Super Mario Advance

Egy régóta vágyott játékot sikerült magaménak tudni. Megtaláltam olcsón a CashConverters weboldalán, az egyik üzletben volt eladó £6.39-ért. Mivel magasan ez a legolcsóbb ár (eBay-en ilyen 16-18 font körül van a teljes), ezért a nővérem megvette nekem, mintegy meghálálva, hogy segítek a házimunkában. Bár igazából én segítek neki hálából, mert segít nekem itt elhelyezkedni. Szeretem a Super Mario Advance-et, az egyik legviccesebb Nintendo remake, a karakterek beszéde miatt, a főellenségek is megszólalnak.

Különben nagyon megerősödött a Nintendo rajongásom itt Angliában, mert itt sokkal erősebb a Nintendo jelenléte, elég csak arra gondolnom, hogy minden nap, amikor megyek valahova, legalább 15-20 StreetPass van. Meg sok helyen lehet kapni játékot, az áraik pedig változóak, így érdemes körbenézni, hogy a legolcsóbb árat megtaláljuk. És bőven van is rájuk kereslet, mert az itteni fizetésekhez képest jóval olcsóbbnak számítanak a játékok, pedig forintban szinte ugyanannyiba kerülnek. De mondják többen is, hogy nem érdemes forintba átszámolni az árakat, mert akkor drágának számítanak (főleg az élelmiszerekre igaz ez), itt angol font szerint kell gondolkodni, ugyanis a fizetésekhez képest nem olyan drága itt az élet. Bár pont ez árnyalja a britekről alkotott képemet, ugyanis pénteken, amikor St. Helens-ben voltunk a meghiúsult állásinterjú ügyében, akkor a pub-ban, ahol lett volna a találkozó, többen is dolgoznak magyarok, és beszéltük, hogy pont azért, mert itt több mindent megengedhetnek maguknak az emberek, a gyerekek is jóval több mindent megkapnak. Kevésbé kertelve, el vannak kényeztetve. Valami hasonlót én is észrevettem, inkább arra lettem figyelmes, hogy a szülők nem olyan gondoskodók a gyerekükkel, mint a magyarok. Ahogy látom az utcán, hogy viszonyulnak a gyerekükhöz, élek a gyanúperrel, hogy nincs meg az az érzelmi nevelés, ami azért nálunk jobban megfigyelhető.

Meglett Suara: The Best ~Tie Up Collection~ válogatásalbum lossless-ben, de aminek még jobban örülök, hogy tartalmazza a scannelt borítót is. Méghozzá a Limited Edition borítót, így teljesnek mondható. A két jól ismert borítóképen kívül még kettő van:

Nem akarok alulmaradni munka ügyében sem, nővéremmel beregisztráltunk ilyen munkaközvetítő ügynökségekhez. Itt úgy van, hogy szakosítva vannak az ügynökségek, így két helyre regisztráltunk be, az egyik, amelyik kereskedelmi, tehát bolti eladó, és hasonlók, a másik meg az irodai, ugyanis adatrögzítőként is szívesen dolgoznék. Ezeken a helyeken adják az álláshirdetéseket, amikre a weblapon kell jelentkezni. De azt is megtehetem, mint ahogy holnap megteszem, hogy Job Centerekbe megyek, és az ottani számítógépen keresek munkát. Amik tetszenek, azokat ki is lehet nyomtatni. Csak itt nem olyanok ezek irodák, hogy bemész, beszélsz egy ügyintézővel, és ő ajánl munkát neked, hanem neked kell intézni. Pontosan nem tudom, hogy van, de ha jól sejtem, akkor inkább tanácsadással, jogi ügyekkel foglalkoznak.

Ma egy nagyot sétáltam, ugyanis elmentem egészen Bidstonig a Tesco Extrába szétnézni, meg néhány dolgot venni, aztán Birkenhead-ben mert meg akartam venni azt a papírpénzes perselyt, amiről írtam korábban, de csak készpénzzel lehetett fizetni, az meg nem volt nálam. Úgyhogy onnan kellett hazasétálni, így ma összesen kb. 17.600 lépést tettem meg a 3DS-em szerint.

Kínai küzdősportok versenye

Tehát, ezen a hétvégén Milton Keynes-ben voltunk, ahol Huicong és egy angol ismerősünk, Simon vett részt versenyen. Szombaton 10 órakor indultunk el itthonról, és kb. 3 óra volt az út, ha nem számítjuk bele, hogy többször megálltunk és a végén többször eltévedtünk, nem tudtuk pontosan merre is kell menni. Végül egy közeli látványosságnál kötöttünk ki, a Peace Pagodánál. Nagyon szép, közepén van egy Buddha szobor:

Itt csináltunk néhány képet, aztán mentünk is tovább a tó felé, a partján végigsétáltunk. Az egyik részen lehet szörfözni és wakeboardozni. A Wakeboard kötélpályája lassan jár, írva is vagyon, hogy kezdők is kipróbálhatják, valamint tanfolyamot is indítanak. Itt beültünk egy kávézóba, megittuk a szokásos kávé / forró csoki / hideg üdítő adagunkat, majd a szálloda felé vettük az irányt kocsival. Egyszerű, polgári hotel volt, semmi extrákkal, de kellemes volt maga a helyiség. Két szoba lett kibérelve egy éjszakára, természetesen nemek szerint lett elosztva. Amikor Simonnal elfoglaltuk a szobát, ő TV-zett, én a gépen működtem. Nem nagyon kommunikálok angolokkal, megmondom őszintén, és ez lehet, hogy hiba is. A legnagyobb problémám, hogy nem tudom úgy kifejezni magam, mint magyarul. Kérdeztem egy pár dolgot nővéremtől nyelv kapcsán, angolban például lehet tudni, hogy kötött a szórend, de annyira, hogy például nincs kiemelés. Mert ugye a magyarban ilyen lehetséges, és jó dolognak tartom, hogy ha konkrétan egy valamiről beszélünk, azt a mondat elejére tesszük. Például ha sok kép közül konkrétan azt az egyet szeretnénk a falra kitenni. Ez csak egy dolog, ami így hirtelen eszembe jutott, de az alapvető problémám az, hogy nem tudom, hogy kifejezni magam, és megmondom őszintén, nem is vetettem bele magam abba, hogy jobban megismerjem, hogy az angoloknál ez hogy szokás, pedig lehet, hogy megtalálnám a megfelelőt.

Kis pihenés után a szálloda éttermében vacsoráztunk. Hmm... Már voltunk ilyen jellegűben, már akkor sem voltam elragadtatva érte, most is úgy voltam vele, hogy végülis, megettem. Az a lényeg, hogy tányérral sorban kell állni, és meg kell mondani, hogy milyen húst szeretnénk enni, és vágnak 1-2 szeletet, utána annyi zöldséget és szószt szedsz mellé, amennyit szeretnél. Nekem elsősorban azért nem jött be, mert zöldséget nem nagyon eszek, azt is csak nyersen. A szósz, és a hús miatt mondom azt, hogy megeszem, nincs vele problémám. Utána fagylaltdesszert. Aero csokis fagyit kértem, bár csalódásként ért, hogy maga a fagyi vaníliás, és csak a csoki a mentolos, reméltem, hogy az egész az. Egy ilyen kiadós vacsora után ismét felmentünk, a többiek Britain's Got Talent-et néztek, én magánakcióba kezdtem, amiről írtam is előzőleg. Elég sokáig működtem gépen, olyan 22.30-ig, aztán én is aludni akartam, de csak fél 3-kor jött álom a szememre, addig egyáltalán nem voltam fáradt. Érdekes, hogy nem éreztem magam fáradtnak fél 8-kor, amikor felébredtem, meg sikeresen elkészültem, mire menni kellett.

Ugyanabban az étteremben reggeliztünk, ami All You Can Eat volt. Választék most sem volt nagyon nekem való, de nem volt nagyon érdekes, mert a szokásos, már-már unalmas brit reggelik közül lehetett választani: Paradicsomos bab, tükörtojás, pirítós, sült virsli, sült szalonna és hasonlók. Mondjuk újdonság volt számomra a rántott burgonyapüré, ez ízlett. Különben nem tudom, hogy miféle fétis a briteknél ez a bab, mert azt szinte minden étteremben, kajáldában szinte ingyen osztogatják, aztán nem győznek szólni az üvöltő szelek... Miután végeztünk, gyorsan összeszedtük a dolgainkat a szállodából, és már indultunk is a center felé. Egy sportcentrumban volt a verseny, szinte az utolsók között érkeztünk meg, a csoport egy része már bemelegített. Azért még találtunk helyet magunknak. Két asztal volt, úgy tűnik, ketten fognak párhuzamosan versenyezni. Van is rá lehetőség, ugyanis kategóriánként csoportra voltak osztva a versenyzők. A megnyitószöveg után volt még szünet, aztán kezdődött. Mondjuk eléggé furcsa volt, mintha nem lett volna jól megszervezve, ugyanis többször voltak kisebb-nagyobb kimaradások. A másik meg az, hogy az egyik zsűricsoport mondta a pontokat, a másik csak azt, hogy ki hányadik lett. Mondjuk a pontszámok is érdekesek voltak, mondhatni "aranyárban" mérték őket, ugyanis a maximális 10 pontból senki nem kapott 9-et. Pedig voltak páran, akik tényleg nagyon magas szinten űzik a sportot. Például, amit Huicong bemutatott, az olimpiai színvonalú volt. Én nem is hittem el, hogy ilyet láthatok élőben, tényleg a semmi bizonytalanság, végig a legprecízebb, leggyorsabb mozdulatok. Ha ennek a tizedét tudnám, már azzal nagyon elégedett lennék, és csak 8,73 pontot kapott. Az tényleg csak, méghozzá nagy betűkkel, amikor olimpián is szokás 9+ pontokat osztogatni, ott biztosan akár 9,6-ot is kapott volna. Hát igen, azért keményen meglátszott, hogy Kínában, bentlakásos iskolában nevelkedett. Mindenesetre nemcsak a kategóriájában, hanem összességében is ő kapta a legmagasabb pontszámot. A szervezés tényleg zavaros volt, valamikor már osztották az érméket, míg mások még bemutatták, amit tudnak, meg ez, hogy valakinek megmondták a pontszámot, míg mások ennek tudata nélkül mentek haza. Huicong még Tai Chi-ban is versenyzett, itt második lett. Simon meg negyedik lett a saját kategóriájában, pedig ügyes volt ő is. Miután megkapta a második érméjét is, mentünk is haza, így is 14 óra volt, de azért még beültünk egy kávéra és még ettünk egyet. Így 14.30 lett, mire elindultunk, és többszöri megállás után 18.30 körül értünk haza. Örültem ennek a hétvégének, jól éreztem magam, a versenyzők is magas színvonalúak volt.

Képeket csináltam, de nagy bajban voltam, a verseny közben, a 70 elkészült képből csak 24 sikeredett. Nem is nagyon volt lehetőségem előremenni, a másik meg hogy csak azok a képek sikerültek melyek automatikus vakuval fényképeztem (igen, nekem még digitális fényképezőgépem van), de azt sem volt "szép" csinálni, mert láttam, hogy bezavart egy-két embernél, akkor gondolatban meghúztam magam egy sarokban, senkinek nem akartam megszabotálni a versenyét. Mondjuk nem én voltam az egyedüli, aki hasonlóképp fényképezett. Mindenesetre a jól sikerült képek itt vannak:

Verseny - 2014. április 27.

A folyó túlsó oldalán

Mindenképpen fogok írni erről a hétvégéről is, ugyanis most Anglia túlsó oldalán vagyunk, pontosan Milton Keynes-ben, Londontól kb. 80 km-re. Nagyon szép hely, majd képeket is mutatok.

Egy hotelben vagyunk, én egyedül vagyok az egyik kivett szobában, mert nővéremék a másikban Britain's Got Talent-et nézik, én meg megírtam már a véleményemet a műsorról. Inkább írok ismertetőt a Super Mario All-Stars-ról és közben LGT-t hallgatok. Hiányzott a zenéjük, jól esik hallgatni őket. Elővettem ismét a Wii-s Super Mario All-Stars-t, és annyira magával ragadott (még 20 év után is!), hogy szinte teljesen benne vagyok most. Írtam is tesztet a SNES változatról:

Super Mario All-Stars

Aki ismeri a videojátékos szokásomat, "kultúrámat", annak nem lesz nehéz kitalálni az értékelésemet.

Pénteken St. Helenben voltunk, mert a bátyám nevelt lányának, Barbinak ott volt állásinterjúja. Liverpool túloldalán van, ilyen Birkenhead-nagyságú város lehet. Egy magyar nővel volt találkozónk, aki segített Barbinak munkát találni. Nagyon rendes nő volt, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. A munkahelyén lett volna (mert végül nem valósult meg) a beszélgetés, és 14 órás kezdésére terveztünk menni, hátha bent lesz már az pub menedzsere. Addig szétnéztünk a városban és beszélgettünk. Meg kell mondjam őszintén, nem tetszett a város. Birkenhead ehhez képest pezsgő város, és azt mondják lepusztultnak, akkor St. Helen még rosszabb. Nyomasztó volt az egész, és tényleg olyan "lepusztult" érzésem volt, pedig jártak-keltek az emberek. De oldotta a hangulatomat, a jó beszélgetés. Viszont hasonlóan negatív véleményem alakult ki a pub-ról is, ahova mentünk. Piros fények, sötét, fekete fallal... Igen, a piros a kedvenc színem, de világos közegben. Fehér, sárga, narancssárga... A menedzser pedig nem jött el, valami 17-18 óra fele jött volna meg; nem volt megbeszélve az időpont pontosan. Bár a többi ott dolgozó is magyar volt, és jó volt megismerkedni velük, de tényleg szabadulni akartam onnan. Aztán mentünk is vissza Liverpool-ba, mert több mint egy óra az út busszal, illetve most legalább másfél óra volt, mert őrült dugó volt a városban. Queen Square-en szálltunk le, és onnan közel van a Lime Street, ahol a hatalmas vasútállomás van. Nagyon szép, és az ország minden szegletébe jár vonat. Nagyon érdekes, hogy nem főváros, de egyből a Nyugati Pályaudvar jutott róla eszembe, csak sokkal modernebb és tisztább. Ugyanakkor, amikor először voltam itt egyedül, nem találtam meg a vonatot a mi úticélunkhoz. Megkérdeztem az információnál egy kis lejárat felé mutatott. A környező városi közlekedés (Birkenhead, New Brighton, West Kirby, Chester) nem a fő vasúton történik, hanem le kell menni, és olyan, mint a metró. A vonatok is olyanok voltak, mint a metrók. Birkenhead North-nál kell leszállni, örültem, hogy ismét itt vagyok. Ez a város ezek után ilyen kedvenc hely lesz. Amikor először egyedül voltam Liverpool-ban, a centerben néztem szét, az ilyen sok bába közt elvész a gyerek téma. Rengeteg sok üzlet, a brit havi fizetést is simán el lehet költeni, és azt éreztem, hogy nekem ez már sok. Úgyhogy maradok a Mersey folyó (ezért Merseyside a régió neve) azon az oldalán, ahol mi lakunk. A túloldalon van Liverpool, St. Helen és a többiek.

Lényegében ennyi lenne, térek is vissza az irományomhoz.

Önkéntes munka

Felvettek végül önkéntes munkára a British Heart Foundation-be. Tetszik nagyon, aranyos mindenki, jó a munka is. Én választhattam meg, hogy mit szeretnék csinálni, és a műszaki cikkek tesztelése mellett döntöttem. Viszont nagyon meglepődtem, hogy egy héten csak kétszer kell menni, szerdán és csütörtökön, akkor is csak 14-17 óra között. Én azt hittem, hogy ez ilyen hétfőtől péntekig 9-17 óra közötti rendes munka, csak fizetés nélkül. De így is jó, legalább lesz idő rendes, fizetős állást keresni. Bár gyanút fogtam akkor, amikor egy másik üzletben ezt a kiírást láttam: "Have few hours?" Akkor gondoltam már, hogy szabadabban vannak itt a dolgok, de úgy tűnik, itt tényleg csak néhány óráról van szó. De így is jó. Kezdeti munkatapasztalatnak nagyon is megteszi, hogy lássam, hogy mennyivel másabb itt dolgozni, mint otthon. Meg figyelek nagyon, hogy értsem a beszédet. Alakulgat... Ma a TV-ken volt a hangsúly, ezeket kellett bekapcsolni, egyáltalán működik-e, beállítani rajta az egy TV adást, ami általuk fogható, a SCART csatlakozást nézni, hogy működik-e, valamint a távirányítót. Mivel ingyen veszik át, ezért bekerül egy pár használhatatlan is, ezeket megsemmisítik. Ahogy megsemmisítésre szántak egy Super Nintendót is... Hogy mit éreztem akkor, amikor meghallottam ezt, azt ne firtassuk (persze tartottam magam). De csak azért akarták megsemmisíteni, mert nem volt controllere. De az az idősebb férfi, aki segített nekem dolgozni, felajánlotta, hogy megkérdezi nekem, és akkor az enyém lehet. Nem hiszem, hogy elemezni kell, hogy mennyire fel voltam dobva, de sajnos sikertelen, mert így eBay-en eladásra szánják. Megnyugtatott a tudat, hogy legalább megmentettem egy Super Nintendót. A SNES nekem a Nintendók bibliája, a top favorit, csak úgy megsemmisíteni... Na mindegy, természetesen ettől függetlenül is jó ott dolgozni, és kíváncsian várom a holnapi napot. Kinéztem amúgy egy régi, Samsung képcsöves TV-t magamnak, £25 az ára. Persze megvásárlásra, ha nem viszik el, örömmel tudnám magaménak. Egy régi TV-t szeretnék magamnak, amin elmennek a régi gépek, majd a végleges lakhelyemben szeretnék egy retro részleget.

Amúgy minden jól alakul, amikért örültem annak, hogy kijöhetek, azok rendre megvalósulnak. Ebbe benne van a több mozgás is. Hétfőn születésnapi parti volt az iskolában, ahol tanítják a kínai küzdősportokat. Négyen nem voltunk ebben érdekeltek, mivel gyerekzsúr volt, ezért sétálni mentünk. Christofer elhozta a kutyáját, őt sétáltattuk. Fehér nőstény szibériai husky. O_O Nem semmi. Nem is tudtam, hogy ennyire közel van a tengerpart. Majdnem elmentünk egészen New Brighton-ig, ami kb. 4 km-re volt, de végül az út 4/5-énél visszafordultunk, mert elfáradt mindenki. Én még bírtam volna. És kipróbálhattuk a gördeszkát is. Én kicsit félve álltam rá, akkor is csak segítséggel, de ráéreztem a működésre. Jól éreztük magunkat nagyon, sokat beszélgettünk, nevettünk egymás bukdácsolásán, és örültünk, ha valaki magától messzebbre jutott el. És külön örömmel tölt el látni a sok embert mozogni. Más itt a helyzet, aztán nem tudom, hogy a légkör teszi ezt, vagy az akaratom is hozzájárul ehhez, de a lényeg az, hogy többet mozgok itt, és jól is esik. Sokan is csinálják így. Néhányan futnak, akadnak, akik biciklire ülnek, de a nagyja sétált, vagy a közeli parkban pihent. Majd lehet, hogy kinézem az utat itthonról, és egyedül is elnézek a tengerpartra. Főleg a New Brighton-ban levő szélmalmok, szélerőművek tetszettek. Azokról mindig eszembe jut Ohmi Tomoe: Happy Days kislemezének borítója, az is ilyen tengerpartos, szélmalmos:

Mondjuk elég sokszor eszembe jut itt valami japán dal, mert sok az olyan angol kiírás, mely utalás számomra valamelyik dal angol szövegrészletére, vagy címére.

Ja, meg ma cirkuszban voltunk. Az előző után igencsak szkeptikus voltam, mert úgy voltam vele, hogy minden cirkusz egyforma, de nővérem meggyőzött, hogy menjek, ezek jobbak. És tényleg, össze sem lehet hasonlítani. Önmagában az sokat dobott a hangulaton, hogy élő volt a zene, és amit hallottam az is tetszett, de az előadások is színesebbek, és nem utolsó sorban innovatívak voltak. Végre nem az járt a fejemben, hogy de jó, eggyel többen képesek a levegőben akrobatázni, hanem élveztem, amit láttam. Egy-egy rossz cirkusz után nem biztos, hogy az ember egy másikra is kíváncsi, és ezzel aláássák önmagának a cirkusznak a hírnevét, státuszát is. De ezért kár lett volna.

Akartam venni angol papírpénzes perselyt. Ilyen henger alakú, oldalán körbe angol papírpénz van. Még az £1.50-es árát se sokalltam volna, de az eladót megkérdeztem, hogy ez hogy nyílik ki? Mondja, hogy fémből van, így konzervnyitóval kell körbe-körbe. Jaa, hát ha csak egyszer lehet felhasználni, úgy nem buli. Olyan, mint a malacpersely, amit ugye csak kalapáccsal lehet feltörni, úgy hozzájutni a pénzhez. Aztán gondolkodtam rajta, hogy lehet, hogy mégis veszek majd egyet, egyrészt spórolás céljából, másrészt meg ha fel is nyitom, abba még lehet tárolni dolgokat.

Most nagyjából ennyi. Amíg nem találok fizetős munkát, addig itt is segítek a háztartásban, megkönnyítem a nővéremék dolgát. Az iskola rengeteg idejüket és energiájukat felemészti, így elkél a segítség.

Wales

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek! A nyuszika erre is járt és tojt egy hatalmas csokitojást, melyben öt kis csokiszelet van:

Nem kért a nővérem zöld erdőben jártamot, pedig szívesen meglocsoltam volna. Viszont kaptak a lányok is csokitojást. Miután falatoztunk egyet a finom csokiból, útra keltünk, és meg sem álltunk Wales-ig. Kifejezetten felértékelődott számomra ez az ország a Játék Határok Nélkül óta, miután 1993-1994 között (amikor a magyarok is játszottak) részt vettek. Bár nagy eredményt csak az 1994-es év utolsó játékaiban tudtak felmutatni. Különösen kíváncsivá tett a világ leghosszabb nevű települése, mely Wales-ben van, és a következőképp hangzik: Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrndrobwllllantysiliogogogoch Remélem egy betűt sem hagytam ki. O_O 58 betűből áll, én ebből az utolsó 8-at jegyeztem meg, mert ők is játszottak az 1994-es év 9-10. fordulójában, és odament hozzájuk Gundel Takács Gábor, beszélgetett velük egy kicsit, és kérte, hogy mondják ki a városuk nevét. És csak az maradt meg bennem, hogy jól megnyomták a gogogoch részt. Azóta én ezt a várost így hívom. Ide ugyan nem jutottunk el, de így is nagyon szép helyen jártunk, Wales nagyon szép ország. Rhyl-től nem messze van egy település, melynek van egy vasútja, amit kábel hajt, azt néztük meg és utaztunk rajta. Wales elsősorban hegyvidéki ország, így igencsak bántam, hogy otthon hagytam a kabátomat. Hideg volt, főleg fent. A vonat vitt minket fel a csúcsra, és odafent csodálatos volt a kilátás. Beültünk közben egy ottani kávézóba felmelegedni, mert nem én voltam egyedül 12°C-ban kabát nélkül, így jól esett a forró csoki. Viszont maga a helyiség nyomasztó volt, mert úgy nézett ki, mint egy antik ökölvívó klub. Az egyik ökölvívóról nevezték el azt a termet, ahova beültünk, és róla volt kint rengeteg kép, meg TV-n mentek meccsek. De ilyen nagyon régi adások, az egyiknek az elején kifogtam az évszámot római számmal, 1951. A képek is régiek voltak, korabeli újságcikkek a falon. Biztosan hatalmas bokszoló volt, de az időutazás a bokszolás világában egyáltalán nem emelte a hangulatot.

Aztán a közelben volt játszótér, Dominik ott játszott, miközben egy páran elmentünk a másik oldalra csodálni a kilátást. Szép volt nagyon, csak az a hideg ne lett volna. Miután mindenki kijátszotta magát, visszamentünk a vonattal a kiindulási pontunkra. Érdekes, hogy melegebb lett, pedig olyan sokat azért nem mentünk le. Elmentünk megnézni a tengerpartot. Nagyon szeretem a tengert, de nem akarom ismételni magam, hogy a hidegnek nem örültem, de így is azért jól éreztem magam, kellemes látvány volt. De ilyen hőmérsékleti körülmények között is voltak egy páran, akik cipőt, zoknit levéve mászkáltak a homokban, megmártóztak a vízben. Hát igen, akik ehhez vannak hozzászokva. Én Görögországban, 40°C-ban cselekednék hasonlóképp, sőt akkor még fürödnék is a vízben.

Aztán mentünk is haza. Volt egy jó napunk. Otthon még beszélgettünk, mert az egyik magyar ismerősünk is jött velünk, aztán nálunk vendégül láttuk.

Én néhol Dominikkal játszottam, néhol bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Jól rákapott a Mario Party 5-re. Ez a két kép pedig ízelítő. Sokat csináltunk is, a teljes galéria itt tekinthető meg:

Wales

Republica

Ismét egy olyan zenéről szeretnék írni, ami gyerekkoromban nagy hatással volt rám, ez pedig a Republica együttes első albuma. Szinte kijelenthető, hogy a semmiből ismertem meg a "Ready to Go" dalukat 1996-ban, azonnal belezúgtam. Eleve tetszik az ha egy dal lágy gitárszólóval indul, majd egyszerűen berobban. Bejött a hangulat, a videoklip is tetszett. Erre csak rátett a későbbi Drop Dead Gorgeous dal, nagyon meg akartam venni az albumukat, de csak kazettára futotta. 1.280 forintért cserébe egy olyan albumot kaptam, amelynek szinte mindegyik dalát szerettem, és ahogy mondani szokás, rongyosra hallgattam. Sokáig rocknak ítéltem a stílust, de a szintetizátor alapok erre alaposan rácáfolnak. Végül az alternatív rock elnevezést találtam rá, és talán ez a helytálló, mert itt-ott igencsak technós feelinget ad a zene.

Tegnap pedig tök véletlen megtaláltam az egyik egyfontos üzletben a CD-t, természetesen ezen az áron. Új keletű dolog a CD-knél, hogy '90-es, '00-s évek CD-it felújítják (gondolom polírozzák a lemezt, teljesen új tokba teszik), és "Replay Value" néven eladják £1-ért. De olyan sok zenei CD található, mint a régi szép időkben, amikor hatalmas divat volt a CD, és tényleg a legnagyobb albumok, igazi legendák vásárolhatók meg igencsak mélyen leszállított áron. Ettől most nem fogok visszatérni a nyugati zenékre, mert egy másik, nem olyan régi nagy kedvenc, a The Corrs albumait is megtaláltam, de azokat nem venném meg. Annyiban hallgatok több angol zenét, hogy mindig, amikor autóval megyünk, szól a rádió (az LGT is szólhatna...) és itt hallom újabban a legújabb trendeket. Elhallgatom őket, van egy szám, ami nagyon tetszik, de se az előadóját, de a címét nem tudom. Csak tetszik, hogy olyan halk, már-már misztikus a zene (szintetizátor-szólam) és a nő éneke is nagyon bejön. A Heart radio-t szoktuk hallgatni, tetszik, hogy régi nagy klasszikusok is mennek, amiket még én is ismerek és szeretek.

Na de térjünk vissza az együttesre. Az az igazság, hogy mindig amikor ilyen régi nagy zenéket veszek elő, amik annak idején nagy hatással voltam rám, de aztán eltűnnek a süllyesztőbe, majd sok év után ismét előveszem, akkor kicsit kellemetlenül, kényelmetlenül érzem magam. Egyrészt, mert fel lehet fogni egyfajta szembesítésnek, hogy miket is hallgattam régen, másrészt meg ugye ma már teljesen más zenét hallgatok, amik más hangulatot árasztanak magukból, ezáltal ha visszajön ilyen régi nagy klasszikus, akkor elfog az a hangulat, érzés, amik ma már csírájában sincsenek bennem, így eléggé furcsa ezeket újra megélni. Aztán van olyan, amiket könnyen befogadok, a jelen zenéi között is magamévá tudom tenni (pl. Baby Sisters, Orsi, Pa-Dö-Dő), de van olyan is, amit egyszer elég volt, köszönjük szépen. A Republica zenéje mai füllel hallgatva érdekes, mert sok benne az emlékezetes zenei elem, melyek most mint egy villámcsapásként törtek elő, és most is itt vannak a fejemben. Ugyanakkor kissé sötét atmoszférát áraszt magából, ami miatt viszont kellemetlen a dalaikra gondolni. Az énekesnő hangja erőteljes, néhol durván énekel. A szöveg pedig változatos. Vannak, melyek az élet "mókuskerék" oldalát krititálják, de akad olyan is, mely a mai (akkori, de igazából mai is lehetne) fiatal lányokat gúnyolja. Azokat, akik éhezik a hirtelen jövő nagy hírnevet és egyszerre mindent akarnak maguknak. Kiemelkedő a Drop Dead Gorgeous dal, melynek már a címe is érdekes. Angolul nagyon szép, de tipikus példája annak hogy erre nem találsz értelmes magyar jelentést. Illúziókról, hazugságokról szól, melyeket az ex fiúbarátja által élt meg. Kedvenc dalom volt régen az Out of the Darkness volt, és most is az. Ez is a mindennapos és egyhangú rutinokról szól: "Trapped in your world". Igazából tetszik az album most is. És népszerű is lett, Nagy-Britanniában a 4. helyet érte el az album eladási listán. Csak aztán jött a nagy zuhanás, miután második album után nem készült studióalbum. Speed Ballads a második album címe, azt én is már csak egyszer hallgattam meg, felejthetőre sikeredett. De az első album nagyon erős.

Aki nem ismerné, annak itt a Ready to Go videoklip:

Megjelenés: 1996. július 30. (Amerika), 1996. október 5. (Európa)
Kiadó: BMG / Deconstruction
Elért helyezés: 4. hely

1. Ready to Go 5:01
2. Bloke 4:56
3. Bitch 5:13
4. Get Off 3:57
5. Picture Me 5:47
6. Drop Dead Gorgeous 4:30
7. Out of the Darkness 3:49
8. Wrapp 1:45
9. Don't You Ever 4:00
10. Holly 4:23
11. Ready to Go (Original Mix) 5:01

Heti Hetes okozta jókedv

Egész végig nagyon jókedvem volt, csak az 1996-os Játék határok nélkül első adása elrontotta a hangulatot. Nagyon remélem, hogy ez a két műsorvezetőnek álcázott egyén csak egy baki volt, és a másodikra visszatér Gundel Takács Gábor, mert nemcsak arról van szó, hogy Gundelt senki nem helyettesítheti, akkora egyéniség, hanem egyáltalán nem szimpatikusak.

A jókedv és a nevetés tárgya az volt, hogy Huicong megjegyezte, hogy a tegnap esti nevetésem olyan volt, mintha egy ördög a kezében tartaná az elkészült tűzlabdát és örül neki. És ezen röhögtek egész idő alatt a bátyám nevelt lányával Barbival. Amikor már kinevették magukat, akkor jön át az egyikük szólni, hogy legyek csendben. De nagyon szép, lágy hangon. Csoda, hogy bírta nevetés nélkül... Az volt, hogy néztem a Heti Hetest, és olyan jó volt a tegnapi adás, hogy szénné röhögtem magam rajta. A sok idétlen vicc, meg a megjegyzések egymásra, de kétségtelen, hogy az a legviccesebb, amikor Farkasházy meséli a maga történeteit, melyeknek általában vagy az a végük, hogy bizonyos szituációból milyen szerencsétlenül jött ki, vagy hogy kiderült, hogy valamelyik rokona micsoda híresség, vagy híresség kapcsolatában áll. És ahogy a többiek heccelik, és mindig beleszólnak, az legalább kitesz egy 20 percet. A tegnapi adás végére jutott ez, és nagyon nehezemre esett, hogy ne röhögjek hangosan, mert annyira vicces, ahogy komolyan tálalja a maga szerencsétlenkedéseit, meg mintha nem értené, hogy miért történik az, ami történt. Ezzel kitehetnének egy külön adást. Mint ahogy Váncsa István is kitehetne egy külön adást, ő múlt héten volt vendég. Benne az a vicces, hogy milyen hasonlatokkal jön egy-egy hírhez.

