Kezd kicsúszni a talaj a lábam alól, ugyanis a tanárnak egyre többször kell javítania engem. Ez nem azért zavar, mert mit szól bele, nagyon is igaza van, csak hogy mégsem olyan a tudásom, hogy az megfelelő lenne. Legtöbbször a végződéseket, ragokat, elöljárókat rontom el. És akkor jön a tanár a vonzatokkal, és a nyelvtannal. Na ezért már gondolatban harapok. Az nagyon jó dolog, ha a tanár elmondja a nyelvtant, nagyon fontos, hiszen a magyar nyelvtant is tanultuk általános iskolában. Mégsem úgy beszélünk magyarul, hogy végiggondoljuk a nyelvtani szabályokat, hanem ahogy jön belőlünk, mint anyanyelv. Az idegen nyelvet meg, amikor társaságban (pl. osztályban) tanultam, szinte mindig vontatottan, szaggatottan beszéli / beszélte a társaság. Nekem ez úgy jön le, mintha a nyelvtani szabályokon gondolkodnának közben, például: Most a helfen igének mit vagy bei a vonzata? És akkor tárgy, vagy részes esetben áll? Biztos nem lennék népszerű, de ha nyelvvizsgán vizsgáztató lennék, akkor nem engedném tovább azt, aki szóbelin annyit agyal, és vontatottan beszél.
És az a baj, hogy én sem vagyok jobb. A mi nyelvtanfolyamunkon két tanár van: hétfőn, szerdán és pénteken egy férfi tanít minket elsősorban nyelvtanra, és szavakra, míg kedden és csütörtökön egy nő van, ő inkább a szóbelire készít fel, sok például a párbeszéd. Tegnap én is sorra kerültem, és ugyanúgy vontatottan, és szaggatottan beszéltem, és ez engem rettenetesen zavar. És saját magamra is azt mondom, hogy addig, amíg nem beszélek folyamatosan és spontán, addig nem érdemlem meg a nyelvvizsgát. Most erre azt találtam ki megoldásnak, hogy német nyelvű könyveket (pl. könnyed irodalom) kell olvasni, hogy evidenssé váljon az adott mondatszerkezet, és ne kelljen azon gondolkodni, hogy például összetett mondatnál, ha az alárendelt mondatszerkezet kötőszava... mondjuk ob, akkor most KATI, fordított vagy egyenes szórendet kell használni. Ja és nem árt, ha a kiejtésünk is minél inkább németes, ezért német TV csatornákat, és filmeket németül nézni. Kicsit rossz, hogy nincs a nálunk kapható DVD-ken sem német szinkron, sem német felirat. Az a véleményem, hogy csak a szinkron nem elég, mert a mi akcentusunkkal előfordulhat, hogy nem értjük meg a németek beszédét, pedig egy jó néhány szót ismernénk.
Na, nyelvtan: Először lássuk, hogy bizonyos kötőszókhoz milyen szórend kapcsolódik:
| Egyenes | Fordított | KATI |
| aber | also | als |
| denn | darum | da |
| entweder | dann | dass |
| oder | deshalb | ob |
| und | doch | obgleich |
| weder | endlich | weil |
| noch | sonst | wenn |
| sondern | zuerst |
Soha életemben nem kaptam értelmes magyarázatot a fordított és a KATI szórendek közötti különbségről, ezért én gondolatban mindig egyenlőségjelet húztam a kettő közé, és azt gondoltam, hogy a fordított szórend "szakmai" elnevezése a KATI, pedig jelentős különbség van:
Fordított szórend: Kötőszó, ige, alany, többi mondatrész (ezeket azért nem részletezik, mert tudomásom szerint tökmindegy a szórend), állítmány. Az egyenes szórend gyakorlatilag ugyanígy fest, csak az alany és az ige helyet cserél.
KATI: Kötőszó, alany, többi mondatrész, ige. Nem nehéz rájönni, hogy miért egy női név becézett alakjáról kapta a nevét, és gyakorlatilag a legfőbb különbség pont az, hogy az ige a mondat legvégére kerül.
És ha összegezzük, akkor lényegében csak az igére és az alanyra kell figyelni, hogy az adott mondatban hol helyezkedik el.
Ennél persze sokkal kötőszó van, a legtöbb a KATI szórendben. Emlékszem, egy időben azért írtam szinte minden alárendelt mondatrészt KATI szórendben, mert a legtöbbet abba kellett írni.
Az egyik fő ok, ami miatt nem hiszek a magolásban, az a névelő, ugyanis állítólag nincs nagyon logika, hogy melyik főnévnek milyen nemű a névelője. Amit én annak idején megfigyeltem, hogy az -e betűvel végződő főnevek többségének die a névelője, valamint az idegen eredetű szavak szinte mindig das névelőt kapnak, csak amit meghonosítanak, az kap der névelőt. De úgy isten igazából logika állítólag nincs (legalábbis én még nem tudom), hogy melyik főnévhez melyik névelő társul, de egyáltalán nem ajánlom, hogy bemagoljuk. Én, amikor 8 évesen elkezdtem németül tanulni, akkor egyszerűen annyira flottul ment a főnevekhez névelők társítása, hogy ma sem tudom hol siklott ki ez a képességem. Az a lényeg, hogy van például németül az asztal: der Tisch. Az nekem annak idején annyira evidens volt, olyan szinten belém ivódott, hogy az asztal hímnemű, hogy végiggondoltam, hogy a "die Tisch" és a "das Tisch" olyan hülyén hangzik. Tehát éreztem egyfajta harmóniát, dallamosságot a névelő és a főnév között, ezért tudtam megtanulni. Tehát "érezni" kell, hogy melyik főnévhez melyik névelő társul. No azért szerencsére itt-ott fellelhetők szabályelvűségek:
Dátum és idő: Minden évszak, hónap, nap, napszak hímnemű, kivéve az éjszaka, ami nőnemű (die Nacht). Viszont az összefoglaló köznevek megosztják egymás között a névelőket: das Jahr, der Monat, die Woche, der Tag, mint ahogy az sem egységes, hogy ha bizonyos időszakról beszélünk, annak mi az elöljáró szava. Évszak, hónap: im, nap, napszak: am, óra: um. A napszaknál az éjszaka szintén kivételt képez: In der Nacht. Ahogy az elöljáró szavaknál megfigyelhető, ekkor az adott időszak részes esetbe kerül, hiszen az adott időben történt, és az éjszaka pont azért kivétel, mert die a névelője, ami részes esetben der-re módosul. Tárgyesetben akkor áll az időszak, amikor elé kerül a nächste, diese, letzte (vagyis következő, ez, utolsó. Magyarán: die nächste Woche: Jövő héten).
Ami még zavart szokott okozni az idő kapcsán az az óra megnevezése. Ismert a tárgy, a Die Uhr, az óra, ami mutatja az időt. A hány óra van kérdésre is pl. 7 óra van, az óra itt is Uhr, mert arra az időre utal, amit az óra mutat. Viszont az időtartam már Stunden. Ha például valami 8-tól 11-ig tart, az ugye 3 óra hossza, az 3 Stunden. Ugyanígy Stunden például a fogadóóra.
Helységnevek: Ország-, város- és falunevek névelője mindig das. Ezeknél, ha az irányt határozzuk meg (hová?), akkor mindig nach lesz az elöljáró, ha pedig a helyet (hol?) határozzuk meg, akkor in. Természetesen kivételek itt is vannak, és bár mindegyiküknek nőnemű a névelője, ezeket mégis két részre lehet bontani:
- die Tschehei (Csehország)
- die Slowakei (Szlovákia)
- die Ukraine (Ukrajna)
- die Schweiz (Svájc)
- die Türkei (Törökország)
Ezeknek az iránymutató elöljárója az in die (mert ugye Akkusativ), a helymutató elöljárója pedig in der (Dativ). A másik csoport:
- die USA
- die Niederlande (Hollandia)
Ezen két ország iránymutató elöljáró szava az in die, a helymutató elöljáró szava pedig in den. Az elöljárók rámutatnak arra, hogy ezek többes számban vannak írva. Amerika esetében még érthető is, de hogy Hollandia miért került többes számba, az senki nem tudja.
Az egyik nagy kedvencem, a módbeli segédigék. Ezek hatan olyan dallamosak, és könnyű megjegyezni a jelentésüket. Mindegyik erős ige, tehát rendhagyó. Lássuk őket:
- Können (Tud, képes valamire. A szerzett tudást fejezzük ki ezzel az igével, pl. tudok járni, énekelni, stb.)
Jelen idejű ragozása: Ich kann, du kannst... többes számban visszatér a können alakra
Präteritum: konnte
Perfekt: hat gekonnt - Mögen (szeret, szívesen csinál valamit. Ez nem az érzelemmel teli szeretet, csak hogy szeret valamit csinálni)
Jelen idejű ragozása: Ich mag, du magst... többes számban szintén visszatér a mögen alakra
Präteritum: mochte
Perfekt: hat gemocht - Dürfen (tud, szabad. Ezzel az igével az engedélyezett cselekvést fejezzük ki. Például szabad filmet nézni, mert nem zavar senkit)
Jelen idejű ragozása: Ich darf, du darfst... többes számban ez is visszatér
Präteritum: durfte
Perfekt: hat gedurft - Müssen (kell, kötelező. Valamilyen negatív hatása lesz, ha nem csináljuk meg. Például le kell fürödnöm, mert koszos maradok. Vagy a törvényi kötelezettségek is ide tartoznak)
Jelen idejű ragozása: Ich muss, du musst... szintúgy visszatér, ha többen vannak kényszerítve
Präteritum: musste
Perfekt: hat gemusst - Sollen (Kell, illendő. Azon kötelességek, melyeknek ugyan nincs negatív hatásuk, de erkölcsi kötelességből megtesszük. Például meg kell látogatnom az édesanyámat a kórházban)
Jelen idejű ragozása: Ich soll, du sollst... ez is visszatér, ha nem vagyok egyedül
Präteritum: sollte
Perfekt: hat gesollt - Wollen (akar. Ez nem szorul különösebb magyarázatra, bár sokan keverik a möchten igével. A wollen kicsit erőszakosabb kifejezés)
Jelen idejű ragozása: Ich will, du willst... ez is wollen, ha többen akarunk valamit
Präteritum: wollte
Perfekt: hat gewollt
Egyetlen egy dologgal nem vagyok tisztában: Elvileg mind a hat módbeli segédige erős ige, de a sollen és a wollen múlt idejű ragozása nem rendhagyó, de ami még érdekesebb, hogy perfekt-ben mind a hat segédige -t ragot kap, ami a gyenge igék múlt idejű ragja. Vagy egy ige attól is erősnek számít, hogy jelen időben rendhagyó a ragja? Ezt még nem tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése