(Talán?) Utolsó Budapesti utazásom 3. nap

Nagyon jó napunk volt, hárman voltunk a bagszi én és zsida. A zsida vonattal jött Keszthelyről, 8.45-kor érkezett meg. Kimentünk elé, és látunk több ilyen kis csoportot, ezek szerint mindenki mostanság megy osztálykirándulásra. Az egyik csoportban ott találkozunk az egyik BigN-es barátunkkal, Young Linkkel. Látszott rajta, hogy nem örült nekünk, csak menjünk már. Őszintén megmondom, hogy rosszul esett, mert az egy dolog, hogy az az osztálya, másfajta emberekkel, de ha a barátainak tart minket, akkor az osztálya előtt is legyünk barátok.

De mindegy, van ilyen. Zsidának a vonata rendben megérkezett, örültünk neki. A Délinél vett napijegyet, a kettes metróval elmentünk az Örsig, majd a 3-as villamossal Kőbánya-alsóig, onnan a 151-es busszal mennénk tovább még egy albérletet megnézni. Itt kiírom az utcanevet, mert fontos, 20. kerületben az Ady Endre utcán van. Megyünk a busszal, és látom, hogy Ady Endre... Na akkor leszállunk. Felhívom a nőt, mert nem látom sehol, kiderült, hogy tök rossz helyen vagyunk, mert a 19. kerületben az Ady Endre úton vagyunk. Azért is volt nekem megtévesztő, mert egy 10 emeletes ház lett volna, és ott is voltak 10 emeletes panelek. Úgyhogy ez az én hibámból hiúsult meg, sajnálom. Ő sem ért rá még várni.

Ha már Kispesten vagyunk, akkor irány az Europark! A 42-es villamossal gyorsan odaérünk, az ottani 576-os üzletben meglehetősen olcsó volt a Super Mario Galaxy 2, ami MA JELENT MEG!!! 11.990 forint volt, így zsida nem is habozott megvenni. Nagyon szép, bár a külső papírtok kicsit csalódás. Nem az a nagyon szép, mint a Pokémon HeartGold / SoulSilver külső papírtokja, hanem egyszerű(bb) karton. Itt még nem bontottuk ki. Még szétnéztünk a Saturnban, nem valami olcsók a játékok, viszont a New Play Control Pikmin Wiire meglehetősen jó áron volt. 4999 ft, kár, hogy nem volt rá pénzem. A pénztárnál a hölgy eléggé mogorva volt, és a biztonsági őrrel is volt problémánk, mert nem szóltunk, hogy a SMG2 máshonnan van. És nem találtuk meg a blokkját, pedig percekig kerestük, így a biztonsági őr elengedett azzal, hogy megbízik bennünk. Hát jó, továbbmentünk. Én vettem különféle Europarkos szórókiadványokat, miközben bagsziék a mozgólépcső alatti konzolos standon voltak érdeklődni. Zsida gondolkodott PSP vételen, de végül elvetette. Mentünk gyors az InterSparba innivalót venni, utána átmentünk a Nyugatiba, mert a Burger Kingben akartunk Whopper menüt enni.

Miközben mentünk a hármas metróval, bagszi és zsida is beszélgettek a pokémonról, és arra jutottam magamban, hogy felnőttként is lehet szeretni, ugyanis úgy beszélgettek róla, mint valami jó hobbi. A zsida egyébként 23 éves. Szóval fiatalos csapat voltunk! A Burger Kingben megebédeltünk, én meg közben csináltam képeket. Nagyon jó a Galaxy 2 külsőre. Itt bontottuk ki, sok minden van benne. Felül középen van maga a doboz, mellette balra a tok, jobbra egy kis kiegészítő, alul balra a tutorial DVD, mellette a 250 csillag. Én míg bagsziék ebéd után a Burger Kingben tovább pokéztak DS-en, én elmentem mentolos fagyi vadászatra a WestEndbe, és van. Nagyon jó volt. Még egy kicsit ott voltunk, aztán mentünk tovább.

Konzolbolt vadászat ürügyén megkerestük a JoeyStationt, de láttuk, hogy elköltöztek, így kimaradt, és megkerestük a Colin Console-t. Ez egy nagyon eldugott hely a Jászai Mari térnél. De látszik is, hogy nemigen van forgalma. Elég sokat beszélgettünk az eladóval, és mivel voltak nagy játékok nála, vásároltunk. Bagszi vett Animal Crossingot DS-re, zsida meg Legacy of Kain PSX-re. Úgyhogy jó, hogy betértünk ide is.

Visszamentünk a WestEndbe, mert találkoztunk a Csabival, ő is késett egy jókorát. Csak gyors beszélgetés, aztán ment is tovább. Örömmel nézte a zsida SMG2-jét.

A hatos villamossal átmentünk Budára, a Nándorfehérvári úton van egy hatalmas játékbolt, abban néztünk szét. Rengeteg minden van ott. Kirakók, társasjátékok, plüssök, mindenféle gyermekjátékok soha nem látott választékban. Bagsziék sokkal inkább nézelődtek, meg próbálgatták a dolgokat, engem annyira nem izgattak. Ami meglepett, hogy találtam ősrégi Dragon Ball Z VHS-t 490 forintért. Na azt nem hagytam ott! :D A DBZ idejében (1998-1999) még szinte utáltam az animéket. Egyszerűen nem értettem, hogy a buta rajzzal meg a sok hülye csatával mit akarnak adni? Akkor még hittem a riasztó tévhiteknek, hogy rosszra neveli a gyerekeket, holott már tudom az igazságot. De nem baj. Úgyhogy ha hazamegyek, kíváncsi leszek. Van VHS lejátszóm, és mindenképp meg fogom nézni. Azt tudom, hogy nem japán az openingje, amit sajnálok, mert Hironobu Kageyama az előadója. Arra emlékszem, hogy valami hülye magyar szövege volt, valami ilyesmi:

Szeretet és barátság
Dragon Ball Z

Vagy mi, de valami hasonló hülyeség volt. Átmentünk a szembelévő Mint a TV-ben játékboltba, ahol minden eredeti volt. És itt van Narutós fejpánt, ne haragudjon meg a világ, de vettem magamnak egyet. ^^' Na nem azért, hogy állandóan viseljem, csak szerettem volna magamnak egyet. Ami nagyon meglepett, hogy voltak gömbök, mindenféle eredeti kisebb figurákkal, és volt Super Mario Galaxy is! O_O És pont az utolsó kettőt vittük el! :D És még az volt a nagyon jó, hogy mind a ketten a számunkra legszimpatikusabb fugurát fogtuk ki. Zsidának volt Bowser, nekem meg Mario. Úgyhogy mind a ketten boldogok voltunk.

A 47-es villamossal kerestük az Október 23-a utcát, mert ott van az Allee bevásárlóközpont. Kíváncsi vagyok, hogy milyen, mert mindennél modernebbnek hirdették meg. Megtaláltuk, és tényleg nagyon jó. Itt van az 576 is, mely mindennél nagyobbnak hirdeti (és NEM hírdeti, ahogy sokan tévesen írják, de lesz majd egy helyesíró-postom is) magát, ami igaz is, csak a választék ugyanolyan szerény. Egy polcon volt egyfajta játékból kb. 18 példány volt kirakva. De hogy az 576-osok mentalitása mennyit változott, az is érdekes. 4 éve, amikor komolyabban elkezdtem járni Pestre, akkor az Árkádban, emlékszem, tök lekezelőek voltak velünk, mert Nintendós cuccokat kerestünk, most meg nagyon kedvesek, meg rendesek. Látom, új újság, új vezetőség, új követelmények. Nem baj, így sokkal jobb az 576. Felmentünk a 2. emeletre az étkezőkre, Gyrost akartunk enni. Van egy török étterem, ott adtak gyrost is, csak nem pitában, hanem tortillában kaptuk, de ízletes volt. Aztán még az Electro Worldben néztünk szét. Drágák a játékok, úgyhogy én kint vártam meg őket.

És szinte vége is a napnak. Zsida már 34 órája volt ébren, úgyhogy nem csoda, hogy aludt már szinte a hatos villamoson. Elmentünk vele a Nyugatiig, onnan ő Újpestre a rokonához, mi meg ide bagszihoz. Nagyon jó nap volt, nagyon jót szórakoztunk. Örülök neki, még sok ilyet szeretnék. És szinte így képzeltem el a pesti létemet, hogy dolgozok, és szabadnapokon eljárni valamerre a barátokkal páran. A közös élmény felbecsülhetetlen!

(Talán?) Utolsó Budapesti utazásom 2. nap

Ez a nap döntő többségében az albérlet keresésével telt. Hát, vegyes az összkép. De lássuk, hogyan indultunk.

