Ma elkészültem a Nintendo DS leírással a Mariós oldalon. Valahogy sejtettem, hogy az a 2000 szó csak a cikk fele nem csak vicc, a végére 3.893 szó lett. Többször átolvastam, úgyhogy elvileg minden elgépelés és fogalmazásilag hibás mondat javítva van benne:
Hozzászoktam ahhoz, hogy mindig elolvasom a cikket, postot, mielőtt kiteszem, mert többször jártam már úgy, hogy írom, írom, kiteszem, aztán újraolvasom, és csak lesek, hogy mégis honnan jött ez a mondat? Úgy gondolom, hogy ez elég jól ki lett küszöbölve. Amúgy kész fizika óra egy konzolról részletes leírást írni, mert a processzorokról, chipekről is találok írást. Na meg hát mind a négy típust külön kielemezni sem kis dolog. Mondjuk egyedül attól tartok, hogy mivel az informatikában olyan mélyen nem vagyok jártas, ezért azok magyar megfelelőit rosszul fordítottam le, vagy rosszul értelmeztem, a tulajdonságaikat.
És néhány játék, melyeket az elmúlt időkben nagyító alá vettem:
Bár nem volt olyan szép idő, mint tegnap, ennek ellenére úgy döntöttem, hogy mégiscsak elmegyek sétálni egyet a folyóparton. Igényeltem már, ugyanis Nintendo DS leírást írok a Mariós oldalra, és még épp csak a fele van kész, és már több mint 2000 szó volt. Iszonyat hosszú lesz, és már kezdtem belefásulni az írásba. Úgyhogy kellett is a szünet, 12.30-ra összeszedtem magam, és útnak indultam. Az iskolán át mentem a tengerpartra, ott van a környéken a Seacombe Ferry vasútállomás, mellette rögtön ott van a tengerpart, mely lényegében egy sétány, mely New Brighton-nal köti össze a kiindulási pontomat. Nagyon szép hely, teljesen megihletett. Egyébként is preferálom a tengerpartot, ha nyaralás kapcsán feltennék nekem a tipikus kérdést, hogy hegyvidék vagy tengerpart, akkor egyből a vizes vidéket választanám, a folyó, tenger közegét nagyon szeretem, ahogy a strandolás is hiányzik. Különben ez folyópart, nem tengerpart, tegnap rosszul írtam, hiszen ez a Mersey folyó, túloldalán van Liverpool (ami nem májmedence, ki kell hogy ábrándítsam a poéngyárosokat). Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok képet csináltam, 71 készült el, nem csoda, hogy a tölthető elem már végképp kiakadt a végére. Így is sokáig bírta nagyon. New Brighton-ban a számomra már jól ismert bohóc köszönti a városba érkezőket:
És megtaláltam azt a házat, ahol nővéremék laktak előzőleg albérletben. Tudtam, hogy a tengerpartnál laktak, csak azt nem, hogy pont itt. És még mindig kiadó a ház (gondolom szobánként, nem mindig veszik ki mindegyiket). Kellemes emlék volt újra látni a házat.
Aztán séta visszafelé. A sétány 3,5 km, ezt megduplázva plusz az út a házunkig, legalább 10 km-t sétáltam most délután, a 3DS-em szerint 20.981 lépést tettem. Nem is volt lábam a végére, az biztos! De ez nem számít, mert nagyon élveztem a gyalogutat. Az elkészült képeket ide tettem ki:
És ha már 3DS, az az öt album, amit rátettem, végig kiszolgáltak zeneidővel, az alábbiakat hallgattam:
LGT - 424 mozdonyopera
LGT - A fiúk a kocsmába mentek
Skorpió - Zene tíz húrra és egy dobosra
Skorpió - Azt beszéli már az egész város
Okui Masami - V-sit.
Mostanság a régi magyar zenéket hallgatom, egy japán album is felkerült, hogy azért ne felejtsem el, honnan fúj a mai igényes pop zene szele.
A ma esti boldogságom forrása pedig:
!!! 1997-es Játék határok nélkül !!!
Hát végre eljutottunk ide! ^_^ Kedvenc évadom, mert itt kezdtem el nézni, és tetszett, hogy 8 csapat volt, meg az egész rendszer itt forrott ki, ahogy néztem az eddigieket is. Bár az 1996-osat rendre kihagytam, mert az első fordulóban az a két műsorvezető egyén, akiknek fogalmuk sincs, mitől jó a műsorvezetés, nagyon elvették a kedvemet, hogy nézzem. Aztán beszéltem emberekkel, mondták, hogy még egy pár adásra visszatér, de azért a többségét Gundel Takács Gábor vezeti már. Nem nagyon inspirált kisakkozni, hogy most akkor melyiket ki vezeti, meg az sem lelkesített, hogy a részt vevő csapatok száma csak 6 volt, így kihagytam. De az 1997-es már maga volt a csoda. Megjelent Borbás Mária, mint műsorvezető:
Ekkor ismertem és szerettem meg. Valamint erre az évre reformálták meg a pontozási ráblázatot is:
Ez volt a legelső, amit láttam életemben, és alig vártam, hogy újra láthassam. Ugye mivel itt nincs magyar TV csatorna, ezért csak "segéd"programmal és "segéd"weboldallal tudom nézni, rettenetesen hálás vagyok annak a "segéd"egyénnek, aki hozzájárul ahhoz, hogy Angliából is nyomon tudom követni a Játék határok nélkül adásait. Most már több, mint aktív néző leszek.
Gyerekek, ez a csodálatos idő, ami itt uralkodik már 2 napja Angliában, ez valami csodaszép. Ilyen rövid ujjús, szabadba kicsábítós, úgyhogy boldogságos. Jártam ma is többfelé, mert tényleg inspiráló. Ezt szeretem, és örülnék, ha idén a tiszteletemre igencsak enyhe lenne az idei brit nyár.
Anyám megküldte a következő adag gyógyszert a bélgyulladásra (itt Angliában nem lehet 90%-osan kiváltani), és kérésemre elküldte a Game Boy Advance-et, és néhány játékot hozzá:
Skype-on mutogatta egyesével, hogy melyeket küldje, így egyeztettünk. Örülök neki nagyon, mert egyszer láttam a CashGenerators-ban 15 fontért lila GBA-t, és majdnem úgy voltam vele, hogy megvettem. Aztán eszembe jutott, hogy akár el is postáztathatom, ha már úgyis kell küldeni, ne őrüljek már meg! Itt van az enyém, jó állapotban van, és működik. Csak a sárgulás... És előkerült az elveszettnek hitt Formula One 2011 játékom Nintendo 3DS-re is. Hogy keveredett a GBA játékok közé, el nem tudom képzelni.
Ma voltam már Kung Fu-n, a csütörtökit kihagytam, mert már végképp nem volt kedvem menni, és egészen jól ment. Elgondolkodtam azon, hogy ha ilyen jól megy, miért kéne abbahagyni? Lehet, hogy erre alkalmas vagyok, és ha ebben kiélhetem a testmozgási igényemet, ahogy szeretem, akkor el kéne vetni a hátráltató tényezőket, és csinálni, amíg ilyen jól megy.
Ha holnap is ilyen szép idő lesz, én elmegyek a tengerpartra egy hatalmasat sétálni, és ott majd csinálok sok képet, és megmutatom, hogy mitől is szép ez a környék. Ma is voltunk tengerparton, Dominik akart ott játszani. Ha jól emlékszem Moreton város tengerpartján voltunk. Annyira nem volt szép, és az idő is szelesre állt, úgyhogy nem maradtunk sokáig.
Ismét egy olyan együttesről szeretnék írni, melyet szerettem gyerekkoromban. Szerettem... Az nem kifejezés. Imádtam őket, ők voltak az első igazi idolok számomra, rám is legalább olyan nagy hatással voltak, mint a világra a '90-es évek második felében! Nem hiszem, hogy bármelyik 20+ évesnek be kell mutatni a Spice Girls-t, egy öttagú brit lánycsapatról van szó, melynek népszerűségi szintjét a Beatles-hez hasonlítják.
Ahogy olvastam most, 1994-ben alakultak meg, és 1996-ban lettek ismertek (ezt persze tudtam), már amikor először láttam az első videoklipjüket (Wannabe), akkor felfigyeltem rájuk, aztán jött ez egyre jobban:
Nemcsak a zene tetszett, hanem az a szabadságérzet, ami átjött a videoklipből, hiszen lényegében arról van szó, hogy egy flancos úri muriba csöppennek, és adnak egy pofont a képmutató összejöveteleknek, fogadásoknak. Aztán jött egyre inkább a zene és a következő két videoklip (Say, You'll Be There és 2 Become 1) csak tett róla, hogy igazi rajongójuk legyek. A harmadik videoklipjük volt az, amikor már nagyon szerettem volna a lemezüket (Spice). Én mondtam otthon (tisztán emlékszem, 1997 eleje körül volt), hogy nekem elég a kazetta, erre a CD-vel fogadnak. Nagyon boldog voltam vele, ahogy a kazettákra mondani szokás, hogy rongyosra hallgattam, addig én a CD-jüket szinte karcosra. Olyannyira megmaradtak bennem a dalok, hogy most is vissza tudom dúdolni őket, és nemrég hallgattam vissza az albumot, tisztán visszajöttek a dalok. Bár azért, mint annyi mindent, ezt is most azért más hallgatni, mert most felnőtt fejjel már nem nehéz rájönni, őket is csak megcsinálták, de hát hol érdekli ezt egy 10-12 éves gyereket, aki csak élvezi a dalokat? Még két dalból készült videoklip, miután megvettem a CD-t, és nagyon megörültem, amikor a kedvenc dalomból is megcsinálták a videoklipet, és ismertté tették azt is:
Igazság szerint nálam a mai napig éreztetik a hatásukat abból a szempontból, hogy ők voltak az első női előadók, akiket megszerettem, és ők vittek rá arra, hogy énekesnőket hallgassak. Az öt lány öt egyéniség, legalábbis előírták, hogy ki milyen legyen, és mindenki kapott egy becenevet:
Geri Halliwell (Ginger Spice): "Lángoló" vörös hajáról kapta a nevét, és hogy mindig kihívóan öltözködik. Mozgásával és öltözködésével ő fejezte ki legjobban a nőiességét.
Victoria Adams (Posh Spice): Gazdag családban nevelkedett, ezért kapta az elegáns becenevet. Keveset szokott mosolyogni, igazából látszik rajta, hogy más, mint a többi lány. Ő házasodott meg David Beckham-mel, ezután hivalkodott csak igazán azzal, hogy mennyi pénze van. Már a SG alatt sem szerettem igazán.
Melanie Brown (Scary Spice): A csapat sötétbőrű tagja, a nyelvében levő piercing miatt, és a dalok alatt hallható néha gonosz nevetések is az ő műve, valamint szokott hangosan, kiabálva énekelni. Őt szerettem a legkevésbé annak idején, most nem zavar annyira, de az "annoying spice" név jobban illene rá.
Emma Bunton (Baby Spice): A szőke hajú lány a csapat legfiatalabb tagja, ártatlan mosolyával, és kislányos öltözködésével érdemelte ki ezt a becenevet. Annak ellenére, hogy nem nagyon van hangja, ő volt a személyes a kedvencem, mert szerettem a kisugárzását, mosolyát.
Melanie Chisholm (Sporty Spice): Valódi sportoló, szinte csak ennek megfelelő ruhában látni. Amúgy ő kapta a legtöbb egyéni szólamot, mert neki van a legnagyobb hangja.
