Az új helyen

Hát üdvözlet innen Angyalföldről. ^^ Tegnap meglett a költözés. Az összepakolás nagyjából ment, vettem erős szemeteszsákokat, abba pakoltam bele a nehezebb dolgokat, meg egy pár dolgot bőröndbe. A japán CD-imre külön figyeltem. Na igen, azoknak borítójuk szála nem görbülhet. ^^' Hát talán elmondhatom magamról, hogy tudok bőröndbe praktikusan csomagolni, igyekeztem minden egyes négyzetmillimétert kihasználni. Még olyan 13 óra fele felhívtam Mystrát, hogy ők hol tartanak, azt mondta, hogy kicsit késni fognak, ezért azt javasolta, hogy egy pár cuccot vigyek át az új helyre, azzal is haladunk. Igaza van. Ezzel is segítek, csak már kicsit kezd elegem lenni az örökös hurcolkodásból. T_T Na de most az a fontos, hogy a lehető leghamarabb átvigyek minél több cuccot. Fel a 98-as buszra, majd Kőbánya-Kispesten át a metróra. Ők már fent voltak a házban (a 7. emeleten van az albérlet), a főbérlővel értelmezték a bérleti szerződést. Az egyik legviccesebb az volt, amikor Mystra anyukája megkérdezte, hogy mennyit hoztam? Én meg mondom, hogy mennyi pénzt hoztam, holott úgy értette, hogy mennyi cuccot hoztam most el. ^^' Hát mondtam, hogy hoztam a két húzós bőröndöt, a laptopot, a hátitáskámat, meg a posztereket. De nem bíztattam semmi jóval, hogy mennyi minden van még a régi helyen. Nem is nagyon vártunk sokáig, én is aláírtam, amit kell, és szépen átmentünk a másik helyre. 21 km volt. Hát az szép táv. Róbert Károly körút-Hungária körút-Kőbányai út-Pesti út, úgy nagyvonalakban. Ez volt kb. 40-45 perc kocsival. És amikor odaértünk, Mystra apja teljesen le volt döbbenve, hogy mennyi cuccom van. Mondta, hogy ezt képtelenség egyszerre elhozni. És csak egy kört vállal, mert nem akar sötétben autópályán menni, és hát Veszprémig ugye nem kicsi a táv. Úgyhogy bapakoltunk, amit lehetett, én meg BKV-val vittem még egy bőröndöt, meg egy hátizsákot. De a fele cucc még így is ottmaradt. Nem tudom, hogy fogom tudni elvinni. Elsősorban a bicikli miatt aggódok. Nem is a 21 km, hanem lyukas a hátsó kereke.

De megérkeztünk. Hát, mit ne mondjak. Összehasonlíthatatlanul jobb ez az új hely, sokkal jobban érzem itt magam. Másfél szobás, az enyém a kisebb szoba. Mondtam, hogy nekem elég lesz ez is, csak legyen helyem. És az az érdekes, hogy ez a szoba tényleg jóval kisebb az előző ház egy szobájánál, mégis sokkal jobban el tudtam itt pakolászni, és még van hely! Szóval biztos vagyok benne, hogy teljesen el fogok tudni férni. Az egyetlen hibája a háznak az ajtó... A fürdőszobai ajtót sikerült kulcs nélkül rázárnom. Igazából tényleg semmi különöset nem csináltam, csak annyit, hogy rácsuktam teljesen az ajtót. És nem nyílt ki, meg se mozdult a zár. Próbáltuk szinte teljes erőnkből kinyitni, de csak nem ment. Felhívtam a főbérlőt, hogy mit csináljunk, ő azt javasolta, hogy szóljunk a szomszéd srácnak. De végül annyit beszéltünk, hogy 1. lement a pénz a kártyámról... -_- 2. Mystra kanállal kinyitotta az ajtót. Már-már Uri Gelleres képességűnek vallotta magát. ^^' Bár az tényleg vicces, hogy már minden fizikai erőnket bevetettük, erre kiderül, hogy egy kanál megoldja a problémát. Szóval eléggé kalandosra sikeredett az első nap. Emellett még elpakoltunk, amit tudtunk, aztán el is mentünk aludni, mert fáradtak voltunk, meg mindkettőnknek korán kellett kelni ma.

