Fehér március 15 és a tegnapi nap

Itt, Békéscsabán esik a hó, és meg is marad. Mondjuk márciusban annyira nem rendkívüli, csak hogy pont a Nemzeti Ünnepünkön.

Tegnap véget ért az Atsu Hercegnő. Azt a lécet, amit tavaly év végén a Korona Hercege állított fel, azt a japán sorozat lazán megugrotta. És nagyon örülök, hogy volt egy ilyen történelmi sorozat, mert a Japán iránti érdeklődésemet sokszor próbáltam azzal is kielégíteni, hogy olvasgatok a történelméről, de valahogy szavakban nem jön át, hogy milyen is volt a történelmi Japán az évszázadok alatt. Ezért is szerettem volna, ha egy olyan japán történelmi sorozatot nézhetek, mint a Korona Hercege, mely annyira érdekesen mutatta be Korea történelmét, hogy kedvem támadt utánanézni, hogy mi is történt Koreában annak idején. Ugyanez történt most Japánnal. Nekem ez a sorozat egyébként azt mutatta meg, hogy bár nagyon kemény szabályok voltak a Tokugawa sógunátus alatt, de aki képes volt úgy elfogadni őket, hogy közben önmaga maradt, az hatalmas tiszteletet vívott ki magának. És nyilván ebben is voltak tipikus filmes elemek, melyeknek azt kell szolgálni, hogy ne szárazon mutassa be az akkori történelmet, hanem végig fenntartsa az érdeklődést, és fenntartom azon gondolatomat, hogy lehet, hogy nem 100%-ig minden úgy történt akkoriban, ahogy láthattuk most, de én jó ötletnek tartom azt, hogy a forgatókönyvíró olyan jeleneteket, melléktörténéseket is beleszőjön, melyek bár nem biztos, hogy megtörténtek, de mégis odaillik, és érdekessé teszi a sorozatot. Ebből a szempontból jelesre vizsgázott. Színészek nagyszerűségét jelzi azt is, hogy teljesen azonosulni tudtam a szereplőkkel. Komolyan, én is Atsu Hercegnővel nevettem, amikor Ikushima azon mérgelődött, hogy már megint mit csinál ez a lány! Kettejük kapcsolatát nagyon szépen jelenítették meg, nagyszerűen mutatja meg, hogy két különböző karakter, ha sokat van együtt, jellemben hogy össze tudnak simulni. Az elején szinte macska-egér játék folyt kettejük között, hogy márpedig most Ikushima tanítani fog, de Atsu Hercegnő most ragaszkodik ahhoz, hogy pihenjünk, majd később tanul. Aztán, ahogy múltak az évek, elfogadták egymást, a végére meg annyira megszerették egymást, hogy teljesen átjött, amikoe búcsúzniuk kellett. Bár dramaturgiailag inkább 9 pontot adnék a sorozatra, mint 10-et, mert amikor már Tenshoin-sama volt, és Iemochi sógun felesége gyereket várt, majd végül, kiderült, hogy tévedtek, akkor szerintem túlzásba vitték, hogy Atsu Hercegnő ennyire együttérez velük, volt egy brazil sorozat-feelingje. Ennyi az összproblémám, de minden japán sorozatnak ez legyen a legnagyobb hibája, és akkor nem csak anime, manga meg zenerajongó leszek, ha Japánról van szó.

Írtam arról a széria elején, Miyazaki Aoi, aki most Atsu Hercegnő, régebben a Nana Live Action-ben láttam Komatsu Nana-ként. Szemléletésképp összepainteltem a két karaktert:

Komatsu Nana képe nem annyira éles, de így is szemmel látható, hogy az arc ugyanaz. Érdekes, hogy két ennyire különböző karaktert képes volt ilyen jól eljátszani, nagyon jó színésznő. Az Atsu Hercegnőt meg fogom nézni japánul is, mert bár nagyon jó a magyar hang, átlagon felüli, de bizonyos japán beszédstílusokat egyszerűen képtelenség más nyelvbe áthozni, ezért vagyok kíváncsi, hogy milyen az eredeti nyelven.

Tegnap Pesten voltam állásinterjún. Úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam lakás-, albérletértékesítőként. Hétfőn megyek próbanapra, aztán majd meglátom, hogy milyen. Azt gondolom, hogy sokat nem veszíthetek vele, mert bár igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ez nem az a fajta munka, ami által ki tudom hozni magamból a legtöbbet, de most ez van, és úgy vagyok vele, hogy addig is csinálok valamit, munkát meg addig is kereshetek. Igazából lenne dolgom, készülök a júniusi vizsgára, de azért bennem van a munkanélküliség érzése, és hogy bármi jobb annál, minthogy itthon legyek. Ha pedig sikerülni fog, akkor csak nyerhetek vele. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ha élesben fogok dolgozni, azt úgy csináljam, hogy ne veszítsem el önmagamat, ezt fogom a legfőbb feladatomnak tartani.

Az állásinterjú után találkoztam bagszival, 2 hónapja nem láttuk egymást, ami a pesti érához képest nagy idő. Kérésemre kölcsönadta nekem a New Super Mario Bros. 2 játékot, és elhozta a Super Mario 3 rajzfilm DVD-t. Kíváncsi voltam, hogy így, hogy hallottam a régi szinkront, hogyan hat az új. Összehasonlíthatatlanul jobb a régi, rájöttem, hogy azért éreztem úgy, amikor először láttam nemrégiben az eredeti szinkronnal, mintha hosszú idők után most láttam volna először, mert a jó szinkron nagyon sokat dobott az egész rajzfilmen. Nyilván, mivel nem egy szuperproduktumnak szánták, ezért nem kell monumentális történeteket várni a sorozattól, de a régi szinkron egyszerűen annyira élvezetessé teszi az egészet, nagyon sokat dobott az egészen. Szinte biztos vagyok abban, hogy ha DVD-n láttam volna először, akkor ennyire nem ragadott volna meg. Bagszival beszélgettünk, de nem volt olyan sok ideje rám, mert kellett még mennie órára. A WestEndben ültünk le, majd szétnéztünk a Media Markt-ban. Vicces volt látni, hogy viszonyult a német 3DS-emhez, és hogy hangosan felolvastam németül, amit kiír a gép. Meg is jegyeztem látva az övét, hogy "Jé , angol 3DS? De furcsa!"