Annak idején ezt persze nem láttam át ennyire, de zavart, hogy mindig Mel C (ez a rövidített neve, a két Melanie-t így különböztették meg. A másik Mel B volt) kapta a legtöbb szólót. Persze most már tisztán hallom, hogy magasan neki van a legjobb hangja, kritikusabb füllel már erre is érzékeny vagyok. Még talán Geri-nek van jó hangja, a többiek képzett hang terén hanyagolhatók, de jó hangulatot adnak a dalokhoz, hozzájárultak a sikerhez, ezt ne vegyük el tőlük. A Spice albumból világszerte 28 millió példányt adtak el, mi ez, ha nem tömény siker? Róluk szólt az egész világ, számomra is ez a két album, ami a képen látható, ikonok voltak számomra. Utat törtek a második albumnak, a Spiceworld-nek, mely természetesen szintén hatalmas siker lett. A Spice Up Your Life dal rendesen megadta az alaphangulatot:
Az, hogy a videoklip azt érezteti, hogy minden róluk szól, egyáltalán nem túlzás, mert tényleg minden róluk szólt. A második albumból is több mint 20 millió példány ment el, és szerencsére ez is volt olyan jó, hogy minden egyes dala emlékezetes maradt, és ezt a CD-t is sokat hallgattam. Viszont érdekes most olvasni, hogy a dalaikat mennyi kritika érte mind zeneileg, mind szövegileg. Zenei stílusok furcsa, egymáshoz nem passzoló keveredése, és buta szövegrészletek ismételgetése, hogy nagyon dióhéjban összefoglaljam, hogy mik a negatív kritikák, viszont az albumokat összességében dicsérni szokták a hangulata és a fülbemászó dalok miatt. Különben jogosnak tűnnek a kritikák, de pont a hangulat miatt annyira nem érződik, hogy bármi baj is lenne a dalokkal, mert nagyon ott van.
A Spiceworld is külön történetet hagyott maga után, 1997-ben kaptam karácsonyra az albumot. Ott van még a Spice World című film, mely az album összes dalát tartalmazza. A film igazából nem lett valami nagy szám, egy koncertturnéjukat mutatja be, a lányok önmagukat alakítják, és talán nem is kell nagy színészi alakítás, hiszen saját bőrükön tapasztalták nap mint nap, amit filmben is láthattunk. Viszont díjazták is, a legrosszabb filmnek járó díjjal. Ehhez nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, valóban nincsenek benne nagy színészi alakítások, egy párszor megnéztem a filmet annak idején. A film betétdala, a Too Much szép, ballada.
Az sem volt akármi, amikor Geri Halliwell kilépett az együttesből. Mindenki megdöbbent, hogy mire föl, de ez jól szemléltette, hogy a lányok igen drágán fizették meg a siker árát, ugyanis az köztudott volt, hogy a csapaton belüli viták miatt vált ki. Geri emlékére készítették el a Viva Forever dalból a videoklipet, melyen mivel már nem szerepelhettek mind a öten, ezért ilyen repülő játékbabaként tűntek fel. De már lehetett tudni ekkor, hogy valami megtörik, nem véletlen volt hosszabb szünet az együttes életében. Végül 2000-ben tértek vissza persze négyen a Forever című albumukkal, mely a 4 milliós eladásával igencsak alulmaradt az első kettővel szemben. De minőségben is, ugyanis, a dalok jó része egyhangú lett, nem lehet megkülönböztetni egyiket a másiktól, és nem marad meg az ember fejében. És ha van jogos kritika, akkor a "Holler" dalukban a rap rész tényleg borzasztó lett. Abból kifolyólag sem nagyon érdekelt már az album, hogy eltelt már egy pár év, és azért nekem is formálódott a zenei ízlésem, és mivel a Spice Girls nem hallatott magáról, ezért szépen lassan elmúlt a láz, és az a hatalmas imádat feléjük. Meg én is úgy voltam vele, hogy a Spice Girls csak öten Spice Girls, sehogy máshogy nem azok. Az albumborítón található bilinccsel összekötik egymást téma már annak idején is átlátszó volt számomra negatív értelemben, erőltetett volt, de az eladásokból látszik, hogy sok más embernek (korábbi rajongónak) is nyilvánvaló volt.
Folytatás nem lett, és már a harmadik album előtt is elkezdték egy páran a szólókarrierjüket építeni. Annyi még azért maradt bennem, hogy Geri Halliwell szólókarrierjére figyeljek egy kicsit. A debütáló Look At Me dalát szerettem, meg is kaptam a kislemezét, meg a Schizophonic album meglett kazettán. CD-n most vettem meg 50p-ért. De nem is ér többet, max, hogy a gyűjteményembe tudjam, mert eléggé jellegtelen album. Vannak rajta jó dalok, de az egész album egybe nem alkot egy egészet, és amióta ráálltam a japán zenére, és hozzászoktam, hogy az album önmagában elmesél egy egész történetet, azóta erre nekem külön igényem van. Ezt ettől az albumtól nem kaptam meg, de arra tényleg megért fél fontot, hogy mint emlék, hogy egykoron szerettem volna megszerezni ezt az albumot CD-n, de csak kazettáig jutottam el. De csak ezt az albumot hallgattam meg tőle, a többi már így feledésbe merült részemről. Hallgattam rádióban, de akkor már csak legyintettem rá, hogy ja, ő volt az egykori Spice Girls tag, aki idő előtt kivált a csapatból... Viszont hozzá fűződik az egyik kedvenc remixem:
Miután ugye megvan a kislemez (szerintem otthon még most is megvan, hacsak nem keveredett el valahova. Eladni biztos nem adtam el.), és szerepel rajta ez a remix is, melyet nagyon sokat hallgattam. Igazából nem vagyok híve annak, hogy remixek kerülnek fel egy kislemezre, mert nem látom értelmét, hogy valaki ide-oda forgatja a lemezt, azt majd lesz belőle valami. Az sokkal jobban megadja egy dal hangulatát, ha egy-egy egyedi verziót készítenek belőle, de emlékeztet valamennyire az eredetire, és teljesen új hangulatot és értelmet ad az adott dalnak. Ismét mutogatok Japán felé... De nem, mert most Angliában vagyok, nemcsak fizikailag, hanem most zeneileg is.
Igazából a hatás miatt is azt mondanám mostani szemmel, hogy a Spice Girls iránti rajongásom nem múlt el, csak hibernálódott, mert most is meghallgattam egy párszor az első két albumukat, és ahogy írtam nemrég egy régi kedvencről, hogy olyan furcsa volt hallgatni, a Spice Girls-re ez egyáltalán nem igaz. A Spice-t és a Spiceworld-öt most is olyan jó volt hallgatni, mintha tényleg semmit nem vesztett volna a rajongási szintem az idők során, pedig mennyi víz lefolyt már a Dunán azóta... Örültem az újbóli szerencsének.