Emiko Shiratori: Yume no Sekai he

Úgy tűnik, csak blogpostot kell írni arról, hogy mit hiányolok, és máris jön a segítség. ^^ Light Lugia barátom, segített megtalálni a Múmin opening dalát, ami ment Magyarországon is. Sőt, időközben megtaláltuk a komplett kislemezt is! Ugyanis single-ön is megjelent a dal. Visszahallgattam, és a sok régi emlék... Leírhatatlan érzés töltött el. Persze akkoriban mit sem tudtam az ázsiaiakról 5-6 évesen, csak azt láttam a TV-ben a híradóban, amikor arról beszéltek, hogy Japánban földrengés volt, vagy Kínában bányabaleset, akkor mindig ment az alsó sávban az az írás... Akármennyire is érdekes, már ekkor különbséget tudtam tenni a két nyelv között, ugyanis, ha azt láttam, hogy a karakterek "ritkábbak" akkor biztos voltam benne, hogy japán szöveg megy. Meg volt egy karakter, amit valamiért nagyon megjegyeztem magamnak anno: の, ami ugye a "no" jel. És hogy mi jutott még eszembe? Az a hihetetlen boldogság-érzet töltött el, hogy tényleg 1992 óta ismerek japán dalt, de hogy akkor mennyire szerettem... Minden pénteken izgatottan vártam a 19 órát (a TV1-en anno ebben az időpontban ment), hogy már csak a dalt meghallgassam, na meg nagyon szerettem a rajzfilmet... Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy animét nézek. ^^' Úgy határoztam, hogy közzéteszem a kislemezt.

• Előadó: Emiko Shiratori
• Kislemez: Yume no Sekai he
• Megjelent: 1990. április 21.
• Kiadó: StarChild (King Records) KIDA-5
• A kislemez nem került fel az Oricon chartra.

1. Yume no Sekai he (夢の世界へ, Az álom világa)
2. Tooi Akogare (遠いあこがれ, Távoli sóvárgás)

Az opening dal nagyon-nagyon szép, ahogy azt fentebb is írtam, az ending dal engem akkor gyerekként sem igen fogott meg, és megmondom őszintén most sem... És nincs off vocal version! T_T Így csak vocalos kfn-t tudok csinálni belőle, de azt mindenképp szeretnék. ^^ Különben Az énekesnő neve sokaknak a Final Fantasy IX-ből lehet ismerős, ugyanis ő énekelte a Melodies of Life dalt. Aki leszedi ezt a kislemezt, annak kellemes nosztalgiázást. ^^

SACD lejátszó a láthatáron

Úgy tűnik, hamarabb tudok venni ilyen szerkezetet, mint gondoltam. ^^ Ugyanis a Vaterán van egy DVD lejátszó, ami SACD-t is lejátszik, és csak 9.000 forint. Szerintem nagyon megéri, még ebben a hónapban lecsapok rá.

De az biztos, hogy ritkábban fogok tudni CD-t rendelni Japánból (nem mintha eddig is napi szinten tettem volna ezt), mivel nemcsak hogy gyengült a Forint, de a Japán Jen ezzel szemben erősödött az elmúlt időkben. Ezt abban vettem észre, hogy tavaly május végén tettem szert Okui Masami: Akasha CD-jére, mely mivel Limited Edition volt, ezért 3.990 jen volt, és még rájött a postaköltség, ami 750 yen, így nekem forintban kb. 9125 forint volt a CD. No most a CDJapannél minden CD-t ÁFA-mentes áron lehet megvenni, így ez a lemez "csak" 3.800 jen volt (ebből ki lehet számolni, hogy Japánban 5% az ÁFA). Ugorjunk 14-15 hónapot, ugye most augusztusban vettem meg Suara: Yumeji SACD-t. Ez 3.200 jen (ÁFA nélkül 3.048 jen). A pk. maradt 750 jen, tehát japán jenben olcsóbb volt, mint maga az Akasha CD, mégis majdnem 9.500 forintot kellett kiadnom érte. Most aki esetleg a fejéhez kap, hogy minek kiadni a pénzt, amikor le lehet tölteni, megírok valamit, amit szerintem kevesen fognak érteni. Nálam ez a CD már elért egy olyan magas szintet eszmei értékben, ami már-már a felbecsülhetetlen kategóriát jelenti. És úgy gondoltam, hogy Tescós munka után a megélhetés mellett nekem EZ JÁR! Még nem tudom lejátszani, de már az a gondolat is hihetetlen boldoggá tesz, hogy megvan eredetiben. És még ha le fogom tudni játszani. Mondjuk az szinte biztos, hogy ha tényleg élvezni akarom az SACD hangzást, akkor dukálni kéne egy jobb hangfalnak is, de az már tényleg várhat. Különben, ha valaki szeretné, bescanneltem a borítót, itt letöltheti.

A következő lépcsőfok

Eseménydús és vidám napon vagyok túl. Miután elvégeztem az itthoni teendőimet, útnak indultam. Először a Sárkány Centerben levő kínai étterembe mentem be. Istenem, ez a harmadik eset, hogy megjárom olyan téren, hogy a kínaiak annyira furcsán beszélik a magyar nyelvet, hogy nem igaz. Bár ezt a srácot viszonylag értettem, csak ott történt 180°-os félreértés, hogy a kérdésére azt válaszolom, hogy helyben fogyasztanék, erre csomagol... Mindegy, legalább azt adta, amit kértem. ^^' És mivel teljes adagot kértem, a levest ajándékba adta. ^^ Így hát elvittem. Aztán betértem a közeli ázsiai élelmiszerboltba. Utána elmentem metróval a határ útra (hova máshova, mi?), még albérletet keresni, ugyanis Mystrával továbbra is tervezzük az összeköltözést, és hajtom a 19. kerület felé, ezért én is tettem most lépéseket. Megnéztem a közelben 2 ingatlanirodát, de panganak a kerületi albérletek... Egy volt, de az viszonylag messze volt, oda meg nem akartam már menni. Aztán elgondolkodtam, hogy lehet, hogy nem lesz rossz az, amit nézni fogunk. Ugyanis ő mutatott egyet, ami egész jól nézett ki. Ma 18 órakor nézzük (néztük) meg. Én még elmentem az iskolába intezni dolgokat, aztán jöttem is haza. Megettem, amit a kínaiból hoztam, egész jó volt ez is. Már 5 kínai étteremben ettem, ha rangsorolnom kéne őket, akkor a következőképp alakulna:

1. East Dragon kínai étterem (Hungária körút-Erzsébet Királyné utca sarok)
2. Négy Évszak kínai étterem (Garay út)
3. Kínai büfé a Sárkány Centerben.
4. Peking kínai gyorsbüfé (Határ út)
5. Kínai Nagy Fal gyorsétterem (Békéscsaba, Csaba Center)

Persze ez csak a saját ranglistám. De az egyik étteremben szerettem volna szezámmagos csirkét kérni, de nem láttam. Kérdeztem, hogy van-e? Mondja, az... sok... van... Szerintem azt akarta mondani, hogy az soká lesz. Úgyhogy omlós csirke volt helyette, az is jó volt. ^^ A furcsa beszédről nekem mindig eszembe jut a Mikroszkóp színpad egy jelenete, ami nagyon tetszik:

2:12-től kezdődik, de az előtte levő éneket is érdemes végighallgatni.

De nem maradtam sokáig otthon, mert szólt Mystra, hogy akkor lassan mehetek. A 13. kerületbe kellett menni. Találkozok vele, elmegyünk a házhoz, megnézzük, nagyon tetszik. Mindkettőnknek. És nagyon aranyos volt a hölgy, mindenben segített, minden kérdésünkre készségesen válaszolt, és látszott rajta, hogy természetesen kedves, tehát biztos, hogy nagyon jó lesz a kapcsolat. Szinte biztos voltam abban, hogy ez lesz az, de ők még meg akartak nézni egy albérletet. Megvártam őket, de kiderült, hogy abból nem lett semmi, úgyhogy felhívtuk a nőt, hogy kivesszük. Tehát összeköltözünk. ^^ Aminek nagyon örülök, mert csak olyannal költözök össze, akivel jól kijövök, és tudom, hogy nem lesznek problémák. Vasárnap lesz a nagy nap, már várom. ^^

Újra itt az ősz

Hát nagyon csúnyán búcsúzott tőlünk a nyár. A múlt héten még 30 fok feletti hőmérséklet volt, most meg alig van 15... De itt az ősz.

Ilyenkor szoktam sokat hallgatni Megumi Hayashibara régi albumait 1991-1994-ig bezárólag, valamiért az első 5 lemezét ilyenkor a legjobb hallgatni. És furcsa, mert csak 2008 óta ismerem Megumi teljes diszkográfiáját, de a hangszerelése miatt nagyon élethűen visszatérnek azokból az időkből emlékek. Mintha a megjelenésük óta ismerném ezeket az albumokat, holott ez internet és japán ismerősök híján ez igencsak bajosan valósult volna meg. ^^' De abban biztos vagyok, hogyha akkor megismertem volna ezeket az albumokat, akkor is nagyon szerettem volna Megumit. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy akkor az egész életem másképp alakult volna, ha már akkor ilyen zenét hallgatok. De hát senki nem hibáztatható a nagy távolság miatt, és azért, hogy csak Japánban jelentek meg ezek az albumok.

Mondjuk animét emlékszem már 1993-ban láttam. Emlékeztek a Múmin című animére? Nagyon szerettem az opening dalát, nagyon szép volt. Csak van közöm az Anison zenéhez egészen kicsit korom óta. :D De most jutott az eszembe, hogy meg is kereshetném. *keres-keres* Sajnos a japán openinget nem találom meg, viszont az endinget megtaláltam:

https://www.youtube.com/watch?v=DL4eYsY82Ho

Ezekre a jelenetekre tisztán emlékszem. Meg a dal is ismerős. De a japán openinget sehol nem találom.

Énekes vagy sztár?

Nagyon nem mindegy. A mai metropolban, láttam egy hirdetést, mely valahogy így szólt: "X-Faktor: Nálunk a győztesből sztár lesz!" Na ekkor gondolkodtam el bizonyos dolgokon. Ugyanis az ember akkor tud igazán boldog lenni, ha követi az álmait, még akkor is, ha mások esetleg őrültnek nézik miatta. És ekkor fordult meg a fejemben az a gondolat, hogy én énekes akarok lenni, nem sztár... Különben ezért (sem) nézek se kereskedelmi adókat, sem tehetségkutató műsorokat, mert itt már rég a felhajtásról szól minden. Olvastam fórumokon teóriákat ezekről, de ezeket azért nem írom meg, mert sehol nincs kőbe vésve, hogy így van ez. De az biztos, hogy itt is csak a felhajtásról szól az egész. Meg lehet nézni az előző tehetségkutatókat, hogy ki tudott fennmaradni. Már csak azért sem nézem ezeket, mert nekem Japánban születtek meg a csillagok. Hayashibara Megumi, Okui Masami, Suara, Ohmi Tomoe, angela, Kajiura Yuki, ALI PROJECT, és még sorolhatnám. Náluk jobbat úgysem tud senki, nekem ők a megasztárok.

augusztus 29.

Ismét nem akármilyen nap ez a mai Okui Masami szemszögéből, ugyanis 9 éve ezen a napon jelent meg a DEVOTION albuma. Amiről mint kedvenc album státusz okán emlékezek meg. Ugyanis Okui Masamit sokáig "csak" nagyon jó énekesnőnek tartottam, amíg meg nem ismertem a God Speed albumát. Na ekkor gondoltam magamban azt, hogy nem akármilyen énekesnőt hallgatok, majd amikor sorra került a DEVOTION album, komolyan nem akartam elhinni, hogy lehet ennyire gazdag érzelemtöltetű egy album. Teljesen le voltam döbbenve, hogy mennyire fantasztikus alkotás. Életem egyik meghatározó albuma, amíg élek, el nem fogom felejteni.

Mivel Lam'O-ék lemondták a mai közös programunkat egyéb dolgaik miatt, ezért áthívtam a bagszit. Kora délután át is jött. Itt is a játéké volt a főszerep. Az elején sokat játszottunk a Mario Party 8-cal Wiin. Jó játék lett, jobb mint a GC-s Mario Partyk, de a 64-eseket nem múlja felül. A Goomba's Booty Boardwalk pályán volt egy befejezetlen játékom, így beszállt oda. A Mario (sőt a Nintendo-, de meg merem kockáztatni, hogy az egész videojáték)-történelem legviccesebb beszédhangja ezen a pályán hallható. Azokra a Piantákra gondolok, akik árulják az édességeket. Muszáj voltam megállítani a játékot, mert nem bírtam megállni, hogy ne nevessek. Bagszi ahhoz képest, hogy leminősíti magát, hogy ilyen meg olyan rossz játékos, nagyon jól ment neki, igen nagy előnyre tett szert.