Én sem maradtam sokáig utána Pesten, már a 14:10-es vonattal hazajöttem, a vonaton akartam játszani a New Super Mario Bros. 2-vel. Érdekes játék, nem az a forradalmi, egy-két újítás van benne, de tényleg az érmék határtalan habzsolásáról szól lényegében az egész. Összességében jó játéknak mondom, de valamiért képtelen a Nintendo monumentális pályákat csinálni, ami megmarad a fejünkben, mint régen. Bárki megkérdez engem, hogy a Super Mario Bros.-nak, Super Mario Bros. 3-nak, Super Mario World-nek x-y pályája milyen, álmomból felébresztve el tudom mondani, míg az újabb platformerekre ez nem igaz. És ez azért van, mert az új játékok nem sarkallnak arra, hogy játszam újra még egyszer, akár 50× is, mint a régieket. Egyszer végigvittem a DS-es New Super Mario Bros.-t, azóta többször is újrakezdtem, de egyszer nem jött át az a hangulat, ami miatt végigvinném még egyszer, és ez a baj forrása. A New Super Mario Bros. Wii esetében már jobb a helyzet, azt kétszer vittem végig, és azt mindig jó többen játszani, de annak pályáit sem tudnám visszamondani, és szerintem ugyanerre a sorsra jut a New Super Mario Bros. 2, és a New Super Mario Bros. U is. Nem gondolom azt, hogy azzal van a baj, hogy abban sem képes megújulni a játék, hogy mindig sztyeppe, puszta, víz, jég, stb. világok vannak, hanem valami miatt az istenért sem tudja megütni a régi Mario játékok szintjét. És szerintem ezt sokan érzik, ezért van az, hogy sokan már azt is a szemére vetik a sorozatnak, hogy ugyanazon témájú világok vannak. Gondoljuk el: Milyen lehetne igazából még? Még esetleg olyat tudok elképzelni, hogy a valódi világ földrészeit járjuk be, és akkor annak egyediségei lehetnének az adott világ elemei. Megjegyzem, erre volt kísérlet a Super Mario Land-ben, és nem is sült el annyira rosszul. A New Super Mario Bros. 2 egyébként jól sikerült, megvan benne a Mariós hangulat, de engem ezzel már nem lehet meghatni. Ha majd tizedjére is ugyanazzal az érzéssel tudom végigjátszani, mint most, és 20 év múlva bármelyik pályáját vissza tudom mondani, akkor majd igen. Kétszer biztosan végig fogom játszani, először most, másodszor majd amikor meglesz a saját példány. Aztán majd ki fog derülni, az esélyt megadom neki.

A borító mindenesetre nagyon tetszik, be is scanneltem, a Quick Guide-dal együtt:

Rendes leírása már sajnos nincs, mert ugye a Nintendo ezt is elektronizálja. Szerencsére ezek szabadon elérhetők a weboldalukon, méghozzá itt.

És végül a Super Mario Kalandjai 3 DVD-t is bescanneltem, hogy az is legyen meg az utókornak, ugyanis sehol nem láttam eddig. Sőt, maga a DVD borító sem elérhető normális minőségben:

お誕生日おめでとう奥井雅美！^_^

Ma van Okui Masami születésnapja, méghozzá a 45. Isten éltesse! ^_^ És hogy ünnepelhetné meg egy rajongó jobban, mint egy eredeti CD-vel? A múlt héten találtam meg a DEVOTION CD-jét igencsak jutányos áron, és mivel ez számomra a legjobb albuma, ezért nem is volt kérdés, hogy beruházzak rá. És pont ma kaptam meg. Nagyon örültem neki, főleg azért, mert ez az első kiadás, mely ilyen fehér tokban jelent meg, és úgy voltam vele, hogy ha megveszem ezt a CD-t, akkor csakis így. Igazából az az érzés már nincs meg bennem, mint amikor először vettem japán CD-t, hogy mennyire különleges, mert ilyet nálunk nem lehet kapni, és hogy szinte csak ott terem a jó zene. De hogy sikerült Okui-san legjobb albumát megszerezni eredetiben, az mindenképp csodálatos érzés. Hmm, most számolom, hogy hány Okui Masami albumom van; meg mertem volna esküdni, hogy most szereztem meg a tizediket, de már van 10. Úgyhogy 11. ^^' Írtam már arról, hogy mennyire különleges ez az album, végülis minden énekes, előadó, aki egy kicsit is komolyabban műveli az éneklést, eljön az az idő, hogy kilépjen a kezdetekben sok esetben rászabott szerepből, és elkezdjen olyan dolgokról, érzésekről is énekelni, melyek nagyon mélyen benne vannak a szívében. Okui Masaminál ez 2000-ben, a NEEI albummal jött el, majd egy évre rá, ezzel a DEVOTION albummal teljesedett ki. Egy teljes albumot szánt arra, hogy kiénekelje magából szívének minden fájdalmát. És azért szeretem ennyire, mert őszintén énekel mély érzésekről. Majd érdekes hogy 2002-ben a crossroad albummal egy éles váltás következett be, mintha kijózanodott, feldolgozta volna magában a sok fájdalmat, új életet kezdett, de soha nem volt már olyan, mint a Slayers-ös, Shoujo Kakumei Utenás időszakban. És ez annyiban rá is nyomta a bélyegét a karrierjére, hogy kevesebb albumot adott el. Nagy áldozatot hozott azért, hogy önmagát adhassa, de pont ezért nőtt olyan nagyra a szememben, mert így rendkívül változatos lett a repertoárja. Az első albumaiban is érezhető, hogy szereti, amit csinál, lehet is érezni egyfajta alázatot, mintha elfogadná az, hogy ő még nem ért el olyan sokmindent ezen a pályán, elfogadja a tapasztaltabbak útmutatásait, de eljött az idő, amikor ő a saját útját akarja járni. És itt az eredmény: megcsinálta a legnagyszerűbb albumot, és utána is nagyszerű munkát adott ki a kezéből, és bár soha nem szánt több albumot arra, hogy ennyire kiénekelje az érzéseit, de mindig volt egy-egy dal, melyben kiöntötte a szívét.

Összesen 26 albuma van, beleszámítva a válogatásokat, élő lemezeket, feldolgozásokat, tribute-albumokat, és még ami nem jut így hirtelen eszembe. Nekem ezek vannak meg:

A Gyuu és a V-sit. volt az elsők, melyeket megvettem. Nemrég került elő a kép, melyen lefényképeztem, 2008. december 5-ei a kép. Már több, mint 4 éves az a 2 CD. Egyszerre vettem meg őket, mert nagyon olcsók voltak, 4 dollár volt darabja. Sajnos az az eladó már eltűnt, pedig a segítségével biztosan gyosabban gyűlnének a CD-k. Vannak egy páran, akik japán CD-kre szakosodtak, és közreműködésükkel bárki számára elérhetők, de egyik sem ennyire olcsó. Ráadásul az egyik le is bukott az egyik képével, ugyanis rajta hagyta az ármatricát, így gyorsan kiderült, hogy azért tesz rá hasznot rendesen, és biztosan ingyenes szállítással is megéri neki csinálni. Japánban elég sok néhány éves CD-t árusítanak ki ilyen párszáz yenes áron, ő ezeket vásárolja fel, és eBayen eladja drágábban. Nincs ebben semmi rossz, én is így cselekednék, csak ne hagyjon nyomot. ^^'

Szép lesz, majd meglesz az összes Okui Masami CD, de már ezzel is megvan az a négy album, melyeket maximális pontszámra értékeltem magamban:

Igazából a Do-can-ra mai fejjel egy kicsit túlzónak tartom, hogy maximálisra értékeljem, de akkoriban annak az albumnak hatására kezdtem el még komolyabban érdeklődni Okui Masami zenéje iránt, mert volt benne egyfajta egyszerűség, de nagy vidámság, ezért fogott meg ennyire. Aztán jöttek az újabbnál újabb hatások. Csak nem akarom, hogy vége legyen. T_T Mert a Lantis már nem foglalkoztatja annyira...</>

Hayashibara Megumi őrület

Ma elvittem a laptopot kitakaríttatni, aztán kiderült, hogy kicsit hosszabb munka volt vele, elvileg meg is lett zsírozva. Az biztos, hogy ha nem is szebb, mint újkorában, de a billentyűzet nagyon szép lett. Csak az ára nem volt szép, 6000 forintot kért a munkáért, de úgy voltam vele, hogy 5 éves már ez a gépezet, ha ez a záloga annak, hogy még egyszer ennyit bírjon ki, akkor nem sok érte. A szívbaj meg kerülgethet itthon, mi? Azt hittem, hogy valamit rosszul tettek vissza, ugyanis a Windows a hibajavítót indította el, na mondom magamban, szép kis munkát végeztek... kb. fél óra után feladta, írta, hogy diagnosztizálta a hibát, de nem tudta kijavítani. De én csak azért is újraindítottam, és sikerült. ^^' Bár mindenki így hazudna. XD Hogy nem sikerült, de mégis.

Hosszú szünet után az utóbbi néhány napban megint nagyon rákaptam Hayashibara Megumi dalaira. Közrejátszhatott az is, hogy az Animekarácsonyon, amikor a zenekvízben volt a Hayashibara Megumi kategória, több éve nem hallott dalának is pontosan tudtam, hogy melyik anime zenéje. De hogy miért kaptam rá megint, ennek sztorija is az ominózus tavaly év végi windows reinstallból indult, amikor vele veszett az összes Hayashibara Megumi zeném is. Szerencsére csak mp3-ban, flac-ban a külső merevlemezen vannak. De még így is sok veszett, mert azért sok kislemeze csak mp3-ban volt elérhető. Tényleg már csak volt, ugyanis rákerestem neten, sehol nem találtam meg ugyanazt a letöltést. Még régen, olyan 4-5 éve az egyik Megumi-rajongónak az ÖSSZES kislemeze megvolt (gondolom, megvan még most is), és feltette őket. Azóta eléggé inaktív lett Jpopos oldalakon, de azért írtam neki üzenetet, hogy segítsen, azóta sem válaszolt. Aztán eszembe jutott, hogy talán az egyik kiírt lemezen van egy másolat. És volt. ^_^ Amíg élek, imádni fogom a CD-ket, DVD-ket, innen nem vesznek el reinstall után az adatok. És ahogy láttam a kislemezek neveit, elgondolkodtam azon, hogy ezt is, meg azt is de régen hallgattam. Például a "brave heart" ilyen első Megumi dalok között van nálam, és amikor néhány napja meghallgattam, konkrétan olyan érzésem volt, mintha gyerekkorom óta nem hallottam volna. :D Sok régi emlék (már amennyire réginek lehet mondani a 2006-os, 2007-es évet) jött elő, ebből a szempontból nagyon jó volt újrahallgatni, ugyanakkor kicsit más is, hogy az elmúlt néhány év alatt azért innen-onnan tanulgattam japánul, és másabb úgy hallgatni egy dalt, hogy néhány szót, esetleg mondatot már ki tudok ragadni, hogy tudom, mit jelent. Például: "Kurayami no mukou ni" vagy "Tooku kagayaku hoshi" Szeretem ezt a dalt, szeretem azt a tüzet a refrénben van. Sok más dalát, albumát is elővettem, volt olyan, amit már tényleg évek óta nem hallgattam, és amikor felcsendült olyan dal például az Enfleurage albumról, mint a "Watashi Dake Yume he" vagy a "Daremo Shiranai Mirai wo Dakishimete" vagy a "Yoru wo Buttobase" tényleg olyan érzésem volt, mintha gyerekkoromban hallottam volna utoljára, és visszaidéztem, hogy mennyire szerettem annak idején. Sok-sok emlék. Mondjuk a mai napig eljátszogatok a gondolattal, hogy milyenek lennének ezek a dalok, ha valóban a megjelenésük óta ismerem. Például az Enfleurage 1995. március 3-án jelent meg, nagyjából azokból az időkből hozok be emlékeket. Lehet, hogy ennek hatása az, hogy ennyire réginek gondolom ezeket a dalokat, pedig csak 2008 óta ismerem az énekesnő albumait.

És ha belegondolok, amikor már lassan 4 éve, hogy elindítottam a Last.fm profilomat, sokáig nagyjából egy "szinten" volt nálam Hayashibara Megumi, és Okui Masami, akkor úgy voltam vele, hogy nagyjából egyforma meghallgatási számnál tartom őket, ezzel is szimbolikusan jelezve, hogy bár csak Slayers openinget és endinget énekeltek közösen, de akkor egy életre ilyen világ legjobb duettjének kiáltottam ki, és azóta is álmodom, hogy még egyszer közösen énekeljenek. Ott volt a Slayers Revolution, lett volna rá lehetőség, de sajnos ez elmaradt, bár háttérvokalistaként visszatért Okui Masami. Ezt az "egy szintet" mára azonban egyáltalán nem sikerült megtartani, olyannyira nem, hogy Okui Masami jelenleg 14.002 meghallgatáson áll, míg Hayashibara Megumi pedig 6.470-nél tart. Bizony, ekkora szünet volt. Bár állítom, hogy még így is világelső vagyok, ha lenne egy statisztika arról, hogy ki hallgatta az adott előadót a legtöbben. Okui Masaminál holtbiztos, ahogy az idők során nézegettem mások profilját, ilyen 4-5 ezret láttam, ami kiugróan magas volt nagy rajongóknál, ehhez képest az én 14 ezrem... A Last.fm az adott előadónál nemcsak azt mutatja, hogy összesen hányszor hallgatták őt, hanem, hogy hány ember. Ezzel átlagot lehet vonni. Például Okui Masamit 39.099 ember hallgatta összesen 951.850 alkalommal, míg Hayashibara Megumit 73.173 ember vette elő 2.140.157 alkalommal. Mindkettejüket japán átlaghoz képest viszonylag sokan hallgatják, még Okui Masami is átlagon felülinek számít a majdnem 40 ezer fővel, viszont egy ember átlagosan 24 dalt hallgat tőle, míg Hayashibara Megumi esetében ez az arány 29, és ez alacsonynak mondható. Ebből az szűrhető le, hogy sokan ismerik mindkét előadót, de megálltak ott, hogy Give a reason, Northern lights, Rinbu-revoution, Shuffle, és még, amik ismertebbek. Az albumokat kevesen hallgatják. Hayashibara-san több, mint 70 ezres hallgatottsága már csak annak fényében is átlagon felülinek számít, hogy Japán legnépszerűbb fiúcsapatát, az Arashi-t "csak" 52.667 ember hallgatja, csak annyi, hogy összesen 11.660.435 alkalommal tették ezt. Érdekes párhuzam, hogy az Arashi mennyire népszerű, és sztárolt fiúcsapat, mégis van más japán előadó, akit többen hallgatnak. Valószínűsíthető, hogy ez oda vezethető vissza, hogy sokan ismerik azokat az animéket (főleg a Slayers-t), melyek dalait Hayashibara-san énekelte, de valamiért megállnak az ismertebb szerzeményeknél. Írtam már arról korábban, hogy nálam az van, hogy ha egy előadónak egy dala komolyabban megtetszik, akkor elkezdek nyomozni a többi után is, mert nálam sokat számít, hogy ki énekel. És pont ezért nem értem ezt az alacsony átlagot, mert mind a ketten komoly szakmai eredményt mutathatnak fel, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy nincs rájuk kereslet. Hayashibara-san egyik legelmebetegebb (pozitív értelemben) dalát, a "Kimi wa Mahou wo Shinjiru Kai?"-t is alig ismerik. Az ilyen "hogyan énekeljünk kawaii stílusban kemény rockzene alatt" kérdéskört meríti ki, és akkor ezzel azt gondolom, hogy sokat elárultam arról, hogy miféle dal lehet.

