Az első gondolatok Suara: Hito Nanda kislemezéről

Végre, végre! Új Utawarerumono széria, új Suara dalok, új Suara kislemez! Nagyon vártam már, nagyon sokat késett a Futari no Hakuoro. Az Itsuwari no Kamen játék még 2015-ben jelent meg, utána rögtön indult is az anime a 2015 őszi szezonban. Ehhez képest a Futari no Hakuoro játék 2016-ban startolt, de az anime valamiért 2022-ig váratott magára. Valamit hallottam, hogy az író volt súlyos beteg, de ennek utána kell nézzek, hogy miért késett ennyit, de itt van. És nézem is. Bár én nem vagyok nagy Utawarerumono rajongó, az egész szériát egyedül Suara miatt nézem. Meg igazság szerint nem is látom át az egész történetet. Azt látom, hogy az egész Utawarerumono-sagát komplex módon, jól kidolgozták, de ha valaki arra kérne, hogy foglaljam össze, hogy miről szól az egész széria, komoly bajban lennék.

Nekem ez az egész csak Suaráról szól, a fantasy világ csak egy bónusz számomra. Úgyhogy maradnék a Hito Nanda kislemeznél, mely végre megjelent! Ahogy az utóbbi időkben szokás, erre az Utawarerumono kislemezre is 6 dal került fel, az alábbiak:

1. Hito Nanda
2. Hyakunichisou
3. The Light
4. Hito Nanda (Instrumental)
5. Hyakunichisou (Instrumental)
6. The Light (Instrumental)

És hát ez is felemásra sikeredett, mint a tavalyi Senjin Genmu kislemez. Sajnos az van, hogy 2020-ban meghalt az Utawarerumono dalok egyik fő zeneszerzője Kinugasa Michio, és azóta mintha keresnék a megfelelő zeneszerzőt. A címadó dal, a Hito Nanda zenéjét Shimokawa Naoya szerezte, aki egyébként nem új név az AQUAPLUS-nál, főleg a WHITE ALBUM-hoz írt dalokat. Tehát jó van tapasztalata, de ezt a dalt nagyon nem találta el. Semmi dallama, melódiája nincs az openingnek, némi túlzással ugyan, de mintha egy gyerek nyomkodná a zongora billentyűit össze-vissza. Egyedül csakis a refrén legelejét tudom visszaénekelni, amikor Suara énekli, hogy "Hito Nanda". De egyébként válságban van az Utawarerumono zene. 28 részes az anime, gondolom, a felénél lesz második opening, úgyhogy azért ne temessük még el.

Már csak azért se, mert az ending viszont csodálatosra sikeredett. Ismét egy Suara ballada, a legjobbak között. A Hyakunichisou nemcsak hogy meg van írva, van dallama, de íve is van. És elmegy a végéig. És annyira csodálatosan énekel Suara, egyszerűen simogatja a lelkemet, vigasztal, amikor balladát énekel. Ebben a dalban ráadásul az van, hogy Suara mély hangon kiénekli a fájdalmát, a refrénre kitör, majd annak végére kicsit megváltoztatja a hangszínét; szelídebb lesz. Így fejezi be a szöveget: "Kimi no omokage sagasu, Meguri aeru... Kiseki wo shinjite". Sokat elárul arról, hogy mennyire megszerettem a dalt, hogy a refrén végét kívülről, segítség nélkül idéztem. De ahogy olvasható, a csodavárás itt is megjelenik, és ott változik meg kicsit a hangszín, amiben Suara énekel, mintha reményt akarna adni. Sikerült, de tényleg annyira szép dal, hogy amikor a múlt néztem megnéztem az Utawarerumono: Futari no Hakuoro 3. részét, az endinget végig könnyeztem. Új kedvenc Suara dal, az nem kérdés, de arra is jó eséllyel pályázik, hogy 2022 legjobb dala legyen nálam.

A harmadik dal, meg szokás szerint az önálló dal. A The Light nem rossz, beépül a Suara-repertoárba, megvan a Suarára jellemző hangulatvilág, de nem ez az a dal, amiből igazán kitűnik, kitűnik, hogy miért is szeretjük az énekesnőt.

Nos, röviden ennyi. Igen, az ending miatt vártam nagyon ezt a kislemezt, hogy végre azt a maga teljességében hallgathassam. Sajnos még nincs fent Spotify-on, de a YouTube-linkeket a rövidített verziókkal közzé tettem. Azt hiszem, már ennyiből is érzékelhető a két dal közti különbség. 2009 óta ismerem Suarát, és az, hogy még most is képes olyan balladát énekelni, amitől teljesen elérzékenyülök, ez azt gondolom, hogy az énekesnőt minősíti pozitívan.

Japán nyelvtanulás az alapoktól

Nemrég ismét nekivetettem magam a japán nyelvnek, de most teljesen az alapoktól. Ugyanis most olyat csinálok, amit eddig soha, a kanákat írom sorokon át egy négyzetrácsos füzetbe. Valószínűleg a folyamatos ismételgetés hiánya is oka annak, hogy miért olvasok a mai napig egy elsős kisgyerek szintjén japánul. Úgyhogy ezt így új módszerként vezetem be magamnak, hogy így is tanulom a nyelvet. Egyrészt az írást, hogy minél szebben tudjak japánul írni, másrészt meg hogy tényleg belém rögződjenek a kanák és végre folyékonyan tudjak olvasni. Meg hogy megtanuljam az ABC-t is, hogy tudjam, hogy követik egymást a magánhangzók (a, i, u, e, o; ez megy kívülről), illetve a mássalhangzók (k, s, t, n... ezt még nem tudom kívülről).

Mindig is ott volt negyedik nyelvként a japán az angol, német, holland mellett, amit meg akarok tanulni, de igazából sokkal prózaibb oka is van annak, hogy megint ráfeküdtem a japánra. Miszerint párkapcsolatban vagyok, és egy japán fiúval vagyok együtt. Nem mostanság alakult ez ki, tart már három hónapja, de most láttam elérkezettnek az időt arra, hogy erről a nyilvánosság előtt is írjak. Shotaro a neve, és egyébként ő is most tanulja a nyelvet, olyannyira, hogy N5-ös könyve van. Ugyanis nem Japánban született és nőtt fel, csak a gyökerei származnak onnan. De szeretne megtanulni japánul, és mivel én is, ezért úgy döntöttünk, hogy külön utakon ugyan, de együtt tanulunk japánul. Ha eljutunk egy jó szintig (kb. N3), akkor egy idő után már japánul fogunk beszélgetni.

Egyébként nem úgy lett ez kapcsolat, hogy tudtam a legelső pillanattól kezdve, hogy csak ő és senki más, de az megvolt, hogy ő egyike lenne azon keveseknek, akivel komolyra fordítanám a kapcsolatot, ha lenne rá lehetőség. Lényegében ő volt az, aki kiemelte saját magát, mert egészen pontosan 4 hónapnyi beszélgetés után írta egyszer csak, hogy legyünk kapcsolatban. December 24-én beszélgettünk először és április 24-én vetette fel, hogy legyünk együtt. Nem volt előzmény nélküli, mert előtte nem sokkal már voltak romantikusabb beszélgetések, de akkor komolyan meglepett, amikor ezzel jött. Nem is tudtam eleinte mit mondani, de végül igent mondtam. És nem volt egyszerű utána sem, sőt, az igazi megmérettetések csak ezután következtek. Egyrészt az egész tényleg annyira váratlanul ért, annyira hihetetlen volt, hogy igazából az elején nem is fogtam fel, hogy mit akar. Átjárt egy nagyon kellemes érzés, de főleg az elején voltam úgy, hogy lehet, hogy az egészet nem is gondolja komolyan. Erősen ott voltak bennem a múlt emlékei, az abból fakadó csalódások, mi lesz ezzel is megjárom? Lényegében ezért nem tudtam teljes egészében megbízni. Aztán eszembe jutott, hogy mit írt Almási Kitti az egyik könyvében, amikor elemezte, hogy sokan a többedik párkapcsolati kudarc után milyen nehezen mennek bele egy újabb kapcsolatba, holott lenne rá igényük. Ott írta, hogy sokan a múlt tapasztalati miatt nem tudják magukat elengedni az új kapcsolatukban, végül ők maguk idézik elő azt, hogy az a kapcsolat is megszakad. Aztán ujjal mutogatnak a másikra, hogy hát persze, ő is csak egy volt a sok közül. Itt nagyon jól leírja, hogy valójában ők nem adták meg az esélyt arra, hogy ő legyen az egy. Amikor ez eszembe jutott, fokozatosan engedtem, hogy átjárjanak az érzelmek, ekkor derült ki számomra, hogy tényleg komolyan gondolja.

De még ezután is le kellett rendezni magamban néhány dolgot, igazság szerint volt néhány álmatlan éjszakám miatta. Röviden összefoglalva, a tudattalanomból a felszínre hozott néhány gyerekkori traumát, amikről csak most jöttem rá, hogy valójában sokkal nagyobb hatással vannak a jelenemre, mint gondoltam. És mivel nem menekülök el a lelki fájdalmak elől, ezért dolgoztam magamban velük. A traumák feldolgozására van egy zeném, méghozzá a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru egyik OST zenéje.

Ez egy nagyon szomorú zene, felerősíti fájdalmat. Ekkor használom az Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyvében is megírt "imaginációs módszer"-t, amikor a gyerekkori emlékképbe belehelyezem a jelenkori énemet és mintegy megvédem, megvigasztalom magam. Én még pluszba kézen fogva ki is vezetem a gyerekkori énemet abból az emlékképből. Nagyon erős, rendkívül hatásos, sírtam is, amikor ezt csináltam. De mindig egy kicsivel könnyebb volt. De ezzel tényleg óvatosan, mert amikor elmeséltem a mexikói pszichológus barátnőmnek, Lydiának, hogy mit csináltam, mondta, hogy szerencsém van, hogy mentálisan egészséges vagyok, mert egy beteg ember ebből nem jött volna ki. Még egy egészséges ember számára is nagyon megterhelő ez a terápia. És tényleg. Ezek a pillanatok rendkívül intenzívek, a külvilág teljesen megszűnik. Tehát tényleg óvatosan. De utána megadatik az esély arra, hogy mentálisan egy jobb minőségű életet éljünk.

Én nem bánom, hogy ezen keresztülmentem, végződjön akárhogy is ez a kapcsolat (ezért is láttam elérkezettnek az idejét, hogy írjak róla), mert ezt már nyertem vele, és ez nagyon fontos. De az igazság az, hogy jó eséllyel kitartunk egymás mellett, mert már azt is megtettük, hogy elköteleztük magunkat egymás felé. Az biztos, hogy ha rajtam múlik, akkor együtt maradunk, amíg élünk. :)

Újabb nyelvi teszt, újabb meglepő eredmény

Most az Erasmus kapcsán kellett nyelvi tesztet kitölteni. Ez a szerződéskötés feltétele, hogy lássák, hogy tényleg megfelelő a nyelvitudásunk. Bár az oktatás angolul fog zajlani, hollandul is kitöltöttem, mert mégis csak Hollandiában fogok élni. El is küldtem mindkét nyelv eredményét, de komolyan meglepett, hogy hollandul jobban sikerült a teszt, mint angolul. Némi változtatással, de ugyanazok a kérdések voltak mindkét nyelven. Angolul 31 helyes válaszom volt az 55-ből, hollandul viszont 38.

Egyszerűen arról van szó, hogy sokkal jobban átlátom a nyelvtani szerkezetet hollandul, mint angolul. Elég ha csak annyit mondok, hogy "_____ ik in Berlijn werkte"... Imperfectumban van, a napnál is világosabb, hogy a "Toen" a helyes. Sem az Als (ami németül lenne jó) sem a Wanneer nem jó. De az is világos számomra, hogy ha egy mondat Perfectumban van mellékmondati szórendben (nem szeretik a hollandosok, ha KATI szórendnek hívják, ezért leszoktattak róla), akkor nemcsak hogy a főige kerül a mondat legvégére, de egyik ige sem ragozódik. Meg néhány ilyen apróság. Hollandban tényleg csak a nagyon nehéz mondatok okoztak nehézséget, amiket már tényleg sehogy nem tudtam értelmezni.

Az angollal meg az van, hogy már a bonyolultabb mondatoknál is csak annyit látok, hogy szavak valamilyen sorrendben vannak egymás mellett, tudom is mindegyiknek a jelentését, de hogy ezek így egymás mellett milyen kontextust alkotnak, arról fogalmam nincs. És ahogy elnéztem, még az igeidőkkel is van dolgom, mert hiába tanultam azokat az utóbbi időkben, még nem sikerült teljesen elsajátítani.

Úgyhogy lehet, hogy inkább érdemes azt tudomásul venni, hogy az angolom B1-en van (ahogy ez a teszt is kihozta), és rámenni arra, amiket nem tudok. Mert amikor angolul töltöttem ki a tesztet, egy idő után eléggé kellemetlen érzésem volt, hogy csak totózok, és nem azért jelölök be egy-egy választ, mert annyira tudom, hanem ráérzésre. A holland tesztet nagyobb magabiztossággal töltöttem ki, ott több nyelvtani szabályt ismertem fel. A teszt egyébként nemcsak nyelvtani volt, felmérte az olvasott szöveg értését, hallott szöveg értését is, csak értelemszerűen az íráskészséget nem. Alapvetően jó teszt volt.

Ja, a hollandra B2-t adott ki. Jól esett látni, de ezt még azért nem hiszem el. Sok mindent tudok már hollandból, nagyon jót tett a 2 évnyi egyetemi tanulás, de azért még vannak hiányosságaim. Egyébként pont kiegészítik egymást az angol és a holland abból a szempontból, hogy angolból egész jó a szókincsem, hollandból meg inkább nyelvtanból vagyok erősebb. Tehát a két nyelvből pont a másikban kell erősíteni. Mert még hosszú az út, mire teljes magabiztossággal fogok majd Hollandiában kommunikálni emberekkel. Azt elhiszem, hogy már ott van a horizonton a B2 hollandból, de inkább a B1+ az, amit valóságnak gondolok. De hát, ha egy cél már látható, az csak még inkább motivál, mert egyrészt volt értelme befektetni a munkát (mert kész vagyok megdolgozni az álmaimért és nem zavar, ha időbe telik, de csak akkor, ha látom a folyamatot), másrészt már látom, hogy mit kell tenni azért, hogy tényleg B2-es szintű legyen a hollandom. Tehát, munkára fel!

Az első vonatút Budapestre

Ma 16 éve, azaz 2006. július 14-én mentem először vonattal Pestre, úgy, hogy ettől kezdve jártam gyakran a fővárosba. Nagy vízválasztó volt számomra ez a nap, mert ekkortól kezdtem el arról álmodni, hogy majd egyszer Pesten fogok élni. 16 év alatt sok minden változott, de ez a nap soha nem fogja nálam jelentősségét veszteni, mert akkor tényleg az történt, hogy lezártam életem addigi szakaszát és egy újat nyitottam meg. Ekkortól kezdtem a magam módján felnőtt életet élni. És hát eléggé göröngyös úton, de úgy néz ki, hogy ez valamikor mostanra fog beérni.

Mindenesetre néhány képpel megemlékeznék erről a napról. Néha előveszem a 2006-os képeket, érdekes látni, hogy mennyire másképp nézett ki akkor a Békéscsaba vasútállomás.

Ha jól emlékszem, akkor az 5:25-ös vonattal mentem akkor.

Magyar Pokémon magazin

Szinte a semmiből bukkant fel a Pokémon magazin Magyarországon. Én legalábbis semmi előjelét nem láttam a magazin megjelenésének. A Tesco újságos részlegénél láttam meg, és igencsak meglepett, hogy miket nem lehet felénk kapni. De már első ránézésre is látszott, hogy nem én vagyok a célközönsége, de azért közelebbről is szemügyre vettem. Hogy ilyenek vannak írva a címlapon, hogy "Tudsz úgy élni, mint Pikachu?" önmagában érzékelteti, hogy 3-8 év körüli korosztály a célközönség. Ez még épp elmegy, de a felesleges melléknevek használatát rettenetesen utálom. Ráadásul kettő is van belőle: "LENYŰGÖZŐ poszterek" vagy "ŐRÜLETES képregény". Ezeket általában mind figyelmen kívül szoktam hagyni, nem hagyom, hogy ilyen melléknevek használatával befolyásoljanak.

Akkor egyébként vissza is tettem az újságot, de aztán bagszi a videójában részletesen kiemelezte a magazint és csak rávett arra, hogy megvegyem.

Jó reklámot csinált a magazinnak, effektív nagyon becsülöm bagsziban, hogy idén lesz 16. éve is ismerem őt, és talán nem túlzok, ha azt írom, hogy kihozta saját magából a legtöbbet. De azért is nézem szívesen a videóit, mert a beszédstílusában fellelhető az egyénisége. Semmilyen "Youtuber-trendet" nem követ, ő a való életben is tényleg ilyen. És mivel szerethető a stílusa, ezért nagy népszerűségnek örvend, én pedig arra vagyok hivatott, hogy ezt növeljem.