De ma meg az történt, hogy az egyik lány előttem háttal állt, és nem tudtam, hogy melyik volt, mert mindkettejüknek sötét, hosszú haja van. Elkezdek magyarul beszélni, mert szent meggyőződésem, hogy Barbi volt. Erre Huicong fordul hátra buta arccal, hogy mit akarok én? Úgyhogy készek vagyunk teljesen. Angliában ezen a héten kezdődik a tavaszi szünet, ezért a nővérem kitalálta, hogy tavaszi nagytakarítás lesz, én az előszobát kaptam. Angliában hosszabbak az évközi szünetek, de a nyári szünet csak július közepén kezdődik. Hogy ez a jobb-e, vagy ami nálunk van, azon lehet vitatkozni, de tény, hogy nálunk a júniusnak különleges varázsa van, amikor érdemben már senki nem tanul. Itt egy nap 9-re mennek a gyerekek iskolába, és 15 órakor végeznek.

Ja, meg ne felejtsem említeni, hogy reggel azért itthon is megünnepeltük a születésnapomat, kaptam gyümölcstortát. Finom volt, ízlett mindenkinek. Takarítás után meg Birkenhead-be mentem át, hogy gazdát keressek a ma kapott £20-nak, de nem akadt jelentkező. A CEX-ben van Mario Tennis Open £12-ért, sokat gondolkodtam, hogy megvegyem-e de eszembe jutott, hogy annyira idegesített a gép csaló mivolta, hogy úgy döntöttem, hogy nem bosszantom magam vele. Végül egy DVD-t vettem magamnak 1 fontért az egy gésa emlékiratait. Még soha nem láttam, de nagyon kíváncsi vagyok rá, mindenki dicséri. Időt még nem tudtam szakítani rá. Amúgy az egyik boltban korábban láttam Mrs. Doubtfire DVD-t 3 fontért, azt kerestem, de nem emlékeztem, hogy melyikben volt. Nem is lett meg, pedig nagyon szeretem azt a filmet. Végül átbuszoztam Liscard-ba, hátha itt találom meg, de csak egy másikat vettem meg. Ugyanis a Cashgenerator üzlet nagytévéjén egy film ment, ami felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis a kínai küzdősportokról szól, ez pedig a karatekölyök. Eleinte nem akartam megvenni a DVD-t, mert megjártam már többször is, hogy hirtelen jött impulzus alapján vásároltam, és annak nem mindig volt jó vége. De végül csak megvettem, de a Cashconverters-ben, mert itt 1 font volt (a másikban 1,20), és jobb állapotú is volt a borító. Na erre már időt szántam otthon, és megnéztem. Határozottan jó film, és még attól is eltekintenék, hogy klisés, mert a kivitelezés tetszett. Aki nem ismerné, a történet lényege, hogy egy néger srác anyja Pekingben kapott állást, így Kínába repülnek. És itt egyből a mélyébe zuhan, ugyanis egy kínai tizenéves kung fu csapat laposra veri a gyereket, aztán hogy most csak azért, mert szemet vetett a csapatvezető srác szerelmére, vagy mert nem tetszett neki, hogy néger, az nem derült ki számomra. Emellett nekem nem tetszik, hogy nincs más kínai karatés csapat, ami azért problémás, mert rettenetesen negatív színben mutatja be őket. A kínai srác ugyanis úgy tapossa össze a szerencsétlen négert, mint egy üres flakonos üveget, emellett végig bosszús, már-már gyilkos tekintettel néz rá. És más kínai csoportot nem nagyon mutat be a film. Persze kiderül, hogy az edzőjük arra tanítja a fiúkat, hogy a megszerzett fizikai képességüket arra használják, hogy másokkal elbánjanak, ha kell eltörjék a lábát. Lábtörés épp hogy nem lesz, de aztán a néger fiú is talál magának egy edzőt, aki saját módszerrel farag belőle Kung fu harcost. Gyakorlatilag az egész film a két fiú közötti csatározásról szól, melynek szerintem sejthető, hogy ki lesz a győztese, de a vége nagyon idealista. Bár tömegével lenne ilyen a valóságban is. Ilyen jellegű történetet Disney klasszikusok csokrai mutatnak be, de a filmet nézhetővé teszi, hogy szimpatikusak a szereplők. Persze megvannak a szükséges váratlan fordulatok is, és persze az is értelmet nyer, ami első látásra furcsának tűnik.

Itthon örömmel vettem tudomásul, hogy jól tettem, hogy nem vettem Mario Tennis Open-t, ugyanis Nintendo 3DS-re az Epic Mickey 2: Power of Illusion akciós lesz digitálisan. Az lesz az a Disney játék, mely játékmenetre a klasszikus Magical Quest-féle Mickey egérre hajaz, és valamennyi Disney szereplő jelen van. Így megér nekem £8.99-et. Nagyon várom a csütörtököt. A Mario Golf: World Tour demo miatt is!

Gamer frontról röviden

Játékokról viszonylag keveset írtam. Mivel ezekkel is úgy vagyok, mint amit a kajálás kapcsán írtam, hogy mivel úgy tűnik, hogy ha nem is végleg, de sokáig itt maradok, ezért nem ragaszkodok annyira, hogy minden egyes üzletbe bemenjek, órákig bámészkodjak, és felvásároljam a fél boltot. Mondjuk, manapság nem is nagyon van mibe bemenni, a játékos üzletág is jelentősen változott a 2008-as válság óta. Előtte volt a GameStation és a GAME, melyek a legnagyobbak voltak, emellett fellelhetőek voltak kisebb üzletek, melyekben lehetett vásárolni. Aztán 2009 táján a GameStation beolvadt a GAME-be, és sok üzletét bezárta. Pont a GameStation szűnt meg, ami sokkal barátságosabb volt ár és kínálat terén... A GAME mindig is drágább volt, ezen most sem változtattak. Ezzel szemben előtérbe kerültek olyan üzletek, melyeknek nem a videojáték a fő profiljuk, de adott esetben sokkal olcsóbban lehet vásárolni.

Itt van például a Grainger Games, ahol ki lehet fogni jó árakat, és az új játékok itt olcsóbbak, mint a GAME-ben. Szintén nagy mennyiségben vásárol fel használt játékokat a CEX, de ők sok mással is foglalkoznak. Úgy, mint CD-k, DVD-k. Náluk is ki lehet fogni jó árakat. Ha valaki retro fronton szeretne erősíteni, annak a Powerplay Games a megfelelő. A hátrány az, hogy kicsit mélyebbre kell a pénztárcánkba benyúlni, alapvetően drágábbak, mint a többi bolt, de igazi retro gyöngyszemeket jobb áron is meg lehet találni. Régi konzolok is előfordulnak náluk. A CashConverters és a CashGenerator is szép számmal vásárol fel műszaki cikkeket, náluk nagyon olcsón lehet találni játékokat. Mondjuk ez felvetheti a kérdést, hogy akkor mennyiért veszik meg. Az Agros-nál is lehet találni, náluk úgy megy a rendszer, hogy az üzletben kicsi választékot látunk, ellenben több gép is van, mellette egy katalógus, onnan kell rendelni, és ők kihozzák. Hát nagyjából ennyi itt Wallasey, Birkenhead környékén. Nagyobb városban lehet, hogy szélesebb a választék.

Születésnapi vacsora

Már éjfél van, úgyhogy már április 14-e, vagyis ma van a születésnapom. Méghozzá a 28. Ennek alkalmából kínai all you can eat étteremben vacsoráztunk. Van itt minden, mi szép és jó, és ha már így megszerettem az elmúlt években, most határtalanul ehetem. Csak nem jegyeztem meg a nevét, pedig amikor elmentünk, az ajtónál még felnéztem, hogy ne felejtsem el, de sajnos ez történt. A weboldal sem volt kiírva. De a lényeg az, hogy jót ettem, ugyanakkor vigyáztam, hogy nehogy úgy járjak, mint 2 és fél éve a Pizza Hut all you can eat étteremben, egy pennés makaróninak köszönhetően, mely elrontotta a gyomromat, nagyon rossz vége lett a bulinak. Most voltak tészták, csirkehúsok, fagylaltok, pattogatott kukorica, leves, és minden, amitől egy kínai étterem menő lesz. Arról már nem tudtam, hogy kapok itt egy kisebb tortát. Kicsit zavarba jöttem, amikor megszólalt hangosba a happy birthday to you, és egy kis tortával meg valami gonggal jöttek felém, és felköszöntöttek. Jól esett nagyon. :) Egyébként mivel Angliában ugye fordítva írják a dátumokat, ezért mindig azt hittem, hogy már április 14-e van. Aztán meguntam, hogy mindig ezt gondolom, ezért elkönyveltem magamban, hogy nekem most egész hónapban születésnapom van. Így vagyok menő. Az a játék is jó volt, amit Huicong javasolt, hogy mondjuk azt, hogy elmentem a boltba, és vettem egy a, b, c... betűvel kezdődő valamit. De úgy kell, hogy az első csak a betűset mond, a második pedig b betűset, de mondja az a betűset is, és így mentünk el egészen a z-ig. Jó kis memóriajáték. Meg az is vicces volt, hogy n betűnél én voltam a soros, és így tök spontán bemondtam, hogy nipple. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent, csak a semmiből előugrott, hogy biztosan van ilyen szó. Van, mint kiderült, azt jelenti, hogy mellbimbó... XD Akinek azt boltban kell venni, azzal nagy baj lehet. K betűnél meg olyan hangzott el, hogy knitting needle, az a kötőtű. Ezt a szót nem ismertem, ezért ehelyett is knitting nipple-t mondtam. Megnevettettem a társaságot, de aztán a noodle szóból megjegyeztem. Összességében jó hangulatban telt a vacsora, a kaja is jó volt. Xingbo is örült, hogy kínai étterembe megyünk, mert az ott dolgozók speciel a barátai, így tudott beszélgetni. És ha egyszer elkezdi mondani, akkor annak se vége, se hossza. Meg egyre gyakrabban belegondolok abba, hogy még "egy pár" kínai nyelvóra, és érteni fogom, amit beszélnek... én akarok tudni kínaiul. Érdekes dolog az, hogy amíg a japán írásban a vonásirány nem mindegy, mert azzal lehet megváltoztatni egy szó jelentését, addig a kínai valami hangsúlyozó nyelv. Talán tonalizáló az erre megfelelő szó... A lényeg az, hogy latin írással két ugyanúgy megírt szót jelentésében hangsúlyozással különböztetnek meg. Ha másképp hangsúlyozol egy szót, teljesen mást jelent, és abból eléggé kacskaringós mondatok jöhetnek ki.

