Új Suara CD

Múlt pénteken megjött a Suara CD, amit előrendeltem.

Nagyon örülök neki, nagyon jó dalok vannak rajta. EMS-sel rendeltem meg, hogy biztosan ideérkezzen, de az igazat megvallva azon túl, hogy nyomon követhető volt a postán, sok hasznom nem volt belőle, mert ugyanannyi idő alatt érkezett meg, mint sima légipostával. A légipostával eddig semmi problémám nem volt, nagyon gyorsan ideért (3-4 munkanap), de mivel a Limited Edition változatot rendeltem meg, nem akartam kockáztatni. ¥3.800 volt, lehet forintosítani. Ugyanígy 3 nap alatt ért ide. Mindenesetre izgalmas volt a postán követni, hogy éppen hol tart a CD. Feladták postán, repülőre került, megérkezett a célországba, sikeres postázás, nagyjából ennyi. A japán és a magyar postán egyaránt nyomon követhető volt. És itt van. A mai napig nagyon izgalmas eredeti CD-t kezembe venni, úgy gondolkodok róla, mintha az adott előadó életének egy szeletét adná oda nekem azzal, hogy fizikális formában tudhatom magamnak a dalait. Ez az egyik kulcs oka annak, hogy miért örvend nagy kultusznak nálam a CD, és azt gondolom, hogy legyen akármilyen technika, amíg élek, ez nem volt megváltozni. Nekem a digitális letöltés smafu, nem mond semmit. Maga a lemez fizikai mivolta érezteti igazán, hogy az előadóból kapok egy "kis darabot". Ez morbidnak hangzik így, de nyilván lelki, érzelmi oldalról közelítem meg a dolgot.

A dalok nagyon tetszenek, mondhatni egyediek. Megvan az a megszokott Suara stílus, de a dalok jórésze tipikusan olyan, hogy nem azért fogom megszeretni, mert akkora érzelmeket kaptam tőle, olyan katarzis élményem volt, mintha előző életemben lett volna bármilyen kapcsolatom az énekesnővel, hanem apróságokat csempészett a dalokba, melyek ha nem is első hallgatásra, de emlékezetessé válnak majd. Az előző album, a Karin volt hasonló, azt főleg a téli hangulatú dalok miatt szeretem, a Koe albumot még nem tudom hova kötni. Az biztos, hogy a Nue Dori lesz a nagy kedvenc, de legalább ekkora említést érdemel a Koe wo Kikasete, mely már önmagában attól lett kedvenc, hogy Okui Masami írta. És amit Okui Masami ír, az nálam arannyá válik. És tényleg! Nagyon érdekes, hogy a zene a '90-es évek hangulatát hozza vissza, azokat a gondtalan gyerekkori éveimet, amiben oly jó volt élni. Hasonló zenét írt Okui Masami, de ilyet még soha, és nagyon tetszik, hogy a refrénben ő adja a háttérvokált, ad egy kis színt a dalnak. A zenéért külön hálás vagyok. Sok ismert dal van az albumon, hiszen rajta szerepel minden eddig megjelent digitális kislemez, és a fizikális formában megjelent kislemez, melyeken közreműködött: Niji Iro no Mirai, Future World, és az önálló kislemeze, a Fly away -Oozora he-. Az utóbbi dalért annyira nem rajongok, nem tudott Suara azonosulni a Cardfight!! Vanguard világgal, de az első kettő nagyon jó. A Future World tipikus videojáték zene, soft rock stílusban. És emlékezetes is, több szövegrészletet szoktam idézni magamban: "Dareka no tame ni", "Oshiete kureta", "Meguri megutte". Viszont azt nagyon sajnálom a Future World kislemezen hallható másik Suara dal nincs az albumon, a Blue Bird óriási kedvenc tőle. Mintha az angyalok hangján énekelne. Viszont az I'm a beast, mint digitális kislemez, hogy helyet kapott az nagy öröm számomra, a stílus nagyon tetszik, felráz.

A második lemez egy ún. koncepciós album, a négy évszakot öleli fel. Öt dal van rajta, az elsőn a négy évszakról általánosságban énekel. A Shunkashuutou dal eredetileg a Kizuna albumon szerepelt, ez az, amiről írtam, hogy mennyi emlék kötődik hozzá. És most ismét hallható. Aztán a második dal a tavaszról szól, a harmadik kicsit pörgősebb nyári nóta, a negyedik nyugis őszi dal, míg az utolsó a téli. Ötletes dolog, Suaránál egyébként is érződik a természetközelsége, a természet szeretete, ennek dalok formájában is gyakran hangot ad, és a négy évszakról egy mini-albumban énekelni, szép dolog.

És járt egy fotó azoknak, akik a CDJapantől rendelték elő a CD-t. Nagyon szép, tényleg valódi fénykép. A szöveget segítséggel sikerült lefordítani, nagyjából úgy szól, hogy négy év után jelentkezett új albummal, nagyon köszöni a türelmet, és azt, hogy kifejezték, hogy mennyire várták az új albumot, reméli, nagyon tetszeni fognak a dalok. Igazán szép, hogy így gondolt ránk. Nagyon szeretjük őt, és csak a legjobbakat érdemli, és több fizikai kiadást kérünk. Mondjuk mindjárt jön a következő, az új Utawarerumono anime opening és ending dala, a Fuantei na Kamisama kislemez.