Nos, ennyi reklám után lássuk, hogy én milyennek látom a magazint. Igazából, ha úgy nézzük, hogy egy bizonyos korosztálynak szól, akkor rendben van. Olyan, mint egy foglalkoztatókönyv, csak Pokémon-módra. Keress meg x típusú Pokémont, színezd ki a rajzot, feladatok, melyek által olyan lehetsz, mint egy Pokémon, vagy mint egy csúcsedző meg ilyenek... Igazából a jelen papírárak fényében nem vészes az 1290 forintos ár. Bár az vicces volt, amikor megmutattam a barátaimnak, Fantos kérdezte, hogy "Szóval mi a fenét tudnak abba a magazinba rakni amiről nem kapsz több infót az interneten?" Jogos a kérdés, de igazából könnyű rá válaszolni. Az internetnek nincs nyomdaillata. Én meg imádom a nyomdaillatot. Illetve igazából az egész magazinnak olyan kellemes légköre van. Megvan benne az a tipikus Pokémonos hangulatvilág. Lapozgatása közben olyan érzésem volt, hogy miért is ne lehetnék egy pár percig gyerek, és lapozgathatnám önfeledten a magazint? Egyébként a benne lévő ajándékkártyák közül bagszi elmondása szerint ez egy sample pakk, amibe max. 10 féle kártya van. Na most én úgy jártam, hogy pont az a három kártya volt a csomagban, amit bagszi bontott.

Ezek közül Chimchart kifejezetten szeretem, a Diamond / Pearl-ben őt választanám kezdőpokémonnak.

A poszterek viszont eléggé idétlenek (ha szabad nekem is jelzőt használni), kettő közülük ugyanis úgy van egy belső oldalon, hogy ki kell vágni (a hátsó oldal tartalnának kárára), ráadásul ügyesen elhallgatták azt, hogy van egy negyedik poszter is a magazinban, ami speciel középen van, amit tehát ki lehet venni, (annak hátulján a harmadik poszter, így nem vész el tartalom). Ráadásul az a legjobb poszter. Tehát pont azt a posztert nem promotálták, a címlapon, amelyik esetleg megérdemelheti a LENYŰGÖZŐ jelzőt. Pikachu és Eevee vannak rajta, ahol egymás mellett örülnek valaminek. Aranyosak. A belső tartalom relatíve rendben van, bár ha valaki ki akarja tenni mindegyik posztert a falára, valamint ki akarja vágni a szintén magazinban lévő oklevelet, annak érdemes még egy példányt megvenni az újságból. Persze, van egy oklevél is az újságban, amit akkor töltethetsz ki, ha teljesítetted mindegyik feladatot, hogy igazi csúcsedző legyél. Értitek, csúcsedző! Egyébként aranyos feladatok vannak benne, enyhén nevelő hatásúak is. A képregény egyébként állítólag az egyik Pokémon epizódot dolgozza fel. Alapvetően nem rossz, két súlyos hibája van: 1. Itt-ott borzalmas a stilisztika. 2. Semmilyen titokra nem derül fény Scorbunny-ról... Hacsak nem az a titok, hogy Ash és Goh közül melyikük edzője akar lenni.

Ahogy elnéztem, havi megjelenésű lesz ez a magazin, ami egyébként egy lengyel licensz. Bagszi még annak is utánajárt, hogy van-e máshol ugyanez a magazin, és egy lengyel változatot talált belőle. Írva is vagyon az impresszumban, hogy Lengyelországban nyomtatták. Olyannyira külföldi, hogy csak egyetlen magyar nevet találni az impresszumban, aki fordította a lapot: Priszlinger Tamás. Hellyel-közzel jó munkát végzett, bár egy pár elnevezés furcsa volt nekem is, bagszi, meg mint igazi Pokémon rajongó, ezeket érzékenyebben vette. Meg a képregény stilisztikája. De a nagyja azért rendben volt. Igazából azért lehet esetleg jó húzás, mert azok, akik gyerekként nézték az RTL Klubon az Pokémon első évadait, ők most szülőkorban vannak, az ő gyereküknek lehet jó. Én ha olyan nagy Pokémon rajongó lettem volna (de én szimplán csak szerettem), illetve lenne gyerekem (még nincs, de szeretnék néhány éven belül), akkor neki biztos megvenném, hogy megmutassam, hogy miért rajongott az apja gyerekkorában. Egyébként meg kíváncsi vagyok, mennyire életképes a magazin. Ötletnek jó, a hibákat mindenképp érdemes lenne javítani, de egyébként érzékelhető benne az a Pokémonos hangulat, úgyhogy talán még annak is lehet ajánlani, aki szereti a Pokémon feelinget.

Fantasy Expo - 2022. július 2.

Február után ismét Fantasy Expo, ami az egyetlen animés rendezvény lett számomra. El is mentem rá, hogy itt is találkozzak emberekkel. Összességében jó is volt, bővítették a lehetőségeket, és nagyjából meg is tartotta az AnimeCon-ra emlékeztető családias hangulatát.

Bár sajnos nekem rosszul indult, ugyanis nem voltam jól előtte való éjjel. Bár rendbejöttem, de kialvatlanul mentem a FantasyExpóra. És hogy ne is legyek sokat otthon a 6.20-as vonattal mentem fel Pestre. Rendben megérkezett 8.50-re, és a spórolás jegyében nem villamossal mentem a Ferencvárosi Művelődési Központba, hanem elgyalogoltam oda. Soha mentem még oda gyalog, de mivel a 24-es villamos egyenesen visz oda, ezért csak a villamossínt kellett követnem, és odajutok. Ez így is lett. Érdekes módon nem éreztem magamban semmi fáradtságot, de gond így is akadt, ugyanis bagszi is rosszul volt. Ez abból a szempontból érint engem, hogy megkértem, hogy vegye meg nekem a jegyet előre, hogy ne kelljen sorba állnom. A "sorban állás elkerülése" elmaradt, de szerencsére azért el tudott jönni, és végül megvette a jegyet. Eleinte az is felmerült, hogy visszautalja a pénzt, amit korábban elküldtem a jegyre, szerencsére nem volt erre szükség. Bár azt megtettem, hogy beálltam a sorba, hátha lehet a jegyért kártyával fizetni (mivel készpénz nem volt nálam), aztán leegyeztetjük az anyagiakat, sajnos nem lehetett. De megjött bagszi is, úgyhogy a jegy is meglett általa.

