Na, közel a nagy nap (hétvége), bár most nem erről akarok írni, hanem egyebekről. Mindenek előtt, hogy ismét jó Pesten lenni! ^_^ Bagszi várt a vasútállomáson. Eltöltöttünk együtt egy kis időt, majd átmentem Rákoskeresztúrra átvenni egy vaterás adás-vételt: Zorán II kazetta. 200 forint volt, de lazán adtam volna érte többet is, mert ez hatalmas ritkaság, nagyon régóta kerestem. Most vált teljessé a Zorán kazetta kollekcióm. Majd vasárnap, ha visszamegyek Békéscsabára, majd csinálok egy kollekció képet.
Egyébként is mostanság jobban fogékony vagyok a magyar zenére, ugyanis tegnap reggel megtaláltam az LGT lemezek borítóit, amit szintén nagyon régóta kerestem. Egyrészt örültem neki, ugyanakkor másrészt felmerült bennem a kérdés, hogy mekkora scanner kell egy bakelit lemeznek? De most ennek hatására meghallgattam egy pár régi LGT albumot, és hatalmas élmény volt.
Most elindult a TV2 új tehetségkutató műsora, a The Voice. Ahogy nézegettem a plakátokat, hirdetéseket, láttam potenciált ebben a show-ban, hogy talán visszatérünk a régi Megasztárok színvonalára, mert nagyon elkurvultak a tehetségkutatók, ezért nem is néztem az újabb Megasztárokat, a Csillag Születiket, az X Faktor meg már tényleg az egész legalja volt. Ott már csak a cirkusz számított, hogy minél több lóvé jöjjön be, a minőség meg... ugyan már. Ez az új műsor egy kicsit másabb. Nekem jobban fekszik, ezt kíváncsian fogom figyelni. Bár a legelején furcsálltam, hogy a zsűritagok háttal ülnek az énekeseknek, az volt az első gondolatom, hogy elég érdekes lesz, mert azért a kisugárzás is sokat számít, aztán az első pár jelölt után arra jutottam magamban, hogy akinek kisugárzása van, annak a hangjában is erő van, így - jóllehet a humoristáknak is táptalajt adott a szlogen - ha úgy vesszük, tényleg csak a hang számít. Bár azért itt is fellelhetők az ún. "cirkuszi elemek", amik egy ilyen műsornak kell, tapsoltatni a nézőket, megadni a hangulatot, néhány zsűritag érzéseinek többszörösét mutatja ki, ez is műsorelem, ezt Oroszlán Szonja mondta régebben a Kossuth rádióban, amikor interjút adott azokban időkben, amikor a Csillag születik zsűritagja volt. Somló Tamás és Caramel volt a legnormálisabb. Malek Andrea néha kicsit túlzásba vitte, Mező Misi meg... Egész műsoridő alatt nem esett le, hogy ki ő, nem ismertem fel ezzel a hajjal, a műsor után utánanéztem, még akkor sem jöttem rá, hogy ki ő, amikor láttam, hogy Gyulán született, de amikor oda jutottam, hogy Magna Cum Laude énekese... O_O Nekem senki ne mondja, ez az az énekes, aki olyan békés hangnemben énekelte a vidéki sanzont (már herótom volt tőle, olyan sokat játszotta a Csaba rádió. -_-), hogy az ugyanaz az ember, akit itt zsűritagként láttam. Néha komolyan úgy viselkedett, mint aki beszívott, és ahogy láttam a következő műsor előzetesét, lesz még "előadása". Caramel annak idején megérdemelten nyerte meg a Megasztárt, amikor még jó volt a műsor. Somló Tamás meg az LGT és a szólóalbumai által nekem már életmű a munkássága. Malek Andreát csak a Nagy utazás dal saját verziójában (a Sose Halunk Meg filmzene CD-n hallható) előadásában ismerem. Ez a műsor számomra sokkal jobban fekszik, és tetszik, hogy csak a jókat mutatják, így igényesebbnek, hat a műsor, számomra jobban élvezhető. Én nem szeretek poénkodni, meg a fogni a fejem a sok hülyén, akik azt hiszik, hogy tudnak énekelni, és semmi önkritikájuk nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése