Chihiro Yonekura és Minoro Chihara kislemezek

Most három februárban megjelent kislemezről szeretnék írni.

TOPGUN × Chihiro Yoneura: Naked Soul
Több Gundam dalhoz is volt szerencséje Chihirónak, a legújabb Wii / PSP játék opening és ending dalát is megkapta. Ahogy megéreztem, hogy a Seize the Days kislemezzel egy új korszak kezdődik el, úgy tűnik, hogy beigazolódik. Eddig kétszer hallgattam meg a dalokat, és azt kell mondjam, hogy extrém jó lett!!! Most is csak azt tudom mondani, hogy valahányszor hallgattam régen Chihiro Yonekura dalokat, mindig is éreztem, hogy ebben a nőben több van, mint amennyit engednek neki, és igen! Nagyszerűen tud rock dalt énekelni, én simán megszavazok neki akkora tehetséget, mint Okui Masaminak. Valami eszméletlen jó dalok! Élnek, életre hívnak, fellelkesítenek! És az emberek érdeklődését is felkeltette! Az elmúlt évek kislemezeihez képest ugyanis az Oricon charton is jobb helyezést ért el, szám szerint a 68. helyet csípte el. Ez az 139-119-120-166-143, stb. helyezésekhez képest azért szépnek számít. Remélem most már végre megkapja a neki járó ismertséget.

Minori Chihara: Defection
Okui Masami írta a szöveget a dalnak, így azért vártam egy minőséget, és meg is kaptam.  Nahát, Minorin tud komolydalt énekelni? Úgy tűnik, hogy igen. Itt énekel először a valódi érzéseiről. És jól áll neki! Kellett is ez a kislemez, hogy azért emlékeztessen minket arra, hogy ő igenis tud önmagához hűen minőségi dalokat kiadni a kezéből. Mind a három dal nagyon jó, megmentette a hírnevét.

Minori Chihara: KEY FOR LIFE
Akárhol is olvasok erről a kislemezről, mindenhol kemény bírálatok érik. És nem jogtalanul. Volt egy nagyon jó korszaka az énekesnőnek, amikor igazi, minőségi dalokat énekelt az elektropop stíluson belül, ezt teljesítette ki a Sing All Love album, mely igazi kuriózum lett. Viszont az utána következő kislemezek mind engedtek a színvonalból. A Freedom Dreamer sem egy nagy durranás, hogy finom legyek, de ez a KEY FOR LIFE alulmúlja. Nem arról van szó, hogy annyira rossz lenne, egyszerűen csak megszoktunk egy minőséget tőle, és valamiért nem hozza azt. Semmi új nincs a dalaiban, semmi izgalmas. Remélhetőleg több ilyen nem lesz. És a hajától meg ki vagyok akadva. :D

Eredeti Okui Masami: Do-can CD

Újabb CD-vel bővült az Okui Masami-gyűjteményem, így már 10 albumom van a művésznőtől. :) Szeretem ezt az albumot, ez volt az első, amit igazán megszerettem, amikor 2007-2008 tájékán megismerkedtem az énekesnő albumaival. Köszönhetően az olyan daloknak, mint a kiss in the dark, BIG-3 és a CLIMAX. Az első kettő az a tipikus kedvenc stílus, a harmadik dalban nincs nagy különlegesség, azért tetszett meg nekem annyira, mert az egész egy szép ívet vezet le. Van eleje, van vége, és nagyon egyben van az egész, nagyon kellemes hangzás. A Shiawasette meg az az őszintén vidám dal a beteljesedett szerelem adta boldogság-érzetről (Shiawasette = Boldogság). Nem nyálas, de annyira szép, és hiteles, az első hallgatás után nagyon megszerettem. Mint az albumainak döntő többségét, ezt is egy szép balladával zárja. A Dareka ga, Dareka wo (Valaki valakiért) nem az a fajta lassú dal, amit nem szeretek. Ebben a stílusban sokkal szebb számomra a V-sit. albumot lezáró Friends dal. És bár mára már lecsengett az a "majdnem tökéletes album" státusz, de még is nagyon jó volt hallgatni. :)

De sajnos kénytelen voltam EMS Airmail-lel kérni a CD-t, vagyis kapsz egy számot, így nyilvántartás alá kerül, hogy hol tart épp a csomagod. Ugyanis azalatt a 8 hónap alatt, mióta itt vagyok Pesten, háromszor veszett már el csomagom... És ezt már nem akartam megkockáztatni. Nemrég beszéltem, egy a lépcsőházban lakó idős úrral, és azt mondta, hogy erre a postások nem igazán lelkiismeretesek. Nagyon szép... Durván 5 éve csinálom már ezt az internetes rendelgetés dolgot, Békéscsabán több, mint 4 év alatt egyetlen egyszer veszett el egy csomag. Mivel nem is volt olyan nagy értékű, ezért azt mondtam magamban, hogy előfordulhat, de ez a 8 hónap alatt 3× az azért már nincs jól.