Előtte voltunk az iskolába, de ma csak versenyre felkészítés volt. Továbbra is nagyon tetszik az az építő jellegű szigor, amivel a tanítványaihoz fordul. Őszintén bízok abban, hogy meglesz az eredménye. Miközben figyeltem, hogy mit csinálnak, addig végre újra rászántam magam a japán és a német nyelvek tanulására. Németből szótáraztam a szavakat. Minden egyes kiszótárazott szóval egyre jobban megszerettem az eddig sem gyűlölt német nyelvet. Japánban meg a 2. leckét kezdtem el.

Örülök annak, hogy a fizetés gördülékenyen megy. Magyar bankkártyával fizetek, és kicsit aggódtam, hogy nem-e lesz túl drága, de egyszer, amikor megnéztem az egyenlegemet, örömmel vettem tudomásul, hogy több pénzem van, mint amire számítottam. Deviza eladási árfolyamon számolja el a bank az összeget, és eddig azt vettem ki, hogy ezen túl semmi többet. De felvettem a kapcsolatot az ügyfélszolgálattal, hogy lehetséges-e, hogy külföldi telefonszámot megadni, mert ugye netbankot csak SMS kóddal lehet elérni, és hogy tételesen meg tudjam nézni a terheléseket.

Egy gondolat erejéig visszatérve a születésnapra: Érdekes ajándékot kaptam az élettől. Ami szép, kellemes, de ugyanakkor fájdalmas. De nem félek szembesülni vele, mert tudom, hogy utána csak jobb lesz nekem. De erről már írtam korábban. A kellemes oldalát ez a dal nagyszerűen kifejezi:

https://www.youtube.com/watch?v=w-uNbHc5Kx4

Az időskor szépségei

Egy-egy Kung fu edzés után 2-3 napra biztosítva van az izomláz. Ma volt Tai Chi is, és végre egyenként voltak bemutatva a gyakorlatok, így már azért jobban ment. Először mintha csak egy nagy labdát fognál át a két kezeddel, majd szépen lassan kilököd. Tetszett, és nagyon szép, ahogy idősek szinkronban csinálják egymással. Ez a pár idős ember képes megváltoztatni az időskorról alkotott képet. Sokkal szimpatikusabb, hogy valaki 70-en túl is aktív életet él, és a legszebb, hogy nagyon szépen csinálják a mozdulatokat, és ahogy szinkronban vannak egymással, azt komolyan mondom, videóra kéne venni, és mindenkinek látni kell. Csak így tovább, az ilyen embereknek szép haláluk lesz, ha eljön az idő, jó szájízzel fogják itt hagyni a földi létet, mert az utolsó percig éltek. Magára a gyakorlatokra visszatérve még az is problémát okozott, hogy szinte mindig másképp képzeltem el a következő lépést, ebbe bakiztam folyamatosan bele. Nagyjából olyan, hogy ha én magam állíthatnám össze a a gyakorlatot, és én találnám ki, hogy mi legyen a következő lépés. Szinte soha nem az, ami valójában következik, így mindig figyelnem kell. Daloknál szokott ez lenni, amikor tanulok egyet, és amikor még nem ismerem, akkor sokszor úgy éneklem a következő dallamot, ahogy én írnám meg, és azt gondolnám, hogy úgy harmonizálna. Itt van olyan, hogy bele is találok, de ugyanúgy tévesztek is.

A Kung Fu-ra persze megint rohamosan csökkent az átlagéletkor, de nagyon tetszett, hogy egy kisfiú apja is csatlakozott. Első órája volt, és meg kell hagyni, egészen ügyes volt. Szerencsére most nem merítettek úgy ki az ugrálógyakorlatok, mint csütörtökön, de a combomat most is érzem. Megvan a rendszere az órának: Óra előtt játék van, aztán egymás mögé állva ugrálógyakorlatok, majd jön a bemelegítés, elsősorban lábra összpontosítva. Majd ismét egymás mögé állva egyes Kung fu gyakorlatokat próbálunk, végül két csoportra vagyunk osztva. Akik ismerik a gyakorlatokat, azok bemutatják, hogy mit tudnak, és fejlesztik azokat. A másik csoportba tartozok én is, akik folyamatosan, lépésről lépésre sajátítanak el egyre több mozdulatot, és fokozatosan alakul ki 1-1 gyakorlatsorrá. Csak nem akarok cigánykerekezni meg spárgázni. T_T Vannak akik ilyeneket is csinálnak, és én azokat nem tudom, és félek, hogy kelleni fog. Jár egyébként egy 40-es nő, aki külsőre effektíve letagadhatna 10 évet, de olyan fitt, hogy a gyakorlatokat 20 éveseket megszégyenítő ügyességgel képes csinálni. Ismét egy bizonyíték, hogy fiatalkor után is van élet. Bár ne öregítsem, hiszen 40 évesen egy ember élete teljében van.

Aztán a kínai nyelvóra előtt még volt akrobatikus Kung Fu, amire már nem mentem, inkább hazamentem ebédelni. Nővérem most nem volt az iskolában, ezért gyalog indultam hazafelé. Az utat csak autóból ismertem, de nem is egészen azon az úton mentem, amit látásból tudtam, és próbáltam a megérzéseimre hagyatkozni, hogy merre kell menni. Rossz volt a kezdet, mert eltévedtem, de kis bolyongás után ismerős utcát találtam, de szembesülnöm kellett azzal, hogy tettem egy nagy kerülőt, és jobban jártam volna, ha azon az úton megyek, amit ismerek autóval. Aztán onnan már nem volt probléma. Legalábbis az úttal nem. Ugyanis elfelejtettem elkérni a kulcsot, az enyém bent maradt. És nem volt otthon senki. Ha úgy vesszük, volt egy nagy sétám, mehettem vissza. A visszaút már sokkal jobban ment, sőt meg voltam lepve, hogy milyen hamar megérkeztem. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy van még egy kanyar, de már a Birkenhead road fogadott, mely az iskola utcája.

A kínai nyelvóra most is jó volt. Több színt tanultunk meg és annak keretében részletesen kifejezni magunkat. Ide is jár egy 70 év körüli idős hölgy, aki mondta, hogy soha nem tanult nyelvet, neki ez az első, és ez neki egy nagy lépés. Mert ilyen idősen is lehet új életet kezdeni. Angliában meg nincsenek úgy rákényszerülve a nyelvek tanulására, mint mi magyarok, hiszen szinte bárhol elboldogulnak a saját nyelvükkel. Aki nekiveselkedik, az általában németül, franciául, hollandul tanul, esetenként spanyol, bár az ritkább. Viszont azt vettem észre, hogy a magyar iránt egyáltalán nem érdeklődnek. Biztos úgy vannak vele, hogy kis ország, kevesen beszélik, minek tanuljanak magyarul? Pedig, ha tudnák, milyen szép, dallamos nyelv... és komolyan ezt gondolom. Viszont úgy, velünk, magyarokkal nincs semmi bajuk. Csak amikor nővéremhez magyarul beszélek, kérik, hogy beszéljek angolul. Ugyanakkor az látszik, hogy a németet jóval többen ismerik. Nagy ingerem van németül megszólalni (hiányzik a nyelv...) és néha, amikor angolok közegében szólalok meg németül, egyből rávágják, hogy német. Mondjuk beszélgetnék is, mert az egyik Kung Fu-s srác anyja német, de vele még nem találkoztam. Különben sem szólítanám le ismeretlenül. Mondanám neki: "Entschuldigung, ist das richtig, dass Sie Deutsch sind?" Mondjuk azt nem bánnám ha egy német anyanyelvű elmagyarázná a nyelvtan bizonyos nehézségeit... Maradva a nyelveknél: A mandarin óra után (mert ugye Kínában a mandarin nyelvet beszélik) van egy srác, Christofer, aki az egész Kung Fu-s csapat mókamestere, megvárta velünk nővéremet, és beszélt nekünk a Liverpool-i akcentusról, mondott egy pár példát, hogy miben más a többihez képest. Például a cap szót ugyanúgy mondják, ahogy mi tanuljuk a cup-ot, az náluk a "cop". Tehát: "Cop" of Tea. És, amikor "cap"-et vesznek a fejükre, akkor akármennyire is úgy hangzik, de nem a teáscsészét veszik fel, hanem a sapkát. Hasonlóképp az Uncle is náluk valami "Onkl". És ahogy ezeket mondta, összegeztem magamban, és tényleg sok o betűt hallok. Rendszerint az a és á közötti hangokat o-nak mondják. Vicces volt, ahogy Huicong-ot gördeszkázni tanította.

Egy új szériája kezdődött el a Britain's Got Talent nevű tehetségkutató szériának. Ez is tipikusan olyan, hogy jó, adunk neked egy pár adást, hadd énekelj, hadd hidd, hogy a csillagokban van megírva, hogy énekes leszel, de aztán húzzál vissza mosogatni, és add vissza a helyet a valódi tehetségeknek. Itt is vannak bőséggel, akik beveszik ezt a szép mesét.

Tipp a nyelvi gátak leküzdésére

Örülök, hogy bejöttek a megérzéseim az étkezések felől, és másképp eszek most, mint amikor csak 1-2 hétig voltam Angliában. Ugyanis azokban az időkben, mindent meg akartam kóstolni, ami otthon nem kapható (abban a formában) és ízlett, ezért rendkívül sokat ettem. De most nem eszek többet, ugyanis tudom, hogy most már bármikor ehetem azokat a többnyire egészségtelen kajákat, és pont ezért most már igyekszek egyensúlyt tartani, több gyümölcsöt eszek, meg nem tudom, hogy mennyit ér, de igyekszek alacsonyabb zsírtartalmú kajákat választani. Szerencsére itt jóval nagyobb a választék, például vicces dolog a koffeinmentes kóla. Csak zöld kávét nem találok sehol. Nem kapszulát, hanem rendes kávét keresek.
Amúgy Birkenhead-ben a British Heart & Foundation adományboltban ki van írva, hogy önkéntest keresnek. A leírásból kiderül, hogy nem is remélik, hogy bárki is végleg náluk dolgozna, ki van írva, hogy azért érdemes náluk dolgozni, mert új emberekkel ismerkedhetsz meg, lesz munkatapasztalatod, és az önéletrajzodba is bekerülhet. Holnap bemegyek, ha idő lesz rá, és jelentkezni fogok. Ez sokkal nagyobb üzlet, itt lehetne mindig mit csinálni. Csak afelől van kétségem, hogy ezek azért emberi alapon működnek, hogy ha már jelentkeztem egybe (ahonnan még nem szóltak vissza), milyen egy másikba is jelentkezni, ha esetleg onnan visszaszólnak, hogy dolgozhatnék ott? Olyan szívtelenségnek érezném elutasítani. Mindenesetre a British Heart & Foundation a legnagyobb adománybolt-hálózat, ők a szívbetegeknek gyűjtenek. Ilyen helyekről nagyon olcsón be lehet vásárolni, bútorokat, meg sok minden mást is. Nővéremék is ilyen bolt kínálatából rendezték be a lakásokat egészen szépen. Műszaki cikkek is vannak, csak azon gondolkodtam most, hogy végül is mindent ingyen vesznek be, és hogy ennek ellenére minőség terén különbséget tesznek az árban? Alapból érthető, mert igencsak furcsa lenne, ha egy modern TV és egy antik bútor is egyaránt mondjuk £10 lenne. Vagy aki vesz egy jobb minőségű tárgyat, az jobban támogatja az alapítványt.