Mondjuk Hayahibara Megumi-nak az sem tesz jót, hogy mostanában igencsak ritkán ad ki új dalt, de ezt már a karrierje elején megmondta, hogy nagyon szereti csinálni, amit csinál, de ha férjhez megy, és gyereke lesz, akkor a család lesz az első helyen. És ehhez tartja is magát. 2004-ben született egy lánya, azóta nagyon megritkultak mind a seiyuu-szerepei, mind a fellépései, és persze az új dalok is. Bár szerencsére nem rest robbantani, amikor valami újdonsággal áll elő, de nagyon nem tesz jót a népszerűségének, hogy ilyen keveset hallani róla. Az, hogy nem éri el a régi 100.000-es eladásokat, az egy dolog, csökkentek a lemezeladások összességében, de az utóbbi idők legsikeresebb kiadványa a Shuuketsu no Sono he kislemez 43.588-as összeladással. Tavaly szeptemberben váratlanul jelentkezett egy új kislemezzel, én is csak onnan értesültem róla, hogy láttam a CD Japannél kilistázva, de se reklám, se promóció. Pedig egész jó dal, mégis kevesebb példányszámban kelt el, mint Okui Masami tavaly megjelent kislemezéből. Ami nagyon nagy szó annak fényében, hogy 1997-ben, amikor mind a ketten karrierjük csúcsán voltak, akkor Megumi Iravati albumából 277.060 példányt adtak el, míg Okui-san Ma-KING albumának számlálója 45.550-nél akadt ki. Tehát azért volt különbség, és azért sokat számít, hogy ki mennyire aktív, mert azért Okui Masami mostanság nagyjából tart egy szintet. Nagyon alacsonyan, de azt tartja. Csak az a baj, hogy Okui-samáról is inkább csak a JAM Project miatt hallani, mert amióta megszünt a saját kiadócége, és átigazolt a Lantis-hoz, nem nagyon foglalkoztatják. Én biztos vagyok abban, hogy ő is többet akar. Hayashibara-san meg láthatóan jól érzi magát, hogy ily módon is sikerült megvalósítani az álmát, hogy nemcsak, hogy seiyuu-énekesnő lett, hanem hogy prioritást élvezhet a családja. És ez Japánban nagy szó!

Super Mario Kalandjai részek

Cseri ma befejezte a munkát, elérhetővé tette a rajzfilmet magyarul. Most néztem meg, és érdekes érzés volt. 2006 januárja óta van meg angolul, de most olyan volt, mintha MOST láttam ELŐSZÖR annyi év után. Ez a régi magyar hang egyszerűen fantasztikusra sikeredett, nagyon eltalálták a karakterek egyéniségének megfelelő hangokat! Fel is jegyeztem, csak nem mindenkinek nevét hallottam ki normálisan, úgyhogy lehet, hogy itt-ott furcsák lesznek a nevek. Lejegyeztem az opening narrációt is, előbb ezt írom le:

Íme a legenda, amely mindannyiunk számára feledhetetlen.
Eddig úgy tudtuk, hogy a Sárkánykirály elhagyta a Gombabirodalmat.
De most! Halálhajója újra támad!
A Sárkánykirály visszatért! És magával hozta velejéig gonosz ivadékait is.
Íme a sárkány kölykei!
De a Super vízvezeték-szerelő tudásukkal a Super Mario Fivérek
Megmentik Kalapos Gomba Hercegnőt,
És barátait a gonosz sárkány karmaitól
Bowser: KAPJÁTOK EL A VÍZVEZETÉK-SZERELŐKET!

A többiek nyilván Bowser vagy az egyik gyermekének a hangja. A listából két embert nem vagyok biztos, hogy jól hallottam ki.

Nem is csak a nosztalgia miatt volt hatalmas élmény visszanézni, hanem mert összehasonlíthatatlanul jobb a régi magyar hang, az újhoz képest, sokkal jobban eltalálták az adott karakter jellemét. Mario harsányabb hangja nem csak a kövérsége miatt illik jobban hozzá, hanem, hogy mindig ő a nagy ötletek kitalálója, megvalósítója, mindig ő lép előre, ha cselekedni kell. Ugyanígy nagyszerű választás volt Luiginak a szerényebb, visszafogottabb hang, hiszen nem csak hogy soványabb, hanem ő az, aki inkább meghúzódik a háttérben, megy a bátyja után. Toad nem is Toad rekedtes hang nélkül. Én azokat a játékokat preferálom jobban, ahol rekedt hangja van, szerencsére az utóbbi időkben ilyen. Szerintem ez a hang illik a kicsit meggondolatlan, de rendkívül aranyos, és szeretetre méltó gombához. Hercegnőnek jó a vékonyabb hang, akit még nagyon kiemelnék, az Bowser rendkívül erős hangja. Nagyszerűen sikerült kihangsúlyozni a gonoszságát vele, élethűbbek lettek a tettei. A hat rész során Bowser három gyereke kapott igen vicces magyar nevet: Csufilány (Kootie Pie Koopa), Rosszcsont (Cheatsy Koopa) és Locsifecs (Big Mouth Koopa). Na, már csak az eredeti videokazettát kell elkönyörögnöm, én vitrinben fogom őrizni, annak egy haja szála nem görbülhet!

Addig is Cseri engedélyével megosztom mindenkivel a régi szinkronos Mario rajzfilmet:

Letöltés itt / Download here

Az alábbi részeket tartalmazza ebben a sorrendben:

1. Reptiles in the Rose Garden
2. Sneaky, Cheating, Lying Ninja Koopas
3. Toddler Terrors of Time Travel
4. The Beauty of Kootie
5. Reign Storm
6. Never Koop a Koopa

Nem lett részenként külön vágva, és csak mp4-es formátumban tudta feltenni. A hang eredetileg nagyon rossz minőségű volt, ennyire sikerült feljavítani. DVD minőségűt nyilván az életben nem fogunk tudni kreálni belőle, azt csak akkor lehetne, ha valahol meglenne az eredeti hanganyag, de van egy olyan félelmem, hogy a Vico Video kiadó jogutód nélküli megszűnésével egyetemben a hangnak is nyoma veszett. Lehet, hogy a videokazetta képének minőségéből sokan arra következtetnétek, hogy ez egy gagyi munka, de higgyétek el, hogy nagyon értékes a belbecs!

