2011. május 17., kedd

Eredeti ONE PIECE MEMORIAL BEST CD valamint MondoCon utózönge

Az elmúlt hetekben a postás amolyan messiás szerepét töltötte be nálam, miután eBayen találtam baromi olcsón Limited Edition ONE PIECE MEMORIAL BEST albumot. És ma megkaptam. ^^ Ki nem tudom mondani, mennyire örülök neki. Licitre találtam 13 dollár volt, és senki nem licitálta túl, ezért postaköltséggel együtt 18 dollár volt. Plusz szerencse volt még, hogy pont akkor erősödött meg a forint, amikor fizettem, így 3.400 forintba került postaköltséggel együtt. El is mosolyogtam magamban, hogy még akkor is olcsóbban vettem meg ezt a CD-t, ha 1 yen = 1 forint lenne, ugyanis 3.990 yen az ára. De így kb. 10.000 forint lett volna. Nagyon olcsón sikerült hozzájutnom. Azt korábban is megfigyeltem, hogy Hong Kongban valamiért nagyon olcsón adják a japán cuccokat, de soha nem értettem miért. Amikor itt volt zsida, és mondtam ezt neki, azt mondta, hogy nagyon vigyázzak, mert Hong Kongban nagyon sok a hamisítvány. A képből látszott, amit kitett az eladó, hogy eredeti, bár azért motoszkált bennem a kisördög, hogy nem biztos, hogy az eladni kívánt példányból rakott ki képet. De szerencsére eredeti. :) És nagyon örülök neki, ez a legjobb One Piece kiadvány openingekből és endingekből. Mivel a booklet scannek eléggé nehezen érhetők el, ezért megígérem, hogy bescannelem, és majd kiteszem, de most nincs hozzá kedvem. ^^' De holnap megcsinálom.

Mint mindig, most is elfelejtettem dolgokat a MondoCon kapcsán.

  1. Nem tudom, kinek mennyire tűnt fel, de engem meglepett, hogy nagyon ellenőrzik a jegyeket. Nekem meg is fogták, hogy eredeti-e. Ennyire másolták volna? O_O Bagszi mondta is talán, de elmondások szerint eredetileg kb. 2000 jegyet adtak el, de 4000-en voltak a 2010-es Őszi MondoConon, ezek után nyilván nincs valami rendben. De azért elképzeltem, hogy akkor leállítják az egész MondoCont, jegyellenőrzés, akié hamis, azt kitessékelik. De engem vasárnap majdnem nem akartak beengedni, miután bagszival visszajöttünk a Burger Kingezés után, mert miért ilyen a jegy. Mondom azért, mert nem vettem le szombat éjszakára. De tegnap mondta nekem, hogy elvileg sokaknak kellett vasárnap vasárnapi jegyet venni, holott volt két napos, de ki tudja, hogy találta, vagy megkapta valaki mástól, stb. Ez nagyon durva, ha ez így tényleg igaz. Arra emlékszem, hogy a 2009-es tavaszi SakuraCon volt az, ahol még a Pecsában volt hatalmas panasz a biztonságiakra, hogy nem lehet kaját, piát vinni, meg hogy milyen durván bántak a látogatókkal. Én meg pont azon a conon nem voltam. Hogy miért, azt ne firtassuk. Rossz dolog, szégyellem (nem törvénybe ütköző, még mielőtt valaki arra gondolna), de most már tudom, hogy annak így kellett történnie.
  2. A másik, volt egy srác, akit bagszi mutatott a YouTube-on, hogy anime openingeket és endingeket énekel magyar szöveggel. Mutatta, és tényleg nagyon jó. Jó hangja van, és hallatszik, hogy szívből csinálja. Ő volt a vendég a MondoConon, a karaoke teremben tarott interjút. Magán az interjún nem voltam, ezért nem tudom megítélni a jellemét, de a végére visszajöttem, és pont egy videó volt, ahol énekelt. Egyből feltűnt, hogy ez túl jó. Azt hallottam, hogy elkezdett valami studióban dolgozni, de hallatszott, hogy az egész fel volt javítva, az énekhangja is. YouTube-on nem volt ennyire jó. És ez azért nagy csalódás volt nekem. Miért kell kikozmetikáznia a tudását, miért nem tudta saját magát megmutatni? Amit tud, abban nincs semmi szégyen. Tisztába vagyok azzal, hogy ha valaki lemezt készít, annak szinte mindig feljavítják a hangját, de elméletem szerint ezt legtöbbször azért teszik, mert a lemeznek határidőre el kell készülnie, és ha nem megy, akkor feljavítják, majd élő koncertre menni fog. Úgyhogy nem volt tetszetős. Itt még nincs nagy tétje, igazán megmutathatta volna a valódi hangját. Vagy: Karafunt beindítani, One Piece: Hikari he *hasára üt*, és tessék élőben énekelni!
  3. És végül: Az általam készített MondoCon képek (elsősorban karaokéról), a galériában megtekinthetők. Ahhoz képest, hogy a karaoke milyen népszerű, nagyon kevés kép készül. Mindig csak a Cosplay, és cosplay. Itt az ideje képekkel is népszerűsíteni a karaokét! Remélem, tetszeni fognak a képek. ^^

2011. május 15., vasárnap

Valamivel éberebb MondoCon 2011. tavasz – vasárnap

Végülis 4 órás alvás után 3.45-kor úgy ébredtem, mint aki kialudta magát. Az előkészületek nagyját megírtam a szombati postban (mivel vasárnap reggel írtam), reggeli után 9-kor indultam el, 10 után nem sokkal értem oda. A kettes metró után, ahogy jöttem a Hungexpo felé, összefutottam Mystrával, együtt jöttünk. Érdeklődtem a Late Night karaoke felől, elmondása szerint sokkal jobb volt most, mint előzőleg, megvolt a hangulat. Ahogy megérkeztünk, kisvártatva feliratkoztam. A második férfidal: Yu Yu Hakusho: Unbalance na Kiss wo Shite. Hirtelen jött az ötlet, ezt a számot szeretem, hajnalban blogírás mellett megnéztem egy néhányszor a kfn-t, hogy ha nem is tanulom meg a szöveget, de legalább tudjam mihez kötni, hogy várhatóan mikor jön az adott sor. És nagyon sokszor meghallgattam a dalt. Azt tudtam, hogy a refrén végén levő magas hang az nálam nagyon a határon lesz, de azért akartam bevállalni, hogy kipróbáljam magam, hogy tudjam, jelen pillanatban mire vagyok képes, meddig tudok elmenni. Nagyon izgultam, és ez szerintem hallatszott is, egy helyen tudtam csak kiénekelni azt a legmagasabb hangot, de ott sem végig. De visszajelzések szerint ez nagyon jó volt, mindenképp ezen az úton kell tovább menni. Igazából szerintem az, hogy előadást tudjak kreálni, meg szemkontaktust tartani a közönséggel, az szerintem csak úgy megy, ha magabiztosan tudom a szöveget, és azt, hogy amit ki kell énekelni, azt ki tudom énekelni. Emellett átérzem a dal hangulatát, és mondanivalóját, és át tudom adni. Emellett eljött bagszi is, kinek jelenléte annyira meglepett, hogy nem bírtam visszafogni magam, és majdnem elkiabáltam magam (talán el is), hogy te itt? De örültem neki. Elmentünk szétnézni az árusok között, majd együtt mentünk a Burger Kingbe enni. Visszatérve arra számítottam, hogy Animax Musix vetítés lesz, de nem hoztak semmilyen DVD-t, úgyhogy ment tovább a hagyományos karaoke. Egészen a 14 órai zenekvízig. Ez jó volt, Lam'O-val és Dakival voltunk egy csapatban. De ideális csapatot alkottunk: Laci aludt, én a dalok többségét nem ismertem fel, úgyhogy hátul meghúztam magam, Daki meg tippelt, bár azért mi is hozzászóltunk, ha tudtunk valami. Na de én hogy! :D Character song-nál, amikor megszólal a Ranma 1/2, megint elkiabálom magam, hogy Ranma 1/2, és szabályosan előrerobbantam Dakihoz, hogy írja, hogy férfi meg női Ranma. Persze aztán a számhoz kaptam. Hát Kos csillagjegyű vagyok, nem tehetek arról, hogy ennyire lobbanékony vagyok. :D Daki nem értette, hogy mi az a férfi meg női Ranma. Elmeséltem neki hellyel-közzel az anime történetét, hogy Ranma az apjával Kínában egy elátkozott patakba estek, az apja pandává változott, míg Ranma nő lett. És ha leöntik hideg vízzel, akor nővé változik, ha pedig meleg vízzel, aki férfi lesz. Nézett is rendesen. És hogy az a dal poénja, hogy azért szól a "vízöntés" (találjon erre jobb szót valaki), hangja, mert változik a neme, és Yamagushi Kappei és Hayashibara Megumi annyira jól összedolgoztak, nagyon jól megcsinálták ezt a dalt. Igazság szerint nem tudom, hogy miről szól a szöveg, de a címből (Love Letter from China) azt tippelem, hogy igazából ez irónia valahol "átkozza" Kínát, hogy onnan szerezte ezt az ún. nemváltoztató "képességet". Miután elkiabáltam magam, és észhez kaptam, egy pillanatra ránéztem Tukira, láttam, hogy kínjában nevet, hogy istenem, mit csinálok itt. :D Két dal volt még, aminek örültem, mind a kettő a Jpop kategóriában, az egyik angela: Tsunaga Room (Tuki, imádlak, hogy betetted. :D), a másik meg FripSide: only my railgun. Ekkor már ugyan nem kiabáltam, de ugyanúgy már-már szabályosan előrerobbantam (Daki mögött ültem), hogy ezt tudom! És halkan mondtam, hogy mi ez. Az angela mellé odaírtam a kislemez címét, és annak megjelenési dátumát is. A FripSide dalt meg Shimokawa Mikuni-tól ismerem. Ő tavaly kiadott egy cover albumot, és rajta volt az only my railgun. Nagyon szeretem az ő verzióját, innen ismerem. Még szerencse, hogy utánanéztem, hogy ki az eredeti előadó, mert most biztos, hogy megőrültem volna, ha most nem tudom. A zenekvízről annyi lenne a véleményem, hogy nagyon nehéz volt. Kajiura Yuki nagyon jó ötlet volt, mert ő Japán egyik legjobb (ha nem a legjobb) zeneszerzője, és nagyon sok jó zenét szerzett, de az a baj, hogy aki csak annyira ismeri, mint pl. én, hogy Pandora Hearts opening, meg OST, valamint tudom, hogy mely animéknek írt zenét, annak talán sokat nem mond a zenék nagyrésze, de ez még mindig a jobbik eset, mi van azokkal, akik nem ismerik Kajiura Yukit? Nekik egyrészt üzenem, hogy ez nagy szégyen, másrészt meg ők tényleg, ha tippelnek, akkor az, de egyébként kifulladtak. Ayumi Hamasaki, meg ahogy megtudtam, hogy ő lesz, valahogy sejtettem, hogy ez Neelának szól, de hasonló a probléma vele is, mint Kajiura Yuki-val, de kicsit más jellegű. Nekem az a személyes problémám a nem japánok japán zenéhez viszonyulásával, hogy ugye a legtöbbjük csak egy-egy animéből ismer dal egy adott előadótól, és igazából megmondom őszintén, nem értem, hogy miért van az, hogy ha egy dal nagyon tetszik, akkor nem néznek komolyabban utána. Például annak, hogy ki az előadója, mert bennem az van, hogy ha valakinek van egy nagyon jó dala, ami megfog, akkor azt gondolom róla, hogy biztosan a többi dala is hasonlóan jó lehet, és elkezdem kutatni a dalait. Így lettem én Okui Masami rajongó. De mivel Ayumi volt az utolsó, ezért sokan beadták a lapot, hogy végeztek. Dakiék is átadták nekem a lapot, hogy én ismerem Ayumit, ez az én asztalom. Örülnék, ha úgy lenne, de azért én csak egy néhány dalát ismerem. Legalábbis ahhoz képest néhány, hogy sok millió szerzeménye van. De csalódásomra egy olyan sem (max. egy) hangzott el, amit ismerek. Kicsit korábban jött meg bagszi, de Ayumi résznél, bagszi, és Lam'O azon röhögtek, hogy milyen címek már az, hogy: A, H, M, &. Ez négy különböző dal címe. Nos igen, meg kell hallgatni a dalokat, hogy értsük ezeket a címeket. Tehát ezért volt nehéz a zenekvíz, meg a character song. Igazából ezzel a részleggel az a gond, hogy ezek a dalok többségében tényleg csak CD-n jelentek meg, az animében nem hangzottak el, és nem tudom, hányan hallgatnak OST CD-ket... De a kategóriák sokszínűsége mindenképp előny. :) Ahogy szétnéztem, abban biztos vagyok, hogy Leeáék nyertek, de amekkora passzivitás volt a versenyzők között, szerintem esélyesek vagyunk a második helyre! :o

De ezután indultunk haza bagszival. Hogy miről beszélgettünk, na az is megérdemelne egy külön blogpostot, de egyelőre ennyi. Ezúton is köszönöm Tukiéknak a fantasztikus szervezést, és a nagyon jó versenyt, a többieknek meg a hangulatot. Nagyon jól éreztem magam. :) Csak ne legyen az utolsó MondoConom...

Nemurenai MondoCon 2011 tavasz – szombat

Legalábbis nálam. Ugyanis nem aludtam semmit péntekről szombatra virradó éjjel (Nemurenai (眠れない) - álmatlan), hát akkor úgy döntöttem, hogy megint hamar megyek, akárcsak ősszel. De azért még 2.45-kor nekiállok futni, meg Wii Fitezni, aztán lassan összekészülődtem, lett egy 6 óra mire el tudtam indulni, és 7 után nem sokkal értem oda. Mivel nagyon nem tudtam lefoglalni magam mással, addig Tetris DS-eztem, elvittem 185 sorig, majd Chihiro Yonekura: 10 YEARS AFTER dalát hallgattam (A Nintendo DSi XL-be külön kell zenét konvertálni, mert csak aac formátumot lát.). 7.45 körül érkezett meg Lam'O és Daki, és mivel nem tudták, hogy hol van a szervezői bejárat (segítők a karaoke részlegen), ezért odajöttek hozzám. Kis beszélgetés után elmentek Tukihoz, mert nem tudták, merre kell menni, aki - ahhoz képest, hogy a segítőknek 8-ra kellett megérkezniük - még az Örs Vezér Terénél volt 8 után. Úgyhogy megint egyedül, elvoltam a 9 órási bejutásig. Elsők között jutottam át, nem sokkal ezután felhív Zoli, hogy most jött meg. Nagyszerű, mehettem hátra. :D Megbeszéltük, hogy ha jön 9-ig, akkor előreengedem, hogy hamar bejuthasson, de végül én kerültem hátra. Mindegy, ettől nem jutottam be az épületbe sokkal később. Egyből a karaoke terembe. Üdvözöltem a többieket is, kicsit beszélgettem velük. Zoli most annyira nem volt elemében, mint eddig, nem is volt annyira jól. Úgyhogy most egyedül jártam-keltem. Az az igazság, hogy tényleg én már csak a karaoke miatt vagyok itt. Nagy újítás volt a tavaly őszi MondoCon, például az óriási konzol terem, de végig az volt az érzésem, amikor szétnéztem, hogy ezt már mind láttam. Az árusok mindig ugyanazok, a konzolterem megint nagy, de a Nintendós mivoltom miatt, csak az a részleg érdekelt ... érdekelt volna, ha nem csak két Wii lett volna, azokban is csak noname játékok. Hol van a Nintendo Magyarország, kérem szépen? Nagyon ígérték, hogy ott lesznek, ehelyett, még 3DS sem volt. Jó, a PC, X360, PS3 az természetesen nagyon nagy volt, és fantasztikus, de ez a részleg ebben a formában közömbös számomra, de örülök, hogy a konzolosok megtalálták a számításukat, nagy buli volt, de bosszant, hogy a Nintendo Magyarország megint nem tesz semmit, hogy népszerűsítsék a Nintendo konzolokat. Mert azzal a két géppel, és azzal a két játékkal olyan érzetet keltettem, mintha a Wii egy utolsó semmi kis gép lenne, amire éppen, hogy megjelenhetett néhány játék. De ennyi elég is a konzolos részlegről. A Cosplay megintcsak nem érdekel, a látogatóság meg... Semmit nem javul. Ugyanaz a rengeteg szeretethiányos tizenéves otaku, akik ezer bánatukban bárkit megölelnének, meg gazdit keresnek... Neem, ez nagyon nem az én helyem. Nagyon azt érzem, hogy a SakuraZakában, amit beszélgettem az ottani férfi eladóval, az be fog következni. Most is tisztán látszik, hogy a MangaFan nagyon sok pénzt beleöltött a rendezvénybe, de semmi innováció nincs, és a léggömb egyszer ki fog pukkadni. Csak nehogy túl hangos legyen.

De vissza a karaoke részlegbe, mert akkor tele lenne sírva az egész blogpost. Itt minden nagyon jól ment. Az elmúlt hónapok viharos történései után végre megint jól éreztem magam az adarnásokkal. :) A hangulat nagyon jó volt, bár a versenytől - már többször is jeleztem - tartottam, hogy mi lesz a végkimenetel, de hála istennek, minden nagyon jól ment, sőt! Sokkal jobb lett a gyakorlatban, mint ahogy elképzeltem. A második fordulóba 17 versenyző jutott be, azért volt egy pár, aki ilyen "szóba se jöhet" kategória, de a többség nagyon jó volt, egyértelműen Leea volt ennek a fordulónak a sztárja! Ennyire, de ennyire jó, még soha nem volt! Ahogy előadta a Baka Go Home! dalt, az az előadás, meg az a hang! Ennyire egybe még soha nem volt a produkciója, de mindenki nagyon élvezte, hatalmasat alakított. Én a füzetembe írtam teljesen egyéni elveim szerint magamnak, hogy kit hogyan értékelek, jó meg rossz oldalról, én mit látok. Voltak különbségek, a valódi eredményhez képest, de ahogy elbeszélgettem Samival, teljesen jogos. A harmadik forduló nagyon jó volt, ott is nagyon ügyesek voltak. Megmondom őszintén, Neela dalától (Angel Beats!: My Song), kicsit elérzékenyültem, hitelesen énekelte a dalt. Aztán hagyományos karaoke. Én kétszer énekeltem (egyszer még délelőtt): Gundam 08th MS Team: Arashi no Naka de Kagayaite és Yuuto Suzuki: Garden of Eden. Igen, végre férfidallal álltam ki. :D Izgultam, hogy fog elsülni, mert eredetileg ezzel a dallal akartam nevezni, csak mindig amikor próbálni akartam, nem volt rendesen hangom, meg a történések is elvették a kedvemet, hogy versenyezzek. Bár néha hajtott az a tudat, hogy csak azért is küldjek be dalt, mert ha ott leszek, bánni fogom. Bántam is! Azt nem gondolom, hogy bekerültem volna az első hatba, de ha a középmezőnyig eljutottam volna a 17-ből, akkor azt mondom, hogy ez igen, fejlődés, ezen az úton kell továbblépni, legalább ezt jó lett volna tudni. De ez már az én hibám, felül kellett volna kerekednem a problémákon! De az biztos, hogy más volt visszahallani a hangomat a Garden of Eden előadása közben, sokkal jobb. Ezt az énekhangot vissza merném hallgatni. Készült is hangfelvétel, úgyhogy, ha felteszik, a fejlődés érdekében visszahallgatom magam. Az volt a rossz, hogy a második refrénnél annyira ki akartam énekelni a magas hangot, hogy teljesen megfájdult a bal oldalam, egy pillanatra azt hittem, hogy nem tudom tovább folytatni, de szerencsére, csak 2-3 másodperces fájdalom volt. 18.30-kor volt az első három helyezett kihívása a nagyszínpadra, izgultam, hogy kik kerültek be, mert az egyéni véleményem alapján két emberben biztos voltam, de a harmadik kétséges volt számomra, két ember között vacilláltam, de azok jöttek ki, akikre számítottam. Mindenki nagyon jó volt a nagyszínpadon is.

Aztán megtudtam a végső eredményt, hazaindultam. Már kezdett velem forogni a világ. A karaoke teremben iszonyat hőség volt! Ugye nem volt ablak, a légkondit meg spórolás miatt nem kapcsolták be, de akik egész nap bent voltak, azok már teljesen ki voltak merülve. Amikor délelőtt kiosztották a Mondós kérdőívet, az volt az utolsó kérdés, hogy mivel lehetne jobbá tenni a MondoCont? Én nem voltam szívbajos odaírni, hogy szóljon kevésbé a pénzről. Ingyen szauna mellett énekelni...

Hát ennyi volt. Aki egy átlagos MondoCon élménybeszámolót várt, az most szerintem nagyot csalódott. Nálam MondoCon = karaoke, ennyi. De Tukiék és a társaság mindent megtett annak érdekében (meg én is így álltam hozzá), hogy nagyon jó legyen, köszönöm nekik. :)

Ma meg vasárnap. Majd csak fél 9 körül indulok, bár inkább kicsit később, jegyem megvan, úgyhogy hova siessek? Igaz, hogy ezt a kérdést szombatra is fel lehetett volna tenni, amikor már megvolt a jegyem, de ma megengedem magamnak, hogy később induljak. Nem tudom, hányszor fogok kiállni hagyományos karaokén (eleve kevés idő lesz rá), de szerintem csak egyszer. Megvan, hogy mit fogok énekelni. Ezentúl csak férfi előadóval fogok kiállni, mert már ennyire is visszahallgatni magam is más volt, jobb... De még tágítanom kell a tárházat, de az is problémám, hogy azok a férfi dalok, amiket nagyon szeretek (Bleach: Anima Rossa, One Piece: Dear friends) nincs hivatalos karaoke verziójuk. De a mai is szép próba lesz. Remélem sikerülni fog. :)

Ja, és még valami. Amely dalt nagyon megszerettem: Higurashi no Naku Koro ni Kai: Naraku no Hana. Leszedtem a kislemezét, és valami eszméletlen az eredeti verzió! Nem annyira szomorú, mint ahogy első hallásra tűnik, inkább olyannak, mint akit sok fájdalom ért, de nem adja fel. Nekem ezt sugallja a dal, maga a szöveg, és a zene is. De ez a dal valami fantasztikus! Meg segítséget kérek! Az a dal, amit Megumi énekelt, annak a kislemezét keresem. Jungle Wa Itsumo Hare Nochi Guu: Love Tropicana Deluxe. Nincs fent a Jpopsukin, és ha valami ott nincs fent, az nagyon ritka lehet (A Jpopsuki a legnagyobb japán zenei letöltő site). Annyira jó az a dal, nagyon jól elénekelte Megumi is.

2011. május 13., péntek

MondoCon – Dupla vagy semmi

Ma délután nézve a szombati MondoCon jegyemet, felötlött bennem a gondolat, hogy hát csak jó lenne mind a két napra elmenni. Csak hát nekem is jókor jut eszembe, utolsó nap... Kerestem a lehetőségeket, hogyan váltsam át a jegyemet, bagszi ajánlotta, hogy adjam el, de a SakuraZakán gondolkodtam még nagyon erősen, hogy ott átváltani. Csak utolsó nap délutánján, amikor pár óra múlva bezár... Hát mondtam bagszinak, hogy ha más nem, akkor helyben próbálom meg két naposra átváltani a jegyet. De akkor figyelmeztet, hogy a helyszínen nem lehet két napos jegyet kapni. Basszus, ekkor nyilallt belém a tudat, hogy tényleg... amióta a MangaFan szervezi a conokat, és amióta van általuk 2 napos con, azóta helyben nem árusítanak 2 napos jegyeket. Ezt fel lehet valami kedvezménynek fogni, ha már nagyon optimista akarok lenni, de ne felejtsük el azt sem, hogy a MAT-os két napos AnimeConokon, helyszínen is lehetett két napos jegyet venni. És ez igazából a vidékiekkel kiszúrás, mert ha ne adj isten nincs lehetőségük online előrendelni a jegyet, és ha két napta akarnak jönni, akkor kénytelenek szombatra, és vasárnapra külön megvenni, ami 1200 forint puszta pénzkidobás. Na de lássuk tovább a dolgokat. Bár nem voltak virágzóak a reményeim, de minden szalmaszálba belekapaszkodok, és elmentem a Kálvin térre. Azért izgultam, mert tényleg, hogy fogadnának, utolsó nap, én arra számítottam, hogy úgy kirúgnak, hogy a lábam nem éri a földet, gondoltam volna erre előbb, egy napos jegyet már nem lehet eladni. Bemegyek, eléggé zavartan mondom, hogy mit szeretnék, látszott az eladón, hogy meg van lepve. A helyzet ugyanis az volt, hogy több szombati jegyük már nem volt, viszont volt ott két lány, akik meg szombati jegyet akartak! :D Úgyhogy nem volt kérdés a csere, de a plusz poén ott volt, hogy az utolsó két napos jegyet adták el nekem! Én nem is tudom, mikor voltam ilyen szerencsés utoljára! :D El is gondolkodtam azon, ha minden álmom így teljesülne, mint ahogy ez megtörtént, akkor biza aranyéletem lenne.

Ez a történet annyira fellelkesített, hogy plusz két kfn-t terveztem csinálni, de kigondoltam, hogy emeljük a tétet, legyen négy! Manapság nagyon sokat hallgatok Chihiro Yonekura dalokat. Amióta ismerem a Nakeru Anison albumát, azóta nagyon megnőtt bennem az énekesnő értéke. Tényleg hihetetlen jó lett az az albuma, és mostanában nagyon sokat hallgatom a dalait. Ugye írtam nemrég a Lion no Tsubasa daláról. De most az Arashi no Naka de Kagayaite dalát hallgatom nagyon sokat. Ez a dal emblematikus. Ezzel debütált 1996-ban, de valami akkora durranás volt, hogy ismerettség terén majdnem elérte Megumi Hayashibara szintjét, és tényleg. Annyira nagyszerűen meg van komponálva a dal! Annyira tűzbe hoz, mint egy gyors dal, de a lassabb lüktetése miatt sokkal tovább fenntartja az érdeklődést, és maga a zene is valami eszméletlen! És ez a legismertebb dala. És azért viszonylag elég sokan ismerik Chihirót, és ahol felhangzik a neve, egyből mondják, hogy "Arashi no Naka de Kagayaite". Ebből a dalból csináltam kfn-t, meg ezekből:

  • Arashi no Naka de Kagayaite
  • 10 YEARS AFTER
  • WILL
  • Towa no Hana

Ezek mind az ismertebb dalai, és tényleg, igényesebb animés körökben, azért illik ismerni ezeket a dalokat, és ha meghalljuk Chihiro Yonekura nevét, legalább ez a néhány dalcím jusson eszünkbe róla. Bár ő szintén ékes példája annak, hogy sokkal többet érdemel, Ezért is írok róla, hogy minél többen megismerjétek.

2011. május 12., csütörtök

Japán népmesék és sok minden más

Múlt hét óta lehet kapni a Metropol népek meséi sorozat keretén belül a japán népmesék kötetet. Én megvettem, mert kíváncsi voltam, hogy milyen. Aranyos történetek vannak benne, így a felét elolvasva. Az illusztrációk élethűek. Az ára meglepően kedvező. Már ahhoz képest, hogy az ilyen sorozat-könyvek rendes árai olyan 1500 forint körül mozognak, ez csak 1200 forint volt. Valamint a Mondo magazin májusi számával gazdagítottam magam.

Megvettem magamnak szombatra a MondoCon jegyet, hétfőn nem volt pénz a két naposra, meg mivel a vasárnapi nap rend szerint nem szokott nekem valami jó lenni, ezért nem vettem meg vasárnapra. De félretettem egy kis pénzt arra az esetre, ha a szombati nap nagyon jó lesz. Az biztos, hogy nagyon kíváncsi leszek a karaokésok által szervezett énekversenyre, hogy ez most mennyivel lesz másabb. Én végül nem neveztem, nem jutottam el odáig, hogy hangfelvételt töltsek fel, pedig amikor Tukeinon mondta, hogy egy férfi nevező sincs, örömmel ajánlottam magamat, mint utólagos nevező, de hát a szabály az sajnos szabály. Meg amúgy sem tudom, hogy mit énekeljek, amit szívesen énekelnék: Elvandia Story: Lion no Tsubasa, az meg női dal, azzal megint az utolsók között végeznék, úgy meg nem sok értelme van nevezni, ha borítékolható a helyezésem. Bár elképzelhető, hogy hagyományosban fellépek vele, ha lesz rá idő. Azon vagyok meglepve, hogy baromi kevés idő van hagyományosra. Azt eddig is tudtuk, hogy az énekverseny komolysága miatt, hogy meg lesz kurtítva a hagyományos karaokéra szánt idő. Szombaton lesz rá kb. 5 óra, vasárnap meg 2 és fél óra. És ahogy nagyobb anime rendezvényeken lenni szokás, nagyon sokan jelentkeznek hagyományosra. Nagyon kíváncsi leszek, hogy fognak alakulni az események.

A Wii Fit hatása kezd komolyabban érződni! Na sajnos nem kifejezetten a kilókban, mert azok nagyon lassan mennek le, arról nem is lelkesedve, hogy hétvégén azért sokat ettem, köszönhetően zsida anyagi bőkezűségének, ugyanis mindhármunkat meghívott valami kajára. Szombaton kínai étterem. Kipróbáltuk itt a 19. kerületben a József Attila Nagysándor József utca sarkán levő kínai éttermet, hát akkora adagot adnak 720 forintért, hogy 14.30 körül mentünk be, és 22 órakor is csak azért ettem, hogy mégse feküdjek le üres gyomorral. Vasárnap meg Burger King Whopper menü, majd amikor bagszinál voltunk, 1-1 pizza jár mindenkinek, vacsorára meg a bolognai spagetti alapanyagait is ő vásárolta meg nekünk. Így sajnos nem csoda, hogy egy kilót híztam... De most már tartom magam. De az biztos, hogy mozgás terén már most érezhető fejlődés, hogy most kezdi meghozni a gyümölcsét annak az akaratnak a magja, mely gimnáziumban megvolt bennem. Ugyanis elég sok gyakorlatot nem tudtam (rendesen) megcsinálni, viszont a tanár értékelte az igyekezetemet, és kettes helyett, mindig hármast adott. A futás időtartamát fokozatosan emelem, bár ami meglep, hogy a hullahopp karikázás jobban megy. Az nekem valamiért nagyon nem ment az elején, mindig csak 5 körzést tudtam megcsinálni, aztán leesett a karika, úgy voltam vele, hogy hát nem mehet minden, de tegnapi próba után sikerült 55-öt megcsinálni, és lényegesen jobban ment. Ez magamhoz képest szép fejlődés, még akkor is, ha tudom, hogy az igazán jók 350 körülit csinálnak meg. Az egyensúlyom meg tényleg javult, bár azért a mai body test szerintem eléggé inkorrekt volt. Az volt az egyik feladat, hogy álljak az egyik lábamon, és közben tartsam az testsúlyomat 50-50% körüli tartományban. Az volt rossz, hogy felemelem a bal lábamat, és átment 0-100% körüli értékre, és azonnal lefújta az egészet. Hát nagyon szépen köszönöm... Így nem csoda, hogy a Wii Fit koromat ma 47 évesnek írta ki. De a jóga gyakorlatok is elég jól mennek, voltak bizonyos pózok (pl. Sun Salutation), ahol szabályosan remegett a lábam az elején, de most már nem. Úgyhogy mindenképpen hasznos. A Muscle Workout meg lassú, de biztos fejlődést ígér. Azon nevetek magamban, amikor mondja az edző: "Try to imagine your ideal body". Ahhoz dolgozni kell még egy kicsit. De ami késik, nem múlik.

2011. május 9., hétfő

Új karaoke fájlok [2011. május 1.]

Új karaoke fájlok kerültek fel a blogba, az alábbiak:

  • ALI PROJECT: Suigetsu Kyouka
  • Elvandia Story: Lion no Tsubasa
  • Pokémon: Mezase Pokémon Master
  • Pokémon: OK!
  • Saber Marionette: I'll be there
  • Saber Marionette: Proof of Myself
  • Suara: Seisou Yakyoku
  • Tomica Hero Rescue Fire: Rescue Fire

Külön köszönet Tukeinonnak az ellenőrzésért.

