Nos, megtörtént. Itt vagyok Hollandiában, az új életem kapujában. Persze, hogy mi sül ki az egészből, az többnyire rajtam múlik. De talán nem is fog. Életemben még megközelítőleg sem voltam ennyire eltökélt, mint most. Úgyhogy nagy lehetőségek állnak előttem.
Tudtam, hogy éjszaka nem fogok sokat aludni, de az egy óra minden képzeletemet alulmúlta. Szombaton, tehát indulás előtt egy nappal kaptam meg a második adag Pfizer oltást és annak az utóhatásait is éreztem (fejfájás, fájt a bal karom) és ettől olyan furcsát álmodtam, mint amikor 39°C-os lázam van. Nem is tudtam aztán visszaaludni. Próbáltam elütni az időt, 6.30-kor indultunk Békéscsabáról. Még néhány dolgot megcsináltam a szobában, ahol én voltam, hogy lehetőség szerint úgy hagyjam ott anyámnak, hogy ne kelljen már sokat csinálnia, amikor kitakarítja és rendbehozza a szobát.
Ami az oltást illeti, tudtuk, hogy késő lesz már a május 29-e, de semmit nem tudtam tenni, pedig mindent megpróbáltam. Telefonáltam külön a háziorvosnak, hogy ha egy mód vanrá, hadd kapjam meg korábban, de elutasította. Elmondása szerint nem lehet, mert az oltásokat aznap reggel kapják meg és a mennyiség szigorúan szabályozva van. Hogy csakis és kizárólag május 29-én kapott-e Pfizert a háziorvos, ezt már nem érdemes firtatni. De elmentem a kórházba, az oltóközpontba, hátha ott tudnak segíteni, de ott is zárt ajtóknak ütköztem. Felhívtam a 1818-as és a 06-80 277-455-ös központi számot, de ott is világosan megmondták, hogy ez nem lehetséges. Ennél többet már végképp nem tudtam tenni, túl kicsi vagyok ahhoz, hogy bármi befolyásom is legyen a dolgok menetére. Egyébként tényleg van valami a szigorú rendszerben, mert amikor kimentem, mögöttem az asszisztensnő megkérdezte, hogy az utolsó ember jön oltásra? A háziorvos meg azt válaszolta, hogy hát már nincs több adag oltás. Ezek szerint ez tényleg szigorúan ki van számolva.
De vissza a mai naphoz. A bátyám vitt ki engem, anyámat és keresztanyámat a repülőtérre. Az út nagyon jó hangulatban telt. Annak ellenére, hogy egyébként nagyon különbözünk a bátyámmal (ő például tizedannyira sem érzékeny a világ dolgaira, mint én), jókat nevetek a humorán. Ha tippelnem kéne, akkor a bátyám ESTP-s, a 16 személyiségtípus közül, ami a lehető legtávolabb áll az én INFJ-s személyiségemtől. De most jó hangulatban telt az út. Kétszer álltunk meg Kondorosnál és Törökszentmiklósnál, de csak keveset álltunk, így gyorsan eljutottunk a repülőtérre. A repülőtéren még meg kellett csinálni az antigén gyorstesztet, ami szerencsére negatív lett, csakúgy, mint a PCR-teszt. Viszont amikor aggodalommal töltött el, hogy, hogy a WizzAir telefonos alkalmazásában csináltam meg a becsekkolást, és amikor végeztem, azt írta, hogy "Geen geldinge instapkaart". El nem tudtam képzelni, hogy mit csináltam rosszul, ami miatt nem érvényes a beszállókártyám. Amikor aztán PC-n láttam, hogy be tudom tölteni a beszállókártyát, akkor azért gondoltam, hogy azért olyan nagy hibát csak nem követtem el. A repülőtéren derült ki számomra, hogy a koronavírus miatti intézkedések miatt nem lehet az alkalmazásból bescannelni a beszállókártyát, helyette mindenkinek oda kell állni, ahova feladjuk a bőröndöt, ha vett, ha nem. Ott ellenőrzik ugyanis a PCR-teszt és az antigén gyorsteszt eredményét. Minden egyes utasnak. És ők külön adják ki mindenkinek a beszállókártyát, ami pontosan ugyanúgy néz mint a régi. Hosszúkás kis kartonpapírra van nyomtatva minden. Nagyon rendes volt attól a csajtól, aki az "indulás" résznél a csomagoknál járkált és útba igazította az embereket (hivatalosan ott dolgozó személy), előre szólt nekem, hogy melyiknél lehet feladni a csomagot Eindhovenbe, így elsők között kerültem sorra. Egyébként nagyon aranyos, beszédes volt. Szerencsére a csomagfeladásnál nem volt semmi gond, a teszt is rendben volt. A kézipoggyász átvilágítása is rendben megtörtént.
