Super Mario Bros. Deluxe

Tegnap nagy álmom vált valóra ennek a játéknak a beszerzésével. Gyakorlatilag 11 éve, amióta ismerem a játékot, szeretném beszerezni. Sok extra van van benne, amit azonnal játszhatunk, az a Super Mario Bros. játék. Habár már akkor is voltak kételyeim, amikor anno láttam gameplay képeket  a játékból, hogy ezt hogy lehet Game Boy Coloron kivitelezni, hiszen kicsi a kijelzője, és láthatóan nem fér ki a teljes játékkép, amit TV-ben láthatunk. És most a gyakorlatban látva, bejöttek az aggodalmaim. Nehezebb az irányítás ezáltal, hogy nem látod be az egész teret, és bár a Control Pad felső és alsó gombjaival lehet állítgatni a kameraállást, de szokni kellett. ^^' Utána már nem volt vészes. De meghaltam egy jónéhányszor... végülis nem játszottam végig vagy 40× az eredeti SMB-t! O_O De nem baj, új verzió, új kihívás, és GBC-n is nagyon élvezetes játszani, megérte megvenni. :)

Viszont, ha használtan veszek egy játékot, akkor mindig az az első dolgom, hogy minden adatot kitörlök, mintha én játszanék vele először. Meg az előző tulajdonos rekordjait nem akarom megörökíteni. Az, hogy az "Original 1985" (tehát az eredeti SMB játék) mentéseit hogy lehet kitörölni, arra nem volt nehéz rájönni egy kis utánajárással: Amikor rámész egy mentésre, meg kell nyomni a START-gombot. De hogy az összes létező mentést hogy lehet kitörölni, annak már komolyabban utána kellett járni, de meglett. ^_^

• Válaszd ki az Original 1985 játékot
• Menj rá egy mentésre
• Nyomd meg a START-gombot
• Menj rá a Clear-re.
• Nyomd meg egyszerre a SELECT és az A-gombokat

Szerencsére a GameFAQs-on minden fent van. Igaz, hogy előtte végigvittem a SMB-t, de sebaj! Nem lehet elégszer végigvinni. Egyébként az SMB-ben extra, hogy van térkép is, ezzel szemlélhetjük, hogy épp hol járunk, de szerintem semmi értelme nincs. Akkor lenne jelentősége, ha mindegyik világnak lenne egy sajátossága, mint az SMB3-ban, így csak szemléltetésképp jó, hogy lássuk, hogy épp hol tartunk. Még ami furcsa, hogy Toad ugrál, ha megmentettük. ^^'

A játék több extrát is tartalmaz. Van Challenge mód, ahol végigmehetünk úgy a pályákon, hogy minden rejtett cuccot felveszünk, úgy, mint piros érmék, Yoshi tojás. És van VS Game is, ha van GBC Link kábelünk, akkor társunkkal játszhatunk, hogy ki ér előbb a pálya végére. Ha végigvittük az eredeti játékot, akkor megjelenik Luigi, nála játszhatjuk a The Lost Levels játékot. Mivel 5 életünk van, és pályától kezdhetjük, ezért élek a gyanúperrel, hogy könnyebb lesz itt végigvinni. Virtual Console-on egyszerűen képtelen vagyok végigjátszani, szenvedek a 8. világban. Boo-nál meg kedvenc szellem karakterünkkel mehetünk egy versenyt egy teljesen egyedi pályán. A Records-ban az adatainkat nézhetjük meg, az albumban megnézhetjük, hogy eddig milyen érméket szereztünk meg, milyen ellenféllel találkoztunk. A Toy Box-ban meg aranyos játékokat játszhatunk, amolyan extra, amúgy semmit nem tesz hozzá a játékhoz.

De összességében maximálisan elégedett vagyok a játékkal, nagyon tetszik. Sajnos csak a kazetta van meg, örülnék, ha meg tudnám szerezni a dobozát, és a leírását. Meg eszembe jutott, hogy GBA-n is megjelent a Super Mario Bros. NES Classics sorozat keretén belül. Azt még nagyon-nagyon hiányolom. Néztem is az eBay-en 15-20 euróért adják kompletten, dobozzal, leírással. Kiadnék érte annyit. Ez csak maga a NES játékot tartalmazza. 2004-2005-ben adtak ki GBA-ra 12 régi NES játékot. Európai verziók számozva vannak:

1. Super Mario Bros.
2. Donkey Kong
3. Ice Climber
4. ExciteBike
5. The Legend of Zelda
6. Pac-Man
7. Xevious
8. Bomberman
9. Metroid
10. Zelda II: The Adventures of Link
11. Dr. Mario
12. Castlevania

Az első nyolc 2004-ben jelent meg, az utolsó négy pedig 2005-ben. Ezek közül nekem négy van meg: 2, 5, 9, 10. Azt nem mondom, hogy mindegyikkel ide most azonnal, de örülnék, ha a gyűjteményembe tudhatnám mindegyiket. De csak szépen lassan.

BECK

Mindig nagy buli van a karaoke teremben, amikor valamely BECK dal hangzik el. És mivel tetszett az opening, gondoltam, hogy most már nagyon ideje lenne megismerkedni az animével. Leporoltam a USTEAM-es profilomat, és leszedtem a 26 részt. Egyébként iszonyatosan meg vagyok lepve, mert amíg Mystrával laktam a XIII. kerületben, valamiért az FTP-s letöltések nagyon lassúak voltak. Szerintem valamit elállítottam, de azt gondoltam, hogy most is csak kb. 60 kb/s-sel jött le, de most 2500-zal száguldott le, így 35-40 perc alatt lejött mind a 26 rész. O_O Az animéből 4 részt láttam eddig, de már az első rész openingjéből az volt a sejtésem, hogy szeretni fogom ezt az animét, és tényleg. Teljesen a hatása alatt vagyok, már az első perctől kezdve megfogott, és ahhoz, hogy 10-es skálán 10 pontra értékeljek egy animét, ahhoz elengedhetetlen, már az első perctől fogva a hatása alá kerítsen, és azt érezzem, hogy ebből egy nagyon jó dolog fog kisülni. A BECK ilyen, és bár kicsit lassan indul be a történet, mégis minden egyes pillanatban lekötötte a figyelmemet. Mivel eléggé ismert, ezért nem mutatom be, de aki még nem látta, annak ajánlom az Animeaddicts ismertetőt. Egyébként tényleg van egy inspiráló-hatása az animének. :)

Le is szedtem az opening kislemezt a HIT IN THE USA a BEAT CRUSADERS-től. Érdekes, maga a dal annyira nem jött be, áltag japán daltól eltérően meglehetősen szövegszegény, és annak ellenére, hogy csak 2:59 hosszú, mégis unalmassá válik számomra a sok "I was made to hit in America" ismétlés. Ehhez képest engem sokkal jobban szórakoztat a ONE PIECE: BRAND NEW WORLD dala. Az opening erejéig viszont nagyon jó.

És leszedtem a Live actiont is, és nemrég végignéztem. Érdekes, hogy egy átlag live action-höz képest személyes meglátásom szerint lényegesen jobb a színészi játék. Példáu a Nana Live Action ilyen téren hagyott némi kívánnivalót maga után, főleg Oosaki Nana színésznőjének játéka, de a BECK esetében nagyon rendben voltak a színészek. Ami viszont nagyon meglepett, hogy sokkal több a slice of life, mint az animében. Koyuki az animében is elszenved ijimét, de hogy megverjék az osztálytársai, arra nem volt példa. Egyébként durva volt ezeket a jeleneteket látni. Nem azért, mert annyira érzékeny lennék, hanem mert szembesülni azzal, hogy ez a mentalitás Japánban teljesen általános. Aki más, mint a többi, azt kiközösítik, kigúnyolják, rosszabb esetben megverik. És akik ezt lelkileg nehezen viselik, azok kizárják magukat a szociális életből, hikikomorivá válik. Ezért is készítenek több ilyen animét, ahol a nem annyira szépfiú, esetlen főszereplőt kiközösítik, de ő ennek ellenére sem adja fel! Azt akarják érzékeltetni, hogy mindenki tehetséges, és mindenki értékes. És tényleg nem szabad feladni, még akkor sem, ha minden veszni látszik. Mert ami még csak veszni látszik, az még nincs elveszve. Azért még érdemes harcolni. Hát ahogy elvesztette a filmben Koyuki a gitárját, hát tényleg ember legyen a talpán, aki ezen után feláll lelkileg! Érdemes megnézni.

De nem értem, hogy akarták belesűríteni a manga 34 kötetének a történetét 26 részbe, pláne úgy, hogy a manga még csak a felénél járt akkor. Olvasni is kéne, csak nem nagyon szeretek online olvasni mangát, mert ahhoz gép előtt kell ülni, de eredeti kiadványt akár villamoson, és metrón is lehet olvasni. De lehet, hogy ha megnéztem az animét, szakítok ezzel a buta hagyománnyal. ;)

KÖKI terminál

Ma megnyílt a sokak által várt KÖKI terminál. Nagyon kíváncsi voltam rá, és mivel bagszinak sem volt elfoglaltsága, így együtt mentünk el megnézni. Hát igazán kitettek magukért! Az új végállomás is nagyon jól néz ki, de maga a bevásárlóközpont nagyon szép, és hatalmas! Szerintem van akkora, mint a WestEnd, és anno az Allee-t hirdették, mint legszebb bevásárlóközpont. Tavaly meg is néztem, azt mondtam, hogy nem rossz, de a KÖKI terminál lazán túltesz rajta!

Először reggelizni mentünk el a Fornettibe. A Határ úton kaptam egy kupont tegnapelőtt, hogy ha 20 dkg péksüteményt veszel, akkor ajándék kávét, vagy kakaót kapunk. Én kakaót kértem, de mennyiségben egyáltalán nem erőltették meg magukat. -_-' 1 dl volt. Reggeli után elmentünk a Libribe. Én a könyvesboltokban mindig a mangákat keresem, meg egy pár könyv esetleg, ami érdekel. A mangákat még nem pakolták ki, pedig jó lett volna nyitási akció keretén belül egy pár menőség. Viszont amin meglepődtünk, hogy van japán nyelvkönyv! A Japan Foundation jóvoltából végre széles körben elérhető a japán nyelvtanulás! Tankönyv, munkafüzet, és egy CD van egybecsomagolva, (tehát nem tudtuk megnézni) és ez 6500 forint. Dekiru! a címe, és amikor megláttam, egyből azt gondoltam, hogy magamban, hogy ez kell! Itt az idő új szintre emelni a japán nyelvtanulást, mert bár megvan nekem a japán kapd elő! kiskönyv, de az önmagában alkalmatlan a nyelvtanulásra. Szerintem azt azért találták ki, hogy aki Japánban van, és meg se tud nyikkanni, annak ez segít. Úgyhogy van egy pár dolog, amit szeretnék beszerezni:

• A japán nyelvkönyv
• Zorán: Körtánc - Kóló CD
• Galla Miklós: Könnyű műhaj könyv
• L'art Pour L'art Társulat - A Besenyő Család kalandjai könyv

Zoránnak régóta rajongója vagyok, és egyszer belehallgattam a CD-be, és arra jutottam, hogy igen! Ismét egy igényes albumot készített! Egyelőre mp3 formátumban van meg az album, de amint anyagilag lehetőségem lesz rá, megveszem eredetiben is. Galla Miklós meg az abszurd humor egyik nagy ikonja. Amikor beleolvastam a könyvbe, többször kishíján hangosan felröhögtem a könyvesboltban. Képregény formájában vannak párbeszéden a könyvben, de például ilyen: "Hány óra van", "Nem tudom, nézz a falióra". És a falon van egy Ó betű. A Besenyő családot meg szerintem senkinek nem kell bemutatni. Az a könyv is nagyon jó lett. Az egyik jelenet az űrben játszódik, és például Margit ilyet szól be: "Anyukám azt tanította, hogy ne álljak szóba idegenekkel" vagy ami nagyon nagy volt, hogy az öreg magára önt valami vegyszert, és ezt mondja: "Szerencse, hogy nálam van az ideges savak szótára". És akkor az ember pókerarccal olvassa ezeket a könyveket. Én ezeket nagyon szeretném megvenni!

Ezután mentünk be a Tescóba vásárolni. Nagyon örülök, hogy a közelembe került egy Tesco, mert bár nagyon szeretem a Spart, de némely dolgok olcsóbbak a Tescóban (bár érdekes, az utóbbi időkben a Sparban is olcsóbb lett 1-2 élelmiszer), és a környéken nincs nagy Tesco, és nagyon jól néz ki, és nem olyan hatalmas nagy. Ami kell, az mind megvan. Itt is kerestem a Zorán CD-t, abban reménykedtem, hogy itt nyitási akció keretén belül olcsóbban megtalálom, de nem volt egy CD sem. Meg is kérdeztem az egyik eladót, hogy hol vannak a CD-k, ott mutatja a laptopokkal szemben, de ott csak írható CD-k voltak. -_-' Közösen sok mindent vásároltunk, az önkiszolgáló pénztárnál fizettünk, és mentünk tovább. Megnéztük az 576-ot (A Tescóval szemben van), utána leültünk az étkezőkhöz egy kicsit pihenni. De aztán mentünk is, nagyon szép. A metróban azt beszéltük, hogy ez most egy kicsit visszaveti az Europark forgalmát, de semmiképpen nem végleg, hiszen a Határ út is egy nagyon fontos közlekedési csomópont, sok busz és villamos találkozik itt.

Ismét egy kis retro és karaoke, meg több minden

Kíváncsi voltam, hogy mutatnak egy LCD TV-n a NES játékok, össze is kötöttem a gépet a TV-vel. A kézi tárolásnál, csak rányomtam, hogy C3, és már meg is jelent. Én visszamaradott, azt hittem, hogy majd úgy fogja keresni a csatornákat, mint a régebbi TV-k, erre azonnal behozta. Igen, mert a NES-nek csak RF (koax) kábele van, de már ezekben az időkben is volt SCART csatlakozás, de egyedi, ilyet még nem láttam soha, és vaterán se láttam még, hogy bárki is is árult volna NES-hez SCART kábelt. De így ismét végignyomtam a Super Mario Bros.-t.

És ha már SMB, akkor Duck Hunt is. Nagyon meg vagyok lepve, de itt egy árva kacsát nem tudtam lelőni. Nem tudom, mennyire lehet fogni a TV-re, de ennyire rosszul még soha nem ment a játék. Szerintem a Zapper mozgásérzékelése miatt nem sikerült. Hiába 1984-es a játék, már ekkor is lehetséges volt a mozgásérzékelés, ezt a Nintendo elnöke Iwata Satoru is megerősítette, és mindegyik Nintendo konzolnál felmerült ennek lehetősége, de ezt csak a Wiinél használták ki.

A MondoCon zenekvízének hatására ismét elővettem a Super Mario Kartot. Hát ez a játék, nem olyan, amiről el lehet mondani, hogy a biciklizés elven "működik", tehát, hogy megtanulod, utána soha nem felejtesz el játszani vele. Nagyon-nagyon nehéz, és nagyon látszik, hogy ritkán veszem elő, nagyon rosszul megy. 1995 volt az az év, amikor megismertem a játékot, és a "betanulási" időintervallumot úgy kell elképzelni, hogy sokáig, amikor már hetedik voltam, és nem nyolcadik (utolsó), én már akkor ujjongtam! És amikor első lettem... Nem is akartam elhinni. De érdekes, hogy az első győzelem után gyorsan jöttek az arany kupák, és a megnyert díjak, de ha sokáig nem veszed elő a játékot, akkor nagyon nehéz visszaszokni, főleg, ha többségében az újabb Mario Kartokkal játszottál. Nagyon nehéz, de ami megkönnyíti a játékot, hogy a pályák rövidek, és mivel a csillag, gomba, villám, nem tartanak rövidebb ideig, mint az ezt követő Mario Kartokban, ezért sokkal nagyobb a hatásfokuk, nagyon sokat segítenek. Ja, hogy a Bowser Castle pályákon nagyon élesek a kanyarok? Én is ott szívom meg. És leginkább ott látszik meg, hogy mennyire visszaesett a tudásom. 150cc Flower- és Star Cupot képtelen vagyok végigvinni (mivel életet számol a gép), mert a Bowser Castle pályákon nem tudok ötödik helyezettnél jobb lenni, mert a régi Mario Kartokban, ha negyediknél rosszabb helyen végeztél, nem enged tovább a gép. Úgyhogy a Virtual Console verzióban a mai napig kitöltetlen néhány kupa. Az segít valamennyit az éles kanyarú pályán, hogy az R-gombot nyomva tartjuk, és akkor élesebben vesszük be a kanyart.

És ha már MondoCon, akkor a karaokéról is beszélnék még egy kicsit. Van egy srác, aki egyre többet énekel. Jól is teszi, mert jó hangja van, és szórakoztatja a közönséget, ő énekelte vasárnap este a One Piece: We are-t. Nem beszélgettem vele, így nem volt lehetőségem élőben megmondani neki, de a hangjának remegtetéséről szokjon le! Nem tudom, hogy szándékosan csinálja-e, vagy így jön neki, de rontja az énekét. Azért tudom, mert erre én is rászoktam, és 2007-ben az énektanárom hívta fel rá a figyelmemet, hogy erről szokjak le, mert ezt csak a nagyon képzett énekesek tudják jól csinálni, hogy szép is legyen. Ahogy leszoktam róla, rájöttem, hogy igaza van, de nem is tudom már hogy szoktam rá.

Megnézem nemsokára az új ONE PIECE részt, mindenki azt mondja, hogy nagyon jó lett, mert most kezdődik a történet második fele. Ennek egyrészt örülök, másrészt fennakadtam rajta. 518. résznél tart, és a történet második fele most kezdődik el. Leszek vagy 40 éves, mire vége lesz.  De én benne vagyok, kíváncsi vagyok, főleg, hogy ismét Kitadani Hiroshi énekli az új openinget, nem véletlen őt kérték fel ismét. Ja, és ha karaokés körökben nem gond, akkor le is foglaltam az új számot, megcsinálnám a kfn-t belőle. November 16-án fog megjelenni a kislemez, tehát addig nem fogom tudni megcsinálni, de nagyon durva, hogy több, mint egy hónap van a megjelenésig, és már több webshop előrendelésében elfogyott a kislemez! Úgyhogy nagyon durva lesz, meg merem kockáztatni, hogy az 1. helyen fog végezni az Oricon charton az első héten. Maga a szám tényleg nem olyan jó, mint az előző dala, de annyira örülök, hogy ismét ő énekel, hogy teljesen elfeledteti velem, hogy nem egészen menő az új dal.

Ennyi év után végre rászántam magam, hogy végignézzem az Inuyashát. Mindig elakadtam a 104. résznél, addig ment magyarul, és nem néztem tovább. Illetve hazudok, mert az RTL Klub egyszer tovább adta, de nem sokáig. Ha jól tudom, le van szinkronizálva mind a 167 rész, de mégsem láthatjuk, De hogy miért nem… De most már nagyon ideje lenne a Final Act-tel együtt végignézni.

Akciósak a Scott Pilgrim képregények a kiadójának 20. születésnapja alkalmából. Hát gondoltam, hogy teszek vele egy próbát, és megvettem az első kötetet. Még Ninty mutatta nekem talán a 2009. tavaszi pokétalin, hogy nézzem meg, milyen menő képregény, és mennyi Nintendós utalás van benne, biztos érdekelni fog. A Nintendós utalások (sőt, OKUI MASAMI is van a képregényben!) nagyon jó dolgok benne, de annyira visszatetszést keltett bennem a rajzstílus, nagyon ronda volt, hogy évekig rá se néztem. Hallottam, hogy a film milyen jó lett, és most, hogy akciós, hát akkor tettem vele egy próbát. Egyáltalán nem bántam meg, de hogy ennyire tetszeni fog, azt nem hittem volna! Az Europarkban az Interspar előtti részen olvastam, de annyira lekötött, hogy addig nem is álltam fel, míg a végére nem értem. És milyen Nintendós utalások vannak az első kötetben? Scott bandájának egyik dalának címe Sex Bob-Omb, valamint a lány, aki iránt többet érez, csak azért rendelt tőle, hogy láthassa őt, és valahogy bejött oda a Super Mario 2, de pontosan már nem emlékszem hogyan. De nagyon jó, a többit is be fogom szerezni.

2011. őszi MondoCon - vasárnap

Meglepően sokat aludtam, 8-kor ébredtem fel, úgyhogy első dolgom volt bekapcsolni a TV-t, és a Forma 1-et nézni. Japán nagydíj. Nem néztem végig, és amíg néztem, addig is csak fél füllel figyeltem az eseményeket, mert készülődtem. De hát a torrent jó barát ilyenkor, nem igaz? 9 után pár perccel indultam el, a tegnapi menetrend szerint, különbség, hogy most egyedül mentem. 10 óra után néhány perccel értem oda, és látom, olyan gyorsan ment a sor, hogy simán bejutottam. De ami meglepett, hogy nézték a táskát. Tegnap megkérdeztem, hogy miért, azt mondták, hogy alkoholt nem lehet bevinni. Nem rossz. A Petőfi Csarnokban (mely, ha jól tudom, végleg bezárt) azért nézték a táskát, hogy szúró-vágó eszközt nem vihetsz be, és az italokkal is keményen elbántak. Na az egy nagyon szemét dolog volt. Itt meg alkohol. Valószínűleg alkohol befolyásoltsága nélkül nem alkalmazzuk nem cosplay alkalmára a kardot, kést, stb. Tehát felmentem a karaoke terembe, ahogy vártam, kevesen voltak. Most előre feliratkoztam, Naruto: Parade-ra, de ahogy énekeltek az emberek, egyre jobban éreztem, hogy nem kellett volna, nincs hangom.

De előtte Zenekvíz. Most egyedül indultam, ez a harmadik alkalom, és összességében most értem el a legrosszabb eredményt, 23 pontom lett végül. A legelső volt a legjobb, akkor 54 pont lett a végeredmény, és ha jól emlékszem, harmadikok lettünk akkor. A rapidnál csak egyet tudtam biztosra: Asura Cryin': Spiral, a többinél tippeltem. Csak érdekes volt, ugyanis Tukeinon teljesen áteffektezte az összes dalt, valamely mélyebben, valamely magasabban szólt az eredetihez képest. Ötletnek nem rossz, de ha őszinte akarok lenni, nekem nem tetszett. Összességében nem nehezítette meg a dolgomat, igaz, volt egy pár dal, amit nehezebben ismertem fel, de az összeset tudtam, amit eredetileg is tudtam volna, csak mivel én nem szeretek a zenével "játszani", ezért ez nem az én asztalom. De ha több lesz a pozitív visszajelzés erről, akkor nem bánom, ha így megy tovább. A Shoujo, Shounen kategóriákból elég keveset tudtam, de ami meglepett, hogy a Trance-hez úgy álltam hozzá, hogy, az tuti 0 pont, ehhez képest, ha jól tudom, 4-et tudtam. Utawarerumono, Soul Eater, de ami a legjobban meglepett, a Gundam 08th Team. A cosplay kategória jó ötlet, mert többségében olyan animékből cosplayeznek, melyek eléggé ismertek, én is 7 pontot szereztem össze, ez sikerült a legjobban. A videojáték. Amikor megláttam a lehetséges játékok listáján az egyetlen Nintendo játékot, a Super Mario Kart-ot, akkor tudtam, hogy ez bent lesz, és igen! :D Harmadikként az openingje ment. Igazából nem volt nehéz felismerni, mert annyira jellegzetesen Mariós, erre tényleg azt tudom mondani, hogy nem is kell hardcore Mario fannak lenni ahhoz, hogy valaki erre rávágja, hogy ez csakis az lehet. Még az ALI PROJECT érdekelt, ahogy írtam róla többször is, de ahogy láttam a listát, hogy mennyire részletes. O_O Hiába a remény a 10 pont felől, csak 4-et tudtam összekaparni. Rozen Maiden, .Hack//Roots, Shigofumi, és egyet tudtam, melynek nem tudtam, hogy melyik animének a zenéje, de Tuki elfogadta a dalcímet is: Ankoku Tengoku. Egy pár újabb, számomra ismeretlen dallal azért megismerkedtem, meg folyamatosan hallgattam, de amilyen az én formám, azok MIND kimaradtak. De a Kotodamának örültem. ^_^

A zenekvíz után én voltam az első, aki énekelt. A zenekvíz alatt éreztem, hogy nemigen van most hangom, nem fog most összejönni. Ez nem az a fajta "biztatásra váró" érzés volt, hogy valaki tartson meg a víz felszínén, hanem biztosan tudom, hogy amikor nem megy, akkor nem megy. És bejött. Annyira furcsán éreztem magam, mert itthon próbáltam, és különösebb megerőltetés nélkül sikerült kiénekelni a magasabb hangokat, de ma kint ez nem jött össze. Ez jelentősen visszavetett a kedvemből, és az önbizalmamból, és lényegében rányomta a bélyegét az egész napomra. Nem sokkal ezután mentem ebédelni, mivel tegnap a Burger Kingben voltam (voltunk Night-tal), ezért ma a nem sokkal tovább levő (de szépen hangzik) kínaiba mentem el. Egész olcsó, és jó nagy adagot adtak. Egy pár órán át nem voltam éhes. De ahogy visszamentem, hiba volt leülnöm a karaoke teremben, ugyanis 14-16 óra között Japán zenei klipek mentek, és a fangörlök sikítása úgy belehasított a fülembe, hogy azonnal kijöttem. Kint ültem addig a földön, és Brain Training-eztem, meg Mario's Picross-oztam. Elvoltam mind a kettővel, és amikor vége lett a tortúrának, és visszamentem, még akkor is folytattam a játékot, közben fél füllel figyeltem, ki hogy énekel. Majd előrementem, és szóltam Dakinak, hogy húzzon ki, ugyanis mielőtt először énekeltem, még azelőtt feliratkoztam másodjára. A Digimon: The Biggest Dreamer még nehezebb a Naruto dalnál, úgyhogy semmi esetre sem. Addig ott eljátszogattam, hallgattam a többieket, most inkább passzívkodtam.

Egészen az utolsó kaszinó karaoke versenyig. Minimum három fő / csoport kellett, hogy legyen, hogy verseny lehessen, de sehogy sem akart összejönni a három. Ketten megvoltak, de senki nem akart még menni. És akkor jött az, hogy akkor a szervezők állnak ki. Be is szólt az egyik srác: "Akasztják a hóhért!" Ha nagyon morbid lennék, azt mondanám, hogy bár mindenkit így akasztanának fel. Ugyanis Tukeinon amilyen műsort csinált (a legpozitívabb értelemben), szem nem maradt szárazon, mindenki könnyesre röhögte a szemét. Az emotikon kategóriában indult. Annak az a lényege, hogy a kfn-nél jobb-alsó sarokban látható egy karakter, arcot vág, úgy kell énekelni. Tukeinon olyan grandiózus műsort csinált a Fushigi Yuugi dallal, hogy én teljesen kész voltam, nekem megcsinálta a napomat, de szerintem nem is túlzok, ha mindenkit egy emberként sikerült megnevettetnie. Nekem meg minden rosszkedvem elmúlt, nem is tudom, hogy élveztem-e valaha ennyire egy karaokés előadást. Persze mindenki visszavárta őt, így kisorsolta a kerék a Love Tropicana Deluxe dalt, akkor már Aminával állt ki, de akkor is valami eszméletlen, mit csinált. :D Szóval Tuki naponta legalább 10× énekeljen nekünk. Komolyra fordítva a szót, furcsállottam is, hogy keveset énekelt. Rájátszásként megmutatta az extra kategóriában a Pokémon főcímdalt. Az extra kategória, az ilyen meglepetés, valami furcsaság van a kfn-ben, vagy a szöveg van szándékosan rosszul írva, vagy hiraganával volt írva a szöveg, esetleg kérdőjellel helyettesítve, vagy az effektezésnél tett arról, hogy bezavarjon nekünk. A Pokémon tényleg poén volt, ahogy mondta. Egyrészt mindenhol maga a Pokémon szó katakanával volt írva, meg néhol a szöveg angol megfelelője volt, de a magyar félreírások valami eszméletlenek voltak. Egy pár, ami eszembe jutott:

• Sok igaz, hű kabát
• Jöjj, nagy kút vár ránk
• Keresd meg hát mind!

Tényleg, ha belegondolunk, a "Keresd meg hát mind!" is a Pokémon témájába vág! :D Ezen is sokat nevettünk, én ezt Tukinak soha nem felejtem el, ezért az estéért egy életre hálás vagyok neki.

Lényegében ennyi is volt, még egy páran énekeltek, én maradtam végig, 19.30-ig. Végül jó volt minden. Legközelebb talán 2012 tavasza.

MondoCon 2011 ősz - Szombat

Végre kialudtam magam! :D Erre már több MondoCon óta nem volt példa. 6.15-re állítottam be az órát, de már 5.30-kor felébredtem, összekészülődés után megmértem a súlyomat. Igazából most már rendesen eszek, ezen túl arra fogok rámenni, hogy izmosodjak, de kíváncsi voltam, hogy mennyit fog mutatni, és meglepődtem: -0,8 kg. Ezt mégis hogy hoztam össze? O_O De soha nem értettem, hogy miért van az, hogy előfordul néha az, hogy egy nap alig eszek, és futok 30 percet, és másnap reggel mégis többet mutat... És van ellenpélda is, hogy rendesen eszek, és mégis kevesebb, ahogy írtam feljebb.

Igen, sok kitérő lesz a postban, azt már most jelzem. Tehát, mérés után RTL Klubra kapcsoltam, mert Forma 1. Csak a Forma 1 alatt nézek RTL-t, soha máskor. Soha nem írtam, de szeretem az autósportot, nem szurkolok senkinek, csak a hangulata miatt. Bár unalmas volt az idei év, mert már az első pár futam után szinte biztosra vehettük Vettel világbajnokságát. De tényleg senkit nem tudok mondani, akiért szorítanék. Ma korán reggel volt az időmérő edzés, mert Japánban volt. MondoCon hétvégéjén japán Forma 1. Meg is mosolyogtam, hogy a Q1-ben Kobayashi volt az első. De persze a Q3 után ismét Vettel indul az élről, ki más. -_-' Amint vége lett, 8 óra után el is indultam, most nem akartam odaérni már kora reggelre. Felszálltam az 50-es villamosra, majd a Határ úttól a Deák térig mentem. Ide beszéltük meg a találkozót Ninty-vel, innen már együtt mentünk a Pillangó utcáig, majd elsétáltunk a Hungexpóig. Már 9 órára járt, és mivel volt jegyünk, eszünk ágában sem volt sorba állni, leültünk az egyik padra. Nem sokkal ezután jött oda hozzám Lam'O, ami azért lepett meg, mert ő karaoke segítő, és úgy tudom, hogy már bent kellett volna lennie. Kicsit beszélgettünk, de aztán mentünk is be. Ő ment be segíteni, mi meg Ninty-vel, és közben Necrokiddel is összetalálkoztunk, együtt vártuk meg a 10 órát, mire bejuthatunk. Kicsit lassan telt el nekem, de a vége fele megjelent Neela és Megumi. 10 órakor bejutottunk, ismét első ízben a karaoke terem felé vettük az irányt. Meglepett, hogy sokáig kevesen voltak. Ez vasárnapra jellemző. Nekem meg semmi kedvem nem volt kiállni énekelni, én ott eleinte eljátszogattam a Brain Traininggel. Határozottan nehezebb koncentrálni, amikor zaj van körülötted, és még nem rendelkezek azzal a képességgel, hogy kizárjam a külvilágot. Úgyhogy nem is csináltam sokáig, elmentem a vásárok közé szétnézni. Kihasználtam a levásárolhatóság lehetőségét, és vettem két mangát:

• Árnybíró 3
• Death Note 3

És megvettem a legújabb Mondo magazint. Érdekelt, mert 4 oldal tiszta Nintendo van benne. Mindenképp örvendetes. Két oldal Nintendo 3DS, és Nintendo-történelem bemutató van. Amit Nintendo aktáknak neveztek el, és őskor-ókor-középkor... osztottak fel. Én ezt egy kicsit erőltetettnek tartom, de maga az írás jó lett. Mindenképp megérte már csak ezért is megvenni, egyébként mindegyik Mondo magazin megvan az 1. számtól kezdve. És ha már Nintendo: Múlt héten csütörtökön voltam a Csibivel az Árkádban, és tökre meg voltam lepődve, mert az ottani 576-ban (a nagyobbikban) volt két Zeldás poszter, és odaadták nekünk, hogy elvihetjük. Tök jól néz ki. :) És most MondoConon egy árva Nintendo konzol nem volt. -_- Ja, hazudok: Volt arra a 2 órára, amíg Just Dance 2 verseny volt. Egyébként néhány napja megkérdeztem a Nintendo Magyarországot, hogy kint lesznek-e a MondoConon, és nemet mondtak... Most nem akartam firtatni az okát, de elvileg szövetségesek a Mangafannal, Mondóval, és ilyen nagy rendezvényen miért nincsenek jelen, hogy reklámozzák a Nintendót? Amikor épp az lenne (kellene, hogy legyen) a céljuk, hogy minél több emberhez juttassák el a Nintendót. Úgyhogy a konzol most halott részleg volt számomra. Engem nem érdekel a sok FPS, verekedős, sport, és életszimulátor. Úgyhogy ennyi.

Vissza a karaokéhoz. Most annyira nem akartam énekelni, de a kaszinó karaokén ki akartam próbálni magam. Érdekes szabály volt: Minden órában volt egy verseny, annyian jelentkeztek, ahányan akartak, húztunk egy sorszámot, és a gép kiválaszt három embert, és abban a sorban énekelt a három ember. Példa: Jelentkezik 5 ember, húztak egy sorszámot 1-5 között, és a gép kiad egy sorrendet random, pl: 4, 5, 1. És ők hárman énekeltek, elsőnek ment ki a négyes, másodiknak az ötös, és harmadiknak az egyes. A kettest, és hármast húzók most nem énekeltek, de a soron következőre jelentkezhettek. Így volt az, hogy az első kettőben nem énekeltem, de a harmadikban igen. Több kategória volt: Kúlos, csajos, duett, csoport, emoticon, és extra. Én a kúlosban jelentkeztem. Annak a 18 dalát többször is meghallgattam. Voltak köztük olyanok, melyeknek nagyon örültem volna, de voltak olyanok, melyeket kerültem volna. A kategóriában sorsolt a szerencsekerék, és azt a dalt kellett elénekelni. Na most én nagyon szerencsétlenül jártam, mert egy olyan dal jött ki, amire azt mondtam volna, hogy köszönöm szépen a lehetőséget, nem élnék vele. :D Bleach: Stay Beautiful. Az volt a szerencse, hogy lehetett közönség segítséget kérni, így Legyen Ön is Karaoke-győztes címszó alatt ezt kértem. Két srác jött volna fel, de hogy őszinte legyek, nem akartam, hogy feljöjjenek, mert ők azok, akik minden egyes karaoke rendezvényen előadják a Death Note: What's up People?-t, de úgy... Pontosabban nem is velük van a baj, hanem azzal, hogy mivel a dalból nincs instrumental, ezért LQ-val készült a kfn. (LQ = Low Quality, amikor a kfn készítő maga szedi le a vokált, de ez minőségveszteséggel jár) És az egyik legrosszabb LQ a fentebb említett dal, és rettenetes hallgatni, erre már nem tudom azt mondani, hogy ha élvezik, akkor csinálják...  Na mindegy, az előadásom szempontjából most az a lényeg, hogy nem akartam, hogy ők jöjjenek ki. De szerencsére jött Mystra, mint egyszemélyes felmentősereg. Őt már szívesen láttam. Szereti is a számot, ami meg is látszott, ugyanis VÉGIG ő énekelt. Iszonyú kínosan éreztem magam, csak a refrénbe segítettem be (holott nekem kellett volna énekelnem), de nagyon rosszul éreztem magam. De a poén az, hogy én nyertem. :D Illetve Mystra nyert. Ez az ő győzelme. Az ajándékot (2000 forint értékű Mangafan vásárlási utalványt) én kaptam, de megbeszéltük, hogy adok neki egy ezrest. Így vettem még Nana 5 mangát, ez az én meg nem érdemelt győzelmem jutalma, de kellett egy "kis" idő, mire feldolgoztam, eddigi legrosszabb karaokés fellépésem volt. Ezután írtam fel magam, méghozzá azt a dalt, melyet nagyon szerettem volna elénekelni a kaszinó karaokén: Naruto: Parade. Nem kerültem sorra, mert valamikor 41-nél jártunk, amikor feliratkoztam, és a 91. lettem volna, és a nap végén a 63. volt az utolsó. Úgyhogy holnap.

Sokat beszélgettem Tukeinonnal, amikor elől voltam, meg Night elkísért a Burger Kingbe ebédelni, vele is nagyon sok mindenről beszélgettem. Politikáról (bár nem nagyon értek hozzá), meg a szerelmi dolgokról. Ebben ütközik a véleményünk, de úgyis írni akartam erről, így akkor most. Ugyanis Night szerint ha az ember együtt van a szerelmével, akkor 2 év múlva elmúlik a szerelem. Én meg lehet, hogy túlzottan naiv vagyok (ezt ő mondta is), de én hiszek a sírig tartó szerelemben. Hiszem azt, hogy ha életem szerelmével élem le az életemet, akkor igenis akár öregkorunkban is lehetünk egymás mellett boldogok. Azt gondolom, hogy ez inkább emberfüggő, mert lehet, hogy rossz lesz ez a hasonlat, de például ott van nekem a Super Nintendo, és a Super Mario All-Stars játék mely lassan 18 éve, hogy megvan nekem, és a mai napig képes vagyok azzal a lelkesedéssel játszani vele, mint amikor kisgyerek voltam. És nem úgy, hogy nosztalgia, hanem a jelenben szeretek vele játszani. Úgyhogy az, hogy ki milyennek fogja fel a szerelmet, az szerintem emberfüggő, és ha valaki nem alkuszik meg valakinél, hanem kitartóan (nem is kell tudatosan) keresi az igazit, az úgyis megtalálja azt, akibe beleszeret, és hasonlóképp gondolkodik.

A szombati nap lényegében ennyi volt, holnap folyt. köv.

JAM Project és ONE PIECE

Szerdán jelent meg az új JAM Project kislemez, mely a Cardfight!! Vanguard anime második opening dala: Believe in my existence. Sokkal jobb lett, mint az előző opening, melyet szintén az együttes énekelt el.

http://www.youtube.com/watch?v=2bVY8PvcUik

Érdekes, hogy nemrégiben még nem szerettem annyira az együttest, mert úgy voltam vele, hogy mindegyik daluk egy kalap alá kerül, de amikor szűk egy éve komolyabban hallgattam a dalait rájöttem, hogy ez nagyon nincs így, sőt mára már olyan szinten rajongok értünk, a csapat hölgy tagjának Okui Masaminak szóló karrierjéért. A kislemezeiket nem venném meg, de a Best of- és a stúdióalbumaikat mindenképp! Meg a JAM Project 10th Anniversary Complete BOX-ot is túlzásnak tartanám, de nagyon megnézném élőben, hogy néz ki. Az együttes 2010-ben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, ennek alkalmából kiadott egy hatalmas kiadványt, mely 8 CD-t, 4 DVD-t, és egy könyvet tartalmaz. Ez a pakk 29.800 yen, ami jelenlegi meggyengült árfolyan szerint kb. 86.000 forint. Biztos nagyon szép, de durván 100.000 forintot kiadni egyszerre ilyesmire, azért soknak érzem. De ha elérhető áron lenne, és ha lenne rá pénzem, akkor nem hezitálnék beszerezni.

És ha már JAM Project, nagy örömmel vettem, hogy az új ONE PIECE openinget ismét Kitadani Hiroshi énekli. Ő énekelte az első openinget, a We are!-t, és most megkapta a 15. openinget, melynek címe: We Go!

http://www.youtube.com/watch?v=2xFT9Id0P0c

Vártam is, hogy milyen lesz, mert a We are! nagyon jó dal lett, ehhez képest csalódásnak érzem. Kicsit elborult lett. Az a helyzet, hogy Kitadani-san is ír dalokat a JAM Project-nek, és ő felel az elmebetegebb dalokért. Ez pozitív értelemben. PRAISE BE TO DECEPTICON és Go! Stand Up! Ezek jutnak így eszembe tőle. Amikor ezt a két dalt először meghallottam, először nem tudtam hova tenni, mert nem jellemző rájuk ez a fajta komolytalankodás. Egyébként a JAM videójában balról a második ő, vöröses hajtincsei vannak. Olvastam egyébként róla olyasmit, hogy nem veti meg az alkoholt (japán wikipédián volt ez írva), és van egy pár megnyilvánulása, ahol már azt éreztem, hogy átlépte azt a határt, amikor lelkesedését akarta kinyilvánítani, és már soknak éreztem azt, amit csinált. De ez nem von le az énekesi értékéből, mert hatalmas előadó!

Holnap MondoCon, és elvileg esni fog az eső! Nem nagyon emlékszem így hirtelen olyan con-ra, ahol esett volna az eső, de ez azért lesz érdekes, mert beszéltük egy páran, hogy az anime fangörlök jókora része egész nap mást sem csinál, csak szétnéz a vásároknál, és egész nap kint ül a fűben. Ez ilyen mi van? alapú dolog. Ezért kiadni 3.800 forintot két napra? Talán annyira selymes a Hungexpo fűje, hogy megérje azért fizetni, hogy kint üljenek? Lelkük rajta. Ezt nyilván nem fogják esőben megcsinálni, így legalább részt vesznek a programokon. De ha esni fog az eső, akkor szép lesz bőrig ázni, mire elmegyünk a K épületből a 25-ös Csarnokba, vagy a konzol részlegbe.

ALI PROJECT

Mindig furcsálltam, hogy Japán számomra egyik legjobb együtteséről szinte semmi információt nem találni. Pedig mindig érdekelt, hogy az énekesnő, Takarano Arika (Tegnap volt 48 éves, boldog születésnapot! ^_^ お誕生日おめでとう！) csak megjátssza ezt a darkos stílust, amiben írja a dalszövegeket, vagy hányattatott élete volt? Erre még mindig csak sejtem a választ, de legalább egy pár infót sikerült összegyűjtenem a csapatról.

1988-ban jelent meg az első nagylemezük (Gensou Teien; 幻想庭園), már a megalakulásuk is érdekes volt. A csapat férfi tagja Katakura Mikiya már nagyon régóta foglalkozik zeneszerzéssel, profilja a klasszikus és a modern zene elegye. Amikor az új project-jéhez keresett énekest, akkor találkozott össze Takarano Arikával, egyből szemet szúrt a nő furcsa viselkedése. Meghallgatta az énekhangját, bár tetszett neki, ám egyáltalán nem ebbe a stílusban ír zenéket, így nehezen találták meg az összhangot. De amikor Arika megmutatta Mikiyának a verseit, teljesen el volt bűvölve, és rájött ez az, amelyik stílusban zenét ír. Ugyanis a mai napig a dalok döntő többségének a szövegét az énekesnő írja, nagyszerű szövegíró.

Tehát a kezdetek. Aki animék által ismerte meg az együttest, és talán olyannyira tetszett neki a munkásságuk, hogy mélyebb ismereteket is kötnének a duóval, az készüljön fel, hogy csak csírájában fogja visszahallani azt a zenei stílust, ami az anime dalaikat fémjelzi. Az első album nemcsak a hosszú évek távlata miatt teljesen más hangzású, hanem mert az egy független zenekiadó által jelent meg, és bár a stílusban tetten érhető az az ALI PROJECT-es stílus, ám az zeneileg kiforratlan volt, talán jobb "próba-album"-nak nevezni. Ezután 4 éves szünet következett. 1992-ig kanjival írták az együttes nevét (蟻プロジェクト), majd ekkor írták át romajira csupa nagybetűvel. És ebben az évben jelent meg második nagylemezük: Gekka no Ichigun (月下の一群), melyben már jóval inkább felismerhető az a stílus, amit megszokhattunk az együttestől, ugyanis ekkor kezdték el kialakítani azt a modern stílus-klasszikus zene keverékét. Az ezt követő 1994-es DALI megint teljesen más vizekre evez. Mély érzésű, spirituális dalokat tartalmaz, nagyon távol áll azoktól a közkedvelt, szerethető ALI PROJECT daloktól. Egy évre rá, 1995. december 6-án jelent meg az első best of albumuk, a Hoshi to Tsuki no Sonata (星と月のソナタ), mely új dalaik mellett a második albumuk néhány dalát újragondolták. Ebben az évben kezdtek el először Anime dalokat írni. Első ilyen munkásságuk, a Marmalade Boy, és a Midoriyama Highschool Koushien-hen.

Ekkor kezdett el fordulni a kocka, és kezdtek el inkább anime zenéket írni, és a stúdió albumokat háttérbe szorítani. Ez nem hozta magával azonnal a zenei stílus változását, az lassan, folyamatosan alakult át. A fenti két animéhez írt dalok sikerének örömére egyre több animéhez írtak zenét, ezeknek köszönhetően egyre ismertebbek lettek. Ennek következtében egyre ritkábban jelentek meg stúdió albumaik, ám azok annál jelentősebbek, hatásosabbak lettek. 1998: Noblerot, 2001: Aristocracy, 2002: Erotic & Heretic. Ezeken az albumokon énekelt az énekesnő igazán démoni, házsártos stílusban, emiatt rétegzenék lettek.

A 2001-es év nagy áttörés volt, ugyanis a NOIR anime zenéje hozta meg az első, igazi nagy sikert az együttesnek. Egyrészt mert nagyon jól illett a zenéjük az anime sötét stílusához (A NOIR egy alvilági, maffiáról szóló sorozat), másrészt ekkor dolgoztak együtt az ekkor már nagy népszerűségnek örvendő fantasztikus zeneszerzővel Kajiura Yuki-val (梶浦由記). Az anime endingjében, a Coppelia no Hitsugi-ban (コッペリアの柩) nagyszerűen felismerhető az a démoni sötét hangzás, mely a fentebb említett három stúdió albumot fémjelezte.

Az első vonós hangzású albumuk 2003-ban jelent meg, Gekkou Shikoushou (月光嗜好症) címmel, azóta szinte minden évben jelentenek meg ilyen albumokat. Ezekre a kiadványokra saját dalaikat hangszerelik újra teljesen vonós stílusban. Ezek az albumok mérsékelt sikernek örvendenek, mert az együttes közkedvelt hangzásával ellentétben lassú dinamikájúak ezek a felvételek. Az utolsó még régi stílusban megjelent album, a 2005-ös dilettante.

A 2004-es Kinjirareta Asobi (禁じられた遊び) volt az a dal, melyben kialakult az együttes mai, máséval össze nem téveszthető arisztokratikus goth-lolita zene, mely már sokkal populárisabb lett, könnyebben fogyasztható, ezáltal szélesebb réteghez jutott el. A könnyen fogyasztható általában negatív jelző szokott lenni a zenei életben, de nem az ALI PROJECT-nél, mert annyira jól megcsinálták azt, hogy hozzák a saját stílusukat, de mégis sokkal könnyedebb, ez a népszerűségük titka véleményem szerint. Csakhogy ez az új stílus azt hozta magával, hogy az első néhány albumuk mai fülnek nagyon idegen, többször kell meghallgatni, hogy megszokjuk. A nagysikerű Rozen Maiden dal után jóval gyakrabban jelentek meg új dalaik, de ezek mit sem veszítenek minőségükből, sőt mára elmondható, hogy az ALI PROJECT egyike azon kevés japán együtteseknek, melyek világszerte is nagy népszerűségnek örvendenek.

Négy csoportra lehet osztani az együttes diszkográfiáját:

1. Az anime kislemezek, melyek fantasztikusan megkomponált dalokat tartalmaznak.
2. A kislemezekből készült best of album, mely tartalmazza még az anime OST-ken hallható dalokat is. Ezek az igazán népszerű kiadványaik.
3. Stúdió album teljesen új dalokkal. Ezek némileg eltérnek a közkedvelt hangzástól, de szokták szeretni a rajongók.
4. Vonós albumok, áthangszerelt dalokkal.