Hétvége

Igen mozgalmas hétvégén vagyok túl, jó bulik voltak. Fel fog költözni zsida Pestre, és feljött ezen a hétvégén albérletet és munkát keresni. Sok minden nem lett belőle, mert albérletet majdhogynem azonnal talált, bár eredetileg volt egy olyan verzió is, hogy az üres szobát veszi ki ebben a házban, de neki az kicsi. Végül Újpesten kötött ki. Itt hagyott nálam négy Wii játékot, amíg feljön Pestre, azt mondta, hogy úgysem lesz ideje játszani, meg ő GameCube-on akar játszani. Ezeket hagyta itt:

  • Donkey Kong Country Returns
  • Epic Mickey
  • Metroid Prime Trilogy
  • Super Mario Galaxy 2

Ki is próbáltam egyedül a DKCR-t. Anno, még megjelenéskor Cater-nél próbáltuk ki kettesben, nagyon tetszett. És most is. Szerintem jól visszahozták a SNES-es feelinget. De én mindig a 2010-es E3-at említem magamban, az annyira megmaradt bennem, amikor mondták, hogy egy meglepetéssel szolgálnak, és felcsendül a jól ismert Donkey Kong Country zene. De elég volt csak az első pár szólamnak megszólalnia, és hatalmas ováció fogadja a videót. Donkey Kong Country visszatér! Nagyon jó játék lett Wiire is. Zsida szerint nehéz, de nem frusztráló. Ha így állunk, akkor nekem való. Az első világ az szerintem smafu, az nagyon könnyű. A főellenség kivégzése után hagytam abba, de fogom még játszani.

Este gondoltam ki, hogy hívjuk át ma is bagszit egy néhány órára, és átjött. Mario Party 8. Ugye manapság elég sokat Mario Partyztam, egy kicsit DS-en is nyomtam, nekem ott az tetszik, hogy sok gyűjthető tárgy van, amit egy bizonyos MP point elérése után kapunk meg, és nekem tetszik ez a gyűjtögetés. Átkoztak, hogy mekkora szerencsém van, magasan nyertem. Aztán azon poénkodtunk, hogy Daisy (vele volt bagszi) biztos tűzoltó, és teljesen agyára ment a sziréna hangja, mert mindig, amikor 3 érmét kap, akkor mindig "nénó"-hoz igencsak hasonló szócskát mond. De nagyon jól szórakoztunk. De olyan élfél lett, mire aludtunk.

Így vasárnap sokáig aludtunk. Én kicsit korábban ébredtem, ezért én még itt foglalatoskodtam neten. A Generasia wikis oldalát fejlesztettem. Ez az oldal japán zenével foglalkozik. Érdemes böngészni, mert sok információ lelhető fel. Az első hat Chihiro Yonekura albumnak csináltam meg a Generasia oldalát, valamint Hiroshi Kitadani profil oldalát. Aztán összekészülődtem, úgy volt, hogy bagszi átjön, de üzent, hogy nem tud, de ha mi átmegyünk, az nem gond. Hát átmentünk. De hogyan! Most megint valamit csinálnak a Határ út, és Kőbánya-Kispest között, ezért ingajárat van. Mi gyanútlanul felszállunk az azon a vágányon álló metróra, ahol eredetileg Újpest-Központ felé lehet menni. De záródik az ajtó, Kőbánya-Kispest következik... Én már nem bírtam visszafogni magam, hogy és kiabáltam (de nem mérgesen), hogy miért nem szólsz, hogy rossz metróra szálltunk fel? De én is gondolhattam volna, hogy túl sokat áll a metró, és volt a kapaszkodóknál egy tábla, én el nem olvastam, csak mutattam a zsidának, hogy mennyire figyelmezteti a BKV az utasokat, hogy kell közlekedni. De hogy azon kulcsfontosságú információ van, arra nem gondoltam. Úgyhogy Kőbánya-Kispestnél vissza, most már jó metróra szálltunk fel a Határ úton, és el bagszihoz. Előtte az Ecseri útnál a Burger Kingben ettünk zsidával. Tudni kell róla, hogy konyhán dolgozott három évig, és azóta kritikus szemmel nézi a kajákat, véleménye szerint a Burger King nem is annyira rossz, mint amilyennek a közvélemény beállítja a gyorséttermeket. Ekkor kezdtünk el beszélgetni az egészséges életmódról. Zsida tökéletesen azt gondolja, amit én: Nem létezik tökéletesen egészséges kaja, mindenben van káros anyag, egyetlen egy kulcsszó van: MÉRTÉK. Egyébként bármit lehet enni, csak nagyon fontos mértéket tartani. Én tényleg, egyáltalán semmilyen alkoholt nem fogyasztok, de az nekem nagyon tetszett, amikor egy vagy két éve azt hiszem, hogy a Soproninak volt az a szlogenje, hogy "fogyaszd felelősséggel". Ez a legjobb irányelv. De én nem emlékszem arra, hogy a Burger Kingben csalódtam volna. Aztán elmentünk bagszihoz.

Először Wii Party-val játszottunk. Hát engem nagyon lázba hozott. Nagyon jó játék, annyira fellelkesített, mint kevés játék. Nem azt mondom, hogy világ legjobb játéka, mert szó nincs erről, de az atmoszféra nagyon megfogott engem. Maga a társasjáték rész csak egy kicsi szelete az egész játéknak (konkrétan egy tábla van csak), de sokkal dinamikusabb, mint a Mario Party. Itt nincsenek se érmék és csillagok, itt az a lényeg, hogy minél hamarabb feljuss a hegy tetejére, vagyis a pálya végére. Ami érdekesség, hogy nem minden kör végén van mini-játék, hanem minden kör elején, és aki nyer, az két kockával dobhat (ezek már valóban hat oldalasak), a második és harmadik helyezett is két kockával dobhat, ám a második kocka legnagyobb értéke a második helyezettnél három, míg a harmadik helyezettnél kettő. Az utolsó meg már csak egy kockával dobhat. És sokkal jobb, magán a táblán is sokkal több minden van, meg a Mario Party 8-cal összehasonlíthatatlan. Tegnap a MP8 esetében én azt tapasztaltam egy idő után, hogy jó társaság minden, de én a játékot halálra untam. És még mindig egyszerű a grafikai megjelenítés. Én megmondom őszintén, hogy sokat szidtam magamban az 576 Konzolt, hogy miért van az, hogy a Mario Party 5 grafikáját siralmasra értékelték, míg a Mario Party 6 tesztjében meg azt írták, hogy a grafika Nintendo 64 szintjén van. És nemrég értettem meg, hogy ennyi karakter-megjelenítést beprogramozni igazából nem nagy munka, és néhány esetben meg az az arc, vagy testmozgás, amit levág egyszer-egyszer egy Mario karakter a játékban, annyira bárgyúnak, idiótának hat, hogy nem igaz. Például, ha a következő mező egy szinttel magasabban van, akkor mindig ugyanúgy ugrik. Pedig a GameCube ennél sokkal többet tud. Milyen jó grafikai elem lenne, ha például felkapaszkodna ugrás után. De az ugrás mindig ugyanaz. És ez az egyszerűség már gyerekes hatást kölcsönöz a játéknak, sokan már ezért minősítették le a sorozatot. Mindazonáltal meg jó a játék, mert a mini-játékok hihetetlen ötletesek, változatosak. A Mario Party 5-ben meg a zene az, ami nagyon jó. Visszatérve a grafikai megjelenítésre, ez a szinte a Nintendo 64-en egyáltalán nem zavaró. És szerintem ezért (is) írták azt, hogy a grafika N64 szintű. És a Nintendo 64-es Mario Party-k ezért voltak nagyon jók. Viszont a Wii Party, bár alapvetően a többi Wii játék grafikai szintje +1, +2 pont, de mégis sokkal jobb a Mario Party-knál. Végre nem az az érzésem volt, hogy egy gyerekjátékkal van dolgom, a karakterek megjelenítése a többi Wii játékhoz hasonlóan dinamikus, és ez nálam nagyon felvitte a játék értékét. És ahogy így hirtelen átnéztem az értékelőoldalakat, talán az átlagvélemény is jobb egy fokkal a Wii Partyról. De tényleg, hatalmasat szórakoztunk, sokkal jobban. Igaz, hogy a végén bagsziék nem szívesen vették tudomásul, hogy én nyertem, mert mindig szerencsém volt, de tényleg, ha valaki engem kérdez, én azt mondom, hogy a Wii Party lényegesen jobb a Mario Partyknál, még ezzel az egy táblájával is. Kipróbáltuk még a Bingót is, ezzel is jól elvoltunk, meg az állathang-felismerő játékot. Ez nagyon mókás. Mind a három Wiimote-ot egymás mellé kell helyezni (szabály szerint, de oda tesszük, ahova akarjuk), és fel kell emelni azt, amelyik hangszórójában az adott állathang megszólal. Nagyon jó, már csak azért is mert megtévesztő, mert amíg pl. a kutya hangját kell keresni, addig egy másik Wiimote-ban megszólalhat a tehén, és összezavarhat, hogy akkor most mit is kell keresni, hol van a kutya?

Na de megjött a pizzafutár, ebédszünet. Míg ettük a pizzát, addig a Dorkly nevű weboldalon néztünk videókat. Megmondom őszintén, én egyáltalán nem vagyok híve a rajongók által készített videóknak, ahol az adott játékot próbálják kifigurázni, felnagyítani, új meglátásba helyezni a játék sajátosságait, és ezzel poénkodni, de ezen az oldalon annyira jó videók vannak, hogy sírtam a röhögéstől. Nemcsak az, hogy a paródia jó, hanem maga a videó is annyira jól meg van csinálva, meg a karakterek hangjai is iszonyat poénosak. Tehát szerintem ez ritka jó oldal. Evés után egy kis New Super Mario Bros. Wii. Ezzel nagyon jól elvoltunk. Igazából ebben a játékban mindig kitűnik, hogy nem vagyok csapatjátékos, de amit tegnap műveltem, azt szerintem soha nem fogjuk elfelejteni. Én meghalok, buborékban jövök vissza, bagszi kiszabadít. Viszont ő egy keskeny platformon volt, balra piranha virág, jobbra piranha virág. Én meg, hogy helyem legyen, gondolkodás nélkül felemeltem bagszit, és nekidobtam a növénynek. Ezt meg kellett állítani, mert ezen legalább 5 percig röhögtünk, hogy mekkora testvérgyilkos vagyok (én Marióval voltam, ő meg Luigival), ugyanis meghalt. Úgyhogy hatalmas élményekkel gazdagodtunk, és még nincs vége!

Zsidának eszébe jutott, hogy hoppá, ő albérlet-keresés miatt van igazából Pesten. Nem sokat keresett, talált egy szobát Újpesten. Megnézte a képeket, tetszett neki, máris hívta a srácot. Aktuális, akár most is megnézheti. Úgyhogy a játékot félbehagytuk, elkísértem Zsidát Újpestre. Amióta Kispesten lakok, azóta csak egyszer mentem tovább a Nyugati Pályaudvarnál a hármas metróval, és most furcsa volt, újra a Gyöngyösi utcánál lenni. Egyből visszaemlékeztem a sok ott történt dologra, amíg arra laktam. De most Újpest-Központig mentünk. Kis séta után odataláltunk. Zsida nem teketóriázott sokáig, azonnal odaadta a foglalót, ő ide fog költözni. Hát legyen jó sora. Aztán elmentünk a Határ útra az Europarkba, vacsorára alapanyagokat vásároltunk be. Bolognai spagetti, de nem spagetti alappal, hanem paradicsommal. Jól bevásároltunk, utána elmentünk hozzám, letettük a felesleges cuccokat, meg zsida hozta a sajátját, mert bagsznál alszik. Aztán busszal mentünk vissza, közben jól elbeszélgette az időt zsida a többiekkel. Újpesten is, és itt is, én már rég mentem volna, de ő még beszélgetett a főbérlőkkel. De ha nagyon akarunk vacsorázni, akkor menni kellett, mert már így is 20 óra múlt, és éjfél lesz, mire hazaérek. Visszamentünk bagszihoz, itt kipakoltunk, a zsida hivatásos szakács módjára megfőzte a vacsorát, mi meg bagszival beszélgetés mellett néha játszottunk. Egy tíz menetes Mario Kart Wii, majd Wii Play. Ezután ettünk, majd zsidával hárman Mario Kart Wiiztünk. Ő nagyon sokat idegeskedett, mert Rosalinával az egyik legnehezebben irányítható motort választotta, és először játszott ezzel. Így nem csoda, hogy most nem szereti a játékot. De mondtam neki, hogy ha ideköltözik, akkor odaadom neki a játékot, hogy tanulja ki, mert nagyon jó játék, és megéri játszani vele. Most a GameCube-os Zelda: Twilight Princess-t kérte kölcsön, természetesen megkapta, évezredek óta nem Zeldáztam, és annyira nem is vágyok rá. Az csak egy korszak volt. Meg bagszitól kölcsönkaptam a Wii Sports Resortot is, mert zsida még itthagyta a fekete wiimote-ját, a fekete nunchaku-ját, és a fekete Classic Controller Pro-t, és a Wiimote-hoz volt kötve egy Motion Plus is. Örültem neki, most nagyon ráfüggtem a Wii játékokra. Mondjon akárki akármit, én nagyon élvezem. És ha ezek után azt mondja rám bárki is, hogy casual játékos vagyok, hát a legnyíltabban vállalom.