Elég vicces szituáció történt. Csütörtökön megyek haza Békéscsabára, a vonatjegyet ma vettem meg. Visszafele jövet benéztem a WestEndbe, látom, nyílt egy konzolbolt! Annyira nem új, mert eddig a mozgólépcsőnél volt egy kis standjuk, hát úgy tűnik, annyira bejött nekik az üzlet, hogy saját üzletrészük lett. És kibővítették a választékukat Nintendo és PC játékokkal, eddig csak Sony-val és Microsofttal foglalkoztak. Nézem a Nintendo játékokat, épp nyúlnék az egyikért megnézni, erre a hátam mögül hallom: "Szó sem lehet róla!" Kicsit megijedtem, azt hittem, hogy valami rosszat csinálok, azt láttam, hogy az eladó beszélgetett telefonon. Gyorsan tisztáztuk, hogy nem nekem szólt. :D Jobb áraik vannak. Nem a legolcsóbbak, de nem egy 576. Ja igen, az 576-tal szemben vannak! Úgyhogy érdekesen mutat. De jónak tűnik, mondták, hogy komolyan terveznek foglalkozni a Nintendóval, még kicsi volt a választék, hogy folyamatosan bővítik. Jó lesz, ha bejön nekik.

Nintendo 3DS: Sikeres rajt Japánban

Tegnap jelent meg Japánban a Nintendo új kézikonzolja, a három dimenziós felső kijelzőt és alaposan felturbózott hardvert tartalmazó Nintendo 3DS - a Nikkei jelentése szerint brutális volt a launch.

A Nikkei jelentette, hogy a 400 ezres Nintendo 3DS nyitókészletet a várakozásoknak megfelelően már az első nap, (a legtöbb üzletben "percek alatt") elkapkodták - gyakorlatilag teljesen elfogyott tehát az induló mennyiség, a Nintendo nagy örömére.

Hogy mikor érkezik a következő szállítmány, az egyelőre kérdéses - a Nintendo márciusban Amerikában és Európában is lezavarja a handheld masina rajtját: ebben a két régióban is hasonló teljesítményre lehet számítani a géptől.

Forrás: Gamer365
A cikk eredetiben itt olvasható.

Tegnapi Mario Kart Wii online módozat

Tegnap 21 órára beszéltünk meg egy közös játékot az egyik mexikói lánnyal. Igazából nem is tudtam figyelni, hogy játszik, mert mindig vártam, hogy mikor jön fel egy "Lydia" nevű lány, de az már csak utólag derült ki, hogy "Mela" néven játszott! Élvezte a játékot, annak ellenére, hogy nem a legjobb - elmondása szerint - bár neki nem is annyira létszükséglete a Nintendo, mint egy pár embernek, a baráti körömből, csak szeret vele játszani.

De én már lassan az egekbe emelem a pontszámomat, ugyanis egyszer már sikerült elérni a 8500 pontot is. Ez többek között annak is köszönhető, hogy többször megtörtént az, hogy én azt láttam, hogy mindenkit ledobott, engem meg váratlanul kiír 1. helyezettnek, és azokat a pontokat valóban megkapom. Szóval így vagyok én ilyen magas pontszámon. Ez azért érdekes, mert egy pár barátom azért hagyta abba a Mario Kart Wii online módozatot, mert őket úgy dobta le a rendszer a netről, hogy egy hirtelen pillanatban eltűnt előttük a játék. Mi meg azt láttuk, hogy utolsó helyezettként x pontot vesztett. És ezen a mai napig nem segítettek különösebben, vagy pont, hogy azzal segítenek, hogy visszájára fordították, és inkább azt lássa a delikvens, hogy ledobott mindenkit, ő meg örüljön az első helyének? Ki tudja.