Én már 5.30 után felkeltem bagszi 8 órakor ébredezett. Én addig zenét hallgattam csendben, reggeliztem, összekészülődtem, én már szinte indulásra készen voltam. ^^ Ma is nagyon jó kedvünk volt. 9 óra magasságában indultunk el. Közel van a BGF, ahol megnéztük az iskolát, meg én érdeklődtem a továbbtanulási lehetőségről. Jó hely volt, pozitív érzésekkel jöttünk ki. Aztán mentünk a 3-as villamossal, majd átszálltunk a 99-es buszra. Onnan mentünk el a Pesterzsébeti Tescóba. Teljesen ledöbbentünk, hogy mekkora hatalmas. A Békéscsabai Tescót reggelire megenné. :D Nagy, és elég jó. Amin megdöbbentem, hogy van ecetes chips! O_O Magyarországon sehol nem láttam még. Meg vettünk innivalót, kicsit szétnéztünk, fizettünk, aztán mentünk is. Illetve előtte találtunk egy konzolüzletet. Bagszi beszél, én meg rámutatok. Odamegyünk, nézzük, hogy milyen alacsony árak vannak! :o És gyári fóliás szinte mindegyik! És beszélgettünk az eladó csajjal, hát komolyan, ilyen jó fej eladóval nagyon ritkán találkozni. És értette is a videojátékokat, hogy mondott egyéb érdekességeket is. Szóval nagyon jó fej volt, csak ajánlani tudom őket. Konzolpiac a neve, itt van a weblapjuk is. A választék igaz kicsi még, de nemrég indultak. De ha ilyen menő eladókat alkalmaznak, akkor az már jó jel, hogy jövedelmező lesz a vállalkozás. Na de aztán mentünk a Tesco-buszhoz a Határ út felé, ugyanis az első albérlet-jelöltünk a 19. kerületben van. 11.40-re beszéltük meg a találkozót a ház előtt, de sajnos fel kellett hívnom, hogy nem tudok addigra ott lenni. Mondta jó, nincs baj, akkor 12.45-re ráér. Az nekünk is jó. Leszállunk, és ott a környéken találunk egy ingatlanközvetítőt. Albérletekkel is foglalkoznak, akkor jó, nézzük meg, mert hátha tud valami jót ajánlani, és legalább lesz választék. Időnk meg volt. Az, hogy rosszul döntöttünk, az már az elején le kellett volna, hogy essen, mert már az rossz jel volt, hogy az a gép, ahova a nő leült, teljesen meghalt, és működésképtelen volt. Átültünk másik géphez, ott tudott mutatni egy nagyon jót, olcsó bérleti díj, és a rezsi sem volt magas. Felhívja az ingatlanközvetítő a tulajdonost, hogy mikor nézhetjük meg. De megkértük, hogy kérdezze meg, hogy lehet-e a kisállatot tartani. Meg is kérdezte a nő, de akkora határozott "KIZÁRVA!" volt a válasz, hogy még mi is meghallottuk. Már itt tudnunk kellett volna, hogy bár szép az ár, de lehet, hogy a főbérlő nem lesz jellemben annyira szép. De itt meg is szakad ez a történet, mert 15 órára beszéltünk meg találkozót, és addig volt még 2 és fél óra. Inkább mentünk a másik albérletet megnézni. A környék kellemes, tehát nem lenne rossz itt lakni. Megjött, egy kellemes megjelenésű középkorú hölgy volt. Nyitotta a kaput, megnéztük a házat, nagyon kellemes volt. Pont az a kicsi, egy szoba-konyha, ami egy életét kezdő fiatalnak megfelel. Feltett kérdéseket a hölgy, mondtam neki, hogy nem pénz nélkül jövök, 2-3 hónapig biztos tudnám fizetni, de ha ideköltöznék, akkor már másnap elkezdenék munkát keresni. Mondtam, hogy kereskedelmi technikusi végzettségem, meg még két szakma folyamatban van. Látszott rajta, hogy szimpatikus vagyok a számára, meg hogy megnyugodott, sőt talán még örült is annak a kijelentésemnek, hogy már másnap mennék munkát keresni, mert mondta is, hogy pláne a kereskedelmi szférában, aki keres, és akar dolgozni, az 2 hónap alatt bőven talál. Szóval minden nagyon rendben volt, csak az volt a baj, hogy nekem csak 2-3 hét múlva lenne aktuális, és azt mondta, hogy az első fizetőnek kiadja. Ezzel nincs is semmi baj, de azért eléggé kicsi az esélye, hogy megmarad, bár ki tudja. Ezt mindenképp megjegyzem, mert jól járnék ezzel. De gyorsan végeztünk is, és mentünk vissza a Határ útra, az Europarkba a mekibe étkezni, mert mind a ketten éhesek voltunk. Ettünk mind a ketten McMenüt, mert kaptunk poharat, ami jól is nézett ki, úgyhogy örültünk neki. Addig is beszélgettünk egy kicsit. Aztán idejekorán elindultunk, mert nem tudtuk, hogy pontosan hogy jutunk el ahhoz az utcához, ahova 15 órára kell menni. Elmegyünk a metrómegállóhoz, ott az illetékes NEM tudott segíteni... Hát szép. Úgyhogy végül úgy döntöttünk, hogy felszállunk a 66-os buszra (mert ez a 20. kerületben van). Megyünk egy darabig, ott a hölgyet mellettünk megkérdezünk, hogy abba az utcába, hogy eljussunk, hol kell leszállni? Szegény egy jóval korábbi utcanevet mondott, látszott rajta, hogy nem akart rosszat mondani, amikor leszálltunk, és egy másik ember azt mondta, hogy korán szálltunk le, szegény nő elszégyellte egy kicsit magát, így ment el. Úgyhogy felszálltunk a következő 66-os buszra, és mentünk tovább. De azt is egyfajta rossz jelnek kellett volna venni, hogy amikor kérdeztük, hogy hol van pontosan az az utca, több ember is erősen elgondolkodott rajta. Azt mondták, hogy nincs annyira elrejtve, de nehéz megközelíteni, mert csak nagy kerülővel lehet elérni. És tényleg nagyot került a busz. Odamegyünk, találkozunk két ingatlanközvetítővel, a nő, akivel beszélgettünk, hozott magával egy társat ugyanis. Felmegyünk a 4. emeletre, egy idősebb hölgy fogad minket. Vele is elbeszélgettünk... hát ez a tökéletes ellenkezője volt az előző főbérlőnek. Már az első pillanattól kezdve látszott rajta, hogy nem vagyunk szimpatikusak számára. Kérdezgetett a munkáról, meg minden, ugyanazt mondtam, amit az előzőnek is, ő erre egyből nemet mondott. Tehát, hogy nem fogad. Az becsülendő, hogy őszinte volt, meg nem is rejtette a jellemét, de ahogy kijelentette, hogy neki nagyon pontosan kell fizetni, meg ő olyan albérlőt vár, aki fix egzisztenciával, és perspektívával bír, nagyon rossz érzés volt. Ha tudtuk volna, hogy ilyen, akkor nem is megyünk el. De még csak nem is ez volt a legrosszabb. Az ingatlanközvetítők máris minket kezdtek el negatív színben feltűntetni, hogy hát azért előbb munkát kell találni, és utána albérletet keresni... Hát ekkora alpári hülyeséget rég hallottam. Ha vidékről feljön egy fiatal, akkor még szép, hogy albérletet kezd el keresni előbb, mert csak ne a híd aljáról járjon már be dolgozni. Meg aztán mondtam, hogy mik a terveim. Ja igen, a főbérlő hölgy egyből azzal kezdte, hogy ő nagyon jól ismeri a Pesti viszonyokat, és hogy nagyon nehéz munkát találni. Nem akartam megsérteni, de már szinte azonnal az a gondolat fordult meg bennem, hogy ő saját magából indult ki. Mert ha én is 50-55 éves leszek, és ha elbocsájtanak valami miatt, akkor nekem is főhet a fejem, hogy hol fognak alkalmazni. De nekem, mint 24 éves élettel teli fiatalnak, akinek még végzettsége is van, az ha ott van mindenhol, hogy ő szeretne dolgozni, és ha tényleg nagyon akar, az bizony talál munkát. Szóval nagyon rossz volt az egész. Mi is rosszul éreztük magunkat, mert az ingatlanközvetítő rosszul kommunikálta le a dolgokat. Mondhatták volna, hogy a nő merev, és konzervatív gondolkodású, mert akkor bagszival is kétszer meggondoljuk, hogy egyáltalán megnézzük-e. Mert ez nekünk is akkora fáradtság, mint nekik. Ja igen, és az ingatlanosok is azzal jöttek, hogy most feleslegesen jöttek a nagy hőségben az idős pár (mert a férfi is ott volt), de a nő egyből rákontrázott, hogy ha ő is ki akarja adni a lakást, akkor neki is kell lépéseket tennie. Szerintem a két nő már úgy kezelt minket, mintha kivenni jönnék az albérletet, holott mondtuk neki, hogy csak megnézzük. Úgyhogy ez nagyon rosszul sült el. És végül is nem hibáztathatjuk az idős hölgyet, mert mi sem tudhattuk, hogy ő ilyen, és ha ő biztos albérlőt keres, aki szinte percre pontosan fizet. Ez teljes mértékig az ingatlanosok hibája volt, és az idős hölgyből én kinézek annyit (mert okosnak tűnt), hogy szerintem ezt ő is lássa, mert bagszi is sok mindent mondott, megrajtunk is látta, hogy teljesen meg voltunk szeppenve. Hát én már csak az alkalmat kerestem, hogy mikor mehetünk már végre, nemcsak a rossz élmény miatt, hanem ne raboljuk egymás idejét. Hát így jártunk. És azért írtam le névtelenül az egészet, mert nem az a célom, hogy bárkit is negatív színben tűntessek fel, az nagyon nem az én stílusom, egyszerűen csak mint tanulság írom le. És bagszival is úgy éltük meg, hogy ebből csak tanultunk, és nem az, hogy jaj, de rossz volt. Én egyvalamit mindenképp megfigyeltem. A másik nőnek, aki jött, annak hihetetlen jó megjelenése volt, mintha tanulta volna, hogy jó megjelenéssel jó benyomást kelthet az emberekben, csak sajnos ehhez nem mindig társul ész. Ugyanis ő mondta, hogy előbb a munka, utána albérlet. De ez... Még ha a vidékinek vannak is barátai, oda is csak napokra mehet legfeljebb, mert azért mégiscsak az privát területén vagyunk, ahol ő a magánszféráját éli. Teljesen érthető, hogy akármilyen jóbarát, nem szívesen látja tovább, mert szeretné a kis életét élni. És a másik butaság, amit mondott. Ő is kérdezte, hogy mi a végzettségem. Mondta, hogy hát az nem biztos, mert a villanyszerelő, vagy az egyéb szakmáknak biztosabb az állásuk. De könyörgöm: A kereskedelmi technikus az nem szakma? Attól tartok, hogy sajnos az, amivel el tudok helyezkedni, ha talpraesett vagyok, márpedig én annak tartom magam! Kész röhej volt. Számomra ebből egyértelműen az jött le, hogy a jó megjelenés nem mindig mutat nagy észt. De mi bagszival ezt úgy vettük, hogy tanultunk belőle. És csak azt tudom tanácsként mondani bárkinek, aki vidékiként jön fel Pestre, hogy ha egy mód van rá, kerülje az olyan hirdetéseket, ahol az van megírva, hogy csakis hosszútávra. Az olyat meg pláne kerülje, ahol a főbérlő megköveteli a pontos fizetést. Most ezzel nem akarok senkit arra buzdítani, hogy éljen lazán, és "ráérünk még fizetni"elvet kövesse, mindenképp a lehető leghamarabb kell fizetni, hogy nyugodtak legyünk affelől, hogy a lakhatásunk nincs veszélyben. Viszont bármikor előfordulhat olyan az albérlő akaratán kívül, hogy fizetési nehézségei támadnak, és nem feltétlen tud határidőre fizetni. Ezért érdemes olyan főbérlőt keresni, aki rugalmasabban kezeli a pénzügyeket, mert az természetes, hogy fizetni kell, de bármikor bármi adódhat.

