Korábban többször kerestem, mert nagyon szerettem volna egy Game Boy Pocketet, és most végre szert tettem egyre! ^_^
Nem feltétlen zöldet akartam venni, de ez volt az egyetlen, melynek elérhető volt az ára, és megvan az elemfedele. Én a mai napig nem tudom, hogy mit csinálnak az emberek az elemfedelekkel, azért nem annyira vékony, hogy csak úgy eltörjön. Egyébként ez a Game Boy második kiadása. Még semmilyen technikai újítás nincs benne, csak kisebb lett, így hű a nevéhez, és elfér zsebben is. Öt játék járt mellé, a Pokémon Blue (német) és a Tetris már megvannak nekem, ezért azok felkerülnek a Vaterára. A Tetrisre máris licitáltak. ^^ Az a Pokémon Blue, mely régebb óta megvan, szintén német, és szakadt is matricája, ezért azt tettem ki vaterára 1 forintért. Akinek kell, az viheti:
A másik három játék meg Mickey's Dangerous Chase, Turok, és F1 Race. Kipróbáltam mind a három játékot. A Mickey-t elég nehéz volt kiismerni, hogy mit is kell csinálni, azt hittem, hogy ez is a ráugrós szisztéma, mint SNES-en, ám itt a téglákat kell felvenni, és azzal kell megdobni az ellenségeket. Annyira nem hozott lázba, majd egyszer-egyszer eljátszogatok vele. A Turok jobb lett, mint amilyet vártam. Még mindig bennem van az a sztereotípia, hogy Game Boy játékból csak a Nintendo tud mindent kihozni, de ez is tök jó lett. Dínó gyilkolászós, és a zene is jó. Felkeltette egy kicsit az érdeklődésem a sorozat iránt. Az F1 Race is jobb lett, mint amilyet vártam. Ahhoz képest, hogy GB játék, precíz az irányítás. Azzal is tök jól elvoltam. De nem hiszem, hogy bármelyiket is rajongási szinten fogom szeretni.
És tegnap este sikerült megtalálni az ALI PROJECT: Kyomu Densen kislemez regular editionjét mp3 formátumban! ^_^ Mindenki a Limited Edition-t rakta fel, ez az egyszerűbb kiadás meg nem kapott akkora figyelmet, pedig azon rajta van a két másik dalnak is az instrumental verziója. Sajnos nem 320 kbps mp3, de ez sem tántorított el attól, hogy megcsináljam a karaokéját. A kislemez Limited Edition bescannelt borítójának képeit használtam fel. Nem volt könnyű átméretezni, mert a borító az kihajtható, és valaki egybe bescannelte, és ilyen 8500×5700-as pixel méretűek jöttek ki. A GIMP lefagyott, amikor meg akartam nyitni. A Paint is, de az legalább, ha késlekedve is, de megnyitotta. Átméreteztem 1024×768-asra vágtam. Előre elnézést kérek azért, hogy a hajtás fehér vonalait nem tüntettem el. ^^' A "Yomi no Tasogare no, Utsurou Naru Aoki Hitomi no." dalból csináltam meg (eddig szinte mindig ctrl+c és ctrl+v módon írtam be a címet mindenhová) a karaokét, sikerült megint olyanná tenni, amilyennek elképzeltem. Viszont a refrénnél egy nagyon érdekes dologgal találkoztam. Időzítem úgy, ahogy gondoltam, hogy van, egyszer csak azzal szembesülök, hogy kicsit megszaladtak a szótagok. Megcsináltam megint, csak nem akart kijönni. Megnéztem több helyen is a dalszöveget, ugyanannyi szótagból áll. Lelassítom 25%-kal, így sem akar kijönni. Megnézem a japán kanji szöveget, láthatóan jól romanizálták. Akkor levittem 50%-ra, és ekkor hallottam ki, hogy a második szótag magánhangzója el van nyújtva, de úgy, hogy előbb elhalkul, majd felerősödik, így külön szótagnak hallatszódott normálban. Nagyon megtévesztett. Amikor elkészültem a karaokéval, akkor meghallgattam normálisan, és így már kihallottam, hogy tényleg elnyújtja a magánhangzókat. Megcsinálom majd az anime openingből is a kfn-t. ^^'
Ismét Disney videokazetta, ismét régi kincsek:
Ugyanattól az eladótól vettem meg, akitől az új Macskarisztokraták videokazettát, egyeztettünk, hogy melyek vannak még meg neki, és ezeket odaadta nekem olcsóbban. Nagyon örülök ezeknek, olyan érzésem van, mintha ezzel is újraélném a gyerekkoromat, mert olyanokat veszek meg, amiket akkoriban nem lehetett, elsősorban az áraik miatt. Tényleg nem voltak olcsók az InterCom Disney videokazettái, meglepett, amikor láttam, hogy a Notre Dame-i toronyőr 2.800 forint volt. 1996-1997 táján ez iszonyú drágának számított. O_O Emlékszem, ezt akkor láttam egyszer moziban, szerettem, de azóta nem néztem meg többször. Úgyhogy ha majd hazamegyek, kíváncsian fogom nézni. A Pocahontast azt nemrég néztem meg, miután megszereztem a filmzenét kazettán, az Oroszlánkirályt tavaly újra megnéztem, de akkor is láttam, amikor aktuális volt. Emlékszem, hogy soha nem szerettem nézni (utána többször is megnéztem), mert annyira megrázott az a jelenet, amikor Zordon lelöki Mufasát a szikláról, és utána amikor Szimba megszemléli az apját, és látja, hogy meghalt, és odabújik mellé. Az nagyon hatásosra sikeredett. Nem az, hogy utáltam, csak nem akartam még egyszer elérzékenyülni, az nagyon belém vésődött, de állítom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akiben ekkora hatást keltett az a jelenet. De most már azért más nézni. Ja és a játék. Nekem még dolgom van a Super Nintendóval!