És akkor beszélnék egy kicsit a Nintendós társaság gyökereiről is, ugyanis ennek a rajzfilmnek köszönhető, hogy magjában kialakult ez a társaság. Az egész 2006 februárjában kezdődött, amikor az 576 fórumon... mondhatni nagyobb népszerűségre tettem szert azáltal, hogy mennyi mindent tudok a Mario játékokról. Ne szerénykedjek, csodáltak egy páran akkoriban. És valahogy szóba került a Super Mario Bros. 3 játék kapcsán a rajzfilm is, és Krisi jelentkezett, hogy neki megvan. Felvettük egymást MSN-re, ez volt 2006. március 8-án (már 7 éve O_O). A videokazettát azóta is keresi, melyen ez a rajzfilm volt :D de innen gyökerezik az a társaság, mely annak idején a BigN-ből indult, majd sok csetlés-botlás után a 3DS Hungary-vel elnyerte mai "formáját". Jó, most nyilván ez a rajzfilm úgy nem szent, ha nem ez, akkor valami más biztos összehozta volna ezeket a baráti kapcsolatokat.

És akkor tegyünk említést az új magyar szinkronról is. Nem lett úgy rossz, de összességében csökkenti a rajzfilm élvezeti értékét, hogy szinte senkinél nem találták el a jellemének megfelelő hangot. Kerekes József neve sokaknak, mint Garfield magyar hangja lehet ismerős. Most Marióként hallhatjuk. Ha őszinte akarok lenni, én nem tartom annyira jó szinkronszínésznek őt, mert bár mint Garfield nagyon jó, de pont azért, mert véleményem szerint neki nincs olyan hangja, aki egy domináns karakternek kölcsönözhetné a hangját, Mario meg pont hogy dinamikus karakter. Luigi hangja sem ismeretlen, Fekete Zoltán, aki a Scooby Doo-ból volt Bozont hangja. Olyan téren jól eltalálták, hogy neki is visszafogottabb hangja van, és bár nem vagyok nagy Scooby Doo rajongó, de a néhány rész alatt, amit láttam, annyira egybeforrt a hang vele, hogy szinte teljesen azt gondoltam, hogy Luigi is Bozont lenne. Tényleg nehéz elvonatkoztatni tőle. Toad magyar hangjaként Molnár Ilona egészen jó választás, és kifejezetten tetszik, amit csinál. Addig, amíg nem Kagome-ként, vagy Kaname Chidori-ként ordibál, addig nagy baj nincs. Még talán Bowser tetszik nagyon, bár azt a nagyon erőteljes hangot nem tudta Faragó András visszahozni. Ő volt az, aki a Gálvölgyi Show-ban felváltotta Gesztesi Károlyt a "Gyúrunk vazze?" jelenetekben. Igen, az a nagydarab ember. Nagyjából ennyi. Nézhető, de kicsit összecsapott munkának tűnik. Ezzel szemben a régi szinkronnal rengeteget dolgozhattak, valami nagyszerű munkát adtak ki a kezükből a készítők, és a szinkronszínészek!

Új általam készített wikipedia szócikk

A videokazetta "felbukkanásának" (ez de szép szó ide) örömére megírtam a Mario 3 rajzfilmsorozatról a wikipedia szócikket: Super Mario Kalandjai. Meg kell adni a neki járó ismertséget. Meg szétnéztem néhány Nintendós szócikk között, azt hiszem, fel kéne karolni néhány Nintendós ismerőst, hogy kicsit módosítsuk, frissítsük, mert bár a Super Mario 64, és a Donkey Kong szócikk menő lett, de a Super Mario Bros. és a Yoshi szócikke finoman szólva is módosításra szorul. A Super Mario 64-es szócikknél kifejezetten zavarba estem, hogy egy pár szó erejéig engem idéztek a Mariós oldalról. ^^' Még a JAM Project szócikknél megfordult a fejemben, hogy a Nintendósokat is hasonlóképpen kellene fejleszteni, de ez rengeteg sok idő, úgyhogy ehhez embereket kéne toboroznom.

Megint vinni kéne a laptopomat takaríttatni, mert ma megint kikapcsolta magát. Ilyet nálam olyan félévenként szokott csinálni, amikor már érezhetően túlmelegszik. Az volt az érdekessége, hogy most éneklés közben állt le a gépem. Már a Karafun is akadozott, ennek már intőjelnek kellett volna lennie, hogy itt baj lesz, de egyszer csak megáll. Mondom magamban, azért annyira rosszul csak nem éneklek már, hogy a gépem is úgy dönt, hogy inkább kikapcsolja magát, csak hallgassak már el végre. O_O

Lassú, apró fejlesztgetések

Reklámpost. Lassan, és csendben fejlesztgetem a Mariós oldalamat. Írogatom a Super Mario World rajzfilm részeinek ismertetőit, írtam a hamarosan megjelenő 3DS játékokról, új képek, DVD, VHS scannek. Valamint ma reggel írtam ki új szavazást. Mindig nyitva van nálam az oldal, amikor kedvem van, frissítem, de nem ígérek rendszeres újdonságot. De azért, nézzétek meg: http://www.smb.gportal.hu

Füstbe ment terv

Tegnap próbára tettem magam, vettem ragasztót, és próbáltam Mario papercraft-ot csinálni. Még nem is lett volna csúnya, sőt! Ahhoz képest, amilyen kézügyességem volt gyerekkoromban, ki kéne állítani az az eddigi munkámat. Super Mariót kezdtem el csinálni, először a cipőjét kezdtem el kivágni, de már itt éreztem, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Csak a cipő kivágása tartott kb. 2 órán át, és aztán elkezdtem összeragasztani, ami az elején elég jól ment, de a bonyolultabb elemek összeragasztása már komoly gondot okozott. Egyébként is sokat kivett a lelkesedésemből, hogy ilyen lassan ment a kivágás, ez így nem járja. Kéne egy ügyeletes vágóember, mert ez nagyon sok időt elvesz.

Elkezdtem nézni a link alatt található a YouTube videót, azt hittem, hogy az komplett instrukciót nyújt, de nem, csak azt mutatja meg, hogy egyes elemek összeillesztése után, hogy néz ki az éppen kész munka. Viszont egy érdekes (számomra) újdonsággal találkoztam, a pdo formátummal. Először nem tudtam, hogy mi az, azt hittem, hogy amolyan "párja" a pdf-nek, aki azt használja, azt töltse le, azon is a kivágó minták lesznek, ezért nem is foglalkoztam vele. Csak néztem, hogy akkor ezt most hogy ragasszam össze? Csak megnéztem a pdo fájlt, hátha segít, és meglepett, hogy mi ez valójában. 2D-s képet 3D-ben 360°-ban forgathatjuk el. Bal oldalon van Mario készen, jobb oldalon azok a papírok, melyen a kivágható minták vannak. És döbbenten láttam, hogy ha bal oldalon rákattintunk Mario cipőjének aljára, akkor jobb oldalon megmutatja, hogy azt melyik mintából kell cinálni. Hát ez nagyszerű, így el tudtam kezdeni dolgozni. De még így is lassan ment, mert az egyik elemet körös-körül kell összeragasztani az alatta levő elem segédfülével, és ott már nekem nem ment. Egyébként is iszonyú nagy türelemjáték kitalálni, hogy kell összeragasztani, hogy pontosan odamenjen, ha valahol nem jó, gyorsan megigazítani.

Pedig jó lenne valamit kitalálni, mert egyszerűen nem hiszem el azt, hogy amíg nincs munkája az embernek, akkor ne is álmodjon pénzkeresésről.

Super Mario Kalandjai videokazetta

Hát, halljátok, nagyon jó volt, hogy nem mentem 3DS Hungary találkozóra. Ha meglátom azt, amit végül bagszi nyert, biztosan elsírtam volna magam. OTT VOLT A SUPER MARIO VHS, AMIT MÁR ÉVEK ÓTA KERESEK!!! Lernenboy csak úgy bevitte nyereménynek. Az a "bazdmeg" érzés, amit akkor éreztem, amikor bagszi csak úgy tök lazán közli velem, hát ne tudjátok meg... -_- Nézem a vaterát, reménytelenül keresem a Google-ben, titkon emiatt is lesem a bolhapiacot, de semmi... Komolyan mondom, azt hittem, hogy SOHA AZ ÉLETEMBEN nem fogok vele találkozni, mert itt is bezárt az a videotéka, ahol kölcsönözhető volt, és erre csak így tök spontán. Egy Nintendo rajongó srácnak nem kell, ezért beadja tombolába.... Én nem is értem, hogy miért vagyok kiakadva, tényleg... XD

Most Cserinél van a videokazetta, be fogja digitalizálni, amint meglesz, itt is közzé teszem, mert ezt mindenkinek látnia kell! Jobb ennek a szinkronja, mint az újnak. Mariónak, Toad-nak is jobban illik a hangja az egyéniségéhez, és Bowser harsány hangja... Nem rossz az új sem, de meg nem közelíti a régit. Viszont most sem jövök üres kézzel, Cseri kérésemre bescannelte a borítót. Egyből kitalálta azon kérésemet, hogy a lehető legnagyobb méretbe scannelje be, de amekkorában megkaptam... VALAHA legnagyobb felbontású kép, amit láttam: 13747×9919 pixel, és 94,4 MByte. Pedig jpg formátum. A Paint effektíve feladta, a Windows képnézegetője befagyott tőle, az Irfanview több perces fagyás után nagy nehezen behozta. Akkor "kicsinyítettem" le 3000×2165 pixel méretűre, így lett 1,14 MByte. :D Ebben kapjátok meg:

Az írás kicsit bugyuta, és a rajzfilmben is van egy nagyon csúnya félrefordítás, azt soha nem felejtek el. A "Super Leaf"-et Szuper léknek mondták. Ez a "Never Koop a Koopa" részben van, amikor megmenekülnek Bowser csapdájából, és elvileg nem tudnak máshogy kijutni a kastélyból, csak ha repülnek. Majd Mario felugrik a plafonig, és tényleg léket tör, ahogy a játékban mi is törjük a téglákat. Igazából most, hogy így belegondolok, talán pont a szuper lék a logikusabb. :D Aztán persze Szuper levéllel repülnek, úgyhogy eléggé kacifántos a történet.

Ez a hét nekem nagyon kész, az elmúlt napok jó történései után, én nem is hittem volna, hogy még egy ilyen kincset visszakapok az életemben. Most valahogy egyáltalán nem tud érdekelni, hogy nem jutottam tovább az énekversenyben (mindazonáltal jogos, mert nem voltam topon, amikor felénekeltem a dalt). De most annyira pozitív impulzus ér, hogy most ez egyáltalán nem tör le. Még egy-két ilyen, és nem a világ, hanem az univerzum legboldogabb embere leszek!

