Egyes fokozat teljesítve

Sikerült elérni az első nagy célomat az alakformálásban, elértem a 22-es BMI-t.

Egészen pontosan 21,92 volt ma reggel. Soha ilyen alacsony nem volt. Ehhez 64 kg társul. És persze örült a Wii Fit U is.

De persze ezzel még nincs vége. Azért határoztam meg a 22-es testtömegindexet első fokozatnak, mert amikor először lett Wii Fit-em, tudtam meg, hogy a 22-es testtömegindex az ideális az ember számára.

Ez minden bizonnyal így is van, és nagyon örülök, hogy ezt sikerült elérni. Azért a vonaldiagramból látható, hogy nem volt könnyű ezt elérni. Hegyen-völgyön át vezetett az út a célig. Mert ugye az, hogy minden egyes nap mozgunk, és keveset eszünk, nem jelenti azt, hogy szigorúan monoton csökken a testsúlyunk.

Tehát elégedettség van, hogy ezt sikerült elérni, léphetünk a kettes fokozatra, ami nem más, mint a 12-14% közötti testzsírarány. Ez se lesz könnyű, mert ahogy mondani szokás, az ördög a részletekben rejlik. Még azért nem ideális az alakom, mert a izomból is fogytam, nemcsak zsírból. De ami kellemes meglepetés, hogy a zsigeri zsír lement 10 alá, ami azt jelenti, hogy a belső szervek között is olvad a zsír. De hogy az össz testzsír még 18,4%, jelzi, hogy van még dolgom magammal. Ezért igaz az, hogy a BMI nem minden.

Következő célként állítottam be Wii Fit-en a 60 kg-ot. Ahogy írtam korábban, most nem foglalkozok az izomfejlesztéssel. Kell, amennyit csak lehet, igyekszek azzal is foglalkozni, de most a teszsírszázalék normalizása a prioritás nálam. Ha az megvan, akkor teljesítettem a kettes fokozatot. Utána jöhet az izomfejlesztés, és akkor aztán tényleg...

És hogy mi a haszna az eddig elért eredménynek? Könnyedebben mozgok, jobban a testem ura vagyok. Gyorsabban futok, könnyebben sétálok, kicsit hajlékonyabb lettem. Ebben leszek még jobb, tehát nemcsak azért fontos az alacsony testsúly és a jó izomzat, hogy összehangban legyek a belső képemmel, hanem hogy könnyebben mozogjak és jobban ura legyek a testemnek. Ez a kettő együtt elég löketet ad ahhoz, hogy tovább csináljam, és a testtömegindex olyan mélységeit tapasztaljam meg, amit még soha előtte.

Intelligens virágok himnusza

Azóta nem játszottam érdemben a Super Paper Marióval, amióta egyszer végigjátszottam. És bizony annak már vagy 14 éve. Maga a játék nem lett annyira jó, mint a többi Paper Mario, nem tudok jeleneteket visszaidézni belőle.

Kivéve egyet, de azt nagyon! Az 5. fejezetet. Az önmagában hatalmas ötlet volt, hogy intelligens virágok, aka. Floro Sapiens okoztak galibát, és rabolták el az ősembereket. Már azon könnyesre röhögtem a szemem, hogy virágok fogják és embereket rabolnak el. Mariónak meg persze ki kell szabadulni. De amilyen zenét komponáltak hozzá, az valami zseniális!

Emlékeim szerint két fő részre osztható az 5. fejezet. Először, amikor a virágok elrabolják az ősembereket. A közeg ebből következtethetően erősen őskori feeling, mondhatnánk egy alternatív történelem. Vajon milyen világ lett volna, ha nem dinoszauruszok voltak az uralkodó állatok, hanem virágok voltak az uralkodó élőlények. Jobban jártunk volna akkor? Annak fényében, hogy embert rabolnak el, aligha hinném, de a zene kedélyes mivolta (és persze a grafika) nagyban oldja a hangulatot.

Maga a jelenet önmagában nagyon vicces volt, de a zene csak még jobban emelte a hangulatot. Van benne egy olyan kettősség, hogy a hegedűhangzás (annak hallom, egyébként kötözzenek fához, ha tényleg hegedűvel vették fel a főtémát) ad egy kis komolyságot a zenének, de a közben hallható fúvós hangzás (nem akarok furulyahangzást mondani...) egy ilyen vicces "pánik"-hangulattal fűszerezi meg a zenét, hogy "jaj, elrabolták az ősembereket! Ki fogja őket kiszabadítani?". Meg nagyon tetszenek az apró, ötletes megoldások, amivel tartalmasabbá tették a dalt.

A második részben, még végig kell menni a Floro Sapiens titkos bázisán, egy barlangon, aminek ugyan hasonló hangzású zenéje van, a hangulata mégis teljesen más.

Csak azért barangoltam olyan sokat, néztem körül ebben a barlangban, hogy minél többet hallgassam ezt a zenét! Ez valami zseniálisan megkomponált dal. Ad egy kellemes nyugodt érzést, ami kiválóan alkalmas terepszemlére. Ez önmagában emlékezetessé teszi az 5. fejezetet.

A zene hihetetlenül tartalmas. Mindig amikor elmerülök a hallgatásában, felfedezek bennek újabb apró elemeket, amik csak még teljesebbé teszik a dalt. És annyira dallamos, jellegzetes, hogy sehogy nem megy ki a fejemből. És milyen érdekes, hogy hány kiváló játéknak van nagy hatású zenéje, de sehogy nem tudom befogadni őket. Hiába jók, vannak nagyon jól megírva, ha sablonosak, nhezen tudom megjegyezni. Egyik se annyira saját, mint a Nintendo zenéi. A Nintendo minden időszakából lehet nagyon jó zenéket találni, amiket biztos, hogy első hallásra megjegyzünk és magunkévá teszünk. A Super Paper Mario zenéjét is biztos, hogy jobbára csak szintetizátorral vették fel, és mégis a "hangszereléssel" és a dallamvilággal mindent vittek.

Csökkenő testzsírszázalék

Viszontagságos és hiábavalónak tűnő próbálkozások után múlt vasárnap végre lement az a nyíves zsigeri zsír 11-es értékről 10-re. Ez az, amit mintha odaszögeltek volna a 11-es értékhez. Hosszú hónapokon át, akárhogy imádkoztam, könyörögtem, rószafüzéreket mondtam, egyszerűen nem volt hajlandó elmozdulni onnan. Ennek lett vége múlt vasárnap, amikor végre elindult lefelé.

Ahogy olvastam, zsigeri zsír az, ami a belső szervek között található meg. És tényleg makacs, úgy olvastam, hogy nagyon nehezen olvad le az emberről. Úgyhogy valószínűleg még egy hosszas nekibuzdulás kell ahhoz, hogy 10 alá menjen le, és végre az ideális értéken legyen.

Ahogy látható, a BMI 22,9-es értéken van, tehát bőven ideális értéken belül. Ahogy a Xiaomi saját programja szerint a testzsírszázalék is bőven az ideális értéken van a maga 18,8% százalékával. Bár más weboldalak némilag árnyalják az összképet. A mitsportoljak.hu weboldal szerint ezzel épp, hogy elértem az ideális mérték felső határát. A férfiaknál 15-19% közötti érték van rendjén, de ahhoz, hogy látszódjon, hogy hosszú éveken át sportoltam, ahhoz 12-14% között kell legyen. Hasonló értékeket ír a webbeteg.hu is, bár nem ennyire részletesen, mint a mitsportoljak.hu oldal. Találtam egy testzsírszázalék kalkulátort is, de ez eléggé hasraütés-szerűnek tűnik. Nem hiszem, hogy néhány egyszerű adatból ezt meg lehet állapítani, mert aki keveset mozog, attól még lehet ideális testtömeg mellett magasabb a testzsír aránya.

Tehát van még dolgom, de elégedetté tesz az, hogy látom magamon az eddigi munkám eredményét. Mindig egy kicsivel vékonyabb vagyok, ami nekem nem azért fontos, hogy tetszek másoknak, vagy mert ezt diktálja a média, a fogyasztói társadalom, hanem így leszek harmóniában a bennem lévő belső képpel. És azért vagyok elégedett, mert látom, hogy közelít a valóság az ideális képhez. Mert egyébként nemrég tettem egy nagy lépést az önelfogadás felé, méghozzá azzal, hogy valid álláspontnak tartom azt, ha úgy döntök, hogy abbahagyom az egész fogyást, kajákkal élvezem az életet, és egyszer csak 100 kg leszek, ahogy azt is, ha tovább folytatom a megkezdett utat. Azért döntöttem az utóbbi mellett, hogy összhangban legyek a belső képemmel.

Mellesleg igencsak meg kéne küzdenem azért is, hogy 100 kg legyek, mert most a 170 cm-es magasságomhoz 66 kg tartozik. És azért 34 kg-ot hízni, nem akármi munka lenne. Jelen esetben minden szempontból jobban járok, ha a munka könnyebbik végét fogom meg, és még lejjebb megyek testzsírszázalék tekintetében. Most nem foglalkozok különösebben az izomépítéssel (izomból is lement 1 kg, de azzal majd később akarok foglalkozni), ezért azt gondolom, hogy ha a számomra ideális testzsírszázalékot akarom elérni, akkor le kell mennem 60 kg alá. Ehhez most Wii Fit U-n végzek aerob programokat, egészen pontosan 30 percen át futok. Ez ugyan helyben futás, tehát nem annyira hatásos, mintha lemennék, és ténylegesen távolságot futnék le, de arra jó, hogy megizzadjak, és kicsit intenzívebb legyen a szívverésem.

Az idejét se tudom, mikor voltam 60 kg alatt. Már annak is örültem néhány éve, hogy 70 kg alá le tudtam menni. 60 kg alatt legalább 20 éve nem voltam. De hát, miért is ne nosztalgiázhatnék egyet? Főleg, ha az egészségemet is szolgálja.

Az is elégedettséggel tölt el, hogy a Xiaomi Zepp Life alkalmazása szerint a testem működése, mint egy 25 évesé, amit normálisnak ítél meg. Ezek szerint a longevity a normális? Eléldegélnék én 100-120 évig, nem sértődnék meg rajta.

AV-kábel PlayStationhöz

Tegnap vettem AV-kábelt PlayStationhöz, mert ahhoz a PS-hez amit Cegléden vettem, arról az lemaradt. A Game City-ben vettem meg. Természetesen alapvető követemény volt, hogy gyári legyen, és mivel ezen követelménynek eleget tesz, ezért jöhet. Egyébként hatalmas üzlete van a Game City-nek, könyvtári elrendezésben állnak egymás mellett a játékok. A dolog egyedüli szépséghibája az, hogy elég sok játékból van 20-25 eladó példány, és válaszd ki a legkevésbé rossz állapotút... Az árak megítélésem szerint nem rosszak, de aki innen vásárolna, annak javaslom, hogy aki teheti, az üzletben vegye meg, hogy meggőződhessen arról, hogy jó állapotú konzolt, kiegészítőt, játékot vesz.