Hát ennyi lenne mára. Amilyen jól indult a nap, és önfeledten nevetgéltünk bagszival, a vége akkora csalódás volt. De tanultunk belőle, és most már jobban tudjuk a dolgokat. Holnap zsidával leszünk, nézünk még két albérletet, aztán megyünk egy nagy vásárlókörútra, úgyhogy nagyon jó napra számítunk!

(Talán?) Utolsó budapesti utazásom 1. nap

Bizony utolsó, mert remélhetőleg legközelebb, már mint lakos jövök ide. Hihetetlen jó kedvem volt egész nap, ilyen nagyon rég volt már.

Már hajnali fél 4-kor felébredtem. Nagyon szeretem a nyarat többet között azért, mert ha korán kelek, vagy későn fekszek le, akkor nagyon szeretek gyönyörködni a napfelkeltében, meg amikor tiszta az ég, annyira gyönyörű, ahogy pirkad. Nagyon kellemes érzés nézni. A napot egy kis Megumi Hayashibara zenével nyitottam, a My dear, és a ROCK de Ikou dalokkal ébresztettem magam. 5 órakor már elkezdtem készülődni, összepakoltam a még szükséges cuccokat. 7.15 körül feljött a Csibi, megbeszéltem vele, hogy ha nagyon akarja a Nintendo DSi XL-emet, akkor nála lehet költözésig, 2-3 hetet kibírok nélküle, és megbízok benne, hogy nem fog kárt tenni a gépezetben. De nem is beszélgettünk sokat, mert 7.30-kor indultam. Ahogy néztem a rengeteg csomagomat, úgy döntöttem magamban, hogy ezt nem vállalom be, inkább taxit hívok, kerül amennyibe kerül. Aki Békéscsabán jár, annak a Csaba Taxi Uniót ajánlom, ők a legolcsóbbak. 20 perc séta általában az otthonomtól a vasútállomásig, és ez taxiba átszámolva 690 forint volt. Ennyit bőven megér nekem, hogy ne szakadjon le a karom. És időben ideérten a 8.18-as Körös IC vonathoz. Bár nem kellett volna sietni, mert 10 percet késett. Bagszi vonata meg 8.07-kor érkezett volna meg, de az is késett 5 percet. Baj nem volt, mert időnk, mint a tenger. A vonaton nagyon jókat beszélgettünk az animékről, hogy merre halad a mai anime társadalom, meg a felsőoktatás gondjairól. Így hamar megérkeztünk Pestre, bár most nem tudnám dicsérni a MÁV-ot, mert baromi lassan ment, bár lehet, hogy az árvíz miatt, látszott, hogy egy pár helyen magasabban állt a víz az áltagnál. Erről jut eszembe. Ma reggel felhívtam a 1749-es számot, ezzel 200 forinttal lehet segíteni az árvízkárosultakon. Szerintem 200 forint egyáltalán nem sok egy embernek, és ha sokan hívják fel, akkor nagyon sok pénz összegyűlhet nekik, bár így is hallottam, hogy rekord mennyiségű adomány gyűlt össze. Ez nagyon dicséretes. ^^

Na szóval, megérkeztünk Pestre, a Keleti metrómegállójánál vettünk mind a ketten bérletet, a bagszinak sem volt. Igen, most már nekem is bérletem van! ^_^ Kiszámoltuk, hogy mivel 3 napot leszek itt, 72 órás nem lesz elég, annál tovább leszek itt, a tízes gyűjtőjegy meg korántsem biztos, hogy elég lesz, ezért is döntöttem a diákbérlet mellett, ugyanannyiba kerül, mint a 72 órás jegy, és ha költözés lesz, akkor is lesz már bérletem. Elmentünk az Árkádba, itt ettünk a Burger Kingben, itt tovább beszélgettünk, majd egy kicsit szétnéztünk az 576-ban, utána mentünk bagsziékhoz villamossal. Itt kipakoltam, most jó nagy széjjelség van a nappaliban. ^^' Azért ketten bagszival is nehezen hoztuk el a dolgaimat, ezért is csinálom azt, hogy előre idehozok mindent. De nemsokára mennünk kellett, mert találkozunk az egyik bagszipokés gyerekkel, akinek bagszi segített feltenni a bannerbomb segítségével a Homebrew Channelt. Hát jól bekavart az a gyerek, mert azt mondta, hogy Kőbánya-Kispestre érkezik meg, holott Vác felől jött a Nyugatiba. Az egy kicsit nagyon az ellenkező irány. -_- Úgyhogy nem kicsit rágtunk be rá, hogy szinte feleslegesen ugráltatott minket. Anyagilag nem gond, mert volt bérletünk, de feleslegesen csak ne utazzunk már. Aztán a Nyugatiban találkoztunk, ekkor már kb. 14.30 körül volt. Elmegyünk ott az egyik boltban vásárolni innivalót, utána szállunk fel a vonatra, megyünk bagsziékhoz. Ekkor valami olyan történt velem, ami eddig soha. Beszélgetnek bagszi, és a srác, akinek Tibchu a neve, én hallgatom és egyszercsak azon kapom magam, mintha elveszíteném az eszméletemet. De ez csak egy-két másodperc műve volt. De annyira szörnyű volt, mert mintha forgott volna minden körülöttem, és arra eszmélek fel, mintha dőlne oldalra a vonat. Bár villámgyorsan magamhoz tértem, de annyira felijedtem, hogy tényleg, nagyon kicsi hiányzott, hogy nehogy elkiabáljam magam, hogy dől a vonat!!! Borzalmas élmény volt. Így csak bagsziéknak mondtam el, amikor feleszméltem, hogy mi történt valójában. Ilyen még soha nem fordult velem elő, hogy 1-2 másodpercre szinte elvesztem az eszméletemet, nem voltam a tudatomnál. Ilyen előfordult már valakivel? Ez minek a jele lehet? Mivel férfi vagyok, ezért a terhesség, mint olyan kizárt. -_-' Vagy előfordul az is, hogy nagyon hirtelen lecsökken az ember vércukra, vagy leesik a vérnyomás, de villámgyorsan helyreáll? Még ezt tudnám elképzelni. De nagyon rossz volt. Még egy kicsit fájt a fejem utána, de már semmi komoly. Úgyhogy biztonságban megérkeztünk. Bagsziék elkezdenének dolgozni, de Tibchu csak a gépet hozta el, a vezetékeket nem. Bagszinak otthon maradt a Wiije, én meg abban a reményében hoztam el a Wiimet, hogy mindennel együtt, de kiderült a TV-re köthető SCART kábel otthon maradt. Igen, mert annyira dühös voltam már tegnap, hogy nem tudtam visszapakolni a Wiit a dobozába, és azon mérgelődtem, hogy a fenébe tudták gyárilag betenni a tartozékokat. És szétnéztem, nem találtam már semmit, na akkor minden benne van. Csak most jutott eszembe, ahogy néztük, hogy a SCART kábel beesett a szekrény mögé tegnap. Na szép. Úgyhogy a Wiit nem tudjuk összerakni. Azon gondolkodtunk, hogy kitől kérjük el. Csabi nem adja, akkor felhívom a Csibit, úgyis találkozzunk, akkor megkérem, hogy hozza el ő, de nem tudja hozni, mert már elindultak. Na akkor mondja a bagszi, hogy majd ő leszervezi. Eszembe jutott, hogy felhívom az egyik osztálytársamat, mert ma kapták ki a vizsgát, megnézhették az eredményeket. Sajnos mivel nagyon nehéz volt, a többségnek nem sikerült, mennek októberben is vizsgázni. Nagyon sajnálom őket, mert biztos sokat tanultak, és nagyon izgultak, hogy sikerüljön. És most csalódottak lehetnek. De sajnos ez már csak ilyen. Ezt írtam egy előző blogomban, hogy lehet, hogy még én jártam jól, most nem írtam meg, lehet, hogy legközelebb meg sokkal könnyebb lesz, ilyen elven szokott az érettségi nehézsége is változni. Sajnos ez van.

Na de mentem a hármas villamossal az Árkádba, az 576 előtt találkozok a Csibivel. Átadom neki a DSi XL-t, nagyon örül neki, nekem is jó érzés volt látni a boldogságát. Öröme után felmentünk a Media Marktba, kíváncsi voltam, a bagszi mondta, hogy kialakítottak egy nagyon jó kis Wiis részleget, és tényleg! Leülsz a kényelmes kanapéra, és Wiizhetsz! Nagyon jól megcsinálták. Közben megmutatta nekem a WarioWare: Do it Yourselfet DS-re, nagyon jó lett. CSak egy kicsit játszottam vele, de így is tetszett. Még néztünk egy pár játékot. Super Mario Galaxy 14.990 ft, Super Smash Bros. Brawl 12.990 ft, Wii Fit Plus 29.990 ft, Mario Kart Wii, 12.990 ft, Wii Play 14.990 ft, Wii Sports Resort 12.990 ft, Naruto Shippuuden, Clash of Ninja Revolution III 12.990 ft, WarioWare: Do it Yourself DS-re 10.990 ft. Egy kis árajánlat. ^^' Aztán mentünk nézni laptopokat, meg mini-Hi-fiket. Szeretnék egyet, hogy SZÓLJANAK a Jpop CD-im. De a Csibinek mennie kellett, én is mentem haza. Tibchu Wiijét még mindig csinálják. Most már legalább tudják csinálni, mert átjött Dávid, aki hozta a SCART kábelét. Egy 15 és egy 12 éves gyerek számomra nem kompatíbilis módon beszélgettek a Pokémonról, úgyhogy kicsit félreálltam. Szeretem a Pokémont, de nem így. ^^' De nem sokáig csinálták, mert a Dávidnak mennie kellett. Úgyhogy a Tibi majd otthon fejezi a Wiin való munkálkodást. Bagszi elkísérte őt a Nyugatiba, én itthon maradtam és írom ezt a blogpostot, közben hallgatom Hironobu Kageyama: EVER LAST kislemezét. Itt nincs mese. Aki 2010-ben tud varázsolni, és újat mutatni, és lassan 30 éve van a Jpop iparban, az nálam életművész! Én most pihenek, bagszi közben hazatért, de nagyon fáradt. Úgyhogy megígérem, hogy elpakolok. Én még bírom erővel. Úgyhogy most megyek pakolni, mert holnap is lesz nap, az is mozgalmasnak ígérkezik.

Animelo Summer Live 2009 3. rész

Véget ért az első nap, amit láttam. Hát nincsenek szavak, hogy mekkora élmény volt már így gépről nézni. Hát igen, így jár az, aki 40 énekelni szerető, pozitív érzelmeket átadni akaró énekesek koncertjét nézi. Hihetetlen élmény volt!

A harmadik részben csak egy énekesnő meg egy együttes volt. Ők ketten kitettek egy órát, aztán a finálé, amikor mindenki kint volt a színpadon. De ne menjünk ennyire előre. Az énekesnő Minami Kuribayashi volt. Ő kicsit nagyobb szerepet kapott, mivel ő a rendezvény egyik zenei rendezője, valamint ő írta a rendezvény főcímdalának a zenéjét. Nagyon szép hangja van, kellemes érzés hallgatni őt. Az együttes pedig a JAM Project volt. Hát eszméletlen, amit csináltak, ezek a srácok állatok! :D Ugyanis négy fiú, és egy lány a csapat tagja. Az egy lány Masami Okui, a fiúk pedig Hironobu Kageyama, Masaaki Endoh, Hiroshi Kitadani és Yoshiki Fukuyama. Nem tudom honnan szerezték a képességüket, de a legnagyobb rockerekkel versenyezhetnének, Hatalmas energia van a torkukban. Egyértelműen ők voltak az est fénypontja, a több tízezres közönség a végén már egy emberként üvöltötte, hogy MOTTO MOTTO! A SKILL című dalukban egyszerűen eszméletlen, hogy mit csináltak!

Aztán jött a finálé, amikor az összes első napi énekes/együttes kiállt, és elénekelték a 2009-es Animelo Summer Live betétdalát, mely a RE:BRIDGE ~Return to oneself~ címet kapta. A 2005-ös ASL óta szerintem ez a leggyengébb dal, de ahogy ott előadták, az mindent feledtetett. Még ekkor is a három főszereplő Minami Kuribayashi, Masami Okui és Hironobu Kageyama voltak, egyszerűen fantasztikusak ezek hárman! Miután elénekelték a dalt, az összes énekes az utolsó szó jogán kiment még mondott egy pár mondatot. Itt már a közönség szinte meg volt bolondulva. Voltak egy páran, akiknek elég volt csak kiállni, máris őrjöngött a közönség. Ilyen volt Hironobu Kageyama, Masami Okui, May'n, Minori Chihara és Yui Horie. Ezután még előadták a 2006-os ASL betétdalt, az OUTRIDE-ot, ekkor már a táncosok is kint voltak. És a 2009-es betétdal másodjára történő előadásával zárult a videó.

És ez még csak az első nap volt! Holnaptól 3 napig nem leszek itthon, vasárnap fogom nézni a második napi koncertet. Már nagyon várom! Ott is lesznek nagy durranások.

WarioWare: Do It Yourself ~Showcase~ heti minijátékai

Itt írtam a WiiWare-es WarioWare-re letölthető minijátékokról. Múlt héten pénteken újabb két játék vált letölthetővé, az alábbiak:

7. hét (2010. június 4.)