Nem akartuk végigvinni az 50 kört, ezért félbehagytuk. Átmentünk a Photo Channelbe, ahol bagszi megmutatta, hogy nemcsak 48 részben lehet puzzle-ozni, hanem ha rámegyünk a 48-ra, és megnyomjuk az 1-es gombot, 192 részletben szedi szét a képet. Hát nem volt semmi. Bagszi szinte egyedül csinálta majdnem a végéig. Majdnem, mert 40 perc múlva már nagyon elfáradt, és feladta, pedig már nagyon kevés hiányzott neki. Aztán volt még Wii Play, ekkor beszélgettünk a Wii Partyról, egyetértünk abban, hogy jó játék lehet belőle. Kicsit netezett, aztán ment is.

Ismét beszédtéma volt a MAT-os AnimeCon, kiderült, hogy voltak kisebb félreértések a karaoke segítői mivoltom miatt, de hála Istennek megoldódott. ^^

AnimeCon és ALI PROJECT

Tök boldog vagyok, hogy kaptam a hírt, hogy a MAT-os AnimeConon lehetek a karaoke részlegben segítő. ^^ De még számtalan menőséget ígér a MAT, bagszi nem győzi fülig érő szájjal mesélni, hogy mennyire örül, hogy ennyire tartja magát a MAT. És igen, szerintem ez nem az a fajta erő, amikor gyengén kapálózik, és kiabál az életért, hanem erős csapat, akik készek örömet szerezni az animés társadalomnak.

Meghallgattam az ALI PROJECT: Soubikakei albumát. Mi tagadás, mióta ismerem a Psychedelic Insanity albumot, azóta sokkal több érzelmet tudok kötni az együtteshez. Ez az album sem okozott csalódást. ^^ Ez az első 2007-ben megjelent albumuk (a PI a második), egyben az együttes legjobban teljesítő korongja, ugyanis az 5. helyet érte el az Oricon heti listán, és 63.117 példányt adtak el. Ez nagyon szép eredmény. Bár aláírom, ha valaki azt mondja a borítója, hogy kissé morbid. ^^' De mondtam, hogy hitelesen adja át a negatív főszereplő szerepét. Ezért is érdekel annyira Arika Takarano, az énekesnő (akit a képen is láthatunk) élete, hogy mitől alakult ki ez a furcsa stílus? Volt valami nagy trauma az életében, vagy egyszerűen csak szereti, és jól áll neki. Mert hogy baromi jól csinálja, az tény! Az album címe is eléggé furcsa, mert a Soubikakei japánul valami olyasmit jelent, hogy "Rózsakeresztre feszítés". Ezen az albumon található a Kinjirareta Asobi dal, mely ugye a Rozen-Maiden 1. opening, de olyan nagyszerű művek hallhatók az albumon, mint a Seishoujo Ryouiki, vagy a Baragoku Otome, melyek szintén Rozen Maiden szerzemények. Amit még nagyon tudnék ajánlani az albumról, az a Nemureru Shiro dal, ahol nagyon szépen énekel az énekesnő, igazi remekmű lett. Bár nem éri utol a Psychedelic Insanityt, de nagyon kellemes album lett. Megérdemelte a szép eredményt. ^^

Az elmúlt pár nap

Egy pár napig nem írtam. No ez nem azt jelenti, hogy eseménytelen napokon vagyok túl, inkább az, hogy sok kisebb dolog történt, és feleslegesnek éreztem, hogy mindegyikről külön írjak.