Egyébként ez a lány nagyon aranyos. Annyi idős, mint én, pszichológus, és ahogy beszélgettünk, azt kell mondjam róla, hogy nagyon jól lát dolgokat. Látszik, hogy érdekli őt, és szereti csinálni. Ő is Okui Masami rajongó, így ismerkedtünk meg. Mexikónak a "Baja Caliornia" részében lakik, és mondta, közel az Amerikai határhoz, és mondta, hogy néha átjár San Diegóba, és Los Angelesbe. Mondtam magamban, hogy oda én is átjárnék. ^^'

Sony CD-lejátszó

Amit múlt héten írtam, az mára megvalósult. Képet is tettem ki, minden rendben működik vele. A 19. kerületben volt a termék, úgyhogy személyesen vettem át. Kicsit meg voltam illetődve, hogy megadta a lakcímét, és az otthonában átvehetem, de úgy voltam vele, hogy ha neki megfelel, akkor nekem is nyolc. Elmentem érte 19 óra után, ahogy kérte, kicsit furcsa... Ilyen jellegű társasházzal még soha nem találkoztam. Kicsit megszeppenve mentem fel az emeletre. Becsöngettem, beengedtek, kipróbáltuk, átvettem, és elmentem. De eléggé kellemetlenül éreztem magam, mert ott a hölgy már az esti ruházatában csinálta a vacsorát, de úgy voltam vele, ha a srác ajánlotta fel az időpontot, hát nem én vagyok a hibás érte, ha rosszkor mentem. ^^' Visszafele elmentem a 99-es busszal a Határ útra, itt még elmentem az Europarkba, a Saturnba vettem ilyen 6,3 mm-ről 3,5 mm-re Jack-adaptert, aztán az InterSparba mentem vacsorát vásárolni, és jöttem haza. És kipróbáltam. Az Okui Masami: God Speed CD-jét tettem be, nálam ez az album 40/40-es, úgyhogy még szép, hogy ezzel avatom fel. ^^ Minden rendben van. Egyelőre beérem a fejhallgatós megoldással, most nincs is pénzem erősítőre, meg hangfalra, meg hely sincs neki. Majd, ha új albérletbe megyek. De nagyon kíváncsi vagyok, hogy szólhatnak az Okui Masami dalok igazi, Hi-Fi minőségben, biztos vagyok benne, hogy büntetni fog!

Animefarsang

Most esik le, hogy még nem írtam az Animefarsangról, pedig jelen voltam. Február 13-án volt, egy számomra lelkileg viharos hétvége után jól esett levezetni a feszültséget. Még itthon összekészülődtem, megcsináltam mindent, amikor elindultam. Szerencsére nincs messze a helyszín, így gyorsan odaértem, kíváncsi voltam a karaoke részlegre. Nagyon nem volt hangulatom most énekelni, de azért felírtam magam. Final Approach 2: 1st Priority Portable - Starting Over. Okui Masami, ahogy tőlem illik. De végül nem mentem ki. Nem is voltam ott, amikor sorra kerültem volna, inkább az emeleten néztem az Activityt. Játszottam volna, ha lett volna rá lehetőség, viszont a zenekvízben már részt vettem. Mac vezette, és bagszival voltam egy csoportban. Ha jól emlékszem azért, mert nem volt elég toll, így ő nem tudott volna külön játszani. Nekem eléggé furcsa volt, hogy csak 5 másodperces blokkok voltak a zenéből, még ha háromszor is volt játszva, szerintem az 5 mp csak arra elég, hogy valami derengjen. Többször voltam így, hogy ismerős volt a dallam, de az istennek se akart eszembe jutni. De mint kiderült a megoldásból, igazából nem is ismerem azt a zenét, biztos valami másik anime zenéjére hasonlított. De, hogy az 5 mp mennyire nem volt elég, arra bizonyíték, hogy a számomra legismertebb dalt a 15-ből is csak nehezen ismertem fel. Kaleido Star: Tattoo Kiss (r.o.r/s) De akkor minden infót papírra vetettem. :D De azért is volt nehezen felismerhető, mert az egyik legjelentéktelenebb 5 másodpercet sikerült Mac-nek kinyesnie a dalból, mely dallamrészletet száz másik dalhoz is simán be lehetett volna illeszteni. Csak a gépies "Tattoo Kiss" hangzás mondta meg a megoldást, de ha nem jövök rá, szerintem a fejemet vertem volna a falba, hogy egy számomra alapművet nem felimerni bűn. Amikor vége lett, akkor már nem volt több esemény az emeleten, így lementünk, így bagszival a karaoke terem hátsó soraiban figyeltük az eseményeket.

