Verseny a Mario Kart 8 Deluxe extra pályáin

Jót tett, hogy megvettem a Mario Kart 8 Deluxe - Booster Course Pass-t dobozos formában. Többet játszok a játékkal. Most az angol profilomon csinálom meg az extra bajnokságokat a tudásom szerint legjobban. Persze az ultimate az lenne, ha még a 200cc-n is meglenne mindenhol a 3 csillagos minősítés, de ennyire nem vagyok jó. Első fokozatként a következő célokat határoztam meg:

• 50cc - Három csillag
• 100cc - Három csillag
• 150cc - Mindenhol aranyserleg, legalább egy csillag
• Mirror - Mindenhol aranyserleg, legalább egy csillag
• 200cc - Mindenhol legalább bronzserleg

Jelenleg az 50cc-t csinálom, az sima ügy. Fél körrel lehagyom a második helyezettet, néha lekörözöm az utolsó helyezettet. A 100cc-vel sem lesz gond, 150cc-től jönnek az igazi kihívások. Izgatottan várom.

Motivál, hogy megvannak az extrák. Még mindig jobb birtokolni valamit, mint előfizetési díj fejében bérelni. Egyszer úgyis lekapcsolják a Nintendo Switch Online-t, jó lesz majd akkor végleg magaménak tudni az extra pályákat. Egyébként ötletesen újították fel a régi pályákat, nem egyszer képzelem el, hogy milyen jó lenne egy Mario Kart Ultimate, ahol az összes eddigi pálya jelen lenne felújított változatban. Talán az összes karaktert nem kell kérnem, mert az már megvan.

Vegyétek meg ti is a Game Parktól, kedvezményesen több, mint megéri. Az alábbiakat tartalmazza.

A gyógyulás egy lehetséges (?) módja

Azért akartam külön blogpostban foglalkozni Soma Mamagésa Öngyógyító hangoskönyvével, mert erősen elütött volna az előző blogpost többi témájától. Maga a kép is erősen elüt a többitől, eleve furcsán mutat a Nintendo és a Haikyuu!! között, azt csak a teljesség kedvéért tettem oda is ki. De így külön rendben van.

Szóval, tényleg azt gondolom, hogy az akciós árát érte csak meg, mert annyi jó dolog van benne, mint amennyi kifogásolható. Egészen kellemes csalódás volt számomra, hogy ő maga is azt mondta, hogy nem mindenki felkészült arra, hogy az ismereteit általánosan befogadja az emberiség. Az maradt meg bennem Somával kapcsolatosan, hogy vasvillával tuszkodja az emberiséget a spiritualitás kondérjába. A jövő embere megvilágosodott, és mindenkinek rendelkeznie kell azzal a tudással, amivel ő. Néhány személyes tragédiájára emlékszem, amik akkor megviselték, később vezették az életútján, de az nem maradt meg, hogy neki is voltak olyan ismeretek, amiket neki is évekbe telt ténylegesen befogadni. Az első CD-n (két CD-s a hangoskönyv) kifejezetten jó dolgokat mond a tudatosságról, az akarásról, és a betegség lelki vonatkozását is jól összefoglalta. Az énrészeink rész egy kicsit le volt egyszerűsítve, de az úgy volt rendjén, mert befogadhatóbb formában adta át az ezzel kapcsolatos ismereteit, és a saját példák is kedvesek voltak. A buddhista vonatkozása, hogy váltogatjuk a személyiségmaszkokat sokkal nehezebben élhető át az átlagember számára. Még én is csak ízlelgetem, legfeljebb kezdem érteni, hogy miről van szó, de még nem érzem, hogy teljes mértékig megvilágosodott lennék a témában. Az is tetszett, ahogy kifejtette, hogy önmagunk szeretetéig hosszú út vezet. Ezek a dolgok tényleg nem mennek varázsütésre. A vége, kreativitás gyógyító ereje téma meg pozitívum és hasznos, ezeket más helyeken is olvashatjuk.

És akkor lássuk a fekete levest. Reméltem, hogy a "csodák márpedig vannak" résznél hasonlóan befogadható példákkal illusztrálja a hétköznapi csodákat, de hirtelen úgy elszaladt Somával a ló, hogy nem győzök utána nézni. Olyan személyes példákkal támasztotta alá a magunk isteni létét, hogy csak lestem. "Amint átér az úttesten, elmúlik a mandulagyulladásom" vagy "amint megérkezek a könyvfesztiválra a dedikálásra, hétágra fog sütni a nap". Ha diplomatikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy az emberiség még messze nem tart ott, hogy az ilyen jellegű dolgokat általánosságban befogadja. Azt gondolom, hogy jelenleg ott tartunk, hogy elmegy az orrunk előtt az utolsó metró (mert volt ilyen példa is, de a metró hirtelen megállt, visszatolatott, és be tudott szállni...), ha esetleg problémás is hazajutni, de ha megtaláljuk a módját, hogy biztonságban hazajussunk, és hogy ne bosszankodjunk, hogy elment a metró, hanem tegyük magunk számára szórakoztatóvá a hazautat. De ez elütne a könyv elvont mivoltától... Az se volt akármi, amikor magyarázta, hogy a víz kristályszerkezete másképp mozog kellemes, szeretettel teli zenére, mint kemény rock zenére. Nem ment le addig, hogy "a víz emlékszik", de olyan jellegű dolgokat hozott be, amikre legjobb indulattal tényleg csak azt tudom mondani, hogy lehet, hogy a 24., 25. században evidens, általános tudomány lesz, de ezek most, a 21. században olyan szintű tapogatózások, hogy ezekről biztosra beszélni... Voltak részek, aminél még én is fogtam a fejem, hogy "ennyi faszságot is ritkán hord össze a szél". De adjuk meg az esélyt arra, hogy amiket írt a krisztályszerkezetről, valamikor a távoli jövőben tényleg alaptudomány lesz. Ha abból indulunk ki, hogy mit gondolna a 16. század embere, ha valaki elkezdene beszélni arról, hogy lesz idő, amikor egy másik országban élő emberrel élőben tudunk kommunikálni képpel és hanggal, vagy lesz majd egy kis tárgy, ami egy gomb megnyomására megvilágítja az egész helyiséget, ugyanúgy bolondnak nézték volna, mint amennyire bolondnak és sarlatánnak nézik most azokat, akik arról beszélnek a víz kristályszerkezete meghatározott zenékre másképp reagál.

Én megadom azt, hogy a Soma-féle spirituális gondolkodókról néhány évszázad múlva úgy fognak beszélni, hogy messze meghaladták a korukat. De most ott tartunk, hogy olyan dolgokról beszél nagy bizonyossággal, aminek nincs még meg a tudományos alapja. Még ott tartunk, hogy ízlelgetik, kutatják, kísérleteznek vele, a kvantumfizika is még csak kialakulóban lévő tudományág. De jelenleg erről nemcsak azért veszélyes ennyire széles körben beszélni, mert az átlagember megkérdőjelezheti az elmeállapotát, hanem megjelenhetnek azok az emberek, akik ezt lebutítva közreadják, akár sarlatánkodhatnak is vele. Nem tartom Somát sarlatánnak, hiszen azt leszámítva, hogy az ő isteni mivoltának még az eső is eláll, a metró is visszafordul, érzékelem, hogy alaposan utánaolvasott azoknak, amikről beszélt, írt, de én ezekről legfeljebb belső körökben beszélnék.

Említette egyébként az Akasha jelenségét is, igyekezett érthetően átadni. Én erről egy olyan bonyolult meghatározást olvastam, amit még aprólékos elolvasás után sem értettem meg. Akkor érdekelt a dolog, amikor Okui Masami 2009-ben kiadta az Akasha albumát. Erős spiritális áthallású album, én nagyon szeretem, plusz látható, hogy a borító is nagy gonddal lett megtervezve. Az albumnak köszönhetően érzem, hogy miről lehet szó. Mindenesetre, amikor Soma beszélt erről, egyből beugrottak dalok ebből az albumról. Kellemes érzés volt.

Nos, hát ennyi. Ha röviden és tömören akarom összefoglalni a véleményemet, nem vetem el, hogy van érvénye annak, amit Soma ebben a hangoskönyvben összefoglalt, de túl sokat gondol az emberekről, ha azt gondolja, hogy megérett az emberiség arra, hogy az itt elhangzottakat széles körben befogadják. Azt viszont minden további nélkül elhiszem, hogy eljön ennek is az ideje.

Ünnepnap

Nem lehet másképp jellemezni 2024. május 30-át, mint ünnepnapnak. Nemcsak a Haikyuu!! movie miatt, hanem a saját szervezésű rendezvény szervezése is jól halad, meg hát az idő is csodálatos volt. Tehát most egy mini mindenes blogpost következik napi élménybeszámolóval.

Elég korán keltem, így a legkorábbi tervezett vonattal, a 7.20-assal mentem fel Pestre. Az út szerencsére rendben volt, a vonat sem késett. Sőt, kellemes meglepetés volt, hogy a 8. vágányra ért be a vonat, tehát az állomáson, és nem valamelyik külső vágányon, ahonnan még kb. 5 perc gyalog kijutni. Egyből mentem a kettes metróhoz. Azzal az Örs Vezér Teréig, majd a 97E-s busszal mentem el egészen a Kucorgó térig. A buszon a Bakuten!! mangát olvastam. Örömmel konstatálom, mind könnyebben megy az olvasás japánul.

Látogatás a Game Parkban

A Kucorgó térnél a Game Parkba mentem el. Egyrészt, hogy átvegyem a rendelésemet a Mario Kart 8 Deluxe - Booster Course Pass-t. Ezt ugyanis tavaszi akció keretében kedvezménnyel adják, amiért már megéri az extráival együtt betudni a Nintendós gyűjteményembe. Másrészt megbeszéltük a júliusi rendezvény részleteit. Adtak ingyenes szóróanyagot, amit lehet majd osztani, illetve nagyjából felvázoltam nekik, hogy állunk most. Gyakorlatilag azért is vettem meg a Booster Course Pass-t, mert valószínűleg az én Switchemen fog menni a Mario Kart 8 Deluxe verseny, és ezzel, mint megtudtam, mindegyik Switchre regisztrált profilra érvényes a kiegészítő, nemcsak arra, amelyikre beírtam a kódot. Nagyon jó volt beszélgetni velük, hallani, hogy ők is lelkesek. Meg egyébként is még mindig ők a legjobbak, ha Nintendóról van szó.

Majd a Kucorgó térről a 202E-s busszal Kőbánya-Kispestig mentem el.

KMO teremmegtekintés

Méghozzá a Kispesti Művelődési Központba (KMO) megnézni a termet és megbeszélni a lehetőségeket. Meglepett, hogy az Kultúr-kamra termet kapjuk meg, itt több lehetőségünk lesz. Van vetítő is, úgyhogy a Mario Kart 8 Deluxe verseny majd ki lesz vetítve. Nagyjából megbeszéltük, hogy asztalok hogy legyenek elhelyezve, és hogy én hogy gondolom az elrendezést, hogyan tudjuk a terveket összeegyeztetni. Jó lesz mindenképp, hamarosan "hirdetésre kész" állapotba kerül a rendezvény.

Innen a hármas metróval mentem a Nyugati pályaudvarra.

Nyugati és a WestEnd

Először az Örkény István könyvesboltba mentem el átvenni a rendelésemet, méghozzá Soma Mamagésa Öngyógyító hangoskönyvét. Majd egy külön blogpostban részletezem a véleményemet, most röviden és tömören annyi, hogy pont ezzel a mélyen leszállított árral adták annyiért, amennyiért a benne lévő jó dolgok miatt megéri.

Aztán láttam, közvetlen mellette nyílt az vadonatúj Penny Market. Jó lehetőség lett volna itt venni még kaját, ha lett volna elegendő kínálat, de végül csak egyvalamit vettem. Arra jó volt, hogy kipróbáljam az önkiszolgáló kasszát. Végre a Pennynek is van. Valahányszor a Pennybe járok vásárolni, mindig olyan érzésem van, hogy az itteni pénztárosoknak a legrosszabb, mert itt a legfrusztráltabbak. Itt az idő a Pennyben is önkiszolgálóra váltani.

Majd a WestEndbe mentem. Mivel még 2 óra volt a film kezdéséig, ezért leültem a kajáldás részre, ott ténykedtem a laptopon. Migráltam át a blogpostokat, meg a képeket rendezgettem. Elég gyorsan eltelt az idő, ráadásul nem is voltak sokan. Úgyhogy a SPAR-ban való vásárlás után mentem fel a moziba.

Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen

A pénztárnál átvettem a lefoglalt jegyet. Egészen idáig nem értem fel ésszel az abszolút kedvenc animémet nézem meg egy magyar moziban. Azért sem adtam hitelt annak, hogy szerény hazánkba is eljut, mert a Crunchyroll nem adja a sorozatot Magyarországon. Így azt gondoltam, hogy Magyarország tilalom alatt áll, de örömmel veszem tudomásul, ha ilyen dologban tévedek.

Azt gondoltam egyébként, hogy többen öltözködnek "alkalomhoz illően" (lásd még: cosplay), de senki. Nagyjából félig volt tele a 8-as terem. Annak örültem, hogy nagyjából egyenlő arányban voltak srácok és csajok, és hogy idősebbek is képviseltették magukat. Hiszem azt, hogy ahogy a Super Mario, úgy a Haikyuu!! is kortalan. Hiszen a Haikyuu!! az, amelyik új mércét állított a sportaniméknek. Ezt hívom minőségi kommersz kulturális műnek, hiszen a Haikyuu!! a tömegkultúrának készült, de mintha fel akarná "emelni" a nézőt. Valami mást, valami újat akar mutatni, még a sportanimék között is, ami által mi is többnek érezzük magunkat. Megmutatni, hogy ezt így is lehet csinálni.

Jó ideje digitális formában vannak plakátok a mozik falain, ugyanígy a Haikyuu!! is kivetítőn volt. És milyen volt a film? Na de kérlek, micsoda kérdés ez? Nincs mit szépíteni, az egyik legnagyobb, legintenzívebb mozis élményem volt! SPOILERes írás következik így, ha nem láttad az animét, de tervezed megnézni, ugord át ezt a részt. Ahogy bejöttek az első képkockák, egyből tudatosodott bennem, hogy az álom valóra vált. Ez tényleg itt történik Magyarországon. Az önmagában nagy ötlet volt, hogy az első évadból jól ismert Hinata és Kenma első találkozását olyan snittekkel egészítették ki, melyekkel mélyebb jelentést adtak a találkozásuknak. Ezzel pedig megalapozták az egész movie hangulatát. Nekem leginkább az volt a furcsa, hogy olyan hirtelen zajlott a meccs. Gyorsan is mentek neki, és kicsit rendszertelen is volt az ugrálás az elején, és a vége is hirtelen jött el.

Eleinte azt gondoltam, hogy beigazolódott a félelmem, hogy nem fogják tudni megoldani a még fennmaradt kb. 120 fejezetnyi mangatörténést 2 movie-ban jól összesűrítsék. Amikor nézem a recap movie-kat, akkor is olyan érzésem volt, hogy remekül összefoglalták az egyes évadok eseményeit. Ha csak a movie-kat láttam volna, különösebb hiányérzetem nem lett volna, de a sorozat megadta azt a mélyégét, ami által még inkább jelentőssé válnak az egyes meccsek.

De aztán hamar beláttam, hogy a movie volt a legjobb megoldás. Mert valószínűleg nem akarták a készítők sem azt, hogy újabb évadok menjenek el csak meccsekre, ami a sportanimék egyik nagy rákfenéje. De hogy a lehető legátfogóbban foglalják össze a Karasuno és Nekoma közti meccset 85 percben, olyan szintű érzelmi intenzitást adtak a jeleneteknek, hogy bőven elég volt ahhoz, hogy átéljük a meccs és a jelenetek érzelmi jelentőségét. Kenmára konkrétan nem ismertem rá. Mind Hinata, mint Kuroo nagyon jó hatással voltak rá. Tsukishimának is volt egy-két pozitív megnyilvánulása, csak Kageyama az, aki soha nem változik meg. Egy jó szava nincs Hinatához: Nehogy elszálljon magától, csak a szerencsének tudhatja be a sikeres sáncait. De hát mi így szeretjük őt. SPOILER VÉGE

Aztán a végére olyan befejezést kaptunk, hogy tapsolt a közönség. Én meg magamban sírtam, mert nem hittem el, hogy ezt itt látom. Olyan szintű intenzív érzelmi töltetet kaptam, amit mozifilmtől szerintem még soha. Ott nagyot ütött a SPYAIR Orange dala. Most igazán megszerettem a dalt, nagyon átjött, hogy az énekes mennyire átérzi a dalt.

Nagy szükség volt erre, az anime és a dal együtt nagyon összeállt. Külön hálás vagyok azért, hogy megvettem a CD-t, amint lehetőségem volt rá.

De természetesen nagyon is ér digitálisan is meghallgatni a kislemezt, amit tessék legalább 50000 alkalommal megtenni, hiszen mindenkinek kedves az élete.

Plusz még annyit mondanék, hogy a movie számomra azért is volt érdekes, mert az OST CD-t is sokat hallgattam, így számomra külön élmény volt meghallani azokat a zenéket, amiket megszerettem. Némelyek meglepő helyen szólaltak meg, de így mélyebb értelmet kapott az adott jelenet is és a zene is.

Egyébként továbbra is azt gondolom az OST-ről, hogy Tachibana Asami volt az, aki inkább innovatív volt, és jobb dalokat írt, Hayashi Yuuki inkább önmagát ismételte. De az OST-t is tessék szépen életünk végéig hallgatni, hiszen ki ha még nem?

Ja, és el ne felejtsem: Magyar felirattal néztem meg az animét, és azt kell mondjam, hogy többségében jól sikerült. Látszott, hogy magyarul is tudott a feliratozó. Jól áthozta magyar nyelvre a japán szöveget. Nem törekedett a tükörfordításra, élt a fordítói szabadság azon lehetőségével, hogy általa úgy lettek magyarosak a mondatok, hogy nem vesztették el az eredeti jelentésüket. Két hibát vettem csak észre: Egyszer egy elírás: "csak" helyett "csal", valamint nem jutott dűlőre Kuroo nevével. Szegény volt "Kuro", de egyszer még "Koroo" is, csak hogy igazán nagyot szóljon. De összességében jó volt a felirat.

Ami pedig az animét illeti, tényleg az egyik legjobb mozis élményem volt a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen! Rendkívül erős és intenzív volt, és olyan drámai jelenetekkel, melyek a Production I.G védjegye. Nem nagyon ismerek más olyan stúdiót, amelyik ennyire él az absztrakt jelenetekkel, amikkel érzékeltetik a jelenetek drámaiságát, mindezzel együtt megőrzi a valóságos mivoltát. De pont ezen absztrakt jelenetek ábrázolása szolgáltatott humorral is, ugyanis gyakran nagyon viccesen jön ki az, amikor "szó szerint" a vásznon, képernyőn látod azt, amit átvitt értelemben mondasz. Ekkor volt a leghangosabb a nézőtér. Úgyhogy aki nem nézi meg legalább 50-szer, de még inkább 500-szor az új Haikyuu!! movie-t, az nem igazi anime rajongó. Ezt minden hibájával együtt lehet szeretni.

Nos ennyi volt a mozi. A 19.10-es vonattal mentem haza. És ha az meglepetés volt, hogy a 8. vágányra ért be a vonat, az legalább akkora meglepetés volt, hogy a 6. vágányról indult. Csak nem megint belső vágányokra érkezik be a vonat Békéscsabáról és indul oda? Jó néven venném. És ha szép idő volt, hát Békéscsabán úgy leszakadt az ég, hogy annak még az angolok is csodájára járnának. Siettem is haza, mert sok papír volt a táskámban, nehogy elázzon. Szerencsére rendben van minden. Ez a nap ajándék volt!

Haikyuu!! mozijegy lefoglalva

Én már nem a napokat, hanem az órákat számolom vissza a csütörtöki Haikyuu!!: Gomisuteba no Kessen movie kezdéséig. És hogy a lehető legfullextrásabb minőséget biztosítsam be magamnak, elmegyek Pestre és a WestEnd-ben nézem meg a filmet. Le is foglaltam egy jegyet magamnak. Nagyon várom, ide látom, hogy megható lesz a találkozás!

Nem hittem volna, hogy az anime eljut Magyarországra is, annak fényében, hogy a Crunchyrollon nem nézhető a sorozat Magyarországon. Azt gondoltam, hogy ez a tilalom a filmekre is vonatkozik. De örömmel veszem tudomásul, ha ilyesmiben tévedek. ^^ Vegyetek ti is jegyet a filmhez, és tegyük együtt kasszasikerré Magyarországon a Haikyuu!!-t! Egyrészt bebiztosíthatjuk a második filmet, másrészt több anime jön Magyarországra. Örülök a Blue Lock filmnek is, meg is fogom nézni, de azt már nem "fullextrásan".

Mozgalmas lesz a csütörtöki nap, többfele is megyek. Lassan nyilvánosan lesz hirdetve az a NintenCon, amit a Regamex segítségével szervezek. Ez lesz az első nagyobb kaliberű rendezvény tőlem. A történet röviden annyi, hogy még a tavaszi találkozón vetette fel Gabrol, hogy lehetne egy nagyobb Nintendo találkozót is tartani. Áprilisban csak hatan voltunk, de nagyon jól sikerült. Beszéltük is a végén, hogy hiányoznak a nagyobb találkozók, összejövetelek. Hát akkor csináljuk nagyban! Erre rájön az, hogy a Regamex is felajánlotta (ettől függetlenül) a segítségét, hozzuk hát össze a kettőt. Lesz verseny is, a nyereményeket a Game Park (is) szolgáltatja. A baráti körben is megvan a kezdeti lelkesedés, ha ez kitart hosszabb távon is, lesznek látogatók, akkor negyedéves rendszerességgel lesz ilyen találkozó. Elvileg a héten kész lesz minden, hogy elkezdhessük szélesebb körben is hirdetni. Nagyon várom, mindent meg fogok tenni a sikerért.

Egy újra megvásárolt könyv

Kihelyeztek egy könyespultot a vásárcsarnoknál lévő újságosnál. Itt mélyen leszállított áron lehet könyveket venni. Ott találtam Tari Annamária: Y Generáció című könyvét is 699 forintért. 

Egy ideje gondolkodok azon, hogy újra megvásárolnám azokat az önismereti könyveket, amiket eladtam. Akkoriban úgy voltam Tari Annamária, Csernus Imre és Soma Mamagésa könyveivel, hogy akkor jó volt olvasni, sokat tanultam tőlük, de úgy éreztem, hogy továbbléptem, így már nem tudnak újdonsággal szolgálni. Elválnak útjaink és eladtam a könyveiket.

Most mégis újra megvenném azokat. Nem ez az első eset egyébként, amit eladok, aztán újra megveszem. Egy idő után egyszerűen rájövök arra, hogy azok, amiket eladtam mégis csak elkísértek életem egy szakaszában. Ha másért nem, ezért megőrizném ezeket a könyveket. Meg talán jól jöhetnek még.

Soma könyveit adtam el a leghamarabb, mert egy idő után nagyon bosszantott, hogy már-már szégyentelenül mutogatja magát mindenhol, meg olyan szabadossággal beszél dolgokról (egy részét ráadásul hülyeségnek is tartottam), amiket nem biztos, hogy mások készek arra, hogy meghalljanak, befogadják. De néhány hete meghallgattam az Elviszlek magammal YouTube műsorban a vele készült beszélgetést, és itt nagyon szimpatikus lett nekem.

Úgy éreztem, hogy itt úgy beszél dolgokról, hogy az számomra is befogadható. Igazából azért olvastam annak idején a könyveit, mert azt gondoltam, hogy segíthet levetkőzni a gátlásaimat. Írt jó dolgokat, de miután beláttam, hogy ez vele nem fog sikerülni, ezért abbahagytam a könyveinek olvasását. Talán most jutottam el oda, hogy az a fajta szabadság, amivel írta a könyveit, jó hatással lehetnek rám. Elég sok mindent helyre tettem magamban, és egy ideje úgy érzem hogy eljött az ideje annak, hogy most már ne csak a gyökereit keressem a problémáimnak - mert azzal már nagyon nem fogok érdemben előrébb jutni - hanem sajátítsak el olyan módszereket, amikkel az élet nehézségeit könnyebben tudom venni.

Gondolok itt például relaxációs gyakorlatokra. Vagy nagyon tetszett például, amit Byung-Chul Han írt A Kiégés társadalma című könyvében írt a passzivitásról és annak jelentőségéről. Elkezdtem azt csinálni, hogy amikor délután fáradt voltam, és volt lehetőségem, akkor lefeküdtem és becsuktam a szemem. Valami nyugodt helyre képzeltem el magam, ahol nem csinálok semmit, csak megélem a pillanatot. Nem aludtam el, mégis kb. 1 óra múlva kipihenten keltem fel az ágyból. Ekkor tanultam meg azt, hogy az agynak bizonyos esetekben nem szó szerint alvásra van szüksége, hanem elvonulásra a napi aktív tevékenységektől. Ezt jelzi a fáradtsággal. Ezután jött a Orvos-Tóth Noémi könyvében gyakorlat, hogy üljünk kényelmesen a székben, és érezzük a testünket, ahogy a hátunk a szék számlájához simul, ahogy a lábfejünk a földön nyugszik, stb. Ez is a jelen megéléséről szól. Ezek jó hatásai nyitottabbá tettek az egyéb gyakorlatokra.

Az ilyen jellegű dolgokat azért utasítottam el sokáig kategorikusan, mert sok embernél azt láttam, hogy ezt úgy alkalmazzák, mint az "ultimate" megoldást a problémáikra. Olyan érzésem volt, hogy azt gondolták, hogy ezzel elvégzik a szükséges munkát, nem kell a problémák gyökerére nézni. Miközben végig érzékeltem rajtuk, hogy feszültek. És amikor ezt nagy frusztrációval a külvilág tudtára adták... mondtam is magamban, hogy ennyit ér a te spiritualitásod!

De ma már erről másképp gondolkodok. Úgy gondolom, hogy ezek tényleg hasznos dolgok, mert segítenek közelebb jutni önmagunkhoz. De ezzel a belső munkát nem lehet megspórolni. Amit meg lehet vele tenni, hogy megkönnyítjük magunknak azt az utat, amikor igazán magunkba nézünk. Ez az, amit mai fejjel másképp csinálnék: A kettőt együtt. Mivel a különböző gyakorlatokat, módszereket nem csináltam, ezért nekem az jutott, hogy most sajátítsam el, és tegyem könnyebbé az életemet. Talán könnyebb lett volna, ha párhuzamosan teszem rendbe a dolgaimat, közben nyitott lennék a különböző relaxációs gyakorlatokra. De ami késik, nem múlik. Ezért lenne érdemes újra olvasni ezeket a könyveket. Ahogy anyagi lehetőségem lesz rá, meg is veszem őket jóárasítva.

Működő PS2 távirányító

Néha azt érzem, hogy elmehetnék szerelőnek. Egész végig azt hittem, hogy nem működik a PS2-mhöz a távirányító. Még Hollandiában vettem tavaly valamelyik használt konzolboltban, de hiába volt benne elem, nem kommunikált a PS2-vel. Aztán láttam, hogy eredetileg infravörös porttal adják, amit a controller helyébe kell csatlakoztatni. Így már értettem, hogy miért nem működik. Innen el is engedtem a dolgot, úgy voltam vele, hogy ha esetleg találok valahol infravörös portot, megveszem.

A minap megnéztem, mely modellű PS2-m van. Az SCPH-50004-es, az utolsó FAT modell, ráadásul az első, amibe építettek infravörös jelvevőt. Akkor csak kell működnie a távirányítónak. Ja, hát persze... Csak elemet kellett cserélni. Így már teljesen működőképes. Mégis csak jó a távirányítóm úgy, ahogy van. Ki is próbáltam, méghozzá poénból a The Adventures of Super Mario Bros. 3 DVD-vel, játssza csak az ellenség rajzfilmjét.

Teljesen rendben van. Még annak örültem volna, ha a megtalált SCART-elosztó működött volna. A TV-ben ugyanis csak egy SCART-csatlakozó van, és akkor nem kellene cserélgetni. Képet mindegyik bemenet ad, de hangot csak az egyik. És hát mivel egy elosztó elektronikája nem nagy ördöngősség, így ez sajnos kaputt, ahogy a német mondja, azt majd pótolni kell.

Néztem is, hogy mennyiért lehet kapni. Nem rossz az Euronics ára, de ez az elosztó nemcsak azért tetszik jobban, mert lényegesen olcsóbb, hanem mert külön RCA csatlakozója is van. Holnap bemegyek a helyi alkatrészboltba, hátha van valami hasonló elosztójuk, hasonlóan jó áron.

4 rendezvény 1 helyen

Ezen a hétvégén igencsak zsúfolt volt a Hungexpo épülete, ugyanis 4 rendezvény is volt a különböző épületekben:

• Budapest Comic Con 2024
• Board Game Expo
• OGEX 2024
• KoreaON

Még a békéscsabai OGEX-en kaptam meg az 50%-os Comic Con belépőjegy kupont, amit az előttem lévő férfi pörgetett ki magának. Ő nem jár Pestre, nekem meg jól jött, ezért megbeszéltük, hogy cserélünk: Amit én kipörgetek, az az övé. Én meg felirattam az E-mail címemet, ahova küldhetik a kupont. Ez idővel megérkezett, és hétvégi normál bérletet terveztem venni magamnak, de azok a fránya apró betűs részek... Csak normál jegyre válthatom be a kupont. Annyira nem érintett mélyen, mert annyira nem érdeklődök a képregények iránt, így nekem bőven elég az, ha szombaton elmegyek, megnézek mindent. Így gyakorlatilag pont annyiért vettem meg a jegyet, amennyiért megéri nekem.

Ennyi előzmény után lássuk is a szombati napot. A 7.20-as vonattal mentem fel Pestre. Rendben megérkezett 9.50-re a Keleti pályaudvarra. Innen metróval a Pillangó utcáig, és a szokásos hosszú séta a Hungexpóig. A bejáratnál eléggé megilletődtem a hatalmas sor láttán. Mikor jutok én be?

Aztán láttam, hogy az OGEX-re teljesen szabad a bejárás, és mivel ide is regisztráltam, ezért úgy voltam vele, hogy előbb szétnézek az OGEX-en és később, ha majd elfogy a sor, megnézem a Comic Con-t is. Kiderült, hogy ez volt a legjobb ötlet, ugyanis az OGEX felől és át lehetett menni a Comic Con helyszínére. Teljesen szabad volt, semmi sor nem állt. Bemutattam a jegyemet, és gyakorlatilag ingyen átjutottam. Hát így is lehet csinálni.

Azért volt mit látni az Comic Conon is, mert annyi üzlet volt jelen, hogy ezek kínálata is lekötötte egy darabig a figyelmemet. A mangák mellett minimális az a képregény, ami érdekel. Garfield magazint gyűjtöttem, és igazából, ha lenne most is emberi áron, akkor folytatnám a gyűjtést. De most ott tartunk, hogy még a normál ára is kriminális, nemhogy a régi, gyűjtői példányok. A másik, amit gyűjtöttem gyerekkoromban, az a Donald Kacsa magazin. Ezzel is úgy vagyok, hogy gyűjteném, de tényleg nem a képregények vannak most nálam prioritásban. A Donald Kacsa magazin mélyítette el a Disney iránti rajongásomat, amit a SNES-es The Magical Quest: Starring Mickey Mouse játék indított el nálam. Most nézem az árakat az Antikvárium oldalát, egyelőre nem kerülnek vissza prioritásba a képregények...

Ami feltűnt a vásárokon, hogy csak egyrészt sokkal több budapesti üzlet van itt jelen, mint mondjuk a MondoConon. Ez azért örvendetes, mert csak eredeti, hivatalos cuccokat lehet így itt venni. Sajnos a MondoCon arról is hírhedt, hogy elég sok ott a hamis, bootleg cucc, ezért ott nagyon meg kell nézni, hogy mit veszel meg. Itt, a Comic Conon viszont úgy láttam, hogy minden eladó cucc eredeti, licenszelt termék volt. Persze ez önmagában nem ösztönöz vásárlásra. Illetve tévedek. Az egyik üzlet árult tematikus UNO kártyapaklikat (Super Mario, Harry Potter, Star Wars, stb.), azok hamisak voltak. Amin elgondolkodtam, az a Bűnös beszélgetések 2 koreai manhwa (ha már Korea is képviselteti magát ezen jeles hétvégén). Akciós is volt, de megnéztem a kiadó weboldalán, bármikor megvehetem magamnak 3.000 forintért. Megvan az első kötet, és igazából egész jó. Bár kiszámítható a történet, de jó a vezetése. Igyekszik a "manhwaka" (így hívják a koreai manhwarajzolót?) annyi információt elhinteni, hogy bár lehet tudni, hogy mi következik, mégis fenntartja az érdeklődést. És furcsa, de az gyilkos által elmondottak mellett pont az LMBT-címke ad erős sugallatot arra, hogy mi a gyilkosságok indítéka. Érdekes, mindenképp fogom olvasni.

Kint volt a Nintendo is egy hatalmas standdal. Sokkal több konzollal voltak jelen, mint korábban. Viszont a promóterek közül senkit sem ismertem fel. Úgy tűnik, nem a megszokott csapat volt jelen. De úgy láttam, hogy volt forgalom a Nintendónál, érdeklődnek az emberek új játékok iránt is.

A Board Game Expo társasjáték részlege is hatalmas volt. Sok társasjátéknak volt saját asztala, ezeket ott ki lehetett próbálni, játszani. Igazából ennél a részlegnél is inkább csak érdeklődő voltam, mert társasjátékok terén aztán már végképp nem ismerem az aktualitásokat. Ennek ellenére egy ideje szemezek már egy társasjátékkal. Kint volt a Metagame is, nekik megvolt az a Naruto: Ninja Arena játék, ráadásul 5000 forintért. Korábban 10000 forintért láttam, és egy kicsit szívtam most is a fogam, ugyanis a weboldalon is a magasabb áron adják. Azt gondoltam, hogy lemaradtam egy ajánlatról, amikor láttam, hogy angol nyelven is kapható a játék, és az 5000 forint. Nem emlékszem, hogy információk milyen nyelven voltak hátul, de jó eséllyel az angol nyelvű volt ott kint.

De tényleg teljesen ismeretlen terep számomra a társasjáték. Poénból részt vettem egy Kahoot játékon is: egyetlen helyes válaszom volt, de azt is puskáztam az előttem lévőről. Aztán valamit megnéztem a telefonról, és amikor vissza akartam térni a Kahoot-ra, kidobott a játékból. Hát erről ennyit. Egyébként sem tetszett, mert valami 40 kérdés volt, és 90 másodperc volt a válaszidő... Egy idő után egyébként is elmentem volna.

Az OGEX Budapesten jelentősen ki volt bővítve. Bár elégedett voltam a békéscsabai állomással is, úgy voltam vele, mint első geek rendezvény a városban, nagyon is jó volt, de a budapesti hatalmas volt. Több színpad volt, játékkal, beszélgetésekkel. Itt találkoztam régi barátommal SirLL-lel (fiúkori nevén Light Lugia). Jók ezek a találkozások hosszú idő után, ugyanott folytattuk a beszélgetést, ahol évekkel korábban abbahagytuk. Vele töltöttem az időt, amíg jelen volt a rendezvényen.

Vele tekertem a Nissin szobabiciklijén. A MondoConos hibámból tanulva lassabban kezdtem, hogy nehogy ne legyen lábam a végére. Bíztam abban, hogy LL elfárad egy idő után, de nem fáradt, úgyhogy rákapcsoltam. Főleg akkor, amikor szólt a hostess csaj, hogy már csak másodpercek vannak hátra. Itt tudtam meg, hogy amikor nagyobb sor van, akkor csak 2 percig versenyeztetnek, nem 3 percig. Bár nagyjából egálban voltunk, de belehúztam. Végül LL nyert, de azzal, hogy pont az utolsó pillanatban nőtt a "távolság mérője". Neki 1,4 km, nekem 1,3 km volt. Olyan hátizsákom már egyébként is van, úgyhogy valószínűleg egyébként is neki adtam volna. Eleinte nem akarta a másik játékot játszani, de végül rávettem. Óriási evőpálcikákkal kellett beletenni a hozzávalókat egy hatalmas Nissines pohárba. Mind a ketten egyből a Játék határok nélkülre asszociáltunk. 1997-ben a 4. elődöntőben volt egy olyan játék, ahol hatalmas evőpálcikákkal kellett a hatalmas hozzávalókat egy hatalmas tálba belehelyezni. És hogy még nagyobb legyen a hasonlóság, egy kínai étteremben játszódott az a játék. Úgyhogy, ha kicsiben is, de egy Játék határok nélkül játékot játszottunk. Nagyon nehéz volt: A hónom alá téve a két hatalmas evőpálcikát próbáltam a hozzávalókat összegyűjteni, de folyton kicsúsztak az evőpálcikából. És mire nagyjából ráéreztem, hogy kell csinálni, LL végzett is. Így utcahosszal nyert előttem, ahogy Gundel Takács Gábor fogalmazott. Jó játék volt.

Ezután mentünk a szerencsekerékhez, kipörgettünk magunknak egy-egy ajándékot, majd a KoreaON részlegében néztünk szét. Az előadások érdekesek voltak, volt egy nagy elárusítóhely, mindenféle koreai étkekkel, viszont a workshop lehetőséget kevésnek tartottam. Nem tudom, mennyi helyet használhattak fel a KoreaON-nál, de elég nagy hely tátongott üresen. Azt gondolom, hogy sokkal több érdekességet meg lehetett volna mutatni a koreai kultúrából. Ahogy elnéztem, a legnagyobb részét a koreai írás, rajz tette ki, de érdekesek voltak a kiállított népi hangszerek is. Ezek maradtak meg, illetve természetesen volt egy kis Kpop részleg is. Igazából csak szétnéztem, de konkrétan nem vettünk részt semmiben. Itt búcsúztunk el LL-lel egymástól, én mentem is tovább.

A Nintendo standnál kipróbáltam a WarioWare: Move it!-et. Itt-ott eléggé problémásan érzékelt, plusz nem jött át a hangulat. Kipróbáltam az összes megnyitott karakter játékát, de egyiknél sem jutottam tovább 14-nél. Ennek ellenére mondta a promóter srác, hogy még én csinálom a legjobban. Valóban, több rekordot is megdöntöttem, de az érzékelés tényleg problémás volt. Nem tudom, hogy egyébként is ilyen-e vagy csak ott volt valami gond, de az biztos, hogy nem győzött meg a játék arról, hogy kell nekem. A másik, amit kipróbáltam a Nintendo Switch Sports. Itt csak jó Haikyuu!!-rajongó módjára röplabdázni akartam. Itt sem ment gördülékenyen a játék. Amikor szerválni akartam, csak a sokadik karlendítésre dobta fel a labdát, és utána is csak nehezen ütötte el. Egyébként sem tetszik a játék, mert ketten alkotunk egy csapatot (mondjuk, szokás így is gyakorolni), és egy szett csak 5 pontig megy. Ráadásul nagyon hiányzott a dinamika. Az egész játék olyan volt, mint egy lassított felvétel, így nem jött át a feeling. Bár a játék közbeni érzékelés pontos volt, de ezzel is az a baj, mint a Wii Sports-cal, hogy a sportágak nem teljesek. Én úgy csinálnám, hogy a rövidített játék mellett lehetőséget biztosítanék teljes játékra is.

Persze nem voltam végig egyedül. Találkoztam az Animagazinos csapattal: Hirotakával, Catrinnel és Iskariotessel, tartanak itt is dumapartit. Jó érzékkel választották ki a témát: "Animés utalások nyugati rajzfilmekben." Tudták, hogy a Comic Con okán többségében lehetnek a nyugati animáció iránt rajongók, és hidat képezhetnek a keleti és nyugati rajzfilmek között. Maga a beszélgetés is jó volt, a bejátszások is érdekesek voltak, vicces volt látni animékre hajazó jeleneteket a nyugati rajfilmekben. Remélem, kapnak még lehetőséget nagyobb rendezvényen is fellépni, beszélgetni.

A Regamex sem maradhatott ki. Sakman hozta a retro játékgépeit, és nagyon jó volt. Ennek tényleg az a varázsa, amit írtam korábban is, hogy apák odaültetik a gyereküket a Super Nintendo vagy a Sega Mega Drive elé és mutatják, hogy gyerekkorukban ezzel játszottak. És kiskölykök úgy játszanak a klasszikus Marióval, Sonickal, mintha ezek lennének a legújabb trendek. Egyszerűen fantasztikus látni, hogy gyerekkorunk játékai tényleg kortalanok. És ahogy beszélgetek Sakmannal, mondja is, hogy itt mindig ez van. Gyerekek olyan jókat játszanak régi játékokkal, hogy aztán alig állnak fel a TV elől. Ezt érdemes lenne egyszer kielemezni és megfejteni. Mert a trendek változnak, de valami állandó marad, ami miatt a retróval is ugyanannyira jó játszani.

És részemről ennyi volt a szombati nap, mindent megnéztem, amit érdekelt. Összességében azt tudom mondani, hogy jó volt, érdemes volt elmenni. Jó jelen lenni ezeken a nagy eseményeken is, jó, hogy nagy cégek összefognak és szerveznek ilyeneket, mert ezek teszik fel Magyarországot a geek térképre. Láttatják a külföldiekkel, hogy itt is vannak geek rendezvények, megvan ennek itt is a kultúrája. Megvan a maga funkciója a kisebb rendezvényeknek, mert családias, az egész nagyon emberi. Ezekről is élményekben gazdagon lehet távozni. A nagy események meg felhívhatják a külföldiek figyelmét arra, hogy Magyarországon is népes rajongótábora van az ilyen eseményeknek. Az is megmosolyogtat, hogy amikor már nagyobb gyerek voltam, mondták, hogy ne játsszak, már nem vagyok kisgyerek. Hányszor hallottuk, hogy úgyis ki fogjuk nőni, és tessék. Mostanra gyerekkorunk játékainak szerveznek rendezvényeket és generációk jönnek el! Nem lehet ezt csak úgy kinőni, ez életünk végéig el fog kísérni minket.

További képek a rendezvényről itt megtekinthetők.

Nintendo World Championships - NES Edition előrendelve

Az idei év egyik retro meglepetése a Nintendótól a Nintendo World Championships - NES Edition játék. Ez egy valóban megrendezett bajnokság volt 1990-ben, aminek lényege az volt, hogy különböző NES játékokból mini-játékok formájában voltak feladatok. Azokat kellett a lehető leggyorsabban megcsinálni. Maga a NES cartridge forgalomba is került. Hogy pontosan mit is ér az, hogy egyszer volt egy ilyen bajnokság, jól jelzi, hogy eBay-en milliós nagyságrendű összegért kel el egy-egy példány.

Ezt a bajnokságot játszhatjuk most újra otthonunkban, a Nintendo ugyanis kiadja a játékot Nintendo Switch-re. A játék digitális formában is elérhető lesz €29,99-ért, de fizikális formában is kiadja a Nintendo a játékot mindenféle extrákkal €59,99-ért. Hogy mit is tartalmaz, ez a videó jól bemutatja.

Ezzel a videóval a Nintendo tovább fűti a kedélyeket.

Ráadásul jó előre számítottak arra, hogy majd lesz kereslet a játékra, ugyanis nemcsak hogy csak a Nintendo Store-on lehet előrendelni a játékot, de az érdeklődést is külön "regisztrálni" kell. Csakis azok rendelhették elő ugyanis a játékot, akik jelezték az érdeklődésüket.

Ma kora délután kaptam E-mailt arról, hogy előrendelhető a játék. Még azt is megcsinálta a Nintendo, hogy külön sorba kellett álljak, hogy láthassam a játékot.

Ha ezt nem én látom, talán el se hiszem. A Nintendo feltalálta az online sorban állást. Ott az emberke lépett előre, és úgy jutottam egyre előrébb.