Így már mindkét PlayStationt teljes körűen tudom használni. Vissza is kötöttem a PS2-t a TV-hez. DVD-lejátszóként használom most.
Két régen nézett animét újrázok most, a Kaleido Star-t és a Tokyo Mew Mew-t. Mind a kettő első animés élményeim közé tartozik 2006 nyarából. Érdekes újra nézni őket, lehet, hogy írok majd blogpostot arról, milyen most régi animéket magyar szinkronnal újra nézni.

De most, mivel a PS2-t újra tudom használni, úgy döntöttem, hogy leporolom az anime DVD-imet, és szépen sorban újra nézem őket. Elsőként a Cowboy Bebop-ra esett a választásom. Kíváncsi leszek, hogy fog most tetszeni. Régen ugyanis nem nagyon szerettem, mert egyrészt maga műfaj sem az enyém, másrészt kifejezetten az a 2010 előtti sznob magyar animés közösség szerette ezt az animét, amelyik fröcsögő nyállal szidta a Narutardokat, és a fangörlöket. Legalábbis velük voltam kapcsolatban annak idején kapcsolatban. Egyik oldal se jó, higgyétek el.

De most, az első rész megnézése után is az a benyomásom, hogy kifejezetten a sznob animések számára készült a Cowboy Bebop. Olyan szinten mérnöki pontossággal van minden olyan elem jelen, ami tökéletessé tehet egy művet, mintha egy receptkönyv leírását követték volna tűpontossággal. Emiatt meg elveszíti azt a spontaneitását, ami egy természetes sodrást adna egy kulturális műnek. Ezért nem tudom élvezni az animét.

Mellesleg nem tudom, hogy Elon Musk látta-e a Cowboy Bebop-ot, de biztos vagyok benne, hogy komálná. Hiszen, ha záros határidőn belül kolonizálni akarja a Marsot, hát ebben az animében 2071-re az egész Naprendszert benépesítette az emberiség.

Most maradjunk annyiban, hogy a nosztalgia mellett azért is örülök, hogy újra láthatom ezt az animét, hogy újra tudom használni a PlayStation 2-t. De hátha később olyan erényeit is felfedezem a Cowboy Bebop-nak, amivel jobban magamévá tudom tenni ezt az animét.

Fantasy Expo - 2024. nyár

Tegnap volt a nyári Fantasy Expo, ami a magam részéről azért volt különleges, mert ez volt az első olyan animés esemény, melyen önállóan, kiállóként voltam jelen. Engedélyt kaptunk arra, hogy reklámozhassuk az N-Cont, és jelen lehettünk egy Nintendo Switch konzollal és játékkal. Ezzel egyébként egy álmom vált valóra, mert már tavasszal is gondolkodtam azon, hogy jó lenne animés eseményeken reklámozni az online munkásságomat. Volt is valami koncepció a fejemben, hogy nálam is lehetne játszani, esetleg osztogathatnék valamit a reklámanyagom mellett, de legbelül nem éreztem úgy, hogy megért volna rá a dolog.

De most az N-Connal igen. Nagyon megörültem a lehetőségnek, mert reméltem, hogy ettől csak még jobban fellendülhetnek a dolgaim. Az biztos, hogy nagyon jól sikerült. Jól éreztük magunkat és az embereknek tetszett az ötletünk. De menjünk szépen sorjában.

Hajnali 4-kor keltem fel, szerencsére ezen a hétvégén még indult a Csabai Tekergő expresszvonat, ami egyenesen a Balatonra megy Békéscsabáról. Ezzel fél órával korábban érek be Pestre, mint a rendes 5.32-es vonattal. Egészen pontosan 7.45-re ért be a vonat Kőbánya-Kispestre. Pontos volt, Gábor barátom már a peronnál várt. Ő vitt el kocsival a Vasúttörténeti Parkba. Az út alatt néhány dolgot átbeszéltünk a következő rendezvényekkel kapcsolatosan. Igazi munkakapcsolat lett a miénk, mint egy vállalkozás két vezetője, beszéljük át a jövőbeni lehetőségeket. Van potenciál bőven.

Odaérve gördülékenyen ment a bejutás. Maga az épület viszont nem tűnt valami bizalomgerjesztőnek. Az még csak hagyján, hogy az egész egy nagy épület (tehát nincs termekre elválasztva), ez nem feltétlen újdonság, de nagyon régies volt. Klíma vagy a hűtésnek bármilyen módja esélytelen (bár ez nem nekem gond, mert jól bírom a meleget), úgyhogy mindenképp fel kellett készülni egy izzasztó napra. Az asztalunk megvolt, a magam részéről abból a szempontból egy kicsit csalódtam, mert azt hittem, hogy az asztal mögött lesz majd egy kis rész, ahova leülhetünk, letehetjük a cuccainkat, de asztalok össze voltak tolva, így a dolgaink az asztal alá kerültek. Mindenesetre a mi asztalunk elég gyorsan kész lett.

Gyorsan kiderült, hogy túl sokat gondoltunk magunkról, ugyanis a másik asztal másnak volt fenntartva, csak azt nem Fantasy Expós papírra írták, hanem külön, ráadásul úgy, mintha csak valami jegyzet lenne, amit valaki ott felejtett. Így a tényleges területünk így festett.

Igyekeztünk a kisebb területen jól elhelyezkedni. Ahogy lenni szokás, lassan jöttek az emberek. Befelé  is, meg úgy tűnt, hogy a Super Smash Bros. Ultimate nem nagyon vonzza az embereket. Bagszi részlege átellenben volt, és nála is a Mario Kart mellett Smash Bros. ment. Azt hittem, hogy ő Super Mario Bros. Wonder-rel és Mario Kart 8 Deluxe-szel fog nyomulni (mert ezzel a két játékkal volt a Fantasy Expo oldalán a Nintendo Switch részleg hirdetve), ezért is gondoltuk, hogy jó lesz nekünk a Smash Bros., mert promotálhatjuk a versenyt.

De ha bagszinál Smash Bros. van, akkor gondoltam egyet, és nálunk akkor legyen Nintendo World Championships: NES Edition. Ezzel kipróbálhatjuk a többjátékos módot, hogyan tudjuk a versenyt az őszi N-Conra kivitelezni. Először ketten, egymás között próbáltuk ki a játékcsomagokat, és hogy hogyan pontoz, majd a többiekkel együtt. Érdekes módon a retro egyből odavonzotta az embereket. Nagyon tetszett az érdeklődőknek, élték a játékokat.

Egyszerűen a retróval olyan szinten örök lett videojáték, hogy a mai gyerekek is úgy játszottak velük, mint a mai trendekkel. Nagyon benne voltak a játékok hangulatában, és amikor ehhez kapcsolódóan mondtuk, hogy egész nap lehet ilyen játékokkal játszani a rendezvényünkön, teljesen odavoltak. Nagyon érdekelte az embereket, a névjegykártyámat is adtam, sok szeretettel várok mindenkit az online világomban. Remélem mindenki jól fogja magát nálam érezni.

A verseny kapcsán is gyűjtöttünk tapasztalatokat. Szerencsére fogja a GameCube controllereket, úgyhogy a versenyt GC- vagy Nintendo Switch Pro controlleren fog zajlani. Gyakori volt, hogy fél Joy-Connal késleltetve érzékelte a gombot, amit megnyomtam. És egy speed run játéknál késve érzékelni a gombokat... Ha azért, mert túl sok volt a Bluetooth a közelben, akkor ez az N-Conon se lesz jobb, hiszen ott is van bőven Bluetooth kapcsolat. Vagy ha azért, mert a Nintendo Switch a TV mögött volt és zavarta a vételt, akkor ezen könnyen tudunk segíteni. Kacérkodok azzal a gondolattal, hogy a nagydöntő a Super Mario Bros. speedrunja legyen. A Super Mario Bros. játékok utolsó játéka a játék gyors végigjátszása természetesen warp zone-ok használatával.

A Super Mario Bros. végigjátszása sajnos "kísértett" egy párszor tegnap is, mert volt néhány kisgyerek, aki a fejébe vette, hogy egyöltő helyében végigviszi az alap Mariót. Ez nemcsak azért volt problémás, mert egymaga túl sok időt ült volna a TV előtt, hanem mert nem értették, hogy miért megy vissza a játék a második pálya végén, amikor bemegy a csőbe. Nem értette a gyerek, hogy warp zone használatával kell a lehető leggyorsabban végigjátszani a játékot. Volt egy-két gyerek, aki a "Danger Zone" kategóriába került, mert annyira bedühödött, hogy nem ment a játék, hogy komolyan féltünk, hogy a controllerünk látja kárát. Igyekeztem kérlelőn nézni az anyukára, hogy mások is jönnének játszani, vették a lapot.

Még egy tanulság: Előbb mindig megkérdezzük az érdeklődőket, hogy mennyire ismerik a játékot. Gábor nagyon jóindulatú, minden tiszteletem az övé, hogy ennyire türelmes, de a nap második felében nagyon fárasztó volt hallgatni, hogy úgy magyarázta az embereknek az irányítást, mint akik először láttak controllert. Ezt évekkel korábban találtam ki, amikor promóter voltam a PlayIT-en. Egy idő után nagyon fárasztott, hogy állandóan tépnem kellett a számat az irányítással. Mondták is egy páran, hogy ismerik a játékot, úgyhogy egy idő után kitaláltam, hogy rákérdezek, hogy mennyire ismerik a játékot? Én örültem a legjobban, amikor mondták, hogy igen, mert nem kellett feleslegesen beszélnem. Így nagyobb türelemmel tudtam azoknak magyarázni, akik nem ismerték a játékot.

A verseny meg nagyon jó lesz! Én se számítottam rá, de álljon itt néhány kép, ami jól érzékelteti, hogy miért lesz izgalmas a Nintendo World Championships verseny az októberi Nintendo napon.

Lesznek szerencsések is, mert jól látható, hogy mindegy, hogy valaki nagy fölénnyel, vagy éppen hogy nyer, ugyanúgy 15 pontot kap. És aki épp, hogy elveszíti a játékot... Izgalmas lesz.

A Regamex részlege is bizonyítja, hogy a retro mindenek felett. Épp, hogy elkezdődött a program, és hányan voltak a konzoljaiknál. Sakmannal is beszélgettünk a jövőbeni tervekről. Odajött hozzánk (a Nintendo Switchhez) egy férfi, aki valahol Gödöllő mellett dolgozik egy művelődési házban, hogy szívesen venne egy Nintendós rendezvényt nála. A magam részéről örömmel venném, de mivel a retro konzolok nem az enyémek, ezért átirányítottam Sakmanhoz, hogy vele is beszélje meg. Szerencsére nyitott volt rá, hiszen ő is szeretne minél több helyre eljutni. Ezután mondtam neki, hogy nagyon szívesen mennék én is minél több helyre, hogy én is minél több emberhez jussak el személyesen. Úgy tűnik, hogy erre lehetőség lesz. Mindjárt megvalósul az a gyerekkori álmom is, hogy a Nintendóval fogok foglalkozni és eljuttatom országszerte minél több helyre.

Én 18 óráig maradtam, mert szerettem volna a 19.10-es vonattal hazamenni. Összeszedtem a dolgaimat, majd mentem a Keleti Pályaudvarra. De sajnos a vasúttársaság nem akarta, hogy azzal a vonattal menjek haza, ugyanis pont akkor történt a baleset, ami miatt még most sem járnak a vonatok a Keletibe. Így nem indult el az a vonat. Mondták, hogy át kell menni Rákos vasútállomásra, onnan jár majd vonat Békéscsabára. Tehát irány a kettes metró és a 161-es busz, legjobb esetben a 20.10-es vonattal tudtam volna csak hazamenni. Az volt a békéscsabai vonat végállomása, így onnan indult visszafelé. Az a vonat is nagy késéssel érkezett meg. Végül az indult el Békéscsabára, de ezzel is az eredetileg tervezett 22 órás érkezés helyett csak éjfélre értem haza.

Gyakorlatilag mostanra nemcsak az "manifesztálódott", hogy mennyire mélyponton van a MÁV, hanem hogy a Lőkösháza-Budapest vonalon indítják a legrégebbi, legótvarabb vonatokat. Ezért gondolom azt, hogy Békéscsaba az ország leélhetetlenebb megyeszékhelye. Mert sokan külön kiemelik, hogy borsodi, szabolcsi régiók mennyire elmaradottak országosan. Néha hozzáteszik Békés megyét is, de Békés megye abból a szempontból is rosszabb helyen van, mert a fővonalak között tudomásom szerint innen indítják a legócskább vonatokat. Egy ilyen vonat siklott ki most a Keleti Pályaudvarnál. Ugyanis Kolozsvárról Lőkösházán-Békéscsabán át ment a vonat a Budapestre.

És hogy mennyire gyenge a polgármester érdekérvényesítő ereje, jól jelzi, hogy amikor a 6. vágányról indult Békéscsabára a vonat, szembejött velem a Facebookon Szarvas Péter polgármester posztja, hogy elérte, hogy több IC járjon innen, és a belső vágányokról induljon a vonat a békési megyeszékhelyre. Ez tartott pár hónapig... Mostanra ugyanúgy a külső vágányokról (1., 2., 3. vágányokról) indulnak a vonatok Békéscsabára, jobb esetben az 5. vágányról. És a mai napig gyakori az, hogy a járat csak névlegesen InterCity, ugyanis a 21-es IC kocsi nélkül jár a vonat. Tehát lényegében gyorsvonat jár Békéscsabáról a fővárosba és vissza. Úgyhogy a MÁV tényleg a padlón van szolgáltatás terén, de mi ezt békés megyeiek extra dózisban kapjuk.

Mondta a kalauz, hogy én legalább jól kezelem a helyzetet és nem vagyok annyira türelmetlen, mint a többiek. Mert nincs mit tenni. Attól csak nekem lesz rosszabb, ha szétidegeskedem magam. Inkább örülök annak, ha úgy-ahogy, de hazajutok. Mert utólag kiderült, hogy még így is ezzel jártam a legjobban, mert ez volt az egyedüli olyan vonat, mely közvetlen ment Budapestről Békéscsabára, tehát nem kellett átszállni. Az összes későbbi vonat (még most is) Szolnokról indul.

Ritkán írok a közéletről, de most ez kikívánkozott belőlem. Örülnék, ha lenne valami változás ennek hatására, de tudom... a javíthatatlan optimizmusom. Meg az a lényeg, hogy a Fantasy Expo a részemről jó volt (bár a Facebook oldalon lehet kritikákat is olvasni, én is hallottam közvetlen egy-két dolgot, de ebből én csak keveset érzékeltem), és újabb szintet lépett az új életem. Meg többen felfigyeltek a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-s pólómra, kérdezték, hogy milyen anime. Örömmel promotáltam az egyik legjobb sportanimét. Képeim a Fantasy Expóról itt tekinthetők meg.

Playstation interface fejlődése

Tegnap este kerestem képeket a Playstation kvázi "operációs rendszerének" képéről, mert már 2017-ben is feltűnt nekem, hogy az SCPH-9002-es interface-e másképp néz ki, mint amire az aktualitása idejéről emlékeztem.

Mert hiába vagyok nagy Nintendós, azért nem vagyok annyira idegen Playstation területén sem. A lényeg az, hogy a 9002-es PS rendszere kék hátterű, de én fehérre vagy minimum világos színűre emlékszem. Persze éltem a gyanúperrel, hogy a korábbi Playstation kiadásoknak másképp nézett ki az oprendszere, és ahogy tegnap este utánanéztem, tényleg.

