Importálás II

Ma este ismét Mario Kart Wiiztünk, szóltam Lydiának, hogy ma este (illetve, ami nekünk este, az neki dél), ha tud, jöjjön. És jött. Hívtam egy pár BigN-est is, Csabi, Gábor, Fantos és Kristóf. Jó buli volt, itt-ott nagyon sokat szívtam, de nagyon élveztem. Ennek hatására elővettem a Mario Kart DS-t, és eszembe jutott a 2006. decemberi Pokémon találkozó, és az ottani Mario Kart DS buli. Az valami eszméletlen volt! Erről még a Mariós oldalamban írtam, és ekkor határoztam el, hogy innen is átimportálom a blogpostokat. Ezzel visszajutunk egészen a gyökerekig, 2006. márciusáig, és lassan tényleg egy helyen lesz minden blogpost. ^^ Nagyon érdekes volt vissza-visszaolvasni a régi történéseket, bizonyos dolgok ki is mentek a fejemből, de ahogy visszaolvastam, annyira élesen visszatértek, mintha tegnap történt volna. Amit szeretnék kiemelni a 2007-es SakuraCon blogpostom, és a Nintendo Wii megjelenésének a napja. Ezek nagy élmények voltak. Mindegyik blogpost aljára (már ahol nem felejtettem el) melléírtam, hogy a Mariós oldalról importálva, egyrészt, hogy ott legyen, hogy honnan van, másrészt, meg ezáltal igazolva van, hogy nem a hasamra ütve találtam ki ezeket a történeteket. Most a nagyjával kész vagyok, a többit holnap (vagyis nappal) megcsinálom, mert már fél 3 is elmúlt, és már így is alig van lélekjelenlétem. ^^' De nagyon érdekes belegondolni, hogy tényleg, 5 éve kezdődött el ez az egész. És hogy azóta mennyi minden változott, a baráti társaság, az érdeklődésem is csiszolódott, meg én magam is. De ez talán a fogalmazási stílusomból is kiderül. Néha azért a fejemhez kapok, hogy fogalmaztam régen. :D De szerintem ebbe semmi szégyellnivaló nincs. Egyrészt mert szerintem annyira nem rossz, másrészt, meg ez is az énem egy része, a múltam egy ékes része. :)

Top 10 Nintendo DS játékszéria

Nem, nem én állítottam össze egy listát, hanem az 576, és egész érdekes, ezért belinkelem ide is. Tényleg érdekes belegondolni, hogy régebben mindig volt egy induló sorozat DS-re, melyre rácsodálkozhattunk, hogy milyen jó, meg mennyire kihasználja a konzol egyedi képességeit. Most nyilván nem a NintenDogs meg Brain Training és társai kerültek fel a listára, hanem elsősorban külsős cégek játékai, jó érzés volt így összegezve olvasni, hogy mennyi külsős cég látott fantáziát ebben a fantasztikus kézikonzolban.

A cikk itt olvasható.

Feng Lai kínai étterem

Azt hiszem, írtam, hogy Amináék javasolták, hogy próbáljam ki. Bagszival elmentünk oda, és tényleg megérte. :) Hát, az a hatalmas adag... Csak néztem, hogy hova tesz már annyit, de nagyon jó volt. Még most, 5 óra múlva is érzem magamban, pedig még jó áron volt. A kiszolgálás tényleg nagyon jó. Mi ajándékot nem kaptunk, mert kiderült, hogy az akkor jár, hogy ha 2500 forint felett fizetünk, de mivel erre csak utólag jöttünk rá, külön fizettünk. -_-' De nagyon szépen néz ki külsőre is. Három éttermük van. Az új építésű Újpest-Városkapunál van az Árva utcában, a második a Váci úton a Duna Plázával szemben, a harmadik pedig a Gyöngyösi sétányon.

Nagyon jók, bár talán a Lehet térnél levő kínai étterem (nem jut eszembe a neve) első helye megmarad. Ott is nagy adagot adnak jó áron, kedves a kiszolgálás (már majdhogynem tudja a hölgy, mit kérek :D), és nagyon szép igényes. Még ami nagyon jó, az 1-es villamos, Erzsébet Királyné útjánál levő East Dragon étterem. De szinte az összes kínai étterem hasonlóan jó, még az ilyen kisebb büfék is, egy helyen tapasztaltam negatívumot: A Kőbánya-alsónál van egy kínai büfé. Na ott, nagyon gyatra a kiszolgálás, és a körülmények mindennél rosszabbak. Pedig nem vagyok ellene a pavilon-szerű kínai büféknek, mert például az Ecseri útnál és a Határ útnál levők nagyon jók, de a Kőbánya-alsónál levőt nem ajánlom. A bevásárlóközpontokban levő kínai éttermeről a magas árak miatt nincsenek nagy tapasztalaim, eddig a Békéscsabán levő Csaba Centerben próbáltam ki, de nem volt meggyőző... Úgyhogy maradok az éttermeknél.