Ahogy írtam, manapság nézek koreai történelmi sorozatokat. Gyakran eszembe jut, ugyanis észrevettem, hogy a nővérem férje és a lánya, amikor kínaiul beszélnek, ugyanúgy hangsúlyoznak, mint Koreában, majdhogynem a temperamentum is ugyanaz. Különben most már egészen megszerettem a kínait is hangzásra, kifejezetten vicces hallgatni, mert nemcsak a szavak miatt mosolyogtat meg a nyelv, hanem a hangsúlyozásuk miatt is. Az biztos, hogy mindenki akármennyire is tudja az idegen nyelvet, csak a saját anyanyelvén tud legmagabiztosabban megnyilvánulni, és leginkább kifejezni a saját érzéseit. Most már igencsak valószínű, hogy ha lesz párom, az más nemzetiségű lesz, mint én, ezért azt találtam ki, hogy a lehető legközvetlenebb kommunikáció érdekében megtanítjuk egymást egymás anyanyelvére, és a saját anyanyelvünkön fogunk beszélgetni egymással, így az önkifejezés teljes lesz, és értenénk is egymást. Lényegében két nyelven folyna a beszélgetés.

Ismét Liverpoolban

Manapság sokat hallgatom Okui Masami: spicy essence dalát. Amúgy is itt látva az angol feliratokat, ha valami ismerős valamelyik dalból (angol cím, vagy dalszövegrészlet), akkor egyből elkezdem dúdolgatni magamban. De ez most nagyon kifejezi a jelenlegi érzéseimet:

https://www.youtube.com/watch?v=tyT3CrjRCKQ

És itt van Yonekura Chihiro: I believe dala is. Mindig is tudtam az énekesnőről, hogy ha nagyon megerőlteti magát, akkor lazán kihozza magából az Okui Masami színvonalat.

Ezt is nagyon kellemes hallgatni. Igazából nem gondoltam volna, hogy azok a változások, melyek miatt ki akartam jönni Angliába, ilyen hamar bekövetkeznek. Szükségszerűen hozza magával a fájdalmat, mert a változás mindig ismeretlennel, bizonytalansággal jár, de szükség van rá.

Tegnap is voltam iskolában, de most nézőnek, ugyanis Sanshou volt. Nem, ez nem japán küzdősport, bár a neve alapján lehetne az, hanem ez a kínai Kick Box. Engem nem vonzott annyira, és igazából az sem lelkesített, hogy láttam másokat. Egyszerűen nem vagyok az a "Lerúgom a fejed, ha beszó'sz, kiscsíra" egyén, de amúgy a lelkesedés a többieken nagyon jelen volt. Ez inkább a felnőttek küzdősportja, tinédzserből volt 1-2. A mai Kung Fu órán pedig nem nagyon emelkedett az átlagéletkor. Örülök, hogy ennyi gyereket érdekel, de megmondom őszintén, olyan érzésem volt egész idő alatt, mintha általános iskolás testnevelés órán lettem volna. Voltak még egy páran idősebbek mellettem, de legyenek még többen. De így is nagyon jó volt, és remélem, hogy a szombati is hasonló élmény lesz. Az első percekben az ugráló gyakorlatok nagyon kimerítettek, de utána, ahogy a főgyakorlatokat próbáltuk egy páran, egészen jól megy nekem, csak az egyensúlyomat kell kordában tartani. Az első néhány mozdulat, de jó érzés látni, hogy már most jól megy. A Kick Box pedig elsősorban önvédelemre nagyon jó. Ha valaki meg akar rúgni, csak fogd le a lábát, és teremtsd földre. Viszont a Tai Chi nagyon nem akar megszeretni. Nem tudom összhangban mozgatni a kezemet és a lábamat, meg mivel nem ismerem a gyakorlatot, de a többiek már nagyon, ezért ügyetlenül próbálom utánozni őket. Igazából menne, ha ezt is megtanulnám egyenként, mint a Kung Fu gyakorlatokat, csak itt gondolom, mivel rajtam kívül nincs újonc (mindenkinek flottul megy), ezért nekem nem mutatja be egyesével. Amúgy itt is jó látni az időseket, hogy 60-70+ évesen is ennyire aktívak, és nem ilyen konszolidált emberek, szinte várva várják, hogy mikor halnak meg.

Beadtuk a jelentkezést az adományboltba, azt mondták néhány napon belül jelentkeznek. Aztán leesett, hogy formanyomtatvány jött meg csak tegnap, ezért kellett visszamenni. Egy hat oldalas űrlapot kellett kitölteni és két tanúval aláíratni. Kicsit gondolkodtam, hogy el tudják-e olvasni az írásomat, mert a britek másfajta írást tanulnak az iskolában, mint mi, de tisztáztuk, hogy nem probléma, el tudják olvasni. Például az egyest csak egy vonallal intézik el, ugye mi meg a pálcikának adunk egy lekonyuló... valamit. A hetest meg nem húzzák át.

Ma pedig Liverpoolban voltunk, de kiderült, hogy nővérem rosszul emlékezett a dátumra, ugyanis holnapra kaptam időpontot és nem mára. A munkaügyibe kellett menni, ott kapjuk a biztosítási számot, amivel ellátott leszek itt. Meg akkor jobban tudok intézkedni Angliában. Vannak szép helyei Liverpoolnak. A Chinatown állítólag itt nem nagy szám, de pagodaszerű bejárata Európában ez a legnagyobb. Az csodaszép. "Belső tartalmában" a Londoni és a Manchesteri talán nagyobb, de a Liverpool-it is megnézném. Amúgy a lakosság kb. 7%-a kínai (30.000 fő a kb. 450.000 főhöz képest. Mondjuk én azt hittem, hogy Liverpoolt legalább 1 millióan lakják). Aztán már csak kávézóba tértünk be (mint minden nap) meg néhány üzletbe, utána mentünk haza. És vissza lehet jönni holnap. Amúgy a recepciós hölgy a munkaügyiben nagyon szépen beszélt, minden egyes szavát értettem. Gondolom, mivel sok a külföldi, ezért tudják, hogy nehezen értenénk meg az akcentust, amit nem tudom eléggé szidni, hiszen számomra érthetetlen, de még nem adtam fel. Nem is tehetem meg, főleg ha munkát akarok találni. Márpedig úgy tűnik, hogy lesz itt maradásom.

Munka és árösszehasonlítás

Kicsit sajnálom, hogy otthon konkrét munkáknak nem néztem utána, így most kicsit nehéz dolgom van, ugyanis elég nehéz átlátni, hogy pontosan mi is az a munka, amit meghirdettek, és mit kérnek hozzá. Viszont érdekes, hogy béreket meg évekre adják meg. Legalábbis nem gondolom, hogy £30,000-45,000-ot havonta fizetnének ki, aranyéletem lenne akkor. Mindenesetre manapság magamtól járok el szétnézni, amikor nővéremnek nincs kedve jönni, vagy dolga van. Tegnap vettem a Sports Direct-ben egy szabadidő nadrágot, mert csak farmert hoztam magammal (mondjuk, otthon sincs nagyon más), és hogy legyen miben Kung Fu-zni. Mivel múltkori alkalommal nagyon meleg volt a teremben, ezért nem volt gond, de gondolom, nem lesz mindig így. De egészen jó áron találtam, £22.99-ről volt £8-ra leárazva.

A munkakeresés tehát kicsit nyögvenyelősen megy. Javasolta nővérem, hogy kezdjek el dolgozni adományboltban. Fizetés ott nincs, de önéletrajzban jól mutat, mert Angliában nagyon szeretik, ha valaki szociális, szeret segíteni embereken. A környékünkön levő adománybolt a gyermek hospice-nak gyűjt pénzt. Bevállalnám már csak munkatapasztalat miatt is, meg hogy szokjam az angol beszédet, de azért elgondolkodtam azon, hogy azért ilyen helyeken sem lehet a végtelenségig ingyen dolgozni, mert akármennyire is szép dolog gyűjteni valakinek, és emberi okok miatt dolgozni, nem anyagiak miatt, de az ember azért csak pénzből él. Úgyhogy nálam ez csak átmeneti megoldás lesz, ha sikerülni fog. Holnap lesz bent a főnök, vezető, hozzá kell bevinni az önéletrajzot.

Délután meg élelmiszer üzletekben voltam szétnézni, arra voltam kíváncsi, hogy milyenek az árak, hol lehet a legolcsóbban vásárolni. És érdekes, hogy még annyira sem egységesek az árak, mint Magyarországon. Nagy a szórás, és mivel valami az egyik helyen olcsóbb, míg egy másik helyen valami más, ezért mindig különböző üzletekbe kell járni, amíg nem lesz saját keresetem. Mert addig spórolni kell. De utána is úgy akarok költekezni, hogy azért amit lehet, azt a legolcsóbb helyről, mert minek vegyem meg drágábban, ha máshol olcsóbb? Találtam egy Mariós bögrét húsvéti csokitojással, azt megvettem:

£1.99 volt, és valódi csokoládé volt a csokitojás, úgyhogy finom volt nagyon. Kibontva így fest:

Igazából a bögre max. 2 dl, de nem bánom, mert úgysem szeretek sok kávét inni reggel, és otthon is sokszor kerestem a kisebb bögréket, amiből akár tejet lehet inni. Mondjuk, itt nem fogok tejet inni, az egyszer biztos. Itt előbb hagyják, hogy megromoljon, és utána kerül az üzletekbe, legalább is, amit eddig ittam, az iszonyúan savanyú volt.

Ja, meg az újságos, könyves, egyebes boltban (WHSmith) találtam: The Legend of Zelda: Four Swords mangát:

Lám, elég könnyű megtalálni, egyébként is be akarom gyűjteni mind a 10 Zelda mangát, ez a harmadik. Volt több is, de erre esett a választásom, mert állítólag ez nagyon vicces. És tényleg. A négy Linknek négy különböző jelleme van, és amikor együtt kényszerülnek dolgozni... Úgyhogy megérte, de tényleg spórolósra fogom venni a figurát.