Azt viszont nem értem, hogy miért kellett kétszer sorba állni. Először ugyanis meg kell fizetni a kiadó ablaknál a jegyet, ekkor egy nyugtát adnak, majd egy másik sorba kell beállni, és ott kapod meg a jegyet. Rá is kérdeztem, hogy miért van ez így, elmondásuk szerint így gyorsabb. Semmi gyorsaságot nem láttam abban, hogy még egyszer sorba kellett állni. Nyugodtan oda lehetne adni a kiadó ablaknál is a jegyet, onnan aztán egyenes út vezet befelé. Ez a beléptetési rendszer valamennyi animés rendezvény nagy átka. Régen, 2006-2009 között kritizálták folyamatosan a MAT-ot a beléptetés miatt, a MondoConon egy ideig gördülékenyen ment, de nagyjából 2016 óta folyamatosan kapnak ők is fejükre. Itt a FantasyExpón is kéne vagy elővételes rendszert kialakítani, vagy valahogy telefonon keresztül megvenni a jegyet. Maguk a szervezők tudják, mennyibe kerül, mire van anyagi lehetőségük, de totál felesleges kétszer sorba állni.

Bent az épületben némileg átkerültek a dolgok. És azt kell mondjam, szinte minden jobb lett. Az Animepiac a belső tornaterembe került, ami mindenképp előny, mert ott több helyük van. Az előtéri terem meg ahol voltak, oda kialakítottak egy kis színpadot, ahol szintén voltak előadások, a szünetekben meg AMV-k. Az egyedüli hátrány, hogy az emeleten lévő termet teljesen a DDR-nek és a Just Dance-nek szentelték a konzolt pedig a folyosóra száműzték. Abból is kevesebb volt, mint februárban, mert új konzol egyáltalán nem volt, csak retro. Vagyis állítólag volt PS4 a színpadnál. Nem emlékszem arra, hogy láttam volna, de ez persze nem azt jelenti, hogy nem is volt. Több árus volt a piacon, tehát érzékelhetően szükség volt a nagyobb helyre, mert legalább a folyosó is teljesen felszabadult. Februárban a folyosónál is voltak árusok, akik miatt nehezebb volt járkálni. A tornateremmel szembeni kistermekben különböző workshopok voltak, illetve az egyikban valami kajáldás rész. Ezek nem kifejezetten érdekeltek, de jó az ha itt is vannak emberek.

Néhány Animagazinossal is találkoztam: Hirotaka, Catrin és Iskariotes akkor jöttek szembe, amikor épp ettem. Délelőtt még nem voltak elfoglalva a folyosónál lévő asztalok, ezért leültem az egyikre megenni azt a kaját, amit otthonról hoztam. Közben beszélgettem velük. Balura voltam egyébként nagyon kíváncsi, vele a sok közös témának köszönhetően egész jól összebarátkoztunk online, és szívesen találkoztam volna vele személyesen is. De hát van még a napból.

A nagyszínpadon lévő előadásokból olyan sokat nem láttam. Mivel az animés közösségnek annak a kb. 5%-ába tartozom, aki nem érdekelt a Ghibli filmekben, ezért az előadás a Ghibli filmekben megjelenő japán folklórról ugyan nem volt rossz, de maga a folklór is kapufa nálam, ugyanis még a régi holland irodalmon is a folklórt tartottam a legkevésbé érdekesnek. A misztikum soha nem kötött le. Aztán 12 órakor volt a Fantasing koncertje, ebből meghallgattam egy pár dalt az elején. Jó hangjuk van az énekeseknek (hiszen alighanem ismerek egy párat személyesen), de az komoly hiba volt, hogy a koreográfián látszott, hogy betanultak voltak a mozdulatok. Nem éreztem azt, hogy az énekes azért mozog az énekelt dalára, mert annyira érzi, hanem mert valaki mondta, hogy így és így kell mozogni. A konferáló srác stílusa sem tetszett, nem bírom az ilyen személyiség nélküli partiarcokat (vagy a nagyobb baj, ha ilyen a személyisége). Úgyhogy egy párat meghallgattam, de inkább Zsoltival töltöttem el az időt, aki a barátjával jött. Vele akart a Kitsune kávézóban enni. Mivel már ettem, ezért csak elkísértem őket. Egyébként kellemes hely, a nagy TV-n mindig valami japán dal ment. Az árakat mondjuk sokalltam (nem mintha az alacsony árak időszakát élnénk...), de a fiúk jóllaktak, emlékeim szerint ízlett is nekik, úgyhogy biztos, hogy megéri. Vagy nem? Mert elmentek még a Coopba kaját venni. Én oda már nem kísértem el őket, hanem mentem vissza a rendezvényre.

Közben rám írt Balu is, hogy hol vagyok, találkozhatnánk. Megírta, hogy a karaoke teremben van, azonnal mentem is hozzá. Ott összefutottunk, majd néhány mondat után inkább kimentünk a folyosóra, és ott beszélgettünk. Nagyon szimpatikus volt élőben, hovatovább feliratkozott azon személyek listájára, akik élőben még annál is sokkal menőbbek, mint amennyire online.

Akik követnek, azoknak esetleg furcsa lehet, hogy ahhoz képest, hogy korábban mennyire lelkes volt a karaokéért, most épp, csak megemlítem. Nincs bajom senkivel, csak annyira megszokás lett nálam a karaoke, hogy már nemhogy semmi érdekeset nem találok benne, hanem kifejezetten unalmasnak tartom az egészet. Semmi izgalmas nincs már számomra abban, hogy kiállok a színpadra énekelni. És így persze nem lehet csinálni. Nem tudom, hogy lehet-e valahogy érdekessé tenni, de ez is ok arra, hogy miért nem megyek többet MondoCon-ra, és nem hiszem, hogy valaha is fogok még karaokét csinálni. Tehát, amit láttok listát az oldalak között, az jó eséllyel a végleges lista. Nincs feltéve a gépre a KaraFun, és nincs is affinitásom arra, hogy csináljak karaokét. Egy jó ideje így érzek, és igazából nem is hiszem, hogy változni fog, mert jó ideje valami másra vágyok.

