Előre is bocsánatot kérek azoktól, akiket zavarnak a magánjellegű blogpostok, ígérem, rövid leszek.
Furcsa az élet, nem nagyon történt még velem olyan dolog, hogy hirtelen megérzésem támad valami iránt. De 8-10 napja szinte folyamatosan, ilyen "semmihez nincs kedvem" hangulatom volt, komolyan, ha nem lennének a Mario játékok, amivel játszottam, még az is elképzelhető, hogy depresszióba estem volna. De mintha villámcsapásként ért volna egy olyan megérzés, hogy nagy baj fog történni, és pénteken valami belső késztetést éreztem affelé, hogy ez kiderüljön. Ma derült ki, hogy igazam volt... De az egész tényleg annyira villámcsapásként ért, hogy igazából még most sem tudom felfogni, hogy mi történt. De lehet, hogy pont így leszek túl rajta hamar? De most nagyon üresnek érzem magam.
És napok óta, szinte csak a JAM Project: Negai dalt hallgattam, mintha megerősítette volna bennem a rossz megérzést, Okui Masami is pont ilyenkor tud ilyen dalt írni...
http://www.youtube.com/watch?v=KXhrx7JEfdo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése