Eredeti Chihiro Yonekura: jam album

Az első CD-m Chihiro Yonekurától. ^_^ Többször írtam már, hogy bár szeretem az énekesnőt, de nem sok kiadványt vennék meg tőle, mert most így néhány év után most meghallgatva az albumait is azt gondolom róla, hogy van néhány olyan dala, ami nem sok szót érdemel, de a "jam" olyan album, amelynek szinte minden egyes dala aranyat ér, róluk részletesen már írtam korábban. És még most is hihetetlen érzés eredetiben hallgatni egy albumot, elfog az a kellemes érzés, főleg az utolsó dal legvégén, ahogy írtam is. Szellemes ötlet volt belecsempészni az Ai no Uta dalba a Hidamari wo Tsurete című nótának egy lassú, ballada verzióját mivel a Hidamari wo Tsurete B-side track-je az Ai no Uta. Komolyan, ha minden egyes balladája ilyen lenne, akkor nagyon jó énekesnő lenne, mert ez valami álomszép. De sajnos más albumain néhány pörgősebb dal is unalmasabb, ezért nem is akarom az összes albumát, és kislemezét betudni eredetiben, csak azokat, amiket tényleg szeretek:

Albumok:

• Transistor Glamour
• Colours
• BEST OF CHIHIROX
• Voyager
• Nakeru Anison

Kislemezek:

• Arashi no Naka de Kagayaite
• Mirai no Futari ni
• WILL
• Hidamari wo Tsuerete
• Naked Soul
• Revival!

Ezek közül a kiemeltek prioritást élveznek. Végül is nem korlátozódnék le ezekre, ha a többit is megtalálnám olcsón, akkor jöhetnek, de ezekért több pénzt is áldoznék. Ha megvenném a többi albumot, azokat inkább csak azért, mert a scannelt borítóikat nagyon nehéz elérni, és azzal is a digitális Yonekura Chihiro diszkográfiát érzem többnek, ha a borító is be van scannelve. A jam album borítóját is most láttam először. Tetszetős, érdekes képek vannak benne, az az eperlekváros sütemény kifejezetten meghozta az étvágyamat egy kis édességre. Most már tudom, honnan az album címe.

Más dolog is érkezett postán, amit rendeltem, a Start német nyelvkönyv régi harmadik részét, a Grünes Licht-et. Ez az, amit idővel valamiért megszüntettek. Csak egy tippem van, hogy miért: Valószínűleg mivel ezt a sorozatot gimnáziumi tanításra szánták, és úgy tudom, hogy a Start!-ot, és az Unterwegs-et is 2-2 évig szokták tanítani, ezért nem jutott már el annyi emberhez a harmadik kötet, így a fokozatosan csökkenő igények miatt átstrukturálták az egész sorozatot, így lett 2004-re a Start! Neu, az Unterwegs Neu A, és az Unterwegs Neu B. És mivel a régi Unterwegs 15 leckés volt, és a két új kötet tesz ki együtt 15 leckét, csakhogy az új szériával legfeljebb a középfokú nyelvvizsgáig juthatunk el. És én meg nem akarok itt megállni, ezért döntöttem úgy, hogy ezeket valahonnan meg akarom szerezni. A vaterán meg is találtam. A munkafüzet ilyen 1 forintról indult aukció volt, de mivel 399 forint volt a végösszeg, ezért úgy voltam vele, hogy azért ne múljon, nekem ennyit megér, mert tényleg nagy ritkaság, ez a tankönyv és munkafüzet. A tankönyv pedig 1300 forint volt. És mind a kettő kitöltetlen, üres! Most, ahogy így végigfutottam őket, ezekkel lehet, hogy lenne esélyem a felsőfokú nyelvvizsgán. Olyan témakörök vannak benne, mint például a számítógépek előnyei, hátrányai, hatása az életünkre, és hogyan változtatja a jövőnket, vagy a technika fejlődése a XIX. század végétől napjainkig, ünnepek, azok hagyományai, fogyasztói társadalom, és a kereskedők manipulációja, hogy minél többet vásároljunk, valamint az időjárás szakszavakkal. És ahogy végigfutom a szövegeket, ezek már nem azok a makogós, "Ich heiße Attila, ich wohne in Békéscsaba" stb, hanem itt már nagyon komolyan beszélnek a dolgokról. Ebben a munkafüzetben is minden lecke utolsó feladata ilyen magyarról németre fordítós téma, és például a 10. lecke (ez az utolsó, mivel ez 10 leckés) végén "A frontérzékenyek táplálkozási szokásai" című szöveget kell németre fordítani. Most, ahogy ezt végigfutom, aki ezt hibátlanul le tudja fordítani, én annak megszavazok egy sikeres felsőfokú nyelvvizsgát. Már csak a kazettát kéne valahonnan megszerezni, hogy gyakoroljam majd a komoly szövegek hallás utáni értését, ami azért is lenne jó, mert a másik célom német nyelvből az akcentus nélküli beszéd. Vagy hogy a lehető legnémetesebb legyen a beszédem.

Úgyhogy feladat van bőven, és most már szinte minden eszköz adott ahhoz, hogy eljussak az anyanyelvi szintű német tudásig, mely a végső célom. :)

Törölt dalok visszavonása

Sokak számára jelentéktelen dolgot fogok most leírni, de most iszonyatosan megkönnyebbültem, hogy meg tudtam csinálni.

A Last.fm-en történt az eset, igazából csak egyetlen egy dal lejátszását akartam törölni. Ezt úgy csináltam, hogy főoldalon rámentem arra az egy lejátszása, majd a lehetőségek közül, hogy "Remove from your library". Elfogadta, és utána szembesültem azzal, hogy az összes lejátszását törölte annak a dalnak. Ez pedig Yonekura Chihiro: you dala volt, amit én nagyon-nagyon szeretek, így kissé érzékenyen érintett. Kerestem a lehetőségeket, írtam fórumra, megpróbáltam kapcsolatba lépni a fejesekkel, hogy ha lehet, hozzák vissza, de semmi. Illetve hát a fórumon még érkezhet válasz, de ha nem muszáj, ne várjam meg. Mivel a Last.fm scrobbler-ben láttam, hogy még benne vannak az előző lejátszások, ezért gondoltam arra is, hogy az valahol megvan, ezért csak vissza lehet hozni. Addig-addig néztem, amíg nem találtam meg, aztán úgy voltam vele, hogy biztos volt már másnak is ilyen gondja, csak máshol beszélte meg, ezért Google. Első találatra kiadta ezt a weboldalt. Itt lehet visszahozni a tévedésből törölt számokat. Nagyon megkönnyebbültem, amikor újra megláttam a dal profiljában a lejátszások számait:

Egyedül annyiban maradt nyoma a dolognak, hogy ami a bekeretezett rész alatt van, hogy "You're scrobbled you 128 times", mellé mindig oda van írva, hogy adott dalt hányadikán hoztam be először, és itt nincs meg. Ez már annyira nem lényeg. De egy ilyen balladát nem lehet nem szeretni: http://www.youtube.com/watch?v=SSa21CBsTiA

Légkondicionált 2013. nyári MondoCon

Ilyet, hogy a karaoke teremben legyen ablak, légkondi, és mind a kettő funkcionál is... Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára, de valami isteni volt. Fel is említettem Tukit, hogy pont a jóból marad ki, szegény. ^^'

De lássuk az elejétől. Pénteken este itthoni nyomtatással vettem meg a vonatjegyet, mert 3% kedvezmény jár így. Jó, nem sok a 7.400 forinthoz képest az a kb. 200-250 forint, de én úgy vagyok vele, hogy minden egyes forintot fogjunk meg, ez a pénz is jól jött. Egyébként vittem konzolt most is, de kissé érdekesen lett megoldva. Eddig az volt, mindig én kerestem a Zolorót, hogy kell-e konzol, és bár eddig mindig rábólintott, de most szándékosan nem írtam, meg hívtam, mert volt egy olyan gondolatom, hogy mindig csak udvariasságból mond igent, egyébként meglenne a gépem és a TV nélkül is. De most ő keresett magától, aminek örültem, részint mert kiderült, hogy nem igaz a fenti gondolatmenet, a másik meg lesz Nintendo. Igen, megint csak nekem köszönhetően volt Nintendo. Azt láttam, hogy bár próbáltam változatos lenni, de csak a Nintendo 64-es Mario Kart 64 jött be a népnek legjobban, ezért nem volt nehéz eldönteni, hogy azt viszem. Pénteken beszéltük, hogy kijönnek elém a Keletihez, ami nekem nagyon-nagyon jól jön, mivel nem egyenesen a MondoConra terveztem menni, így legalább nem kellett azt cipelni. Megegyeztünk a Zolival, hogy még keresni fog, de nem történt meg, ezért gyorsan még 23 órakor írtam neki E-mailt, hogy mindenképpen válaszoljon, mert nagyon szívesen segítek, de csak a biztosra viszem ki a TV-t és a konzolt. Hajnali 4-re volt az óra beállítva, hogy csörögjön. Felkeltem, meg is néztem a laptopon, hogy jött-e válasz. És igen, jönnek ki elém. Na akkor villámgyorsan észbe kapni, felkelni, és cselekedni, nincs sok idő. Jobb híján egy bőröndbe tettem egy a cuccokat, nem akartam leszaladni a tárolóba dobozért. Úgy el tudtam helyezni, hogy a TV ne sérüljön, de senkinek nem javaslom ezt a módszert. 4.45-re készültem el, elindultam, gyakorlatilag, mintha egy több százezer forint értékű vázát, vagy valami zsolnai vagy hollóházi porcelánt vinnék, úgy vigyáztam az úton. Kisétáltam a vasútállomásra, a vonat is megérkezett. A 5.24-es Békéscsabáról induló vonat az, ami több helyen is megáll, ezért a szokásos 2 és fél óra helyett 2 óra 51 perc volt az út, de legalább pontosan járt. Közben egyeztettünk a Zolival, hogy pontosan milyen kocsit kell keressek. Fehér Renault furgon, de nem lett meg. Közben Amina telefonált ő igazított útba, ugyanis Rick-kel együtt ő is jött. Az volt az eredeti tervem, hogy csak feladom a cuccot, és megyek is még gyorsan elintézni valamit, de végül felszállítottak, hogy menjek én is. Mondom, jól van, a karaoke úgysem kezdődik pontosan 10 órakor. Végül nagyon jó, hogy így alakult, mert így legalább a jegyem el lett intézve.

De csak elmentem, mert rendeltem egy könyvet, és érte akartam menni. A Pillangó utcánál akartam jegyet venni, de se az automata nem működött, sem ellenőr nem volt, hát akkor menjünk jegy nélkül, de annyira féltem, hogy mi van akkor ha pont most? Annyiszor olvastam már, hogy mindig becsületes volt az adott egyén, de amikor nem jeggyel utazott, akkor csaptak le rá az ellenőrök. Mi lesz, ha én is így járok? De szerencsére nem. :) Ellenőrzés nélkül megérkeztem a... na hova? Igen, a Határ útra, helyes válasz. Nem is én lennék, ha nem lenne ott jelenésem. Egyébként azért kértem az Europark-ba a könyvet, mert ott a Libri 9 órakor nyit. Kérhettem volna az Arénába, de az csak 10-kor, és 9.30 körül volt, amikor kijöttem a Hungexpo épületéből, és azért nem akartam tétlenül eltölteni az időt, legalább utazok, és a célállomáson nosztalgiázok. A hármas metrón egy középkorú hölggyel beszélgettem, érdekelte, hogy milyen rendezvényre megyek, azt mondtam, hogy ez ilyen japános, animés, satöbbis cucc. A japán részleg érdekelte őt is, mert nagyra becsüli a kultúrájukat, és amikor mondtam neki, hogy van már japán nyelvkönyv is, az is érdekelte őt. Ő is a Határ útig ment, ott eligazítottam (emlékezetből), hogy honnan indul a 66-os busz (remélem, anyám nem csuklott ^^'). Én átvettem a könyvet, benéztem az 576-ba, mert a menő eladó volt bent, egy kicsit beszélgettem vele, aztán mentem is vissza.

Nagyjából 11 óra lett, mire visszaértem. Az első bekezdésből ki lehetett következtetni, hogy új helyen volt a karaoke, a médiateremben. Kisebb volt a terem, de hogy nagyságrendekkel jobb a fent felsoroltak miatt, az tény. És ahogy sejtettem, hogy nem maradtam le semmiről, még nagyban ment a próba és a bemelegítés. Végül én voltam az első, aki fellépett: Elvandia Story: Lion no Tsubasa. Az utóbbi időkben nagyon belezúgtam ebbe a számba, és mivel tippem szerint jól el tudom énekelni, ezért tettem egy próbát vele. Most az egyszer jól tippeltem. :D De hogy mennyivel magabiztosabbnak érzem magam éneklés közben, azt azért ne hallgassam el. Kezdem megélni a lazaságomat, és egyértelműen az előadást is javítja. Az emberek nem nagyon jöttek feliratkozni, sokan nehezen találták meg a termet, ahogy én is. Azt kinéztem a MondoCon honlapján, hogy most nem jobbra, hanem balra kell menni a főbejárat után, ezért volt tippem, hogy az a bizonyos épület lesz, de miért volt elkerítve? Ezt nem értettem meg, végül egy lány segített, hogy a fogadóteremnél kell balra kimenni, és az az épület, ahonnan ő kijött. De ez még nem minden, mert a jobb oldali lépcsőn kellett felmenni az első emeletre, és ott a jobb oldalon levő ajtónál voltak. Vagy úgy... Mondjuk ott már táblák segítettek, de elképzelhető, hogy nélkülük nem lett volna ennyire egyértelmű. Mint ahogy nem is lett sokaknak az, ezért az első után a hetedikként énekeltem másodjára: Mobile Suit Gundam - 08th MS Team: Arashi no Naka de Kagayaite. Ez a lazaság, amiről az első dal kapcsán beszéltem, az abban is megmutatkozott, hogy kicsit jobban merek játszani a hangommal. Mint ahogy a második dalomban én személy szerint éreztem, nem tudom, hogy mennyire hallatszott kifele. Ugyanis gondolatban sokszor seggbe rúgtam magamat amiatt, mert amit itthon tök lazán éneklek a hangommal játszva, azt a karaokén ilyen nyögvenyelősen rettegve, majd valami lesz elven énekelgetem. Így nem megy. De amit ebben a dalban csináltam, erre már lehet alapozni, és nagyon jó érzés utólag visszaírni. Most a tavaszi MondoConon utolsó helyezett voltam, de leszek én még az első felében, ezt megígérem nektek! Leszek én még második fordulós (vagy harmadik? Mindegy is, az a lényeg, hogy a legjobb hatban benne leszek ^^') a többfordulós énekversenyben.

Az első két dal Yonekura Chihiro szerzemény, ha már ennyire hallgatom őt, akkor miért is ne. Most elég sok albumát hallgattam újra, most is bennem van az az érzés, ami miatt annak idején letettem róla, de most valahogy jobban meghallom a jó dalait is, ami miatt viszont érdemes kitartani mellette. Az AMV vetítés technikai okok miatt késett, két kategória volt. A helyezettes AMV-ket mutatták meg, alig volt 1-2, ami kiemelkedett az átlagból. Az átlag pedig sajnos nem fent volt. Egy konkrét kategória volt, a táncos, és volt egy összesített 15-ös lista. Leeával és Dakival elemezgettük őket, nekem összességében az volt a véleményem róluk, hogy nekem az első AMV-s próbálkozásom lenne ilyen, ha komolyan foglalkoznék a témával. Mint kiderült, egyáltalán nem jártam messze az igazságtól, ugyanis sok volt az új jelentkező. Ami egyrészről nagyon jó, mert tényleg, próbálják ki minél többen, akik lelkesedést éreznek magukban, és fejlődjenek, másrészről meg rossz, mert egyrészt nem volt színvonalas. Olyan részletszegény volt sok munka, amit még én is észrevettem, pedig csak mint érdeklődő nézek AMV-ket. Például a Lipsync sok esetben rossz volt. A másik ami miatt problematikus a sok újonc, hogy közülük kerülnek ki a helyezettek, és így nem járják meg a szamárlétrát, rosszabb esetben azt hiszik, hogy de jót csináltam, nem kell fejlődnöm.

Ezután folytatódott a karaoke. Ha jól emlékszem, ezt a blokkot is én vezettem fel, méghozzá a Slayers: Get along ~SelfTag Version~ dallal. Ez is elég jó volt, de mintha csúszott volna az effektezés, pedig emlékszem, hogy pontosan csináltam. Majd jelzem Tukinak. Pontosabban már így jeleztem neki, de majd megírom neki külön is. Egyébként sokat beszélgettem Dakival (Lam'O elfoglaltságra hivatkozva maradt távol), amire régen volt példa, örültem is neki. Aztán én még egyet énekeltem, amit eddig soha: Love Hina: Kimi Sae Ireba. Az ending. Kérdezte is Amina a közönségtől, hogy ki emlékszik erre az animére? Én meg a mikrofonba válaszoltam, hogy bennem csak annyi maradt meg, hogy azt a szerencsétlen srácot állandóan kidobták a csajok. Nevetett is az egész terem. Nagyon szép ballada, szintén első Hayashibara Megumi dalok között volt nekem. Az erőteljes gitárszóló nagy fájdalomra utal, emiatt hallgattam nagyon sokat, valahogy tudtam azonosulni a dal érzésvilágával. Aztán jött a Jpop, Jrock vetítés, vagyis Case be, mi ki. Itt volt egy szép bakim. Mivel a PV vetítés mindig elhúzódott, egy óránál tovább tartott, ezért felmerült bennem a kérdés, amit Leeának tettem fel, eredetileg így akartam: Szerinted egy óra múlva vége lesz? De végül ezt kérdeztem: Szerinted egy hónap múlva vége lesz? Aranyköpés, belső félelmek ily módon történő kimondása. XD Nevettünk is rajta Leeával, Dakival és Kedvesjudittal. A Judittal is sokat beszélgettem, E-mail címet is cseréltünk. Megnéztük a vásárt, elkértük a szervezésért járó mangákat, én a Nana 7-et választottam ki. Aztán Dakival felmentünk a szervezőibe, engem egy kis ásványvíz megmentett. Ja igen, egyébként emlékeztem is arra, hogy a Dani tanult németül, említettem is neki, hogy járok intenzív tanfolyamra. Az csak ma derült ki számomra, hogy ő szinte felsőfokú szinten tud németül. Meg is kérdeztem tőle, hogy tanulta meg az igék vonzatait, és az eseteit. Gyakorlatilag ugyanazt mondta vissza, amiben én hiszek. Az az empátia, amiről írtam korábban, ő a németek agyával gondolkodott, megértette, és elfogadta, hogy a például a helfen igének miért pont bei + dativ a vonzata, ő így tanulta meg. A bei a -nál, -nél (MondoCon közben se feledkezzünk meg a német nyelvről, nem igaz? ;) ) és részes esetben áll, ezt például úgy lehet dekódolni, hogy például a matematika megértésénél segítettem, és részese voltam mind a cselekedetben, mind a matematika megértésében. A szervezőiből mi Dakival a konzolok felé vettük az irányt, és játszottunk a Mario Kart 64-gyel, de még mekkorákat. Nem is maradt már hangom. Volt egy srác, aki a játékostársát porig alázta. Amikor ő megunta, akkor beszálltunk a Danival, mi meg a srácot aláztuk porig. Közben megjött a Gábor is, de rég láttam őt, egy ősnintendós. Kicsit beszélgettünk, majd amikor a srác lelépett, hívni akartam játszani, de már nem volt sehol. Mindegy, eljátszogattunk a Dakival, majd mentünk is vissza a karaokéhoz. Majd beszéltük is, hogy a srácnak nem-e volt túl rossz, hogy még a pályaválasztásnál is az volt, hogy mindig kérdeztem valakit, hogy melyik pálya legyen, de szegényt mindig kihagytam. ^^' Már nem sok maradt hátra a Jpop, Jrock vetítésből, a sikongatásból is kivettük a részünket, hogy ne legyen olyan könnyű az életünk. Aztán jött az utolsó karaokés blokk, ezt már nem én nyitottam, de énekeltem itt is. Eredetileg egy Okui Masami számot akartam, de felhangzott a Sámán Király magyar zenéje, amitől kiújul a nemtudommicsodám, képzeljetek ti ide valamit. Úgy voltam vele, hogy ellenpontként kijavítom az eredetileg tervezett dalt Shaman King: brave heart dalára. Ami még fejlődés az énekemben (cseppenként adagolom a javulást kiváltó okokat. ;) ), hogy most már nem azt csinálom, hogy ha valahol elvétem a szöveget, akkor vagy 2 sor elmegy, amíg nagy nehezen visszatalálok, hanem azonnal folytatom tovább, és most már 2 szó után tudom folytatni. Csak a hangom nem volt már annyira jó, mert játékban is kicsit oldott voltam, aztán kivett belőlem egy pár decibelt.

Az ének után mentem is, búcsú mindenkitől, szedtem össze a TV-t és az N64-et, és máris irány a metró. Már nem maradt kaja, ezért a Keletinél vettem egy hamburgert (nem merem kiírni, de itt is bakiztam most, és hangburgernek írtam eredetileg, mire észrevettem) meg egy 0,5 l-es Nestea-t. És szinte rohanás a vonathoz, ami 5 perc múlva indult is.

Jó nap volt a mai, én nagyon jól éreztem magam, szerintem a többiek is. És a végére még egy slusszpoén: Épp énekelt valaki, amikor egy lány fel akart irakozni, Leea írta őt fel. Bemutatkozik: Eni vagyok. Leea: Én meg süket. XD (Ugyanis Heninek írta) Én behaltam. Köszönöm szépen a figyelmet, majdnem 2000 szó, négy hét múlva MAT-os conon találkozunk!

Egyéni vélemény Megumi Hayashibara: SpHERE albumáról

Hayashibara-san Slayers előtti időszakát amolyan tanuló-időszaknak lehet nevezni. Bevallotta, hogy nem készült énekesnőnek, minden spontán jött, úgy képezték ki a hangját. És az az érdekes, hogy ezen időszakból az anime dalok esetében nagyon odatette magát, viszont az önálló dalokban még érezhető, hogy azért szüksége van a fejlődésre. Nem véletlen hát, hogy az első, és a harmadik albumát (Half and, Half és a Perfume) sokan gyerekalbumnak titulálják, mivel a hangszerelésük eléggé egyszerű, és nincsenek benne olyan nagy énekek. De a fejlődés tetten érhető, az 1994-es SpHERE címet kapott ötödik nagylemez pedig elérte a nagyszerű szintet.

Sőt énnálam olyannyira, hogy ha megkérnének, hogy állítsak össze egy könyvet "100 japán album, melyet mindenképp meg kell, hogy hallgass, mielőtt meghalsz" címmel, akkor ezt az albumot biztosan beletenném. Nem azért, mert olyan zenei alapok vannak benne, hogy behalsz, vagy mert akkorát énekel, hogy a legnagyobb opera szerepekre is alkalmas lehet, egyszerűen lazább lett. Érezni, hogy nagyobb teret engedtek neki, díjazzák az első években tanúsított alázatosságát, tanulékonyságát, most egy kicsit jobban megmutathatja, hogy mit tud. És hogy mit is tud? Lássuk:

1. Until Strawberry Sherbet: A Bakuretsu Hunters anime opening dala. Ha az animéhez viszonyítjuk a szerzeményt, akkor nem lett akkora durranás, a WHAT'S UP GUYS? fényévekkel jobb nála, és jobban vissza is adja az anime hangulatát. Viszont ha csak magát a dalt nézzük, akkor meg egy egyedi alkotással van dolgunk, végre zenében is megcsillogtatja Hayashibara-san a seiyuu-i képességét! Ebben a dalban ugyanis egy férfi és egy nő beszélget, mind a kettő Hayashibara (!!!) hangján. A másik érdekesség, hogy a férfi angolul, míg a nő japánul beszél, de mintha tökéletesen értenék egymást, mit nekik nyelvi különbség... a refrénben pedig angol nyelven egymásra találnak. Jó, nagyon jó alkotás, bár a zene tényleg kicsit lomha. 8,5/10
2. Dance with me...Saigo no Paradise: A japánok nagyon értenek a latinos hangzáshoz. Okui Masami is a Red és a Jounetsu no Counter dalokkal bebizonyította, hogy ha kell, szenvedélyesen tud énekelni a fájdalmairól. Megumi dala annyira nem fájdalmas, de hogy szenvedélyes, az biztos! Kár, hogy nem kenyerem a tánc, erre nagyon jót lehetne táncolni. A zenét akárki is írta, hatalmas munka volt, Megumi ismét hatalmasat alakít, a férfi háttérvokál pedig csak emeli a hangulatot. 9,5/10
3. Hoshi wo Tobikoete: Tipikusan az a fajta dal, amit többször meg kell hallgass, hogy ráérezz az ízére. Első néhány végighallgatásra azt gondolnánk, hogy csak egy átlagos nóta, semmi több, aztán később rájövünk, hogy nagyon is emeli az album hangulatát. Pont azért nem érezzük meg elsőre, mert olyan egyszerű, játékos. Kicsit olyan, mintha Megumi csak úgy játszana, közben énekli ezt a kedves kis nótát. 9/10
4. Yume Hikou: Olyan, mint az előző (sokáig gondolatban össze is mostam a két dalt), csak egy kicsit továbblépett korban. Már nem játszótéren képzeljük el az énekesnőt, hanem fiatal lányként, aki előtt ott az élet, csak arra vár, hogy a lehetőségek ajtaját kinyissa. Fáradjon csak beljebb, remélem, hogy akárhova is lép be, azt fogja érezni, hogy megérte. 9/10
5. Bon Voyage!: Valószínűleg az előző albumból maradhatott ki, ugyanis a SHAMROCK albumon szerepeltek a Mahou no Princess: Minky Momo anime dalai. Ez is az, és ez is Okazaki Ritsuko tollából származik. Ez valamivel szolidabb, nem annyira gyerekes, ezért is voltam meglepve, amikor megtudtam, hogy miféle animéhez készült ezen szerzemény. Akárhogy is, nagyon szép, szerethető, és sokszor visszahallgatná az ember. Igen, ez ilyen lassú, elengedős dal, sok sikert kíván, és őszintén reméli, hogy bármerre is tart, megleli az álmát, és boldog lesz vele. 9,5/10
6. Living in the same time ~Onaji Toki wo Ikite~: A második igazi nagy durranás az albumon, én a címből, és a dal hangulatából mindig ilyen esélyegyenlőségi propaganda zenére asszociálok, valahányszor hallgatom. Látom is magam előtt, mint egy videoklip, hogy egy valamilyen téren más embernek (mindegy, hogy származás, identitás, meg mi van még) fogom a kezét, jelezve, hogy ő is ember, neki is vannak álmai. Mind az ének, mind a zene erőteljes, nagyon hiteles szerzemény, engem mindig felpezsdít, valahányszor hallgatom. 9,5/10
7. Yume Hurry Up: A Bannou Bunka Nekomusume (vagy All Purpose Cultural Cat Girl Nuku Nuku, ki hogy ismeri) második nagy érájának a címadó dala. Jól hozza az előző széria hangulatát, érződik, hogy az animéhez idomították a dalt. Ettől függetlenül önmagában egy jó dalról van szó, bár tény, hogy Hayashibara-san ennél sokkal többet is tud. 8/10
8. Sunao na Kimochi: Ez is Okazaki Ritsuko szerzemény, és érdekes hallani, hogy a Ritzberry Fields albumára feldolgozta valamennyi más előadóknak írt dalát, ahogy ezt is, a különbség füllel hallható. Hayashibara egyenesen énekel, míg Okazaki-sama hajlítva, ezzel kicsivel több érzelmet visz bele a saját szerzeményeibe (az énekhangját egyébként már megszoktam, eleinte nagyon furcsa volt nekem). Ez a dal egy rendkívül lassú, nyugodt, csendes, de egyáltalán nem unalmas zene. Egy fáradt nap estéjén lágyan megpihen párja ölében, átadja magát a pillanatnyi érzéseinek. Ilyen egy ideális szerelmes pár, aki ha hazamegy, akkor OTTHON van. 9/10
9. Nakeba ii no: Aki ismer, az tudja, mit jelent számomra Okui Masami. Ez az első közös munkájuk, bár itt Okui-sama, "csak" háttérvokalista. A csak pedig szigorúan idézőjelbe teendő, ugyanis sokszor a háttérben ténykedők emelik a csúcsára a szerzeményt. Így van ez ezzel a dallal is, a zene, és az ének is fantasztikus, bármikor boldogan hallgatom, nagyon kellemes dal, de a ott a háttérben is ténykednek, méghozzá nagyon is! Az összetartó, baráti, közös munka ilyen eredményt von maga után: 10/10
10. Ashita Smile: Az a fajta Megumi dal, ami ha nem egy ilyen jó albumon lenne, valószínűleg elengedném a fülem mellett, hogy ilyet már hallottunk. De többedik hallgatás után jövünk rá, hogy nagyon emeli az album hangulatát, igaz csak a háttérből segít. Amúgy álmodozós, kedves, kellemes, és a többi gumicsirkés hasonlat. 8/10
11. Hoshi no Nai Yoru he: Még régen erről a dalról olvastam, hogy átkapcsolják, annyira szörnyűnek tartják. Nem is értem, mi a baj vele, szerintem nagyon jó lett. Igaz, hogy a szerelmi csalódás nem illik ennek az albumnak a profiljába, de Megumi éneke, az a egy kicsit torzított hang, rendkívül érdekes. Szoktam utánozni, mert nekem nagyon tetszik, ahogy a háttérvokál is. 9/10
12. be Natural: Ez volt az, amit régen csodaszépen félregépelve "be Naruto"-nak írtam, most már odafigyelek. ^^' Amúgy a második Okui Masami-val közös munka, szintén mint háttérvokalista, szintén mint tökéletesítő mode bekapcsolva. Főleg, hogy Okui-sama már itt megmutatja, mekkora hangterjedelme van, ugyanis a második refrén utáni részben nagyon magasra feltornázza a hangját. Megumi éneke pedig kicsit lágy, gyerekes, de rendkívül kellemes, szerethető. A természet szépségére hívja fel a figyelmet. Szintén hova tovább tökéletes munka. 10/10
13. Rousseau no Mori / Chagall no Sora: Csak a többedik meghallgatás után jöttem rá, hogy ez az Until Strawberry Sherbet dalnak ilyen lassított változata. És szépített, de még mennyire! A dalban hallható vízcsobogás és madárcsicsergés, önkénytelenül az angliai tengerparti sétákat juttatja eszembe, de akkor is nagyon kellemes, ha csak becsukjuk a szemünket és egy nagyon szép helyen képzeljük el magunkat. Ellazít. A címben egyébként két francia név is fellelhető, Jean-Jacques Rousseau író, zeneszerző volt, valamint Marc Chagall festő, most így végigfutva mindkettejük életútját, nem sok kompatibilitást látok a két történelmi személyiség, és Hayashibara Megumi munkássága között, de ez semmit nem von le a dal csodálatos természeti hangulatából. 9,5/10

Hát ilyen az a Hayashibara Megumi album, amit a legjobbnak tartok. Bármikor jó érzéssel hallgatom, hiszen bár nem mindegyik dal tökéletes, de az albumszinten egy kerek egészet alkotnak. Egy olyan album a SpHERE, mely nemcsak önmagában nagyon jó munka, de egy fantasztikus karriert vetít elő, amiből biztosan legenda lesz. Mint ahogy az is lett, hiszen Hayashibara Megumi mára Japán egyik legismertebb énekesnője, és ha egy karrier ilyen gyökerekből táplálkozik, ott nincs mit csodálkozni, hogy az egész országban nagy kultusza van az énekesnőnek. Csak azt kapja, amit megérdemel!

40/40

Középfokú német nyelvtanfolyam - 3. rész

Nagyjából most kezdem utolérni magam, és lassan a helyére kerül minden. Az elmúlt pár hét igencsak próbára tett lelkileg, ugyanis ez volt az első olyan eset, amikor valakit egyedül nekem kellett ápolnom. Amíg apám élt, addig a szüleim egymást ápolták. Persze minden további nélkül besegítettem, ahol kellett, de most volt életemben először olyan eset, amikor szinte csak én voltam, és mivel bizonyos helyzetekben nem voltam biztos abban, hogy jól csinálok dolgokat, sokszor bizonytalan voltam. Bár azért kérdezni sem voltam rest, de azért nem volt könnyű. De szerencsére kezd minden egyenesbe jönni.

Lássunk ismét egy kis nyelvtant sm4e módra. :I Először a Nicht három esetét nézzük át. A nicht ugye azt jelenti, hogy nem, ezzel tagadást fejezünk ki. Három esetben lehet alkalmazni:

1. Igét tagadunk - Ekkor közvetlenül az ige után áll. "Ich kaufe nicht."
2. Igéhez tartozó tárgyat tagadjuk - Tagadandó tárgy után áll. "Ich kaufe eine Milch nicht."
3. Mondatrészt tagad - A tagadandó mondatrész előtt áll, de ha az állítmányt tagadjuk, akkor a mondatrész végére kerül.
   "Nicht sie kommt am Wochenende" (Nem ő jön a hétvégén)
   "Sie kommt am Wochenende nicht" (Nem jön a hétvégén)

Ismert a "nichts" szó, mely semmit jelent. Ilyenkor elég csak a nichts szót használni, hiszen csak a magyar nyelv tagad kétszer. "Ich kaufe nichts" (Nem vásárolok semmit.)

KATI szórend képzése: Ahogy írtam az előző részben, a legtöbb kötőszó után KATI szórend van, ezért talán érdemes vele komolyabban foglalkozni, mivel egyben ez okoz a legtöbb nehézséget.
Mondat szerkezete: Kötőszó, alany, többi mondatrész, ige
A tanár mondta, hogy a gyerek az iskolában tanul: Der Lehrer hat gesagt, dass das Kind in der Schule gut lernt.
A többi mondatrésznél legtöbb esetben a szavak szabadon variálhatók, de az igéhez tartozó jelzőt érdemes közvetlen az ige elé írni. Fontos szabály: Ha az összetett mondat első tagmondata kerül KATI szórendbe, a második tagmondat csakis fordított szórendben állhat, ha nincs kötőszó.
Ha jól tanulsz az iskolában, veszek neked egy tábla csokit.
Wenn du in der Schule gut lernst, kaufe ich dir eine Tafel Schokolade.
Fordítva is képezhetjük a mondatot, ekkor az első tagmondat egyenes szórendben áll:
Ich kaufe die eine Tafel Schokolade, wenn du in der Schule gut lernst.
Persze a második tagmondat marad KATI szórendben.

Ha már Schokolade: Utálom, ha a német nyelvben becézgetnek: Mutti, Vati, Schoko. Engem ezekkel vallatni lehet, hallom is épp eleget a tanfolyamon. -_-' Szülők becézgetésével én úgy vagyok, hogy attól nem fogják azt gondolni, hogy mennyire szereted őket, hogy mennyire becézgeted őket, az nekem privát terület. A Schoko meg egyszerűen csak idegesítő.

Folytatva a KATI szórendet, érdekes dolgot csinál az elváló igekötős igével, ugyanis nem válnak el, de az alanyhoz ragozottan áll a mondatrész végén:
Ha szombaton bevásárolsz az üzletben, elkísérlek téged a moziba.
Wenn du am Samstag im Geschäft einkauft, begleite ich dich ins Kino.

KATI szórend képzése összetett igék esetén:
Összetett igékről beszélünk, amikor egy mondatban két ige van, például műveltetésnél, jövő időnél, Perfektnél, és módbeli segédigés szerkezeteknél. Ekkor a mindkét ige a mondatrész végére kerül, legtöbb esetben a segédige zárja a mondatrészt.Ha szombaton bevásároltál az üzletben, meglátogatlak délelőtt 11 óra körül.
Wenn du am Samstag im Geschäft eingekauft hast, besuche ich dich gegen 11 Uhr Vormittag.
Ha pénteken meg tudod látogatni a nagypapádat, nagyon fogok annak örülni.
Wenn du am Freitag deinem Großvater besuchen kannst, werde ich mich darauf sehr freuen.
KATI szórendet kell akkor is képezni, ha az alárendelt összetett mondat alárendelt mondatrészében kérdőszó van.
Nem tudom önnek megmondani, hol dolgozik az apám.
Ich kann Ihnen nicht sagen, wo mein Vater arbeitet.

KATI szórendről egyelőre ennyit tudok, most következzen a melléknév fokozása. Ez könnyű, de ez is rejt egy-két buktatót.

• középfok: -er
• felsőfok: -ste

Felsőfok esetében a fokozott melléknévhez tartozó főnevet névelővel kell ellátni. Érdekesség, hogy a mély hangrendű magánhangzójuk melléknevek fokozásakor azok umlautot kapnak: Hoch -> Höher -> Höchste. A Hoch extra érdekesség, hiszen középfokon a c betű kiesik, viszont felsőfokon visszatér.
A buktató a felsőfokban rejlik, ugyanis ha módhatározó van felsőfokban, akkor a következőképp képezzük: am -sten
Például: Ich laufe am schnellsten. Én futok a leggyorsabban. Tehát a hogy kérdésre válaszol, a többi pedig a milyen kérdésre válaszol, ez is jó módszer lehet a megtanulásukra.
Természetesen nincs nyelvtani rész rendhagyó alakok nélkül a melléknév fokozásánál sincs ez másképp. Szemléltetésképp felsorolok hármat:
Gut -> besser -> beste (jó)
Viel -> mehr -> meiste (sok)
Wenig -> minder -> mindeste (kevés)

Vannak melléknevek, melyek nem rendhagyóak, csak felsőfokban egy ejtést könnyítő magánhangzót kapnak. Például: Alt -> älter -> älteste (öreg)

A melléknév fokozásához tartoznak az als és a wie kötőszavak használata. Mind a kettő jelentése: mint. A különbség annyi, hogy az "als" fokoz, míg a wie alapfokon egyenrangú.

Például: Ich habe weniger Geld, als dir. Kevesebb pénzem van, mint neked.
Mein ergebnis ist ebenso gut, wie dein. Az én eredményem ugyanolyan jó, mint a tiéd.

Als esetében csak középfokú fokozás van, ahogy a magyar nyelvben is (lehet összehasonlításnak is nevezni), míg egyenrangúság esetében a magyarban is csak alapfokon alkalmazzuk.

Német középfokú nyelvtanfolyam - 2. rész

Kezd kicsúszni a talaj a lábam alól, ugyanis a tanárnak egyre többször kell javítania engem. Ez nem azért zavar, mert mit szól bele, nagyon is igaza van, csak hogy mégsem olyan a tudásom, hogy az megfelelő lenne. Legtöbbször a végződéseket, ragokat, elöljárókat rontom el. És akkor jön a tanár a vonzatokkal, és a nyelvtannal. Na ezért már gondolatban harapok. Az nagyon jó dolog, ha a tanár elmondja a nyelvtant, nagyon fontos, hiszen a magyar nyelvtant is tanultuk általános iskolában. Mégsem úgy beszélünk magyarul, hogy végiggondoljuk a nyelvtani szabályokat, hanem ahogy jön belőlünk, mint anyanyelv. Az idegen nyelvet meg, amikor társaságban (pl. osztályban) tanultam, szinte mindig vontatottan, szaggatottan beszéli / beszélte a társaság. Nekem ez úgy jön le, mintha a nyelvtani szabályokon gondolkodnának közben, például: Most a helfen igének mit vagy bei a vonzata? És akkor tárgy, vagy részes esetben áll? Biztos nem lennék népszerű, de ha nyelvvizsgán vizsgáztató lennék, akkor nem engedném tovább azt, aki szóbelin annyit agyal, és vontatottan beszél.

És az a baj, hogy én sem vagyok jobb. A mi nyelvtanfolyamunkon két tanár van: hétfőn, szerdán és pénteken egy férfi tanít minket elsősorban nyelvtanra, és szavakra, míg kedden és csütörtökön egy nő van, ő inkább a szóbelire készít fel, sok például a párbeszéd. Tegnap én is sorra kerültem, és ugyanúgy vontatottan, és szaggatottan beszéltem, és ez engem rettenetesen zavar. És saját magamra is azt mondom, hogy addig, amíg nem beszélek folyamatosan és spontán, addig nem érdemlem meg a nyelvvizsgát. Most erre azt találtam ki megoldásnak, hogy német nyelvű könyveket (pl. könnyed irodalom) kell olvasni, hogy evidenssé váljon az adott mondatszerkezet, és ne kelljen azon gondolkodni, hogy például összetett mondatnál, ha az alárendelt mondatszerkezet kötőszava... mondjuk ob, akkor most KATI, fordított vagy egyenes szórendet kell használni. Ja és nem árt, ha a kiejtésünk is minél inkább németes, ezért német TV csatornákat, és filmeket németül nézni. Kicsit rossz, hogy nincs a nálunk kapható DVD-ken sem német szinkron, sem német felirat. Az a véleményem, hogy csak a szinkron nem elég, mert a mi akcentusunkkal előfordulhat, hogy nem értjük meg a németek beszédét, pedig egy jó néhány szót ismernénk.

Na, nyelvtan: Először lássuk, hogy bizonyos kötőszókhoz milyen szórend kapcsolódik:

Egyenes	Fordított	KATI
aber	also	als
denn	darum	da
entweder	dann	dass
oder	deshalb	ob
und	doch	obgleich
weder	endlich	weil
noch	sonst	wenn
sondern	zuerst

Soha életemben nem kaptam értelmes magyarázatot a fordított és a KATI szórendek közötti különbségről, ezért én gondolatban mindig egyenlőségjelet húztam a kettő közé, és azt gondoltam, hogy a fordított szórend "szakmai" elnevezése a KATI, pedig jelentős különbség van:
Fordított szórend: Kötőszó, ige, alany, többi mondatrész (ezeket azért nem részletezik, mert tudomásom szerint tökmindegy a szórend), állítmány. Az egyenes szórend gyakorlatilag ugyanígy fest, csak az alany és az ige helyet cserél.
KATI: Kötőszó, alany, többi mondatrész, ige. Nem nehéz rájönni, hogy miért egy női név becézett alakjáról kapta a nevét, és gyakorlatilag a legfőbb különbség pont az, hogy az ige a mondat legvégére kerül.
És ha összegezzük, akkor lényegében csak az igére és az alanyra kell figyelni, hogy az adott mondatban hol helyezkedik el.
Ennél persze sokkal kötőszó van, a legtöbb a KATI szórendben. Emlékszem, egy időben azért írtam szinte minden alárendelt mondatrészt KATI szórendben, mert a legtöbbet abba kellett írni.

Az egyik fő ok, ami miatt nem hiszek a magolásban, az a névelő, ugyanis állítólag nincs nagyon logika, hogy melyik főnévnek milyen nemű a névelője. Amit én annak idején megfigyeltem, hogy az -e betűvel végződő főnevek többségének die a névelője, valamint az idegen eredetű szavak szinte mindig das névelőt kapnak, csak amit meghonosítanak, az kap der névelőt. De úgy isten igazából logika állítólag nincs (legalábbis én még nem tudom), hogy melyik főnévhez melyik névelő társul, de egyáltalán nem ajánlom, hogy bemagoljuk. Én, amikor 8 évesen elkezdtem németül tanulni, akkor egyszerűen annyira flottul ment a főnevekhez névelők társítása, hogy ma sem tudom hol siklott ki ez a képességem. Az a lényeg, hogy van például németül az asztal: der Tisch. Az nekem annak idején annyira evidens volt, olyan szinten belém ivódott, hogy az asztal hímnemű, hogy végiggondoltam, hogy a "die Tisch" és a "das Tisch" olyan hülyén hangzik. Tehát éreztem egyfajta harmóniát, dallamosságot a névelő és a főnév között, ezért tudtam megtanulni. Tehát "érezni" kell, hogy melyik főnévhez melyik névelő társul. No azért szerencsére itt-ott fellelhetők szabályelvűségek:

Dátum és idő: Minden évszak, hónap, nap, napszak hímnemű, kivéve az éjszaka, ami nőnemű (die Nacht). Viszont az összefoglaló köznevek megosztják egymás között a névelőket: das Jahr, der Monat, die Woche, der Tag, mint ahogy az sem egységes, hogy ha bizonyos időszakról beszélünk, annak mi az elöljáró szava. Évszak, hónap: im, nap, napszak: am, óra: um. A napszaknál az éjszaka szintén kivételt képez: In der Nacht. Ahogy az elöljáró szavaknál megfigyelhető, ekkor az adott időszak részes esetbe kerül, hiszen az adott időben történt, és az éjszaka pont azért kivétel, mert die a névelője, ami részes esetben der-re módosul. Tárgyesetben akkor áll az időszak, amikor elé kerül a nächste, diese, letzte (vagyis következő, ez, utolsó. Magyarán: die nächste Woche: Jövő héten).
Ami még zavart szokott okozni az idő kapcsán az az óra megnevezése. Ismert a tárgy, a Die Uhr, az óra, ami mutatja az időt. A hány óra van kérdésre is pl. 7 óra van, az óra itt is Uhr, mert arra az időre utal, amit az óra mutat. Viszont az időtartam már Stunden. Ha például valami 8-tól 11-ig tart, az ugye 3 óra hossza, az 3 Stunden. Ugyanígy Stunden például a fogadóóra.

