgy is eléggé szivatós az 5. dungeon, mert bomba nélkül nehéz megtalálni a megfelelő utat (nagyot kell kerülni). Aztán megtaláltam, közben meg már a bombáim is gyűltek, de akkorra meg már mindegy volt. A főellenségnél megfújtam a varázsfuvolát, ő összezsugorodott a hang hatására, onnan meg már könnyű dolgom volt. A 6. dungeonba csak belenéztem, de ide úgy nézem, hogy nincs szükség erősítésre.
A NES-es Zeldában egyébként több dolog sem vehető ki rendesen, hogy mi az. A memóriakorlátok néha érdekes dolgot művelnek a játékban. Arra emlékszem, hogy a 7. dungeonban majd egy Goriya az utunkat fogja állni, aki mormogással jelzi, hogy éhes. Neki kell húst venni, és például azt cukorkának néztem régen.
A Nintendo a "My Nintendo" nevű újdonságával nagyon ráment arra, hogy a digitális játékokat promotálják. Gamerek pedig szidják az új rendszert több ok miatt is, például azért, mert régen a játékok fizikai kiadásáért jártak csillagok, amiket különböző jutalmakra lehetett beváltani. Most már csak a digitálisan vásárolt játékokért jár jutalom, amit most már virtuális aranyérme testesít meg. A másik probléma, hogy ezeket az aranyérméket csak digitális tartalmakra lehet beváltani, míg régen a Club Nintendónál különböző tárgyakat lehet vásárolni, például OST CD-ket, vagy Mario Kart 7 trófeákat, Mario Golf mintázatú golflabdákat és egyéb jópofa dolgokat. Ez most már nincs, csak digitális játékokat vagy kedvezményekre lehet beváltani az aranyérméket. Alapvetően nekem sem tetszik az új rendszer, ennek ellenére, ha van lehetőségem, veszek digitálisan (is) játékokat. Főleg most, hogy azok a Nintendo 3DS játékok, melyek bekerülnek a "Nintendo Selects" katalógusba, tehát új kiadást lehet olcsóbban megvenni, ez természetesen a digitális változatok árára is jótékony hatással van. A The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D letölthető változata £39.99 / €44.99 volt, ez most lement £15.99 / €19.99-re. Az őrülten magas ár lement az elfogadható kategóriára.
Lehet azt mondani, hogy fizikai mivoltában az új kiadás is olcsóbb, de az nekem egy forintot nem ér, mert az a bordó színű keret borzasztóan elcsúfítja a borítót. Itt is egy kép róla, nekem nagyon nem tetszik. Viszont, ha digitális változatának "külseje" (menüje) ugyanolyan, mint az eredeti kiadásé, (tehát semmiben nem mutatkozik, hogy miért olcsó) akkor vonzónak gondolom a digitális változatot. Meghánytam-vetettem az anyagi lehetőségeimet, és ha megveszem, az milyen anyagi áldozattal jár, és úgy döntöttem, hogy jöhet. 3.656 blokk az egész játék, ez a Nintendo saját memória mértékegysége. Ha ezt elosztjuk 8-cal, akkor kapjuk meg, hogy hány MByte-os az adott játék. Ez körülbelül 457 Mbyte. Bőven ráfér, mert még régebben vettem egy 32 GByte-os SD kártyát a külön a Nintendo 3DS-nek, ugyanis jelen állás szerint 32 GByte-os memóriakártya a maximum, amit támogat a kézikonzol. Ez körülbelül 262.000 blokknak felel meg. Letöltöttem, és örömmel láttam, hogy semmi változtatás nincs a menü ikonjában. Ez elvisz engem a digitális játékok felé, egyébként is azt gondolom, hogy ez lesz a jövő. Bár nemrég terjedtek el olyan hírek, mely szerint a Nintendo legújabb konzolja, ami jövő márciusban jelenik meg, megint cartridge-es lesz, mint például a Nintendo 64. O_O Nagyot néztem, amikor olvastam, elképzeltem, ahogy megint váltogatjuk a kazettákat, mint a régi szép időkben. De szerintem olyan lesz, mint a Nintendo DS-nél, 3DS-nél, tehát memóriakártya-szerű lesz a cartridge. Aztán továbbgondolva, arra jutottam magamban, hogy egyáltalán nem hülyeség, mert ugye a Blu-ray az eddigi legnagyobb kapacitású optikai lemez, ami 25 GByte-os (az egyrétegű), míg egy memóriakártya akár 128 GByte-os is lehet (legalábbis ez a legnagyobb, amit láttam). Bár az ár megint kérdéses, mert annak idején a Nintendo 64-re is azért morogtak a fejlesztők, mert baromira drága volt kazettára rámásolni a játékot. Ha belegondolunk, hasonló árak figyelhetők meg, hiszen például egy 128 GByte-os SD kártyának, jelenleg körülbelül 25.000 forint az ára, míg egy írható Blu-ray lemez nagyjából tizedáron vásárolható meg. Azt mondjuk elképzelhetőnek tartom, hogy azért gondolkodik cartridge-ben a Nintendo, mert az új konzol 4k-s (vagy UHD, nem tudom, melyik a legnagyobb manapság) felbontású lesz, és arra nem biztos, hogy elég lesz a Blu-ray lemez, vagy valami hasonló formátum. Már csak az ára miatt vagyok szkeptikus, amúgy tiszta nosztalgia így első körben a dolog.