Megumi Hayashibara

Ahogy  telnek, múlnak az évek, úgy jönnek az újabb seiyuu-k, akik régiek helyére kerülnek. Vannak néhányan közülük, akik nagyon tehetségesek, sokféle anime karakter hangját tudják hitelesen kölcsönözni, tudásukkal könnyen felérnek elődjeik helyére, de abban szinte biztos vagyok, hogy senki nem lesz olyan nagy hatással az anime-iparra, mint Megumi Hayashibara. Ott jegyzik japán leghíresebb seiyuu-i között, akit világszerte is egyre többen ismernek, hangja szinte mindenkiben kellemes érzést kelt. De ki ő, és mitől ennyire ismert, és közkedvelt? Erre próbálok most választ adni.

Ahogy kezdődött

Megumi Hayashibara (林原めぐみ; Hayashibara Megumi) 1967. március 30-án született Tokióban. Már egészen kicsi korában megszerette az animéket, akkoriban azt hitte, hogy bármikor találkozhat velük. 12 éves korában kellett szembesülnie azzal, hogy az anime karakterek nem léteznek a valóságban. Ez rosszul érintette Megumit, de ekkor határozta el, hogy ha fizikai mivoltukban nem is találkozhat velük, akkor a hangját fogja adni nekik, ezzel is kvázi "találkozik" velük. 18 évesen érettségi után szeretett volna seiyuu-iskolába kerülni, ám a szülei nem támogatták ebben, ugyanis szerintük nem kifizetődő szakma, így Megumi-san nővér-képző tanfolyamot végzett el, amit szintén szívesen csinált, hiszen szeretett emberekkel foglalkozni. A dolgok aztán úgy alakultak, hogy beadta a jelenktezését az egyik nővérképző iskolába, ám az ottani portás nagyon bunkó módon beszélt vele, és ettől Megumi nagyon dühös lett. Indulatát azzal csillapította, hogy vett egy mangát, melyben az Arts Vision felvételt hirdetett a seiyuu-iskolájába, és jelentkezett rá. Ehhez egy hangfelvételt kellett elküldenie. Hayashibara-san dühe nem csillapodott, és a magnóba, csak ezt kiabálta bele: "TE HÜLYE PORTÁS!". Elküldte a jelentkezést, kis idő múlva döbbenten olvasta a válaszlevelet, hogy felvették.

Rögös úton

Megumi elvégezte mind a seiyuu-iskolát, mind a növérképző tanfolyamot is. Már ezekben az időkben is rengeteget dolgozott, hiszen az iskola mellett már 19 évesen (1986) megkapta első szinkronszerepét. Ezek még kisebb mellékszerepek voltak. A legenda szerint szinkronképző iskolát igencsak problémásan végezte el, ugyanis elfelejtette a záróvizsgát, és semmit nem tanult. Egy szabadon választott szerepet kell elrögtönoznie, amikor Megumi került sorra, akkor csak lefeküdt a földre, és nem szólt semmit. Kis idő után már kezdte magát kínosan érezni magát a vizsgabizottság, amikor Hayashibara-san megszólal, hogy halott vagyok. Ezzel meg is kapta az oklevelet. Ez a történet egy róla szóló mangában jelent meg, és amikor egy 1996-os interjúban rákérdeztek, Megumi csak nevetett az egészen.

A kezdetek

Az első főszerepét 1989-ben kapta meg a Ranma 1/2-ban, ő volt a női Ranma. A munka megfeszített tempóban folyt, mindennap 3-4 órát dolgoztak, és az összes rész (161) leszinkronizálásával 3 hét alatt készen kellett lenni. Bár az eredeti szakmáját soha nem gyakorolta, több esetben is kifejezetten jól jött a nővéri végzettsége. Az egyik Ranma közönségtalálkozón az egyik rajongó rosszul lett. Mentőt hívtak hozzá, de mivel a helyszín egy isten háta mögötti épület volt, a mentők nehezen értek ki, addig Megumi látta el. Seiyuu-nk készségesen dolgozott, így egyre több szerepet kapott, mely által egyre ismertebb lett.

Megumi Hayashibara, mint énekesnő

Megumi már az első időktől bizonyította szinkronszínésznői rátermettségét, ám azzal nem számolt, hogy ez azzal is jár, hogy énekelnie kell. Soha nem járt énekórára, és nem is tervezett énekesnői karriert. Ennek ellenére felkérték, hogy a Gundam aktuális szériájának énekeljen fel egy dalt, melynek címe: Yoake no Shooting Star. 1988-at írunk, és a felvételek nagyon nehezen mentek, ugyanis bár az alapok tényleg megvoltak, de nulla hangképséggel, és a kottaolvasás képességének hiányával nagyon nehéz munka volt, pláne, hogy a dalban nagy hangterjedelek vannak. Rengeteg sok gyakorlás után végül sikerült felénekelni a dalt, és Hayashibara-san is ráérzett az éneklés ízére. A legelső kislemeze az Alfréd a kacsa rajzfilmsorozat japán openingje, és endingje. Kislemezen 1989-ben jelent meg Yakusoku Dayo címmel. Az első komolyabbnak mondható bemutatkozása az 1990-es PULSE mini-album, melyre négy dalt vettek fel. A kiadvány a Futureland kiadó jóvoltából jelent meg a FUTURELAND SPARKLING SERIES keretén belül. Ám a komolyabb ismertség még várat magára, ugyanis Megumi énekesnőként szabadúszó volt, az ekkor megjelent néhány kislemez nem ugyanannál kiadónál jelent meg, így nem foglalkoztak vele komolyabban. De az első komolyabb szerződés nem váratott sokáig, ugyanis az egyik Ranma koncerten jelen volt a King Records igazgatója, aki szerződést ajánlott Meguminak. Nem habozott elfogadni, a munka gőzerővel folyt, és az első albuma a Half and, Half igen hamar, 1991-ben jelent meg. Az album mai szemmel felemásnak mondható, ugyanis bár Megumi elsajátította az alap hangképzettséget, de érezhető, hogy nem mertek ekkor még komolyabb dalokat rábízni. Ezért a szerzemények olyanok, mintha gyerekeknek írták volna. Az összhatás mégis kellemes, bármikor jó visszahallgatni a dalokat, egy-kettő közülük igencsak jóra sikeredett (személyes kedvenceim az "Ame no Hi no Shakespeare -TO FLY AWAY-" és az "EL WAKT"). Nem várt siker övezte az albumot, ugyanis 20 ezer példányt adtak el belőle (ahhoz képest, hogy kevesebb példányszámban tervezték értékesíteni), így a folytatás nem volt kérdés.

A felfelé ívelő út

Ezekben az időkben kevesebb önálló kislemeze jelent meg, inkább a többi seiyuu-val közös kislemezeken volt a hangsúly, valamint a dorama CD-ken. Ezek a kiadványok legtöbbször nem szoktak felkerülni az Oricon chart-ra, de ezek mind feltűntek a japán lemezeladási listán, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Megumi minél ismertebb legyen, és rajongótábora folyamatosan bővült. Ezek bizonyos animékből készült hangjátékok, melyekben Megumi is részt vett, valamint néhány dal általa hangzik fel. Bár kislemezei szerényesen jelentek meg az énekesnőnek, önálló albumokból nem volt hiány. Az első korong megjelenésére bár elvileg elegendő dal lett volna, mégis 12 vadonatúj szerzemény került fel rá, valószínűsíthetőleg azért, mert egy dal sem a King Records jóvoltából jelent meg. Viszont a második stúdióalbumona, a WHATEVER már egy válogatásalbum, melyre 14 korábban már felénekelt önálló anime dalok kerültek fel, valamint az első albumon is szereplő Niji Iro no Sneaker dal. Ez azért került fel még egyszer, mert az album 14. dala a Tokyo Boogie Night az azonos című rádióműsorának a dala, mely 1992-ben indult útjára. A másik dal pedig a Heartful Station című rádióműsor dala, mely egy évvel a másik előtt indult el. Érdekesség, hogy a mind a két műsor a mai napig él. Ennek köszönhető, hogy az aktuális stúdióalbumai mind nagyobb és nagyobb példányszámban keltek el, az önálló kislemezei ekkoriban olyan 10 ezres eladások körül stagnáltak. A harmadik albuma, a Perfume ismét saját dalokat tartalmaz (kivéve a Watashi ni Happy Birthday). Ez az album megint érdekesre sikeredett, jóllehet több komolyabb dal hallható rajta, viszont a dalok nagyrésze miatt valószínűleg a lemezboltok gyerekrészlegein lehetne megtalálni. A '90-es évek első felében olyan animéket tett népszerűvé a szinkronhangjával, mint például az All Purpose Cultural Cat Girl Nuku Nuku (Bannou Bunka Nekomusume), 3×3 Eyes, Sailor Moon, Blue Seed, Bakuretsu Hunters.

Csúcson

Ahogy egyre ismertebb lett, úgy dolgozott egyre több ma is ismert előadókkal, mint például Yoko Takahashi, akit a Neon Genesis Evangelion által ismerhetünk, ő több régi Megumi dal alatt vokálozott. Több zenét is írt neki Ritsuko Okazaki, többek között Mahou no Princess Minky Momo anime dalokat köszönhetjük neki. Ők ketten méltán öregbítették Hayashibara-san hírnevét, de kétségtelen, hogy a legnagyobb hatással Masami Okui volt rá. Az ötödik albumon, a SpHERE-en kellemes hangú háttérvokálja emeli az adott dal minőségét, és közös munkásságuk alatt olyan jó barátság alakult ki kettejük között, hogy 1995-ben közösen énekelték el a Slayers anime opening, és ending dalát. Valószínűleg az anime nagy hírneve is hozzájárult, de ez a dal mindkettejük számára hatalmas kitörés volt, ugyanis A Get along kislemez óriási siker volt a maga 76.800-as összeladásával, ez hatalmas sikernek számít, annak idején ritka volt, hogy egy anime kislemezből ennyit adjanak el. Ugyanakkor korszakalkotó is volt eladások terén, ugyanis vélhetőleg ennek a kislemeznek hatására nagyon megnőtt az animés zenei kiadványok iránti kereslet. A sikerre jó előjel volt a kislemez előtt 2 hónappal megjelent Megumi: Enfleurage albuma, mely már 6. helyet érte el az Oricon charton, és majdnem elérte a 100 ezres összeladást. A még ebben az évben megjelent másik két Slayers kislemez, a MIDNIGHT BLUE (Mozifilm dala), és a Going History (CD dorama: Slayers EXTRA opening) kislemezek is szépen teljesítettek, de külön kiemelendő még a Bakuretsu Hunters anime WHAT'S UP GUYS? dalból készült kislemez, mely több, mint 80 ezres összeladást tudhat magáénak, és ott jegyzik a legismertebb anime dalok között. Ebben az animében Megumi Tira Misu hangját adja. Hogy grafikailag hasonlít a Slayers-re nem csoda, hiszen ugyanaz a stúdió készítette, és humorban itt sem adnak alább.

Az 1996-os év még ennél is nagyobb sikert hozott a japán seiyuu-énekesnő életében. Ismét együtt dolgozott Masami Okui-val a Give a reason (Slayers NEXT OP) kislemezen, melyből 232.850 példányt adtak el, és a 9. helyet érte el a kislemez eladási listán. A kislemezek eladásának Top 10-es listáját a japán TV is közvetíti, és Megumi saját bevallása szerint nagyon meglepődött, amikor viszontlátta magát a TV-ben. Nem számított ekkora sikerre. Ezután egyáltalán nem lesz ritka tőle a 100 ezer feletti összeladás. És akkor nem is beszéltünk arról, hogy a sorozat folytatása hatalmas siker, a mai napig sokak számára a legkedveltebb Slayers sorozat. Egy új ismert anime köthető ebben az évben a nevéhez, a Saber Marionette, melyben Lime-nak kölcsönözte a hangját. Ez az anime a nőket marionette bábuknak mutatja, akiknek nincsenek érzéseik, ám van három kivétel, az egyik Lime, aki őszintén szereti azt a fiút, akihez került. Mindazonáltal, hogy az animének komoly mondanivalója van a nők egyenjogúságáról, tele van humorral, hasonlóan vicces tálalásban a homoszexualitás is teret kap. Az anime openingjéből és endingjéből készült kislemezből, a Successful Mission-ből 139.120 példányt adtak el, és a 7. helyet érte el az eladási listán, ezek után az is gyakori lesz, hogy a Top 10-be kerül a kislemez. Sőt, olyannyira, hogy az év végén megjelent 7. stúdióalbum, a bertemu egészen a 3. helyig jutott el, ezzel Megumi Hayashibara az első olyan seiyuu, aki az albumával képes volt a képzeletbeli dobogóra felállni. Ezek után jogos lehet a kérdés, hogy merre tovább? Van-e ennél feljebb? Nem sokkal, de van.

1997-ben a Slayers 3. sorozatából, a TRY-ból készült kislemez, a don't be discouraged a 4. helyet csípte el, és a maga 211.340-es összeladásával az énekesnő legsikeresebb szóló kislemeze lett. Ebben az évben indult a Pokémon anime sorozat, melyben Megumi szintén jelentős szerepet kapott, hiszen Musashi (nálunk Jessie) hangját adta, valamint több Pokémon is általa szólal meg. A 8. stúdióalbuma az Iravati ugyan "csak" az 5. helyet érte el, de a 277.060-as összeladásának köszönhetően az énekesnő legsikeresebb albuma született meg.

Házasság, és ritkuló szerepek

Megumi karrierje 1998-ban fordulóponthoz érkezett. Azt már a '90-es évek elején leszögezte, hogy nagyon örül, hogy azt csinálhatja, amit szeret, de számára nagyon fontos a magánélet, úgyhogy csak addig lesz aktív, amíg meg nem házasodik, és családot nem alapít. A házasság ebben az évben esett meg, méghozzá a 31. születésnapján. Férje kilétét nem akarja felfedni, csak annyit árult el róla, hogy szakmabeli, ám a wikipedia tanúsága szerint Amiya Masaharu az, akivel összekötötte az életét. Ebben az évben annyira még nem érződött, hogy bármi változás is lenne, öt új kislemez, új animeként jegyezhetjük például a Lost Universe-t, Cowboy Bebop-ot, és a Cyberteam in Akihabara-t (Akihabara Dennou Gumi), a Saber Marionette második szériája a J to X valamint a negyedik Slayers mozifilm, a GORGEOUS.

1999 volt az első olyan év, amikor Megumi ritkábban szerepelt, viszont érdekesség, hogy ebben az évben egy Tokusatsu (Super Sentai) sorozatnak énekelt opening dalt: Sennen Oukokusan Jyubanii Nights széria question at me kislemezéből 72.570 példányt adtak el, mely az előző évek kiadványaitól ugyan elmarad, de mint Tokusatsu kislemez, hatalmas siker. Azok eladásai a mai napig csupán pár ezerre korlátozódik, mert ezeket a Super Sentai sorozatokat elsősorban gyerekeknek csinálják, és CD-ket ők ritkán vásárolnak. Csak két én után, idén jelent meg új albuma az énekesnőnek, Fuwari címmel, melyen már komolyabban lehet érzékelni változásokat. A dalok nyugodtabbak, nem annyira dominánsak, mint néhány évvel azelőtt.

Az ezredforduló éve a Love Hina miatt emlékezetes Meguminak. 2000-ben két válogatásalbum jelent meg, a VINTAGE S, és VINTAGE A. Az első a kislemezein szereplő legsikeresebb dalokat gyűjti egybe, a második pedig az albumok legkedveltebb nótáit, sőt egy új, eddig sehol nem hallott dalt is tartalmaz, a hesitation, mely a Saber Marionette J Again OVA ending dala. A fentebb említett Love Hina animében emlékezeteset alkotott, ahogy az opening dalával, a Sakura Saku-val is.

A következő év volt az utolsó nagy robbanása Megumi-nak a Shaman King animével, ahol Anna Kyoyama személyében egy olyan lánynak adta a hangját, aki hallgatag, de szigorú parancsnok, aki csak csendben dicsér, és ez igencsak eltér a többségében harsány szerepeitől, valamint az Over Soul, és a Northern lights kislemezek is közkedveltek lettek. Ha már egy album is dobogós lett, akkor ne legyünk adósok kislemez terén, az utóbbi single is bronzérmes lett, és csak kicsivel maradt el a 100 ezres összeladástól. 2002-ben két és fél év után jelentkezett új albummal, mely a "feel well" címet kapta. Az előző évben ugyanezzel a címmel jelent meg kislemez, mely a Slayers PREMIUM OVA dal lett. Lina Inverse visszatérése váratlan volt, hiszen három éve mindenki azt hitte, hogy a GORGEOUS mozifilmmel lezárult a Slayers-korszak.

Visszavonulás és visszatérés

2004-ben Megumi úgy döntött, hogy kicsit háttérbe vonul. Az utolsó nagyobb animés szerepe az Asagiri no Miko. Még ebben az évben megjelent egy stúdióalbuma, a center color, ez volt a visszavonulása előtti utolsó kiadványa. Ekkor született meg a kislánya, és teljes mértékig rá akart fókuszálni. De gyereke mellett időt szakított a két rádiós műsorára, és az egyik, a Heartful Station ezekben az időkben kapott új zenét, melynek címe Makenaide, Makenaide..., ez kislemezen is megjelent. Ezzel egy napon dobták piacra a CARNIVAL BABEL REVIVAL single-t is, mely valószínűsíthetőleg a Blue Seed anime közelgő 10. évfordulója (1994) alkalmából jelent meg, ugyanis az énekesnő az ekkori zeneszerzőjével, Takahashi Go-val feldolgozták az anime opening dalát a CARNIVAL BABEL-t. A több éves pihenőidő alatt a rádióadások mellett azon animékben is szinkronizált, melyeket még annak idején elvállalt, és még akkor is (sőt, még MA is) tartottak. Az egyik ilyen a Detective Conan, ahol Ai Habarának kölcsönözte a hangját. A lány mindenképp felüdülés Conannek, vele könnyebb elviselnie többi gyerek barátját. A másik anime, a Pokémon, ahol töretlen lendülettel szinkronizálta az ördögi Musashit (Jessie).

2006-ban hallhattunk újra Megumiról, amikor megjelentette a Meet again kislemezét. Bár eredetileg a Slayers-nek van címezve, az animéhez csupán annyi köze van, hogy a NEXT-nek ekkor volt a 10. évfordulója, és vele egy napon jelent meg a nagy Slayers DVD box. A single-ön új hangszerelést kapott a Get along és a Give a reason is, de csak a címadó dalnak került fel a karaoke verziója. A következő év elején zenész társára, Ritsuko Okazaki-ra emlékezett meg, "A Happy Life" kislemezzel, az az zeneszerző egyik korábbi dala. Ritsuko 2004-ben hunyt el. Valamint ugyanebben az évben jelentkezett Megumi a 12. stúdióalbumával, a "Plain"-nel, mely duplalemezes lett, a második lemezre felkerült a Tokyo Boogie Night 800. adása.

Ugyanis minden századik adás nem rádióműsor, hanem koncert, ennek felvétele került fel a CD-re. Erre korábban több módon is volt példa, 1994-ben a SpHERE album mellé az akkori 100. adás alkalmából egy fotókönyv jelent meg a koncertről, vagy 2002-ben a feel well album DVD-vel is megjelent, melyre az 500. adás került. Annak érdekessége, hogy elfelejtette a Tokyo Boogie Night dal szövegének refrénjét, aztán a végére elbohóckodta az egészet, aztán úgy tett, mint aki elszégyelli magát, lerohant a színpadról. Persze, mivel volt még folytatás, ezért visszatért. Valószínűleg azért cselekedett így, mert bár a rajongók vették a lapot (nem lehetett nem venni), ők mégis jó poénnak tartották, és már csak azért is megtapsolták, hogyan vágta ki magát a kényes helyzet, de Megumi nem érezte, hogy megérdemli a tapsot, hiszen hibázott.

Az album megjelenése után ismét egy kisebb csend, majd 2008-ban nagy meglepetésre új sorozattal tért vissza a Slayers. A REVOLUTION nagy siker volt, nemcsak azért, mert nosztalgia, és HD felbontás, hanem mert hozta a régi idők színvonalát. Nem utolsó sorban szívet melengető volt, ahogy a Lináék újra találkoznak, és végre befejezték annak rendje-módja szerint a történetet. Az opening, ending dalából készült kislemez, a Plenty of grit is siker volt a mai viszonyokhoz képest. Nyilván, mivel ekkor már nagyon visszaestek a CD eladások (Japánban is, bár nem akkora értékben, mint a világban), ezért nem számítottak százezres eladásokra, de a 25 ezres szám is szépnek mondható. A sorozat újraindulását beharangozta a Slayers MEGUMIX válogatásalbum, melyre az összes anime, OVA, mozifilm, egyéb dorama zenék felkerültek. Vannak olyan dalok, melyek sok év után csak most kerültek fel nagylemezre. Az anime egyébként a mai trendeknek megfelelően csak 13 részes volt, ezért jött a folytatás, az EVOLUTION-R 2009 elején, ez zárja le végleg a történetet. A Front breaking (opening dal kislemeze) már nem szerepelt olyan jól az eladási listákon, viszont a Neon Genesis Evangelion is visszatért. A Shuuketsu no Sono he az akkoriban megjelent Pachinko játék dala lett, és az új idők legsikeresebb kislemeze, ugyanis 43.588-as összeladásra nem volt példa az utóbbi időkben. A single-re felkerült a dal AYANAMI verziója, mely az utóbbi évek legnagyobb hatású dala, ennyi év után még ma is képes ugyanolyan élethűen átadni Rei Ayanami hallgatag, ártatlan érzésvilágát, mint akkoriban.

Megumi manapság

Még 2010-ben új stúdióalbummal jelentkezett, mely a CHOICE címet kapta, valamint vele egy napon jött ki az új Neon Genesis kislemez, a Shuuketsu no Sadame, melyben Megumi ismét új hangszínét mutatta, 20 év után még most is képes megújulni. Az album bár sikeres, és közkedvelt lett, de a régi idők eladásait már ez sem tudta visszahozni, sőt már az első albumoktól is kezd elmaradozni. De ettől függetlenül Megumi fáradhatatlan, és ha dolgozni kell, akkor nagyon ott van, így a mai dalokban is érezni a régi lendületet. 2011-ben váratlanul új válogatás-albummal jelentkezett a VINTAGE White-tal, melyre érdekes kontextusban kerültek fel régebbi és mai dalok. Több kizárólag albumon hallható dal is felkerült, így bár néhány nagysikerű sláger is helyet kapott de több népszerű dal lemaradt az albumról. Tavaly, 2012-ben egy kislemez a mérleg, de az különleges lett, ugyanis a Tsubasa dallal a Happy Life-hoz hasonlóan emléket állít egy kedves zenésztársának, Minako Hondának, aki 2005-ben hunyt el. Vele is több anime kapcsán volt közös munkája. Megumi karrierje ebből a szempontból fájdalmas, ugyanis több pályatársa halt meg korán valamilyen gyógyíthatatlan betegségben. Az énekesnő egy korábbi mini-albumának címadó dala lett az egyik 2010-ben készült animének, a Madrock Scramble-nak a címadó dala, ebben szinkronizált Megumi is, és a Tsubasa is Minako Honda egyik korábbi dala. A kislemez második dalában az Amazing Grace-ben hallható az eredeti énekesnő hangja is, hátborzongató az élmény! De nemcsak emiatt, hanem hallani a fájdalmat Megumi hangjában.

Konklúzió

Megumi tartja magát az ígéretéhez, miszerint, ha már családja van, akkor visszavesz a tempóból. Neki így a legjobb, hiszen így, amikor elvállal egy-egy szerepet, azt teljes erőből tudja csinálni, hiszen ha tud foglalkozni a magánéletével is, akkor feltöltődik azáltal. De az biztos, hogy rengeteget dolgozott a '90-es években, jobban megfigyelve az akkori képeit, már akkoriban megjelentek szemráncok az arcán, ami 30 éves kor körül egyáltalán nem normális. Most 46 éves, tévedés azt hinni, hogy az újabb albumain a photoshop-nak köszönheti fiatalos külsejét. Az ázsiai genetikának, és valószínűsíthetőleg az egészséges életmódnak is hálát adhat. Bár most nem tudunk új kiadványról, de az biztos, hogy legalább annyira várjuk, mint az eddigieket. Mindenképpen öröm hallani, hogy ennyire tudja hozni a régi formáját, és azt gondolom, hogy ezért nem nagy ár, hogy csak ritkán hallhatunk róla, hiszen amikor dolgozik, akkor nagyon!

Bár igaz, ami igaz, ennek az is ára, hogy ma már nem rá fókuszál a seiyuu-társadalom. Hiszen itt vannak az újak, akik teljesen új színt hoznak az iparba. Itt van például Nana Mizuki, Aya Hirano, Minori Chihara, Minami Kuribayashi, Mamoru Miyano, és még hosszasan lehetne sorolni az új tehetségeket. De az biztos, hogy amit Megumi Hayashibara letett az asztalra, az egy életmű, és beírta magát a halhatatlanok közé!

Újabb frissítések a Mariós oldalon

Ha megengeditek, olykor-olykor itt is közzé teszem, hogy ha frissítek valamit a Mariós oldalamon. Most a Mariopedia menüpont alatt található cikkeket helyesítem, mind nyelvhelyességileg, mind fogalmazás terén, nem utolsó sorban aktualizálom az információkat rajta. Eddig két cikk van teljesen kész:

• Mario
• Luigi

Ezeket a cikkeket még annak idején aMGEE írta a néhai BigN fórumnak. Nagyon lelkes volt akkoriban, tényleg csak becsületet érdemel a munkájáért, de ahogy az utóbbi napokban átolvastam ezeket... Hát igencsak volt mit javítani bennük. Nem is a helyesírással voltak nagy gondok, inkább a sok szóismétlés, és az érdekesen szórenddel összeeszkabált mondatok voltak, amik miatt néha felvontam a szemöldökömet. Igyekeztem tudásomnak megfelelően a lehető legjobbra kihozni ezt a két cikket, sajnos én sem vagyok egy fogalmazóbajnok (pedig többek között azért szeretek blogot írni, mert szeretem írásban kifejezni magam), többször nevetnek rajtam EGYESEK a gyakori szóismétléseim miatt. Rájöttem, hogy ez nálam azért van, mert csak az adott mondatra, mondatrészre fókuszálok, és sokszor olyan szót írok le, ami már szerepelt az előző mondatban, és tök felesleges még egyszer leírni. A legszebb az, amikor néha annyira nem figyelek, hogy kétszer írom le egymás mellé ugyanazt a szót. Szóval elismerem, hogy nekem is van mit fejlődni, de ezekben a cikkekben igyekeztem a tudásom legjavát nyújtani. Ugyanis én komolyan gondolom, hogy legyen egy komoly magyar nyelvű Mariós oldal.

Mint a filmekben

Ma kikerült az énekverseny előfordulós végeredménye. Én egyenes ágon nem jutottam tovább, szavazásra lettem bocsátva. Többen is jelezték, hogy szavaztak rám is (3 emberre lehet), bizalmat előlegezve, hogy versenyre jobb leszek. Ez őszintén jól esett, és voltam én is olyan szerénytelen, hogy saját magamra is szavazzak, de azért, mert többen is bíztak bennem, igen nagy esélyt adtam magamnak arra, hogy továbbjutok. Ehhez képest hidegzuhanyként ért, hogy 6 szavazattal az 5. helyen végeztem, és csak 3 ember juthat tovább, DE! Két továbbjutott egyéni versenyző csoportban is énekel, és mivel a kettőt egyszerre nem lehet, ezért az egyéni szereplésüket kizárták, így továbbjutott a 4., 5. legtöbb szavazatot kapott egyén is. Ez már tényleg olyan, mint egy filmben, amikor a főszereplő elfogadja, hogy valami nem sikerült, de valami közbejött, vagy a legvégére kiderül valami, melynek köszönhetően továbbjut. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, hogy már elindult a vonat, de még gyorsan felszaladok rá, és elérem. Kicsit érdekesre sikeredett, de akkor itt a nagy lehetőség, hogy további gyakorlással rászolgáljak a továbbjutásra.

Ha már film: Disney DVD-k ismét 50%-os kedvezménnyel a Tescóban, és vettem is magamnak egyet, a Toy Story 3-at. De hogy csináltak az eredetileg 2.000 forintból 400 forintot, az se semmi. Ezt a 2.000 forintos árat először levitték 800 forintra... legalábbis az árcédula tanúsága szerint, ugyanis amikor megnéztem a vonalkódleolvasón, akkor 1.990 forintos árat mutatott. Na mondom magamban, ez ittmarad, később ki is javították 1.990 forintra az árát. Majd most ez az 50%-os kezdezvmény, megnézem, mennyibe kerül, 399 forint, így már mindjárt más. Valószínűleg aztán tényleg levitték 799 forintra, de jobb is, hogy nem értesültem arról, mert így még olcsóbban vehettem meg. Volt egyébként több Disney DVD is, ami érdekelt, például a Kincses Bolygó 556 forint, majdnem megvettem, jó alkalom lett volna, hogy megnézzem, még soha nem láttam, de végül mégsem, mert gyanakodtam, hogy ennek van egy régebbi kiadása is, és ahogy írtam, én az első kiadásokat gyűjtöm. Ami még komolyabban elgondolkodtatott, az a Bűbáj 995 forintért, de végül mégsem, még volt belőle 4 darab, így várok egy jobb alkalomra.

Nem lelkesedek azért, hogy az új kiadással együtt a borítót is megváltoztatják, főleg ezek az új Pixar "egyenkiadványok" borzasztóak. Szinte ritkaság már a régi borítóval találni DVD-t, ezért is örültem, hogy rábukkantam erre, ráadásul papírtok öleli körül az eredeti műanyag tokot, egyébként is nagyon híján vagyok a Pixar DVD-knek. A Toy Story-hoz egyébként nagyon kevés közöm van, egyetlen egyszer láttam az első részt a moziban akkor 1996 eleje táján, és kész.  Jó volt, emlékezetes volt, de soha nem láttam a 2. részt, és a 3. részt is csak most először. Tetszett, nagyon jó volt, bár az elején, ahogy elindították, na mondom, jó hangulata lesz, aztán egyszer csak egy szobában kötünk ki. ^^' Érdekes kezdet, és nem is nagyon tudom visszavezetni, hogy miért akarták elindítani, csak arra tudok tippelni, hogy a 2. részt így fejezhették be. Aztán az egészből valami totálisan más történet kerekedett ki, tele klisékkel. Szinte csak jó véleményt olvastam róla, de engem összességében annyira nem ragadott magával. Bár azt el tudom képzelni, hogy sok embernek tetszett, de valahogy nekem túlságosan kiszámítható volt az egész. Nem kell annyira izgulni, úgyis megmenekülnek az utolsó pillanatban, nem volt váratlan fordulat. De ettől függetlenül tetszett.

Az énekverseny első fordulójának eredménye

Ma kikerült az énekverseny előfordulós végeredménye. Én egyenes ágon nem jutottam tovább, szavazásra lettem bocsátva. Többen is jelezték, hogy szavaztak rám is (3 emberre lehet), bizalmat előlegezve, hogy versenyre jobb leszek. Ez őszintén jól esett, és voltam én is olyan szerénytelen, hogy saját magamra is szavazzak, de azért, mert többen is bíztak bennem, igen nagy esélyt adtam magamnak arra, hogy továbbjutok. Ehhez képest hidegzuhanyként ért, hogy 6 szavazattal az 5. helyen végeztem, és csak 3 ember juthat tovább, DE! Két továbbjutott egyéni versenyző csoportban is énekel, és mivel a kettőt egyszerre nem lehet, ezért az egyéni szereplésüket kizárták, így továbbjutott a 4., 5. legtöbb szavazatot kapott egyén is. Ez már tényleg olyan, mint egy filmben, amikor a főszereplő elfogadja, hogy valami nem sikerült, de valami közbejött, vagy a legvégére kiderül valami, melynek köszönhetően továbbjut. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, hogy már elindult a vonat, de ég gyorsan felszaladok rá, és elérem. Kicsit érdekesre sikeredett, de akkor itt a nagy lehetőség, hogy további gyakorlással rászolgáljak a továbbjutásra.

Visszatérnek a Capcom Disney játékok!

Hír lenne, de semmilyen tematikus oldalra nem tudom így hirtelen kitenni, így álljon itt. Új 2D-s Duck Tales játék készül Wii U eShop-ra! Megjelenés, és ár még nem ismert, de tervbe van véve, hogy ha sikeres lesz ez, akkor több Disney játék kap folytatást! Azért egy Chip & Dale, ALADDIN folytatást (melyeket a Capcom készített), nem vennék rossz néven. Ha lenne Wii U-m, már csak a játék miatt is letölteném, de azért is, hogy ezzel is hozzájáruljak ahhoz, hogy minél több Disney portnak legyen folytatása. Minden Disney rajongó Wii U tulaj töltse le (ha megjelenik), biztosan nagyon jó játék lesz.

Arany, arany, ARAAAANY!!!

Biztosan sokan láttátok már ezt a képregényt, de azért kiteszem ide, most találtam, tök menő:

Wario most minden bizonnyal sajnálja, hogy kikezdett annak idején Marióval.

Na de a lényeg: Megírtam a New Super Mario Bros. 2 tesztet, olvassátok nagyon sokan, vagyis mindenki:

New Super Mario Bros. 2 teszt

Félig sikeres próbálkozás

Tegnap kaptam egy kommentet, hogy szeretné, ha átmásolnám neki a Família Kft-t. Elgondokodtam azon, hogy hát van itthon DVD felvevő, ha a videót rácsatlakoztatnám, akkor gyakorlatilag tudnék digitalizálni TV Tuner nélkül. Ki is próbáltam ma, félsiker. Képet átvette a DVD felvevő, de nincs hangja. Ezt hogyan lehet orvosolni? Ha ezzel lehetne kezdeni valamit, akkor sokkal hamarabb be tudnám digitalizálni azokat Família Kft. részeket, melyeket a köztévé valami miatt nem tudja / nem akarja leadni.

És sajnos van jele annak, hogy most, a Duna World-ön is megáll a 124. rész után. Én még a mai napig szoktam nézni az adott TV csatorna teletext-jét, és amikor kíváncsiságból megnéztem, hogy mit írnak a Família Kft-ről, úgy volt az adott rész írva, hogy 75/124. Sajnálatos, és nem is értem, hogy miért nem lehetséges végig leadni a részeket. Amint lehetőség lesz megjavítani a hangot, akkor elérhetővé teszem a többi részt is, ami nekem megvan.

New Super Mario Bros. 2 végigjátszva

Alig 30 óra leforgása alatt végigvittem a New Super Mario Bros. 2-t, ez élesben 5 óra 40 percet jelent. FÁJDALMASAN RÖVID JÁTÉK!!! Muszáj vagyok kifakadni, mert teljes áron adnak egy olyan platformert, mely ennyire rövid, ez tényleg rablás! Most, jelenlegi tudásommal azt mondom, hogy maximum 5.000 forintot ér meg, esetleg a biztos vásárlóhelyünktől venném meg 6.800 forintért, és akkor adakozókedvemben voltam. Vannak jó ötletek a játékban, egy párra még elismerően is bólintottam, hogy ez igen, de az egyszerűen nem járja, hogy 2013-ban kiad a Nintendo egy olyan játékot, melynek főjátéka ennyire rövid. És hozzáteszem azt is, hogy ez úgy 5 óra 40 perc, hogy egy pár pályán még bénáztam is rendesen, de igazából semmi nehézség, semmi kihívás nincs benne. Hát hol vannak azok a Super Mario Bros. 3-ak, és Super Mario World-ök, melyeket ennyi év után is élmény játszani? Igazat kell adjak a negatív kritikáknak, mert bár vannak jó ötletek, van egy hangulata, a játék javára legyen írva, hogy naponta többször is elővettem (ami nálam azért jó, mert egy platformert legtöbb esetben egy nap egyszer szoktam elővenni), de tényleg nem nagyon erőltették meg magukat, amikor új ötletről van szó, és bár lehet mondani, hogy a játék egy paródia, csakhogy mi valóban sok "érmét" adunk ezért a játékért, mert ez sehol nem ér meg 12-14.000 forintot. Amiért jó a játék, azért megvenném, de csak 6.800 forintért, német borítósan. Legfeljebb olyan papírra kinyomtatom az angol borítót, és még így is jóval olcsóbb lesz. Ha már a Nintendo mindenképp 2D-s platformerekben gondolkodik, én úgy újítanám meg ezeket, hogy extrém hosszú legyen egy pálya, akár több check pointtal. És legyen nehéz! Legyen meg ezekben is az, hogy 20-30 óra kell a főjáték végigjátszásához, és ha valaki 100%-ra akarja végigvinni, az lazán legyen több, mint 50 óra! Szerény véleményem szerint így lesz emlékezetes egy új Mario játék, mert nem látok nagy rációt arra, hogy 20 év múlva is annyira emlékezetes lesz, mint most a 20 éves nagy Mario címek. Szóval jó játék, de összességében csalódott vagyok.

Fehér március 15 és a tegnapi nap

Itt, Békéscsabán esik a hó, és meg is marad. Mondjuk márciusban annyira nem rendkívüli, csak hogy pont a Nemzeti Ünnepünkön.