Helységnevek: Ország-, város- és falunevek névelője mindig das. Ezeknél, ha az irányt határozzuk meg (hová?), akkor mindig nach lesz az elöljáró, ha pedig a helyet (hol?) határozzuk meg, akkor in. Természetesen kivételek itt is vannak, és bár mindegyiküknek nőnemű a névelője, ezeket mégis két részre lehet bontani:

• die Tschehei (Csehország)
• die Slowakei (Szlovákia)
• die Ukraine (Ukrajna)
• die Schweiz (Svájc)
• die Türkei (Törökország)

Ezeknek az iránymutató elöljárója az in die (mert ugye Akkusativ), a helymutató elöljárója pedig in der (Dativ). A másik csoport:

• die USA
• die Niederlande (Hollandia)

Ezen két ország iránymutató elöljáró szava az in die, a helymutató elöljáró szava pedig in den. Az elöljárók rámutatnak arra, hogy ezek többes számban vannak írva. Amerika esetében még érthető is, de hogy Hollandia miért került többes számba, az senki nem tudja.

Az egyik nagy kedvencem, a módbeli segédigék. Ezek hatan olyan dallamosak, és könnyű megjegyezni a jelentésüket. Mindegyik erős ige, tehát rendhagyó. Lássuk őket:

1. Können (Tud, képes valamire. A szerzett tudást fejezzük ki ezzel az igével, pl. tudok járni, énekelni, stb.)
   Jelen idejű ragozása: Ich kann, du kannst... többes számban visszatér a können alakra
   Präteritum: konnte
   Perfekt: hat gekonnt
2. Mögen (szeret, szívesen csinál valamit. Ez nem az érzelemmel teli szeretet, csak hogy szeret valamit csinálni)
   Jelen idejű ragozása: Ich mag, du magst... többes számban szintén visszatér a mögen alakra
   Präteritum: mochte
   Perfekt: hat gemocht
3. Dürfen (tud, szabad. Ezzel az igével az engedélyezett cselekvést fejezzük ki. Például szabad filmet nézni, mert nem zavar senkit)
   Jelen idejű ragozása: Ich darf, du darfst... többes számban ez is visszatér
   Präteritum: durfte
   Perfekt: hat gedurft
4. Müssen (kell, kötelező. Valamilyen negatív hatása lesz, ha nem csináljuk meg. Például le kell fürödnöm, mert koszos maradok. Vagy a törvényi kötelezettségek is ide tartoznak)
   Jelen idejű ragozása: Ich muss, du musst... szintúgy visszatér, ha többen vannak kényszerítve
   Präteritum: musste
   Perfekt: hat gemusst
5. Sollen (Kell, illendő. Azon kötelességek, melyeknek ugyan nincs negatív hatásuk, de erkölcsi kötelességből megtesszük. Például meg kell látogatnom az édesanyámat a kórházban)
   Jelen idejű ragozása: Ich soll, du sollst... ez is visszatér, ha nem vagyok egyedül
   Präteritum: sollte
   Perfekt: hat gesollt
6. Wollen (akar. Ez nem szorul különösebb magyarázatra, bár sokan keverik a möchten igével. A wollen kicsit erőszakosabb kifejezés)
   Jelen idejű ragozása: Ich will, du willst... ez is wollen, ha többen akarunk valamit
   Präteritum: wollte
   Perfekt: hat gewollt

Egyetlen egy dologgal nem vagyok tisztában: Elvileg mind a hat módbeli segédige erős ige, de a sollen és a wollen múlt idejű ragozása nem rendhagyó, de ami még érdekesebb, hogy perfekt-ben mind a hat segédige -t ragot kap, ami a gyenge igék múlt idejű ragja. Vagy egy ige attól is erősnek számít, hogy jelen időben rendhagyó a ragja? Ezt még nem tudom.

Német középfokú nyelvtanfolyam - 1. rész

Megyeget a német tanfolyam, itt-ott vannak nehézségek. Elhatároztam, hogy ide is kiírom a lényeget, egyrészt, mert így én is tanulok, másrészt meg hogy szemléltessem, hogy mit kérnek egy középfokú nyelvvizsgára. Első ízben az alapfokot ismételtük át, de már itt is van egy-két olyan dolog, ami nehézséget okoz. Először lássuk a nagyon alapszinten kötelező, bizonyos esetekben álló névelők listáját:

	Nominativ	Akkusativ	Dativ	Genitiv
Maskulinum	der	den	dem	des
Femininum	die	die	der	der
Neutrum	das	das	dem	des
Plural	die	die	den	der

Ha a névelőt határozatlan névelővel (ein), annak tagadásával (kein), vagy birtokviszonnyal (mein) helyettesítjük, akkor beleolvad a névelő, hiszen megkapják azt a végződést, amelyik főnevet helyettesítik. Például die + ein = eine. Ez alól kivétel az alanyeset hím- és semleges neme, és tárgyeset semleges neme, ezekben az esetekben rag nélkül maradnak. A főnév nőnemben kap egy -e ragot.

Engem nagyon megzavart, hogy a mellékneveket külön kell ragozni. Rémlik, hogy tanultuk valamikor, mert innen jutott eszembe, hogy van gyenge, vegyes és erős ragozások.

Gyenge ragozás névelőkísérő, ezeket a Welche ...? kérdés esetében használják. Ebben az esetben a névelőt használjuk, vagy például a jedes szót. A táblázata eléggé jellegzetes:

	Nominativ	Akkusativ	Dativ	Genitiv
Maskulinum	e	en	en	en
Femininum	e	e	en	en
Neutrum	e	e	en	en
Plural	en	en	en	en

Ezekkel a végződésekkel kell ellátni a mellékneveket, például: das rote Auto. Alanyesetben van a főnév, és az Auto das, tehát semleges nemű.

Vegyes ragozás névelőkiegészítő, és a Was für ein...? kérdés esetében használatos. A melléknév előtt határozatlan névelő (ein), annak tagadószava (kein), vagy birtokos névmás (pl. mein) áll. A végződése nagyon hasonló a gyenge ragozáséhoz, csak két helyen különbözik, így nem nehéz megtanulni:

	Nominativ	Akkusativ	Dativ	Genitiv
Maskulinum	er	en	en	en
Femininum	e	e	en	en
Neutrum	e	er	en	en
Plural	en	en	en	en

Például: ein gelber Stuhl Der Stuhl hímnemű, és alanyesetben áll.

Az erős ragozás a névelőpótló, és mivel nincs szükség névelőre, ezért a Was für...? kérdés esetében kell használni. A melléknév előtt nem áll semmi, legfeljebb határozott vagy határozatlan névelő. A végződések kicsit másak, de ezt a legkönnyebb megtanulni, mert megegyeznek a névelők végződésével:

	Nominativ	Akkusativ	Dativ	Genitiv
Maskulinum	er	en	em	er/es
Femininum	e	e	er	er
Neutrum	es	es	em	er/es
Plural	e	e	en	er

Birtokos esetnél a hím- és semleges nem esetében van választási lehetőség, de egyszerűbb, ha az "es" végződést használjuk.

A másik nagy mumus a német nyelvben az elöljáró szavak. Sok van belőlük, és ha ez még nem lenne elég, nem mindegy, milyen eset áll utána. Ezt nem táblázat-szerűen írom le, mert a jelentésüket mellé írom. Esetek szerint lesznek csoportosítva:

Akkusativ

• bis (-ig)
• durch (át, keresztül)
• für (-ért, számára)
• gegen (ellen)
• ohne (nélkül)
• um (körül, -kor)

Dativ

• aus (-ból, -ből)
• bei (-nál, -nél)
• mit (-val, -vel)
• nach (után)
• sei (-óta)
• von (-tól, -ról)
• zu (-hoz, -hez, -höz)

Akkusativ + Dativ

• an (-ra, -re, -on, -en, -ön függőleges)
• auf (-ra, -re, -on, -en, -ön vízszintes)
• in (-ban, -ben, -ba, -be)
• hinter (mögé, mögött)
• neben (mellé, mellett)
• über (fölé, fölött)
• unter (alá, alatt)
• vor (elé, előtt)
• zwischen (közé, között

Itt helyhatározók vannak. Hogy mikor melyik esetben használjuk, az attól függ, hogy hol? vagy hová? kérdésre válaszolnak. Bár én nem szeretem az ilyen jellegű definíciókat, az már barátságosabb, hogy ha úgy határozzuk meg, hogy ha magát a helyet határozzuk meg, akkor áll Dativ-ban (részes eset), ha pedig az irányát határozzuk meg, akkor Akkusativ-ban (tárgyeset) áll. Én ezt úgy értelmeztem magamban, hogy ha az irányát határozzuk meg, akkor lényegében megközelítjük az adott tárgyat, személyt, épületet, ezért áll tárgyesetben. Ha pedig a helyet határozzuk meg, akkor részese vagyunk annak a tárgynak, személynek, épületnek a jelenlétünkkel, azzal, hogy benne, rajta, előtte, mögötte, stb. vagyunk, ezért áll részes esetben. Még kimaradt a Genitiv, ahova a legtöbb tartozik:

Genitiv

• außerhalb (kívül térben és időben)
• diesseits (innen)
• innerhalb (belül térben és időben)
• jenseits (túl térben)
• oberhalb (felett)
• statt (helyett)
• trotz (ellenére)
• unterhalb (alatt térben)
• unweit (közelben)
• während (alatt időben)
• wegen (miatt)
• zufolge (következtében)

Legtöbb, ugyanakkor a legritkábban használtak.

