A dal

Nézem az M1-en A dal című műsort. Kíváncsi voltam rá, mondjuk amit tavaly láttam egy részt, abból nem épp a legjobbakra számítottam, ezért most sem adtam neki nagy bizalmat. Két elődöntő volt eddig, egyértelműen a másodikban jobb volt a felhozatal.

Összességében tetszik az, hogy a magyar könnyűzene igényesebbik végét fogják meg, de szöveg terén nem nagyon változatos a felhozatal. Jó dolog, hogy szinte mindenki pozitív dolgokról énekel, de a dalok szövegei közötti átfedés elég nagy volt. A másik problémám meg az, hogy senki nem képes hitelesen elénekelni azt, amiről a szöveg szól. Vagy az előadó énekhangjával van baj olyan téren, hogy ehhez a hanghoz én nem tudom azt a szöveget társítani, amiről énekel, vagy a zene hangulatvilága nem illik a szöveghez. És az eddig elhangzott 20 dalból egyetlen egy maradt meg a fejemben, a Palcsó Tamás dala, de az sem azért, mert annyira jó lenne, hanem mert túlságosan egyszerű, már-már bugyuta a zene, és a dallam, ezen kívül semmi, és ez nagy baj. Az volt még az érdekes, hogy a második elődöntőre azt gondoltam, hogy jobb a felhozatal, de amikor megindult a szavazás, és a dalrészleteket hallgatva valahogy megváltozott a véleményem. Nem azokat a dalrészleteket hallottam, ami alapján tetszett. Tehát a végső konklúzióm az, hogy van magyar igényes pop zene, csak senki nem képes hitelesen művelni azt.

De hogy jó dologról is beszéljek, kiemelném a zsűriből Rúzsa Magdit. Ő azon nagyon kevés tehetségkutatóból kikerült énekesnők egyike, aki ember tudott maradni. Elég csak ránézni az arcára, látni rajta, hogy annyi szeretet, és hitelesség van benne, hogy már a kisugárzása is önkénytelenül mosolyt csal az arcomra, és jó érzés ránézni. Nagyon-nagyon ritka az ilyen ember. Az albumaival meg fogok ismerkeni. A zsűriből még Csiszár Jenő az, akiről azt gondolom, hogy a maga stílusában autentikus, de a többiek... Ha komolyan foglalkoznék az énekléssel, akkor nem Rakonczai Viktorra bíznám a zeneszerzést. Igaz, hogy több, mint egy évtized telt el a V.I.P. óta (fiúegyüttes, melynek tagja volt, ha valaki nem tudná), de ahogy ránézek, egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy egy trendi fiúcsapat tagja volt. És a későbbi saját dalai sem adták meg az alapot arra, hogy azt gondoljam róla, hogy komolyabban műveli a dolgot. A Compact Disco tag nevét nem tudom így hirtelen, aki zsűrizik, talán Walkó Csaba, ugye tavaly ők jutottak az Eurovíziós dalfesztivál döntőjébe, és 22. helyet érték el a 24-ből. Amikor végighallgattam a dalukat, nem csodálkoztam rajta. Unalmas, ebben benne van az is, hogy már az első végighallgatás után tudtam, hogy nem az a fajta dal, amit sokszor végighallgatnék. Rákai Philip meg annak idején a Z+ egyik műsorvezetője volt, ilyen téren jó választás, és kedveltem is annak idején, de a 2002-es Fidesz nagygyűlésen ő mondta, hogy már 500.000, meg 1.000.000 ember van itt, nagyon megutáltam. Egyszerűen nem szeretem azokat az embereket, akik politikailag ennyire elkötelezik magukat az egyik oldal felé, de ugyanígy vagyok azokkal is, akik bal oldal felé hajlanak vakon. A 168 órát is csak azért jelöltem be FB-n, mert vicces karikatúrákat tesznek ki néha, de sokszor náluk is érzem, hogy a kákán is csomót keresnek. Én úgy vagyok, hogy ha híreket hallgatok, és ha az egyik oldal mond jót, akkor arra bólintok, ha a másik mond jót, akkor arra. Csak legyenek mögötte tettek, mindig ezt mondom magamban. ^^'

Nagyon elkalandoztam. Szóval arra jó ez a műsor, hogy reményt adjon arra, hogy van még igényes magyar zene, már csak azt az előadót kell megtalálni, aki képes ezt hitelesen művelni. Megint csak Rúzsa Magdit emelném ki, aki az egyik nem is olyan régi Zorán koncerten fellépett, és összeszorította a szívemet a "Nekem nem szabad" című dalával. Tessék utána csinálni!