Azért csak lett éjfél, de nem mire hazaértem, hanem mire egyáltalán elindultam. Életemben először mentem éjszakai járattal. Nem rossz. Aztán hazasétáltam, olyan 1:20 körül lett, mire hazaértem. Hazaértem, betettem a Wii Sports Resortot, de még mielőtt rámentem volna, a Mii Channelben állítgattam dolgokat. Sokáig nem értettem a Mii készítésnél, hogy miért van a "favorite" gomb. Az csak egy színt kap a Mii nadrágja, de nemrég esett le, hogy azzal lehet kijelölni kedvenc Miiket. Előtte random embereknek adtam, most átalakítottam. Most csak EGYETLEN EGY valakinek van "favorite"-je. És érdekes. Ő azóta jóval többször szerepel így játékokban, már csak a Wii Sports Resort is elég bizonyíték. Egyébként jó játék, tetszik. Most csak Bowlingoztam, meg kardoztam, mert elfáradtam (ahhoz képest, lassan 4 óra, és még itt vagyok). De szerintem most már lassan megyek aludni. Nagyon jó hétvége volt, legyen még sok ilyen!

2011. május 5., csütörtök

Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa dalszöveg

PS2 game Elvandia Story opening song.

Juujisei kagayaku HIKARI
Narande miageteru yoake wa chikazuite iru

Ikusen no toki wo koe deatta hoshitachi
Itsu no hi ka michi wo terasu seiza ni naru

Kizutsuki kiesou na hokori nigirishime
Tomo ni kaze ni mukau yo tategami wo nabikasete

Midori no sougen wo doko made mo hashirinukeru
Itami koeru tabi fukaku naru kizuna wo shiri
Tsunagu te wa tsuyoku shinayaka na tsubasa ni naru
Bokura wa shinjiyou ikiti yuku imi to yuuki

Hoshikuzu hiroiatsumete
asa wo mukae ni yukou

Chiheisen yurameku HIKARI
Yume ni mita sekai wa kitto maboroshi ja nai sa

Nando de mo tachiagari asahi wo mezasou
Kibou wo daite ikiru RAION no you ni

Modokashii toki mo makesou na toki mo
Nakama no yobu koe ga saigo no chikara ni naru

Ashita ga aru kagiri kono michi wa tsuzuite yuku
Mukai kaze ga fuku oka no ue bokura wa tachi
Haruka hikari sasu basho wa mada mienakute mo
Sore de mo shinjiyou kono namida kawaku mirai

Ashita ga aru kagiri kono michi wa tsuzuite yuku
Itami koeru tabi fukaku naru kizuna wo shiri
Tsunagu te wa tsuyoku shinayaka na tsubasa ni naru
Bokura wa shinjiyou ikite yuku imi to yuuki

2011. május 2., hétfő

Wii Fit

Végre tudok Wii Fitezni. :) Ma átmentem bagszihoz, és kölcsönadta a Balance Boardot. A program már régóta megvan, még Vaterán vettem 2.500 forintért. De azóta nem volt alkalmam kipróbálni, pedig szerettem volna. Az első albérletemben anyagi lehetőség nem adódott arra, hogy megvehessem, a második helyen gyakorlatilag hely nem volt, most meg van hely, és kölcsönbe kaptam, úgyhogy itt a lehetőség. :) Sokan kétségbe vonják a Wii Fit fogyasztó hatását, hát tanúskodni mernék amellett, hogy aki komolyan csinálja a gyakorlatokat, az nem csak fogyhat, hanem még izmosodhat is. Bár helyet azért kéne varázsolni, mert kicsit rendetlenség van, majd holnap kigondolom, hogy legyen.

Ma csak épp az alapvető teszt-gyakorlatokat csináltam valamint, megmértem magam. A Wii Fit szerint az 5' 6" (kb. 171 cm, ekkora vagyok) mellé 72 kg párosul, aminek, hogy őszinte legyek nagyon örülök, mert ez arról tanúskodik, hogy a tavaly nyári fogyásomból nem híztam vissza semmit. Ugyanakkor meglep, mert azért egy párszor csináltam nagyobb lakomát magamnak, ennek fényében sikerült megtartani a súlyomat. De az biztos, hogy a cipőválasztás tényleg nagyon fontos. Még tavaly ősszel vettünk a téli szezonra (azt hiszem, még írtam is róla) ilyen most divatba jövő "felhajlított sarkú" (jobb szót nem tudok rá) cipőt (így néz ki), aminek az az előnye, hogy az egész talppal lépünk, így máshova helyeződik a testsúly, ezáltal kevésbé fáradunk el séta közben, és amit észrevesznek rajtam az az, hogy sokkal inkább kihúzom magam, bár enne véleményem szerint lélektani okai is vannak. Tehát a Wii Fit. Most csak a legalapvetőbb egyensúlyi gyakorlatokat végeztem el, mert a lakótársak már alszanak, és nemigen akarok hangoskodni, de holnap ezer örömmel vetem alá magam a testmozgás örömeinek. :) Már nagyon rám fér.

Chihiro Yonekura: Nakeru Anison értekezés

Már írtam korábban Chihiro Yonekura esetéről, hogy sajnos eléggé mostoha sors jutott neki az Anison történelemben, és csak remélni lehetett, hogy ha 2010-ben megválik a King Records-tól, akkor jobb sora lesz. Az utolsó két kislemeze (Seize the Days, és Naked Soul) ezt bizonyítja, ám amikor megláttam a Nakeru Anison albumot, gondoltam arra is, hogy hát semmi nem változott. Igazából ilyen Ever After II-re számítottam, vonós hangzás mellett az az album eléggé egyhangúra sikeredett. Ha nem lenne rajta a Give a reason, akkor kifejezetten rossznak ítélném meg. De a Nakeru Anison hatalmas pozitív csalódás. Már a dalok összeválogatva is sok jóra engednek következtetni, bár egy jó tracklist még nem garancia semmire, hiszen egy egyhangú énekkel semmivé lehet tenni annak jelentőségét. Ám Chihiro megváltozott. Az örökké mosolygó éneke úgy tűnik védjegye marad, de mégis komolyabb, mélyebb érzésűek lettek a dalok. Az zongora és gitár duett nagyon kellemessé teszi a dalokat, kicsit unplugged hatása van. Az énekstílus az, ami másabb lett. Kellemesebb, izgalmasabb, felhívja magára figyelmet, és felborzolja az érzékeket. Nem sokat hallgattam az eddigi Chihiro albumokat, de ez az első olyan albuma, ahol azt éreztem, mint Okui Masaminál, hogy nagyon fogom szeretni ezeket a dalokat. És mivel több pozitív véleményt olvastam az albumról, határozottan azt érzem, hogy jót tett neki a kiadóváltás. :) Május 25-én új kislemezzel jelentkezik az énekesnő, csak a legjobbakat remélem.