A múlt idő képzése, amibe még a németül tanulók bele szoktak rokkanni. A németben ugye három múlt idő van:

Präteritum: Magyarul az első (vagy elbeszélő) múlt, akkor használjuk, amikor a múltban történt cselekvés nincs hatással a jelenre. Képzése: Igető + te + rag. Ez a gyenge igék esetében igaz, erős igék minden esetben rendhagyóak, vegyes igék esetében tőhangváltás történik, és a ragozás is rendhagyó.

Ami komoly fejfájást szokott okozni, az a Perfekt, vagyis a második múlt, más néven befejezett jelen. Azért befejezett jelen, mert bár maga a cselekvés a múltban történt, de hatással van a jelenre. Például, ha valamit megtanulok, az jó esetben perfekt, mert birtokában leszek annak az ismeretanyagnak. Képzése: Először kap egy sein, vagy haben segédigét, ezt jelen időben ragozzuk, majd az igét partizip 2 alakban képezzük, ami azt jelenti, hogy az igét befejezett melléknévi igenévben képezzük, kap az elejére egy "ge" szócskát. Én ezt úgy definiálom magamban, hogy azért perfekt, mert a cselekvés már tökéletesen befejeződött, ezért képezzük befejezett melléknévi igenévben az igét. Az, hogy a haben vagy sein segédigét használjuk, az az igétől függ. Definíció szerint tárgyas alakban áll az ige, akkor haben a segédige, de nekem hatékonyabb arra gondolni, hogy magyarban ha múlt időben beszélünk valamiről, akkor az igéhez tartozó főnév is tárgyas ragozásban áll. Például: Megvettem a könyvet. Ich habe das Buch gekauft. A partizip 2-jal képzett igék mindig a mondat legvégére kerülnek. Sein segédige cselekvés, hely- vagy állapotváltozáskor használatos. Ich bin in die Schule gegangen. Állapotváltozás például a halál: Mein Großvater ist vor fünf jahre gestorben. A sterben (meghalni) ahogy láthatjuk, erős ige, tehát rendhagyó, az ige a végére "en" ragot kap.

A harmadik múltat, a Plusquamperfektet ritkán szokták használni. Magyar megfelelője a régmúlt, csak összetett mondatok esetében használják, amikor két egymással, valamilyen formában összefüggésben álló, múlt időben történt cselekvésről beszélnek egy mondatban, itt az kerül Plusquamperfekt-be, amelyik korábban történt meg. Pont ezért használják ritkán, mert ha belegondolunk, magyarban sem nagyon szokás ilyen összetett mondatot képezni. A harmadik múltat a következőképpen képezzük: Haben vagy Sein (ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint a Perfekt-re) Präteritum alakja, plusz főige Partizip 2 alakja. Például: Hatte gelesen, vagy war gegangen. Az összetett mondatban, amit nem harmadik múltban képezünk, azt első múltban (Präteritum) képezzük.

Mivel a legtöbb múlt időben történt cselekvés valamilyen módon hatással van a jelenünkre, ezért a Perfektet használjuk a legtöbbször. És erre vonatkozik a legtöbb szabály, ezért sokaknak nehezére esik a múlt idő elsajátítása német nyelvből. Nekem az az alapvető módszerem, hogy a tanár definícióját "átírom" a saját nyelvemre, mert így jobban megértem. Ezért is írtam le itt-ott sajátságosan a meghatározást. Ez azért jó, mert nem mindenki egyformán képes nyelvet tanulni, én azt javaslom, hogy mindenki találjon ki egy egyéni metódust, amivel saját képességei alapján hatékonyan tud nyelvet tanulni, és mindenkinek, akinek van egy kicsi nyelvérzéke is, könnyen eljuthat a nyelvvizsgához, akár a felsőfokúig. Nekem például fontos az áttekinthetőség, és az, hogy lássam a logikát, hogy az, ami úgy van, ahogy, az miért van úgy, és azt megértsem. Továbbá érdemes az adott ország népének agyával gondolkodni. Ehhez egy kicsi empátia kell (bár ezt a szót nem ebben az aspektusban használjuk), ugyanis ha elfogadjuk azt, hogy a németeknek, a mi agyunkkal teljesen kicsavart mondatok a természetesek, akkor könnyebben tudjuk elsajátítani az adott nyelvet. Ez nagyon sokat segít, mert az az én személyes tapasztalatom, hogy amikor már gimnáziumban nagyon megakadtam a német nyelvben, mert az én magyar fejem számára az a mondatszerkezet elfogadhatatlan, és tudat alatt hadakoztam ellene.

Egyéni vélemény Yonekura Chihiro: jam című albumáról

Az utóbbi időkben igencsak ráfüggtem Yonekura Chihiro zenéjére, köszönhetően a Revival! dalnak, amit én eddig a 2013-as év legnagyobb durranásának tartok. Mondjuk az tény, hogy idén nem nehéz durrantani, mivel a többi általam szeretett előadó, együttes nem nagyon virított. A JAM Project: Yume Sketch kislemeze volt talán eddig a legnagyobb, de az is csak úgy, hogy gyenge év volt eddig. Szerencsére a Revival! helyére tette a dolgokat, nagyon remélem, hogy megmozdul végre valami. De most nem a 2013-as évről szól ez a post, hanem Yonekura Chihiro 6. stúdióalbumáról.

Mivel a Kaleido Star rántott be 2006. augusztusában az animék világába, így Yonekura Chihiro volt az első, akiről egyáltalán hallottam, mint japán előadó. A Yakusoku no Basho he bizony a mai napig nagy kedvenc, csak aztán ahogy sikerült megszerezni az albumait, és egyre másra hallgattam őket, be kellett látnom, hogy az énekesnő nem a változatosságáról híres. Nem is hallgattam őt egy jódarabig, majd hosszas szünet után a "jam" album volt az, ami visszazavart az énekesnőhöz. Úgy vagyok ezzel az albummal, hogy ha egy stílust is művel az énekesnő (ez az oldottan vidám, tegyünk meg mindent a boldogságunkért, stb., írtam erről nemrég), akkor itt hozza ki magából a legtöbbet, mert itt van változatosság, és szinte minden egyes dala zseniális. A kép egyébként az album borítója, megpróbáltam valami összefüggést keresni az üvegház és az album címe között, ennyi tellett tőlem. ^^' Lássuk a dalokat egyesével.

1. Dolphin Song: Már a legelső dal is érezteti, hogy az énekesnő valami nagyot készül alkotni. Becsukod a szemed, ellazít. Ütemes, gyönyörű szép szám, jó érzés hallani, hogy Yonekura Chihiro harmóniában van saját magával, ugyanis így csak az képes énekelni, akiben megvan a lelki béke. 10/10
2. Butterfly Kiss: A RAVE MASTER anime opening dala Chihi harmadik legsikeresebb kislemeze. A siker pedig jár neki, ugyanis nagyon jó dal. Ezelőtt talán soha nem énekelt ennyire élettel telien, még szexiség is van az énekben, melyet a fantasztikus zene csak még jobbá tesz. 9,5/10
3. Hidamari wo Tsurete: Ez a nyugalom, ami ebből a dalból árad, azt szavakba nem lehet önteni, mennyire jó érzés, ahogy átadja az énekesnő. A második refrén utáni zene pedig szinte elringatja a szívet. A hangulatához képest kicsit erős a refrén, de a többi része teljesen rendben van. 9/10
4. Amai Amai Doku: Furcsamód, annyira nem megy Chihi-nek ez a sokat sejtető, már-már buja hangvételű ének, amivel zárja a dalt, az egy kicsit el lett rontva, de amúgy kellemes szerzemény. Mondjuk ez az "édes" hangvétel az egész dalt végigkíséri. 9/10
5. Kohaku no Yurikago: Egy nagyon érdekes dal, az elején hallható csendes zenéből felrémlő erőteljes hang egyfajta kellemes feszültséget idéz elő, és az ének is ezt a vonalat követi. A refrén erőteljessége meg vegyük úgy, hogy követelmény, de amúgy rendben van, mert végig ugyanazt a jó érzést érezteti. 9/10
6. Hama no Mary: Ki az ágyból, a székből, Mary tengerpartján kötelező a tánc! Ez volt az első olyan dal, amire az album első végighallgatásakor komolyan felfigyeltem, de nem is lehet nem figyelni rá, annyira erőteljes. Ha valaki laposnak érezné az eddigi dalokat, azokat ez a nóta biztosra felrázza. 9,5/10
7. Lens Goshino Sora no Shita de: Az eddigi dalokhoz képest kis visszaesés, de nem vészes. Annyira nem marad meg bennem, csak a refrének utáni zene, az annyira csodálatosan szép, nyugtató, mint egy altató, gyerekdal zenéje. Eddig ez a legtipikusabb Yonekura Chihiro dal, de szerencsére a jobbak közül való. 8,5/10
8. It's a beautiful day: Szintén kicsit lejjebb adott az igényekből, de az album összessége felhúzza a dalt. Ezért van az, hogy ha egy dalt korábban kislemezről megismertünk, az albumon teljesen más hatást ad, mert a többi dal közege is meghatározza az adott nótát. Egy rosszabb albumon csak legyintettem volna, hogy olyan, mint a többi, de itt nagyon jónak hangzik, már csak azért is, mert ha valaki albumokat hallgat, akkor akaratlanul is megszeret olyan dalokat, amik esetleg nem emelik a minőséget. Ugyanis ez az a fajta gondtalan dal, amitől régen a falat kapartam, hogy már túl sok ez Chihi-től, de ezen az albumon ez lazán belefér. 8/10
9. Little Soldier (album version): Általában nem sokban szokott különbözni az eredeti, kislemezen hallható verziótól egy albumra is felkerült dal, legfeljebb egy-két utólag jött ötlettel csinosítják. Itt sem hallani olyan nagy változást. A dal egyébként a Jikkyou Powerful Pro Baseball 8 anime openingje. Úgy nem olyan nagy szám, de bőséggel megfér az albumon, ez konkrétan emeli a vidámságával az egész korong hangulatát. 8,5/10
10. Lilac no Hanataba wo: Mert nem lehet minden egyes dal tökéletes. Na ez is tipikusan az a fajta Chihi-féle ballada, amiből már túl sok volt, és ez a dal úgy sem hat meg, hogy ezen a lemezen van. Olyan kellemes, meg jó hallgatni, de nem sokat mond. 6/10
11. "Ai no Uta" (album version): Maga a dal nem sokban különbözik az eredetitől, sokkal inkább abban, hogy a végén nincs vége, hanem kb. egy perces szünet után jön egy nagyon kellemes ballada, melyről csak többedik meghallgatás után esett le nekem, hogy ez a Hidamari wo Tsurete egy újabb változata. Csodálatosan, szinte könnyfakasztóan szép, ilyenből kellene sok száz és ezer az énekesnőtől. De a dal főrésze is egészen jó, de a lezárás teszi nagyon széppé az egészet. 9/10

Na, hát ennyi volt. Fontosnak tartottam, hogy írjak az egyik kedvenc albumomról, hogy ezzel is ismertebbé tegyem. Ha nagyon professzionálisan akarom szemlélni a dolgokat, akkor azt mondanám, hogy az a nem is annyira kicsi szakadék választja el Okui Masami zsenialitásától, hogy őneki az albumai konkrét történetet mesélnek annyira egybe vannak a dalok, míg ez Yonekura Chihiróról nem mondható el. De ha minden albuma ilyen lenne, akkor egy nagyon jó énekesnőnek tartanám.

37/40

Próbálkozás a konyhában

Ha igaz a férfiakról szóló szélsőségesség bizonyos képességekben, akkor azt gondolom, hogy nekem nincs sok keresnivalóm a konyhában. ^^' Kinéztem egy paradicsomleves receptet a mindmegette.hu oldalról, és úgy voltam vele, hogy megpróbálom. Már a legelején két nagy hibát vétettem. Az egyik: Nem tudtam, hogy a paradicsom sűrítmény, és a paradicsompüré nem ugyanaz, ezért tök lazán azt hittem, hogy a 350ml paradicsompürét is lehet 1,5l vízzel hígítani. Az szembetűnő volt, hogy nem volt annyira sűrű, mint amennyire én gondoltam, de úgy voltam vele, hogy ez így van rendjén. Ráöntöm a vizet, hát ilyen vizes paradicsomlevest még életemben nem láttam... De aztán azt gondoltam, hogy majd a tészta úgyis magába szív a vízből, besűrűsödik ez. A másik nagy hiba, hogy az olajra a lisztet a legnagyobb lángra tettem, fél perc se kellett, mire odaégett... Erre már anyám is kijött (szerencsére most már sokkal jobban van, lumbágója van, most már talán jó gyógyszereket szed), hogy mi van, akkor látta, hogy mit nem próbálok. A rántás nagyon csúnyán odaégett, akkor mondta, hogy a lehető legkisebb lángon kell csinálni. És amikor látta a vizes paradicsomot, akkor magyarázta el, hogy mi a különbség a sűrített paradicsom, és a paradicsompüré között. Mivel úgyis több mindent kellett venni, ezért lementem sűrített paradicsomért. Akkor ezzel próbálkoztam megcsinálni, és a vizes paradicsomos kreálmányommal hígítottuk. Jó lett végül, egészen ízletes volt. Most elképzeltem, hogy milyen lenne, ha a hígított paradicsommal főztem volna meg. Úgy csináltam, hogy kihagytuk a borsot, helyette pirospaprika került, valamint a hagyma, meg a sajt is kimaradt.

Ma jött meg postán a Game Boy-os Tennis játék. Pár száz forint volt, annyit megér, hogy még ha nem is olyan nagy szám a játék, de azért el lehet szórakozni vele. A doboza mintha új lenne, a kazettán levő matrica is nagyon szép.

Konzolbéli sport eredmények

Amióta az eszemet tudom, tisztába vagyok azzal, hogy a focihoz finoman szólva semmi közöm nincs, tegnap este szembesültem azzal, hogy ez mit sem változott. Megvan Super Nintendóra a Super Soccer játék, (melyet a Super Tennis párjának tartok) és nagyon csúfos vereséget szenvedtem. Japán színeiben játszva Uruguay ellen 21-0-ra kaptam ki... Egyszer-kétszer értem a háló közelébe, akkor is mindig elkapta a kapus a labdát. Az volt a baj nálam, hogy amikor irányítom a kapust, ő mindig úgy vetődött a labdának, hogy alatta pont belesett a labda a hálóba, és soha nem tudok vele másfele menni, például csak oldalra, és úgy elkapja. Nem tudom, hogy van-e más irányítása, de ez így nagyon szerencsétlen.

És akkor már a Super Tennis-szel is játszottam egy kicsit. Ebben kicsit jobb eredményt értem el, füves pályán 6-4-re vesztettem. Zöld talajon ment eddig a legnehezebben, de most arra is volt példa, hogy 2-3-ra vezettem, csak aztán 5-3 lett, de azt becsületből felhoztam 5-4-re. Érdekes, hogy nálam a teniszben nincs olyan, hogy feladás, többször volt már példa arra, hogy 40-0-ás game-et 40-40-re hoztam fel, aztán végül több ilyet meg is nyertem. Nagyon érlelődik bennem, hogy élőben is kipróbáljam a sportot, konkrétan ki is akartam, de nagyon hülye vége lett a történetnek:

Megnéztem az interneten, hogy Békéscsabán a Kórház utcában van teniszezési lehetőség. Igaz, hogy a város másik végében van, mint ahol lakunk, de elsétáltam oda. Egyébként ott van a focipálya, voltak idők, amikor nagy meccsek voltak nálunk. Amikor odaértem, nem nagyon ismertem ki magam, nem nagyon jártam a környéken, akkor is csak a kórházban voltam. Ott találtam egy bejáratot, talán ott tudnak valamit mondani. Bemegyek, de nem történik semmi, nincs is senki, aki fogadhatná a betévedt egyéneket. Negyed órán keresztül voltam ott, több ember is elment a környéken, volt olyan, aki nem is köszönt nekem. Aki köszönt, az sem érdekelte, hogy ki vagyok, mit keresek itt. Vártam egy pár emberre, hátha valakinek eszébe jut kérdezni. Közben nézegettem a képeket a falon, régi nagy Előre FC Békéscsabai focicsapat (ilyen '70-es, '80-as, '90-es évek eleji) képei voltak, eszembe is jutott, hogy apám mondta többször is, hogy Békéscsabán milyen színvonalas volt régen a foci. De nagyon meglepett, hogy mennyire nem foglalkoztatott senkit a jelenlétem, komolyan mondom, az is megfordult a fejemben, hogy az se érdekelné őket, ha leemelnék a falról egy képet, hónom alá csapom, és elviszem. Nyilván nem tennék ilyet, de elgondolkodtató volt. Olyan 15 perc után úgy döntöttem, hogy elég volt, és hazaindultam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nem érdeklik ott senki, aki bemegy. Így akarjon aktívan sportolni az ember...

A Game Boy Coloros Mario Golf-ban meg nagyon jól haladok. 12 óra 1 perces játékidő után karakterem 31-es szinten van, és 229 yard távolságra tudja elütni a labdát. Persze azt tudni kell, hogy ahogy emelem a maximális távolságot, úgy válik egyre pontatlanabbá az ütés, úgy megy ferdén a labda, ahogy egyre távolabbra tudok ütni. Ezért lehet a pontosságot is fejleszteni, és jó az, hogy szintemelkedéssel egyénileg választhatjuk ki, hogy mit fejlesztünk. Amúgy nagyon élvezem a játékot, nyilván nem egy Final Fantasy szintű az RPG játék benne, de a maga nemében nagyon jó lett. Már legyőztem mind a négy pálya bajnokát, bár Tournamentben van a Link's Club-ban még nem tudtam első helyet elérni, de bronz serlegem már van. Csak akkor nyílik meg a Peach's Castle pálya, ha az aranyserleg is megvan, most erre megyek rá. A GBC-s verzió összetettebb golftudást igényel, mint a N64-es.

A Mario's Picross az, amivel sokat játszok még. Amióta rájöttem erre az átfedéses dologra, nagyon beindult, sokkal könnyebb kilogikázni, hogy akkor a szomszédos oldalakon is hogy jönnek a jó négyzetek egymás után, könnyebben jönnek a megoldások. Már majdnem kész a Kinoko Course, így 128 feladvány lesz megoldva a lehetséges 256-ból.