Árus volt egy kevés, a tombolára beneveztem. Elég érdekes volt, ugyanis 11 tárgy (vagy 10?) volt, és mindegyik ki volt állítva, beszámozva. Abban reménykedtek, hogy így talán népszerűbb lesz a tombola, ha látják, hogy miket lehet nyerni. Az ötlet nagyon jó, de csak a 4-es számmal ellátott Ranma 1/2 figurát tartottam említésre méltónak, úgyhogy a 4-esbe dobtam be a számomat. Piros 10-es. Természetesen nem ez nyert. De az a poén, hogy bagszi 5 tombolát vett, és mindegyiket a Ranmásba tette bele, és még neki sem sikerült. Eredményhirdetések és tombolahúzás után a Yamada családot lehetett megnézni. Érdekfeszítőnek tűnt, de nem akartam már maradni, de mindenképp meg fogom nézni.

Öszességében jó volt, ingyenes volt, így nem is lehetett bánni, ha rossz lett volna. De remélem, a MAT még sok ilyen jó rendezvénnyel lát el minket. Nagyon jó volt a tárlatvezetés és kiállítás, a farsanggal méltóképp búcsúztatták azt.

Egy rég keresett kislemez

Végre meglett Tomoe Ohmi: Happy Days kislemeze! ^^ Nagyon szeretem ezt a dalt, de már olyan szinten kerestem, hogy mindenféle kínai, thaiföldi oldalra felmentem, kódokat kerestem, beregisztráltam (mert valahol ezt igényelte), épp, hogy nem kezdtem el kínaiul tanulni, hogy tudjam, hogy mit hova kell írni, de semmi... Mert sok helyre fel van téve, de valahogy nem tudtam elérni. Helyette összeszedtem egy gyönyörű vírust, amitől az egész Windowst kellett anno újra feltenni. Úgyhogy van története a kislemeznek. ^^'

És teljesen ártatlanul felnézek az Okui Masami fórumra ma, és látom, hogy az egyik tag, greenshun feltette. Hát nem kicsit voltam boldog. És majdnem fangirl módjára felkiáltottam, de moderáltam magam. ^^' Igen, amíg mások shounenekre, yaoikra sikítanak, és Okui Masami, Tomoe Ohmi és társai zenéire sikítanék. XD De nagyon jó érzés hallgatni ezt a kislemezt. Három dal van rajta.

Happy Days: Nagyon egyedi stílusú dal, kicsit ballada, kicsit pop, nagyon nem is tudom hova tenni. De nekem valamiért iszonyatosan bejön a hangulata, pedig isten igazából semmi különös nincs benne, csak Okui Masami és Monta szerzőpáros nagyon jól ért az "egyszerűen nagyszerű" elvhez.

Rock River he: Legalábbis én jobban szeretem a へ jelet "he"-vel írni, de tudom, hogy sokan csak "e"-nek írják, mert a h néma. Ez egy nagyon érdekes dal, nem is tudom, hogy tudták megszerezni a licencet rá, de ez eredetileg egy 1977-es dal, a Rascal the Raccoon anime opening dala. Az anime 30. évfordulójára készült el ez a feldolgozás. De amikor először láttam képeket belőle, először a Nils Horgersson jutott eszembe. Ez is ilyen 11 éves gyerek állatokkal, gyerekeknek szóló alkotás. A dal egyébként gyors, kissé rockos, bár attól azért igencsak távol áll. Kicsit talán idegen Tomoe Ohmi-tól ez az ütemes zene, de jól csinálja.

Junai Hakusho: És akkor egy ballada, ha már ebben van otthon. Kicsit kettős érzelmű dal számomra, mert nem az a könnyfakasztóan szép, mégis kellemes hallgatni.

Úgyhogy most nagyon örülök ennek a kislemeznek. Már csak azt a fránya Girlfriend kislemezt nem akarja senki sem elérhetővé tenni, és akkor teljes lenne a Tomoe Ohmi repertoárom.

Zenei időutazás

Ismét van egy vásárlási tervem. Szeretnék Sony CD-lejátszót venni. Ugyanis az szép és jó, hogy van egy SIGMAtek XM-400 PRO DVD-lejátszóm, mely lejátszik SACD-t is, ezáltal tudom hallgatni a Suara: Yumeji SACD-t. Viszont nem a legjobb, hogy ehhez be kell kapcsolni a TV-t, és hát nem is a legjobb a hangminősége. Nemrég kezdtem el törni a fejem azon, hogy szeretnék egy CD-lejátszót venni. Azért írtam az elején, hogy Sony, mert ilyenünk volt régen. Csak az én nagyon hülye fejemmel olyan 8-9 éve eladtam ... Hogy most mit gondolok magamról, azt inkább ne firtassuk, de akkor még nem gondoltam volna, hogy eljön még az az idő, amikor szeretnék ilyet. Az ok egyszerű: Szeretném a japán CD-imet minőségiben hallgatni. Azt a modellt nem találom, ami nekünk volt (Sony CDP-XE210), de lenne egy másik, amit, ha el tudnék vinni kikiáltási áron, az nagyon  jó lenne: http://elektronika.vatera.hu/hi_fi_asztali_audiolejatszo/cd_lejatszo/
sony_cdp_195_cd_lejatszo_1443042970.html Budapesten van, így nem okozna gondot a posta sem. Meg most nézegetem, hogy nem is lenne előnyös, hogy olyat vennék, amilyen volt, mert annak nincs fejhallgató kimenete, és hangerőszabályzója, viszont ennek van, és hangerőt is lehet rajta szabályozni.

Nagyon szerettem régen ezt a CD lejátszót, elsősorban a hangminősége miatt, bár tudom, hogy sokan mondják, hogy a CD felett már eljárt az idő, én még nem így gondolom. :) Én komolyan, nem is értem, hogy lehet telefonon keresztül hallgatni zenét, még ha fülhallgatóval is hallgatjuk, kötve hiszem, hogy megközelítőleg képes olyan hangminőséget produkálni, mint bármely CD lejátszó. A Sony meg mindig is a minőségéről volt híres (legalábbis a '90-es években biztos, hogy így volt), és ha sikerül ezt megvenni, akkor egyelőre beérem azzal, hogy tudom fejhallgatóval hallgatni, aztán, ha megint lesz egy kis pénzem, akkor veszek szintén a Vateráról egy jobb hangfalat, ha találok olcsón. Már csak a nosztalgikus élmény miatt is nagyon szeretnék venni egy ilyen CD-lejátszót, nagyon szerettem régen azt, ami nekünk volt.

Új fejléc, valamint kimaradt jelenetek

Fantos önként elvállalta, hogy csinál nekem új fejlécet. Régebb óta mozgatta a fantáziámat a Self Satisfaction II borító, sok lehetőséget láttam benne. Nintendo, mosómedve Mario, SSII borító, remekül lehet párosítani. Három Mario-képet mutattam Fantosnak, az egyik a Mario 3 mosómedve Mariója, miközben repül, a másik a Super Mario 64 szárnyas sapkás Mariója, amint épp repül, a harmadik pedig a Super Mario Galaxy 2, ami végül kikerült. A háttérre mondtam, hogy legyen Super Mario Galaxy-ból, mert az jól megy a CD borítóhoz. De aztán megmutatta a Mario Kart 64 Rainbow Road pályájának hátterét, és nagyon tetszett, gondoltam is utána magamban, hogy tegyük változatossá. Legyen benne Mario Kart is. És így készült el ez. Remélem tetszik.

Azt elfelejtettem tegnap megírni, hogy kedden bagszinál, áthívott, hogy próbáljuk ki a Mario Sports Mixet. Hát egész érdekes volt már az odajutás is. Szerintem a hármas villamos Fertő utcai megállója, vonza az "érdekes" embereket. Eddig kétszer történt ott majdnem baleset. De szerencsére nem velem, így oda tudtam érni bagszihoz, viszonylag simán. Az egyik ott lakó is épp akkor ment be, megkérte, hogy hagyja nyitva a rácsot, bemennék. De nem... Kérdezte, hogy kihez megyek, mondom a nevet és a házszámot, erre mondja, hogy csöngessek fel... Bagszi nyitotta az ajtót. Utána bocsánatot kért a férfi, de akkor is. Jó, hogy nem hiszi már azt rólam, hogy valami volt szerető vagyok, és zaklatni jöttem. Nagyon szép. De végre megérkeztem. Bagszi macskája sértődötten ült a konyhaasztalon, mert senki nem simogatta őt. :D Na akkor majd én. Ölembe vettem, és úgy játszottunk. Én nagyon szeretem a macskákat, de lehetőleg hanyagolja azon tettét, hogy belemélyeszti a karmait a lábamba. De egyébként a játékban egyáltalán nem zavart a macska, ugyanis a Mario Sports Mix-et baromi könnyű irányítani. A-gomb, B-gomb, A+B, rángás, éa nagyon nagyvonalakban ennyi. Pillanatok alatt magamévá tudtam tenni azt. Az mindenképpen nagyon tetszett, hogy nem egy, hanem négy sport játék került fel egy lemezre. A főcímzene nagyon megfogott. De a többi, amit hallottam véleményem szerint annyira nem való sport játéknak. És ahhoz képest, amennyire beharangozták a játékot, szerintem nem lett annyira jó. Olyan jó-jó eljátszottunk vele, tetszetős, de szerintem korántsem lett annyira jó. És ahogy elnézem, még az Official Nintendo Magazine is 72%-ot dobott rá, pedig rájuk nem jellemző, hogy leértékelnek Mario játékokat. Ahogy írja, a pályák nagyon szépek, sok minden nagyon jó benne, lehet, hogy akciós áron megvenném, de 13.000 forintot nem ér meg. Bár tény, ami tény, hogy a borítója nagyon tetszetős. Visszatérve a játékra, az alábbi négy játék lehető fel: Kosárlabda, Röplabda, kidobós és jégkorong. Valamennyi az általános iskolai és gimnáziumi testnevelés órákat juttatta eszembe, hogy ott mennyi ilyet játszottunk. A kidobós nem akart eszembe jutni, hogy miféle játék lehet az, de aztán ahogy játszottunk, eszebe jutott. Összességében jó mindegyik játék, de korántsem adta azt az érzést, mint a Mario Golf Nintendo 64-re.

Bagszi ajánlott munkát péntekre. És mivel úgysem volt dolgom, és fizettek is érte, úgyhogy elvállaltam. ^^ Bagszi egy adóbehajtó cégnél dolgozik, és az egyik házat irattárnak használták fel, és ott az összes iratot át kellett nézni, be voltak számozva, és közjegyző hivatalos úton felírta, hogy melyek hiányoznak. De ilyen 20-30.000 mappát kell elképzelni, és 1996-2006 közötti évek mappáit kellett rendezni, dobozolni, és erőgépek elszállították. Azokat a fiúkat nem is lehet másképp hívni, mert semmi érzelmet nem mutattak, csak tették a dolgukat, mintha tényleg robotok lennének. Heten számoltuk, rendezgettük az iratokat, bagszi tippje szerint kb. 4 óra alatt lettünk volna kész vele, ebből lett majdnem 9 óra... 8.30-tól 17 óráig számolni, közben csak egy kicsi egyéni kajaszünet... A nap végére már annyira belefásultam az egészbe, hogy "végrehajtási ügy" helyett "végrehajtási vágy"-at olvastam. Bizonyára az adósnak minden vágya, hogy behajtsák a tartozását. :D Úgyhogy rendesen kifáradtunk a végére. ^^' Bagszi ment MAT-os elnökségire, én meg beestem a Budafoki útnál levő Kínai étterembe. Az egyik legigényesebb. Feliratkozott a listámra. A 6-os villamossal úgyis könnyű elérni, (a 4-es ott ágazik el) úgyhogy szerintem egyszer-egyszer oda is elmegyek.