Playstation interface most és akkor. Forrás: Retrocomputing

Igen, én régről a jobb oldalira emlékszem. Ugyanakkor meglep, mert most elnézve nagyon emlékeztet a Windows 3.1-es operációs rendszer külsejére. És talán annyira messze nem is állok a valóságtól, hiszen a Playstation valahol a Windows 95 környékén jelent meg, így talán érthető, hogy ha tényleg a Win 3.1-ből vették az inspirációt, miért onnan.

Erősen retro feeling a régi interface is, olyannyira, hogy nekem a "túlságosan régi" benyomását kelti. Egyáltalán nem bánom, hogy a 9002-es PS-t vettem meg, az mindenben sokkal menőbb, mint a régi kiadásúak. Az új, kék hátterű sokkal modernebb és dizájnosabb. Sokkal jobban tetszik.

FRISSÍTÉS (08.19., 16:53): Kicsit jobban utánanéztem az interface-nek mert nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egy PSOne-os képet vettek alapul az összehasonlító képen, mire megtaláltam ezt az oldalt. Mert a képek többségénél még az 1001-es modellszámúnál is a kék színű interface látható. Azt tudom, hogy az 1-es végződésű az amerikai konzol, a 2-es végződésű az európai, de azt gondoltam, hogy a régiózáron kívül más különbség nincs a konzolok között. Az oldalon láttam, hogy az 1002-es és az 5502-es európai sorozatszámú Playstationök kapták meg a Windows 3.1-esre emlékeztető felületet, míg a japán és az amerikai Playstationök esetében végig a kék színű volt... egészen a PS one megjelenéséig. Felettébb meglepő, hogy a PS one esetében a régi európai oprendszer felületét gondolták újra, tették közzé világszerte és nem a kéket vitték tovább. Az oldalon olvasom, hogy a BIOS dizájnját azért egyszerűsítették le az európai konzolom, hogy ne foglaljon olyan sok helyet a konzol ROM-jában. Tehát összességében semmit nem csináltam rosszul annak köszönhetően, hogy a második kiadású Playstation konzolra a régi dizájnt vitték tovább.

Újra Sony Playstation!

Újra van Sony PlayStationöm! Vaterán nyertem, és pontosan azt az SCPH-9002-es sorozatszámúra tettem szert, amire mindig pályáztam. 2 hétig volt liciten, szinte minden nap ránéztem, hogy megvan-e még. Szerencsére végig megmaradt kikiáltási áron. Szerintem azért nem licitált rá senki, bár voltak megfigyelők, mert csak Ceglédre lehetett érte menni, nem vállalt poszátást az eladó. Azt pedig nem vállalja be mindenki. Én viszont bevállaltam. Ma 10 órakor járt le, izgatottan figyeltem az utolsó két órában. Amint megkaptam az eladó adatait, azonnal telefonáltam neki, hogysmint tudom átvenni.

Szerencsére azonnal elmehettem érte. Nem volt annyira vészes az utazás, Békéscsabáról szolnoki átszállással gyorsan ott voltam. Még el is sétáltam érte, így a várost is egy kicsit megnézhettem. Soha nem voltam még Cegléden. Annyira nem ragadott meg, ha valami miatt ideköltöznék, az a közelsége Budapesthez.

Két demo CD-vel kaptam meg a konzolt, ami jó ahhoz, hogy próbálgassam a játékokat. Most így gyorsan a Gran Turismót és a Colin McRae Rally-t próbáltam ki, hogy egy próbát tegyek az autós játékokkal. Jó mind a kettő, látszik, hogy a Gran Turismót már az elején komolyan vették.

Kipróbáltam a CD-lejátszó funkciót is, kifogástalanul működik az is. Egyszer-egyszer le fogok vele játszani CD-t is. Zorán: Majd egyszer... CD-vel próbáltam ki, gond nélkül lejátszotta.

Nos, tehát újra újra van PlayStationöm. Nagyon fogok rá vigyázni, hogy a lehető legtovább működőképes legyen nekem. Így van már PS1, PS2, PS3, már csak PS4 és PS5 kell, és meglenne mindegyik Playstation konzol.

Papírvékony kalandok

Harmadszorra is nekiveselkedtem a Paper Mariónak. Krisi régi Paper Mariós videói inspiráltak arra, hogy menjek neki ismét a játéknak. Korábban Wii-n és Wii U-n próbáltam (csak digitálisan van meg a játék), akkor nem ment, már az elején elakadtam. De most úgy döntöttem, hogy újra megpróbálom.

Oly nagy örömmel tétetik közzé a hír, hogy sikerrel abszolváltam az akadályt. De amit igazán érdekesnek tartottam, hogy bizonyos jelenetekre a legelejéről nem emlékeztem. Például hogy került hozzám Goombario, meg annak az erkélynek az esete, amit Goompa próbált oly serényen megjavítani.

Aranyos volt Goombario, ahogy egy 9-10 éves gyerek érzetét keltette azzal, hogy elég nagy ahhoz, hogy kalandra induljon el. Neki Mario a példaképe, egy nagy álma vált valóra azzal, hogy a kalandja során a segédje lehet. Már régen is tetszett, ahogy ellenségek csatlósnak állnak be Mario mellé. Ezek nemcsak abban különböznek, hogy saját nevük van, hanem jobban megkülönböztethetők a tényleges ellenségektől. Mintegy saját személyiségük van.

Egyébként az elején akadtam el mindig, amikor a Toad Town-ban a négy fekete kalapos Toad nem akart továbbengedni. Nem tudtam, hogy miért, azt hittem akarnak valamit, amit el kell vinni nekik, és akkor továbbengednek. Hiába keresgéltem Wii-n és Wii U-n, semmit nem találtam semmit, ami örömöt okozhat nekik.

Arra meg nem gondoltam, hogy esetleg imposztorok lennének. És jószokásomhoz híven nem olvastam el figyelmesen a szöveget, így csak most esett le, hogy jelzésértékkel bír az, hogy "nem mennél Merlonhoz beszélgetni" "Egyáltalán nem javasoljuk, hogy elmenj hozzá." Jó... De hogy akkor miért nem figyeltem erre, már nem tudom visszaidézni.

De legalább vicces volt a varázsló, mert amikor Mario többedjére is bekopogtatott hozzá, rácsapta az ajtót, aki elterült a földön. A varázsló meg kérdezi: "Miért alszik valaki az házam előtt?" Sok a vicces beszólás a Paper Mario elején, amik megadják az alaphangulatot. Csak idővel kaptam észbe, hogy ezeket akár meg is örökíthetném. Egy párat azért sikerült. Például ezt, amikor a piros és kék Goomba segítséget kérnek, mert Mario legyőzte őket.

Meg a második is jó, amikor zöld sapkás Toad hallatlan logikával kikövetkeztette, hogy a Toad Town kastély nélkül kevésbé "kastéllyal-töltött".

Szóval, tényleg nem tudtam, hogy ezek a Toadok csak imposztorok, azt hittem, hogy csak rossz gyerekek, akik épp csintalankodáson törik a fejüket. Talán bosszantott is annak idején, hogy csintalan gyerekek miatt nem tudok továbbjutni... Most mutassatok fel olyan várost, vagy falut, ahol nincs legalább négy rosszcsont gyerek.

De a varázsló felfedte a valódi személyiségüket. Ők nem voltak mások, mint a Koopa Bros., akikről ha jól tudom, hivatalos, hogy a Tini Nindzsa Teknőcökről lettek mintázva. Az ő kastélyuk a történet első fejezete, annak ők a főellenségei. Meg is vannak, be is fejeztem első fejezetet. Nem volt vészes a kastély. Voltak rejtélyei, de nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy azt most épp nem tudom felfedni. Tovább kell menni, mert nincs meg hozzá a képességem. Vagy amikor börtönbe kerültem bombák társaságában, csak ki kell robbantani magam. Itt csatlakozott hozzám a harmadik társam Bombette. A második egyébként Kooper a Koopa Town-ból. Talán neki veszem eddig a legnagyobb hasznát.

De a Bombette is jó. Egyébként Koopa Bros.-t, mint főellenséget csak azért nem tudtam először legyőzni, mert 3 HP-val mentem neki, úgyhogy minimális esélyem volt a győzelemre. Láttam a Bullet Bill-ek környékén a szívet és a mentőállást (jól visszamentem 0 HP után...), de csak a második nekifutásra jöttem rá, hogy közvetlen az út felől is el tudom érni őket. Úgy már azért sikerült. Védekezéssel, dupla támadásokkal, Kooper taroló támadásával igazán semmiség volt. Itt mentettem, holnap (vagy lehet, hogy csak hétfőn) nekimegyek a második fejezetnek. Kedvet kaptam, hogy végigjátsszam a játékot.

Régi videók újra(fel)töltve

A videokazettáim között szétnézve kellemes meglepetés ért, hogy van játékfelvétel 2006. július 14-ig dátumozással. Több gameplay videokazettám is van. Nagyon régen, már 1999-ben is felvettem a játékaimat videokazettára. A nagyrészük sajnos elveszett, a 2004-től készítettekre vigyáztam a megmaradtakra nagyon. Ezeket mind egy helyen őrzöm, de hogy ezen a napon is csináltam volna felvételt, az felettébb meglepett. Ez volt ugyanis az a nap, amikor először voltam úgy Budapesten, hogy utána rendszeresen jártam fel. Egyik barátomnál, Krisinél voltam. Az emlékek megvannak, ha összerakom, de hogy vittem volna videokazettát hozzájuk, hogy vegyük fel a közös játékunkat, az teljesen kiesett.

De nagyon örülök, hogy ilyen emlékeim vannak erről a napról. A DVD-felvevő segítségével pedig be tudom a kazetta tartalmát digitalizálni, ehhez csupán el kellett mennem a városban lévő helyi alkatrész boltba, mert nem volt +1 SCART kábel, amivel a videomagnót és a DVD-felvevőt összekötöm. Olcsósága miatt közkedvelt bolt, csupán 590 forintért adta is a megfelelőt. (Közbevetésként szétnéztem szombaton a Media Marktban is, de ott 1990 forint egy SCART kábel... meg még mit nem!) Ma lényegében a digitalizálással foglalkoztam.

Három felvételt tudtam felvinni. Kettőt nem, mert 60 Hz-ben lettek felvéve és a DVD-felvevőm azt valamiért nem tudja adni. Arra valami más megoldást kell találjak. De amik megvannak, azokat feltettem a YouTube csatornámra, hogy közkincs legyen a személyes emlékeim között.