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy meglepő lesz, ha tényleg cartridge-es lesz az új Nintendo konzol, mert tényleg a My Nintendóval annyira érződik, hogy a "digitális átállást" promotálja a cég, hogy lazán az volt a gondolatom, hogy meghajtó nélküli lesz az új gépezet. El is gondoltam magamban, hogy a dobozos, fizikai játékoknak más lesz a "szerepük", ezután - hogy úgy fogalmazzak - dísztárgyak lesznek, elvesztik a használati tárgy mivoltukat, mivel a digitális játékokat fogjuk használni. És hogy ezek után úgy fogok nézni a dobozos játékokra, mint egy relikvia, például egy Link figura, ami ott van a polcon, jó érzést okoz, hogy van, mert kifejezhetem vele, hogy Zelda rajongó vagyok, de ennyiben ki is merül a szerepe. Egy előnyük biztosan van, hogy nem kell cserélni a kártyát, de legalább ekkora veszélye is van, hiszen ha elvész a konzol, akkor a digitális játékoknak is oda. Ugye erről én tudnék bőven mesélni, miután jártam így, és milyen nehéz volt visszaszerezni az NNID-met. Különben annyira hülyeség, hogy nem lehet csak úgy kiköt(tet)ni, hanem mindenféle hivatalos dolgot kellett majdnem intézni. Ugyanúgy kéne, mint az Androidnál, ha bármi baj történik, a Google oldalánál ki lehet köttetni az adott telefonról a felhasználói fiókot. Miután úgyis csak egy Nintendo 3DS-nél lehet az adott NNID-t használni, ezért a felelősség mindenképp az enyém. Ha nincs más mód rá (mert elhagytam, vagy ellopták, esetleg elromlik a gép), a kiköttetésre nagyon jó lenne, ha a Nintendo lehetőséget biztosítana például a My Nintendo profilunkon keresztül. Nagyon vigyázok a Nintendo 3DS XL-re, hogy ilyen ne forduljon elő még egyszer, egyelőre nincs baj. A hátrányaival együtt is jó dolognak tartom a digitális játékokat, a "Save Data Transfer Tool" nevű programmal átvihetők a mentések a digitális játékba, tehát ugyanott folytathatjuk, ahol abbahagytuk, csak vigyázni kell. Azok a játékok, amik megvannak digitálisban (az OoT mellett a Mario Kart 7 és a Super Street Fighter IV), azokat visszatettem az eredeti tokjukba, és ott tárolom őket, így a DS / 3DS cartridge tartóban felszabadulnak helyek így olyan DS játékok kerülhetnek be, amik nem voltak annyira fontosak, mert nem játszottam velük annyit.
Két mentésem van az Ocarina of Time 3D-ben, az egyikben a Fire Temple-ig jutottam el, emlékszem, hogy a főellenséget, Volvagiát nem tudtam megölni, aztán már inkább nem szenvedtem vele. Nem kifejezetten nehéz, de sokat sebez, így könnyű meghalni, ha nem vagyunk eléggé ügyesek. Abba is hagytam, aztán új mentést kezdtem el, itt még Young Link vagyok, épp az első dungeont csináltam meg. A következő a Goron City-ben lesz a Dodongo's Cavern. Elég sok mindent megcsináltam már, hogy eljussak oda, megtáncoltattam Daruniát, megvan a karperec, amivel bombákat tudok felemelni, csak arra nem emlékeztem, hogy a Dodongo's Cavern bejárata hol van. A Goron City-ben kerestem, amikor eszembe jutott, hogy van a nagy elzárt bejárat a Death Mountain lábánál, szóval az lenne az. Bementem oda, de itt mentettem. Este folytatom. Amúgy nagyon tetszik az Ocarina of Time 3D, szebb lett, ami nyilvánvaló, de úgy újították fel grafikailag, hogy sokkal jobban néz ki az egész játék tőle.
Abban gondolkodok, hogy fokozatosan állok át a digitális Nintendo 3DS játékokra, ahogy bekerül egyre több a Nintendo Selects kínálatba. És ahogy anyagilag lehetséges. Az biztos, hogy 35-40 fontért nem fogok játékot venni. Eddig két plusz olyan játék van, ami megvan fizikai mivoltában, és olcsóbb digitálisan: a Nintendogs + Cats: Toy Poodle & New Friends és a Mario Tennis Open, meg néhány játék, ami érdekel, például a Paper Mario: Sticker Star, Yoshi's New Island, Mario & Luigi: Dream Team Bros., The Legend of Zelda: A Link Between Worlds, meg esetleg a Star Fox 64 3D és a Mario Party Island Tour.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése