Kemény feltételek a Mario Kart: Super Circuit-ban

Azért vettem most elő ezt a játékot, mert eszembe jutott, hogy amikor megvolt 2005-ben, akkor elértem egy jónak mondható szintet benne, de nemrég szembesülnöm kellett azzal, hogy ebből sokat vesztettem. Így most elővettem, hogy egy kicsit erősítsek benne. Nehéz, nagyon nehéz. Már-már vetekszik a Super Mario Kart szintjével.

Ez volt az első olyan Mario Kart, ahol rangrendszer volt. Nekem mindig csak 2 csillag volt a maximum, pedig a leírásból tudtam, hogy 3 csillag a legjobb, de az valahogy sosem sikerült, és soha nem értettem, hogy miért nem. Hát most megtudtam, hogy milyen kemény feltételekhez kötik a rangokat:

3 csillagos minősítést kapunk, ha:

• 36 pontunk van
• Mindegyik pályán jobbat megyünk, mint a Time Trial gépidők legjobbjával
• Összegyűjtünk 130 érmét (150-et az extra kupákban)

2 csillagos minősítést kapunk, ha:

• 36 pontunk van
• Összegyűjtünk 130 érmét

1 csillagos minősítést kapunk, ha:

• 36 pontunk van
• Összegyűjtünk 100 érmét

De A kategóriát is csak úgy kaphatunk, ha 36 pontunk van. A Time Trial esetében pedig előre meg vannak határozva gépidők, mindegyik pályán. Ez olyan, mint a Mario Kart Wii-ben a Nintendós személyzet egyik tagja lefut egy időt, és ezzel versenyezhetünk, csupán a Game Boy Advance verzióban csak az idő van beprogramozva. Valamelyiket nagyon könnyű legyőzni, valamelyikkel sokat kell szenvedni, de érdemes gyakorolni.

Saját Wii Sports Resort

Végre nekem is megadatott, hogy legyen Wii Sports Resortom. Nagyon szeretem, jól megcsinálták a sportjátékokat benne. Elsősorban nyári játékok vannak benne, a hangulat meg kellemes, tengerparti feeling. A Nintendo casual játékai tényleg a hangulatukkal tudnak magukba szippantani, és nem nagyon lehet abbahagyni, mert valami arra inspirál, hogy jobb, és jobb eredményt hozzak ki magamból.

Igazából haragudtam érte a 2008-as E3-on, mert a Nintendo túl nagy feneket kerített neki (akárcsak a Wii Music-nak), és csak azt láttam, hogy a csaj, aki egyébként baromi jól beszélt, és nagyon hiányolom, valamint Reggie ugrálnak a Wiimote-tal a kezükben. Hát nem kosárlabdáznak? Jó buli ez, de most, 2012-ben is az a véleményem, hogy nem erre kell helyezni a hangsúlyt egy E3-on, az idei is sokaknak ezért volt csalódás, mert csak érintőlegesen beszéltek azokról a játékokról, melyeket tényleg várnak a rajongók.

Pedig önmagában nagyon jó. Tessék összeszedni egy kis csapatot, és játszani együtt a jobbnál jobb sportjátékokat! Kéne egy második Wii Motion Plus.

Egyéni vélemény az Okui Masami: Love Axel albumról

Egy hét után talán józanabb véleményt tudok mondani az albumról, bár még most is azt gondolom, hogy hatalmas munkát végzett Makkun. Azt gondolom, hogy kompromisszumos megoldás született. Tehát benne van az a tipikus Okui Masami-feeling, de hallatszik, hogy a Lantis-nak is volt némi beleszólása a dalokba. De azért az énekesnő egyénisége dominált. Na hiszen, aki már 15 albumot maga mögött tud, annak csak engednek némi szabad teret.

1. GRATIA - Egy rövid intro, először az M2000 -Prologue- jutott eszembe egy kis JAM Project ötvözettel. Ugyanis az énekstílus nagyon a csapat közös énekére emlékeztet. És a latin szöveg... Szűz Máriának mond köszönetet a zenéért. 9/10
2. Good-bye crisis - Én arra számítottam, hogy csak új dalok lesznek az albumon, de itt egy régebbi animés dal, vagyis visual novel, ugyanis ez a PC-re megjelent Hello Goodbye hentai játék opening dala. Keményebb hangzású, a JAM Project jutott eszembe róla először, de azért mégis más. Nem rossz, de vannak jobbak is. 7/10
3. Dive To Future - Ez az a tipikus visual novel-re írt vidám dal, aminek lényegében semmi komoly mondanivalója nincs, de kellemes hallgatni. Ez a PSP-re megjelent Princess Frontier Portable 18+ játék opening dala. A szöveg is csak a szokásos, gyerünk, hajrá, biztosan sikerülni fog! Szívesen hallgatom az ilyet. 9/10
4. Natsuiro Love Song - Ha úgy vesszük, az első új dal. Van is kompromisszum-érzésem, amikor először hallottam, meg kellett hallgassam egy néhányszor, hogy megkedveljem. Átlagos dal, de hozzáad az album hangulatához. 7/10
5. Sora ~Ikite Ireba~ - Most legyünk egy kicsit komolytalanok, egy kicsit lazák, engedjük el magunkat, és csak úgy énekeljünk önfeledten. Nagyjából ebben a szellemben íródhatott ez a dal. Pörgős, ritmusos, tipikus jókedvű tábortűz mellett éneklős. 9/10
6. LIAR GIRL - Ezt tudtam a legnehezebben befogadni. Az elején olyan semmilyennek hatott. Olyan, hogy van, de nem mond semmit. Most már azért más, de továbbra is az album mélypontja. 5/10
7. Sigh of Angel - Első hallásra hasonlít a LIAR GIRL-re, de a csendes, visszafogott zenével, és énekkel hamar kitűnik mellőle. Sokkal jobb. A második refrén utáni instrumental nagyon odavág. 8/10
8. Dear - Az első igazi nagy durranás! Ballada, de határozottan a jobbik fajtából. Lassú, érzelgős, mint aki rájön, hogy a szeretett társa mennyit ér számára. A férfiszívek kapuját is megnyitja. 10/10
9. Dogma - Első hallásra beleszerettem: Tüzes, szenvedélyes, vérpezsdítő. Az ének alatt hallható instrumental talán kicsit "üres", de szerintem szándékosan ilyen, hogy várd, hogy kirobbanjon. És a refrénre nem marad el a hatás! 10/10
10. BI-YA-KU - Ez is olyan dal, amit elég csak az első pár másodpercébe belehallgatni, azonnal megmondod róla, hogy ez MACARONI*-Okui Masami szerzőpáros műve. És igen! Annyira egyedi, semmivel össze nem téveszthető stílusuk. Egyébként a dal címe érdekes, angolul Aphrodisiac, ami magyarul annyit tesz ki, hogy nemi izgatószer. Most ez a dal nem vált ki belőlük hasonló reakciót, sőt meg kellett hallgatni egy néhányszor, hogy megszeressem, de most nagyon ott van! 8/10
11. Renka Tairan - Ez is egy korábbi anime dal: Shin Koihime Musou ~Otome Tairan~ opening dal, ezt akkoriban sokáig nem tudtam hova tenni. Más kiadó, mások írták a dalt, és önmagában nagyon jó, de nem tudom Okui-san mellé társítani, annak ellenére, hogy jól hangzik tőle. A hallgató dönti el, hogy minek látja a félig megtöltött poharat. 8/10
12. Migimawari Shinkakei - Nehéz lenne olyan japán előadót mondani, aki nem énekelt gyerekkórussal, Okui Masami is csak idáig volt kivétel. Hatalmas ötlet, van is benne egyfajta gyerekesség, pont ettől szerethető. A gyerekek is nagyon odateszik a magukét. 9/10
13. Real Starter - Az album zárótételével promotálták a korongot, jól megtalálták ezt a dalt. Megvan a régi hangulat, nem véletlen választották ezzel akarták érzékeltetni, hogy új kiadó ide vagy oda, Okui-san a régi. És nem vittek be az erdőbe. Kellemes dal. 9/10

Igazából, amikor először hallgattam a dalt, az első felénél volt is egy olyan érzésem, hogy jó lesz ez, de valahogy nem akar beindulni. Mint egy motor, ami nem képes 50 km/h-nál gyorsabban menni. Valószínűleg a 8. daltól kezdve már Makkun is így gondolta, egyszer csak leszállt a motorról, belerúgott egyet, és onnastól Ferrarikat is beelőz. És érdekes, hogy a második, harmadik végighallgatás után már az első dalok is nagyon nyomulnak.

Maga az album sokkal magasabb pontot fog kapni, mint ahogy a dalok pontjainak átlaga indokolná. Ennek egy oka van: Bizonyos dalok önmagukban "nem érnek sokat", de mégis sokat hozzátesznek az albumhoz, kiteljesítik azt. Még anno, 2009-ben a Self Satisfaction kapcsán jöttem arra rá, hogy szinte minden egyes Okui Masami album egy történetet mesél el. És ha odafigyelsz a dalokra, akkor nagyon kellemes atmoszférát teremt egy-egy album, a Love Axel-lel sincs ez másképp. Aki befogadja az énekesnő dalait, az hatalmas kinccsel gazdagszik.