Tegnap véget ért az Atsu Hercegnő. Azt a lécet, amit tavaly év végén a Korona Hercege állított fel, azt a japán sorozat lazán megugrotta. És nagyon örülök, hogy volt egy ilyen történelmi sorozat, mert a Japán iránti érdeklődésemet sokszor próbáltam azzal is kielégíteni, hogy olvasgatok a történelméről, de valahogy szavakban nem jön át, hogy milyen is volt a történelmi Japán az évszázadok alatt. Ezért is szerettem volna, ha egy olyan japán történelmi sorozatot nézhetek, mint a Korona Hercege, mely annyira érdekesen mutatta be Korea történelmét, hogy kedvem támadt utánanézni, hogy mi is történt Koreában annak idején. Ugyanez történt most Japánnal. Nekem ez a sorozat egyébként azt mutatta meg, hogy bár nagyon kemény szabályok voltak a Tokugawa sógunátus alatt, de aki képes volt úgy elfogadni őket, hogy közben önmaga maradt, az hatalmas tiszteletet vívott ki magának. És nyilván ebben is voltak tipikus filmes elemek, melyeknek azt kell szolgálni, hogy ne szárazon mutassa be az akkori történelmet, hanem végig fenntartsa az érdeklődést, és fenntartom azon gondolatomat, hogy lehet, hogy nem 100%-ig minden úgy történt akkoriban, ahogy láthattuk most, de én jó ötletnek tartom azt, hogy a forgatókönyvíró olyan jeleneteket, melléktörténéseket is beleszőjön, melyek bár nem biztos, hogy megtörténtek, de mégis odaillik, és érdekessé teszi a sorozatot. Ebből a szempontból jelesre vizsgázott. Színészek nagyszerűségét jelzi azt is, hogy teljesen azonosulni tudtam a szereplőkkel. Komolyan, én is Atsu Hercegnővel nevettem, amikor Ikushima azon mérgelődött, hogy már megint mit csinál ez a lány! Kettejük kapcsolatát nagyon szépen jelenítették meg, nagyszerűen mutatja meg, hogy két különböző karakter, ha sokat van együtt, jellemben hogy össze tudnak simulni. Az elején szinte macska-egér játék folyt kettejük között, hogy márpedig most Ikushima tanítani fog, de Atsu Hercegnő most ragaszkodik ahhoz, hogy pihenjünk, majd később tanul. Aztán, ahogy múltak az évek, elfogadták egymást, a végére meg annyira megszerették egymást, hogy teljesen átjött, amikoe búcsúzniuk kellett. Bár dramaturgiailag inkább 9 pontot adnék a sorozatra, mint 10-et, mert amikor már Tenshoin-sama volt, és Iemochi sógun felesége gyereket várt, majd végül, kiderült, hogy tévedtek, akkor szerintem túlzásba vitték, hogy Atsu Hercegnő ennyire együttérez velük, volt egy brazil sorozat-feelingje. Ennyi az összproblémám, de minden japán sorozatnak ez legyen a legnagyobb hibája, és akkor nem csak anime, manga meg zenerajongó leszek, ha Japánról van szó.

Írtam arról a széria elején, Miyazaki Aoi, aki most Atsu Hercegnő, régebben a Nana Live Action-ben láttam Komatsu Nana-ként. Szemléletésképp összepainteltem a két karaktert:

Komatsu Nana képe nem annyira éles, de így is szemmel látható, hogy az arc ugyanaz. Érdekes, hogy két ennyire különböző karaktert képes volt ilyen jól eljátszani, nagyon jó színésznő. Az Atsu Hercegnőt meg fogom nézni japánul is, mert bár nagyon jó a magyar hang, átlagon felüli, de bizonyos japán beszédstílusokat egyszerűen képtelenség más nyelvbe áthozni, ezért vagyok kíváncsi, hogy milyen az eredeti nyelven.

Tegnap Pesten voltam állásinterjún. Úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam lakás-, albérletértékesítőként. Hétfőn megyek próbanapra, aztán majd meglátom, hogy milyen. Azt gondolom, hogy sokat nem veszíthetek vele, mert bár igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ez nem az a fajta munka, ami által ki tudom hozni magamból a legtöbbet, de most ez van, és úgy vagyok vele, hogy addig is csinálok valamit, munkát meg addig is kereshetek. Igazából lenne dolgom, készülök a júniusi vizsgára, de azért bennem van a munkanélküliség érzése, és hogy bármi jobb annál, minthogy itthon legyek. Ha pedig sikerülni fog, akkor csak nyerhetek vele. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ha élesben fogok dolgozni, azt úgy csináljam, hogy ne veszítsem el önmagamat, ezt fogom a legfőbb feladatomnak tartani.

Az állásinterjú után találkoztam bagszival, 2 hónapja nem láttuk egymást, ami a pesti érához képest nagy idő. Kérésemre kölcsönadta nekem a New Super Mario Bros. 2 játékot, és elhozta a Super Mario 3 rajzfilm DVD-t. Kíváncsi voltam, hogy így, hogy hallottam a régi szinkront, hogyan hat az új. Összehasonlíthatatlanul jobb a régi, rájöttem, hogy azért éreztem úgy, amikor először láttam nemrégiben az eredeti szinkronnal, mintha hosszú idők után most láttam volna először, mert a jó szinkron nagyon sokat dobott az egész rajzfilmen. Nyilván, mivel nem egy szuperproduktumnak szánták, ezért nem kell monumentális történeteket várni a sorozattól, de a régi szinkron egyszerűen annyira élvezetessé teszi az egészet, nagyon sokat dobott az egészen. Szinte biztos vagyok abban, hogy ha DVD-n láttam volna először, akkor ennyire nem ragadott volna meg. Bagszival beszélgettünk, de nem volt olyan sok ideje rám, mert kellett még mennie órára. A WestEndben ültünk le, majd szétnéztünk a Media Markt-ban. Vicces volt látni, hogy viszonyult a német 3DS-emhez, és hogy hangosan felolvastam németül, amit kiír a gép. Meg is jegyeztem látva az övét, hogy "Jé , angol 3DS? De furcsa!"

Én sem maradtam sokáig utána Pesten, már a 14:10-es vonattal hazajöttem, a vonaton akartam játszani a New Super Mario Bros. 2-vel. Érdekes játék, nem az a forradalmi, egy-két újítás van benne, de tényleg az érmék határtalan habzsolásáról szól lényegében az egész. Összességében jó játéknak mondom, de valamiért képtelen a Nintendo monumentális pályákat csinálni, ami megmarad a fejünkben, mint régen. Bárki megkérdez engem, hogy a Super Mario Bros.-nak, Super Mario Bros. 3-nak, Super Mario World-nek x-y pályája milyen, álmomból felébresztve el tudom mondani, míg az újabb platformerekre ez nem igaz. És ez azért van, mert az új játékok nem sarkallnak arra, hogy játszam újra még egyszer, akár 50× is, mint a régieket. Egyszer végigvittem a DS-es New Super Mario Bros.-t, azóta többször is újrakezdtem, de egyszer nem jött át az a hangulat, ami miatt végigvinném még egyszer, és ez a baj forrása. A New Super Mario Bros. Wii esetében már jobb a helyzet, azt kétszer vittem végig, és azt mindig jó többen játszani, de annak pályáit sem tudnám visszamondani, és szerintem ugyanerre a sorsra jut a New Super Mario Bros. 2, és a New Super Mario Bros. U is. Nem gondolom azt, hogy azzal van a baj, hogy abban sem képes megújulni a játék, hogy mindig sztyeppe, puszta, víz, jég, stb. világok vannak, hanem valami miatt az istenért sem tudja megütni a régi Mario játékok szintjét. És szerintem ezt sokan érzik, ezért van az, hogy sokan már azt is a szemére vetik a sorozatnak, hogy ugyanazon témájú világok vannak. Gondoljuk el: Milyen lehetne igazából még? Még esetleg olyat tudok elképzelni, hogy a valódi világ földrészeit járjuk be, és akkor annak egyediségei lehetnének az adott világ elemei. Megjegyzem, erre volt kísérlet a Super Mario Land-ben, és nem is sült el annyira rosszul. A New Super Mario Bros. 2 egyébként jól sikerült, megvan benne a Mariós hangulat, de engem ezzel már nem lehet meghatni. Ha majd tizedjére is ugyanazzal az érzéssel tudom végigjátszani, mint most, és 20 év múlva bármelyik pályáját vissza tudom mondani, akkor majd igen. Kétszer biztosan végig fogom játszani, először most, másodszor majd amikor meglesz a saját példány. Aztán majd ki fog derülni, az esélyt megadom neki.