És már Oricon eladást is lehet tudni a 25. helyet érte el. Ezzel ez az énekesnő legjobb helyezést elért albuma, ami önmagában nagyon szép, viszont az nagyban árnyalja a képet, hogy az utóbbi hónapokban iszonyúan sokat zuhantak az album eladások. A 25. hely mögött egy 2.448-as eladási szám áll, ami rettenetesen kevés. Ilyennel régebben kb. 50. helyet lehetett elérni. Arról nemrég értesültem egyébként, hogy az Oricon csak a Japánban eladott CD-ket számolja, tehát azt, hogy magamnak Magyarországra rendeltem, azt már nem. Erre igazából nem nagyon tudok logikus magyarázatot, hiszen a pénz Japánba megy, tehát ugyanúgy a japán gazdaságot támogatom azzal, hogy tőlük rendelek CD-t, az már irreleváns, hogy hova megy ebből a szempontból. Bár az eszembe jutott, és itt esetleg vélek egy kis párhuzamot felfedezni, amikor diákmunkásként metrós újságot osztogattam, akkor mindig mondták, hogy pl. a vasútállomásnál maradjunk, mert arra kíváncsiak, hogy ott hány olvasójuk van. Bár én ebben sem látok logikát (nem értek hozzá), de neki legyen mondva.

Most Suara, ma pedig Hayashibara Megumi és JAM Project kislemez megjelenések okoznak hasonló érzetet. Nagyon örülök, hogy végre sok japán CD megjelenés van, ami érdekel.

Suara dalok több év után

Írtam, hogy néhány Suara dal igencsak nagy hatással volt rám, és komoly érzelmeket váltott ki belőlem. Persze nem tagadom, hogy az akkori történések is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ennyit jelentenek ezek a dalok számomra. Melyekről is van szó?

• Toki no Kawa
• Kimi ga Tame
• MOON PHASE
• Mizukagami
• Shunkashuutou
• Hana Kotoba

Nemcsak önmagának az új albumnak örülök, hogy végre új dalok Suarától, hanem hogy ennyire lázba hozott ez arra is nagy lehetőség volt, hogy kiteszteljem, hogy most több év után milyen érzéseket keltenek bennem ezek a dalok. Régen hallgattam már őket, úgyhogy biztos voltam abban, hogy nosztalgia-élmény lesz. És így is lett. Az érzelmek és az akkori élmények mélyen előjöttek, de nem sírtam rajtuk. Sokkal inkább a pozitív oldalát éreztem. Ez egyrészt nagyon jó jel arra, hogy a helyére kerültek a dolgok. Azt hallottam egyszer ugyanis, ha valaki hosszú idő után is elsírja magát azokon a dalokon, melyekhez az adott érzéseket köti, az azt jelentheti, hogy nem rendezte el magában azokat az eseményeket. Másrészről meg beigazolódott, hogy az idő mindent megszépít. Most már azt mondom, hogy minden nehézségeivel együtt szép volt megélni azokat a történéseket, és örülök, hogy úgy alakult, ahogy. És örülök az új Suara CD-nek, külön hálás vagyok érte, mert ha az nem lenne, nem, vagy később jutott volna eszembe ezt kitesztelni.

Úgy érzem, hogy képes vagyok továbblépni, csak még abban nem vagyok biztos, hogy merre. Úgy határoztam, hogy novemberben elmegyek egy kineziológushoz, és a segítségét fogom kérni.

49. Pokémon találkozó

Kicsit szerény, kicsit kevesen voltunk, de a hangulat megvolt. Azt tudtam, hogy az éjszaka keveset fogok aludni, de azért önkénytelenül meg lett hosszabbítva. Eleinte azt gondoltam, hogy nem alszok éjjel, mivel az 5.13-as vonattal terveztem menni, és nem jött álom a szememre, de a könyv csodaszer. 1.20 körül végül elaludtam, úgy voltam vele, hogy 2 órás alvásnak azért lesz hatása, végül 5.16-kor ébredtem fel. Mekkora esély van arra, hogy elérjem az 5.13-as vonatot? De nem gond, megyek a 7.15-össel. Azzal mentem Szolnokig, onnan átszálltam a zónázó vonatra, mert most is a menő vonat ment. Most inkább olvastam az úton. Nemrég felmerült bennem, hogy szeretnék ismét Csernus Imre könyvet olvasni, és mivel hiányzik még három (a legrégebbiek), ezekből kettőt rendeltem magamnak. A Bevállalja? könyvet vittem magammal. Jó volt ismét olvasni, úgy érzem, hogy ebből is tudtam tanulni.

Nagyjából 10.50-re ért be a vonat Pestre, ott még szétnéztem, mert előző alkalommal láttam az egyik újságosnál régi Garfield magazinokat. De egészen régről, 1992-es is volt. Vettem két számot, majd mentem a Sugárba, ahol a találkozó volt. Már összegyűltek az emberek, voltak egy néhányan. Bár nem jött el mindenki, akinek szóltam, de így is összejött az, hogy nemcsak Pokémon volt, hanem Mariós, meg mindenes. Hiszen volt Mario Kart és Smash Bros. is. Bagszitól kaptam cuccokat, újra Super Mario van a Mekiben, és kértem, hogy vegye meg nekem, ugyanis Békéscsabán nemrég zárt be, így csak segítséggel tudom megszerezni a figurákat. Meg hozta az Irigy Hónaljmirigy: Fetrengés kazettát is, amit a vaterán vettem meg. Ellenértékének kiegyenlítése után leültem a többiek közé, és beszálltam én is a buliba. Eleinte a StreetPass-okat néztem, majd játszottam egyedül is, meg többedmagammal is. Egyedül főleg a Mario Kart: Super Circuit és Mario Kart DS volt terítéken, csoportban pedig a Mario Kart 7. Most nem voltam olyan jó csoportban, rendszeresen hátul végeztem, egyszer voltam harmadik helyen, de az is olyan volt, hogy végig vezettem, de a végén... No de jó buli volt, főleg az volt a legmenőbb, amikor mind a három Attila Koopa Troopát választott véletlenül. A Mario Kart: Super Circuit-ban tovább gyűjtögettem a serlegeket, a Mario Kart DS-ben, mert időmérőn csiszoltam a tudásomat. Nehéz-nehéz, főleg, hogy függ a kocsitól. Vagy gyors egyenesben, vagy jól veszi be a kanyarokat. A kettő nem mindig jár együtt.

Érdekes, hogy akkor is kisebb összejövetel alakult ki, amikor kiterítettem a Garfield magazinokat, amiket most vettem, és beszélgettünk róla. Vittem magammal a hiányzó Garfield magazinok listáját egy papíron, úgy lesték, mintha a gyűjteményemet mutattam volna. Lehet, hogy kéne Garfield találkozót is szervezni? Esküszöm, megfordult a fejemben.

Hát lényegében ennyi. Meglepő (ugyanakkor érthető) volt, hogy bagszi 16:15 után véget vetett a találkozónak, ilyet ezelőtt soha nem csinált. Így elértem a 17:10-es vonatot, azzal mentem haza. Vettem megint Gyrost a keletinél, de nyomatékosan megkértem, hogy ne legyen csípős, nem szeretnék úgy járni, mint jómúltkorában. A vonaton Garfield-ek olvasgatása mellett befejeztem a Csernus Imre könyvet. 24 óra alatt elolvastam a Bevállalja? könyvet. Volt egy pár dolog, amin hangosan felröhögtem. Azon is, amikor Csernus írta a gondolatait, és az egyikre írta, hogy mind a ketten röhögünk, de biztos, hogy nem ugyanazon. Én egy harmadikon. Mindenestre amellett, hogy sokat tanultam belőle, szórakoztatott is.

De ez a találkozó most így sikerült. Fényképeket még nem tudom,hogy kitegyem-e, ugyanis eléggé rosszul sikerültek. Nekiállok majd szelektálni, mert azért van egy néhány, ami jó, csak nem sok. Pénteken bevittem a munkahelyre a fényképezőgépet, mert az egyik munkatárs fényképészként dolgozik, és megkértem, hogy segítsen, hogyan tudom beállítani optimálisan, hogy jó képeket csináljon. Adott jó tippeket, amivel sikerült is néhány jó képet csinálni, de a találkozón odaadtam bagszinak, tegyen már egy kört a fényképezőgéppel, azt funkcionálisan használva. Körbe ugyan nem ment, de megnézte, és arra jutott, hogy rosszul fókuszál a fényképezőgép. Megérett már a dolog egy új gép vásárlására?

No majd az 50. találkozóra, mely 2015. december 5-én lesz. Nagy buli lesz, mindenki jöjjön el, mert én mondtam!

Suara: Kizuna album kritika

Újra minden éjjelem és minden nappalom Suaráról szól, mióta belehallgattam az új lemez dalaiba. És megtettem a csodát, előrendeltem, annyira lázban égek tőle, hogy minden róla szól most nálam. Most pedig ráhangolódásként álljon itt egy kritika egy albumáról, mely nagy hatással volt rám. A Kizuna 2009-ben jelent meg, ez a harmadik stúdióalbuma az énekesnőnek. Ami elöljáróban elmondható, hogy kicsit kuszára sikeredett, így összességében kicsit lejjebb van, mint az előző két album, a Yumeji vagy a Taiyou to Tsuki, viszont vannak rajta olyan dalok, melyekre tényleg nincs rá szó, hogy mit jelent nekem, és ezek a magasba emelik az albumot. Inkább az, hogy nem alkot az album egy egységes egészet, mint az előzőek. 12 dal hallható a korongon, de milyenek?

1. adamant faith: Az Utawarerumono OVA openingje korántsem lett annyira erős, mint a 26 részes animesorozat openingje, a Musouka, sokkal inkább a bája miatt szeretteti magát. Szerényebb a hangszerelés és az énekesnő éneke sem annyira erős. De ha megérezzük a hangulatát, és valóban meghalljuk, hogy miről szól a dal, akkor nagyon rá lehet kattanni. 9/10
2. Free and Dream: No, ebben meg már vulkánként tör ki Suara! Nem láttam a Tears to Tiara animét, de állítólag nagyon bohókás és humoros, ezt az oldottságot hallhatjuk a dalban. Sikerült is rendesen visszaadni. Nem csoda, hogy a dalból készült kislemez az énekesnő második legsikeresebb kislemeze. A rock zene távol áll tőle, de nagyon jól helyt áll ebben a dalban. 9/10
3. Kanojo no Senaka: Nagyon szeretem az olyan dalokat, amiben semmi komoly nincs, nagyon talán még a téma sem fontos, csak úgy szól a zene és az ének a maga egyszerűségében. Ez is ilyen. Én ezt hívom "easy listening" dalnak, ami semmit nem akar mondani, nem akar konkrétan érzelmet kelteni, csak ellazít, és kihozza belőlem azt a jó értelmemben vett egyszerűséget, amikor nem bonyolítom túl a dolgokat, csak vannak, ahogy vannak, és úgy szeretek bennük mindent. 8/10
4. Mai Ochiru Yuki no You ni: Azon Suara balladák egyike, mellyel nem tudok azonosulni. Szerencsére kevés ilyen van, és erre is azt mondom, hogy szükség van rá. Egyrészt meg összességében emeli az énekesnő repertoárját, másrészt meg beleillik a WHITE ALBUM animébe, annak az ending dala. Ezt az animét speciel láttam, egész jó volt, szép balladával. Amikor megy, akkor meghallgatom. de ismétlőbe soha nem rakom. 7/10
5. TOKIO-days: Hasonlóan egyszerű, mint a Kanojo no Senaka, csak olyan érzésem van, mintha akarna valamit mondani, de mégsem. Pedig van hangulata, érzem a dalban, hogy van mondanivalója, csak nem tudom meghallani. De ettől még kellemes dal, szeretem hallgatni. 7/10
6. Mata Aeru Sono Hi Made: Na ez már egy fokkal izgalmasabb, azt érzem, hogy felkészít a komoly dalokra. Amik bizony ezután jönnek. Izgatott várakozást hallani a dalban, amikor már csak pár perc van a nagy találkozásig, a mindent betöltő boldogságig. Ennek a várakozásnak minden kellemes pillanatát segít megélni a dal. 9/10
7. Friends: Szinte felrobban ez a dal az előzőekhez képest. Nem is Friends, hanem Lover címet kellett volna kapnia, akkora szenvedély van ebben a dalban. Nagyon felráz, rengetegszer hallgattam már a számot. Nem kifejezetten rock dal, úgy tudom, ezt hívják powerful pop zenének. Az biztos, hogy Suara nagyon otthon van benne, és az Oszakai nyelvjárása az, ami még egyedivé teszi a dalt, itt nagyon hallani. 10/10
8. Crystal Tears: Nyugis, kellemes dal, nekem már túlzottan is andalító. Inkább a zene a domináns, az éneket egyáltalán nem tudom visszaidézni. Így ez az a szám, amiről a legkevesebbet tudok beszélni. Annyi maradt meg bennem, hogy érzelmileg varázsol a zenéje, érzelmek vannak benne. Csak az ének miatt problémás. 7/10
9. Shunkashuutou: Na ez az a dal, ami biztosan amíg élek, ott lesz az örökös Top 100-as lista élbolyában. Hihetetlen katarzis élmény volt, tökéletesen magamra ismertem a dalban hallható érzelmekben. Nyilván megkapja a maximális pontszámot, de nem lehet pontszámokkal kifejezhető ki az a földön túli érzés, amit a világ egyik legszebb balladája nyújt nekem. 10/10
10. Hana Kotoba: Ez is nagyon szép ballada, nagy hatással van rám, de nem annyira, mint az előző. Nehézségekről szól számomra ez a dal, és az abból fakadó változások fájdalmairól. Ezt a dalt inkább akkor jó nekem hallgatni, amikor még nem történt meg a baj, mert reményt ad (inspirál) a változásra, hogy ne kerüljek bele. Szép szám, nagyon. 10/10
11. Utsusemi: Újabb ballada, de ezt nem szeretem hallgatni, mert ez már nemcsak a bekövetkezett rossz időszakot juttatja eszembe, hanem a beletörődést, és hogy már nem lehet változtatni. A keserűség és az abból fakadó negatív energia sokat ront a dal értékén, sőt kimondom, nekem túl kell élni, amikor hallgatom. A fokozatos halkulás a dal végén meg a szép időszak halálát szimbolizálja számomra, és onnan már nincs kiút. 8/10
12. Tenshi ga Miru Yume: Egy balladacsokor után egy rock dallal zárni az albumot, nem semmi. És főleg azért nagyon jó ötlet, mert a dal hihetetlenül optimista. Egy angyalt látott álmában, mely megmutatta neki az utat, erről a megvilágosodásról szól a dal. Az a dinamika, ami a refrénben hallható, nagyon lázba hoz, valahányszor hallom. A nagyon erős gitárszóló pedig azt az erőt szimbolizálja, amit ez a megvilágosodás ad. Eszméletlenül erős dallal zárul az album. Útravaló: hatására azt érzem, hogy mindig van esély újrakezdeni. 10/10

Nem véletlen, hogy csak az utolsó számot értékeltem szakmailag, ugyanis Suarát nem azért szeretem, mert dalaiban olyan gitárszóló van, hogy hajamat eldobom, vagy a dobjátékot veri a szívem, hanem az az érzés, amit az énekesnő ad, a hangulatvilág. És az utóbi időkben még értékesebbé vált az énekesnői jelenléte, ugyanis többen is mondták, hogy iszonyúan technikás az éneke, szakmailag is nagyon jól képzett a hangja. Megmondom őszintén, ilyeneket nem mindig hallok meg, inkább akkor veszem észre (és zavar) ha már túlzottan csinált az az énekhang. De talán pont így jó, hogy Suaránál nem hallom, mert hiszen annak ellenére, hogy mennyire technikás, mégis spontánnak hangzik az éneke, az nagy szakmai tudásra vall. Sokkal inkább a jellegzetes mély hangja az, ami megfogott, ez japánok között nagyon ritka. És az, hogy ennyire tudok azonosulni az érzésvilággal, amit énekel.