Természetesen hamarabb sorra kerültem, mint ahogy a képen látható, de ami ezután történt, azt nem teszem zsebre. Elő akartam rendelni a játékot, kosárba is tettem, de nem tudtam kifizetni, mert az angol Nintendo Store-ról rendeltem meg (ide irányított az E-mail), azzal viszont nem számoltam, hogy innen csak Angliába szállítanak. Valószínűleg a vám miatt, de gyorsan átírtam a linket .nl-re, hogy a holland webáruház által rendeljem elő. Csakhogy közben az angol webáruházból maga a rendelés már folyamatban volt, és nem engedte a hollandon befejezni, ugyanis egy profilról csak egy példányt lehet rendelni. Borzasztó ideges lettem, azt hittem, hogy elbasztam az egész rendelést, mert még az se segített, hogy az angol webshopról töröltem a rendelést.

Szerencsére kiderült, hogy csak arról van szó, hogy a központnak kellett idő, hogy érzékelje, hogy töröltem a rendelést. De ezután sem ment simán minden, mert amikor rá akartam menni a fizetésre, annyira fel voltam spanolva, hogy tévedésből a fizetés elutasítására mentem rá az elfogadás helyett. Az is időbe telt, míg azt is érzékelte, hogy a fizetés nem történt meg. De végül csak meglett.

Nem kellett egyébként most fizetni, csak a kártyát ellenőrizte, hogy eléri-e a Nintendo. Szerintem majd szállítás előtt kicsivel kell majd. Addig meg még van idő.

Nagyon ügyesen csinálta a Nintendo, meg kell hagyni. Igazi marketingkampány, hogy ekkora igényt generál erre a kiadványra. Kevés példányszámban gyártották, hogy és hogy ennyire sorba kellett érte állni, számomra ez világosan jelezte, hogy vagy most veszem meg normális áron, vagy az életben nem jutok hozzá emberi áron. Ennek már most van látszatja! Már most kikerült az eBayre magasabb áron a Nintendo Switch-es gyűjtői kiadás. Nagy tételben mernék fogadni, hogy nem fog itt megállni az ára, hiszen minél több kel el, minél kevesebb eladó példány marad, annál drágábbak lesznek a megmaradt példányok is.

Megtanulta a leckét a Nintendo. 2016-ban a Nintendo Classic Mini: Nintendo Entertainment System kapcsán történt az, hogy a cég alaposan alábecsülte a kis konzol iránti keresletet, és nagyon nehéz volt hozzájutni egy-egy példányhoz. 2016 novemberében jelent meg, én júniusban rendeltem elő, de én is már csak decemberben, karácsony előtt pár nappal kaptam meg a példányomat. Aztán egy évre rá, 2017 szeptemberében jelent meg a Nintendo Classic Mini: Super Nintendo Entertainment System, aminek kapcsán szintén történt egy csúnya fiaskó. Eredetileg ugyanis 29.990 forint volt az ára, de ezt időközben felvitték 43.990 forintra. Ez akkoriban elég nagy felháborodást keltett a rajongók körében, de végül én is megvettem ennyiért, mert úgy voltam vele, hogy még ennyiért sem fogom tudni elérni később. És igazam is volt, mert úgy rémlik, hogy később 100.000 forint feletti áron is volt eladó...

Azt gyanítom, hogy azért vitte fel az árat a Nintendo, hogy kedvét szegje a hiénáknak, akik majd többszörös áron eladják. Jó eséllyel ezért is korlátozták a Nintendo World Championships elérhetőségét is, de mint a mellékelt ábra mutatja, aki igazán nyerészkedni akar, azt semmi nem állítja meg. Tényleg hatástalan csak ezért emelni az árát, hiszen attól csak még nagyobb lesz az értéke a piacon. Ez önmagában nem állítja meg a nyerészkedőket. Akik mindig is jelen voltak, még akkor is, amikor egy-egy játék igencsak le volt akciózva. Aztán később, aukciós oldalakon az is drágábban ment el. Nem tudom, hogy van-e ellenük valami jó módszer, de sajnos nekik "köszönhető" az, hogy a retrónak ennyire durván felment az ára az utóbbi években. Nagyon kellene a használt piacnak is valami szabályozás.

Egyébként Nintendo World Championships-ből "nőtte ki" magát Wii U-ra a NES Remix páros, amit még akkor vettem meg, amikor tudható volt, hogy bezárt a Nintendo 3DS és Wii U eShop. Kedvet is kaptam a játékhoz. És azt kell mondjam, hogy nem vagyok egy utolsó játékos, ha NES játékról van szó. Szerintem a Nintendo World Championships-ben is jól fogok szerepelni.

Mégis jön a Haikyuu!! Movie Magyarországra

Tiktok-on egy Haikyuu!!-s poszt alá kommentelt a Cinema City Magyarország, hogy fogják vetíteni a Haikyuu!!: Gomisuteba no Kessen movie május 30-tól. Tehát mégis jön a Haikyuu!! Magyarországra!

Eleinte nem volt szó magyar vetítésről, mert amikor Crunchyroll közzétette, hogy világszerte fogják vetíteni a mozik, és listázták, hogy melyik országban mikor, Magyarország nem volt a felsoroltak között. Sajnos logikusnak tartottam, mert a Crunchyrollon a Haikyuu!! nem érhető el Magyarországról. Így nem láttam esélyét annak, hogy nálunk is vetíteni fogják. Most úgy néz ki, hogy mégis eljut hozzánk a movie. A Mondo posztolta ki a hírt Facebook oldalára, az egyik lelkes követőjük vette észre a kommentet Tiktokon. Kerestem a Cinema City honlapján, egyelőre nem listázzák a Haikyuu!!-t. De ha tényleg vetíteni fogják, akkor biztos, hogy első nap fogom megnézni, ráadásul a WestEnd-ben, 4DX-en. Nagyon kíváncsi leszek, hogy tényleg eljut-e hozzánk. A siker rajtam nem múlik!

A világ legnagyobb első szerelme mai szemmel

Éljen, elérte ez a blog a 100.000-es látogatottságot! Igazán örülök neki, hálásan köszönöm minden látogatónak, a botokat is beleértve!

Eléggé kacifántos története van a blognak, mert már 2006 májusa óta létezik. Tehát még bőven azelőtt volt, hogy a Google megvásárolta volna a bloggert. Akkoriban tényleg nagyon kezdetleges formában írtam néhány zenei albumról kritkát. Épp csak néhány sor, max 2 bekezdés. Gyorsan abbamaradt, utána rá se néztem erre a blogra. Szerintem csak azért hoztam létre, hogy lefoglaljam a "supermario4ever" nevet a blogspot-on is. De az biztos, hogy gyorsan elhagytam ezt a felületet. Sőt, olyannyira feledésbe merült, hogy 2017 júliusában újra létre akartam hozni ezt a blogot, amikor láttam, hogy már van ilyen. Csak nem valaki más foglalta volna le? Rákerestem, és 11 év távlatából olvasni azokat az írásokat borzasztó kellemetlen volt. Természetesen nem emlékeztem a jelszóra, úgy kellett előhalászni az elmém legmélyéből, hogy miket használtam 2006-ban. Az e-mail megvolt, csak a jelszó kellett. Valahonnan a kertek aljáról, sokadik próbálkozásra beugrott a jelszó. Hozzákötöttem a Google-ös profilomhoz, töröltem a posztokat, és úgy életet leheltem ebbe a blogba. Tehát mondhatjuk, hogy 2017 óta létezik ez a blog élesben. Illetve volt egy hosszabb szünet 2019 augusztusától is, amikor lezártam ezt a blogot. Aztán 2023-ban újra visszatértem ide, azóta is itt vagyok. Ennek a 100000-es látogatottságnak kb. a 3/4-e az utóbbi hónapokból származik. Itt részletesebben írtam a blog történetéről. Utánanéztem, és azok a régi blogpostok olyannyira az enyészetté lettek, hogy még a Wayback Machine-ben sem találtam meg.