38/40

Aki másnak vermet ás...

Ki hinné, hogy egy cég, aki átvert (szerintem nem is túlzás erre a történetre), a többszörösét adja vissza? Márpedig az én esetemben ez történt:

Ahogy írtam korábban, ahhoz, hogy azért mégis csak tudjak netezni, beszereztem egy mobilinternetet. A T-Mobile-hoz mentem, mivel az USB stick-jük megvolt, így már csak magát a feltöltőkártyát kellett megvenni (isten mentsen az előfizetéses mobilinternettől!). És volt egy olyan kedvezményük, hogy 2.000 forint értékű feltöltés, plusz 1 GByte adatforgalom, amit 1 hét alatt le kell forgalmazni. A gond az volt, hogy már csak otthon vettem észre, hogy a SIM-kártya tokján 1.990 forint van írva, és csak később szembesültem vele, hogy ez pontosan mit is jelent. Az 1 héten belüli 1 GByte leforgalmazásával nem volt probléma, utána aktiválta magát az egyenleg. Most azt tudni kell, hogy a mobilinternet sávosan működik, ami azt jelenti, hogy sávokra vannak osztva az adatforgalmak, és ahhoz, hogy átlépjen a következő adatforgalmi részbe, pontosan rajta kell lenni az összegnek. Jelen esetben 250 MByte-ig 1.000 forint, így 1 GByte-ig 2.000 forint. A csapda itt van, ugyanis mivel 1.990 forint egyenleg volt rajta, ezért 250 MByte-nál megállt az internet. Ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy mi történt, elmentem az egyik T-Mobile-ba megkérdezni, hogy mégis mi ez. Na, ott tájékoztattak arról, hogy mivel 990 forint van már csak rajta, ezért nem tud a következő sáv aktiválódni, mert ahhoz 1.000 forint kell. Nagyon dühös lettem, meg is mondtam a csajnak, hogy ez nem volt korrekt, akitől csak egy cinkos hangvételű "ez van" telt. Ha úgy vesszük, 990 forint csak úgy lebeg a kártyán, amit, soha nem fogok tudni felhasználni. És azért tudnék mit venni 990 forintból. -_- Gondolkodtam azon, hogy elmegyek a fogyasztóvédelemhez, de végül hagytam az egészet, úgy gondoltam, hogy elég "bosszú" lesz az, ha soha többet nem használom a szolgáltatásukat.

Néhány nap múlva kezembe került a prospektus itthon, tanulmányoztam, és láttam egy olyat, hogy ha 3.000 forinttal feltöltjük a SIM-kártyát, akkor 6.000 forint értékű feltöltést kapunk. 3.000 forint = 2 GByte, 6.000 forint = 6 GByte, úgy voltam vele, hogy ha háromszor annyit használhatom 3.000 forintért a netet, akkor mégiscsak használom. A dolog pikantériája ott van, hogy tegnap érkezett az SMS az internet kapcsán, hogy legforgalmaztam a 6 GByte-ot, a 8 GByte-hoz szükséges összeget aktiválta. Ekkor nézek magam elé, az hogy lehet, amikor elvileg 3.000 forinttal töltöttem fel. Na ekkor esett le, hogy valószínűleg az a 990 forint is megduplázta magát, ugyanis a 8 GByte-hoz, 1.500 forint kell, és én most ezt használom. :D Poén, hogy elvettek 750 MByte-ot (vagyishát 774-et), de visszakaptam 2 GByte-ot. Jó üzlet volt, tessék csak nyugodtan átverni az ügyfeleket, még a végén ők járnak jól!

Bővülő Disney gyűjtemény

Tegnap éjszaka hazajöttem, egy napra, lassan megyek vissza Pestre. Nem sok mindenre volt idő, így a nyáron még egyszer szeretnék még egyszer visszajönni.

Csak két Disney videokazettát tudtam megnézni a 10-ből: Hófehérke és a hét törpe, és a 101 Kiskutya. A Hófehérke és a hét törpét nagyon régen nem láttam, és kíváncsi voltam, hogy mennyire van felújítva. Biztos átesett egy kis ráncfelvarráson, de látszik rajta, hogy 1937-es film, nagyon hangulatos. Se a képen, se a hangon nem eszközöltek akkora változást, inkább csak annyira újították fel, hogy nézhető legyen videokazettán. Tetszett, viszont ami meglepett, és egyáltalán nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna, az a film után levő extra videó, ahol maga Walt Disney beszél az akkori munkálatokról, és korabeli képekkel, videókkal illusztrálták, hangulatos volt. Most néztem utána, hogy 1962-ben szinkronizálták magyarra, és 1992-ben ment moziban is. Emlékeim szerint nem láttam akkor, csak videón.