Kedden itt volt 2 Nintendós barátom Young Link és Truner. Nem nagyon szorgalmazzák különben a BigN-esek az élő találkozót, melyet igazából nem is értek. Hát játszani, beszélgetni mégiscsak élőben a legjobb. De kedden eljöttek. Mivel a Csabinak (YL) dolga volt délelőtt, ezért kora délután találkoztunk. Én előtte elmentem a hármas metróval a Gyöngyösi utcára, mert a nővéremnek az egyik ismerőse megy ki Angliába, és átadtam neki egy kisebb csomagot. És gondoltam, hogy ha már úgyis itt van a Duna Plaza, még soha nem jártam ott, hát nézzük meg. Eszméletlen, talán ez hasonlít a Pesti bevásárlóközpontok közül a leginkább arra a Londonira, amit még 2005-ben láttam. Nagyon nagy, és nagy üzletek vannak. Bár ezzel is az a problémám, mint a Mammuttal, hogy a földszinten, és az étkezőrészen kívüli területek szűkösek. Amikor már láttam olyan, hogy 13 óra van, mentem a Nyugatihoz. A Csabi még nincs sehol, ezért elindultam az utca felé, ahol ő lakik, hátha összefutunk. Az utcájában találkoztunk össze. ^^' Visszamentünk a Nyugatihoz, ott megvártuk a Trunert, aztán együtt mentünk Kőbánya-Kispestig, majd hozzám. Érdekesnek tartom, hogy eddig mindenki, aki itt volt, azt mondta, hogy jól érzi magát nálam, el tudna ebben a házban lakni. Végül is tényleg nem rossz itt, csak az, hogy mindentől messze van... De elvoltunk itt, a Truner kipróbálta a DS játékait a DSi XL-emen, míg a Jáng régi Game Boy játékokat próbált ki 1-2 percre. Aztán kerültek elő az asztali konzolok, SNES, Wii. Volt Naruto Shippuuden: Clash of Ninja Revolution III, GC-re The Legend of Zelda Twilight Princess, valamint SNES-re Double Dragon, Super Mario World, és Super Mario All-Stars. Csabit rávettük, hogy Mariózzon, mert azt mondta, hogy nem az erőssége. Ahhoz képest egész jól ment neki, bár tény, hogy olyan volt, mintha magamat látnám kb. 15 évvel ezelőtt. ^^' Olyan sokat nem maradtak, menniük kellett egyéb dolgaik miatt.

Ami miatt még áthívtam őket (és ezt mondtam is nekik), hogy egy hivatalos papírt kellett postára feladni, és kell hozzá két tanú, és mivel nagykorúak, ezért tanúskodhattak. Csak aztán kiderült, hogy egy másik papír kell, ahova szintén kell két tanú.. Nem akartam már visszaráncigálni őket, de elgondolkodtam, hogy ki jöhetne számításba. Bagszi lehetne az egyik, de nemigen van más, akinek a kora megengedné, hogy segítsen, csak Lam'O. Annak reményében, hogy nem lesz gond a nem magyar neve, megbeszéltem vele, hogy szerdán elmegyek hozzá arra a pár percre. De szerda reggel kiderül, hogy egy sokkal egyszerűbb módja is van az egésznek, és tessék-lássék még csak tanúk sem kellenek.

Szerdán Lucy jött át, mert otthon nem tudta felvenni a saját hangfelvételét. Ezért eljött hozzám. Persze egy kicsit átmentem Lam'O-hoz is, próbáltam megfűzni, hogy jöjjön el, még mondhatnánk véleményt Lucy előadásáról is, de nem akart, így egyedül sétáltam el tőle a Határ útig. De szó volt arról, hogy esetleg vasárnap eljönnének esetleg (Zolival). Tehát Lucy eljött hozzám, ismét játszottunk, most Mario Kart Wiit. Nagyon élvezte. Mondta, hogy legszívesebben kölcsönkérné a Wiimet. Háát... Nagyon kell, hogy szeressem azt az embert (és persze megbízzak benne) akinek kölcsönadom a Wiimet. Mindenesetre örülök, hogy elvan a Nintendóval, amíg itt van. A hangfelvételt nem sikerült megcsinálni, mert nem hozta el a dalt, mert abban reménykedett, hogy az én "száguldó" netem mellett majd le tudja tölteni. Hát persze...

Elvállaltam még egy pár napot a Tescóban dolgozni. Talán nem nagy dolog, és a pozitív reklám mindig jó, elárulhatom, hogy nekem a legjobb Tescós munkahely az a Pesti úti. Valahogy itt mindig elkerülnek a negatív hangulatú vásárlók. Legalábbis jóval kisebb az arányuk. Csütörtökön volt négy idősebb ember, három nő és egy férfi, tök jól elbeszélgettek, jókedvük volt, és poénkodtak. Viccből "vitázott" egy férfi és egy nő, és úgy tűnik, hogy a nő került ki győztesen, meg is kérdezi:

• És a nyertesnek mi jár?
• A szája - Feleli a férfi

Hát akkor már nem tudtam visszatartani a nevetésemet. Szeretem az ilyen vígkedélyű vásárlókat. ^^

Tegnap hazajött bagszi Szegedről, úgy hírlik, hogy vége a nyári gyakorlatának. Végre visszakaptam a kölcsönadott játékaimat. ^_^ Megmutatta a csodaszépen "felújított" Wiijét, biztos benne, hogy menőség lesz az AnimeConon. Ebben nem is kételkedem. A közös játékunk gyakorlatilag hiábavaló volt, ugyanis szeretné, ha a conra meg lenne nyitva az összes karakter Super Smash Bros. Brawlon. Játszottunk Subspace Emissaryn, csak a végén arra ment rá hirtelen reflexből, hogy ne mentsen... Hát ez nagyon szép. Aztán New Super Mario Bros. Wiiztünk egy kicsit, ott meg EREDETI játéknál kiírta az "An error has occured" című üzenetet, úgyhogy nagyon szépen fel lett újítva ez a Wii... Hát ez van, nekem meg mennem kellett, de ha vasárnap valamilyen okból kifolyólag nem jönnek át Lam'O-ék, akkor találkozok vele még. Szegény, legyen már megnyitva az összes karaktere.

Indonéz művésznevű japán énekesnő koncertet vállal! Házhoz is megy.

Hát mit mondjak, nagyon izgatta a fantáziámat ez az SACD formátum, úgyhogy nem sokkal a blogpost megírása után útra keltem, hogy az Europarkban megnézzem, hogy mi a helyzet e téren.

Előtte beszélgettem az egyik barátommal, Ákossal (Necrokid) hogy lehetséges, hogy ilyen drága legyen egy SACD lejátszó? Ő azt mondta, hogy egyáltalán nem tartja kizártnak, mert még ő sem hallott ilyen lemezről (pedig ő komolyan foglalkozik a zenével), de biztos benne, hogy nagyon szép lehet a hangzása.

Hogy ezt kiderítsem, tehát elmentem a Saturnba. Először csak magam néztem a zenelejátszó Hi-Fiket. Lehet ezeket a berendezéseket annak nevezni? Hol vannak a régi a minőségi Hi-Fi tornyok? Nyilván még az SACD közelében sincsenek. Aztán megnéztem még a Házimozikat, reménykedtem, hogy ezekben talán van annyi, de itt sem találtam. Aztán megtaláltam az eladót, akinek a szórakoztató elektronika a reszortja. Mondom neki, látom meg van lepve, hogy mit keresek. Hát elhiszem, hogy nem minden nap jönnek ilyennel az emberek. Elvisz egy kisebb stúdiószerűségbe, ami az üzletben van kialakítva, ahol a minőségi lejátszók voltak. Mutatja, hát lehidalok... A legolcsóbb 139.990 forint. Hát itt nem babra megy a játék! Mondta az eladó is, hogy nem olcsó, de nem akármit visz haza, aki ilyen lejátszót vesz. Megmutatom neki a Suara CD-t (magammal vittem), elismerően bólogatott, biztos, hogy nem hétköznapi a hangzása. Istenem, elképzeltem, hogy az egyik kedvenc CD-m extra minőségben szól, szerintem levegőt nem kapnék. Szerintem koncert-hangzása lenne. De most egy CD miatt kiadni egy készülékért majdnem 150.000 forintot? Azért erősen elgondolkodtam rajta, nem kérdeztem meg, hogy a többi CD-nek a hangminőségét is feljavítja-e esetleg. De nem tartom kizártnak.

De azért lázba hozott ez az SACD, de arra azért gondoltam, hogy Vaterán pl. olcsóbb is lehet. És igen! Van egy Philips DVD / SACD lejátszó 35.000 forintért! Ez azért már sokkal jobban hangzik.^^De van ennél jobb ajánlat is! Sony házimozi rendszer SACD támogatással 25.000 forintért. Csak nem lehetetlen, hogy lejátszam ezt a CD-t eredetiben is. ^^