Kettes fokozatba érkezett a szórólapozás, ma posztereket osztottam szét boltokban, és megkértem őket, hogy ragasszák ki, vagy tegyék ki vásárlók számára jól látható helyre. Mindenki belement, és most is nagyon jó volt megtapasztalni az emberek kedvességét, közvetlenségét. Itt annyira más minden e téren, nemcsak közvetlenek, hanem van egy alapvető bizalom. Átnézték a posztert, és szimpatikus volt nekik, elfogadtak egyet. Egyvalaki volt, aki 50p-t kért hetente azért, hogy kiragassza a falra. Hát akkor köszönjük szépen... de mégis átvett egyet, és az asztalra tette. Aztán voltunk egy virágboltban, melynek eladója egy idősebb férfi, aki egy időben komolyan foglalkozott marketinggel, és kritikus szemmel nézve mondta, hogy a plakát itt meg ott hibádzik: az időpont rossz, külön mondattal kellett volna a kapcsolattartást kiemelni, és még isten tudja miket mondott, csak lestem, hogy mi ez a kritikus megnyilvánulás. Meg hogy csak a free taster sessions volt írva, de hogy utána mennyi az ára, azt hiányolta. Mondjuk ezt szerintem felesleges kiírni, mert a plakát csak a próbaórákról szól, ha már kritikust játsszunk. Amúgy végig kedvesen mondta, nem volt ezzel semmi baj. Amúgy ezt is élveztem, jó buli volt, ha kell még csinálni, szinte csak néhány mondatába kerül.
Szegény Jaspert holnap viszik ivartalanítani, egy kicsit sajnálom őt. Értem, hogy szabályozni kell a macskák szaporulatát, és hogy ne csavarogjon el csajok után kajtatva, és ne adj isten összeszed valami fertőzést, de akkor is úgy érzem, hogy azért megfosztjuk őt valamitől. Habár vasárnap, amikor hazajöttem a szórólapozásból, olyan kellemetlen macskaszag volt, hogy azonnal kinyitottam a hátsó ajtót, és mondtam, hogy azonnal kasztrálják ezt a macskát, ilyen nincs! Biztos, hogy lesz utóhatása, mert hallom, hogy amikor Lucy-t is elköttették, utána sokáig olyan lehangolt, rosszkedvű volt, Valószínűleg érezte, hogy van ő maga, de valami hiányzik... Valószínű hasonló lesz most is. Mondjuk a harcoskodástól nem féltem, mert Jasper nyugodt jellem, nem nagyon gondolnám róla, hogy nekiállna az utcán harcolni egy másik kandúrral.
Holnap igényelni fogok ilyen "előjogosítvány"-t. Nincs rendes magyar neve, az a lényege, hogy ilyenje bárkinek lehet, aki 17-18 éven felüli, és felügyelet mellett vezethet autót. Ugyanis itt Angliában nincs elméleti oktatás, azt mindenki magának tanulja meg, csak vizsgázni kell menni, és utána lehet gyakorlatot tanulni, vezetni oktató mellett, és megszerezni a végső jogosítványt, mellyel már egyedül is lehet vezetni. Na de nem azért akarok magamnak jogosítványt, hogy az országutak réme legyek, hanem hogy Angliában nyissak egy bankszámlát, ehhez meg valami angol fényképes igazolvány kell, nem fogadják el a magyart. Ugyanis történt az, hogy döbbenettel néztem hó elején, hogy egy testesebb szeletet levágtak a számlámról... Nem tudom ellenőrizni, hogy mi volt, mert ugye a netbankba belépéshez SMS-ben kapunk ellenőrző kódot, és nekik még mindig a magyar, immáron nem létező telefonszámom van nekik megadva. Az a gyanúm, hogy a bank levett valami extra költséget, mert itt használom a kártyát, ezért azt találtam ki, hogy ha jön valami pénz, akkor azonnal átutalom magamnak paypal-on keresztül a leendő angol számlára. Ehhez intézkedek, mert nincs pénzem extra költségeket fizetni.
Ma is voltam szórólapozni, jött újabb adag szórólap, ezeket Liscard-ban osztottam szét. De ma is olyan rossz idő volt, erősebben fújt a szél, úgyhogy nemhogy kabát, de még sapka is kellett, hogy a fülemet védjem... Meg esett is az eső, ezért kabátba rejtve osztogattam egyenként a szórólapokat. Szerencsére nem eredt el annyira, hogy abba kelljen hagyni. Igazából szeretem csinálni, örülök, hogy addig is van elfoglaltságom. Meg szeretem is járni a környéket, örülök, hogy nővéremék olyan helyen laknak, amely tetszik. Ez a Wallasey, Liscard, New Brighton részleg nagyon kellemes. Egyszer isten bizony megnézem a tengerpart azon részét, ahol a szélmalmok vannak.
Mivel közel volt a Liscard-i Shopping Centre, ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek az itteni British Heart Foundation-be, és itt is önkénteskedni fogok. Itt egy kisebb bolt van, és már 1-2 hete érlelődött bennem a gondolat, hogy jó lenne egy másikba is menni. Egyrészt, hogy többet dolgozhassak, több munkatapasztalatom legyen, másrészt meg hogy egy kisebb boltot is "lássak", ott is szerezzek tapasztalatokat. Mivel a menedzser nem volt bent vasárnap révén, ezért felírták a nevemet, és a telefonszámomat... illetve a nővéremét adtam meg, mert az enyémet még mindig nem tudom fejből, meg egyébként is jobban járnak, ha vele beszélnek, mivel az üzletek kihangosítóiban nem értem, hogy mit mondanak, gondolom, hogy a telefon is hasonló nehézségeket is okozna, és nem hiszem, hogy ez az a terület, ahol érdemes kísérletezni, 20× visszakérdezni.
Amúgy elgondolkodtam a helyzetemről, és arra jutottam magamban, hogy az önkéntes munkával lényegében meg van oldva a helyzetem, mert ha esetleg úgy alakul, hogy nem jön össze semmi, és hazamegyek valamikor, akkor sem érzem, hogy baj lenne, mert már ezzel is van munkatapasztalatom, mely otthonra is számít gondolom. Ezért is akarok a kisebb boltban is dolgozni, hogy ottani tapasztalatom is legyen.
Meg szétnéztem egy kicsit, és láttam DS játékokat, megnéztem őket, és találtam FIFA 09-et 1 fontért. Igazság szerint érdekelt, hogy miért imádják annyian ezt a szériát amellett, hogy trendi, úgy voltam vele, hogy ez igazán semmi összeg ahhoz, hogy én is részese legyek a fociőrületnek. Meg Dominik is szereti a focis játékokat, és egyszer, amikor mindnyájan voltunk Birkenhead-ben, az ottani CEX-ben kiszúrta a FIFA 12-t 3DS-re 5 fontért, hogy azt szeretné, de azt egyelőre nem vettük meg. De már akkor is úgy voltam vele, hogy igazából magamnak is megvenném. De azért sokat árulkodik a széria "komolyságáról", hogy amint megjelenik az újabb évi játék, az előzőt már mélyen leszállított áron adják, ráadásul alig tud többet az előzőnél. Nem is értem, mi vesz rá egyeseket, hogy teljes áron megvegyék. Itthon kipróbáltam a játékot, nem olyan rossz végülis, el lehet lenni vele. Csak egy gyors, 90 perces meccset játszottam, ami tényleg gyors volt, a mai napig nem értem, hogy miért számol olyan gyorsan a számláló egy-egy focis játéknál. Én Quick Play-be tennék valami gyors játékot, ami lenne mondjuk negyed órás, de a 90 perces játék valóban másfél órás legyen. Beállításaimat nem mindig tudta elfogadni, beállítottam, hogy a Liverpool-i csapattal szeretnék lenni (ha már itt van a környéken), erre behozott valami Everton meccset. Na kösz szépen. Hát akkor játsszunk ezzel. Az alapvető irányítást könnyű volt megszokni., csak hát a gépi játékosok cselesebbek voltak, így a 90 perc alatt 6-0-ra kaptam ki. Megkönnyebbültem, hogy nem 8-1-re, mint a magyar csapat a hollandok ellen, jobb vagyok, mint a magyar válogatott, azért figyelitek. A hangulata megvolt, a közönség énekelt, éljenzett, hasonlók, van narráció is, pont az zavart, hogy volt valami "jelenetváltás", vagy nem tudom, és akkor mást kezdett el mondani, és teljesen más hangsúlyozásban. Azt értem, hogy két különböző felvétel, de miért olyan a vágás, mintha házilag történt volna?
Annyira azért nem árasztanám el magam focis játékokkal, de egy néhányat azért vennék. Meg nem olyan ismeretlen számomra maga a műfaj, hiszen ott van a Super Soccer SNES-re, ami ugyan igencsak vitatható minőségileg, de legalább van. Volt egy, amit kifejezetten szerettem, méghozzá Super Nintendóra az International Superstar Soccer, ez jó focis játék volt. Hangulatos, grafikailag is rendben volt, és könnyen irányítható volt. A World Cup '98-at venném meg Nintendo 64-re, a World Cup 2002-et GameCube-ra, meg esetleg valamelyik FIFA részt Wii-re és 3DS-re, amik hasonló áron vannak, mint amit most vettem. Meg SNES-re ha megtalálnám a fentebb említett játékot, azért adott esetben többet is kiadnék, mert tényleg jó volt.
Ma egy konzol leírására szántam el magam a Mariós oldalon. Eléggé részletesre sikeredett, és még így sem vagyok biztos abban, hogy mindent leírtam, de olvassátok el:
Megy már egy hónapja, ma sikerült lemenni a túlsúlyos tartományból. Nagyon meg voltam döbbenve, amikor a Wii Fit Plus 25,90-es BMI-t mutatott, na mondom, igencsak felszedtem magamra... Ez pontosan 76 kg-ot jelentett. Komolyan mondom, nekem ez az egyik átkom, hogy szeretek enni (finomat, és nem mindig egészségeset), és hízok. És nem tudom, mit tehetnék annak érdekében, hogy lemondjak a hízásról. Most 24,93-as BMI-t mért 72,9 kg-mal, tehát van eredmény, csak néha rossz szétnézni a boltok polcain, hogy lemondással jár, de ha eredményt akarok elérni, akkor meg kell tenni. De talán rá tudok szokni arra, hogy egészségesebben étkezzek. Nővérem egyik barátjának van egy ilyen gyorsétkezdéje, és amikor egyszer fogyókúra közben mentünk, akkor szétnéztem a lehetőségek közül, és halrudakat és salátát kértem. Amúgy nem fogyókúra alatt sült krumplit és hamburgert. Ugye micsoda különbség? Na szóval, a saláta lényegében a paradicsomból és hagymából állt a saláta mellett, és ez megihletett. Tegnap vettem salátakrémet, és itthon kipróbáltam salátával, uborkával, paradicsommal, erre rászórtam a krémet. Hát nem gondoltam volna, hogy van híd az egészséges étkezés és a földi mennyország között. Nagyon ízlett. Hagymát inkább kerülöm, mert utálom órákig a számban érezni, és szinte semmivel nem tudom semlegesíteni. Amúgy szoktam néha kukoricasalátát csinálni magamnak. Egyszerű: Tejföl, majonéz, ketchup, mustár, kukorica. Pontosan erre gondoltam, hogy ezt ki fogom itt is próbálni, csak majonéz helyett salátakrémmel. Meg kukorica helyett halrudacska, tehát halsaláta, ez is nagyon menő.
Megvagyok az angol nyelvvel, csak néha kényes szituációba kerülök. Például, amikor szerdán mentem dolgozni, amikor beírtam volna magam, egyszerre ketten beszéltek hozzám. Miután az egyik "végzett", odafordulok a másikhoz: "What do you want to say to me?" És nem értettem, mire a nevetés. Az volt a gondolatom, hogy ez udvariatlan kifejezési mód egy ilyen szituációban, de hát sajnos nem minden kifejezésmódot ismerek. A másik érdekesség, hogy az a nő, akinek az élettársáé az étkezde, amelyről írtam fentebb ő szokott néha viccelődni velem, mert szereti, hogy milyen megdöbbent, kétségbeesett arcot vágok, azok, amiket mond. Az egyik legérdekesebb tapasztalat, hogy briteknél tényleg nem szokás kimondani, amit gondolnak. Konkrétan most, 1-2 órája történt, hogy itt volt Christofer, és néztünk a TV-ben valami pankráció-szerűséget, igencsak furcsán néztem, hogy mit csinálnak a férfi sportolók, és felnevetett azon, hogy azt mondtam, hogy "Same-sex relationship". Neki tetszik az, hogy egyenesen kimondjuk, amit gondolunk, pontosan úgy mondta, hogy szereti, ahogy használom az angolt. Különben van abban valami, mi magyarok, azért tudjuk az érzelmeinket véleményünket választékosan kifejezni, mert mi azért megmondjuk a dolgokat általában úgy, ahogy vannak. És milyen választékosan tudunk csúnyán beszélni. Az angolok megálltak a shit-nél és a fuck-nál (legalábbis eddig ezt a kettőt hallottam), mi pedig... Ha őszinte akarok lenni, mivel nem értik, hogy mit mondok, ezért gyakran előfordul, hogy vulgárisan fejezem ki magam magyarul. Persze nem konkrét emberekre mondom ezt, mint kibeszélve a "háta mögött", hanem például ha az utcán valami "érdekes" dolgot látok meg, vagy én kerülök furcsa szituációba a többiek tudta nélkül.
Remélem, hogy hétfőn ismét jól leszek, és ismét tudok aktívkodni. Ma nem mentem Kung Fu-ra, kínai nyelvre, inkább itthon pihentem. Talán már alakulgat.
Igaz, hogy a nővéremtől kaptam ezt a munkát, de már ennek is örültem. A Kung Fu iskolában új tanfolyamokat indítanak, ezeket promotáljuk szórólappal. Hétfőn és kedden ezeket osztogattam. Azért kijött most is, hogy rendesek, közvetlenek a britek. Egy rossz szót nem hallottam senkitől, hogy mit osztogatom a szemetet, senki nem kíváncsi rá. Bár az biztos, hogy hétfőn az elején volt rossz érzésem, hogy azért privát területbe lépek be, nem biztos, hogy kéne... Mert ugye itt a házak nagyrésze emeletes, egy kis belépőterülettel. És én már azt is a ház privát területének gondolom, ezért volt szokatlan, de aztán, ahogy láttam, hogy az embereket ez nem zavarja, úgy oldódott ez is. Akik kint voltak, azoktól megkérdeztem, hogy adhatok-e, és volt olyan is, aki kedvesen elutasította, de tényleg senkitől nem hallottam, hogy bárkinek is nem tetszene, amit csinálok. Amúgy kisgyerekeknek (2-5 éves) indítanak Kung Fu tanfolyamokat, valamint különböző jóga tanfolyamok indulnak. Weboldal itt.
Amúgy hétfőn nagyon rossz idő volt, de az, ami már a lélekre is rossz hatással van. Rám is, mert megszoktam, hogy májusban azért már itt-ott utalások vannak a nyár érkezésére, itt meg folyamatosan ősz van. Ha időjárás, akkor gyűlölöm Angliát. És ha ilyen lesz a nyár, én gyalog Magyarországig hazaszaladok. -_- Amúgy pont a mostani Heti Hetesben mondta az egyik új nő, nem tudom a nevét, hogy a brit nők úgy néznek ki - nem idézem pontosan - mint akiket gyurmából kifaragtak, aztán ledobták a földre. Ez nagyon igaz. Tényleg csúnyák a brit nők, és pont azért, mert ritka itt a napsütés. A hangulatot is befolyásolja, viszont, ha komolyabban megmutatja magát a Nap, mert erre is van példa, akkor a magyar májusi meleggel vetekszik az itteni klíma. De a hétfői rossz időnek van utóélete, ugyanis csúnyán megfáztam. Ha hallanátok a hangomat... XD Az orrom szokatlanul gyorsan javul, viszont kicsit lejjebb már nagyobb a baj. Pont azon röhögtem magamban, hogy 1-2 hete néztük a Jóbarátokat, mert az nővérem nagy kedvence, és én is szeretem, ezért be szoktam kapcsolódni, és az a rész ment, ahol Phoebe mindent megtett azért, hogy megfázzon, mert olyan szexi a hangja akkor. Kinyitotta az ablakot, és a vizes haját a szélnek eresztette, szemetet szórt szét a szobában, és ami a legviccesebb, amikor a kávézóban gitározott, és egy nálánál jóval idősebb férfi ment el mellette, aki épp köhögött, csak ennyit mond neki: "Csókolj meg!". Akkor végem volt! Csak ezt most így megélni, és hallani a hangomat. Ez nálam nem tartozik a szexi kategóriába, inkább a viccesbe. Mindegy, amíg nem meg a fülemre, addig nincs nagy baj.
Önkéntes munka jól megy, Kung Fu, Tai Chi felől pedig elvesztettem a lelkesedésemet. Igazság az, hogy részint azért is mentem, hogy bekerüljek valami jó közösségbe, de mind a kettő kifut, mert Kung Fu-n jóformán 6-10 évesek vannak, egy-két 12 éves, és az a pár felnőtt, akik tanársegédi munkát látnak el. A Tai Chi-nál pedig minimum 50 évesek járnak, így nagyon nem sikerült hasonló korú egyénekkel találkozni. Mondjuk, a Tai Chi külön poén, mert azt néha ugyan mutatják egyesével, lépésenként a mozdulatokat, de múlt szombaton az volt, hogy elkezdtük, az eleje még ment, de aztán eljöttek a hibák, majd egyre nagyobb mértékben, majd azon kapom magam, hogy 10 perc múlva sincs vége. Ez így nem megy, ki is szálltam. Hibát hibára halmozok, és végeláthatatlan mozdulatsorozatok... már azt se tudtam, mit csinálok, csak mentem a többiek után. Aztán mondtam magamban, hogy jó, a szórakozást befejeztük. Szoktam egyébként magyarul kommentálni a látottakat, úgysem érti senki. Kung Fu-n, amikor gyerekek mennek egymás után, de szorosan követik egymást, erre mondom, hogy másszatok egymás nyakába, úgy kell! Meg ilyenek. Úgyhogy megvagyok én, nincsenek nagy bajok.