A két 101 kiskutya közül a rajzfilmet néztem meg. Annyira hatásos nem volt számomra, elnézegettem, aranyos volt, de semmi különös. Én a filmet jobban szeretem.

A többit majd, ha legközelebb hazajövök. És akkor most ezek a videokazettáim vannak:

New Project

Lassan 2 hete, hogy csinálom, de eddig azért nem akartam megmutatni, mert nem voltam abban biztos, hogy ezt most csak a pllanatnyi lelkesedés hozta ki belőlem, vagy akár komolyabban is csinálnám? Nos, miután most is frissítem, csak az utóbbi állítás lehet az igaz. :)

Nintendogs + Cats

Az első gondolatok az új Okui Masami albumról

Áh, kész! Nekem végem van! Én már annyit dicsértem Okui Masamit, hogy milyen jó dalokat, és albumokat csinál, hogy csak önmagamat ismételném, de az új album háromszori végighallgatása után felmerült bennem a kérdés, hogy honnan szerzi ezt az elementáris erőt még ennyi év után is, hogy képes újat mutatni? Ilyen sokoldalú énekesnővel még nem találkoztam! Olyan kellemes atmoszférát teremt az új dalaival, önkénytelenül is mosolyra késztet, pozitív érzésekkel áraszt el, és elhiszed, hogy olyan dolgokra is képes vagy, amiről eddig álmodni sem mertél.

És nagyon örülök annak, hogy annak ellenére, hogy átment a Lantis-hoz, és a dalok is döntő többsége a kiadó berkein belül készültek, mégis nagyon bennük van az a tipikus Okui Masami életérzés, ami miatt sokan szeretik őt. És egy kicsit javítanak az eladási adatain is. Ha meglesz az 5.000-es összeladás, én azt mondom, hogy teljesítette a küldetését, innestől egyenes út vezet felfelé.

Fel is tettem a Nintendo 3DS-em SD kártyájára az új albumot, hogy tudjam hallgatni az utcán is. A kedvenc dalom a Dogma lett, egy újabb forró hangulatú szenvedélyes dal a Red, és a Jounetsu no Counter dalok után, de mindennél jobb! Eddig is tudtam, hogy kell nekem ez az album, de most... Meglesz ez nekem, úgy éltessen az isten! Persze, lehet mondani, hogy na majd, ha "kijózanodok", akkor majd normálisabb véleményt fogok írni. Háát... A DEVOTION és a God Speed albumokat most is legalább annyira imádom, mint amikor először megismerkedtem vele, és erősen kétlen, hogy a Love Axel esetében ez másképp lenne, miután már most tudom, hogy néhány dal legenda lesz az új korongon. Különben is, kijózanodni... Most mondjátok, hogy kell ennél jobb drog, mint egy Okui Masami album, ami nemcsak hogy ugyanazt a hatást váltja ki (nem, nincs tapasztalatom abban, mire képes a drog), de hosszútávon kitart! Azt hiszem, az elkövetkezendő napokban nem nagyon fogok mást hallgatni. ^^'

Love Axel dalok

Végre megszerezhető az album! ^_^ Azt már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy nem fogok csalódni benne, de így másodjára hallgatva már tudom. Jó, most csak a kezdeti lelkesedés, és boldogság beszél belőlem, de egyszerűen 1000%-os az új Okui Masami album! ^^ Mindjárt felteszem ide is.

A Mario Tennis Open negatív oldala

Szórakoztató és hangulatos a Mario Tennis Open, de van egy nagy hibája, ami nagyban visszavesz a játékélményből. Ez pedig az igazságtalan power-up. Akárcsak a Mario Kart-ban itt is vannak különböző tárgyak, melyek felvihetik a dolgunkat. A lényege az, hogy az egyik térfélen valahol véletlenszerűen megjelenik egy-egy tárgy, ahova ráállva, ha X gombbal ütjük vissza a labdát, akkor nagyobb erővel üthetjük vissza, vagy jól megcsavarodik a labda, melyeknek köszönhetően jóval nehezebb lesz ellenfelünknek visszaütni a labdát.

