Az első retro játékteszt

Milyen egy majdnem tökéletes játék? Nem forradalmi, de mégis életreszóló élményt ad.

The Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékteszt

Kellemes olvasgatást, remélem rá fog venni egy pár játékost, hogy kipróbálja.

Új SNES controller és Nintendo 3DS scannek

Amikor előzőleg voltam a Game Parkban, akkor szemet vetettem a dobozos eredeti SNES controllerrel, mely ott árválkodott 2.000 forintért. Tudtam, hogy az ott csak arra vár, hogy az enyém legyen. Nem kell tovább várnia. ^^ Igazából csak a doboz miatt vettem meg, mert olyan még nem volt, és nagy ritkaság. De most már megvan, és nagyon-nagyon boldog vagyok vele. Egyébként az volt az ötletem, hogy beszámíttatom a német SNES Mickey Mouse játékot. A kiscsaj volt bent, felhívta a főnököt (az apját), hogy mi legyen, azt mondta, hogy az eredetibe nem számítja be. Akkor megvettem. Remélem, elkel a vaterán. Úgyhogy most 3 SNES controllerem van, így még egy eladó cuccom a vaterán:

Eredeti SNES controller

Vegyétek, vigyétek! Olcsón adom, és jó állapotú, működik. A Super Mario 64 német guide-ot pedig vásárlás fejében elkértem. Az is nagy kincs számomra, mert régóta ismerem, hogy van ilyen, és most végre megvan. Át is nézegettem, miközben vártam a 202E buszra. Vártam is vagy 40 percet, mert azt hittem, hogy a Kucorgó tér másik oldalára átmegy ez a busz is, mint a 97E, de a nagy olvasgatásba belefeledkezve bár felnéztem, hogy jön-e a busz, de annyira elfoglalt az újság, hogy észre se vettem, hogy eltelt az idő. Visszamentem a másik oldalra, ahol eredetileg leszálltam, hát nem fordul vissza a 202-es, hanem megy egyenesen Rákoskeresztúr városközpontba. Legalább elment az idő. A guide olvasgatása közben felébredtek bennem a régi emlékek, mondogattam magamban, hogy ezt milyen jó volt csinálni, az meg hogy megszivatott. Akárhogy is nézzük, a Super Mario 64 egy életmű, amire egy életen át fogok emlékezni. És pont amikor itt volt a zsida, hogy a Super Mario 3D Land korántsem volt ilyen. Eljátszogattunk vele, de egyik pályára se maradt meg annyira az emlékezetünkben, nem voltak annyira egyediek.

És akkor most képtár. Annyi mindent akartam scannelni, hogy nem is tudom, hogy várhattam eddig. De most eljött az idő. Ahogy írtam korábban, a Nintendo 3DS játékleírásai ma már csak egy kisebb papírból állnak. Ezeket akár be is lehet scannelni, hogy ezeket is megőrizzük az utókornak. Meg a borítók, bár azok sok helyen elérhetők, ha egy kicsit jobban szétnézünk az interneten. De a belső borítókat kihagyják. Pedig a Super Mario 3D Land-é, és a Nintendogs + Cats-é nagyon menők. Most ezek jönnek. A képre kattintva teljes méretben megnézhetők.

Super Mario 3D Land

Mario Kart 7

Nintendogs + Cats

Nos, ennyi. Az Ocarina of Time leírása is ilyen kihajtható, de 2,5× akkora, mint a Mario Kart 7-é, tehát azt még annyira se tudnám bescannelni, mint azt.

És grátiszban Nintendogs + Cats leírás. Mivel a DS-sel egy időben jelent meg, ezért ennek még teljes leírása van, és szerintem annyira menő, hogy szeretném, ha minél többen megismernék, látnák, így kiteszem letöltésre:

Nintendogs + Cats: Toy Poodle & New Friends PAL booklet scans

Újabb két magyar Club Nintendo magazin

Sikerült bescannelni a Game Parktól elkért Club Nintendo magazint, valamint Spartacus nemrég beszerzett a vateráról egy másik számot, így kettőt tudok most közzé tenni. Az enyém .jpg formátumú, a másik pedig pdf, megmondom őszintén jobban preferálom a jpg-t a scanneknél (főleg az album borítók esetében), mert ha kell valami kép, vagy szöveg, akkor azt könnyebb kivágni.

A Game Parktól csak úgy kaphattuk meg az újságot, ha vásároltunk nála, bagszi vett egy Mario Kart-os gatchát. A gatcha egy gömb (mondjuk labdának), melyben egy kicsi figura van. Sok érte a 990 forint, főleg annak fényében, hogy a ma már nem létező Mint a TV játékboltban 390 forintért vettünk Super Mario Galaxy labdákat kb. 2-3 éve. De azért is vette, hogy ne üres kézzel menjünk el onnan. Meg kell mondani, hogy nagyon megváltozott a Game Park helyzete. Nem is kellett elbeszélgetni a főnökkel, az arcára volt írva, hogy távolról sem megy annyira fényesen az üzlet, mint régen. Az egyik legszembetűnőbb furcsaság, hogy csak sima Nintendo DS  óvan kiállítva japán Nintendogs játékkal, ahelyett, hogy orrba-szájba reklámoznák a Nintendo 3DS-t. Egy darab nem volt az üzletben. Arra a következtetésre jutottunk, hogy már a Nintendo Magyarország is úgyszólván letette róla a kezét, biztos sokkal több bevétele származik az 576, Media Markt, Saturn által. Nem csoda, akkora árréssel adják a játékokat, hogy abból nagyon jól megélnek. A Game Parkkal nem is csak a nagyon magas árak miatt van (inkább volt, mert tényleg kicsit mérsékelték az árakat), hanem az, hogy nagyon kiesik a fővárosból. 17. kerület, Rákoscsaba, Kucorgó tér... Kétszer voltam ott az utóbbi időkben, és egész idő alatt egyedül voltam. Az nagyon szép, hogy mind az Örs Vezér Tértől a 97E, mind Kőbánya-Kispesttől a 202E, mind Kőbánya alsóról a 162-es busz egyből odavisz, de az út legalább 35 perc, és ha el is beszélgetünk, vásárolunk ott, elmegy legalább másfél óra azzal, hogy egy üzletben voltunk. És ahogy a mellékelt ábra mutatja, a budai Game Park sem lendít sokat a helyzeten, hiába könnyebb elérni, a Déli Pályaudvartól 10 perc séta, vagy a 61-es villamos visz oda, a Csörsz utcánál kell leszállni. Ugyanis mind a két alkalommal a főnök volt bent, és nemhogy nem volt lelkesedés az arcán, de nagyon akarta, hogy vásároljunk a bagszival. Több dolog iránt is érdeklődtem, és a dobozos N64 Lylat Wars-ra még 1000 forint kedvezményt is adott volna, ha megveszem akkor ott. Sajnos a rossz üzletpolitika ezt az eredményt hozza maga után. De a hajó igazából még nem süllyedt el. Én nem tudom, hogy anyagilag hogy áll az üzlet, és nem is vagyok annyira jártas a pénzügyekben, de ha a helyükben lennék, akkor a következőt csinálnám: Hatalmas akció, pl. 50% minden Mario játékra, csak ma, csak itt, csak önöknek, be kell csalogatni az embereket, biztos vagyok abban, hogy egy hét alatt nagyobb bevételük lenne, mint most egy hónap alatt. És ha összejött annyi pénz, nyitnék a belvárosban valahol egy Game Parkot. Mert igazából a fent említett műszaki- és videojáték üzletekben veszik a játékokat. Van az a vásárlói réteg (igaz elsősorban gazdagok), aki nincs képben az árakkal, vagy nem számít neki, mennyiért veszi, csak legyen meg az adott játék. Az az üzlet a Keleti Pályaudvarnál az Arzenál üzletházban, az nagyon hiányzik. Nagyon jó üzlet volt, belvárosban volt, jó játékkínálattal, és lehet, hogy az üzletház magas bérleti díjat kért, de valahova máshova Budapest belső kerületébe elköltözhettek volna. Nem véletlen vannak a kisebb konzolboltok is a belvárosban. Nagyon sajnálnám, ha a végleges bezárás lenne a sorsuk, nincs még egy olyan konzolbolt, mely ennyire promotálja (promotálta) a Nintendót.

Végül ajánlanék egy weboldalt, retroujsag.atw.hu Spartacus egyik barátja készíti, ide kitesz minden régi számítógépes, konzolos újságot, hogy ha eredetiben nem is, de digitálisan meglegyen az utókornak. Igazi ritkaságok is vannak kint.

És kiraktam a vaterára a SNES The Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot, akit érdekel, az 1.500 forintért meglicitálhatja, vagy 2.000 forintért azonnal megveheti.

Új Zorán DVD és Miki egér SNES játék

Nagyon vártam az új Zorán DVD-t, és kicsit ugyan megkésve, de április 25-én megjelent. Először azt hittem, hogy külön fog megjelenni a koncert CD és külön a DVD, de nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy egybe, mert így olcsóbb lett. Én arra számítottam, hogy a CD külön lesz kb. 3.500 forint, és a DVD 4.500 forint. Láttam az M1-en a koncertet, de így sem volt kétségem affelől, hogy igazi, minőségi produktum lesz, de a 2 részben leadott koncertfilm csak még jobban meggyőzött. Sajnálom, hogy nem lehettem ott az Arénában, nagyon szívesen megnéztem volna élőben. Tehát, én azt mondtam magamban, ha kb. 8.000 forintból kijön a kettő együtt, akkor megérte. De így, hogy a kettő együtt van, és az Europark Saturn-jában 4.500 forint, így lazán megvettem, amint lett egy kis pénzem. Még nem nézem, csak írok erről gyorsan, csinálok valami kaját, és beizzítom a DVD lejátszót. 12 oldalas kis füzet is van mellé, így csak ajánlani tudom, aki szereti Zoránt, az M1-ből látottak alapján is azt tudom mondani, hogy megéri!

Az SNES Magical Quest: Starring Mickey Mouse játék ugyan megvan nekem, de németül, és Spartacus el akarta adni a saját példányát, mondta, hogy angol, azonnal lestoppoltam. Cserébe kapott 3000 forintot, és megkapja a 1994/5-ös magyar Club Nintendo magazint, amit a Game Parkból szereztünk be bagszival. Erről majd később írok, mert be fogom scannelni, megkapjátok tőlem, és a Game Parkról is majd ott fogok bővebben írni. Nagyon örülök, hogy végre megvan angolul, a németet meg el fogom majd adni. 1.500 forintért teszem ki a vaterára. Ajánlom a németet is, mert maga a nyelv nem befolyásolja a játékmenetet, arról nem is beszélve, hogy aki tanul, vagy tud németül, annak előny is a német nyelv. ^_^ Majd később teszem ki a vaterára, és akkor is linkelem be.

Nagyon örülök, hogy végre megint tudok scannelni. Ez a HP Photosmart C5180-as nyomtató átka (ilyenem van), hogy ha nincs benne tintapatron, akkor amikor elindítom, egyszerűen megáll ott, hogy nincs tintapatron, és pótoljam. És akármilyen gombot nyomok meg rajta, semmire nem reagál, csak a kikapcsoló-gombra. Ma vettem utángyártott tintapatronokat, mind a hat színűt, és a nyomtató is beizzítás alá kerül. Sokmindent akartam scannelni, úgyhogy nagyon eljött az idő, hogy hasznát vegyem.

Díjnyertes dalmata

A Nintendogs & Cats-ben az egyik versenyben sikerült megnyerni a legmagasabb szintet. Minden versenyben öt kupa van, a legmagasabb a Nintendogs Cup, aki ezt megnyeri, az megkapja az aranyérmét. Ez sikerült tegnapelőtt, a Lure Coursing versenyben. Ez az a verseny, ahol egy ilyen többszáz méteres zsineg végére van akasztva valami papírmadár, vagy műanyag banán, és ezt húzva kell kutyánkat a cél felé terelgetni. Figyelni kell a kutyánkat, mert túl gyorsan húzzuk, akkor megáll, ha pedig lassan, akkor a kutya utánaugrik, és ha elkapja, mire kiszabadítjuk onnan, elmegy vele pár másodperc. Érdemes gyakorolni, minél többet edzünk, kutyánk annál gyorsabb. A végére már annyira gyors volt a kutyám, hogy már én nem tudtam elég gyorsan forgatni az orsót. Ennek eredményeképp ultimate victory-t értünk el, és £500 mellett aranyérmét kaptunk. Rajtahagyom a nyakán, nagyon aranyos vele. ^^ Meg hát a büszkeség.

Egyébként nagyon érintőképernyő-gyilkos a Nintendogs + Cats, hiába tompa a Stylus vége, ugyanúgy karcolja az érintőképernyőt. Érdekes, mert nekem sem a Nintendo DS, se a DS Lite,se a DSi XL esetében nem volt probléma az érintőképernyő karca, olyanok, mintha újak lennének, pedig azokban is voltak olyan játékok, ahol aktívan kellett használni a Stylust.

Return to myself

Tervek szerint ez egy hosszabb, magánjellegű post lesz, úgyhogy akit ez zavar, az ugorja át nyugodtan. ^^'

Az eleje még annyira nem is, mert bagszi elhívott a Petőfi Csarnokba a piacra, hogy menjek el szétnézni vele. Pénzem alig van, de elkísérem. ^^' Most is az 1-es villamossal mentem az Erzsébet Királyné útjáig, de már a megállónál összetalálkoztam bagszival és LL-lel, ők a hármas villamossal jöttek. A bejáratnál vártak Cseri, Spartacus, és az egyik barátja. Igazából sok újdonság nincs, ugyanazok az árusok, ugyanazok az áraikkal. Volt ma is az a srác, aki az eBay-re hivatkozik mindig, és sérült matricájú SSB-t adott 8.000 forintért. Bagszi meg mondja, hogy az övét 4.000 forintért szerezte be. A srác nyilván nem ismerte be, hogy drágán áraz, ehelyett azt mondja, hogy vannak akik nem tudják, hogy mennyiért lehet játékot eladni, hogy haszna is legyen belőle, ezért náluk nagyon jó üzletet lehet kötni. Jó, ez ilyen "köszönjük szépen" alapú beszéd nálam. Úgy elbeszélgettünk, eltelt az idő, jó volt.

A piacon kettévált a társaság, én, bagszi, LL, mentünk a hármas villamoshoz. LL ment haza, mi meg bagszival kb. 4 hónap után ismét találkozunk a zsidával. De mivel még kb. 15 órára ígérkezett, és még elig múlt dél, ezért az Árkádban időztünk, olyan 14 óra fele indultunk. Először nem akart jönni, de végül csak eljött. Örültünk neki, bár én az elején annyira nem kapcsolódtam be beszélgetésekbe, valahogy érződött az a néhány hónap kiesés, nem volt meg benne a lendület. Bagszi azonnal orvosolta a problémát, elővette a Nintendo 3DS-t, és megmutatta, hogy mire képes a konzol (mintha még soha nem látta volna. ^^') És szépen lassan visszatért a régi önmaga, ahogy szerettük. Ekkor van meg benne az az igazi életérzés. És máris sokkal oldottabb lett a hangulat. 18 óra fele átjöttünk hozzám, és itt is nagyon jó volt a hangulat. Amikor a zsida meglátta a Wario Land 4-et, és a Metroid Fusion-t valósággal beletemetkezett a játékokba. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy a Zelda és a Metroid egy ugyanazon évben kezdte a pályafutását 1986-ban, tavaly a 25. évforduló alkalmából sokkal nagyobb megemlékezés volt a Zeldáról, a Metroidot meg totál elfelejtették. A Metroidnak valóban sokkal kisebb a rajongótábora, ám abban a kisebb rajongótáborban sokkal nagyobb kultusza van a játéknak, a Zelda ehhez képes sokkal populárisabb, igaz nagyon is megérdemli a népszerűséget. 22 óra fele mentek haza.

Igazából tényleg nagyon rossz dolog az, ha választani kell az emberek által kitalált elvárások, és aközött, amik mi valójában vagyunk, főleg, ha a kettő korántsem kompatíbilis egymással. És azért a videojátékok esetében még mindig az az általános tévhit, hogy gyerekeknek van (főleg a Nintendo), és nagyon sok pénzt elvesz, és a mi korunkban illő lenne már a családalapítással foglalkozni. A zsida elmondása szerint ezt akarták csinálni vele. És nagyon régen nem játszott igazi Nintendo játékkal (mostanság Final Fantasy-zik), és az elején tényleg látszott, hogy nem volt az igazi, hiányzott belőle az, ami miatt igazán szerettük őt, ezért se nagyon folyamodtam bele a beszélgetésekbe, de amikor Metroidozott, ismét a régi önmaga lett, és teljesen feloldódott.

Én egész életemben valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, velem nem lehetett soha megjátszani azt, hogy ne játszak, ne nézzek animéket, illő lenne komolyabb dolgokkal foglalkozni. Én ezt az egész átneveléses dolgot, hülyeségnek tartom. Én bármilyen gyerekkori dolgomból (vegyük egyszerű példának a gyerekdalok hallgatását) magamtól nőttem ki, és saját magamból kiindulva azt gondolom, hogy nagyon sok esetben a gyerek érzi, hogy mikor jön el az idő. Én hadakoztam sokmindennel, régen bántottak is érte többen, de most, ahogy látom az embereket magam körül az utcán, arra jövök rá, hogy megtérül az, ha nem felelek meg az emberek által kitalált elvárásoknak, hanem megmaradok aki vagyok: Tudok őszintén és oldottan mosolyogni. Erről már írtam korábban, hogy erre nagyon kevesen képesek.

Erre főleg néhány hete jöttem rá, amikor 1 hetes diákmunkán voltam. 5 munkanap borítékolás, a lényeg az, hogy öten voltunk diákok, és a legelején, ahogy szokás, még mindenki csendben végezte a dolgát, figyelte, hogy na, milyen lehet a másik. Pár óra múlva a maga múdján oldódott a beszélgetés, én elhatárolótam tőlük, mert rádiót hallgattam külön fülhallgatóval, bár egy pár érdekes dolgot kiszúrtam fél füllel. Azt tudni kell, hogy a munkáltatónk nagyon jófej volt, hihetetlen rendes, és azt mondta, hogy ha 1 nap alatt 500 darabot megcsinálunk, akkor nagyon jók vagyunk. Igazából nem tudom, hogy vagy nekem fekszik nagyon az adatrögzítős, borítékolós munka, vagy a többiek voltak túl lassúak, de én fél nap alatt megcsináltam az 500-at. A többiek közben beszélték, hogy amikor meglesz a szükséges darabszám, akkor majd ilyen fél órával a munkaidő vége előtt szólnak, hogy készen van, hogy ne adjon több munkát. Na én ezt nem voltam hajlandó így csinálni, mivel hogy legalább 2 és fél óra hátra volt, és semmi értelmét nem láttam annak, hogy ott üljek, és ne csináljak semmit. Lementem a portáshoz, megkérdeztem, hogy tudom elérni a munkáltatót (nem voltunk felügyelet alatt), és felhívta nekem. Beszélek vele, megmondja, hogy mit kell csinálni. Visszamegyek, előhozok egy újabb stóc borítékot, ami nem volt benne a napi tervbe, azonnal láttam az arcukon, hogy megijedtek, hogy mit csinálok. Én elmondtam nekik, hogy felhívtam a főnököt, és elmagyarázta, hogy mit csináljunk. A többiek olyan szinten ki voltak akadva, hogy én utána szabályosan közellenségnek számítottam, hogy én munkamániás vagyok, és hogy ne írjam bele az önéletrajzomba, hogy jó csapatszellem. Nem vagyok az a megmondóember, de utólag bánom, hogy nem mondtam nekik, hogy nálam nem azt jelenti a csapatmunka, hogy csak ülök, és nem csinálok semmit, hanem együtt dolgozunk, együtt csináljuk a munkát, és ha valaki nem tud valamit, akkor segítünk egymásnak. Erre én is kiakadtam, és mivel amúgyis beteg voltam, visszavittem a borítékokat, és szépen elmentem az orvoshoz. És ezzel még nincs vége. Ugyanis néha bejött hozzánk egy középkorú férfi, aki szintén kiszúrt magának, hogy én hogy képzelem el, hogy csak úgy elmegyek. Elmagyaráztam neki, hogy ha én azt látom, hogy ha ilyen laza a munkamorál, és a főnök sem veszi rossz néven, akkor nekem sem esik nehezemre felvenni ezt a ritmust. Ő meg mondja, hogy nekem tanárnak kellett volna elmennem, hogy milyen jól ki tudok magyarázni mindent. De ez az igazság. Egy munkahelyen általában fél óra szünet jár, ez a normális. De én 2 órában voltam távol kedden. Na ezt egyrészt számon kérték a többiek, másrészt az öreg még jobban rám szállt. Az volt a durva, hogy a nap végén, amikor megmondtam a főnöknek, hogy elnézést kérek, 2 órát voltam szüneten, neki erre az volt a reakciója, hogy nem baj, csak nem mondd el. Kacsintás. A fejemhez kaptam, minden feszültség elszállt. :D Van ilyen egyébként, persze, ahogy látom, hogy megkövetelik, hogy normálisan dolgozzunk, akkor ott tudok lenni. Az az érdekes még, hogy egyébként annak a férfinak nagyon alacsony érzelmi intelligenciája volt. Csak mondta a magáét a többieknek (nekem nem, mert én semmit nem hallottam a fülhallgató miatt), nem esett le neki, hogy az esetek többségében senki nem reagált neki. És egyszer, amikor kiment, akkor mondja egyik a másiknak, hogy nem érti, hogy miért van itt, csak mondja a hülyeségeit. Akkor már az az "I don't want to live in this planet anymore" kép jutott eszembe. Na ha ennyire hitelesek az érzelmek itt egymás iránt, akkor semmit nem fogok veszíteni, ha pénteken munkanap végén boldogan elkönyvelhetem magamban, hogy soha többet nem látom őket.

Igazából ezt csak azért írtam le, mert érzékeltetni akartam, hogy fontos az, hogy az ember megmaradjon önmaga, még olyan helyen is, ahol ezt nem feltétlen honorálják. Azt majd az élet lerendezi. A másik nagy tapasztalatom meg az, amit itt láttam meg igazán, hogy tényleg igaz az, hogy férfiak általánosságban nincsenek arra szocializálva, hogy beszéljenek az érzéseikről, és erre tényleg rábasznak, mert meg lehet fogni őket a hiúságuknál, ha nincsenek az érzelmekre szocializálva, így nem veszik észre az esetleges érzelmi manipulációkat. A másik két srác az öreggel olyan jól elbeszélgettek a politikáról, fociról, bulizásról, akkor nagy volt náluk a lendület. Nekem annyira nem áll ez az arcoskodás, menőzés, vigyorgás, és nem is tudok ilyen lenni, úgyhogy én úgy voltam vele, hogy ha nekik így jó, akkor megmaradok magamnak. És nem bánom, mert így tudok őszinte lenni.

Tehát több tapasztalat is azt támasztja alá, aki feladja a hobbiját, álmait, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásainak, az képletesen öngyilkosságot követ el.

2. 3DS találkozó, valamint Chihiro Yonekura özön

Tegnap egy svéd lány elérhetővé tette Chihiro Yonekura: Nakeru Anison albumot flac-ban, berippelte a saját CD-jéről. Nagyon megörültem neki. ^_^ A mai napig nagyon szeretem hallgatni az albumot, de csak V0 (VBR) mp3-ban volt meg. És többször rákerestem más verziókra, de sehol semmi, még ha valahova ki is írták, hogy 320 kbps mp3, ugyanakkora volt a méretük, mint a V0 (VBR) mp3-é. Amivel hangminőség terén nincs gond, mert hangzásban ugyanazt tudja, mint a 320-as mp3, csak a zene hangereje *igyekszik nem hülyeséget írni* függvényében változik a bitráta, akár másodpercenként. Így ez az album v0 (VBR) mp3-ban 85,8 MByte, míg 320 kbps mp3-ban pedig 118 MByte. Nagy különbség, de hangminőség ide, vagy oda, jobban preferálom a 320-as hangzást. Nem mintha abszolút hallásom lenne, de Winampen szebben mutat, hogy a folyamatos 320-as szám. ^^' Sajnos a lánynak nincs scannere, megkértem, ha teheti, scannelje be a borítót. Pedig nagyon kíváncsi lennék a képekre, amik a albumon vannak.

Ezt elküldtem egy argentin srácnak, aki szintén nagy rajongója az énekesnőnek, ő cserébe mutatott egy olyan oldalt, ahol az összes Chihiro album fent van veszteségmentesen. Igaz, hogy ape-ben, de Foobar 2000-rel átalakítom flac-ban, és meglesz minden albuma 320 kbps mp3-ban. ^_^ És majd feltöltöm ide is szép lassan őket.

Ma volt a 2. 3DS találkozó. Abban állapodtunk meg kéthavonta lesz találkozó, a mai a WestEnd-ben volt, az étkezős résznél, ahol a Pokémon találkozók voltak. Ilyen nomád találkozó volt, mert menekültek (én is, bár én maradtam volna a helyemen) a Naptól a többiek. Nos igen, tény, hogy nemigen lehet látni a 3DS képernyőjét a napon, érdekes belegondolni,  a régi Game Boy-nál pont az volt a jó, ha kimész a kimész a szabadba, mert akkor látod a legjobban a kijelzőt, míg a 3DS-nél már inkább vonulj be a szobába, különben semmit nem fogsz látni. Egyébként nagyjából ugyanannyian voltunk, mint az elsőn, voltak új emberek, és voltak, akik nem jöttek, köztük olyanok is, akik eltűntek. Egyelőre úgy tűnik, hogy egy jó társaságot hozott össze a 3DS Hungary, mindenki normális és jó fej, nagyon jókat beszélgettünk. Játszani is sokat játszottunk. Két újonc srác elhozta az összes 3DS játékainak tokját, az első 3DS játékoknak még rendes papíros leírásuk volt, csak nemrégiben szoktak át az elektronikus leírásra, vagyis, amikor 3DS-en megnyitod az adott játékot, lehetőséged van megnézni a leírást a gépben. A Nintendo elmondása szerint a természetvédelem miatt tértek át erre. Annak ellenére, hogy nem vagyok egy környezetvédelmi aktivista, szép dolognak tartom, ne írtsuk az erdőket a papírokért, ugyanakkor meg gondolatban a kardomba dőlök, mert számomra legalább annyira a játék részét képezi az a kis füzet, amit a játékok mellé adnak, mint maga a játék, vagy a doboz. De elég jó játékok, a Street Fightert próbáltam ki 3DS-re, mert azt szerettem SNES-re, itt is tetszett, csak tényleg kiábrándító, hogy a kombó támadások az érintőképernyőn vannak, egyszerűen csak rákattintunk egy egyikre, és már el is ment az ellenfelünk legalább negyed életereje. Pedig nagyon jó játék. Közösben legtöbbször Mario Kart 7-eztünk, egyértelműen az eddigi 3DS kínálatból az a legjobb multiplayer játék. Azzal nagyon sokat tudunk játszani.

A lényeg ennyi. És tökre meglepett, hogy találkoztam Tukeinonnal. :D Neki is pont ma volt találkozója a csoportjával. ^^' Na de még nincs vége a hétvégének, holnap megint jó nap lesz.

Találkozás ismert ismerekkel

Amióta Pesten vagyok, azóta ugyan ritkán, de néha összefutok ismert emberekkel. Totál meglepett, hogy tegnap kettővel is. A Lónyay utcánál Koltai Róberttel, míg az Erkel utcánál Somával. Egymástól függetlenül, ilyen pár perces különbséggel. Soma után már vártam, hogy ki lesz a harmadik. :D

Egyébként bele is gondoltam abba, hogy én nem mernék utcán leszólítani ismert embereket. Mert bár mind a kettejüket szeretem, és tisztelem a munkásságuk miatt, de nem is csak gyávaság miatt nem merném leszólítani őket, hanem azért sem, mert csak úgy leszólítani őket, amikor csinálnak valamit, és kizökkenteni őket, az nekem valahogy... legalábbis ha én ismert lennék, nem biztos, hogy örülnék neki.

Egyébként eddig Nagy Ferót, Gombos Edinát, és Héder Barnát láttam élőben.

"Szép" halálok

Istenem, egy lány azért hal meg, mert megcsúszik a lépcsőn, és beléállt az esernyő. Egy másik alatt meg leszakadt a lift, és mutatják, ahogy a földhöz vágódik a feje. Annyira szexi anime ez az Another, hogy nem is értem, miért vártam ennyit azzal, hogy megnézzem. De tényleg érdekes, hogy annak ellenére, hogy nem rajongok a horror-thriller, sötét hangulatú történetekért, az Another azért megragadta a figyelmemet. 6 rész után azért nagyjából kezd összeállni a történet. És még hátra van a másik fele. Night végignéztem, beszélgettem vele, mondta, hogy az igazán "szép" jelenetek csa ezután jönnek. Alig várom... Na nemcsak a durva részt akarom kiragadni, mert elég komoly története van. 1972-ben egy bizonyos osztályban meghal egy lány, akiről kiderül, hogy mégis él... Lényeg, hogy 1973 óta abból az osztályból (9. osztály 3. csoport, tehát nem egy konkrét osztályról van szó) minden hónapban valami megmagyarázhatatlan baleset következtében meghal. 1998-at írunk, amikor az anime játszódik, akkoriban költözött oda egy srác a családja miatt. Ám nem tud azonnal suliba menni, mert megbetegszik, kórházba kerül. Meglátogatja néhány osztálytársa, már ekkor furcsának találja őket. Amikor először megy iskolába, akkor találkozik azzal a lánnyal, aki akkoriban meghalt... És csak ő látja. Érdekesség, hogy amikor 1972-ben meghalt, azóta az ő helyére senki nem ült. Állítólag ez indította el a szerencsétlenségsorozatot. Egyelőre eddig ennyit tudtam meg, de kész vagyok megnézni a második felét.

Okui Masami - Real Starter videoklip

Vártam, hogy mikor ismerhetem meg az új Okui Masami dalt, amiből készül a videoklip, és fent lesz a Limited Edition DVD-n. Ma feltette a Lantis a rövidített videoklipet:

Minden aggodalmam elszállt! Volt egy kis félelmem affelől, hogy hát új kiadó, új producer, biztos átformálja majd a zenei ízlését, és boldogan látom, hogy maradt a régi! ^_^ Ahogy szeretem. Egyébként Faylan producere menedzseli a munkáját, örülök, hogy szabad teret adott az énekesnőnek. Hát igen, aki 15 albumot már elkészített, annak azért jobban engedik, hogy saját maga írjon olyan dalokat, amilyeneket igazán szeret. Úgyhogy az előrendelés 100% nálam.