Na ha már itt élek két macskával, akkor szóljak róluk is.
Az egyik macska, Lucy, 3 éves nőstény (most is épp tisztítja magát előttem), sokat változott azóta, mióta utoljára voltam itt. Akkor rettenetesen harcias volt, szinte mindig karmolt. Azóta lenyugodott, mindig engedi, hogy simogassam, persze, amikor éhes, akkor mindig ő bújik hozzám, ami igen gyakran van. Minden reggel, szinte mindig én vagyok az első, aki felkel, és lemegy a konyhába, akkor Lucy mindig odabújik a lábamhoz, szinte tudom, hogy a macskakaja után kell nyúlnom, és a tálkáját megtölteni. Persze miután evett, tudomást sem vesz rólam, de néha jól esik magamhoz venni és megszeretgetni. Különben rengeteget eszik, és rettenetesen szemtelen. Minden egyes alkalommal, amikor eszünk, odajön az asztalhoz, vagy amikor kaját csinálunk, akkor a konyhába, és nem lehet elűzni. Mondjuk ma szerencséje volt, mert nem szoktam sok húst enni, és ami nem kellett azt odaadtam neki. Nővérem egyik magyar barátnője ma ünnepelte a születésnapját egy török étteremben, de néhányan nem maradtunk ott végig, mert Xingbónak King Fu versenyre kellett órát tartania, és néhányan vele tartottunk. A kaja épp akkor készült el, azt már nem vártuk meg, hogy megegyük, ezért elcsomagolták nekünk. Csirkehús volt rizzsel, meg valami zöldségköret. Ízlett mind, csak nem is volt elég rizs, ezért a maradékot odaadtam a macskának. Egy kép róla:
Látszik rajta, hogy sokat eszik, mi? Állítom, hogy ha egy ház lenne tele macskakajával, az sem maradna meg sokáig. Egyébként főleg akkor látszik rajta, hogy kövér, amikor megy le a lépcsőn, akkor csak lesek, hogy milyen gömbölyű... Amúgy nem tudtam normális képet csinálni róla. Ja, és el van köttetve, valószínűleg ezért szelídült meg ennyire, és eszik még annál is többet, mint előtte.
A másik macska, Jasper, 1 éves kandúr. Még megvannak a cuccai, néha érezzünk az orrunkon keresztül. Elvileg ivartalanítva lesz, nem tudom, mikor. Annyira nem látszik még a viselkedésén ivarérett lenne, néha előfordul az, hogy fetreng a földön, háton fekszik, és keres valamit, aminek utánakaphat. Ekkor szoktam a kezemet nyújtani neki, megkarmolná, de én gyorsan rácsapok. Már mondtam is, hogy piros pacsizok a macskával. Néha mondjuk véres pacsi lesz belőle, amikor megkarmol, de amúgy élvezem. Amúgy kevésbé szociális, mint az anyja, nem nagyon értékeli, ha simogatom, szeretgetem. És akkor sem nagyon bújik, ha kaja kell neki, de ha érzi az illatot, bizony ő is lesben áll. Meg ha tudja, hogy töltöm ki a kaját, bizony nem rest a tálkához jönni. Ő van itt:
Jellemző póz, ugyanis sokat alszik.
Nagy nehezen sikerült megtalálni azt a dalt, amiről írtam, hogy tetszik. Nem emlékeztem, hogy bemondták volna a rádióban az előadót és a címet, ezért azt találtam ki, hogy belehallgatok a Now That's What I Call Music 87-be (ez a legújabb), itt nem találtam meg, ezért belehallgattam a 86-osba. Itt sincs, akkor jöjjön a 85-ös, de itt is csak a rosszabbnál rosszabb dalok vannak. Aztán egyik este UK chart ment, azon volt, aztán elkezdtem utánanézni a neten, belehallgattam a dalokba. Így lett meg valahogy. Ez az:
Hát istenemre, milyen kicsi a világ... hol forgatták a klipet? Japánban, és az elején is ott van az előadó és a cím japánul. A hivatalos videó alatt ott a leírás, hogy egy japán rajongóról szól a klip, aki többször látja vízióiban az együttest. Furcsa, amúgy tetszik még most is a dal, azt mondanám, hogy ha ilyen lenne a nyugati populáris zene, akkor semmi bajom nem lenne velük. Különben miután nem találtam meg egyik Now That's What I Call Music válogatáson, azt gondoltam, hogy annyira friss, hogy még nem tudott felkerülni. De 2013. december 5-én rakták ki a hivatalos klipet, úgyhogy nem értem, hogy nem találtam meg. De most is fogom a fejem, hogy milyen zenék mennek itt. Az egyik, amin röhögni szoktam, az a "money on my mind". Ezt már imitálni is szoktam néha, amikor egyedül vagyok, és ilyen "álmenő" hangon mondogatom, hogy "pénz az agyamon". Nagyjából ennyit ér. A másik, amin ki vagyok akadva, a videoklipen öt fiatal srác azt játssza, hogy tud zenélni, és "she is so perfect" címen játsszák a nagymenőt. Na mondom magamban, ezek is kijárták a nagymenő-képzőt. Nem jó egyébként, ha ennyire menőnek mutatják azt, hogy milyen dolog sztárnak lenni, mert sok fiatal beugrik neki.
Múltkor írtam, hogy nem egységesek az árak. Csak egy példa, hogy mennyire igaz ez: Pénteken néztem tárolódobozt, hogy a papírjaim, füzeteim rendben legyenek, és ne össze-vissza. Először a WHSmith-ben néztem, és csak lestem, hogy £9.99 volt. Igaz, hogy buy one, get one free akció volt rá, de akkor is egy több emeletes papírdobozért nem adok ki ennyi pénzt. Aztán elmentem a mellette levő B&M boltba, itt meg találtam egy talán jobbat, ami £1.99 volt. Nagyon olcsó ez a bolt, többször lestem, hogy milyen jó áraik vannak, ugyanaz a termék olcsóbb, mint bárhol máshol, és ilyen mini mindenes. Élelmiszer mellett papír, ajándék, játék és egyéb D.I.Y cuccok, minden van itt.
Amúgy összességében jól érzem itt magam, csak eléggé ingatag az, hogy most itt akarok maradni, vagy később vissza szeretnék menni. Van olyan, amikor azt érzem, hogy igen, itt a helyem, aztán máskor, amikor elkap valami hangulat, akkor szeretnék hazamenni. Most például valami "nyár-imitátort" szeretnék, ami 35-40°C-ot csinál a közegemben, mert jelen pillanatban a közelgő nyár az, amit hiányolok. Egyszer előfordult már az is, eljátszottam a gondolattal, hogy jó, haza lehet menni, de akkor tessék átgondolni, hogy mik a lehetőségek otthon. Szinte üres maradt a képzeletbeli papír. Most, hogy itt vagyok Angliában, és tudom, hogy lehet olyan munkám, amivel akár £1.000-ot is megkereshetek, akkor nem akarok havi nettó 65.000 forintra hazamenni. Azóta egy kicsit megálljt parancsoltam a honvágyamnak. Meg mi az, amit szeretek itt? Hogy itt sokfélék az emberek, szinte minden nemzetiséggel találkozok nap mint nap, és nem nagyon emlékszem arra, hogy bárkiben a negatív oldalát láttam volna. Ezért férnek meg itt jól a különböző nemzetiségek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése