2024. június 14., péntek

Top 25 Paradox Live #20

AMPRULE - True Pride

Bár az AMPRULE csak a második évadban csatlakozott a versenybe, tagjait már az első évadban is láthattunk különböző visszaemlékezéseken. Ők ugyanis nem mások, mint a BAE-s Hajun Yeon öccse Dongha Yeon és a család komornyikja Chungsung Baek. Mint jómódú családból származók, meghonosították az arisztokratikus rapet, mint műfajt.

És aki jómódú családból származik, annál gyakori, hogy túlságosan is tudja, hol a helye. Erről árulkodik ez a dal is, ahol Dongha büszkén dörgöli az orrunk alá, hogy ő lesz az, aki elbánik velünk, és mi még csak a közelébe se érhetünk. Bár ebből a szemszögből nézve megmosolyogtató ez a fajta önbizalom, de hogy egy kicsi mégis komolyan vegyük, kellett Inoue Marina kiváló seiyuu-i és rapper tehetsége. Neki köszönhetően nagyon jóra sikeredett a dal. Bár a zene csak arisztokratikus hangzású, nagyon jól alátámasztja a szöveget és Dongha szándékát.

2024. június 13., csütörtök

Top 25 Paradox Live #21

The Cat's Whiskers: Mercy on Me

Első hallásra egy nagyon kedves és aranyos dalnak tűnik a szeretetről és a belső vívódásról. Tulajdonképpen az is. Ez a dal Ando Shiki-ről szól, ő van a központban, a többiek támogatják. Pont az ad egy egyedi bájt a dalnak, hogy a többiek a saját előadásmódjukkal támasztják alá Ando Shiki érzelmeit. Ennek eredményeként egy mély férfihang költői képekben, impresszionista elemekkel mesél az első nagy találkozásról. De hasonlóképp érdekes egy erőteljes férfihangot hallani a maga belső vívódásairól. És ahogy aztán a refrénben egyesülnek...

Már önmagában azért felkerülhetne a listára, ahogy érvényesül a dalban a The Cat's Whiskers tagjainak stílusa, és ahogy mégis egységet alkotnak. Ám ez a dal sokkal többről szól. Ebbe rejtették a Paradox Live minden titkát, rejtélyét. Hiszen itt egy olyan barátságról van szó, mely rejtélyes körülmények között véget ért, ráadásul a másik nem emlékszik rá. Mégis hogy lehet ez? Külön érdekessé teszi a kislemezt, hogy a barát másik "fele" a második dalban a szeretet egy teljesen más formájáról rappel. Tehát ez a kislemez önmagában a Paradox Live megannyi titkát rejti magában.

2024. június 12., szerda

Mario Kart 8 - Küldetés teljesítve

Ránéztem Wii U-n is, hogy állok a Mario Kart 8-cal, és láttam, hogy még ott sem sikerült teljesíteni azt, amit első közben tűztem ki magam elé célként. Így hát beizzítottam a Wii U-s játékot, és végigcsináltam. Most így néznek ki ott a bajnokságok.

Igazán meg vagyok hatva. Első körben elégedett vagyok ezzel az eredménnyel, innen már csak felfele vezet az út. Most folytatom a Nintendo Switch-es Mario Kart 8 Deluxe-ot, aztán ha úgy érzem, tovább fejlesztem a Wii U-s eredményeket is.

Top 25 Paradox Live #22

Akanyatsura - Ooyakedo -License to Kill-

Az Akanyatsura az a formáció, amelyik a hangulatért felelős. Arra hivatottak, hogy egy olyan vibe-ot teremtsenek, amivel biztosak lehetünk abban, hogy azt soha senki nem fogja elfelejteni. Alapvetően nem szokták szeretni azt, ha valaki csak a hangulatra megy rá, mert úgy hírlik, hogy az valójában csak a tehetségtelenségét és a személyiség nélküliségét akarja vele leplezni. Ha van erre üdítő kivétel, az az Akanyatsura. Nagyon tudnak a seiyuu-i rappelni, nagyon át tudják adni az "élvezzük az életet" feelinget. Ráadásul a műfajukon belül változatos a repertorájuk. Az Ooyakedo -License to Kill- némileg lassabb lüktetésű, kicsit visszább vesz a lendületből, de így is remekül átadják, hogy ég bennük a tűz. A szitárhangzás (legalábbis nem hiszem, hogy ténylegesen szitárral vették fel azt a részt) külön egyedi színezetet ad a dalnak.

Kész projekt

Készen van! El se hiszem, hogy három hónapig tartott az összes Wordpress-es blogpost átmigrálása ide! De megvan, itt van az összes!

Bár magánszámításaim szerint pénteken kész lettem volna, de ahogy elkezdtem ma a 2022-es évek posztjainak átmigrálását (ez volt az utolsó év, a 2023-asak már megvoltak), olyan jól indult, hogy felderengett a horizonton, hogy ha ma szinte csak ezzel foglalkozok, akkor kész lehetek vele! Több, napi teendőt is feláldoztam annak oltárán, hogy sikerüljön. Végül másnap hajnali 2-re kész lettem.

Miért tartott ilyen sokáig és miért nem lett volna elég csak importálni? Erre több okom is van. Egyrészt, ahogy figyeltem, egy-egy poszt hiányzott onnan. Azokat a blog.hu-s blogokból kellett előásnom, tehát önmagában azért sem működött volna az importálás, mert nem lett volna meg az összes. Másrészt minden egyes blognak saját motorja van. Ez többek között olyan sajátosságokkal rendelkezik, hogy vannak bizonyos HTML kódok, amiket egyik-másik blog jobban preferál. Gondolok itt például a "strong" és a "b" használatára, ami mindkét esetben félkövérré teszi a szöveget, de mivel a blogspot a "b"-t használja, ezért egységesíteni akartam a kódokat. Tehát nemcsak azt csináltam, hogy minden egyes blogposztot bemásoltam és beillesztettem, hanem HTML-felületen is át kellett írnom a kódot, hogy szebben, egységesebben nézzenek ki a posztok. Tehát a HTML-tudásom is fejlődött ezen munka során.

Számomra az egyik legfurcsább a "div" és a "p" közti különbség. Mind a kettő új bekezdést kezd, de a fő különbség, hogy a "div" nem hagy ki térközt, míg a "p" igen. Egyértelműen a "p"-t preferálom, mert jobban áttekinthetők a bekezdések, az írások, légiesebb hatású az egész.

Úgyhogy van 2937 poszt (ezzel együtt) és 2843 kép ebben a blogban. A videojátékos tesztek és a komolyabb animés posztok a tematikus blogba kerültek át.

Ugyanakkor azt is elmondhatom, hogy érdekes utazás volt az emlékeimben egész 2006-ig visszamenőleg szerkeszteni az írásokat. Mert a szerkesztés természetesen olvasással is jár, és határozottan azt gondolom, hogy hasznos volt. Ismét rájöttem magammal kapcsolatban dolgokra, amik kapcsán bízom, hogy a jövőben a segítségemre lesznek. Alapvetően az összes blogpostot áthoztam, egyet kivéve: A letöltőseket. Ezeket nemcsak azért nem hoztam át, mert bánta már YouTube-os accountom, meg letöltőoldalakon is törölve lettek profiljaim a jelentgetések miatt, hanem egyrészt nem akarom, hogy letöltések miatt járjanak az emberek a blogomra, másrészt nagyrészük már legálisan, előfizetés útján elérhetők. Nagyrészük havidíját meg elég jól ki lehet gazdálkodni, lásd még: családi csomagok.

Igazából az írásaim nagyrészével úgy vagyok, hogy azok, az akkori idők számára megfelelők voltak. Tudom és értem, hogy miért fogalmaztam akkor úgy, ahogy, az is biztos, hogy ma már sok mindent másképp írnék. Az is érdekes egyébként, ahogy emlékfoszlányok előjöttek, főleg 10+ éves írásaim kapcsán. Mitagadás, ha valami miatt nagyon jó dolog blogolni, akkor azért, mert olyan régi dolgokra, amikre már csak nagyvonalakban emlékszek, az adott poszt hatására előjöttek bizonyos részletek. Ezeket nemcsak a nosztalgia miatt volt jó olvasni, hanem azért is, mert érdekes látni, hogy bizonyos emberekhez minden volt akkor a viszonyulásom, és a mostani gondolkodásommal milyennek látom őket. Volt néhány írás, aminek kapcsán kifejezetten kellemetlen volt szembesülni a naivitásommal, de aztán hamar beláttam, hogy akkoriban hittem valamiben. Volt valami ami akkoriban hitet és reményt adott a mindennapokra. Hogy azok mennyire jöttek be, vagy miként változtak, az jelen esetben azért másodlagos, mert attól függetlenül éltem az életemet, ahogy tudtam. Ezért van az, hogy bár sokáig jártam pszichológushoz, soha nem állapított meg patológiás mértékű problémát. Voltak álmaim és vágyaim, amik irreálisnak tűntek, de nem kapaszkodtam beléjük annyira görcsösen, hogy gátoltak volna a mindennapjaimban.

Nem a naivitásomat volt rossz olvasni. Azokra az írásokra vagyok a legkevésbé büszke, ahol olyan véleményeket fogalmaztam meg, amikkel ugyan tudtam azonosulni, de a másik stílusában fogalmaztam meg. Ahogy hallottam vagy olvastam. Magyarán felvettem a másik kabátját, most meg lesek, hogy milyen hülyén nézek ki bennük. A másik kabátja nem áll jól rajtam. Még azokat a véleményeket sem volt annyira rossz olvasni, amelyek ugyan kiforratlanok voltak, de sajátok! Az önazonosság mindenek felett nálam, és ha azokra az emberekre nézek fel, akik önazonosak, akkor nekem is erre kell törekednem. Ha pedig kiforratlan, akkor dolgozok még rajtuk, de a másik stílusát átvenni rosszabb, mint kiforratlan saját véleményt írni.

Ezentúl tehát komolyabban figyelni fogom, hogy a megfogalmazott vélemények tényleg sajátok legyenek. Illetve remélem, hogy a múlt történéseiből levont tanulságokat tudom majd a jövőben hasznosítani.

És végre ismét tudok egyéb dolgokkal foglalkozni a projektjeimen belül. Van is mivel, a Wordpress-es blog is szépen lassan átalakítás alá kerül. Az lesz a portfolió oldalam, melyben referenciaként az eddigi munkáimból lehet majd ott olvasgatni. És végre tovább építgethetem az online munkásságomat.

2024. június 11., kedd

Top 25 Paradox Live #23

BAE: BErmud△ Tri△nglE

Térjünk vissza a kezdetekhez és hallgassuk meg a BAE első albumára felrappelt bónusz dalt. Igazi rapper dal, a BAE az a formáció, amelyik talán a leginkább hű a rap műfaj alapjaihoz. Ehhez leginkább MC SUZAKU (seiyuu nevén: Kajiwara Gakuto) járul hozzá. Árad belőle az erő, mégis lehet hallani, hogy átérzi, amiről rappel. Ez a dal is erős lett.

Érdekes volt, mielőtt értelmeztem a dal szövegét, azt gondoltam, hogy a BAE úgy gondolja, hogy az ő zenéjük van olyan hatással, mintha az elménk Bermuda háromszögbe került volna, és mindenki számára rejtély, hogy hol veszett el. Nos, csak az elme stimmel: Valójában az a phantometal ha aktivizálja magát, akkor kétségünk ne legyen afelől, hogy eltűnünk, és mi sem tudjuk, hogy hol kötünk ki, és hogy egyáltalán előkerülünk-e. A BAE-t hallgatva inkább olyan érzésem van, hogy bátran vessük alá magunkat a Phantometal által "kínált" fájdalmas utazásnak. Csak jobb lehet utána.

2024. június 10., hétfő

Top 25 Paradox Live #24

1Nm8 - EGOlution

Mi tagadás, nagyot néztem, amikor közzétették a Paradox Live Twitter oldalán a 3. album új dalainak dallistáit: Mégis hogy gondolták ezt az "EGOlution" címet? O_O Aztán ahogy meghallottam a dalt, szinte első alkalommal elkezdtem a csapattal együtt énekelni. Utána már az volt a gondolatom, hogy mi van akkor, ha valójában ez a dal azt akarja üzenni, hogy én mindennel, mindennel együtt úgy fogadom el és úgy szeretem magam, ahogy vagyok? Az egómmal együtt is? Ezzel élem meg önmagam evolúcióját? Az 1Nm8 a második idol rap formáció, amelyik ért szórakoztatáshoz, ezért az ő daluk is kiemelkedik a többi közül. És tényleg nagyon jó lett, az auto-tune-nal együtt is az önelfogadásnak egy nagyon szerethető formáját mutatja be.