Az album tehát nagyon jó, egyetlen komoly bajom van vele, hogy a dalok együtt nem alkotnak egy teljes egészet, így nem érzem azt, hogy az albumnak "történetvezetése" van. Pedig az nálam nagy erény, ha egy lemez történetet mesél el a dalok által. De az nagyon jó, hogy vannak kiváló dalok is, ez nagyon megemeli az album értékét, viszont mindegyik más Suara albumnak van története, ezért ez a lemez a leggyengébb tőle.

34/40

Második előrendelés?

Ahogy írtam korábban igencsak eseménydús lesz az őszi japán zenei szezon, hiszen sok olyan album és kislemez fog megjelenni, ami a kedvenc előadóim egyikétől van. Suara weboldalán bele lehet hallgatni az új albumának néhány dalába, és teljesen kész voltam... Nekem ez az album KELL! Minden idén korábban megjelent albumnál volt olyan, hogy megszokni, elfogadni, de ez az album tökéletesen olyan lesz, mint a "régi időkben" (néhány éve). Nagyon úgy néz ki, hogy Suara új albuma kompromisszumok nélküli lesz, és tudja hozni azt a színvonalat, amit megszokhattunk tőle, amiért annyira szeretem őt! És az első CD teljes lesz, tehát nem 6 dalt fog tartalmazni, hanem 13-at. A második lemez marad 5 számos, de azért így is teljesen másképp fest már a dolog. Frissítettem is az album Generasia oldalát. Meg tudnám oldani anyagilag, hogy megrendeljem a CD-t, az amit az árából tudnék venni, az feláldozható. Nagyon szeretném, mert nagyon hiányzik már végre egy kompromisszumok nélküli, japán album, melyre a kiváló jelző sem eléggé kifejező. És nagyon úgy néz ki, hogy ilyennel lesz dolgom. És akkor ez lenne a második előrendelésem. Az első Okui Masami: i-magination CD volt 2009 végén, 2010 elején.

Több lehetőség is van, egyelőre úgy néz ki, hogy a CDJapan lesz a legolcsóbb. Mindenképpen a Limited Edition CD-t szeretném, mert a második CD dalai is nagyon jók. Nem akartam elhinni, hogy a Shunkashuutou is újra helyet kap egy albumon, azt hittem, hogy valami feldolgozás, de amikor belehallgatva hallottam, hogy az eredeti, igencsak elérzékenyültem. Mennyi emlék kötődik ehhez a dalhoz... És egyik szebb, mint a másik. Szóval, a CDJapan. Csak egy dolog vet vissza, hogy megemelték a postaköltséget. Eleddig 750 jen volt a sima légiposta, most 1.150 jen lett. Rákérdeztem a karaoke fórumban, Leea adott egy linket, ahol ki lehet számolni, hogy adott tömegű csomag szállítása mennyibe kerül. Nagyon hasznos. Szóval itt azzal szembesültem, hogy egy CD szállítása légipostával 1.090 jen lenne. Úgyhogy tényleg van drágulás. Viszont a CDJapannél nem kell az adót kifizetni, így a kedvezmény mértéke 7,41% (8% az adó, de mivel magasabb értékből vonjuk ki, ezért a kedvezmény mértéke kisebb). Nagyon izgatott vagyok, és olyan szintű lázban japán zene miatt, amit nagyon régen nem éreztem. És a belső hang... Az intuíció... Rosszra csábít, az édeni rosszra... És hallgatni fogok rá, mert érzem és tudom, hogy az új Suara album a mennyekbe juttat. Úgyhogy vigyázz Suara: Koe [Limited Edition] album, mert jössz hozzám!

Néhány régi Garfield képsor – 8. rész

Legyen megint Garfield, mert de. Most inkább régiek lesznek. Vannak amúgy az újak közül is nagyon jók, de manapság másfajta poénok dominálnak, mint régen. És inkább a régiek tetszenek nekem. De inkább lássuk őket.

Sosem késő megismerni a való világot:

- Óó, milyen szép nyakkendő.
- Mi vagy te? Őrült vagy ilyesmi?
- Néhány ember nem valami kedves, igaz Garfield?
- Üdvözöllek a Föld bolygón, Jon.

Mirelit macska 35%-os kedvezmennyel kapható!

- Egy fagyasztott lasagna
- Két fagyasztott pizza
- Egy fagyasztott tészta furcsaság

Hogy Garfield nem tudja kivárni, amíg elkészül a kajája...

Kisgyerekkel bármilyen poént is csináljanak, csak jól sülhet el.