De hihetetlen, hogy mennyire belaktat egy kínai adag... És még én akarok All you can eat kínaiba menni. :D

Új Chihiro Yonekura album és egy kis horoszkóp

Hát úgy tűnik, hogy Japánban katasztrófa ide, vagy oda, azért jelentek meg ma (szerda révén) albumok és kislemezek szép számmal. Eddig két említésre méltót találtam magamnak, az egyik a supercell: Today is a Beautiful Day album. Végre felkerült lemezre a Kimi no Shiranai Monogatari dal, azt nagyon szeretem. :) De leszedtem az egész albumot, kíváncsi leszek majd rá. A másik meg Chihiro Yonekura: Nakeru Anison album. Akik egy kicsit tudnak japánul, azok sejthetik, hogy elsősorban szomorú dalok kerültek fel az albumra. (Nakeru Anison = Könnyező Anison) Ismét egy cover album Chihirótól, tőle egyébként szokatlan a szomorú dal, mert még ha lassú dalt is énekel, akkor is meghitt boldogság a téma, ezért is érdekel ez az album, hogy énekelhet igazán szomorú dalokat. Mondjuk vicces, hogy a Kimi no Shiranai Monogatari dal is felkerült ide. A másik az Angel Beats! anime openingje, a My Soul, Your Beats! A többi 8 dalt (összesen 10 került fel az albumra) ismeretlen számomra (legalábbis nem ismertem rájuk), de kíváncsian várom, remélem, valaki elérhetővé teszi.

A másik, amiről szeretnék írni, az a Today & Tomorrow channel Wiire. Ugyanis ma valakinek mindennél rosszabb napot jósolt! Szóval ez a 18% ez ilyen mindennek az alja. Szegény Mii teljesen kikészült arcot vágott, mint akit agyon nyúztak, és hagyják őt meghalni. Meg a háttér is teljesen bekékült. És olyan hangulata volt, mintha egy szellemjárta kastélyban járnánk, és a Mii már halálra lenne rémülve. :D És a jóslatok... Mindent ígértek már, csak kénköves poklot nem. A szerelmi élet, az gyakorlatilag maga a roncs. Ez nagyon nem az a nap, amikor szerelmet vallhat, különben csúnyán el fog bukni. A munkájában jobb esetben keményen kihasználják, rosszabb esetben elveszíti azt. A tanulásban hatalmas nehézségei támadnak. Kommunikációban meg olyan barátok találkozását jósolja meg, akik fájdalmas emléket ébresztenek benne a múltja kapcsán. A pénz meg, ha nem vigyáz egy pillanatra, nagyon sokat veszíthet. Tehát ez a minden összejött nap. :D És még erre is jár szerencseszín: Viola. Legalább a szín látványa adjon egy kis életerőt, hogy túlélje azt a napot.
De ha már megemlítettem a mindennél alacsonyabbat, álljon itt a mindennél magasabb, a 95%. Ekkor a Mii firtatja, hogy ilyen, meg olyan erős, és hogy őt senki nem állíthatja meg. Itt is mindent ígérnek, csak kolbászból kerítést nem. A szerelmi élet virágzik, minden úgy alakul ahogy eltervezte. A munkájában elismerik, netalántán előreléptetik. A tanulásban olyan új módszert sajátít el, mely jelentősen megkönnyítik a jövőjét. A barátok (kommunikációban) gyakorlatilag a lábai előtt hevernek. Pénz meg hullik az ölébe, iszonyú szerencsés lesz. Ezek után a szerencseszín már csak hab a tortán.

Jó buli ez a Today & Tomorrow channel, szerintem vicces. Én elszórakozok vele. De az a legérdekesebb, hogy a legmagasabb, és legalacsonyabb százalék egy emberhez kötődik. A legmagasabbtól én sem állok messze, nekem eddig 94% volt a legmagasabb. Mára én 41%-ot kaptam. De vicces, mert a szerelmi élet virágzó, a többi meg romokban. :D Talán már írtam arról, hogy a horoszkópban egy kicsit komolyabban hiszek, mármint a horoszkóp mellé társított jellemvonások esetében bizonyos embereknél sok azonosságot leltem fel. De ha érdekel, majd írhatok róla komolyabban.

Még egy ilyen...

... és esküszöm beverem a fejem a falba! :D De szerencsére pozitív értelemben. Boldogság mindnyájuknak sikerült a főbérlőnek új albérlőket találni, de hogy mi történt...

Egy órával ezelőtt lementem a kínai étterembe hozatni kaját magamnak, látom, hogy zárva van. Felhív Gh0sT, hogy megjöttek, és hogy hol járok. (Amina és Gh0sT jár hozzánk heti 2 napot lakni, csak nincs kulcsuk) Mondom, 5 perc, rohanok haza. Sietek, az előtérnél összefutok a főbérlővel, hát mondom, te? O_O Mondja, hogy jön egy fiatal pár megnézni a lakást. Na mondom jól van. Amináék kint vártak a padnál, dohányoztak, Andi is odament, ő is rágyújtott. Beszélgetnek, már elszívták a cigit, én meg gyanútlanul mondom: "Jó, felőlem itt is megvárhatjuk őket, végül is már jó idő van." Összenéznek hárman, Amina: "Még mindig nem esett le, hogy kik akarják kivenni a házat?" Rázom a fejem, semmi, de már röhögne magukban, mire Amina közli, hogy ők veszik ki. Még most sem tértem magamhoz, pedig már 45 perce történt, így megszivatni engem. :D A dolog pikantériája ott van, hogy Amináék már elég sok albérletet megnéztek Pesten, és az egyik ingatlan közvetítő által egy olyan házat akartak megnézni, ami elvileg nem létezik. O_O Vagyis létezik, csak szándékosan rossz házszámot adtak meg... És állítólag ugyanez az ingatlan közvetítő, ajánlotta Amináéknak a mi albérletünket. Már ezen is röhögtünk. És amikor lent voltunk a padnál, meg nem gondoltam erre, hogy pont erről van szó. Ezért nem esett le sokáig, hogy az a fiatal pár Amina és Gh0sT. Nagyon durva volt. :D

Születésnap

Okui Masaminak ma van a 43. születésnapja. Szegénynek nagyon rosszkor jött össze, de az a lényeg, hogy jól van. ^^ Minden évben tart ezen a napon egy Birth Live koncertet a Shibuya O-East-ben, erről hivatalos közlemény jött, hogy idén el lesz halasztva, de természetesen, aki kéri, annak visszafizetik a jegy árát. És mindenkit arra buzdít, hogy tartson ki, és együttérzését fejezte ki az eltűntek, halottak hozzátartozóival. Sajnálatos, hogy ilyen szörnyű körülmények között kell "ünnepelnie". De azóta a blogjában is adott életjelet magáról, a kommenteket nézve, ez sokakat megnyugtatott. ^^

Életjelet adott magáról azóta Suara is, szerencsére ő is jól van, és köszöni mindenkinek a sok üzenetet.

Soha életemben nem szerettem a Twittert, mert egyszerűen semmi értelmét nem láttam. A blog az egy nagyon jó dolog, sok mindent lehet írni, de 140 karakterben... De ilyenkor meg nagyon hasznos, mert mindenki itt írja először, hogy jól van. És esetlegesen itt keresik az eltűnt hozzátartozóikat. Okui Masami egyik közeli barátja az édesapját keresi Twitteren keresztül, az egyik JAM Project tag, Masaaki Endoh pedig a szüleiről nem tud semmit.

お誕生日おめでとう奥井雅美！ (Boldog születésnapot Okui Masami!)

Krisi születésnapja

Ma délután voltam Krisi születésnapján (konkrétan pár perce jöttem haza, imádkozva, hogy elérjük az utolsó metrót. :D). Jó volt, ott voltak, Ninty, Szabolcs, Rokai, Norbi, Ricsi, Csibi, Ádám és én. Szerettem volna játszani a Donkey Kong Returns-szel, de erre végül nem került sor. Helyette volt Super Smash Bros. Brawl, Mario Kart Wii, WarioWare, és sok egyéb. Igazából a mai napig rácsodálkozok Krisi Nintendo-gyűjteményére, a Nintendós társaságunkból magasan neki van a legnagyobb, de pont ezért én ezt már a másik végletnek tartom. Több Japán konzol, és játék... de nagyon jól néznek ki. Először Brawllal játszottunk négyen, majd a többiek Pokémon Battle Revolution-öztek. Krisi, Ricsi, Csibi és Ádám, többször Pokémon TCG-ztek, majd amikor üres lett a szoba, megszemléltem a Pokémon White Version dobozát, és leírását. Szép, a pokés játékok dobozaira küllemére mindig is nagy gondot fordított a Nintendo. A kis szobában összeszereltük a Nintendo 64-et, és egy általam soha nem játszott játékszériát próbáltam ki, a Mystical Ninja, a Goemon. Nagyon ígéretes, élveztem. Jó buli volt, csak volt egy ilyen négy kockás oszlop, azon nem tudtunk Ninty-vel továbbjutni. Azt kiderült, hogy nekem nem volt meg egy képességem hozzá. Ezután kiválasztottunk egy négy-öt NES játékot, amit szerettünk volt kipróbálni (volt is választék), én a Duck Tales-t vittem magammal. Jó volt, érdekes volt Dagobert bácsi sétabotja rugónak szolgál. :D Annyiszor ugrálsz vele, ahányszor csak jólesik, kicsit Kirby-utánérzése van. De ezekről a játékokról azért nem tudok részletesebben írni, mert jobban el kell merülni bennük, és így, társaságban nem megy. De ettől függetlenül jó volt. A nappaliban mindig arénáztak valamit a többiek, a Super Smash Bros. Brawl mindig nagyszerű alkalmat ad arra, hogy ökörködjenek. :D Én félrevonultam egy kicsit SNES-ezni, a Stret Fighter 2-vel, nagyon régen nem játszottam vele. De ez is olyan játék, amiből semmit nem felejtettem. És élvezetes. Bár ennek is van ezer meg egy alcíme, de én ezt is élveztem. 0-ás, legkönnyebb szinten játszottam, és sikeresen végigvittem. Később Rokai-jal játszottunk Mario Party-t Nintendo 64-en. A Mario Partyk döntő többségét valamiért mindig én nyerem, már régóta az az érzésem, hogy a gép direkt csinálja úgy a dolgokat, hogy én nyerjek. :D Ekkor jött meg a pizza, kimentünk enni. Volt húsimádó, hawaii, és ilyen tejfölös-tarjás. Ebből nekem természetesen a Hawaii ízlett a legjobban, de a többi kettő is finom volt. Bár én a pizzában annyira nem szeretem a kolbászt, mert nekem túlzottan erős. Vagy nem is, hogy erős, hanem számomra nem harmonizál a pizzával. Már nem is voltunk nagyon a kis szobában, a nappaliban játszottunk WarioWare Smooth Moves-szal, GC-s WarioWare-rel, és Mario Kart Wiivel. Eközben lettem figyelmes arra, hogy Krisi anyja nézi a ValóVilág párbaját. Ahogy lehet, úgy gyűlölöm az egész mindent, ami ekörül van, de a kíváncsiság csak odahúzott. Csak azt kaptam, amit vártam. Hatalmas cirkuszt, a nézősereg kiabál minden egyes elejtett hülye mondaton, és az a reklámsereg... Annyira látszik az egész manipuláció, de a milliós nézettség sajnos nem ezt tükrözi (mármint, hogy látszana). Az egész egy nagy cirkusz, amit már az ókorban is tudtak: Kenyeret és cirkuszt a népnek, hogy eltereljük a figyelmét a napi problémáiról. De az egész tényleg azért van, hogy bámulj, mint borjú az új kapura, csodálkozz, közben fogyaszd a reklámozott termékeket. Én meg a kezembe temetem a fejemet, hogy ez volt az, amit régen még én is szerettem... Nem hiszem el. Egyszer voltam még 2007-ben Csillag Születik felvételen, meg volt adva, hogy mikor tapsolhatunk, bár annak a "cirkusz-értéke" feleekkora sem volt, mint a ValóVilágnak. De valami rettenetes, hogy mi megy. Már csak kíváncsiságból is kivártam az egész eredményt, aztán mentünk is haza. Nagyon jó volt egyébként. Én még ezt a TV-zést is élveztem. :D Cukkoltuk egymást a Ninty-vel meg Rokai-jal, de egyszerűen tényleg lehetetlen, hogy erre van igény. A 31-es buszra várva Ninty-vel és Norbival, kicsit aggódtunk, hogy elérjük-e a metrót, szerencsére az utolsó előttit sikerült, így mindnyájan rendben hazaértünk.

