augusztus 29.

Ismét nem akármilyen nap ez a mai Okui Masami szemszögéből, ugyanis 9 éve ezen a napon jelent meg a DEVOTION albuma. Amiről mint kedvenc album státusz okán emlékezek meg. Ugyanis Okui Masamit sokáig "csak" nagyon jó énekesnőnek tartottam, amíg meg nem ismertem a God Speed albumát. Na ekkor gondoltam magamban azt, hogy nem akármilyen énekesnőt hallgatok, majd amikor sorra került a DEVOTION album, komolyan nem akartam elhinni, hogy lehet ennyire gazdag érzelemtöltetű egy album. Teljesen le voltam döbbenve, hogy mennyire fantasztikus alkotás. Életem egyik meghatározó albuma, amíg élek, el nem fogom felejteni.

Mivel Lam'O-ék lemondták a mai közös programunkat egyéb dolgaik miatt, ezért áthívtam a bagszit. Kora délután át is jött. Itt is a játéké volt a főszerep. Az elején sokat játszottunk a Mario Party 8-cal Wiin. Jó játék lett, jobb mint a GC-s Mario Partyk, de a 64-eseket nem múlja felül. A Goomba's Booty Boardwalk pályán volt egy befejezetlen játékom, így beszállt oda. A Mario (sőt a Nintendo-, de meg merem kockáztatni, hogy az egész videojáték)-történelem legviccesebb beszédhangja ezen a pályán hallható. Azokra a Piantákra gondolok, akik árulják az édességeket. Muszáj voltam megállítani a játékot, mert nem bírtam megállni, hogy ne nevessek. Bagszi ahhoz képest, hogy leminősíti magát, hogy ilyen meg olyan rossz játékos, nagyon jól ment neki, igen nagy előnyre tett szert.

Nem akartuk végigvinni az 50 kört, ezért félbehagytuk. Átmentünk a Photo Channelbe, ahol bagszi megmutatta, hogy nemcsak 48 részben lehet puzzle-ozni, hanem ha rámegyünk a 48-ra, és megnyomjuk az 1-es gombot, 192 részletben szedi szét a képet. Hát nem volt semmi. Bagszi szinte egyedül csinálta majdnem a végéig. Majdnem, mert 40 perc múlva már nagyon elfáradt, és feladta, pedig már nagyon kevés hiányzott neki. Aztán volt még Wii Play, ekkor beszélgettünk a Wii Partyról, egyetértünk abban, hogy jó játék lehet belőle. Kicsit netezett, aztán ment is.

Ismét beszédtéma volt a MAT-os AnimeCon, kiderült, hogy voltak kisebb félreértések a karaoke segítői mivoltom miatt, de hála Istennek megoldódott. ^^

AnimeCon és ALI PROJECT

Tök boldog vagyok, hogy kaptam a hírt, hogy a MAT-os AnimeConon lehetek a karaoke részlegben segítő. ^^ De még számtalan menőséget ígér a MAT, bagszi nem győzi fülig érő szájjal mesélni, hogy mennyire örül, hogy ennyire tartja magát a MAT. És igen, szerintem ez nem az a fajta erő, amikor gyengén kapálózik, és kiabál az életért, hanem erős csapat, akik készek örömet szerezni az animés társadalomnak.

Meghallgattam az ALI PROJECT: Soubikakei albumát. Mi tagadás, mióta ismerem a Psychedelic Insanity albumot, azóta sokkal több érzelmet tudok kötni az együtteshez. Ez az album sem okozott csalódást. ^^ Ez az első 2007-ben megjelent albumuk (a PI a második), egyben az együttes legjobban teljesítő korongja, ugyanis az 5. helyet érte el az Oricon heti listán, és 63.117 példányt adtak el. Ez nagyon szép eredmény. Bár aláírom, ha valaki azt mondja a borítója, hogy kissé morbid. ^^' De mondtam, hogy hitelesen adja át a negatív főszereplő szerepét. Ezért is érdekel annyira Arika Takarano, az énekesnő (akit a képen is láthatunk) élete, hogy mitől alakult ki ez a furcsa stílus? Volt valami nagy trauma az életében, vagy egyszerűen csak szereti, és jól áll neki. Mert hogy baromi jól csinálja, az tény! Az album címe is eléggé furcsa, mert a Soubikakei japánul valami olyasmit jelent, hogy "Rózsakeresztre feszítés". Ezen az albumon található a Kinjirareta Asobi dal, mely ugye a Rozen-Maiden 1. opening, de olyan nagyszerű művek hallhatók az albumon, mint a Seishoujo Ryouiki, vagy a Baragoku Otome, melyek szintén Rozen Maiden szerzemények. Amit még nagyon tudnék ajánlani az albumról, az a Nemureru Shiro dal, ahol nagyon szépen énekel az énekesnő, igazi remekmű lett. Bár nem éri utol a Psychedelic Insanityt, de nagyon kellemes album lett. Megérdemelte a szép eredményt. ^^

Az elmúlt pár nap

Egy pár napig nem írtam. No ez nem azt jelenti, hogy eseménytelen napokon vagyok túl, inkább az, hogy sok kisebb dolog történt, és feleslegesnek éreztem, hogy mindegyikről külön írjak.

Kedden itt volt 2 Nintendós barátom Young Link és Truner. Nem nagyon szorgalmazzák különben a BigN-esek az élő találkozót, melyet igazából nem is értek. Hát játszani, beszélgetni mégiscsak élőben a legjobb. De kedden eljöttek. Mivel a Csabinak (YL) dolga volt délelőtt, ezért kora délután találkoztunk. Én előtte elmentem a hármas metróval a Gyöngyösi utcára, mert a nővéremnek az egyik ismerőse megy ki Angliába, és átadtam neki egy kisebb csomagot. És gondoltam, hogy ha már úgyis itt van a Duna Plaza, még soha nem jártam ott, hát nézzük meg. Eszméletlen, talán ez hasonlít a Pesti bevásárlóközpontok közül a leginkább arra a Londonira, amit még 2005-ben láttam. Nagyon nagy, és nagy üzletek vannak. Bár ezzel is az a problémám, mint a Mammuttal, hogy a földszinten, és az étkezőrészen kívüli területek szűkösek. Amikor már láttam olyan, hogy 13 óra van, mentem a Nyugatihoz. A Csabi még nincs sehol, ezért elindultam az utca felé, ahol ő lakik, hátha összefutunk. Az utcájában találkoztunk össze. ^^' Visszamentünk a Nyugatihoz, ott megvártuk a Trunert, aztán együtt mentünk Kőbánya-Kispestig, majd hozzám. Érdekesnek tartom, hogy eddig mindenki, aki itt volt, azt mondta, hogy jól érzi magát nálam, el tudna ebben a házban lakni. Végül is tényleg nem rossz itt, csak az, hogy mindentől messze van... De elvoltunk itt, a Truner kipróbálta a DS játékait a DSi XL-emen, míg a Jáng régi Game Boy játékokat próbált ki 1-2 percre. Aztán kerültek elő az asztali konzolok, SNES, Wii. Volt Naruto Shippuuden: Clash of Ninja Revolution III, GC-re The Legend of Zelda Twilight Princess, valamint SNES-re Double Dragon, Super Mario World, és Super Mario All-Stars. Csabit rávettük, hogy Mariózzon, mert azt mondta, hogy nem az erőssége. Ahhoz képest egész jól ment neki, bár tény, hogy olyan volt, mintha magamat látnám kb. 15 évvel ezelőtt. ^^' Olyan sokat nem maradtak, menniük kellett egyéb dolgaik miatt.

Ami miatt még áthívtam őket (és ezt mondtam is nekik), hogy egy hivatalos papírt kellett postára feladni, és kell hozzá két tanú, és mivel nagykorúak, ezért tanúskodhattak. Csak aztán kiderült, hogy egy másik papír kell, ahova szintén kell két tanú.. Nem akartam már visszaráncigálni őket, de elgondolkodtam, hogy ki jöhetne számításba. Bagszi lehetne az egyik, de nemigen van más, akinek a kora megengedné, hogy segítsen, csak Lam'O. Annak reményében, hogy nem lesz gond a nem magyar neve, megbeszéltem vele, hogy szerdán elmegyek hozzá arra a pár percre. De szerda reggel kiderül, hogy egy sokkal egyszerűbb módja is van az egésznek, és tessék-lássék még csak tanúk sem kellenek.

Szerdán Lucy jött át, mert otthon nem tudta felvenni a saját hangfelvételét. Ezért eljött hozzám. Persze egy kicsit átmentem Lam'O-hoz is, próbáltam megfűzni, hogy jöjjön el, még mondhatnánk véleményt Lucy előadásáról is, de nem akart, így egyedül sétáltam el tőle a Határ útig. De szó volt arról, hogy esetleg vasárnap eljönnének esetleg (Zolival). Tehát Lucy eljött hozzám, ismét játszottunk, most Mario Kart Wiit. Nagyon élvezte. Mondta, hogy legszívesebben kölcsönkérné a Wiimet. Háát... Nagyon kell, hogy szeressem azt az embert (és persze megbízzak benne) akinek kölcsönadom a Wiimet. Mindenesetre örülök, hogy elvan a Nintendóval, amíg itt van. A hangfelvételt nem sikerült megcsinálni, mert nem hozta el a dalt, mert abban reménykedett, hogy az én "száguldó" netem mellett majd le tudja tölteni. Hát persze...

Elvállaltam még egy pár napot a Tescóban dolgozni. Talán nem nagy dolog, és a pozitív reklám mindig jó, elárulhatom, hogy nekem a legjobb Tescós munkahely az a Pesti úti. Valahogy itt mindig elkerülnek a negatív hangulatú vásárlók. Legalábbis jóval kisebb az arányuk. Csütörtökön volt négy idősebb ember, három nő és egy férfi, tök jól elbeszélgettek, jókedvük volt, és poénkodtak. Viccből "vitázott" egy férfi és egy nő, és úgy tűnik, hogy a nő került ki győztesen, meg is kérdezi:

• És a nyertesnek mi jár?
• A szája - Feleli a férfi

Hát akkor már nem tudtam visszatartani a nevetésemet. Szeretem az ilyen vígkedélyű vásárlókat. ^^

Tegnap hazajött bagszi Szegedről, úgy hírlik, hogy vége a nyári gyakorlatának. Végre visszakaptam a kölcsönadott játékaimat. ^_^ Megmutatta a csodaszépen "felújított" Wiijét, biztos benne, hogy menőség lesz az AnimeConon. Ebben nem is kételkedem. A közös játékunk gyakorlatilag hiábavaló volt, ugyanis szeretné, ha a conra meg lenne nyitva az összes karakter Super Smash Bros. Brawlon. Játszottunk Subspace Emissaryn, csak a végén arra ment rá hirtelen reflexből, hogy ne mentsen... Hát ez nagyon szép. Aztán New Super Mario Bros. Wiiztünk egy kicsit, ott meg EREDETI játéknál kiírta az "An error has occured" című üzenetet, úgyhogy nagyon szépen fel lett újítva ez a Wii... Hát ez van, nekem meg mennem kellett, de ha vasárnap valamilyen okból kifolyólag nem jönnek át Lam'O-ék, akkor találkozok vele még. Szegény, legyen már megnyitva az összes karaktere.

Indonéz művésznevű japán énekesnő koncertet vállal! Házhoz is megy.

Hát mit mondjak, nagyon izgatta a fantáziámat ez az SACD formátum, úgyhogy nem sokkal a blogpost megírása után útra keltem, hogy az Europarkban megnézzem, hogy mi a helyzet e téren.

Előtte beszélgettem az egyik barátommal, Ákossal (Necrokid) hogy lehetséges, hogy ilyen drága legyen egy SACD lejátszó? Ő azt mondta, hogy egyáltalán nem tartja kizártnak, mert még ő sem hallott ilyen lemezről (pedig ő komolyan foglalkozik a zenével), de biztos benne, hogy nagyon szép lehet a hangzása.

Hogy ezt kiderítsem, tehát elmentem a Saturnba. Először csak magam néztem a zenelejátszó Hi-Fiket. Lehet ezeket a berendezéseket annak nevezni? Hol vannak a régi a minőségi Hi-Fi tornyok? Nyilván még az SACD közelében sincsenek. Aztán megnéztem még a Házimozikat, reménykedtem, hogy ezekben talán van annyi, de itt sem találtam. Aztán megtaláltam az eladót, akinek a szórakoztató elektronika a reszortja. Mondom neki, látom meg van lepve, hogy mit keresek. Hát elhiszem, hogy nem minden nap jönnek ilyennel az emberek. Elvisz egy kisebb stúdiószerűségbe, ami az üzletben van kialakítva, ahol a minőségi lejátszók voltak. Mutatja, hát lehidalok... A legolcsóbb 139.990 forint. Hát itt nem babra megy a játék! Mondta az eladó is, hogy nem olcsó, de nem akármit visz haza, aki ilyen lejátszót vesz. Megmutatom neki a Suara CD-t (magammal vittem), elismerően bólogatott, biztos, hogy nem hétköznapi a hangzása. Istenem, elképzeltem, hogy az egyik kedvenc CD-m extra minőségben szól, szerintem levegőt nem kapnék. Szerintem koncert-hangzása lenne. De most egy CD miatt kiadni egy készülékért majdnem 150.000 forintot? Azért erősen elgondolkodtam rajta, nem kérdeztem meg, hogy a többi CD-nek a hangminőségét is feljavítja-e esetleg. De nem tartom kizártnak.

De azért lázba hozott ez az SACD, de arra azért gondoltam, hogy Vaterán pl. olcsóbb is lehet. És igen! Van egy Philips DVD / SACD lejátszó 35.000 forintért! Ez azért már sokkal jobban hangzik.^^De van ennél jobb ajánlat is! Sony házimozi rendszer SACD támogatással 25.000 forintért. Csak nem lehetetlen, hogy lejátszam ezt a CD-t eredetiben is. ^^

Álmodozom – Míg a technika engedi...

Hát egyik szemem örül, a másik meg sír. Nagyon boldog vagyok, mert ma megkaptam a postástól Suara: Yumeji SACD-jét. ^^ Nagyon álmom vált valóra ezzel, már többször írtam arról, hogy mennyire szeretem ezt a CD-t. Csakhogy... Mivel SACD, nem tudom lejátszani semmivel! T_T Nem így kezdődött, mert azért utánaolvastam, hogy mi ez az SACD, és azt olvastam, hogy az SACD-k 90%-a hibrid, ami azt jelenti, hogy a hangminőség érezhetően nem jobb, de bármely CD lejátszó lejátsza. Hát úgy tűnik, hogy ez a CD a 10%-ba tartozik! T_T Van is a borítón egy információ, hogy mi ez az SACD, de igen szegényes a japán tudásom még azért... Ezért neten kerestem rá. Az angol wikipedia elég részletesen ír róla, de most nem volt idegem fordítani. Még egy magyar oldalt találtam, de elég furcsa a megfogalmazási stílusa, így épp csak átfutottam. Egyszer kíváncsiságból szétnéztem, hogy van-e külön SACD lejátszó. Elvileg van, de remélem csak poén az a 212.000 forint... Ha lesz még időm, ma elmegyek az Europarkba a Saturnba és ott rákérdezek, hogy mivel lehet lejátszani. A CDJapan a CD-ismertető oldalán is csak általánosságban ír az SACD-kről. Különben ahogy a CD borítón levő SACD adatokból kivettem, igencsak szép lenne, ha le tudnám játszani, mivel at átlagos 44 KHz helyett 100 KHz frekvenciájú a zene, és a hangereje 96 dB helyett 120. Szóval nem semmi. Remélem lesz lehetőségem meghallgatni eredetiben a CD-t is. ^^ Most az örömöm sokkal nagyobb, hogy megvan eredetiben, mint annak a bánata, hogy nem tudom lejátszani.

Suara: Shunkashuutou dalszöveg

Talán a férfi mivoltom miatt, de soha nem értettem, hogy lehet sírni egy dalon, amíg meg nem ismertem Suara: Shunkashuutou dalát. Nagyon-nagyon ritka az, hogy valaki ennyire csodálatosan átadja az érzéseit, Suara képes rá! Nem tudom, hogy ki a zeneszerzője a dalnak, de fantasztikus, hogy így együtt tud működni az énekesnővel, és engedi, hogy olyan dalokat énekeljen, amik jól állnak neki. Bár Suara érdeme elsősorban, hogy ennyire képes átadni az érzelmeket. Csodálatosan szép szerelmes dal.

Shunkashuutou

haru ha usubeni wo matotte zutto koi wo shiteita
tsuki no fune ukaberu yozora hoshi ni negai kakete
harahara to chiru namida yo tooi kimi tsuretekite
itoshisa ha hana ni natte mada saiteimasu

natsu ha higurashi no ano koro sotto kuchizuketeita
michiru umi shiroi kainara eien (towa) no uta kitteta
sansan to yoseru nami yo omou kimi duresatte
tasogare ni kiete mo mada mada koko ni imasu

aki ha rakuyou wo utsushite sotto toki wo tsumuida
akaya kini somaru kono michi dare wo matsu no deshou
hira hira to mau ki no hayo itoshi kimi tsutaetayo
suberidasu kaze ni natte kitto haruka sora he

haru natsu to kisetsu ha yuki aki wo machi ima hitori
sayonara ha hitotsu futatsu otonaku tsumotte

fuyu ha seijaku no ano oka sotto ai wo kanadeta
usugumo no gosen shi narabe kimi ni kikoemasuka
kimi ni kikoemasuka

shiki ni nita koi yo

Majd egy későbbi blogpostban mutatok szöveget, ha úgy alakul... De nagyon remélem, hogy nem lesz rá szükség. Egy pár ember tudja, hogy mire gondolok.

Közel az új élet?

Azt elfelejtettem 2 hete amikor Békéscsabán voltam megírni, hogy tökre meglepődtem valami miatt. Azt tudtam magamról, hogy kevesebbet eszek, és látszott rajtam is, hogy fogytam, de ahogy ráálltam a mérlegre, és 72,5 kg-ot mutatott, nagyot néztem. O_O Ez legalább 10 kg mínuszt jelent nekem. Többen kérdezték tőlem, hogy ennyire szerényen élek, hogy így lefogytam? Mondom nekik nem, csak amióta Pesten vagyok, valahogy sokkal kevesebbet eszek, és sokkal többet mozgok. Nincs étvágyam, mert nincs idő a kajára gondolni. Mindig mozgásban vagyok, csinálok valamit. De örülök neki, hogy így összejött, egyértelműen jobb lett a fizikai állóképességem is, meg nagyobb a teherbírásom. És nem ám mindenféle divat-fogyási módszerrel. Lehet, hogy szabadalmaztatom a "supermario4ever módszer"-t, költözz fel Pestre, és találj ki magadnak mindig valami programot. :D

És a futás is sokkal jobban megy, amit bevallok őszintén, férfiasan nem volt az erősségem. Most szükségem is volt rá, mert rohanni kellett a buszhoz, de így is elment, mert nem volt utas, és nem várt meg. -_-' Úgyhogy vártam egy negyed órát a követekző járatra. De Pesten legalább csak negyed órát kell várni. Békéscsabán (és szerintem a többi nagyvárosban is így van) vasárnap óránként járnak a buszok, és a még a reggeli csúcsidőben is 20-30 percenként jártak. És annak ellenére, hogy tömve voltak a buszok (amikor busszal jártam iskolába), csak még jobban megritkították a járatokat. -_- Ekkor döntöttem úgy, hogy váltok biciklire. Tehát vissza Budapestre. Ahogy írtam tegnap, találkoztam ma Mystrával, 13 óra helyett 12 órakor. Határ úton összefutottunk, ő az egyik standnál vett még gyrost, aztán mentünk a metróhoz, jöttünk hozzám. Egész jól elbeszélgettünk, ugyanis nem kisebb tervünk van, mint összeköltözni egy közös albérletbe. Akkor már új helyre költöznénk (mondjuk én október közepéig amúgyis mennék innen). Azért is mondtam, hogy találkozzunk a Határ úton, mert a 19. kerületbe szeretnék menni, és hogy nézzen egy kicsit szét a környéken, ismerje meg. Az egyetemhez, ahova felvették (Corvinus) nincs messze, ezért is javasoltam, hogy idejöjjünk, ez egy kellemes hely.