Na ha már itt élek két macskával, akkor szóljak róluk is.
Az egyik macska, Lucy, 3 éves nőstény (most is épp tisztítja magát előttem), sokat változott azóta, mióta utoljára voltam itt. Akkor rettenetesen harcias volt, szinte mindig karmolt. Azóta lenyugodott, mindig engedi, hogy simogassam, persze, amikor éhes, akkor mindig ő bújik hozzám, ami igen gyakran van. Minden reggel, szinte mindig én vagyok az első, aki felkel, és lemegy a konyhába, akkor Lucy mindig odabújik a lábamhoz, szinte tudom, hogy a macskakaja után kell nyúlnom, és a tálkáját megtölteni. Persze miután evett, tudomást sem vesz rólam, de néha jól esik magamhoz venni és megszeretgetni. Különben rengeteget eszik, és rettenetesen szemtelen. Minden egyes alkalommal, amikor eszünk, odajön az asztalhoz, vagy amikor kaját csinálunk, akkor a konyhába, és nem lehet elűzni. Mondjuk ma szerencséje volt, mert nem szoktam sok húst enni, és ami nem kellett azt odaadtam neki. Nővérem egyik magyar barátnője ma ünnepelte a születésnapját egy török étteremben, de néhányan nem maradtunk ott végig, mert Xingbónak King Fu versenyre kellett órát tartania, és néhányan vele tartottunk. A kaja épp akkor készült el, azt már nem vártuk meg, hogy megegyük, ezért elcsomagolták nekünk. Csirkehús volt rizzsel, meg valami zöldségköret. Ízlett mind, csak nem is volt elég rizs, ezért a maradékot odaadtam a macskának. Egy kép róla:
Látszik rajta, hogy sokat eszik, mi? Állítom, hogy ha egy ház lenne tele macskakajával, az sem maradna meg sokáig. Egyébként főleg akkor látszik rajta, hogy kövér, amikor megy le a lépcsőn, akkor csak lesek, hogy milyen gömbölyű... Amúgy nem tudtam normális képet csinálni róla. Ja, és el van köttetve, valószínűleg ezért szelídült meg ennyire, és eszik még annál is többet, mint előtte.
A másik macska, Jasper, 1 éves kandúr. Még megvannak a cuccai, néha érezzünk az orrunkon keresztül. Elvileg ivartalanítva lesz, nem tudom, mikor. Annyira nem látszik még a viselkedésén ivarérett lenne, néha előfordul az, hogy fetreng a földön, háton fekszik, és keres valamit, aminek utánakaphat. Ekkor szoktam a kezemet nyújtani neki, megkarmolná, de én gyorsan rácsapok. Már mondtam is, hogy piros pacsizok a macskával. Néha mondjuk véres pacsi lesz belőle, amikor megkarmol, de amúgy élvezem. Amúgy kevésbé szociális, mint az anyja, nem nagyon értékeli, ha simogatom, szeretgetem. És akkor sem nagyon bújik, ha kaja kell neki, de ha érzi az illatot, bizony ő is lesben áll. Meg ha tudja, hogy töltöm ki a kaját, bizony nem rest a tálkához jönni. Ő van itt:
Jellemző póz, ugyanis sokat alszik.
Nagy nehezen sikerült megtalálni azt a dalt, amiről írtam, hogy tetszik. Nem emlékeztem, hogy bemondták volna a rádióban az előadót és a címet, ezért azt találtam ki, hogy belehallgatok a Now That's What I Call Music 87-be (ez a legújabb), itt nem találtam meg, ezért belehallgattam a 86-osba. Itt sincs, akkor jöjjön a 85-ös, de itt is csak a rosszabbnál rosszabb dalok vannak. Aztán egyik este UK chart ment, azon volt, aztán elkezdtem utánanézni a neten, belehallgattam a dalokba. Így lett meg valahogy. Ez az:
Hát istenemre, milyen kicsi a világ... hol forgatták a klipet? Japánban, és az elején is ott van az előadó és a cím japánul. A hivatalos videó alatt ott a leírás, hogy egy japán rajongóról szól a klip, aki többször látja vízióiban az együttest. Furcsa, amúgy tetszik még most is a dal, azt mondanám, hogy ha ilyen lenne a nyugati populáris zene, akkor semmi bajom nem lenne velük. Különben miután nem találtam meg egyik Now That's What I Call Music válogatáson, azt gondoltam, hogy annyira friss, hogy még nem tudott felkerülni. De 2013. december 5-én rakták ki a hivatalos klipet, úgyhogy nem értem, hogy nem találtam meg. De most is fogom a fejem, hogy milyen zenék mennek itt. Az egyik, amin röhögni szoktam, az a "money on my mind". Ezt már imitálni is szoktam néha, amikor egyedül vagyok, és ilyen "álmenő" hangon mondogatom, hogy "pénz az agyamon". Nagyjából ennyit ér. A másik, amin ki vagyok akadva, a videoklipen öt fiatal srác azt játssza, hogy tud zenélni, és "she is so perfect" címen játsszák a nagymenőt. Na mondom magamban, ezek is kijárták a nagymenő-képzőt. Nem jó egyébként, ha ennyire menőnek mutatják azt, hogy milyen dolog sztárnak lenni, mert sok fiatal beugrik neki.
Múltkor írtam, hogy nem egységesek az árak. Csak egy példa, hogy mennyire igaz ez: Pénteken néztem tárolódobozt, hogy a papírjaim, füzeteim rendben legyenek, és ne össze-vissza. Először a WHSmith-ben néztem, és csak lestem, hogy £9.99 volt. Igaz, hogy buy one, get one free akció volt rá, de akkor is egy több emeletes papírdobozért nem adok ki ennyi pénzt. Aztán elmentem a mellette levő B&M boltba, itt meg találtam egy talán jobbat, ami £1.99 volt. Nagyon olcsó ez a bolt, többször lestem, hogy milyen jó áraik vannak, ugyanaz a termék olcsóbb, mint bárhol máshol, és ilyen mini mindenes. Élelmiszer mellett papír, ajándék, játék és egyéb D.I.Y cuccok, minden van itt.