A belső résznél több WizzAir-es dolgozó is volt, aki "Eindhoven" táblát tartott fenn. Valamiért nagyon útba igazgattak minket már a legelején. A legmesszebb lévő A25-ös kapunál lehetett felszállni a gépre.
Érteni vélem, hogy az esetleges járványügyi intézkedéseken túl azért terelgettek minket, mert elég sokan vártak az Eindhoveni járatra. Ez viszont szembemegy az WizzAir által annyira hirdetett járványügyi készültséggel, mert eredetileg az volt, hogy a repülőn is biztosítják az utasok közötti másfél méretes távolságot. Ehhez képest volt olyan sor, amelyik tele volt. Ez engem személy szerint annyira nem zavar, olvastam cikkeket a WizzAir anyagi helyzetéről, az üzletpolitikájukról, nagyjából sejtem, hogy miért csinálták így. Ami az utazást illeti, inkább kellemetlen volt. Teljesen szép idő volt, ehhez képest olyan turbulencia volt szinte azonnal felszállás után, mintha viharos szél lenne. Egyébként is a mai napig képtelen vagyok megszokni a repülést. Felszállás után, ahogy látom, hogy távolodunk el a talajtól, na mondom magamban, innen már bármi történik, az végzetes lenne. És talán ez a "nincs visszaút" érzés az, ami megijeszt. Konkrétan magamban könyörgök, hogy álljon meg a gép, nekem ezt még fel kell dolgoznom, hogy a magasban vagyok és már nincs út lefelé csak a végállomás. Persze, tudatában vagyok annak, hogy ha ott több ezer méter magasságból, ha egyszer csak megállna a repülő, az ugyancsak végzetes lenne. Meg persze, tudom tartani magam. Senki nem tudja, hogy szenvedek és mi játszódik le a fejemben. Aztán ahogy egyenesbe került a gép és simán mentünk, már nyugodt voltam. És az egész út alatt nem is történt semmi. A leszállás volt még némileg kellemetlen, mert kissé durván értünk földet. De mivel eléggé közel voltam az ajtóhoz, gyorsan kiértem. Amint beértem a repülőtérre, alig hittem el, hogy hollandul vannak írva a dolgok.
A bőröndöt hamar megkaptam. Kiérve szerettem volna megvenni a buszjegyet is megvenni a 400-as vagy 401-es járatra (Ezek a repülőtér - Eindhoven Centraal buszjáratok), de zárva volt a pult, ahol személyesen lehet buszjegyet venni. Ez azért volt gond, mert csak ott lehet készpénzzel fizetni. Így kénytelen voltam külső segítséget igénybe venni. Szerencsére lehetett a buszon is magyar bankkártyával fizetni. Az út meg nagyon jó volt, az egész buszon végig egyedül voltam. Egyébként gyönyörű idő van Eindhovenben. Meleg is van és semmi felhő nincs az égen.