Japán karakterek kiállítása 4. rész és egyebek

Fűű, régen írtam már, és van is mit, csak nem tudtam rászánni magam. Nem volt eseménytől mentes az elmúlt pár nap, és milyen napok elé nézek! O_O De előbb lássuk sorban:

Még múlt szombaton volt a japán karakterek kiállításának a tárlatvezetése, annak is az utolsó "része". A lányok most voltak a legjobbak. Nagyon adták magukat, az az előadás, amit ott produkáltak. Gratuláció nekik! És most is nagyon sokan voltak. Gyerekektől az idősebbekig. Az elején még jó, ha voltunk 10-en most meg összejöttünk vagy 50-60-an. Nagyon szép. Az előadás meg valami fantasztikus volt! A mitológiáról az animékben volt a téma, és egy előadásokban igencsak jártas férfi állt ki, mondta, hogy általánosságban 3-4 órában szokott előadásokat tartani, és kevésnek érzi ezt az egy órát. :D De sajnos akármennyire is jó volt, mert tényleg az volt, azért elfáradtunk a végére. Különben az elején mondta, hogy több tévés is felhívta őt (MTV, TV2, RTL Klub), és kérdezgették a témában, hogy mivel japán, mitológia, anime... lesz szex, meg erőszak az előadásban? És amikor mondta, hogy nem, unottan tették le a telefont, hogy akkor nem érdekes a téma. A magyar média, kérem szépen, ismét megmutatta magát! Pedig nagyon sok jó dolog volt. Beszélt a japánok harmóniájáról a természettel, és hogy mennyire fontos az ember, és a természet kapcsolata. Mindezt a Totoro animén keresztül mutatta be. Hihetetlen, mekkora értelmet adott az animének, meg úgy az egész japán társadalom gondolkodásmódjának a pozitív oldalát mutatta be ezáltal. Aztán jött egy kis Neon Genesis Evangeion: You are (not) alone, melynek keretén belül a társadalmi elvárásokról beszélt. Élvezetes volt.

Holnap Anime farsang, ne feledjétek.

Érdekes, észrevettem magamon már 2 éve, hogy már-már elvonási tüneteim vannak, amikor új Okui Masami CD jelenik meg. 2009 februárjában nagyon nehezen került ki az Akasha album letöltésre, 5 nap után, már úgy kértem, hogy valaki tegye már ki letöltésre, biztosan sokan várják. Aznap este ki is került. Addig nem aludtam el, míg végig nem hallgattam. ^^' Fél év múlva a Self Satisfaction album esetében külön számlálót tettem ki a Megumis oldalra, hogy hány nap van még az album megjelenéséig. Az i-magination esetében nem volt különösebb, de hogy előrendeléssel megkaptam a CD-t, akkor nagyon örültem. Most meg a Self Satisfaction II is nagyon nehéz szülés volt. Gondolatban mindig a dalok eredeti verziói szóltak bennem. De megérte várni, mert összességében nagyon jó album lett. És sikerült megszerezni az eredeti GRADUATION dalt, és a teljes kislemezt. Nagyon tetszik az eredeti előadótól, egy Eri Sendai nevezetű seiyuu az énekese a dalnak, ezzel az énekhanggal sokra vihetné. Ha anison zene, akkor újabban Shimokawa Mikunit szoktam hallgatni. Őt inkább csak az animés korszakom elején hallgattam, amikor bejött (nálam) a Full Metal Panic! és tetszett a dal. Bár a Fumoffu nekem sokkal tetszetősebb volt. Mind az anime, mind az OP / ED dal. Aztán ennyiben abbamaradt az érdeklődésem az énekesnő iránt. Majd most a KOHAKU dal után kezdtem el megint utánanézni, hogy ki ő, miket énekel. Tettem egy próbát a Replay! ~Mikuni Shimokawa Seishun Anison Cover III~ albummal, és nem bántam meg. Tizenegy anime dal került fel rá, többek között: Shaman King: Over Soul, Shoujo Kakumei Utena: truth, de amin meglepődtem, a One Piece: We Are!-on. Na mondom, ezt meg kell hallgatnom. Tisztára ilyen electropop-féle lett az album, nagyon tetszik. A kedvencem a To Aru Kagaku no Railgun: only my railgun, Electro Japarican mix dal, amikor Haruko Momoi-val követett el. Hát igen, ha Haruko Momoi, akkor garantált az igényes elektropop zene, ő azt mesterszinten űzi, és most sem okoz csalódást. Úgyhogy most el vagyok látva zenei téren.

Ahogy írtam nem akármilyen napok elé nézek. Hát igen, olyan változásokat fogok végrehajtani, amit egyesek szerint már régebb óta meg kellett volna tennem, de most érzem igazán azt, hogy lépni kell. Még nem árulok el semmit, majd, ha összejönnek a dolgok. Remélem minden lehetőség adott lesz, rajtam nem fog múlni. ^^