Amúgy összességében jól érzem itt magam, csak eléggé ingatag az, hogy most itt akarok maradni, vagy később vissza szeretnék menni. Van olyan, amikor azt érzem, hogy igen, itt a helyem, aztán máskor, amikor elkap valami hangulat, akkor szeretnék hazamenni. Most például valami "nyár-imitátort" szeretnék, ami 35-40°C-ot csinál a közegemben, mert jelen pillanatban a közelgő nyár az, amit hiányolok. Egyszer előfordult már az is, eljátszottam a gondolattal, hogy jó, haza lehet menni, de akkor tessék átgondolni, hogy mik a lehetőségek otthon. Szinte üres maradt a képzeletbeli papír. Most, hogy itt vagyok Angliában, és tudom, hogy lehet olyan munkám, amivel akár £1.000-ot is megkereshetek, akkor nem akarok havi nettó 65.000 forintra hazamenni. Azóta egy kicsit megálljt parancsoltam a honvágyamnak. Meg mi az, amit szeretek itt? Hogy itt sokfélék az emberek, szinte minden nemzetiséggel találkozok nap mint nap, és nem nagyon emlékszem arra, hogy bárkiben a negatív oldalát láttam volna. Ezért férnek meg itt jól a különböző nemzetiségek.
És végre megjelent! ^_^ Nagyon vártam már, mert már a demo alapján is bejövős volt. Gondolkodtam azon, hogy előrendeljem-e, és végül mellette döntöttem, hogy biztosan meglegyen, meg a Nintendo 64-es elődnek köszönhetően bizalmat szavaztam neki. A Grainger Games-ben kicsit olcsóbbak az új játékok, ezért itt tettem meg. Itt £3-at kell fizetni előlegben, a többit, majd ha meglesz a játék. Természetesen már nyitásra elmentem érte, ugyanakkor kicsit megijedtem, mert a polcon még mindig csak az előrendeltek borítóját láttam. De beálltam a sorba (ami most hosszú volt, nyilván több játék is ma érkezett a boltokba). Érdemes volt kivárni a soromat, mert megjött. Most már csak azon izgultam, hogy £30 vagy £35 lesz az ára, de az alacsonyabbat logikáztam ki, mert láttam, hogy azok a játékok, amik eShop-on £34.99-be kerülnek, azokat £30-ért adják. És valóban 30 volt. Bár kicsit nézelődött a srác a számítógépnél, és dörmögött magában egy 32-t angolul, de szerencsére rosszul hallottam, csak £27-et kellett fizetni. Nagyon izgatott voltam, bár kicsit árnyalja a képet, hogy leírás, mint olyan, egyáltalán nincs már hozzá. Melyik kardomba dőljek? T_T Én, aki imádja a forgatni őket, úgy tűnik, hogy most már végleg nélkülöznöm kell őket. Különben gondolkodtam már azon, hogy mivel a Nintendo weboldaláról is le lehet tölteni a leírásokat, tehát nemcsak a játékban van benne, valamit lehetne bűvészkedni velük, hogy úgy szerkeszteni, kinyomtatni őket, mintha eredetiben ott lennének. Mert a digitálisak is mind totálisan egy sémára épülnek. Ugyanaz a betűtípus, ugyanaz a stílus. És valahogy feldobni, és kinyomtatni olyan papírra, nem venném rossz néven. Most is megnéztem a Mario Golf leírást, de gondoltam, hogy ugyanaz az egész.
De egyelőre az a lényeg, hogy a játékra nincs panasz. Nagyon tetszik, hozza a Nintendo 64-es hangulatot, és tetszik a sok karakter, és ahogy elnézem, itt is fellelhetők a dicső előd játékmódjai, méghozzá úgy, hogy egy része az alapjátékban van benne, így akár kombinálni is lehet őket. Meg láttam a videókban, hogy tárgyakat is lehet használni. Én szerintem ezeket ki fogom hagyni, nekem ez csalásnak számít. Pont az volt a Mario Golf egyik varázsa, hogy teljesen szabályszerűen megy a játék. Szerencsére a tárgyak használata választható lehetőség, így mindig ki lesz kapcsolva nálam. Legfeljebb egyszer-egyszer, hogy lássam, hogy milyen. A hangulat egyelőre megvan, remélem, hosszú távon is élvezni fogom. Majd később írok róla tesztet.
És ma jelent meg az új Official Nintendo Magazine. És mit ad isten? Óriás Mario Golf poszter lapul benne. Nagyon menőség, nem is volt kérdés, hogy a magamévá tegyem. Csak sajnálom, hogy nemcsak, hogy megszűnt az NGamer Magazine (illetve a pénztárcámnak jó), hanem már ez az újság is megcsonkult. Ugyanis korábban mindig kartonban, vagy fóliában jelent meg sok-sok extrával megspékelve. Most meg csak az újság, és mellé esetleg a poszter, mint ahogy most is. Vagy a múlt haviban Pokémon X, Y TCG booster volt. De amúgy nemcsak olvasnivalóként veszem az újságot, hanem innen veszek cikk-ötleteket a Mariós oldalhoz is, vagy hogy mikről lehet tesztet írni. A mostaniba is bekerült a Super Mario Kart, valami ilyen szöveggel: "Ez apád Mario Kart-ja" Még szerencse, hogy a játék most is időt álló, és legalább annyira fantasztikus, mint régen volt. Amúgy természetesen benne van a Mario Golf és az új Kirby játék tesztje is, ahogy látható a borítón is.
Ja, ha már Mariós oldal: megmutatta a nővérem, hogy mivel csinálja a Kung Fu iskola weboldalát: wix.com. Egészen jó, sok mindent lehet benne szerkeszteni ingyenesen is. Talán jobban is, mint a Wordpress-nél. Szabadabb kezet kapunk, és csak kevés extráért kell fizetni. Például azért, ami engem érint: Létező domain csatolása az oldalhoz... Milyen egyszerű lenne már a költöztetés. Egyelőre kísérleti stádiumban próbálgatom a dolgokat, hogy mennyire lehet szerkeszteni rajta a dolgokat, aztán meglátom: Ha úgy látom, hogy megéri, akkor befizetek a prémiumra.