- Garfield, ő az unokatestvérem, Judy, és a gyerekei. Tammy és Stevie
- LABDA! LABDA!
- Figyelitek? Ezek Stevie első szavai!
- És az utolsó is.

Ez a poén magyarul ütött nagyot. A Semic Interprint fordítója nagyon jól kitalálta, erre emlékeztetett, ezért kerül ez ki.

- Reggelt, Hon!
- Reggelt, Irma!
- Elég?
- Mi ég?
- Néhány embernek segítségre van szüksége.

Úgy a szép, ha mindenki boldog a maga kis világában.

A mértékegység a miénkre lesz átváltva. De a mérleg is hatalmas találmány a Gardield képsorokban.

- Jól csinálom, RX-2?
- Emlékszel arra az egy kilóra, amit leadtál a múlt héten?
- Igen.
- Visszajött, csak erősítésért ment.

Azt hiszem régen ez úgy szólt, hogy visszajött, csak elment a barátaiért. Ez sokkal jobban tetszett, de akkor tartsuk magunkat az eredeti szöveghez.

Garfieldre, a Stylistra bármikor számíthatunk.

- Unom magamat, Garfield.
- Új külsőre van szükségem.
- Nem erre gondoltam.

Számtalan példa van arra, amikor Garfield megtréfálja Jont, de amikor Jon tréfálja meg Garfieldet, azt aranyba kell foglalni.

- Hmmmm...
- Ez az az éjszaka.
- Itt az idő kilopózni a hűtőhöz egy éjszakai nasira.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

És az se semmi, amikor Jon Garfieldet használja fel csajozási igényeihez.

- Hé, te!
- Kopj le!
- óó, de csinos madár.
- Szeretem azokat a férfiakat, akik szeretik a madarakat.
- Mit csináltok ma este a madaraddal?
- Meg akarod simogatni a papagályomat?
- Beszél?
- Tudnék mesélni, hölgyem!

És most ugorjunk nagyot az időben, a közelmúltba. Nem tudtátok, hogy Garfieldnak van bírói végzettsége?

- GARFIELD!!!
- Igen?

Garfield arculatáért bizony sokat milliókat fizetnének.

- Segítség!
- Üldöz egy macska!
- Eladtam neki a franchise-omat.

Valóban találó ötlet a névváltoztatás.

- Tonhal!
- Igen. Így kellett volna elnevezzelek.
- Jobb lett volna, ha nem téves riasztás lett volna.

Nintendo 3DS statisztika – 2015. szeptember 28.

Régen tettem közzé a Nintendo 3DS statisztikát, a legújabb Top 10-es listámat, amivel legtöbbet játszok. Csak hogy ne felejtsem jó szokásom, itt van:

Lépések száma: 458.965

1. Mario Kart 7 - 17:23
2. Mario's Picross - 11:17
3. Nintendo 3DS Sound - 11:15
4. WarioWare, Inc.: Minigame Mania - 7:21
5. StreetPass Mii Plaza - 5:15
6. Mario Golf - 4:21
7. Super Mario Bros. 3 - 3:31
8. Nintendogs + Cats - 3:12
9. Super Smash Bros. for Nintendo 3DS - 3:07
10. Nintendo eShop - 2:54

És beneveztem a Nintendo Magyarország által szervezett Super Mario Maker nyereményjátékba. Nagyon bizakodó vagyok, hogy nyerek, a főnyeremény egy limitált kiadású Super Mario Maker játék. Érzem, hogy az enyém lesz, és meg fogom nyerni! Holnapután lesz a sorolás, alig várom. :)

Vélemények az éX-Driver OVA dalokról

Nem nagy szám az éX-Driver, nem is néztem végig a 6 részes OVA-t, mert bár elvileg a sebességről meg autósüldözésről szól, maga a történet nem valami dinamikus. Meg persze csak a zene miatt érdekel, hiszen az opening előadója a JAM Project, méghozzá az első két kislemezük szól az éX-Driver-höz, az első az OVA-hoz, a második pedig a mozifilmhez. És vannak annyira jók, hogy inspiráljanak arra, hogy megnézzem a sorozatot. Csak megint felfedeztem egy furcsaságot. Szinte mindig csalódtam azokban az animékben, melyek dalait a kedvenc előadóim éneklik. Némelyik már nem is B-, hanem C-, rosszabb esetben D-kategóriás sorozatok. Egy-két részt megnézek belőlük, hogy éppen tudjam miről van szó, és ezzel abba is marad a dolog. Ez is magyarázat lehet arra, hogy miért nem ismertek ezek a dalok és az előadóik. Az éX-Driver még éppen belefér a B-kategóriába, mert azért el tudom képzelni, van olyan, aki megszereti, de csodát tényleg nem kell várni tőle. Hat számot ismerek a sorozatból, ezeket venném most nagyító alá.