És amiről írni akartam, az az, hogy a héten újra elkezdtem nézni a Sekaiichi Hatsukoi animét. Elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy most, hogy már sokkal nyitottabb vagyok a BL-animékre, milyen benyomást kelt bennem. Habár most már sokkal elnézőbb vagyok a műfajjal, továbbra is azt gondolom, hogy ez nem férfi műfaj.

Még a grafikában is megmutatkozik, hogy melyikük az aktív (férfiasabb, magasabb, kisebb a szeme, nyugodtabb, higgadtabb, mélyebb a seiyuu hangja), melyikük a passzív (nagyobb a szeme, izgágább, hangosabb, magasabb a seiyuu hangja). A szögletes rajzolásról nem is beszélve, nagyon nem tetszik a karakterdizájn. A képen is látható, milyen nagy a szerelem a páros között, ki se látszanak a szenvedélyből. Ilyen a világ legnagyobb első szerelme.

Egy időben gondolkodtam egyébként azon, hogyan lehetne egy BL-animét férfi műfajjá tenni. Elvileg a "bara" erre hivatott, de rájöttem arra, hogy az elmélet ott bukott el, hogy a romantika alapból nem férfi műfaj, hát egy meleg történetet hány férfi olvasna, nézne? Ettől függetlenül vannak olyan romantikus animék, amik szerintem bőven vállalhatók. A Lovely Complex bár alapvetően shoujo, mégis sok pasi szereti a humoros története és a páros miatt. De a nagyon érzelgős romantikus animéket, mint például az Orange, Ao Haru Ride vagy KimiKiss Pure Rouge, sokkal inkább lányok szeretik. Tehát mindenképp kell valami extra, ami a pasikat leülteti egy romantikus anime elé. Ha nagyon meg kell erőltessen magam, hogy melyik BL-t ajánlanám pasiknak, a Given-t nézettem meg néhány hetero barátommal. Végülis becsülettel végignézték... De azt megmondták őszintén, hogy amikor a két szerelmes srác csókolózott az már inkább kellemetlen volt nekik. Elhiszem, ha arra gondolok, hogy én se nézek olyan jeleneteket szívesen, amikben nem lennék benne, akkor tudom, miről beszélnek.

Egyébként azért a Sekaiichi Hatsukoi-t akartam nézni, mert ebben van benne az egyik kedvenc karakterem, Kisa Shouta. Ő az a srác, aki 30 éves létére még nem volt kapcsolata, így tanulja a szerelmet. Már annak idején is megszerettem, mert ő pont nem az a "hangos passzív", mint a többiek. Szerény, inkább csendes, de akar valamit az élettől, és ha félve is, de utána megy. Tehát a maga módján tesz magáért, és ez szerethetővé tette számomra a személyét. Külön érdekessé tette számomra a személyét, amikor később megtudtam, hogy a seiyuu-ja nem más, mint Okamoto Nobuhiko. Erről akkor szereztem tudomást, amikor más animék által megszerettem a hangját (Haikyuu!!, Toaru Mjutsu no Index, Boku no Hero Academia, Cheer Danshi!!), és elkezdtem nyomozni, hogy ő vajon szerepelt-e BL-animében. Igencsak a fejemhez kaptam, amikor láttam, hogy nemhogy szerepelt, de konkrétan a kedvenc karakteremnek adta a hangját. Akkor döntöttem el, hogy újra megnézem ezt az animét. Egyszerűen hallanom kell, hogy szinkronizál egy nőcsábász (hivatalosan hír volt, hogy Okamoto Nobuhiko megcsalta a barátnőjét / feleségét), üvöltöző seiyuu egy ennyire félénk karaktert.

Az eredmény abból a szempontból is meglepett, hogy egyáltalán nem emlékeztem arra, hogy Kisa Shouta is abban a mangastúdióban dolgozik, ahol Onodera Ritsu, arra meg pláne nem, hogy annyira gyerekesen viselkedik, mint ahogy az első négy részekben láttam. Úgy tűnik az elme tényleg csak a szépet őrzi meg, mert csak a félénksége maradt meg, hogy 30 évesen igyekszik végre kapcsolatot teremteni. Ráadásul azért is ő volt a legszimpatikusabb, mert pont az ő párja volt az, aki nem teremtette le Shoutát. De most már inkább nem mondok semmit, nehogy kiderüljön, hogy a legdurvább nemi erőszak az övék.

De hogy mennyire szerettem Kisa Shoutát, jól jelzi, hogy az animéből csak egyetlen zenei kiadványt őrzök a gépemen: Az pedig Kisa Shouta character song kislemeze, a Shoudou Alarm. Ezt is külön meghallgattam, hogy halljam Okamoto Nobuhikót egy BL-animéhez kötődően énekelni. Azt kell mondjam, hogy egész jó dal. Lendületes, dinamikus, a seiyuu is jól énekel.

Amit feljebb írtam, nemi erőszakot, nem túlzás. Eddig négy részt láttam az animéből, és igazából már most kitűnik, hogy miért nem szerettem annak idején annyira. Onodera Ritsu az a passzív karakter, aki hevesen tagadja, hogy belezúgott a főnökébe (ugye jól emlékszem?). Aki viszont egy szavát nem hiszi Onoderának. Számon kéri rajta, hogy miért fordítja el a tekintetét, amikor mondja, hogy barátnője van, és egyből leteremti. Aztán jön a "Yamete kudasai"-jellegű parancs. Persze annyira ne álljon le, épp csak annyira, hogy tetszelegjen a cuki áldozat szerepében, amiért annyira odavannak a lányok. De gondolom, mondanom sem kell, hogy egy egészséges meleg kapcsolat nem ilyen. Én biztos, hogy rossz néven venném, ha valaki csak úgy leteremtene. És biztos lehet abban, hogy ha kell, radikális eszközökkel adom a tudtára, hogy nálam ez nem játszik.

De ebből is látszik, hogy a Sekaiichi Hatsukoi-féle BL-animék elsősorban lányok számára készülnek. Ezeknek az a céljuk, hogy fiúkat lányok számára kedves "módon" (ennél jobb szó nem jutott eszembe...) ábrázolja, de ezeknek köze nincs a valósághoz. Régen rettenetesen haragudtam ezekért a sorozatokért, mert torz képet fest a homoszexualitásról. És akkor nem beszéltünk arról, ahogy a lányok rajonganak az ilyen sorozatokért... De ma már ezt másképp látom. 2019-ben a Hidamari ga Kikoeru manga szakított át egy gátat. Már önmagában a borítójával, hogy inkább két jóbarát érzését adta, de aztán a történet is nagyon jó volt. Sokkal közelebb állt  mi valóságunkhoz. Aztán jött a Given, amit úttörőnek tartok a minőségi BL-animék irányába. Bár jelen tapasztalataim alapján kinőttem belőle, de ha az első nagy szerelmemre gondolok, akkor azt tudom mondani, hogy a Given sokkal inkább reprezentálja azt, ahogy megéltem a szerelmemet. És hogy azóta olvastam néhány jó mangát, megértőbb lettem a Sekaiichi Hatsukoi-val szemben. El tudom fogadni, hogy nem én vagyok a célközönsége, mert megtaláltam a BL-nek azt a halmazát, ami úgy érzem, hogy nekem szól. Inkább érdekességként nézem az animét. Annak meg teljesen jó. De ha lenne egy külön történet, ami csak Kisa Shoutáról és a kapcsolatáról szól, arra nagyon vevő lennék.