CD-s rádiómagnó

Márciustól pénteken is van bolhapiac a békéscsabai Tesco parkolójában. Ez eszembe se jutott, csak akkor esett le, amikor láttam, hogy vannak árusok kint. Mintha többen is lettek volna, mint általában, de már az első árusnál láttam, hogy vannak műszaki cikkek, és ha nem is volt nála mini-hifi, de találtam több CD-s rádiómagnót, és volt egy márkásabb is, ami komolyabban érdekelt. Olyan 5.000 forintra saccoltam az árát, de nagyot néztem, amikor mondta az eladó, hogy 2.500 forint. Ekkor megkértem, hogy tegye félre, mert veszek ki pénzt érte. Szerintem azt hitte, hogy le akarom rázni, mert ő maga ajánlotta fel, hogy 2.000 forint, és ez az utolsó ár. O_O Túl van tárgyalva. Elmentem a pénzért, kifizettem, és kérésemre félretette addig, amíg, bevásárlunk a Tescóban. Visszamentünk érte, hazahoztuk, és szerencsére, ezzel majdnem minden rendben van. Anyám gyanakodott, mert ennyiért nem hitte, hogy mindene jó, de azt mondta, akkor sem visszük vissza, ha csak a rádiója jó, mert akkor is megéri neki a 2.000 forintért. Azzal minden rendben van, kipróbáltuk a CD-t is. Az elején érdekes volt, ilyen népmesei elem, hogy hol szólt, hol nem szólt, de egyre hosszabb ideig szólt, majd teljesen jó lett. Gondoltam, hogy csak a hideg, párás levegő kicsit betett neki. A kazettája viszont nem jó. Nem forgatja a kazettát, akkor sem, amikor gyorsan tekerném, csak egy halk, furcsa hangot ad ki magából, mintha valamibe beakadna. Hétfőn elmegyek egy szervizbe, megkérdezem, hogy mennyiért javítaná meg, és ha olcsón meg tudja csinálni (ha meg lehet egyáltalán), akkor otthagyom neki. Szeretném, ha működne, én örömmel használok kazettát a mai napig. Örülök neki, hogy így sikerült ezt megtalálni.

A készülék sorozatszáma meglepően ismerős volt: PHILIPS AZ1202, mintha ezt láttam volna egy kazetta borítóján. Meglett: A Baby Sisters: Hoppá!!! albummal együtt volt egy nyereményjáték, ahol PONTOSAN ezt a készüléket lehetett megnyerni. Besírtam ezen. XD Ilyen CD-s rádiómagnót is szerettem volna, ezt a saját lakásomban a konyhában használnám. Ezért szeretem nagyon a '90-es évek műszaki cikkjeit, mert a márkás magnók kiválóan szólNak, és a dizájnban is első osztályúak. És mivel 1998-ból ismertem meg ezt a készüléket, ezért avattam fel Okui Masami: Do-can CD-jével, hogy egy még autentikusabb legyen az élmény. :D

Úgyhogy nagy a boldogság errefelé. Nem hittem volna, hogy valaha ismét ennyire élvezni fogom a német nyelv tanulását. Azt is nagy örömmel csinálom, mert visszaszereztem az énemnek egy számomra nagyon kedves részét, és ezzel a magnóval még egy vágyam teljesült. Természetesen, nincs megállás, tovább előre, még nagyon sok tennivaló van!

Ha egy üzlet beindul

Nos, több szempontból is kellemes tapasztalatról is szeretnék beszámolni: Veszik a vaterán az általam kirakott CD-ket. Így gyűlik a pénz, bár nem titok, hogy ebből a pénzből vettem meg hétfőn a START! német nyelvkönyvet, amiből élvezet tanulni. Újra imádom a német nyelvet, és azon vagyok, hogy akár felsőfokú nyelvtudásom legyen! De igyekszek a lehető legkevesebbet költeni, egyszer-egyszer kajára legfeljebb, meg amikor volt a Media Markt-os leárazás, akkor vettem 2 DVD-t, egyébként én is teszek félre, gyűlik is a pénz, szerintem hamarosan vissza lehet térni Pestre. A másik oldala: Sokan érdeklődnek a CD-k iránt, és ez számomra azt jelzi, hogy digitális letöltés ide, vagy oda, az emberek igenis vennék a CD-ket, ha megfizethető áron lennének. Ezzel én is így vagyok egyébként. Pár napja írtam a Dal kapcsán Rúzsa Magdiról, hogy mennyire szimpatikus, meghallgattam néhány albumát, és én megvenném azokat is eredetiben, de 3-4000 forint tényleg sok értük. A dalai a mai magyar pop zenéhez képest kétségkívül átlagon felüliek, (bár nem nehéz megütni, ezt a szintet) érzem bennük az erőt, mégis hiányzik valami, ami miatt nem érzem azt a katarzist,  ami benne van például a JAM Project: Wings of the legend, vagy Endoh Masaaki: Kankyou Choujin Ecogainder dalokban. Ezért sokallom érte a 3000 forintot, egyébként nagyon becsülöm, hogy ennyire tartja azt a színvonalat, ami mellé letette a voksát, amikor elkezdte a Megasztárban.

Mizuki Nanának van még olyan kisugárzása, és mosolya, ami önkénytelenül is mosolyt csal az arcomra, és pozitív érzésekkel tölt el. Meg amit egy-egy interjújában láttam, amilyen megnyilvánulásai vannak, nincs még egy ilyen nő a világon.

Több Nintendós ismerősöm is próbálkozik Nintendós Papercraft-tal, és szöget ütött a fejemben, hogy miért is ne próbálkozhatnék meg vele? Az utóbbi időkben fejlődött a kézügyességem a csomagolásnak köszönhetően, és utánanéztem tegnap este, hogy lehet ilyet csinálni. Biztosan nem fog sikerülni elsőre, de ha csak ezen múlna a pesti létem, amíg nem találok munkát (akár azon túl is), akkor megtanulnék ilyet csinálni. Szerintem el lehetne adni őket, mert kint van egy a vaterán, sokan nézik, de nyilván, ha eljutnék odáig, hogy eladható legyen, akkor jóval olcsóbban tenném ezt. Én maximum 3000 forintért adnám, és olyan 1.500 forintos kikiáltási árral kezdeném.