Megyünk a 98-as buszon, szállnánk le, egyszer csak látjuk, hogy nem tud továbbmenni, mert az úton rendőrök mentők, hát baleset történt a Ferihegyi úton! A sofőr megengedte, hogy hamarabb szálljunk le, közben Mystrával szemléltük, hogy mi történt, és döbbenten láttunk, hogy nem ember szenvedett balesetet, hanem egy ló. Ami még furcsább volt, hogy nem láttuk, hogy mi okozta a balesetet, mert egy összetört kocsit nem láttunk, csak a lovat, ahogy fekszik eszméletlenül az úttesten, körülötte emberen próbálnak segíteni rajta, ha lehet... Nagyon meglepett minket. Mentünk tovább Mystra megjegyezte, hogy a környék inkább egy falura emlékezteti. Igen, tényleg ilyen, és a másik nagy probléma, (ami miatt ha másképp nem, egyedül mindenképp szeretnék elmenni) hogy messze van mindentől. Jó, BKV-val mindent el lehet érni, de mennyi idő alatt. Ezt főleg akkor éreztem meg, amikor dolgoztam, elsősorban délutánosként este 22 óráig. És amikor a Nyugatinál voltam a Tesco expressben, akkor gondoltam arra, amikor a hármas metróval hazajöttem, hogy jó lenne már itt leszállni, amikor a Határ útra ért a metró, mert nekem Kőbánya-Kispestről még legalább fél óra az út a 98-as busszal, és csak nem mindegy... Amint megérkeztünk a házba, körbevezettem, tetszett neki. A konyhában voltunk, ott beszélgettünk sokat egymásról, egy kicsit a karaokét is elemezgettük, bár nem tudott sokáig itt lenni, mert csak 16 óráig volt érvényes a Budapest Kártyája, és addigra vissza kellett menni a szüleihez, hogy haza tudjon menni.

De örülök neki, hogy ha komolyabban összejön az egész (akár már 2 hét múlva), azért egyedül sem annyira jó, meg hát feleződnek a költségek, na meg egy olyan emberrel, akivel nagyon jól kijövök, azzal szerintem csak öröm lesz egy együttlét.

Évfordulók hétvégéje

Hát ez az a nap! Ma jelent meg 1 éve Okui Masami: Self Satisfaction CD-je! Szerintem minden évben megemlékezek erről a CD-ről, mert nagyon szeretem. Amikor megtudtam, hogy új cover album jelenik meg, nem nagyon ismertem a rajta szereplő dalokat, de úgy döntöttem, hogy a Megumis rajongói oldalamon megindítok egy visszaszámláló időt 2009. augusztus 21-én 0:00:00-kor ért célba. De hogy ennyire jó albumot fogok megismerni, azt nem gondoltam volna! Miután megjelent szinte hetekig csak ezt az albumot hallgattam! Különleges varázsa van. 55 perces az album, de igazából az egész olyan, mintha kb. másfél órás lenne, de egy pillanatra nem unom meg! Annyira tartalmas zeneileg az album, és annyira élvezetes, hogy szavakba nem tudom önteni! Aki kíváncsi arra, hogy lehet 2009-ben egy ilyen albumot csinálni, az töltse le. A mai napig nagyon szeretem hallgatni, és ez szerintem így lesz, amíg szeretni fogom a japán zenét, melynek várhatóan a halálom fog véget vetni.

Más szempontból is fontos ez a nap... legalábbis 22-e, de a CD megjelenése okán, inkább 21-ének szeretem mondani. ^^ Ugyanis holnap lesz 1 éve a 2009-es Nyári AnimeConnak. Nekem nagyon fontos az a nap, mert akkor énekeltem először karaokén. Nagyon félszeg, tapasztalatlan első alkalmam volt, de nagyon boldogan emlékszem meg róla. Okui Masami: Gift dalát énekeltem el. Emlékem, teljesen ledöbbentem, hogy énekelem a mikrofonba, és a hangfalon keresztül visszahallom a saját hangom. És nagyon elbizonytalanított az az érzés, hogy úristen, egy általam szeretett dalt saját magamtól hallok énekelni? T_T Kicsit hallatszott is, hogy el voltam foglalva ezzel a gondolattal, mert az első fele igencsak hamis volt. De aztán megráztam magam, és arra jutottam, hogy nem hinném, hogy ez kéne, hogy elbizonytalanítson, és a végére helyrejött a hangom. Volt idő rá, mert 7:07 hosszú. De én mindennek ellenére kellemesen emlékszem vissza erre a napra, nemcsak emiatt, sok kellemes élmény ért. Erről értekeztem még anno a régi blogomban, itt írtam posztot erről a napról.