Nosztalgikus volt visszanézni és egy kicsit újra megélni azt a napot. Alig hiszem el, hogy ez már 18 éve történt. A Mario Party 6-ban közösen játszottunk egy 20 körös parti játékot, a Paper Mariót és a Kirby 64: The Crystal Shards-ot meg Krisi egyedül játszotta. Úgy emlékszem, hogy közben magyarázta nekem, hogy mit csinál, mi történik, én meg figyeltem a játékát. Több játékot általa ismertem meg, összességében is azt tudom mondani, hogy a 2006-os év komoly vízválasztó volt nemcsak a videojátékos pályafutásomban, hanem a személyes életemben is. Videojátékos vonatkozásban ebben az évben játszottam életemben először Super Smash Bros.-szal (a Melee-vel), ami által... ha ismertem is bizonyos Nintendo játék sorozatokat előtte, de nem kifejezetten foglalkoztatott. A Super Smash Bros. adott nekik olyan vibe-ot, hogy elkezdtek nagyon érdekelni a Kirby, Metroid és egyéb játékok, amikhez korábban nem volt szerencsém. A Super Smash Bros. Melee egyfajta nagy baráti társaságként mutatta be a Nintendo karaktereket... mint egy nagy család, és ebből a bizonyos családból akartam minél inkább kivenni a részem.

Ugyanakkor az életemben is komoly vízválasztó volt a 2006-os év, sőt magamban a 2006. július 14-i napom az újjászületésnapomnak (Rebirthday) szoktam mondani, mert ahogy feljebb is írtam, ekkortól kezdtem el rendszeresen Budapestre járni. Ezalatt a 18 év alatt sokféle emberrel találkoztam, vannak, akik azóta is itt vannak velem (például Krisi), de vannak, akiket másfele sodort az élet. Ezeket szerencsére le tudtam zárni magamban, most az egész történet egy teljes egészet alkot. És a film forog tovább! Hiszen azóta is ezt az életet élem.

Új Hayashibara Megumi kislemez

Megérkezett az új CDJapan-es rendelésem a Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Yari kislemez.

Meglepett, amikor a CDJapan hírlevél formájában elém tárta, hogy akciósan árulják ezt a CD-t. Nagyot néztem, amikor láttam, hogy nemcsak 50% kedvezménnyel adják a CD-t, hanem még az első kiadás mellé járó ajándék fényképből is osztanak, pedig már 7-8 hónapja, hogy megjelent a kislemez. Még 22 példány volt nekik raktáron. Hogy lehet, hogy ennyire nem keresték a kislemezt?

Később elgondolkodtam, hogy a Shuuketsu no Hate ni kislemez általánosan negatív megítélése nyomhatta rá a bélyegét errea kislemezre. Mert az előző kislemez nagyon rosszul sikerült. Egyrészt a borítón bárki lehet, semmi nem volt a képen látható nőn, ami Hayashibara Megumi egyedi személyiségjegye lenne. De a rajta szereplő dalok is nagyon rosszra sikeredtek. Ami azonnal eszembe jut, hogy Hayashibara Megumi nem énekli, hanem kiabálja a magas hangokat, de emlékeim szerint a zene sem szólt igazán semmiről. Zaklatott, rohanós, csak nincs mögöttes jelentése. Egyáltalán, a semmiből jött az új Shuuketsu... kislemez, 2010 után senki nem várt új kiadványt a témában. És amikor megjelent, az volt sokak érzése, hogy inkább meg se jelent volna.

És valószínűleg ennek következménye, hogy a rajongók előre beárazták az új kislemezt. Én is szkeptikusan álltam neki, de örömmel vettem tudomásul, hogy lényegesen jobb, mint az előző. A borító is sokkal kellemesebb benyomást kelt. Nemcsak hogy felismerhető rajta az énekesnő, hanem mintha jelentése is lenne a rajta szereplő képeknek. A dalok is olyanok, mintha eljutottak volna hozzájuk a kritikus hangok és figyelembe vették volna. Hayashibara Megumi és sokkal visszafogottabb mind borítón, mind énekben. Csak annyit énekel, amennyit biztonságosan ki tud énekelni.

Nem ez az első Hayashibara Megumi kiadvány, amely "kettős látás-érzetet" kelt, a 2000-ben megjelent Vintage A borítón is sokat látunk egy képen az énekesnőből, de 2018-as Fifty-Fifty album az, ahol jelentése is van annak, hogy az énekesnő két különböző szerelésben látható. Vélhetően két különböző személyiséget formál meg. Itt is érzékelhető egyfajta kettősség, és mondhatnánk, hogy beszédes, hogy a világos ruhában lévő, mosolygós Hayashibara Megumi homályos, a sötét ruhában lévő, az élet értelmén merengő énje látható élesben. De a belső borítón borítón már messze nem mennyire egyértelmű a dolog, mert világos ruhában lévő énekesnő élesben látható és nem mosolyog. Majd megfejtem, hogy miről szól a dal, de van olyan érzésem, hogy van kapcsolat a dal és a borító mondanivalója között. Adós vagyok még magamnak azzal, hogy Hayashibara Megumi Shuuketsu... dalainak szövegét lefordítsam és értelmezzem.

Pedig ezzel biztos, hogy érdemes lenne foglalkozni, mert ez van annyira jó. Ugyanakkor gondolom azért kapta mindegyik dal a Shuuketsu... címet, mert van valami kapcsolat köztük. A zene erről árulkodik, hátha a szövegben is van valami hasonlóság.

Mindenesetre örülök ennek a kislemeznek és a fotónak is. Ez a harmadik olyan japán zenei kiadvány, amihez fotóm is van. Először Suara: Koe albumához kaptam, majd később Okui Masami: Innocent Bubble kislemezhez. Megbecsült helyük van a gyűjteményemben.