Cirkusz

Hajrá Málta! Hajrá Málta! Nem győztem most sem szurkolni a máltaiaknak, ugyanis az 1995-ös év 10. játéka volt a harmadik olyan, ahol nagyon jól kezdtek, de a vége... Az első játékban jokereztek, és az első helyért járó 7 pontot duplázták meg, így nagyon jó renoméval indultak, és egy darabig ment is a folytatás, de aztán... komolyan mondom, ha mérnék a szerencsétlenséget, annak Málta lenne a mértékegysége. Végül negyedikek lettek a végelszámolásban 47 ponttal. Már csak a döntő maradt, és aztán kiszálltak a máltaiak a játékból. Mondjuk nem csoda. 1994-ben 8. hely volt a legjobb nekik (a 9-ből), most meg többször nyerhettek volna, de egyszer sem sikerült.

Ma cirkuszban voltunk. Szerencsére nem ilyen állatos volt, hanem akrobatikus, de rettenetesen unalmas. Semmi érdekes, semmi újdonság nem volt, csak azt láttam, hogy egy emberrel több képes kötélen hintázni a magasban vagy azon a forgó karikákon szaladgálni vagy egyszerre 50 hulla-hopp karikával menőzni. Az innováció rettenetesen hiányzott. Ezután gyalog indultunk el hazafelé, de végül abban az étteremben kötöttünk ki, ahol tegnap is meg tegnapelőtt is ettünk, csak most üres gyomorral mentünk haza, csupán az ismerősünket vártuk, hogy készüljön el, és vigyen minket haza. Végül is onnan már tudtuk volna az utat, de ha már felajánlották... Mert a nővérem nem akart menni a cirkuszba, csak Huicong, Dominik, én, és az a lány mentünk, aki tegnap jött hozzánk, ő a bátyám nevelt lánya. Telefon meg egyikünknél sem volt... De éppenséggel hazasétálhattunk volna, mert annyira messze nem volt. De a lényeg az, hogy egy órás várakozás után az iskolába mentünk takarítani. A mai oktatásban nem voltam érdekelt, ugyanis Xingbo most versenyre készítette fel azokat, akiket érdemesnek tartott rá. Június végén lesz Londonban valami kínai küzdősport iskolák versenye, erre készülnek fel. Pardon ugyan most sincs, de ezt tudják ők maguktól nagyon jól, itt mindenki nagyon jól csinálja már a Kung Fu gyakorlatokat. Na, hát hajrá, hajrá, csak az első helyet! Ahhoz képest, hogy ilyen össznépi nagytakarításra számítottam, csak a legfontosabbakat csináltuk meg. Mondtam is, hogy megyünk takarító-buliba. Miután végeztünk, a kis szobába lefényképeztünk egy nagy képet, amit Xingbo eladni tervez. Amiknek nem biztos az árában, azt megkérdezi a kínai ismerőseitől, hogy mit gondolnak, mennyiért lehet eladni. Nem akármilyen festményről van szó, ilyet nem tud akárki festeni. A többiek még egy ismerősünkhöz mentek trécselni, én inkább hazamentem. Délelőtt is voltam már egyénileg sétálni, úgyhogy az esti traccsparti már ilyen köszönöm szépen, de nem kérek belőle.

Itthon Xingbo beszélt nekem arról, hogyan csinál pénzt a vázáiból, tányérjaiból és képeiből. Ő ezekkel már évek óta üzletel, abból csinálja a pénzt, hogy minden vasárnap reggel (most sem volt ez másképp) elmegy a bolhapiacra, és ott rendszerint talál értékes kínai antik darabokat, melyeket töredék áron tud megvenni az eredeti értékeihez képest. De tényleg ilyen tízszereséért is el tudja adni őket. Megmondom őszintén, abban a mélységében nem érdekelt a téma, de annyira jó volt hallgatni a lelkesedését, hogy teljesen felkeltette az érdeklődésemet. Adott egy képeskönyvet, melyben minden kínai antik váza részletes leírása benne van, valamint, hogy mennyit érnek. Ha áttanulmányozom, akkor bevesz a bizniszbe. Örömmel veszem, át is vettem a könyvet, majd nézegetni, olvasni fogom. Egy érdekes információt máris találtam magamnak: a Qing dinasztia 1644 környékén alakult meg, ami azért érdekes, mert ahogy megalakult, máris támadást intéztek a koreai Csoszon dinasztia ellen. Hamar meglátták, hogy Indzso király gyenge uralkodó volt. Úgyhogy alakulnak a dolgok. Holnaptól szerintem aktív álláskeresés lesz.

Anglia – 3. nap

"Élőben" már nem tudom nézni a Játék határok nélkült, vagyis az M3-on, de egy en betűs magnak köszönhetően utólag vissza tudtam nézni. Csodálatos volt az egriek játéka, görögökkel együtt lettek az 1. helyen 62 ponttal. Nagyon szépen játszanak idén (1995-ben) a görögök, ez a második első helyük, holott se 1993-ban, se 1994-ben nem sikerült nyerniük. A máltaiak viszont rettenetesen szerencsétlenek. Kétszer voltak idén (még mindig 1995-ben járunk) elsők, de az utolsó játékaikat úgy elrontották, hogy egyszer ötödikek, majd harmadikok lettek. Bár a harmadik hely egyáltalán nem rossz ahhoz képest, hogy rendre sereghajtók szoktak lenni. Most sem volt ez másképp. De amikor végig elsők voltak, végig drukkoltak nekik, és úgy néztem arra a bizonyos 1. helyre, mint egy törékeny vázára. Sokáig masszívan állt, de aztán a végén nagyon magasról dobták le a földre. Most is úgy élvezem a műsort, mintha élőben menne. Annak ellenére, hogy szinte mindig utolsók a máltaiak, nagyon szimpatikusak lettek számomra, egyszer szeretnék eljutni oda nyaralni. Okui Masami ott forgatta a labyrinth videoklipjét, legalább bejárnám azt a helyet, ahol volt. La Valletta biztosan csodálatos főváros.

Ma már részt vettem egy Tai Chi és egy Kung Fu órán. Ma mindenkinek van óra, és mivel lelkesített, amit láttam, ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom. Nagyon élveztem mind a kettőt, elhatároztam, hogy ha tehetem, minden héten részt veszek egy-egy órán. A Tai Chi mivel lassú mozgású, ezért arra idősek járnak elsősorban, így magasan én voltam a legfiatalabb. Meg a legügyetlenebb. Bár ez első alkalom volt, de rendre összekevertem a két karomat és két lábamat, hogy éppen melyikkel merre kell lépni, mutatványozni. Mindenesetre nagyon tetszett a természetközelsége, olyan, mintha a napfényt vagy a szelet ölelnék magukhoz. Érzéssel kell csinálni, és szerintem rá lehet érezni, hogy mikor mit kell csinálni, mert a mozdulatsorokban látok harmóniát, csak ez most nagyon nem sikerült. Főleg a lábam nem mozgott a testemmel. Lépéseket kell bizonyos gyakorlatoknál megtenni, én meg lesek, hova el nem mennek már a többiek. O_O Legyező most nem volt, de mivel én is csináltam volt, ezért valószínűleg nem ijedtem volna meg. Csak most kiszúrtak velem, ugyanis tegnapelőtt és tegnap egyáltalán nem kapcsolták be a fűtést, és kabátban is fáztam. Bezzeg ma, amikor már én is beálltam, iszonyúan begyújtottak, tojást lehetett volna sütni a radiátorokon, és rövidujjúban is melegem volt. Bár ezt Kung Fu-ra azért jelentősen enyhítették. Mindenesetre azt sokkal jobban élveztem. Elemi erők jönnek ki, és hamar ráéreztem a helyes testtartásra. A Kung Fu inkább gyerekek küzdősportja, úgyhogy legfiatalabból legidősebb lettem. A második felére két csoportra voltunk osztva, én nyilván a kezdők között voltam, de növelte az önbizalmamat, hogy néhány hibával ugyan, de tudtam csinálni a gyakorlatokat. Az alapok megvannak. Ezután akrobatikus Kung Fu volt, ezalatt nővéremmel és Dominikkal elmentünk ebédelni nővérem egyik barátnőjének éttermébe. Én ugyanazokat ettem, mint tegnap (mivel tegnap is vendégei voltunk) sült krumpli sajtburgerrel és dobozos üdítővel. Mivel éhes voltam, ezért nagyon jól esett, de effektíve finom is volt. Desszertnek pedig mentolos fagyi figyelt be. Ebéd után visszamentünk, mert ma volt kínai nyelvóra, amin részt vettem. Ma a színeket vettük. Valószínűleg az lesz a heppem, hogy keresni fogom az összefüggéseket, azonosságokat a kínai és a japán nyelv között. De más nyelvet is sikerült beiktatni. Most tudtam meg, hogy a kínai latin szavaknál az ékezet a hangsúlyozást mutatja. Például a piros: Hóngsè: Hong-nál felfele "megy" az o betű, míg a se-nél a e betű lefele. Itt-ott vannak módosítások a kínai és a japán írás között, de érdekes, hogy a kínai piros: 红 majdnem ugyanúgy van, mint a japánok karmazsinvöröse: 紅 (kurenai). Így variálgattak az írással. A kínaiban van ü betű. Mosolyogtam magamban, hogy amíg az angolok szenvednek a kimondásával, nekem élből megy, hiszen ugyanúgy kell kimondani, mint a mi ü betűnket. Viszont a piroshoz hasonlóan érdekes a zöld szín: Lǜsè. Lényegében ü betű lefele hangsúlyozással, de azt hiszem, most már tudom, honnan származik a vietnamiak ékezethalmozása. Az óra jó volt, várható leszek a jövő héten is.

Nagyjából ennyi volt mára, továbbra is segíteni fogok magamon.

Anglia – 2. nap

Tegnap is és ma is voltam az iskolában, ahol Xingbo tanít. Még csak néztem, hogy megy egy ilyen óra, de megmondom őszintén hamar eloszlott a szkepticizmusom, és nagyon fellelkesedtem. Az idők során jó csapat gyűlt össze, így a hangulat is jó volt az órákon, és elhatároztam, hogy ha nem is szombattól, de jövő héttől csatlakozni fogok. China Spirit UK néven tart fenn iskolát, ahol Tai Chi-t, Kung Fu-t, jógát és kínai nyelvet is tanítanak (vannak segítői). Tegnap kezdő Kung Fu és Tai Chi volt, ma pedig haladó Kung Fu, melyre csak azok járhatnak, akik kijárták a kezdőt. Nem csoda, sokszor még látásra se bírtam megjegyezni a mozdulatokat, nemhogy nehéznek tűntek. Ráadásul itt már szigor van, aki nem csinálja rendesen, annak fenekén elcsattan a cipő. Ha jobb napja van a mesternek (mindenki "master"-nek hívja), akkor csak az arca előtt összeüt két cipőt, annak aztán van hangereje. Természetesen nem kell véres oktatást elképzelni, éppen csak annyira, hogy kellőképpen komolyan vegyék. Nekem egyelőre elég lesz a kezdő. O_O Az viszont játékos, nagyon tetszik. A Tai Chi rendkívül érdekes volt. Ez ugye lassú mozgású küzdősport, és tegnap legyezővel hajtották végre a gyakorlatokat. Szépnek szép volt, de nem láttam értelmét, hogy összecsukott legyezővel bűvészkedjenek. Kicsit később az összes egyszerre nyílt ki, a szívem majd kiugrott a helyéről. Fából készült legyezők nagyot szólnak egy hirtelen mozdulat hatására. Aztán figyeltem a mozdulatokat, folyamatosan felkészítettem magam, hogy na, most fog kinyílni... nem. Na most! nem... Amikor már nem számítok rá, akkor jön a hatalmas csattanás, megint nagyon megijedtem. Röhögtem magamon. A kellemesen lassú tradicionális kínai zene nagyon emelte a hangulatot. De hogy "Oppan Gangnam Style"-ra menjen a Kung Fu 3-4 percben... O_O Koreai pop zenére kínai küzdősportot, szép párosítás. Alig várom, hogy Jpop-ra nyomjuk.

Nincs olyan a repertoárban, de valószínűleg nem is lesz. Ahogy megy a kínai adó a TV-ben (CCTV4), és megy alul a kínai felirat, kezdett leesni, hogy mire mondta Xingbo néhány éve, hogy a japánok átvették az írásukat és megbolondították a jelentésüket. Van néhány kanji összetétel, amiket fejből tudok (pl. holnap 明日, történet 物語), ezeket kínaiul teljesen másképp kell írni, és ilyen jellegű szóösszetételekkel nem találkoztam a kínai nyelvben, úgyhogy tényleg variáltak a japánok. Bár olyan egyszerűbb szavakat, mint pl. fiú 少年, számok, időpontok írása maradt a régi. De elhatároztam, hogy fogok járni kínai nyelvre. Úgyis a japán iránti érdeklődésem kiterjed egész Ázsiára, és csak több leszek attól, ha tudom a kínait is, a japán mellett. Meg a Kung Fu, meg a Tai Chi is megtetszett, bár arra elsőre azt mondtam magamban, hogy túlzottan lassú nekem, de a mozdulatok szépsége megtetszett. Csütörtökön van mindkét küzdősport, a nyelv pedig szombaton kora délután.

Amúgy ezen kívül nem nagyon történt különös. Ma délelőtt megpróbáltunk Liscard-ban bankszámlát nyitni nekem, de ha jól vettem ki, akkor legalább egy angol nyelvű igazolvánnyal kell rendelkezzek. De az majd a munkavállaláshoz is fog kelleni. Addig itthon sem vagyok felesleges, elkél itt is a segítség, én pedig készséges vagyok. Mellesleg itt Liverpool-i akcentussal beszélik az angolt, és nekem nagyon nehéz megérteni. Örülök, ha 1-2 szót megértek a beszédhalmazból, ehhez képest a nővérem beszédét tökéletesen értem. Benne van az a bizonyos magyaros akcentus, de még így is sokkal szebben beszél az átlagnál, és mindenki érti. Hozzám és Dominikhoz pedig magyarul beszél, és a legszebb az, amikor nem jut eszébe egy szó, és egy mondatában keverednek az angol, magyar szavak. Angol kapcsán az volt a vicces, amikor egy angol nő beszélt hozzám, és pont az, hogy értettem, hogy mit mondott, de annyira meglepett, hogy magyarul kérdeztem vissza, hogy micsoda? Persze nevetés tört ki, de megkért, hogy angolul beszéljek hozzá. Az a lényeg, hogy azt látta, hogy az előző találkozásunkhoz képest fogytam. És ez azért lepett meg, mert a mérleg szerint híztam 3 kilót, ehhez képest mindenki soványabbnak lát... Amúgy szokni kell az angol beszédet, ha dolgozni akarok...

Anglia – 1. nap

Na, sikeresen megérkeztem Angliába. :) Szerencsére sima volt a repülőút, végig jól ment a gép, csak én vagyok olyan beszari még mindig, ha repülésről van szó. Igazából csak felszállás után félek, mert a gép akkor még ferdén áll, meg sokat fordul, hogy beálljon a helyes irányba, és ilyenkor gondolatban már a végrendeletemet írom... Persze, nem mutatom ki, hogy félek, de amíg egyenesbe nem áll, addig borzasztóan érzem magam belül. Aztán ha már beáll egyenesbe, akkor már semmi bajom nincs. Játszottam az úton, de nem sokat tudtam, mert lemerült.

Be se volt kapcsolva, ezért nem tudtam bagszival Streetpassolni. Kijött elém a repülőtérre, mert az Insert Coin egyesületnek kért régi Nintendo játékokat, melyekkel jól lehet többen is játszani, kiválasztottam neki egy párat. Leljék bennük örömüket. :) Én is örömömet leltem abban, hogy megszólalt a szokásos vészcsengő, és telefonáltam neki, hogy hol van... elaludt. De szerencsére utána sietett, ahogy tudott, úgyhogy nem okozott fennakadást. Elbúcsúztunk egymástól, nagyon fog hiányozni. Meg a többiek is, akikkel jobban tartom a kapcsolatot. Majd látjuk, hogy lesz. Elképzelhető, hogy ha találok egy jó munkát, és megszedem magam egy kis pénzzel hazamegyek, és Pesten megpróbálok végre normálisan munkát keresni. És akkor lesz végre munkatapasztalatom is, főleg külföldi. Tavaly, amikor voltam csoportos állásinterjún, a HR-es nagyon figyelt arra az álláskeresőre, aki külföldön dolgozott. Majd figyelni fog rám is. De az is lehet, hogy annyira megszeretem itt a dolgokat, hogy csak látogatóba járok majd haza.

Szerencsére a gép rendben landolt. Érdekes, hogy leszállásnál egyáltalán nem félek már, csak a jobb fülem dugul be (érdekes, amelyik kevésbé érzékeny...). Manchester, 3-as terminál. Miután megállt a gép, nem szeretek azonnal felállni, és a csomagommal előretolakodni, mert szűkösek a helyek. Igazából a szűkös hely miatt nem szeretek repülni, nem is azért, mert félek felszálláskor, az gyorsan elmúlik. Ha utazás, akkor nálam a vonat a #1. Repülőn, mivel szűkös helyen ülünk hatan egy sorban, ezért nem nagyon tudok közlekedni, főleg, hogy ablak mellett ültem. A táj viszont szép volt. :) Olyan mint egy domborzati térkép felülről. Az autók ilyen kicsi matchbox-nak tűnnek, többször elképzeltem, hogy megfogom őket, mint egy gyerek, és én mozgatom. Örülnének a benne utazók... Az épületek közül még a 10 emeletes panel is úgy néz ki, mint egy kicsi LEGO darabka.

Miután elővettem a csomagomat, nővérem várt már, és máris indultunk. De még nem haza, hozzájuk, hanem előbb Liverpool-ba. Egyből elkapott az a bizonyos "brit hangulat", ami miatt viszont nagyon szeretek itt lenni. Olyan dolog ez, hogy amiket ott hagytam (érzések, hangulatok, hasonlók), azok miatt rossz otthagyni Magyarországot, de amiket meg itt kapok, azokért megéri itt lenni. Liverpool-ban beültünk egy kávézóba, a Costa Coffee-ba, és mit ad isten? Felszolgálót keresnek. XD Nővérem meg is érdeklődte, hogy mi a helyzet, hogyan lehet jelentkezni. Igazából nem is figyeltem, hogy mit beszélt a sráccal, csak az "experience" szóra kaptam fel a fejem. Már tudtam miről van szó. Boldogan dolgoznék kávézóban is. Meg hipermarketben árufeltöltőként, pizzafutárként (csak ehhez kellene jogosítvány), adatrögzítőként, de akár szórólapoznék is. Istenemre mondom, hogy nem válogatnék, csak sikerüljön valami, és végre dolgozzak, gyűjtsek tapasztalatot, és pénzt... Szóval itt egy cappuccinót ittam, és melegszendvicset ettem. A nővérem csak kávét kért. Utána mentünk egy magyar boltba, ugyanis van Liverpool-ban ilyen is. Taste of Hungary a neve, kedves kis üzlet. Természetesen drágább minden, mintha otthon vennénk, de hát benne van az árrés mellett a szállítás is. Sok kizárólag Magyarországon kapható kaját lehet ott kapni, pl. Erős Pista. Aztán elmentünk a nagy ázsiai üzletbe, onnan Tofu kellett. Ezután jöttünk haza.

Nagyjából kicsomagoltam. A nagy bőrönd fogója és az egyik kereke letört, úgyhogy az kuka. Egyébként is régi már, csak azért hoztuk ezt, mert ez a legnagyobb. Meglett a 20 kg, amennyi mehet (igazából 20,9 kg-ot mért a mérleg, de felengedték, nem szóltak érte), csak nem volt teljesen tele, mert vettünk olyan zsákot, melybe bele lehet tenni a ruhákat, és porszívóval ki lehet szívni belőle a levegőt, így jóval kisebb helyet foglal. Nagyon ötletes dolog. Igazából számoltunk is azzal, hogy nem lesz megtöltve a bőrönd teljesen, csak azért akartam ilyen zsákba hozni a ruháimat, hogy ha úgy alakul, hogy visszamegyek, akkor se foglaljanak sok helyet, ha olyanokat vennék, amik nagyobbak. De majd meglátjuk, hogy mi lesz. Szomorúan vettem tudomásul, hogy nem tudok kutyázni. T_T Túl kellett adni a kutyán, mert nem bírtak vele nővéremék (pl. rágcsálta a vezetékeket, mert nőttek a fogai, ásott a veteményesbe, meg nem is volt idejük rá, hogy sétáltassák), úgyhogy ez tűnt a legjobb megoldásnak. De a két macska megvan. *_* Itt van a nőstény macska, Lucy, akivel előző ittlétem alatt sokat harcoltam, mert állandóan karmolni akart. Mostanra nagyon megnyugodott. És itt a kandúr is, Jasper, akit említettem. Történetesen most 1 éves, úgyhogy lesz valami Happy Birthday neki. Most egyelőre úgy tűnik, hogy minden nagyon jó lesz, de igazából majd hónapok múlva tudok hitelesen nyilatkozni arról, hogy mi lesz a helyzet valójában. És várhatóan sokkal gyakrabban fogok majd tudni írni, mert végre eseménydús lesz az életem, és mivel lesz nálam fényképezőgép, majd teszek közzé képeket is.