Na szóval ma lett volna az a bizonyos összejövetel, ami hát végül mégiscsak le lett mondva, így végül talán el lehet mondani, hogy mi volt az az apró meglepetés, amit szántam volna mára. Úgy döntöttem, hogy a említett évforduló alkalmából csináltatok egy tortát, melyre rátetetem ostya formájában a CD borító képét. No már most ez akkor hiúsult meg, amikor pár napja voltam a 17. kerületi Végvári Cukrászdában, hogy megkérdezzem, hogy mennyibe fáj egy ilyen hadművelet. Mondja a nő, hogy 2.500 forint... Felkapom a fejem, hogy ez egész jó ár. De sietve hozzáteszi, hogy 2.500 forint csak az, hogy rátegyék a tortára a képet. Hát akkor ejtettem az egészet, miután mondta, hogy a legkisebb, 8 szeletes torta is olyan 1.800-2.000 forint lenne. Maradt is a feltételes mód. Sajnos még nincs pénzem erre. És mivel már szinte mindenki lemondta a találkozót, csak Laciék nem, ezért megbeszéltem, hogy elmegyek hozzájuk. Ez amúgy is kellett, mert nem tudtam feltenni a MondoConos karaoke versenyre a dalomat, hála a mobilinternet miatt. -_- Legalábbis gyaníthatóan ő a bűnös. Ugyanis van (volt, már nem tudom) egy akciója a T-Mobile-nak, hogy aki igényel mobilinternetet, csak 1 éves hűségnyilatkozatot kell vállalnia, és nincs túlforgalmazási díj, csak lekorlátozzák a sávszélességet. Na mondom, tök jó, hát éljünk vele. Különben örülök, hogy nincs túlforgalmazási díj, nagyon könnyű felélni a 3 gigát. Bár a 128 KBit/s sávszélesség csökkentését kicsit félreértettem, ugyanis azt hittem, hogy ennyivel fogok tudni a három giga után le- meg feltölteni, aztán jött a valóság, hogy az igazából 0,125 megás netet jelent, és a max. fel- és letöltésem 16 kbit/s. No már most, több helyen is próbálkoztam neten keresztül feltölteni, de mindig hibát ír ki. Hogy mi az oka, nem tudom. Na tehát, ezért elhatároztam, hogy SD kártyán keresztül fogom feltenni náluk a felvett dalomat. Na de, az ő gépe meg nem látja az SD kártyát. -_-' Végül az a megoldás jutott még ott eszembe, hogy Leeának tegnap átküldtem a dalt (érdekes, az MSN-es feltöltés megy), ezért E-mailen megadtam neki a karaokés elérhetőségemet, és hogy töltse fel, ha egy mód van rá. Úgyhogy most így állunk. De vittem a Nintendo Wiimet, de érdekes, most Lam'O egyáltalán nem játszott, sőt elvolt a maga dolgával. Inkább ketten maradtunk Zolival. Vittem a Mario Strikers Charged Football játékot is, mert úgy voltam vele, hogy hát megvan a két Wiimote, akkor tudunk játszani. Aha, csak aztán náluk esett le, hogy a játék 2 Nunchakut is követel. -_- Így ő egyedül próbálta ki a játékot. Tetszett neki, jól elvolt vele, de a fő attrakció még mindig a Mario Kart Wii. Megszereztük (illetve megszereztem) neki a Miijét, hogy a Miivel is tudjon játszani. Egész ügyes volt most kormánnyal. Ezután megmutattam neki a Wii egyéb channeljeit. News Channelben megnéztük az aktuális híreket, a Forecast Channelben körbejártuk a világot, megnézni, hogy hol hány fok van, a Today & Tomorrow Channelben tanácsot kértünk, hogy mivel foglakozzunk ma, a Nintendo Channelben megnéztünk egy pár Nintendós videót, valamint az Internet Channelben YouTube videókat mutatott meg. Megtudtuk, hogy a Nintendo Shii vicces lenne, de nem lenne egy jó dolog. Valamint mutatott egy AMV-t (mondjuk annak túl jó) Celebrating Decade of Anime a címe, rengeteg animéből vágtak össze jeleneteket, nagyon jól meg lett csinálva. Végül a Photo Channelben puzzle-oztunk képekkel, tetszett neki. ^^ Délután igen fáradt volt, ezért fogta magát és elaludt. Én sem voltam küönben valami éber, fél 3-ig beszélgettünk Leeával, 7-kor már keltem is, úgyhogy én is aludtam egy kicsit. Ahogy megjósoltam, az anyja hazaérkezése töri meg a csendes pihenőt, aztán nem is maradtam sokáig, mert ők is mentek el. Jöttem haza, még felhívtam Mystrát, mert holnap találkozni fogok vele személyesen, és hogy mi a helyzet, aktuális-e még. Jó, hogy felhívtam, mert szeretné, ha korábban találkoznánk. Rendben van.

Hát ennyi volt mára. Nem volt annyira eseménydús ez a nap, de ilyen is kellett. A MondoConra nagyon kíváncsi leszek, remélem most jó felvételt küldtem be.

Masami Okui

Úgy érzem, hogy már sok mindent tettem azért, hogy számomra Japán legnagyszerűbb énekesnőjét minél ismertebbé tegyem, de nem lehet eleget tenni érte. Ezért döntöttem úgy, hogy ebben a blogban egy (majdnem) mindenre kiterjedő biográfiát írok róla. Hátha így jobban érthető lesz, hogy miben rejlik a nagyszerűsége. Lássuk hát!

Gyermek- és fiatalkor

Okui Masami 1968. március 13-án született Itami nevű japán városban. (Milyen érdekes, a város neve azt jelenti japánul, hogy fájdalom) A szülei hamar elváltak, és nem sokkal ezután elhunyt az édesapja. Ezután a család Osakába költözött. A kis Masami énekhangjára már óvodás korában felfigyeltek, 5 éves korában benevezték egy énekversenyre, amit meg is nyert. Ennek hatására inspirálták a szülei, hogy énekeljen, és mivel Makkun is szeret énekelni, ezért nem volt kérdés, hogy komolyabban tanuljon. Az ének mellett gitározni, és zongorázni is tanult. Így teltek gyermekévei, majd a középiskola vége fele, amikor pályát kellett választania, akkor döntötte el, hogy művészi szintre emeli az ének-zene tudását, és beadja az Osakai Művészeti Főiskolára a jelentkezését. Nagyon örült, amikor felvették, ám már az első félév annyira kemény volt számára, hogy nem tudta tartani az iramot, és úgy döntött, hogy inkább feladja, és a saját kezébe veszi az életét, 1988-ban költözött Tokióba. A szülők nagyon nehéz szívvel engedték el egyetlen gyermeküket, de nem akartak álmai útjába állni. Kezdetben dolgozott, mellette kereste a lehetőséget a könnyűzenei szakmában. A lehetőség nem váratott sokáig, 1989-ben már vokálozhatott Saito Yuki japán seiyuu-énekesnőnek. Körülbelül 1991-re tehető, amikor megismerkedett Hayashibara Megumi seiyuu-énekesnővel, aki Saito Yukival dolgozott közösen szinkronszínésznőként az egyik animében. Már az első pillanatokban megértették egymást, nagyon jó összhang alakult ki köztük, Meguminak köszönhetően Masami 1993-ra szerződést köthetett a King Records kiadóval, és megkezdődhetett énekesnői karrierje.

A kezdetek

Okui Masami 1993. augusztus 21-én debütált a Dare Yori mo Zutto… kislemezzel, mely a Girl from Phantasia (másik nevén Fantasia) OVA dala lett. A single nem került fel az Oricon chartra, de mivel mára nagyon ritka lett, ezért az egyik legkeresettebb kislemezek között tartják számon. Ilyen téren még súlyosabb a helyzet a második, Yume ni Konnichiwa kislemezével, mely a „The Wind of the Willows” angol mese anime adaptációja. Ebből a kislemezből mára olyan kevés lelhető fel, hogy ha találni egyet a japán amazonon, akkor is az egekben van az ára. A legutóbbi példányt, amit láttam, 77.000 yen volt az ára, az forintban több mint 190.000 forint. Viccen kívül, én vagyok annyira elmebeteg, hogy ha lenne ennyi pénzem, megvegyem ennyiért ezt a kislemezt, de nem olyan könnyű a japán amazonról vásárolni. De térjünk is vissza az énekesnőre. 1994-ben már olyan kislemezek is készültek, melyek felkerültek az Oricon chartra. A soron következő I WAS BORN TO FALL IN LOVE single a 92. helyet érte el, és 3.280 példányt értékesítettek belőle. Ebben az évben még 3 kislemezt adott ki, és ha lassan is, de feljebb jutott a japán kislemez-eladási listán. Az év végén megjelent It’s DESTINY ~Yatto Meguri Aeta~ kislemez a 80. helyet érte el. Mivel már elegendő dal jött össze, megérett 1995-re a nagylemez. Nem lehetett könnyű Masamival együtt dolgozni, mert bár nem ő írta a dalokat, igencsak beleszólt, hogy milyenek legyenek. Ugyanis neki már az első albumával az volt a célja, hogy hatást keltsen az emberekben. Nem is az, hogy egy-egy dalával hatoljon az emberi érzelmekbe, hanem emlékezetes legyen az album. Ha engem kérdeznek, ilyen téren sikeres volt, hisz az olyan dalok, mint a REINCARNATION, vagy az FACE, It’s DESTINY ~Yatto Meguri Aeta~, és a Live alone… Sennen Tattemo dalok is mind arra szolgálnak, hogy az albummal igencsak nagy hatást érjen el. Az album címe egyébként Gyuu, és az 1995. április 1-jei Tokio Boogie Night rádióműsorban (melyet Hayashibara Megumi vezet) mondta el, hogy a „very good” kifejezésből lett összehozva. Az album a kislemezekhez képest igen szépen szerepelt, ugyanis a 47. helyre tornázta fel magát.