Egy Best of albumuk jelent meg 2006-ban a Collection Simple Plus, mely a régi anime dalaikat tartalmazza. Az új korszakban megjelent albumaik listája:

Best of:

• 2007: Soubikakei (薔薇架刑)
• 2008: Keikan Shijin SINGLE COLLECTION PLUS
• 2010: La Vita Romantica
• 2011: QUEENDOM

Stúdió albumok:

• 2007: Psychedelic Insanity
• 2008: Kinsho (禁書)
• 2009: Poison
• 2010: Han Shinnihon Shugi (汎新日本主義)

Vonós hangszerelésű albumok:

• 2006: Romance
• 2007: Grand Finale
• 2010: Gothic Opera
• 2011: Les Papillons

Azt gondolom, hogy az együttes azzal lett népszerű, hogy bár a szöveg olyan, amilyen, de a zene annyira fantasztikus, és az énekesnő annyira jól énekel, és a szöveg, amit ír, nagyon megy ritmikailag az adott dalhoz, sőt az előadásával megemeli a dal értékét. Szövegfordítások egyébként elérhetőek az interneten, de nem nagyon foglalkoztam velük, miután láttam, hogy az egyik dal szövege magyarul valahogy így szól: "Fessük vérrel a falra szerelmünk szimbólumát". Ez nekem már túlságosan elvont. A zene nagyon jól illeszkedik ehhez a stílushoz, mégis önmagában annyira sokrétű, hogy simán lehetne akár sokkal vidámabb szöveget írni hozzá, senki nem gondolná, hogy eredetileg milyen szöveghez lett írva a zene. Én merem ajánlani a zenéjüket azoknak is, akiknek semmi közük nincs az ázsiai zenéhez, de valami újat akarnak. Bár sok animéhez írtak zenét, de nemcsak az anime rajongókhoz szólnak, hanem egy sokkal szélesebb körhöz. Akik szeretik az egyedi zenét.

Ingyenes Zelda

Ahogy megígérte a Nintendo az idei E3-on a The Legend of Zelda játék 25. évfordulója alkalmából készült játék ingyenesen letölthető lesz, ma ez megvalósult. Tehát mindenkinek, akinek van Nintendo DSi-je, Nintendo DSi XL-je, vagy Nintendo 3DS-e, annak irány a Nintendo DSi Shop, vagy Nintendo eShop, és letölteni a The Legend of Zelda: Four Swords Anniversary Edition játékot! A játék csak limitált ideig, 2011. szeptember 28 és 2012. február 20 között érhető el.

Én leszedtem magamnak azonnal reggel, fent is volt. Aranyos játék, de mivel ingyenes, nem is hosszú. Ha jól vettem ki, csak három pálya az egész. Az a lényege, hogy a három ezüst kulcsot kell összegyűjteni, azzal jutunk be Vaati-hoz, és meg tudunk küzdeni vele, megmenteni Zeldát. Végigcsináltam az első pályát, a Sea of Trees-t. Mindenek előtt remélem, hogy a másik két pályának jobb zenéje lesz, mert ennek iszonyat nyomasztó volt. Nem tragikus, hanem olyan élettelen. Később eszembe is jutott, hogy néhány középkategóriás SNES játéknak volt hasonló hangulatú zenéje. Egyébként az első pálya (ha nem lenne világos a nevéből, erdőben játszódik) nem okozott különösebb bonyadalmat. Itt-ott elgondolkodtam egy pár percre, hogy mit is lehetne tenni, de szinte mindig jött magától a megoldás, vagy rájöttem. Az első főellenség, mely az ezüst kulcsot rejtette, sem okozott nehézséget. Azt gondolom, és szinte teljesen nyilvánvaló, hogy nem a világ legjobb játékát akarták megcsinálni, csak ingyenes, és szórakoztatni akar.

Az a jó, hogy egyjátékos módja és multiplayere is van. Ha egyedül játszol, alapból zöld Linkkel vagy, és választhatsz magadnak egy piros, kék vagy lila Linket. Kell is, hogy ketten legyenek, hiszen vannak olyan tárgyak, melyeket csak ketten tudunk elmozdítani. L-lel, vagy R-rel, tudjuk kiválasztani, hogy mely Linkkel szeretnénk játszani. Ugyanis a két Linknek külön-külön tárgya lehet, így egyszer az egyikre lesz szükség, máskor meg a másikra. Két Linket egyszerre az X-gombbal tudjuk összehívni, így egyszerre mozognak. Összességében jó játék, bár ha a másik két pálya is ilyen lesz, igazán semmiség lesz végigjátszani.

Tegnap este jött a hír, hogy ahogy 2 éve, az idei karácsonyt, és szilvesztert is Angliában fogjuk tölteni anyámmal nővéremnél. Örültem neki, de akkor 2009 végén nem jött jól. Egyrészt valahogy nem tudtam elképzelni, hogy a karácsonyt, és az újévet ne Magyarországon töltsem, másrészt meg össze is jöttek a dolgok, úgyhogy akkor elég rosszul jött ki az egész. De most örültem neki. Gondolkodtam is az anyagi lehetőségeken. Ha összejön annyi pénz, akkor Angliában veszem meg a Nintendo 3DS-t! Meg is néztem, hogy csak a konzol 130 font, tehát kb. 43.000 forint. Hivatalos helyről! Úgyhogy bye-bye Nintendo Magyarország, egy kicsit odébb olcsóbban tudom megvenni a kézikonzolt! Jó, ha komolyan beszélünk, tudom, hogy konzol terén Anglia és Magyarország nem egy súlycsoport, hiszen a szigetországban jóval nagyobb piaca van a konzoloknak, így többet olcsóbban tudnak felvásárolni, de ez önmagában akkor sem ok, hogy pl. a Game Parkban, és az 576-ban extrém drágák a Nintendo konzolok és játékok, mert hadd ne mutogassak megint a kisebb konzolboltokra. De vissza Angliára, nemcsak azért venném meg ott a 3DS-t, mert 130 font, hanem mert hamarosan megjelenik a konzol metálpiros színben, és az a szín tetszik nekem. A két alapszínből egyébként feketét vettem volna. Nincs bajom a kék színnel, de szerintem nem mutatott jól, mint 3DS szín. A fekete már jobb, de szerintem a piros lesz az igazán menő. És akkor, ha össze tudok dolgozni annyi pénzt, akkor megveszem a Super Mario 3D Land-et, és a Mario Kart 7-et. És akkor biztosan nem fogom letenni egy darabig a konzolt! De biztosan nagyon jó lesz majd Angliában lenni.

A megfázás meg keményen meg fog fizetni azért, mert megtámadott!

Super Mario Bros. – Játékleírás

Újabban megint nagyon lelkesedek a Nintendo játékokért, sőt, egyéb terveim is vannak, melyekkel saját erőmmel szeretném erősíteni a magyar Nintendo jelenségét. Ennek egy kezdeti fénye villant meg, amikor lefordítottam tegnapelőtt a Super Mario Bros. leírását magyar nyelvre. Tegnap lefordítottam a Super Mario Bros. 2 leírását is, de azt még lektorálni kell, és képekkel is kell díszíteni. De az első Mario leírásának kész verzióját szívesen közzé teszem. Ha belelendülök, jöhet a többi is.

Super Mario Bros. - játékleírás