A Tournament viszonylag könnyű, ha megnyerjük a Champions Cup-ot, akkor újabb négy bajnokság lesz elérhető, ahol a gépi karakterek Star Characterré válnak. Nehezebb is lett a játék, de inkább az a baj, hogy sokkal igazságtalanabb. Ugyanis feltűnően sokszor jelennek meg power up-ok az egyik térfélen, és az nem az enyém. A gép folyamatosan használja, és ha vissza is tudok ütni egy-egy power shot-ot, akkor a következő biztos nem fog menni, ugyanis játékosunknak kell egy pár tizedmásodperc mire magához tér, a gépi játékos pedig a másik irányba üti vissza, és ha az is power up ütés volt (márpedig erre jó esély van), akkor lehetetlenség visszaütni. Az eset pikantériája, hogy ha a gép nyerésre áll, akkor a mi térfelünkön dominálnak a tárgyak, és akkor ki lehet egyenlíteni, de következőleg visszaáll minden a régire. Amikor ezt felfedeztem, akkor már nem is érdekelt az egész, mert már azt éreztem, hogy nem én játszik, hanem a gép játszik velem. Vagy az idegrendszeremmel, de azt nem engedem meg.

Rosszul lett megoldva a power up, de nemcsak ez a baj, hanem az is, hogy amíg a Mario Kart-ban poén, addig a Mario Tennis-ben már annyira nem. Mivel maga a teniszjáték sokkal komplexebb, komolyabb, ezért szerintem nem lehet elbagatellizálni tárgyakkal, mert nem szórakoztatóvá, hanem idegesítővé, vagy közömbössé válhat a játék. Pedig a többi játékmód nagyon jó.

Vissza a '90-es évekbe

Érdekes diákmunkám van, Nyugdíj igazgatóság egyik irodájában rögzítek adatokat. Bér, nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék... Érdekessége számomra abban rejlik, hogy 1988-1997 közötti adatokat kell berögzíteni, és ahogy nézegetem a papíron szereplő dolgokat, valósággal elfog a nosztalgia. Másrészt meg amikor látom a béreket, és hogy mennyi járulékot vontak le, azért komolyan elgondolkodtam azon, hogy meg lehetett-e élni akkoriban? Jó, tudom, hogy akkor az árak is lényegesen alacsonyabbak voltak, de a mostani fejemmel valahogy nonszensznek érzem, hogy ha 1991-ben dolgoztam volna, akkor az egész havi munkámért 4-5.000 forintot vigyek haza. Tavaly jelent meg a Best of könyvsorozat, egy néhány részét megvettem 1990-1993-ig, most kíváncsiságból végiglapozgattam az 1991-es évit, akkoriban tényleg totál más világ volt. Igazából elgondolkodva a dolgokon arra jöttem rá, hogy igazából a dolgok nem változtak sokat az elmúlt 20 év során, csak mi lettünk mások. Igazából én a mobiltelefon létét a mai napig totál feleslegesnek tartom. Nemrég láttam egy ilyen plakáthirdetést mobiltelefon kapcsán: "A világ felgyorsult. A mobilod is?" Ez bicskanyitogató számomra. Nem elég, hogy hirdeti, hogy milyen egy érzékelten felgyorsult világban élünk, ahol az embernek nincs ideje magára, de még meg is kérdezi, hogy alkalmazkodtál már hozzá? Nem, én nem alkalmazkodtam hozzá, és nem is kívánok. Igazából nem is a gondtalan gyermekkort sírom vissza, mert jól érzem magam a jelenben is, tényleg sokkal inkább azt a nyugalmat, amikor még nem volt ennyire elbulvárosodva a média, és több idő volt egymásra, bár erre is csak azt a már-már sablonszövegnek mondható dolgot lehet mondani, hogy minden a fejben dől el, és szemléletváltás kérdése az egész. Talán az internetről nem tudnék lemondani. Olyan sokat ad az embernek manapság, hogy azt nem nagyon lehet pótolni.

Ennek örömére több hónap után nemrég meghallgattam Orsi: Ha lemegy a Nap albumát, a mai napig tisztán látom azt a kövérkés gyereket magam előtt, aki én voltam, amikor azokat a '90-es évek beli dalokat hallgatoma, amiket akkoriban nagyon sokat hallgattam.

Viszont felfedeztem most egy egyéni zenét. Devin Taylor a zeneszerző, és régi Nintendo játékok zenéit hangszereli át, de még milyen jól! Nagyon kellemes hangzást ad nekik, érdemes belehallgatni, amit ezen link alatt meg lehet tenni.