Tulajdonképpen ez volt az a nap, amiért mentem volna Pestre, csak bagszi szerdán ment fel Orosházáról, és megbeszéltük, hogy együtt megyünk végül. És nem bántam meg, eltöltöttünk három fantasztikus napot együtt.
Tehát a mai nap a HoldfényConé. Mielőtt mennénk az épülethez, elmegyünk a Stadionoknál levő Tízes mez büfébe venni reggelit. Ott volt egy kisebb felnőtt csoport, megkérdezték tőlünk, hogy mi lesz itt, és felvilágosítottuk, hogy miért van bagszi pikachus táskával. Ahhoz képest, hogy a megjelenésük nem volt valami bíztató, egész jófejek voltak. Meg volt bent egy úr, akinek Nintendo DS lite-ja volt! :D A poén még az volt, hogy R4 volt benne, így biztos bennfentesebb lehet, ha így tudja, hogy kell warezolni. De mentünk is tovább a Symába.
Bagszinak ma is hamarabb kellett bemennie, mert a MAT pultnál segített árulni. Én meg addig egymagam elvoltam, nézegettem az Europarkos és Saturnos szórókiadványokat. A Saturn most valamiért nagyon futurisztikus lett, és a sok robot-ember engem egy kicsit elriasztott. Kicsit Ghost in the Shell feelingje van, és megmondom őszintén, csak egy dolog miatt nem szeretem azt az animét, mert számomra negatív jövőt mutat, és nagyon nem akarom, hogy az valósuljon meg, hogy 50 év múlva az legyen az általános, hogy az ember szintetikus testtel és kiberaggyal él. Nekem a Cowboy Bebop-féle jövőkép sokkal jobban bejön.
9 óra van, amikor át lehet venni a pénztárnál az elővételes jegyeket. Valamiért egyáltalán nem voltak sokan, furcsálltam is. Lehet, hogy azért, mert ez nemcsak animés rendezvény, meg nem is olyan nagy, ezért ezt inkább kihagyják? Bejön bagszi egyik régebbi gondolata, hogy ha így elszaporodnak a conok, akkor teljesen elveszíti a feelingjét, és a varázsát, hogy félévente egyszer van egy con. Hogy mi lesz ennek a vége, megjósolhatatlan. Jegyvásárlás után elmentem még innivalóért, mert az nem volt nálam. Útközben találkozok zsidával. Együtt visszamegyünk a tízes mez büfébe, ő ott sört ivott, én meg ásványvizet, mivel nem volt Coca Cola Zero. Beszélgetünk, egyszer csak meglátom, Dakit és Lam'O-t, hogy mennek át a büfén, de nem akartam itt szólni nekik. Később mentünk zsidának megvenni a jegyet, addig beszélgettem egy kicsit Lam'O-val, Duong most nem akart eljönni, mert hogy ő csak a nagyokra jár el. Ha az épületet nézzük elég nagy ez a con is! Bár mivel tudtam, hogy itt javarészt a Star Wars, meg hasonló képregényhősök lesznek a sztárok, gondoltam, hogy nemigen fogja megközelíteni az AnimeCon feelinget, és be is jött. De ilyen is kell. Amint bejutunk, megyek az árusokhoz, egyből meglát Tukeinon, és szólt, hogy a Wii. Na igen, az bagszinál maradt, mivel a SCART-kábel meg otthon van (vagyis itthon). De felajánlottam, hogy elmegyek a Wiiért, kábelük meg van. A 95-ös busszal kellett menni, zsida elkísért, gyorsan odaérünk bagszihoz. Összeszedtem a Wiit, ittam egyet gyorsan, aztán mentünk is vissza. Leadtam a konzolokhoz a Wiimet. A szervezők köszönetképp adtak egy pohár kólát. Itt történt egy kisebb baleset. Egyszerre túl sokat ittam belőle, így nem a torkomon ment le, hanem a számon keresztül jött vissza a földre, meg a másik Wiis dobozra, ami mint kiderült, egy konzolüzleté volt. Pironkodtam is volna, ha Tuki Wiis dobozát köpném le. ><
Bagszit megtaláltuk a MAT pultnál, és ott látom az őszi con emblémája megint az a dagadt nyúl, amit sajnos még virágnyelven is úgy tudok jellemezni, hogy hányingerem van tőle. Sakuragi (a MAT-os conok szimbóluma) sokkal aranyosabb állat volt. De megy a licitálás egymásra a MAT és a MangaFan között. A MangaFan október 2-3-ra hirdeti a conját, majd jön a MAT, hogy szeptember 18-19, őszi animecon. De erre megint rátesz a MangaFan egy lapáttal, hogy aki augusztus 1-ig megrendelni a jegyet elővételben, az nemcsak hogy olcsóbban kapja meg a jegyet, de ugyanúgy megmarad a 2000 forintos levásárolhatósága. Kíváncsi leszek, hogy a MAT mivel fogja ezt tudni überelni, de arról tartok, hogy semmivel.
Zsida szerette volna, hogy elkísérjem vásárolni, de a karaokéról nem akartam lemaradni, így inkább maradtam, azt meg nem akartam, hogy miattam siessen. Mondjuk jó későn tért vissza. De addig is néztem, hogy mi újság van karaokénál. Látom mindenki jókedvű, Amina, GhOsT, Tuki, Lam'O, Daki, és akiket régebben nem láttam. Érdekes, hogy felismert az a lány, akivel az animekarácsonyon találkoztam utoljára, meglepett, hogy 6 hónap találkozás után emlékszik még rám. Ugyanolyan jópofa, mint akkor volt. ^^' Most nem adódott olyan sok lehetőségem énekelni, de talán nem is baj, mert nem voltam a helyzet magaslatán. De azért két dalt elénekeltem. Hagyományosban Okui Masami: Kagen no Tsuki, versenyen meg Okui Masami: MESSAGE (L.A. version). Már tegnap éreztem, hogy az önfeledt szórakozásnak a hangom látja kárát, már akkor is enyhén be voltam rekedve, én meg még korántsem vagyok annyira képezve, hogy ezt tudjam kezelni. Bár az új Masami dal ehhez képest is meglehetősen jól ment, bár a 2. refrén utáni rész igencsak nehézkesen ment. Egyébként kiszúrtam, hogy miközben énekeltem, ezt a blogot olvasta Tuki! :D A versenydal meg itt-ott jó volt, de tele volt hibával, sokat tévesztettem. Magam is éreztem, hogy jó lenne jól énekelni, de most nemigen tudok erre koncentrálni. Meg is látszik az eredményen, 10. lettem a 11-ből. Most semmi kivetnivalóm nincs az eredményben. ^^ Majd látom, hogy egyáltalán eljutok-e a Pécsre a nyári conra, és akkor oda sokkal jobban felkészülök. (Ezt sem most mondom először -_-) De jól éreztem magam, az a lényeg. A versenyszámom után menni akartam a KFC-be Longer menüt enni. Az Árkádba akartam menni, de ott látom, hogy ott nincs KFC, úgyhogy vissza a Keletibe. Itt ebédeltem. Visszamegyek, addigra mind a 11 versenyszám lemegy. Technikai szünet, akkor látom az egyik MAT vezetőt, Urant, hogy igen komolyan beszélget Tukiékkal. Érdekes, és megdöbbentő események történtek, az tény.
Jött valami ember, megmondom őszintén, annyi jártasságom nincs a Star Warsban, hogy meg tudjam mondani, hogy ki volt a másik Darth Vader mellett. De valami eszméletlent alakítottak. Mivel ez nem egy animés rendezvény, ezért nemcsak animés dalok mehettek, előadta Frank Sinatra: New York, New York dalát, de szavakba nem lehet önteni, mennyire szórakoztató volt, azt látni kellett volna. Nem is tudom, hogy komplexen a karaoke történelemben megtörtént az, ami most, hogy összegyűjtötte maga köré az embereket. Hatalmas tapsvihart kapott. Aminának meg annyira tetszett, hogy a maga kis trükkös módszerével többször is elérte, hogy többször énekeljen! :D El is nyomott egy pár számot poénosan. Ha jól tudom 5 dalt adott elő? De a végefele már elmentem nézni Zelda mangát. Amúgyis szerettem volna egy olyat, másrészt, meg egy pár percig poén, de hosszútávon nem bírnám, ha valaki ilyenekkel szórakoztatna.
Olyan nagyon sok idő már nem maradt, Daki és Lam'O is elköszöntek, majd elmentek. Aztán én sem maradtam sokáig. Még egy kicsit beszélgettem Tukeinonnal, majd én is mentem haza. A 17.13-as vonat hazahozott, és talán ezzel le is zárult egy korszak az életemben.