2024. június 9., vasárnap

Top 25 Paradox Live #25

VISTY: NEVER END

Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a Paradox Live 3. albumnának új dalai gála-jellegű dalok. Kieresztik a gőzt a második évad utáni nagy rap párbajok után, és most lazábbra veszik a figurát. Azóta nagyon megszerettem az új dalokat, de továbbra is azt gondolom, hogy a VISTY az egyik, aki kiemelkedik a többiek közül. Mint idol-csapat, ők aztán igazán tudhatják, hogy kell lazulni. Ez a dal tipikus "ha jó a kedved, csapd össze a tenyered" jellegű, vidáman sétálsz az utcán, és kikiáltod a nagyvilágba, hogy "Na-na! Na-na na-na! YAY!" És ennél ide nem is kell több. Egy kicsit könnyebbé teszi a mindennapokat, erre kiváló dal.

Top 25 Paradox Live

Rég csináltam toplistát, és ahogy hozom át a régi blogpostokat, látom azt, hogy ez tökre jó dolog volt. De miért kell, hogy a létige múlt időben álljon? Jelen esetben csak egy döntés kérdése, hogy jelen időre konvertáljam. És ez így is lesz! Gondolkodtam is azon, hogy miből csinálhatnék toplistát, de nem volt nehéz a Paradox Live-nál lehorgonyozni. Az anime telitalálat volt számomra a 2023. őszi szezonban, és hogy a dalokat is akkora lendülettel hallgatom, mint amikor debütált az anime. Ezt azért illik megünnepelni.

Összeszámoltam, 80+ Paradox Live dal van, ezekből mutatnám meg a 25 számomra legjobbat. Ugyanazon az elven válogattam ki a kedvenc dalokat, mint régen, vagyis átnéztem az albumokat, listába szedtem a kiemelt dalokat. Végül egy 29-es lista jött ki, tehát értelemszerűen 4 dal ki lett rostálva a listáról. Érdemelnek ezek is egy pár szót, bemutatnám a kiesett dalokat röviden.

cozmez: Runnin'

Az első album egyik bónusz dala a cozmez-től, elég jól kihozza a duóra jellemző hangulatvilágot. A zene és a dallamvilág rendkívül egyedi, de azért esett ki a listából, mert a szöveg szinte teljes mértékig értelmezhetetlen. Mondhatjuk freestyle rap-nek, mert olyan, mintha a testvéreket spontán hívták volna fel a színpadra, és rappeljenek valamit, ami eszükbe jut. Hát akkor legyen a "csúcsra jutunk", a "szabályokat mi alakítjuk", és a "miénk a színpad" egy sajátságos elegye, de nem a szövege miatt szeretjük ezt a dalt.

The Cat's Whiskers: Life is Beautiful

Ezt némileg sajnálom, hogy lekerült a listáról, hiszen jól lehet ezzel a dallal illusztrálni, hogy milyen az, amikor egy jól kiöltözött csapat arról rappel, hogy milyen csodálatos az élet. Bár eléggé karót nyelt stípusú a rap, a zene hihetetlenül vidám és felszabadult. Végsősoron azért került ki a listából, mert a kettőt mégis csak nehéz összeegyeztetni.

The Cat's Whiskers: Shooting Arrows

Még egy TCW dal, ami ráadásul nagyon vicces. Maradt az elegáns, karót nyelt stílus, de itt a zene nagyon ütemes és gyors. Ráadásul erősen jazzes hangszerelésű, és ez az egész egy olyan egyveleget képez, hogy még a többi The Cat's Whiskers dal közül is kiemelkedik. Mivel ez az egyik leginkább élő hangszerelésű dal, kár érte, de vannak mások, amiket jobban szeretek.

Akanyatsura feat. Koda Kumi: EMPEROR -WE ON FIRE!!-

Az Akanyatsura tényleg nagyon ért ahhoz, hogyan csináljon hangulatot a színpadon. Ebben ráadásul a legismertebb japán R'n'B énekesnő, Koda Kumi is közreműködik, hovatovább emeli a dal színvonalát. Nemcsak hogy jó hangja van, de a hangjával remekül átadja a szöveg mondanivalóját és a dal hangulatát. Ritkán hallgatok ilyen dalt, de akkor nagyon át tudom érezni, hogy miről is szól valójában. Ez az a dal, amelyik épp, hogy kiesett a listáról.

A 25. helyezettet pedig még vasárnap közzéteszem.

2024. június 7., péntek

Várakozások az új Csernus Imre könyv kapcsán

Talán szimbolikus (bár sehol nem olvastam erre utalást), hogy a Nemzeti Összetartozás napján, azaz június 4-én jelent meg Csernus Imre új, magyarságról szóló könyve, mely röviden és tömören "A magyar" címet viseli.

Régóta nincsenek olyan várakozásaim, hogy egy jó Csernus Imre könyvet olvasok... az már jó ideje nincs. Talán az első időkben voltak innovatív, progresszív gondolatai, amiket ráadásul úgy adott át, hogy egyből el is jutott a hallgatósághoz, de jó ideje nem képes megújulni. Ugyanazokat szajkózza az új könyveiben, mondhatni kiollózta az előző könyveiből az újabba vágó sablonjait, és átemelte az újba. Erre már régen felfigyeltem, de ezt egy darabig azzal mentegettem magamban, hogy nem árt, ha többször olvassuk, legfeljebb jobban megmarad bennünk, de ha ez már extrém magas árral párosul, úgy már nem olyan buli a dolog. Már az Én és te árán is megrökönyödtem, ezt már végképp nem vállalom be.

Főleg úgy kérdéses a könyv eszmei értéke, hogy az alázat legkisebb szikráját sem mutatja. A Könyves magazin könyvbemutató oldalán kérdezte a riporter, hogy milyen egyéb források után olvasott még Csernus (a cikkben említett mellett), a válasza ez volt:

Azt mondta, semmit, nem érdekli a múltban vájkálás, van 30 év klinikai tapasztalata.

Ha akarta volna, se inflálhatta volna el ennél jobban a könyvének értékét. Ebből olyan szinten süt az alázat hiánya, hogy azt már tanítani kéne, mint elrettentő példa. És azt nem érti meg, hogy nem azért baj az ő "kiabálós pszichiáter" mivolta, mert megnyom az emberekben egy gombot, amivel triggerel másokat, hanem hogy nincs meg benne az az alázat, hogy megértse a másikat. Ez pedig kizárja a tanulás lehetőségét.

Pedig nem feltétlen ördögtől való az, amit csinál, és ahogy működik. Megnéztem az Index-ATV interjúját is, amit Rónai Egon készített, és itt már valamivel jobb az összkép.

Az mindenképp pozitívum Csernus Imrétől ebben a videóban, hogy nem hagyta magát mindenáron a politika felé terelni. Csak akkor válaszolt erre Csernus, amikor már sokadjára is ezzel kapcsolatos kérdést tett fel Rónai Egon, és hogy legyen valami. Meg többször felfigyeltem arra, hogy mond Csernus jó dolgokat. Jók az alapok, ahonnan elindul, csak ahova megérkezik... az a kiábrándító az esetek többségében. De összességében azt gondolom, hogy jól kezelte azt, amikor Rónai Egon kvázi kifelé mutatott. Mert ha valamit el lehet mondani Csernusról, az az, hogy következetesen kitart az elvei mellett. Ha ő azt gondolja, hogy a kérdésekre egyszerűk a válaszok, akkor kitart ezen elve mellett.

Csak jön a kérdés, hogy ha tényleg ennyire egyszerűek a válaszok a kérdésekre, akkor miért jelentetett meg immár 15 könyvet? Az egyszerűség úgy gyönyörködtet, ha egy könyvben megírja az egyszerű válaszait az élet nagy kérdéseire, és azzal le lenne tudva a dolog. Van egy olyan érzésem, hogy Csernus neve olyan nagy, hogy megéri a kiadónak újabb és újabb könyveket megrendelni tőle...

Ez a könyv akkor ütött volna nagyot, ha egy történésszel vagy magyarságkutatóval együtt írta volna meg. Két szakember beszélgetése igazán úttörő lett volna. Ráadásul, ahogy a Libriben belelapoztam a könyvbe, még jó is a felépítése. Lehetne arra alapozni egy beszélgetést, hogy fejezetenként kitárgyalják a magyarok egy-egy jellemvonását, stílusjegyét. Honnan ered, mi ennek a kulturális öröksége, milyen hatással van a jelen mindennapjaira. De könyvbemutatók alapján nem számítok arra, hogy ilyen mélységekig elmegy.