Ez a film kimaradt az életemből, de most láttam egy példányt belőle a Tescóban 999 forintért, és mivel rajta van a holland szinkron és felirat, ezért megvettem magamnak. Igazából szerettem a 101 Kiskutya film változatát, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy csakis Szörnyella DeFrász miatt. Mert az a család, akinek volt Pongó és Perdita, annyira az a mézzel leöntött cukor tipikus esete, hogy néha fizikai fájdalmat okoztak. Főleg az öreg házvezető nő. Hihetetlenül idegesítőek voltak, hogy minden tökéletes körülöttük, hogy komolyan azt gondoltam, hogy szükség van ott Szörnyella DeFrászra, aki egy kicsit bevezeti őket a valóságba. Mondjuk ehhez az is hozzájárul, hogy Glenn Close valami hihetetlen alakítást nyújtott. Én ott egy életre megjegyeztem magamnak a színásznőt, és azóta is követem a munkásságát.
A 102 kiskutya sok mindenben más. Lehet szeretni, de megértem, hogy rossz az áltagértékelése. Én pont azt szeretem benne, hogy annyira debil. Pont azért nevettem rajta sokat, mert annyira idióta jelenetek voltak, hogy nem lehet komolyan venni, mégis szerethető az egész. Bár azt el kell ismerni, hogy Glenn Close itt most nem alakított olyan nagyot. Nem is nagyon jött ki az a váltás a pozitív és negatív karakterek között. Sokkal jobban kihoztam volna a pozitív karakterisztikát. Én arisztokratikusabbra vettem volna a szerepét, jobban kihoztam volna a személyiségéből, hogy egy jómódú nő, de nem az a nagyon elkényeztetett, és tényleg segít a kutyáknak. Aztán, amikor a Big Ben hangjára visszaváltozik, akkor sem jött meg annyira az a fajta gonoszság, ami jellemezte őt a 101 Kiskutya filmben. Glenn Close ott annyira jól alakította azt a pokolról érkezett, született gonosz nő személyét, hogy többször szinte szó szerint megfagyott a vér az ereimben, amikor hallottam őt nevetni vagy üvölteni. Ez sokkal kevésbé jött ki a 102 Kiskutyában. Arról nem is beszélve, hogy csak a film címében van 102 Kiskutya, egyébként 10-nél több dalmatát nem láttam a filmben. Meg az se tetszett, hogy a zene is túl komoly volt (miért akarja magát zeneileg komolyan venni egy ennyire debil film...), meg a legvégén úgy örültek annak, amikor Fura pöttyös lett, mintha egy béna állt volna lábra. Úgyhogy dramaturgiailag is problémás volt a film.
Mindenesetre nézhető volt. Kétszer néztem meg, és végülis élveztem. Bár az is igaz, hogy azért is néztem meg másodjára, mert először hollandul néztem meg. És most jobban kijött az, hogy még kezdő szinten vagyok hollandból. Nem értettem olyan sokat a holland szövegből (felirattal sem), így megnéztem magyarul másodjára, hogy teljes legyen a kép. És végülis elvoltam vele. De összességében 4 pontos film nálam a 10-es skálán.