Ádám örül, hogy hamarosan a 19. kerületbe költözök. Igen, március végén fogok új helyre költözni, ez már annyira biztos, hogy péntek este át is adtam a kaució összegét (papír van róla természetesen), úgyhogy költözhetek. :)

Okui Masami a földrengés után

Annyira megijedtem, de komolyan. Ugyanis Okui Masami volt az utolsó a JAM Project tagok közül, aki életjelet adott magáról, de hála istennek jól van. :) Életemben először mondom azt, hogy a Twitter jó dolog. :D Oda írt, hogy sietett haza, miután az Animelo Summer Live 2011-es konferencia alatt megrengett a föld, hogy mi a helyzet a házával. Hála istennek, megvan, de ablak, váza, és minden, ami üveg, ripityára tört. Zongorájában lett kár, meg minden kotta, minden ilyen jellegű papírja szanaszét volt, hatalmas rendetlenségről ír. Bár sokkal jobban aggódott a macskája miatt, ugyanis az a házban maradt, szegényke meg annyira megrémült, hogy csak nagysokára került elő, hiába kereste az énekesnő. Most takarít. Áram van, gáz nincs, nem tud fűteni, igaz, nincs már annyira hideg Japánban sem, de azért 14-15°C-ot teljes erejével beengedni csak nem kellemes. De az a lényeg, hogy nincs semmi baja. :) Sőt, a híreket, képeket elnézve, azt kell mondjam, hogy ő még szerencsésen megúszta.

Földrengés Japánban

Iszonyatos mértékű, becslések szerint 8,8-as erősségű földrengés rázta meg Japánt. Itt lehet percről percre olvasni a történteket. Nagyon durva, hogy az egyik erőmű is meghibásodott, így a környékről evakuálni kellett az embereket.

Igazából amiért írok az egészről, mert az Okui Masami fórumon máris kezdtek aggódni a JAM Project tagjaiért. Mondjuk, ha őszinte akarok lenni, ezt már másik végletnek tartom, de lehet, hogy ők is azon a környéken élnek, ahol történt ez a tragédia. Na most, egyedül eddig Masaaki Endoh adott életjelet magáról, ő jól van. Okui Masami pont az Animelo Summer Live 2011 sajtótájékoztatóját tartotta, amikor megrengett a föld. Állítólag látták azóta... Többiekről nem tudni semmit. Szegénynek holnapután van a születésnapja. De csak nincsen már komoly baja egyiknek sem.

Most ahogy írom ezeket, azért én is elkezdtem aggódni, de nem szeretnék egyikőjük halálhíréről sem beszámolni...

Hayashibara Meguminak volt egy földrengéses története. 1995-ben, amikor felvették a Machi he Deyou című dalát, a felvétel alatt rengett meg a föld. Akkor nem lett baja senkinek, de a felvételeket napokra kellett szüneteltetni, mert elromlottak a gépek.

SZERKESZTÉS

Hála Istennek, mindnyájan jól vannak. Lydiát meg majd leszidom, mert bogarat ültetett a fülembe. :D Nem, nem bántok senkit, csak én eléggé aggódó típus vagyok, sőt, hovatovább hajlamos vagyok a legrosszabbakra gondolni. Ezért is írtam azt, hogy nem szeretnék senkinek a halálhíréről beszámolni, de szerencsére nem is kell. ^^

De amiket képeken láttam, hogy mi van most Japánban, az leírhatatlanul szörnyű. Ahogy a városon átmegy a víz, és tényleg magával visz mindent, ami az útjába kerül. És milyen lehet megélni ezt... A CDJapan írta a Facebookra, hogy nagyon ijesztő volt a földrengés. Ott sincs senkinek semmi baja, mindenki megnyugodott, de akkor nagyon ijesztő volt. Ilyenkor tudok csak igazán hálás lenni azért, mert nem egy ilyen helyen élek, el nem merem képzelni, milyen lehet olyan helyen élni, ahol gyakorlatilag bármikor megrenghet a föld. Bár a Japánok erre biztosan ki vannak képezve, mit tegyenek, ha földrengés van, nem hiába bújik mindenki asztal alá, nehogy rájuk dőljön bármi is.

JAM Project másodszor

Fokozatosan ismerkedem a JAM Project dalokkal. Hét best of albumuk van, így a hét minden napjára jut egy. ^^' Most az Olympia alcímmel ellátott negyedik Best of albumukat hallgatom. Jók ezek a dalok, csak többször kell meghallgatni ahhoz, hogy komolyabban megszeressem őket. Viszont így tényleg hallatszik, hogy az dalok jó része egy kaptafára épül, de vannak olyan nagyszerű kincsek, amelyek egyedivé teszik az együttest. Most is épp egy ilyet hallgatok. :) Hoshizora no Requiem a címe, és nagyon szép, lassú dal, a szebbek közül. Ez a 11. dal a 4. best of albumból.