1. JAM Project - Kaze ni Nare: Az OVA opening dala, a legelső JAM Project szám, ezzel debütáltak. Már itt is megmutatták, hogy mire képesek, hogyan képzelik el a zenei karrierjüket. Bár egyelőre Matsumoto Rica erőteljes hangjával van lehetőségünk megbarátkozni. Már szólókarrierjében is vannak olyan dalok, melyekben erősen énekel, de igazán a JAM Project-ben mutatta meg, hogy mire képes. Nő létére hű az együttes alapelvéhez, és hangja alkalmas a powerful pop, rock stílushoz. A dalt még érdekesebbé teszi a többi tag rappelése. És az érdekes japán-angol tudás... Vajon honnan vették a "NOBODY CAN BE WINDS!" szöveget? Még logikával sem nagyon lehet értelmet találni neki. Mindettől függetlenül szívesen hallgatom ezt a számot. 8/10
2. JAM Project - CRAZY REVOLUTION: És most Kageyama Hironobu mutatkozik be az OVA egyik insert dalával. Ha jól emlékszem, a 3. részben hangzott fel, de nem vennék mérget rá. Egyébként egyedi dal, Kage-chan éneke a '60-as, '70-es évek könnyed rock 'n roll stílusát idézi. Maga a dal is könnyedebb, énekével pedig emeli ezt a hangulatot. De ez a dal nem kifejezetten szóló, többet énekel Matsumoto Rica, aki nagyon megerősíti ezt a dalt, hiszen Kage-chan a maga könnyed énekével kellemessé teszi a hangzást, majd jön a Pokémonok legnagyobb tanítója az erős hangjával nagyon odateszi magát. Persze igyekeztek tartani a fokozatosságot, a bridge-et, ketten közösen éneklik, majd a refrént veszi át az énekesnő teljes egészében, és ott már nem tartja vissza magát, ami csak kijön belőle. Kicsit elüt a megszokott JAM stílustól, de szerethető a szám nagyon. 8/10
3. MILK - Sniper: Talán azért is, mert nagyon nehezen sikerült megszerezni a kislemezt, de nagyon szeretem ezt a számot, pedig stílusban jelentősen eltér a JAM Project-től. A MILK egy duó, melyet egy testvérpáros alkot. A két lánynak nincs kifejezetten nagy énekhangja, a dal is tipikusan olyan, amit nem a minősége, hanem a hangulata miatt szeretünk meg. És soha nem rejtem véka alá, hogy nálam a hangulat fontosabb, mint a minőség, és hangulat tekintetében elsőszámú, nagyon szeretem hallgatni. Énekben nincs nagy hangterjedelem, de amiben énekelnek, az hibátlan. 9/10
4. Endoh Masaaki - DESTINY: Ebben a dalban viszont minden összeáll. Endoh Masaaki ismét megmutatja mit tud, de ami igazán szerethetővé teszi a számot, az az egyszerűsége. Nincs túlbonyolítva, és ez ad egyfajta bájt a dalnak, mert az elejétől a végéig rendkívül vidám, szinte énekelteti velem, és az egyszerűsége nagyon oldottá tesz. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy Endoh Masaaki a komolyabb hangszerelésű dalokat preferálja, mégis otthonosan mozog ebben is, és élmény hallgatni, hogy ennyire önmagát adja. A refrének végén meg vele kiáltjuk, hogy "JUST DO IT!" 10/10
5. JAM Project - Danger Zone: Leginkább ez a dal tévesztett meg, amikor azt hittem, hogy mennyire dinamikus sorozat lehet az éX-Driver. Hihetetlen dinamikus, gyors dal, akár a Forma 1 betétdala is lehetne. Ebben sem vesz részt mindegyik tag, Endoh Masaaki és Sakamoto Eizo duója ez a szerzemény, és nagyon kemény lett. Tényleg ember legyen a talpán, aki utánuk tudja csinálni. Az elején hallható szintetizátor szóló megadja a féktelen száguldás érzetét, hogy teljesen átadták magukat a sebességnek, és semmi nem számít. Beindítja a dalt, és nincs megállás egészen a végéig. Aki szereti a keményebb rock zenét, és a dinamikus hangzást és éneket, annak kötelező ismerie ezt a számot! 10/10
6. M Rie - It's Emotion: Ezt a dalt ismerem a legkevésbé a 6 közül. M Rie a MILK egyik tagja. Igazából kellemes dal, de amíg nem hallottam a Sniper-t, addig többet nem is jelentett nekem. Most tudom értékelni, mert az OVA ending dala teszi teljessé ezt a dalt. Vannak benne hangszeres érdekességek, de a dal önmagában nem nagy szám, tényleg csak az együttesként felénekelt dallal együtt válik igazán értékessé, mert van mihez kötni. De ennek a dalnak az egyszerűsége azért nem értékelhető igazán, mert az ének sem nagy szám. De a többi dal mellett elmegy, meg lehet hallgatni. 6/10

Összességében nem egy nagy durranás az éX-Driver zenei repertoárja, nem annyira monumentálisak, mint például a Slayers vagy a Neon Genesis Evangelion sorozatok dalai. Ezek a dalok azoknak fog igazán tetszeni, akik értékelik a fent felsorolt előadók munkáját, hiszen ők tudják igazából, hogy mit jelentenek például a JAM Project vagy Endoh Masaaki diszkográfiájában ezek a szerzemények. Természetesen ettől függetlenül bárkinek megtetszhet, ha meghall a dalokban valami különlegeset magának. Ha nincs is jelentőségük a japán zenei iparban ezeknek a számoknak, a szívemben igazán különleges helyet foglalnak el, és mindig öröm lesz hallgatni őket.

Néhány régi Garfield képsor – 7. rész

Ismét Garfield, hiszen mindenki szereti, főleg én. Most inkább a '90 utániak lesznek többségben, de azért egy-két régi is belefér. Íme:

Vajon tudjátok-e Jon hány éves volt 1980-ban? Na és mitől függött, hogy épp annyi éves?

- Mondtam neked, hogy 29 éves vagyok Garfield?
- 30 éves lennél, de egy évig beteg voltál.
- 30 éves lennék, de egy évig beteg voltam.
- KIRÁLYSÁGOMAT EGY ÚJ CSATTANÓÉRT!

Hát igen, megvan a hátránya annak, ha valaki túlságosan jól ismer valakit.

Azért ha Garfield és Ubul összefognak, abból nagy dolgok születhetnek.

- Utálom, amikor ezt csinálják.

Ha úgy vesszük, mindennek van jó oldala.

- Csodálatos lehet butának lenni.
- Ubulnak minden nap szombat.

Ha rossz a TV, Garfield menthetetlen.

- A fenébe! Nem vált csatornát!
- A TV elromlott, Garfield.
- Tessék, időtöltésként olvass könyvet.
- A fenébe! Nem vált csatornát!

A legjobb időtöltésnek legjobb módját sorsolta ki magának.

- Rendben van, ha fej, TV-t nézek, ha írás, ágyban maradok.
- Hééééé, gyerekek!

Jon végre a sarkára állt!

- Én vagyok a ház ura, mert intelligencia-fölényem van.
- Fordítva vetted fel a nadrágodat!

Fogadjunk, hogy nem is vettétek észre, amíg Garfield nem szólt!

Hát ott tényleg nagyon hideg van.

- Kimegyek egy kicsit.
- Brr... De hideg van ott.
- A hűtőben voltál!

Végülis, ha van indok arra, hogy éppen ott volt.

- Hé, kukac... kukac?
- Igen?
- Azt hittem, hogy ez a főbejárat.
- Az is
- A garázst sepregetem.

Ilyen poént én is gyakran csinálok a valóságban.

- Ha bárki kérdezi, kergetlek téged.
- OK
- Kerget engem.

Minden csak megbeszélés kérdése.

Jon lassan megérzi a párkapcsolat valódi szépségeit.

- Van egy antik babakiállítás a belvárosban.
- Rendben, menjünk hát!
- Megyek a kabátomért!
- Tényleg meg kell, hogy állíts, ha ezt csinálom.
- Üdvözöld Betsy Wetsy-t a nevemben is.

És mégis agglegény maradt.

- Lassan itt van az évnek az a szakasza Garfield.
- Tényleg megejthetnénk a tavaszi nagytakarítást.
- Tessék.
- Agglegények vagyunk, édes!

Valóban erős az az album?

Még tegnap kezdtem el írni az előző postot, ma fejeztem be, így volt lehetőségem hallgatni az új JAM Project albumot, mely a JAM Project 15th Anniversary STRONG BEST ALBUM MOTTO! MOTTO!! címet kapta. Egyszer hallgattam meg, és rettegésben élek afelől, hogy nem is lesz rendszer lesz belőle, ugyanis egy szó jutott eszembe, miután végighallgattam az albumot: Fáradt. Bár azt hozzá kell tenni, hogy nagy bátorság self cover albumot csinálni, hiszen vagy vissza kell adni az adott dal hangulatát vagy új hangszereléssel új értelmet adni neki. Ahogy azt sejtettem, nem nagyon lesz hangszerelésben újdonság, szinte ugyanolyan maradt, mint az eredeti. Viszont az énekkel komoly problémáim voltak. Természetesen magával a hanggal nem volt semmi gond, még mindig úgy énekelnek, hogy ember legyen a talpán, aki utánuk tudja csinálni, de már nem hűek eredeti elveikhez. A megszokás hallatszik az énekükben, mintha nem élveznék már az egészet. Nincs benne tűz, itt-ott szinte hallani, hogy tényleg elfáradtak, és néhány kivétellel sem új értelmet nem adtak a daloknak, sem az eredeti hangulatot nem tudták visszahozni. Persze vannak üdítő kivételek, például a CRUSH GEAR FIGHT!! és a SOULTAKER nagyon jók lettek. Lehet, hogy azért hallatszanak azok nagyon jónak, mert egyrészt régi dalok, másrészt meg más felállásban énekelték fel annak idején, így az azóta három új taggal félig újnak hatnak a dalok. Mindenesetre ezek nagyon tetszettek. Jó volt még a TRANSFORMERS EVO. csak hogy egy újat is említsek. Viszont például a Rescue Fire, a Crest of "Z's" vagy a Rocks nagyon gyengék lettek. És tényleg azt gondolom, hogy ha nem újulnak meg, akkor jobb lenne, ha abbahagynák - akármennyire is keményen hangzik - mert megszokásból nem lehet énekelni. Nem véletlen, hogy minden énekes, zenész, színész, stb. aki igazán szereti, amit csinál, azt nyilatkozzák, hogy sok év után is izgulnak egy-egy fellépés, színdarab, felvétel előtt. Különben már rég abbahagyták volna. Ez így is van rendjén. A JAM-nek is meg kéne újulnia, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy az egyre csökkenő eladások egyre inkább tükrözik a lelkesedést, ezzel együtt a minőséget is.