Szóval amíg beszélgettünk Baluval, kijöttek a barátai is, és együtt elmentünk a nagyszínapra és meghallgattuk Catrin előadását a kínai manhuákról, animációkról, sorozatokról. Érdekes volt, bár kötődni nem tudtam hozzájuk, egyetlen sorozatot láttam csak közülük, az Addicted-et. Meg is lepődtem, hogy a regényváltozata jön magyarul is. Elvileg majd... valamikor... De arra kíváncsi leszek. Félúton elment Balu, mert a kisszínpadon Kpop kvíz volt, és ő, mint Kpop addict, nem hagyhatja ki. Egyedül figyeltem Catrint, majd amikor befejezte, hátramentem Zsoltihoz, és vele néztem az Animagazinos dumapartit. Catrin mellé Iskariotes és Ricz csatlakoztak. Szórakoztatók voltak, a téma pedig "milyen animét ajánljunk kezdőknek" volt. Kérdezzenek engem, hisz a válasz oly könnyű: Haikyuu!!. Persze a kérdéskör tényleg bonyolultabb, úgyhogy jó volt a téma. És jók is voltak, a legjobbak tartanak előadást az Animagazinosok közül.

De nem maradtam a végéig, mert a 17:10-es vonattal akartam hazamenni, és mivel gyalog akartam a Keletiig eljutni, ezért 16 óra után indultam el. Zsoltival elköszöntünk egymástól, ölelés, majd megkerestem Balut is, hogy tőle is elbúcsúzzak. Annyira el volt merülve a Kpop kvízben, hogy alig vett észre. Mindenesetre elindultam. És nem hittem volna, hogy kell az, hogy kb. 30 perccel korábban induljak el, ugyanis eltévedtem. Elfelejtettem nézni a villamos vonalát, ezért az Orczy térnél rossz irányba fordultam le. Furcsa volt a környék, de eleinte nem foglalkoztam vele, csak akkor, amikor arra eszméltem, hogy a Kálvária térnél vagyok. Hát ez nagyon nem a Keletihez visz. Úgyhogy Google térképen néztem, hogy merre menjek. Közben a lepukkadt épületek és a sok hajléktalan miatt olyan érzésem volt, mint amikor Harry Potter a Hop-porral rosszul mondta az "Abszol Út" úticélt, és rossz helyre került. Mintha én is rosszul mondtam volna a "Keleti Pályaudvar" úticélt. Siettem, ahogy tudtam, mert komoly esély volt arra, hogy nem érem el a vonatot. Megkönnyebbülés volt, hogy a Fiumei úti sírkertnél találtam meg a villamossíneket, innen már nincs messze a Keleti. Azért siettem, aminek köszönhetően nemhogy elértem a vonatot, még arra is jutott idő, hogy egy gyorst is vegyek tortillában. De alighogy felszálltam a vonatra, kb. 1 perc múlva indult is. Az vonatút jó volt, még aludtam is egy kicsit, mert a végére már éreztem a fáradtságot.

Úgyhogy jól sikerült minden. Örültem a Fantasy Expónak, de nem hiszem, hogy a nyáron visszamegyek Pestre.

Jobb minőségű videofelvételek

Ahogy írtam az előző postomban, megpróbálkozok 60 fps-es videofelvételekkel. Örömmel jelzem, hogy sikerült! Sokkal jobb, látszik, hogy folytonos a videó, nincsenek azok az apró szaggatások. Akkor csak ér valamit ez a felvevő, ha tudok vele a gépemmel jó minőségű felvételeket készíteni.

Most Wii U játékokat vettem fel. Hogy mindent kikísérlezettek, négy videót is csináltam.

Először, hogy hogy veszi fel a Wii U játékokat, játszottam egyet a Wii Sports Club-bal.

Aztán megnéztem, milyen a Wii U Virtual Console, csináltam egy felvételt az egyik Super Nintendo játékról, méghozzá az abszolút kedvenc verekedős játékokról, a Street Fighter II-ről.

És akkor megnéztem a Wii U-ról a Wii-t is. Ami azért is volt fontos, mert az eredeti Wii-mről ide lett áthozva minden játék és mentés, így most már ezekből is tudok felvételt készíteni. Vannak játékok, melyek csak itt vannak. Mint például az ExciteBike World Challenge, amit nagyon szerettem annak idején. Hát mutassuk meg a nagyvilágnak, mi a jó benne.

És végül, hogy kipróbáljam a Wii Virtual Console-t is, játszottam egyet gyorsan az F-Zeróval.

És amikor videót készítek, így néz ki a terep.

Mivel nem annyira hosszúak a vezetékek, ezért nem tud a gép az asztalon maradni. Illetve csak egy-két program marad bekapcsolva, hogy a laptopot az OBS Studión kívül semmi más ne terhelje. Meg van egy kemény falap, így nem a szőnyegen kell a laptopnak lennie. Ezzel remélem, kellőképp védem a gépet, hogy mindig tudjon az alja szellőzni. Én ezt most így csinálom, és örülök, hogy tudok 60 fps-es felvételt csinálni. Lényegesen jobbak a videók már így is. Most már csak az élességen kell javítani, és teljesen elégedett leszek.

Az első felvételek Nintendo Switch-ről

Szerdán rendeltem magamnak egy USB-s rögzítőeszközt és pénteken megérkezett. Egészen érdekes mert eredetileg az Árukereső weboldalán kerestem valami olcsóbbat, és találtam egyet 10.100 forintért, melyet a SunnySoft webáruházban vehettem meg. Életemben nem hallottam róluk, de mivel az Árukeresőnél "Megbízható bolt"-ként volt jelölve, ezért megrendeltem tőlük. Annak fényében meglepő, hogy csak 800 forint a szállítási díj, hogy Csehországból érkezett. Maga a webshop teljesen cseh, olyannyira, hogy regisztrációt csak cseh vagy szlovák lakcímmel lehet tenni. Magyarra is le van fordítva a webáruház, de itt-ott eléggé pongyolán. Nehéz nyelv a magyar, nincs mit tenni. Meg fogadnak rendeléseket Magyarországról is (különben nem tudtam volna megrendelni), és a Packeta szállítja ki. Egészen pontosan Békéscsabára a 100-as ABC-be kértem. Hogy élelmiszer boltban átvenni terméket... De mindegy is, rendben átadták, hazahoztam, és ezek vannak benne.

Külön oldalon van az input és output. Az megzavart, hogy HDMI mindkét oldalon van, és hogy mennyit ér a BGE-PSZK-s informatikai tanulmányok, jól jelzi, hogy sokszor még most is bizonytalan vagyok, hogy melyik az input és melyik az output, és melyiknek mi a funkciója. De végül magamtól rájöttem és össze tudtam szerelni. Hiszen van input HDMI a konzolnak (tudom, ami beadja a jelet), és output HDMI a TV-nek, hogy ott tökéletes minőségben lássam, amit játszok. Illetve a PC-hez USB-vel lehet csatlakoztatni. Csak azt nem tudom, hogy miért van hozzá DC/5V bemenet. Mindenesetre kaptam ahhoz is kábelt. Sikerült mindent a megfelelő helyére csatlakoztatni.

Az OBS Studiót már korábban letöltöttem és beállítottam magamnak (számításba vettem, hogy egyszer majd használni fogom), de nagyon nehezen jöttem rá, hogyan tudom megjeleníteni rajta a Nintendo Switch képét. Minden egyes beállítást megnéztem, utánanéztem az interneten is, hogy hol lehet beállítani, de semmi értelmes megoldást nem találtam. Végül bagszival beszéltem voice chaten keresztül, hogy mit csináljak, ő sem találta meg először a megoldást (pedig ő már jó ideje streamel OBS-ről), de végül, ha nehezen is, de kiderült, hogy a "Videorögzítő eszköznél" kellett jobb egérgombbal előhozni a tulajdonsáokat, és ott az "eszköz" részben kellett a leggördülő menüben az USB videót kiválasztani. Na így már megjelent a Nintendo Switch képe a programban is.

De gyorsan kiderült, hogy ezzel korántsincs megoldva a probléma, ugyanis a felvétel eléggé szaggatott volt. ProfRoxas és Fantos megnézték a felvett videót, egyértelműen zavaró volt a videó szaggatott mivolta. Bagszinak közben dolga volt, úgyhogy ebben már ők segítettek. Kiderült, hogy nem bírja az 1080p-s felvételt a gép, úgyhogy le kellett vinni 720p-re. Illetve az gondolkodtatott el, amikor ProfRoxas mondta, hogy lehet, hogy az USB-n akadozik a felvétel, aztán hirtelen "behozza a lemaradást". Annyit azért tudok, hogy a kék színű bemenet az USB 3.0-ás, ami lényegesebb gyorsabb átvitelt biztosít. A vezeték viszont fehér volt (2.0-ás), és arra gondoltam, hogy ha vennék egy 3.0-ás USB kábelt, akkor azzal gyors lenne a felvétel. A gondolat nem volt rossz, de kiderült, hogy maga az eszköz 2.0-ás. Egy rövid ideig azt gondoltam, hogy olcsó húsnak híg a leve, de aztán nem foglalkoztam vele komolyabban, mert úgy voltam vele, hogy ez első körben megfelel. Már csak azért is, mert a hét elején, amikor gondolkodtam azon, hogy vehetnék ilyen készüléket, akkor mutattam bagszinak kettőt, amit az emagon találtam. Az egyik egy ahhoz nagyon hasonló, amit végül 10.100 forintért vettem. Ez 17.790 forint, ráadásul ugyanúgy USB 2.0-ás. A másik egy jóval kisebb. Ez USB 3.0-ás, 11.490 forint, de ezen nincs HDMI output kimenet, tehát csak gépnél tudnék játszani. Ezt sem megoldás, mert ProfRoxas mondta, hogy neki ilyenje van, és csak gépen tud játszani, nagyjából 0,5 másodperces késéssel. Úgyhogy végül azt gondolom, hogy a lehető legjobbat vettem meg. Egyébként sem erős a gépem, úgyhogy streamelés egyelőre kizárva, csak felvétel lehetséges. Egyelőre ez megfelel. Meg most 720p-re van állítva a felvétel, illetve javasolták, hogy 30 fps-sel vegyek fel, azzal biztos nem szaggat.

Végül több órás próba után elkészültek az első felvételek YouTube-ra. Méghozzá Nintendo Switch-en az angol profilomon játszom ki a Mario Kart 8 Deluxe-et.

Azt már korábban elhatároztam, hogy arra fogom felhasználni az angol profilomat, hogy az internet népének ott játsszak végig játékokat. Ha online, illetve retro játékokkal akarok játszani, akkor arra marad a holland profil (mivel az angol profilhoz nincs Nintendo Switch online kötve). Illetve azt elhatároztam, hogy azt még kipróbálom, hogy tudok-e játékot felvenni 720p/60fps-sel. Az még egy jó kompromisszumos megoldás lenne.

Nos, ezzel elindul a modern YouTuber életem. Idővel, ha majd jobb gépem lesz (konkrétan elgondolkodtam egy streamer PC-n), veszek majd egy jobb kártyát. Addig ezen fogok játszani. A retro játékokkal is az új konzolon fogok játszani. Már annak önmagában örülök, hogy új játékok kerülhetnek ki a YouTube profilomra. A következő lépcsőfok a jobb képminőségű játékok lesznek, utána meg jöhetnek az élő felvételek is, ha már elég jó leszek.

Az első próba holland középszintű érettségivel

Két évnyi holland nyelvtanulás után úgy gondoltam, hogy megérett az idő arra, hogy kipróbáljam magam, és megcsináljak egy holland középszintű érettségit. A 2007. májusit csináltam, és szép sikert értem el, ugyanis az olvasott szöveg értése a nyelvhelyesség és a hallott szöveg értése együtt 88% lett. Tehát lenne egy jeles középszintű holland érettségim.

Az olvasott szöveg értése 100% lett. Egyszerűbb szövegeket már nagyon jól tudok olvasni, ki tudom következtetni a szövegkörnyezetből az ismeretlen szavakat, tehát nem volt gondom a szövegértéssel.

A nyelvhelyesség volt az, amit elrontottam. Abban az volt a lutri, hogy az egyik feladatban a megfelelő névelőt kellett beírni. De nem ám csak a határozottakat, hanem a határozatlant is, sőt volt olyan, ahova semmit nem kellett írni. Speciel ez ment, de a "de", "het", "een" névelőket csúnyán összekevertem. A többi relatíve ment. És akkor nem beszéltünk a mondatalkotásról, ami nagyon nehéz volt. Amikor össze voltak keverve a szavak és abból kellett mondatot kreálni. Az az érdekes, hogy a nagy mumus, az elöljáró szavas feladat hibátlan lett.

A hallott szöveg értése is nagyon jól ment. Hallgattam már annyi holalnd szöveget életemben, hogy nagyjából tudom, hogyan beszélnek, nagyjából tudom, hogy mondják a nyílt és zárt szótagokat, ennek köszönhetően lassan és fokozatosan rááll a fülem a holland beszédre. A beszéd többségét tisztán értettem, amit meg nem, azt nagyjából ki tudtam következtetni, így összességében a 4 feladatban csak kettőt rontottam.

Nos, akkor elmondhatom, hogy van egy B1-es szintű holland ismeretem. Mondjuk az íráskészséget még nem csináltam meg, de szeretném, mert pont ezzel van gondom. Ugyanis az egyik kritikám a KRE-s holland oktatással - amit szóvá is tettem az egyik tanárnak - hogy nagyon kevés az önálló szövegalkotásos feladat. Egyszer-egyszer kapunk házi feladatnak, de ritkán. És pont ez kéne, mert hiába vagyok tisztában a nyelvtannal (hellyel-közzel...), de nem tudok echte, komplexebb mondatot összeállítani, mert vagy túl egyszerű az adott mondat, vagy rossz szót használok, vagy az egész rossz kontextusba kerül. Szegény Humbby barátomon gondolkodok néha, hogy vajon hányszor foghatja a fejét, amikor hollandul írok neki, és mennyivel egyszerűbb mondatokat írok neki, mint amilyenekkel ő válaszol. Ez az érettségi világosan megmutatja: Szöveget kezdő szinten jól tudok olvasni, de az önálló szövegalkotást gyakorolni kell. Úgyhogy megvan, hogy merre kell tovább menni.

Ring Fit Adventure végigjátszva

A múlt héten, összesen 94 napnyi játék utána végigjátszottam a Ring Fit Adventure alapjátékát. Szerettem nagyon, bár annyira nem izzasztott meg. Inkább akkor volt rossz, amikor egy-egy fajta gyakorlatot kellett túl sokszor egymás után csinálni. Például több karizom erősítő gyakorlat után már éreztem, hogy ég a karom. Illetve, amit nagyon nem szeretek és borzalmasan megszenvedtem, amikor le kellett guggolni. De nem teljesen, hanem valamennyire tartani magunkat, akkor tényleg volt olyan, hogy le kellett ülnöm utána mert alig éreztem a lábamat. Ezeket a gyakorlatokat mind végigcsinálom, mert csak erősödhetek általuk, de egyébként itt is megvan a módja annak, hogy elcsaljuk, de akkor meg az egésznek nincs értelme.

Egyébként a 222. szintig jutottam el.

Illetve ami szintén meglepett, hogy totál azt hittem, hogy Drago egy Bowser-féle vérbeli gonosz, erre még ő kér bocsánatot, hogy annyi bajt okozott.

(Ha már hollandul van írva, akkor egy kis nyelv: A "Het spijt me" után én lazán "voor"-t mondanék, nem "van"-t... De nálam mindig az elöljáró szavak és a vonzatos igék törik meg a nyelv logikáját) Egyébként nagyon jó volt hollandul végigjátszani. Többen is írták a Ring Fit Adventure Reddit oldalán, hogy eléggé gáznak tartják az angol hangot, ezért valami másik nyelvre váltanak. Tényleg kellemetlenül lányos az edző hangja. Hollandul meg igazi férfi edző hangja van, ráadásul ahogy mondja a dolgokat, az is kifejezetten lelkiesítő, inspiráló. Úgyhogy a holland szinkronosok kiváló munkát végeztek, érdemes név szerint is megemlékezni róluk.

Szóval jó volt. A végén a köszönet jól esik.

A végén a tréner sziluett meg teljesen kidőlt.

(Ez is egy olyan mondat a hollandban, amit nem "bij"-jel írnék, hanem "naar"-ral, hiszen az jelzi az irányt, hogy valahova megyünk. De úgy tűnik, másképp kell megérkezni) A játéknak nincs vége, mert valójában nem 23 világból áll az egész játék, hanem 69-ből. Ugyanis a 23 világ ismétlődik még kétszer, csak persze nehezítve. Már folyamatban van, a 27. világnál járok. És majd szépen fokozatosan elviszem a legvégéig, és talán az 500. szintet is elérem majd?