Csúcson, avagy a legsikeresebb évek!

Az igazi sikerre nem kellett sokáig várni, ugyanis már ekkor közösen dolgoztak Hayashibara Megumival, hogy az addigi mindennél sikeresebb daluk minél jobb legyen. Igen, ez a Get along, mely a Slayers anime openingje lett. A kislemez 1995. május 24-én jelent meg, és az Oricon szerint 76.800 példány került ki a boltokból, ezt az eladási számot eddig anime kislemez csak meg sem tudta közelíteni. A videoklip is az egyszerűsége ellenére nagyon sokat játszották a japán zenetévék. Azt mindenki gondolta, hogy ezzel a magas eladási számmal egy új korszak kezdődik az anison zene életében, és a siker tovább halmozódott. Ugyanis az év végén megjelent WHAT’S UP GUYS? / MASK kislemez, mely a Bakuretsu Hunters anime opening, ending single-je három kiadásban jelent meg, melyek együtt több, mint 120.000 talált gazdára. Itt az ending dalt énekelte Matsumura Kasumival duettben. Jött az 1996-os év, mely a Shake it kislemez mérsékelt sikere után sikerült megmászniuk Hayashibara Megumival a Fuji helyet, ugyanis a Give a reason Slayers NEXT OP / ED kislemez mindkettejüknek rekord, ugyanis 232.850-es példányszámot kevés anison kislemeznek sikerült felülmúlni, és a mai előadók közül sokan csak álmodoznak ezekről a számokról. Ezt a sikert követte a 2. V-sit. nagylemeze, mely máig az egyik legeladottabb albuma Masaminak a maga 48.330-es eladási számmal. Az év végére megjelent naked mind kislemeztől is sokat vártak eladás terén, mivel, hogy az is Slayers single, de csak a 38. helyet tudta elérni, és három hetes Oricon szereplés után 28.760 példányt értékesítettek belőle. Az 1997-es év sem telt el eseménytelenül Makkunnak, ugyanis ekkor készítette el első videoklipjét a Rinbu-revolution (Shoujo Kakumei Utena OP) dalból, ezután szinte az összes kislemezre felvett dalból készült videó. Az ősszel megjelent Ma-KING album is szép eredményt ért el, és a lemezbemutató koncertje annyira sikeres volt, hogy VHS és ún. Laser Disc formátumban megörökítették (később DVD-n is). Bár 1998-ban kicsit szellősebben jelentek meg kislemezei, de ezalatt sem tétlenkedett, hisz 1996 óta vokálozik dalok alatt, valamint nagyon sok dalt írt más énekeseknek, melyek többségében ismeretlenek. Ennek az az oka, hogy ezek a dalok elsősorban anime OST CD-kre kerültek fel, melyeket azért Japánban sem vesznek olyan sokan, és még később az internet térhódításával is világszerte csak az adott anime rajongói ismerték meg. De az ebben az évben megjelent Do-can albumából kelt el egy hét alatt a legtöbb, szám szerint 31.200, és ez akkor „csak” a 12. helyre volt elég. A borítót nézve feltűnhetnek külföldi nevek. Nem véletlen, Okui Masami később azt nyilatkozta, hogy egyre inkább szeretné a saját stílusát előtérbe helyezni, és ehhez nagy nevű külföldi zenészeket hív partnerül. A hatás nem érezhető azonnal, hisz az 1999. március 13-ai (születésnapi) koncertje annyira sikeres volt, hogy dupla CD formájában elkészült az énekesnő első koncertalbuma BEST-EST címen. Eközben kiadta a legsikeresebb önálló kislemezét, a Tenshi no Kyuusokut, mely a 20. helyet érte el az Oricon charton, és 31.700 példányt kelt el belőle. A címadó dal különben a Soreyuke! Uchuu Senkan Yamamoto Yohko anime openingje. A nyár végére megjelent 5. stúdióalbuma a Her-Day album is szép eredményt ért el, de ezután jött a változás.

Irány a minőség! Cserébe mars az Oriconról!

Nem sokkal a Her-Day album után jelent meg a következő albumot előkészítő kislemez, a Sore wa Totsuzen Yatte Kuru, melyből csak 10.000 talált gazdára (igen pontosan kiszámolták.). Bár az ezt követő only one, No. 1 (DiGi Charat OP) kislemez még szépen szerepelt az Oriconon. Nem tudni miért, de az elkövetkezendő kislemezek is egyre kisebb példányszámban keltek el. Vagy azért, mert nem anime dalok, vagy mert ekkor kezdett el komolyan külföldi előadókkal dolgozni, és ez igencsak meglátszott a stílusán. Az OVER THE END dal nagy változás, sokkal nagyobb hatást akart kelteni az énekesnő, ezért a szöveg is sokkal erősebb lett. Csak rátett egy lapáttal a TURNING POINT dal, melyben olyan nagy zenészekkel dolgozik együtt, mint Steve Lukather a TOTO együttes gitárosa. A kislemezek szinte kivétel nélkül 10.000 alatti példányszámban keltek el, ennek fényében igencsak pozitív meglepetés volt a NEEI album, mely eladási rekordokat nem döntött meg, de 11. helynél egy Okui Masami album sem tudott jobbat produkálni, és több, mint 30.000 példány talált gazdára. Az album nagyon hatásos dalokat tartalmaz, ez az első olyan lemez, ahol nyíltan beszél érzéseiről, valamint a világról és az emberekről alkotott véleményét is dalba foglalja. Az album címe, a NEEI egyfajta indulatszó Japánban, ezzel hívják azt az embert, aki nagyon hiányzik nekik, már ez is jelzi, hogy nem akármilyen albumot veszünk a kezünkbe. Ezután átmenetileg visszatért az animékhez az énekesnő, a Sora ni Kakeru Hashi a Tales of Eternia anime openingje, valamint a Megami ni Naritai ~for a yours~ a DiGi Charat OVA anime dala, ezek átmenetileg fellendítették az énekesnő karrierjét, de a 2001-es DEVOTION album már nem tudta tartani magát eladások terén, ugyanis csak a 30. helyet érte el. Ugyanakkor rajongók, kritikusok szerint mai napig az énekesnő legjobb albuma! Nem véletlen, hisz amit a NEEI albumban elkezdett, azt a DEVOTION-ben továbbvitte. Még hatásosabb és fantasztikusabb zenék, még nyomasztóbb, már-már depresszionista szövegek mind hozzájárultak ahhoz, hogy sokak szerint a legjobb album legyen.

Nincs kompromisszum!

Talán így is lehetne jellemezni a következő időszakot, ugyanis 2002-től ki tudja miért, de egyre ritkábban jelentek meg kislemezei az énekesnőnek. Szám szerint egy évente. Rossz nyelvek szerint Masami összebalhézott a King Records kiadóval, és ennek is „köszönhető”, hogy a soron következő HAPPY PLACE kislemez csak a 86. helyet tudta elérni az Oricon listán. Az összeveszés tárgya az erős stílusváltás. Ez azért gond a kiadó StarChild részlegének, mert nem profilja a rock zene, csupán anime dalokat adnak ki. A problémát úgy hidalták át, hogy formálisan felbontották a szerződést, és átment magához a King Records kiadóhoz (kb. úgy kell elképzelni, mintha lakáson belül szobából átmegyünk a nappaliba). Így jelenhetett meg a crossroad album, mely az első kiadvány, melyet maga az énekesnő producerelt, és ekkor kezdett el együtt dolgozni azokkal a (japán) zenészekkel, melyekkel a mai napig készíti az albumait. A kislemeznek már-már bukása ellenére nem szerepelt rosszul az album, a 34. helyet érte el. A 2003-as év az egyik legmozgalmasabb az énekesnő életében. Nemcsak a karrierjének 10. évfordulóját ünnepelte, hanem tagja lett a JAM Project rock együttesnek, melyet mai napig élete egyik legjobb dolgának tart, és nagyon boldog, hogy tagja lehet egy olyan bandának, mely nemcsak a stílusában játszik zenét, hanem a tagokkal is nagyon jó kapcsolatban van. A kerek évfordulót pedig a „Masami Kobushi” albummal koronázta meg, mely egy cover album. Ugyanis a korongra 12 olyan anime dal került fel, melynek vagy ő írta a szövegét, vagy alávokálozott, vagy annak az animének egy másik dalát énekelte. Az album szép eredményt ért el, a 17. helyet érte el az Oricon listán, és kb. 25.000 példány talált gazdára. A tűzszünet a kiadóval úgy tűnik, hogy csak átmeneti volt, ugyanis Masami azt akarta, hogy a soron következő albuma még keményebb legyen. Így újabb vitás napok jöttek. Sokak szerint nem volt véletlen, hogy pont ekkor alakult meg az r.o.r/s együttes, melyet a legjobb barátnőjével Yonekura Chihiróval alkotott duettben, ugyanis az együttes elektropop hangzásával akarta elérni azt, hogy 2004-ben megjelenhessen úgy a ReBirth album, ahogy végül a kezünkben tudhatjuk. Persze ezek mind csak legendák, ennek valóságtartalma sehol sem bizonyított. De az tény, hogy 2004-ben jött a nagy búcsú, megszakít minden kapcsolatot a King Records kiadóval.

Saját utakon

Még ekkor megalapítja a saját kiadóját, az evolutiont, a Gedeon Entertainment, és a Dwango alatt, valamint szoros kapcsolatba került a Lantis kiadóval. Valamint ekkoriban kezdtek el szinte gombamódra szaporodni az anison énekesek, együttesek. Hála istennek, ez nem ment a minőség rovására, viszont akármennyire is tartották Okui Masamit a barátai, rajongói, hozzáértők fantasztikus zeneszerzőnek, szövegírónak, és egy igazán kivételes egyéniségnek, nem tudta tartani a népszerűségét, és egyre kevesebb albumot adott el. De ez sem tartotta vissza attól, hogy a 2005-ben megjelent Dragonfly album olyan legyen, amilyet 100%-osan tervezett. És igen! Hallatszik az albumon az a felszabadultság, ami naggyá tette, és szakmailag is az egyik legjobb album lett, ugyanis olyan gitárszólamok hallhatók az albumon, melyet szinte csak a legjobbak tudnak. Az album a 68. helyet érte el, és kb. 6.000-et adtak el belőle az Oricon szerint. Most már gyakrabban jelenhetett meg kislemez. Persze Okui Masamiban egyáltalán nem volt semmi rossz érzés annak okán, hogy ennyi anison énekes, együttes lett az utóbbi időkben, sőt összefogásra hívta fel őket. Ekkor álmodta meg az Animelo Summer Live koncertet, mely mára Japán legnagyobb anime rendezvénye lett. Ez önmagában nem javított az album eladásain, inkább arra segített rá, hogy aki ismeri és szereti Makkunt, az újabb anison előadókat ismer meg, sokban hozzájárult ezáltal is, hogy minél színesebb legyen a japán zenei paletta. Hogy mennyire nem volt befolyással, azt bizonyítja a 2006 elején megjelent Mitsu kislemeze, melyből 1.557 talált gazdára, valamint a 11. stúdióalbuma, a God Speed csak a 111. helyet érte el az Oricon charton. A 2006-os év szintén nagyon mozgalmas volt az énekesnőnek, mert a God Speed után még ebben az évben elkészült annyi dal, hogy még egy albumot kiadhatott. És ez remek alkalom volt arra, hogy kiderítse, hogy ha külön Limited Edition példányt is megjelentet egy albumból, vajon jobban fogy-e. Így 2006 őszén megjelent az evolution album, mely 10 dalt tartalmaz, és a DVD-re felkerült három videoklip is. Némileg javított az összképen, ugyanis a 60. helyet érte el, de érdemi javulást nem hozott, a CD+DVD kiadvány. 2007 egy nyugodt év volt az énekesnőnek. Mintha elhatározta volna, hogy most egy kicsit félretesz a tehetségéből, ugyanis a Masami Life 13. album szakmailag nem lett annyira erős, viszont szövegileg nagyon odatette magát. Énekel a saját életéről, önmagáról, kigúnyolja a modern technikát, aggodalmát fejezi ki a Föld jövőjéért, valamint énekel az elfeledett barátságokról, de nem feledkezik meg az élet apró örömeiről sem. 2008-ban ünnepelte az énekesnő karrierjének 15. évfordulóját, viszont korántsem tudta annyira megünnepelni, mint a 10. évet. Bár megjelent a Tribute to Masami Okui ~Buddy~ album, ahol Masami énekes-barátai éneklik el korábbi dalait. Az album érdekessége, hogy mindenki a saját stílusára írta át a dalokat, így igazán fantasztikus album készült el. Viszont több negatív élmény is beárnyékolta az évet. Az első nagy probléma, hogy kilépett a JAM Project együttesből Rica Matsumoto, aki szinte a lehető legrosszabbkor hagyta el a csapatot, ugyanis az együttes világ körüli turnéjára készült, így igencsak megingatta annak megvalósulását, de végül is sikerrel lezajlott a koncertsorozat. Még Párizsba is ellátogattak. A másik dolog, ami nagy nehézséget okozott, az Okui Masami betegsége. Ugyanis az orvosának tiltása ellenére is képes volt betegen fellépni a 2008-as Animelo Summer Live-on. Ennek az volt az ára, hogy a betegsége súlyosbodott, és a november 5-ére tervezett Akasha nagylemezének megjelenése áttolódott 2009. február 25-ére. Az album sokak szerint nem lett a legjobb, de az augusztus 21-én megjelent Self Satisfaction cover album sok mindenért kárpótolta a rajongóit. Ide más énekeseknek nemrégiben írt dalait vegyíti egybe. Az album nagyszerű lett, megérdemelten kapta a címet.

A jelen

A 2010-es évben is úgy tűnik, hogy pihen az énekesnő, ugyanis eddig egy albumot, és egy kislemezt dobott piacra. A február 3-án megjelent i-magination album borítója sok rajongóban visszatetszést keltett a félhosszú paróka haj, és a vörös kontaktlencse okán, emellett olyan a tekintete, mint valami roboté. De szerencsére a dalok nem maradtak el a szokásos minőségtől. Az album a 95. helyen landolt a heti Oricon listán. A borítón található képek nem véletlen olyanok, amilyenek, ugyanis már régóta szeretné levágatni a haját, de a rajongói mindig megtiltják neki, mert szerintük ő csak hosszú hajjal szép. Engedett a rajongók kérésének, de az új albumon parókában jelent meg. Ugyanis két hobbija van külsőségek terén, a paróka viselete és a különféle körömlakk-dekorációk. Sokszor mutatja meg ilyen jellegű műveit a blogjában. Az áprilisban megjelent kislemezt viszont nem várt sikert hozott, ugyanis 7 év után visszatért a Top 30-ba! A Renka Tairan kislemez a 27. helyet csípte el az első napon, és az első héten a 35. lett.

És hogy mit tartogat a jövő? Nem tudni. Elképzelhető, hogy megmarad a 100. hely környékén tanyázó, ámbár minőségi zenét gyártó énekesnőnek, de egyvalami tény: 1993-ban egy olyan nagyszerű egyéniség mutatta meg magát a Jpop iparban, aki bebizonyította, hogy nagyszerű minőségi zenének is van élettere. Ezzel buzdítva megannyi előadót, hogy igen, mutassák meg magukat, mert van igény a zenéjükre! Nagy dolgokat vitt véghez, és még most, 42 évesen is fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy bebizonyítsa, hogy van kereslet az igazi zenére! És nem hiába. Bár kevesen válnak igazi rajongójává világszerte, de eddig szinte mindenki, aki meghallgatta a zenéjét, arra jutott magában, hogy ez igen! Egyszer még sokra fogja vinni, és biztos vagyok abban, hogy nagy kultusz fogja övezni a nevét!

FictionJunction

Az a hír járja, hogy Anison berkeken belül az egyik legjobb zeneszerző Kajiura Yuki. Nos, ez így van. Egyszerűen képtelen vagyok megunni a Parallel Hearts dalukat. Nagyon megmaradt bennem, ahogy a 2009-es Animelo Summer Live-ban micsoda szenvedéllyel már-már püföli a zongorát, miközben az öt lány énekli a dalt.

Különben érdekes az együttes felállása, mert ebben a formájában csak 2009 óta létezik, előtte FictionJunction YUUKA volt, ahol Kajiura Yuki alkotott duettet Nanri Yuuka seiyuu-val. Hogy mennyire sikeres volt ez a duett (2007 óta nem adtak ki új kislemezt ebben a formátumban), szinte leesett az állam. Én azt hittem, hogy a mai anison énekesek közül nemigen találok Mizuki Nanánál és Chihara Minorinál sikeresebb énekesnőt, ehhez képest kiderül, hogy Nanri Yuuka volt az első seiyuu, aki el tudta érni a napi Oricon charton az 1. helyet. Sőt! A legeladottabb kislemezük az Akatsuki no Kuruma ugyan "csak" a 10. helyet tudta elérni az Oricon heti listán, de 45 hétig szerepelt rajta, így összesen 109.777 példány kelt el belőle! Ilyet Hayashibara Megumi óta egy seiyuu-anison énekes előadó nem tudott produkálni! Még nem hallottam a dalt, de nagyon kíváncsivá tett. Én nem hittem volna, hogy ilyen sokra fogja vinni. Mindenképp teszek ezzel a formációval egy próbát.

Kajirua Yuki különben 1965. augusztus 6-án született Tokióban. Az édesapa munkája miatt a család NSZK-ba költözött, itt is élt középiskolás koráig, majd visszatértek Japánba. Zenei ambícióit édesapjától örökölte, aki bár nem volt zenész, de megszállott rajongója volt a klasszikus zenének, és annyira ráragadt a lányára, hogy úgy döntött, hogy ő maga is művelni fogja a zenét. 1992-ben debütált See-Saw együttes tagjaként, producereként, és zeneszerzőjeként. Érdekesség, hogy az együttes másik tagja Ishikawa Chiaki, aki szintén szép eredményeket ér el szólóénekesnőként. Az együttes véglegesen 2005-ben oszlott fel, ekkor kezdett el fiatalabb énekesnőket felkarolni, így körvonalazódott ki szépen lassan a FictionJuction. Először volt a FictionJuction YUUKA, majd egyetlen egy kislemezt megélt a FictionYunction ASUKA formáció 2005-ben.

Az együttes 2009-ben alakult meg, és az Everlasting Songs című albummal debütáltak, mely 2009. február 25-én jelent meg. Az albumon Kajiura Yuki által korábban szerzett dalok találhatók, a lányok előadásában, tehát ez egy cover album. Ezután jött az igazán nagy áttörés a Parallel Hearts kislemez, mely méltán lett híres világszerte. Ezután az együttes még egy kislemezt és egy koncertalbumot élt meg, de nagyon remélem, hogy nem ez volt az utolsó kiadványuk, mert már a Parnora Hearts OP dal is meggyőzött arról, hogy Yuki nem egy átlagos zeneszerző.

Különben még a Kalafina együttesnek is ír zenéket. Nem tudom, hogy miféle együttes lehet, soha nem hallottam róluk, de a képekből nekem az jön le, hogy más image, teljesen más stílus lehet. Majd lehet, hogy őket is meg fogom hallgatni.

Különben Yuki életkora azért meglepett rendesen. Nem hittem volna, hogy már 45 éves, Legalább 15 évet letagadhatna.