A borító mindenesetre nagyon tetszik, be is scanneltem, a Quick Guide-dal együtt:

Rendes leírása már sajnos nincs, mert ugye a Nintendo ezt is elektronizálja. Szerencsére ezek szabadon elérhetők a weboldalukon, méghozzá itt.

És végül a Super Mario Kalandjai 3 DVD-t is bescanneltem, hogy az is legyen meg az utókornak, ugyanis sehol nem láttam eddig. Sőt, maga a DVD borító sem elérhető normális minőségben:

お誕生日おめでとう奥井雅美！^_^

Ma van Okui Masami születésnapja, méghozzá a 45. Isten éltesse! ^_^ És hogy ünnepelhetné meg egy rajongó jobban, mint egy eredeti CD-vel? A múlt héten találtam meg a DEVOTION CD-jét igencsak jutányos áron, és mivel ez számomra a legjobb albuma, ezért nem is volt kérdés, hogy beruházzak rá. És pont ma kaptam meg. Nagyon örültem neki, főleg azért, mert ez az első kiadás, mely ilyen fehér tokban jelent meg, és úgy voltam vele, hogy ha megveszem ezt a CD-t, akkor csakis így. Igazából az az érzés már nincs meg bennem, mint amikor először vettem japán CD-t, hogy mennyire különleges, mert ilyet nálunk nem lehet kapni, és hogy szinte csak ott terem a jó zene. De hogy sikerült Okui-san legjobb albumát megszerezni eredetiben, az mindenképp csodálatos érzés. Hmm, most számolom, hogy hány Okui Masami albumom van; meg mertem volna esküdni, hogy most szereztem meg a tizediket, de már van 10. Úgyhogy 11. ^^' Írtam már arról, hogy mennyire különleges ez az album, végülis minden énekes, előadó, aki egy kicsit is komolyabban műveli az éneklést, eljön az az idő, hogy kilépjen a kezdetekben sok esetben rászabott szerepből, és elkezdjen olyan dolgokról, érzésekről is énekelni, melyek nagyon mélyen benne vannak a szívében. Okui Masaminál ez 2000-ben, a NEEI albummal jött el, majd egy évre rá, ezzel a DEVOTION albummal teljesedett ki. Egy teljes albumot szánt arra, hogy kiénekelje magából szívének minden fájdalmát. És azért szeretem ennyire, mert őszintén énekel mély érzésekről. Majd érdekes hogy 2002-ben a crossroad albummal egy éles váltás következett be, mintha kijózanodott, feldolgozta volna magában a sok fájdalmat, új életet kezdett, de soha nem volt már olyan, mint a Slayers-ös, Shoujo Kakumei Utenás időszakban. És ez annyiban rá is nyomta a bélyegét a karrierjére, hogy kevesebb albumot adott el. Nagy áldozatot hozott azért, hogy önmagát adhassa, de pont ezért nőtt olyan nagyra a szememben, mert így rendkívül változatos lett a repertoárja. Az első albumaiban is érezhető, hogy szereti, amit csinál, lehet is érezni egyfajta alázatot, mintha elfogadná az, hogy ő még nem ért el olyan sokmindent ezen a pályán, elfogadja a tapasztaltabbak útmutatásait, de eljött az idő, amikor ő a saját útját akarja járni. És itt az eredmény: megcsinálta a legnagyszerűbb albumot, és utána is nagyszerű munkát adott ki a kezéből, és bár soha nem szánt több albumot arra, hogy ennyire kiénekelje az érzéseit, de mindig volt egy-egy dal, melyben kiöntötte a szívét.

Összesen 26 albuma van, beleszámítva a válogatásokat, élő lemezeket, feldolgozásokat, tribute-albumokat, és még ami nem jut így hirtelen eszembe. Nekem ezek vannak meg:

A Gyuu és a V-sit. volt az elsők, melyeket megvettem. Nemrég került elő a kép, melyen lefényképeztem, 2008. december 5-ei a kép. Már több, mint 4 éves az a 2 CD. Egyszerre vettem meg őket, mert nagyon olcsók voltak, 4 dollár volt darabja. Sajnos az az eladó már eltűnt, pedig a segítségével biztosan gyosabban gyűlnének a CD-k. Vannak egy páran, akik japán CD-kre szakosodtak, és közreműködésükkel bárki számára elérhetők, de egyik sem ennyire olcsó. Ráadásul az egyik le is bukott az egyik képével, ugyanis rajta hagyta az ármatricát, így gyorsan kiderült, hogy azért tesz rá hasznot rendesen, és biztosan ingyenes szállítással is megéri neki csinálni. Japánban elég sok néhány éves CD-t árusítanak ki ilyen párszáz yenes áron, ő ezeket vásárolja fel, és eBayen eladja drágábban. Nincs ebben semmi rossz, én is így cselekednék, csak ne hagyjon nyomot. ^^'

Szép lesz, majd meglesz az összes Okui Masami CD, de már ezzel is megvan az a négy album, melyeket maximális pontszámra értékeltem magamban:

Igazából a Do-can-ra mai fejjel egy kicsit túlzónak tartom, hogy maximálisra értékeljem, de akkoriban annak az albumnak hatására kezdtem el még komolyabban érdeklődni Okui Masami zenéje iránt, mert volt benne egyfajta egyszerűség, de nagy vidámság, ezért fogott meg ennyire. Aztán jöttek az újabbnál újabb hatások. Csak nem akarom, hogy vége legyen. T_T Mert a Lantis már nem foglalkoztatja annyira...</>