Néztem is az időjárást, pont vasárnaptól mondták a szép időt Hollandiába, úgyhogy mondtam is, hogy jöttömre megérkezik a nyár az országba. Szóval a buszon végig egyedül voltam. Egyébként úgy döntöttem, hogy nem szarozok. Akivel tudok, hollandul beszélek. A repülőtéren is hollandul kértem segítséget, hogy hol tudok buszjegyet készpénzért venni. De sajnos vasárnap délután sehol. A vasútállomás már ismerős volt. Csak kedden utazok Bredába, de megvettem már most a vonatjegyet, mert a vasútállomáson belül csak vonatjeggyel lehet közlekedni. A túloldalon tudok továbbmenni a célállomásom felé.
Az albérletbe, ahol leszek csak kedden költözhetek be, addig itt vagyok Eindhovenben. Az egyik holland barátom, akivel tavaly is találkoztam, még tavaly felajánlotta, hogy ha legközelebb jövök Hollandiába, akkor abban az lépcsőházban, ahol van a lakása, vannak olyan lakások, amelyeket kifejezetten azoknak tartanak fenn, akik csak néhány éjszakát maradnak. Itt lehetek általa €18/éj áron. Ez nagyon barátságos ár, egyébként nem tudom, hogy mennyi lenne normál esetben. Most ez a lehetőség nagyon jól jön, két éjszakát vagyok itt. Ezeket a szobákat egyébként "logeerkamer"-nek hívják, tehát benne van a logeren ige, ami az átmeneti elszállásoslásra utal. Szóval, nagyon rendes volt, hogy ezt felajánlotta, csak egy dolgot elfelejtett megemlíteni, amit csak néhány napja tudtam meg. Addig nem jöhetek ide, amíg ő nem jön haza. Ami kellemetlen volt, mert 17 óra volt, mire a Centraal vasútállomásra értem, ő pedig pont dolgozott. 20.30-ig és mivel eléggé messze, ezért kb. 21.30 volt, mire találkoztunk. Ezt azért közölhette volna velem korábban is, de nem haragudtam meg rá, mert akkora örömöt okozott, hogy itt vagyok Hollandiában, hogy igazából még örültem is, ha egy kicsit szétnézhetek a központban. Még Eindhoven is örül, hogy viszontlát engem. ^^
Akartam venni holland SIM-kártyát a telefonba, be is mentem érte a Media Marktba, de nem tudtam, hogy melyik mit nyújt, ezért annyiban hagytam a dolgot. Előbb inkább megkérdezek valakit, hogy mi alapján érdemes SIM-kártyát választani. Egyébként hatalmas a Media Markt Eindhovenben, egészen pontosan 3 emeletes! Ekkorát még nem láttam! Mert nemcsak rengeteg sok műszaki cikk van, hanem bemutatótermek is. Berendezett konyha a nagygépeknél, berendezett szoba a szórakoztatási cikkeknél, úgyhogy igen. Megadják a módját.
Eltelt az idő egyébként, szívesen vettem a plusz sétát még a csomaggal együtt is. Nagyon jól érzem magam itt. Egyedül annak a személynek a látványa váltott ki belőlem megrökönyödést, aki férfi létére női ruhában volt. Úgy néz ki, Hollandiában tényleg szabadság van. De az igazság az, hogy én csak szexualitás terén vagyok teljesen szabad gondolkodású, nemiségben még mindig binárisan gondolkodok. Természetesen nemiség terén is van nálam rugalmasság, de az az általános nálam, hogy férfi az férfiruhában van, nő pedig női ruhában. De itt még "Sissy Boy" néven is van ruhabolt. A srác arca ráadásul még borostás is volt és erre jött a női ruha... Olyan látvány volt számomra, hogy egy szándékosan torzra festett festmény. Ezt nekem szokni kell, ilyet Magyarországon egyáltalán nem láttam, de hát Hollandia ennyire a szabad szexualitások és nemiségek országa. Nem hiszem, hogy ez a látvány valaha is kellemes lesz számomra, de elfogadom, hogy van ilyen is.
És ha már Eindhoven, akkor természetesen PSV Eindhoven és PSV Eindhoven stadion!
És a fan shop az Eindhoven Centraal-nál.
Nem vagyok egy nagy focirajongó, alkalmanként megnézek egy-egy meccset. De tökre poén Ajax Amsterdam rajongóknak trollkodni és kiabálni, hogy "CSAK A PSV EINDHOVEN!" Fogalmam sincs, melyik a jobb csapat, de ha itt vagyok Eindhovenben, meg Philips csapat, akkor legyen a PSV Eindhoven! ^^
Egyébként tényleg későn sötétedik Hollandiában. Még 19 óra után is eléggé magasan volt a nap és meleg volt. Még 20 óra után is olyan világos volt, mintha jele nem lenne annak, hogy sötétedni fog. Nagyjából ekkor indultam a Strijp-S felé, a környéken leszek elszállásolva. Itt van egy park, ami még 20:30 után is eléggé népes volt.
Ráadásul hangosan szólt a zene. Egy csoport szabadtéri diszkót szervezett és ott táncolt. De hogy 21 óra után is látható a nap, az nekem teljesen szokatlan, tekintve, hogy Magyarországon 20:45-kor megy le legkésőbb a nap.
Ez nekem konkrétan élményszámba ment. Nagyjából 21:20 körül lehetett érzékelni, hogy nem lesz itt már sokáig világos és 22 óra után kezdett el sötétedni.
A barátommal 21:30 körül találkoztunk. És teljesen spontán hollandul kezdtünk el beszélgetni. Meglepett, hogy ahhoz képest elég jól értettem, amit mondott. Ki tudtam venni azokat a szavakat, amiket ismerek és az alapján tudtam, hogy mit mond. Nem feszülök arra rá, hogy mindent megértsek, amit mondanak nekem. Erre Angliában, nővéreméknél szoktattam rá magam. A liverpooli, észak-nyugati beszédstílus borzalmas, az talán még gyakorlott angolosnak is problémát okoz. Ezért ott megtanultam, hogy az ismert szavakból kiszűrni az egész mondanivalót és ez bevált. Azóta nincs gondom az angol beszédértéssel. Ha meg mégis, akkor visszakérdezek. Ugyanez volt a holland sráccal is. Az ismert szavakat ki tudtam venni, abból meg össze tudtam rakni az egész mondatot, és így egész jól elbeszélgettünk. Én is hollandul beszéltem hozzá. Egyedül akkor volt gond, amikor bementünk abba a házba, ahol aludni fogok és amikor átadta a kulcsot, akkor elég részletesen magyarázta, hogy vannak itt a dolgok. Ez már nem ment, itt átváltottunk angolra. Baráti csevegés, társalgás megy hollandul, de amikor komolyabb téma van, akkor még az angol kell. De folyamatosan tanulom a nyelvet, hogy minél jobban tudjak beszélgetni hollandul, idővel komolyabb témákról is. Még korábban elkértem az egyetemen az egyik tanárnőtől az egyik holland nyelvkönyvnek, a Nederlands in Gang-nak a folytatását, a Nederlands in Actie-t, hogy egyénileg tudjak tanulni.
Egyébként baromi szerencsés vagyok ezzel a házzal, mert általában itt többen laknak, több szoba is van. De most a koronavírus miatti rendelkezések okán senki nincs itt, így az egész lakásban egyedül vagyok. És hogy néz ki?
Tiszta luxus ez €18/éj áron. És az ablakon lehet látni, hogy még mindig világos van, pedig 21:54-or fényképeztem.
Egyébként a városban rengeteg ételfutárt láttam biciklizni. Érdekes volt látni, hogy (remélhetőleg) napokon belül már én is ezt fogom csinálni. Látva őket, pozitív érzéseim vannak a munka kapcsán, szerintem szeretni fogom. Biciklizek, járom a várost, a narancssárga póló is, amit viseltek, teljesen normálisan nézett ki.
Úgyhogy úgy néz ki, hogy új élet vár rám minden téren. Most már az én feladatom, hogy megragadjam a lehetőségeket és a legtöbbet hozzam ki belőlük.