• Multi-fly: Egy darab légy van a kémcsőben, feladatunk, hogy annyi legyet csináljunk benne, amennyit a feladat kér. A kémcső mellett van két gomb +1, ×2 jelekkel ellátva, ezekkel tudjuk többszörözni a légy számát. Nagyon ötletes. (9 pont)
• Sink Whole: Billiárdasztal, megy a dákó, feladatunk, hogy jól időzítve ellökjük a golyót, és a másik bemenjen lyukba. Jó elgondolás. (7 pont)

Kaptam két játékot, melyet Csibi készített. Ezek rendkívül kezdetlegesek, de mint első játék, reméljük ennél csak jobbat fog csinálni. És rajongásához hűen két Yoshisat csinált. Még videót is csinált róluk:

Animelo Summer Live 2009 2. rész

A két nap 2 DVD-n (vagy Blu-rayen) 6 részben van, most néztem meg a második részt. Ismét fantasztikus énekesek mutatták meg a tudásukat.

Ezt a részt Yui Horie nyitotta. Nagyon aranyos énekesnő. Több, mint 30 éves, de szinte kislányként énekel. Szerethető, nem az az irritálóan kislányos, hanem pont az, ami még jó egy felnőtt nőtől. A hangja nagyon aranyos, igazi show-t tartott. A harmadik dalát Minori Chiharával énekelte. Már vártam őt, szeretem a dalait, kíváncsi voltam, hogy mit fognak együtt alakítani. De sajnos bejött az aggodalmam. Ugyanis a két énekesnő más stílust képvisel. Míg Yui Horie aranyos kislány, addig Minori Chihara szinte igazi nő. És Minori stílusát Yui Horie-hoz igazították, és szerintem nem áll jól neki. Még az lett volna jó, ha mind a ketten saját stílusukban énekeltek volna, és teljesen új értelmezést kapott volna a dal, de ez nem így történt. Úgyhogy nem tetszett ez az előadás. Ezután egy régi klasszikus anison dal: WHAT'S UP GUYS? Minami Kuribayashi és Kishow Taniyama előadásában. Nagyon jók voltak. Mindenképp említést érdemel May'n, aki a legfiatalabb a fellépők között, 1989-ben született. Nagyon jó dalai vannak, mindenképp figyelni fogok rá. Örömmel nyugtázom, hogy megvan az utánpótlás az anison zenének. ^^ De nagyon vártam Masami Okuit, hogy együtt elénekeljék a Miracle Upper WL dalt. És igen! Fantasztikusak voltak! Nagyon jók voltak élőben! És még akit nagyon vártam: ALI PROJECT. Nagyon szeretem őket. A pop-rock zenének egy teljesen egyedi változatát művelik, Goth-loli-nak hívják. Az énekesnő, Arika Takarano valami fantasztikus! Nekem olyan érzést kelt az előadási stílusa, amit láttam, mintha egy anime negatív szereplője lenne, és tényleg úgy énekel, mintha saját magát fényezné, a saját negatív mivoltát dicséri. De annyira fantasztikusan csinálja, hogy komolyan, nekem a kedvenc negatív szereplőm lenne. És ha látnánk egy-egy ruhakölteményét. Engem egyáltalán nem érdekel a ruházat, divat, ezért nem is foglalkozok a Cosplay-jel, de amit ez a nő mutat, állam leesik, ilyet még nem láttam. És az a professzionális előadás. Nem csoda, hogy népszerű együttes. Egyébként tudom a nagy titkot az énekesnőről! :o Arika Takarano 1963. szeptember 29-én született, tehát idén lesz 47 éves. Igazából látszik rajta, hogy annyira nem fiatal, de iszonyatosan jól néz ki, és nagyon jól tartja magát. És a végére maradt egy nagy kedvenc, az IGAZI Minori Chihara! Na így szeretem. És nagyon örülök, hogy ő van, mert azon nagyon kevés anison énekesnők közé tartozik, aki képes volt bejutni az Oricon Top 10-ébe. Legújabb albuma, a Sing All Love a 4. helyet érte el első héten! Ez nagyon szép eredmény. És az a legszebb az egészben, hogy megérdemli! Fantasztikus énekesnő, a színpadon is nagyon jól mutat, és már most vannak örökzöld dalai! És itt is megmutatta, hogy ki is ő valójában!

Nem olyan rég néztem, hogy esetleg anyagilag mennyire elérhető a DVD, a CDJapan tanúsága szerint nem nagyon... Ugyanis egy DVD 9333 yenbe kerül (több, mint 20.000 (!!!) forint). És az a durva, hogy Blu-Ray-en is elérhető, annak is 9333 yen az ára. Látható, hogy Japánban mennyivel másabb az életszínvonal. Igen, talán itt most nem bűn kijelenteni (mivel nincs magyarországi forgalmazója) hogy letöltés útján jutottam hozzá a koncertanyaghoz. Blu-Ray formátum, a VLC Player lejátsza, de valami szemet gyönyörködtető a kép, egyszerűen csodálatos! Éles kép, a hang tökéletes. Úgyhogy azt terveztem magamban, hogy ha jobban megszedem magam anyagilag, akkor beruházok egy komolyabb LCD TV-re, és egy Blu-Ray lejátszóra, mert TV-n ennél csak sokkal szebb lehet a kép. És ezt a koncertet, ha meg is veszem eredetiben (már pedig szeretném) akkor Blu-Ray-en fogom megtenni!

Animelo Summer Live 2009 1. rész

Hogy miért szeretem ennyire a japán zenét? Azért, mert bár ott is megvannak a "divatdiktátor" producerek, akik előírják, hogy márpedig ez a menő, viszont emellett tere van az egyéniségnek. És még most 2009-2010-ben is olyan dalokat hallok egyes nagyszerű előadóktól, hogy komolyan csak lesek, hogy lehet még igényes zenét művelni? Ennek egyik legnagyobb tere az Animelo Summer Live. Tegnap néztem a 2009-es ASL-t. Nem néztem végig, mivel a teljes koncert 12 óra. Na nem 12 óra és 0 óra között volt egyhuzamban, ez egy két napos rendezvény. Hat-hat órára osztva. Ezen 12 óra alatt több, mint 40 előadó bizonyítja be, hogy TUDNAK ÉNEKELNI! Ugyanis a koncert 100%-osan élő. Illetve a 100% kicsit túlzás, majd később kitérek rá, hogy miért. De ez az igazi sztárparádé! 40 előadó kb. 2-3 dal erejéig fellép, és szórakoztatja a közönséget. Na ez nem azt jelenti, hogy egy előadó kb. 10 percig van a színpadon. Ugyanis Japánban divat, hogy hosszú ún. MC-kkel tarkítják a koncertjüket. Ilyenkor történeteket mesélnek el, vagy vicces beszólásaikkal szórakoztatják a közönséget, vagy csak egyszerűen kommunikálnak, vagy monológot mondanak. De mindenképp nagyon jó dolognak tartom, ezzel is csak még közvetlenebbé tenni az előadó és a rajongó közötti kapcsolatot. És ezzel a fellépésük akár 20-30 percre is kinyúlhat. De tényleg látni az őszinte kedves mosolyt, a közvetlenséget, hogy szeretik, amit csinálnak, és szeretik a rajongóikat. Meg merem kockáztatni, hogy vannak olyanok, akik nem fölérendelik, hanem mellérendelik magukat a rajongókhoz. És ez az egész együtt, a zene szeretete, az énektudásuk, a kedvességük, közvetlenségük, annyira fantasztikussá teszi az előadásukat, meg jó érzéssel tölt el, hogy láthatjuk őket, hogy még így DVD-n (vagyis gépen) visszanézve is megvan az élmény. Bár, ha élőben látnám őket, az lenne az igazi. De most egy ilyen koncertre 8.500 yen (kb. 20.000 ft) a belépő. De az biztos, hogy az az élmény, amit ott kapunk, az nemcsak egy életre, hanem azon túl is szól. Ezt már így ki merem jelenteni, hogy csak számítógépen láttam.

Az első napot angela nyitotta. Ő még a népszerűbb énekesnők közé tartozik, nem hiába. Hangja inkább művészi, és fantasztikus show-t csinál, nagyon jó mozgáskultúrája van. De vannak egészen egyedi előadók. Akit mindenképp szeretnék kiemelni, az manzo. Ez az énekes külsőre mindennek elmondható, csak énekesnek nem. Egyáltalán nem sztáralkat, sőt semmi mozgáskultúrája nincs. Kicsit kövérkés, szemüveget hord, mozogni színpadon szinte egyáltalán nem tud. És kérdem én: Mit számít ez, ha tud énekelni, van hangja, és gitározik? Az igaz, hogy nem olyan jó színpadon látni őt, de fantasztikus hangja van, és nagyon jó énekes. Csak az nem tetszett, hogy az utolsó dalának végét már nagyon elhúzták, és ő sétált és futott a színpadon. Szerintem ez már sok volt, sőt futás közben leesett a szemüvege. ^^' Úgyhogy már kicsit égőnek is tartottam. Vannak olyan énekesek, akik bár nagyon szépen énekelnek, mégsem olyanok, hogy betöltenék a színpadon, nem ilyen erős. Ilyen ELISA. Haruko Momoi meg a nagyon magas hangjával élből kiénekelné a magas c-t. Egy negatívumot nem értek, és itt jön ki az, hogy nem 100%-ig élő. Ugyanis van egy japán "énekesnő", aki nem ember. Az a lényege, hogy Japánban megalkották a világ első animált, és számítógéppel generált "énekesnőjét". Hatsune Miku nevet kapta. Egy anime karakter, kinek számítógéppel generálják a hangját. És ahogy elhallgattam a közönséget, nagy népszerűségnek örvend. De komolyan nem értem, hogy miért. Semmi emberi nincs benne, hallatszik, hogy számítógép a hang. És nincs meg az az élmény, hogy rácsodálkozunk, hogy ember ilyenre képes? Különben sincs nagy hangja. Nagy hiba volt őt betenni az Animelo Summer Live-ba. Szerencsére rövid ideig volt vásznon. Mert csak vászonon lehetett látni. Egyelőre őket láttam 2 óra alatt, tervezem végignézni, még írok a többiekről is.

Wii és DS Friend Code-ok

Itt az idő, hogy közzé tegyen a Wii és DS Friend Code-jaimat. Bárki, aki szeretne velem játszani, az a commentek között adja meg a Friend Code-ját.

Super Smash Bros. Brawl:
Click here to level up my card!

Mario Kart Wii:
Click here to level up my license!

További Friend Code-ok:

• Wii Friend Code: 2015-9860-2360-3865
• Dr. Mario & Germ Buster: 2597-4622-8830
• ExciteBike World Challenge: 3395-5747-2933
• UNO (WiiWare): 5113-5543-8950
• The Legend of Zelda: Phantom Hourglass: 4296-2907-0615
• Mario Kart DS: 4210-0631-9367
• Tetris DS: 5967-9439-6924

r.o.r/s

Ha két nagy anison énekesnő barátságot köt egymással, akkor örülhetünk, hogy nincs rivalizálás. De mit várhatunk tőlük, ha együttest alapítanak? Mindennél minőségibb dalokat, albumokat? Teljesen logikus a következtetés, ha nem szólna bele az a tény, hogy sztárcsináló producerek karolták fel Chihiro Yonekurát és Masami Okuit, hogy alapítsanak egy együttest, hátha sikeresek lesznek, ha követik a divatot öltözködésileg és zeneileg. Az alapötlet egyáltalán nem rossz. Nemcsak azért őket ketten vonták össze, mert nagy barátok, hanem mert külsőleg és hangilag hasonlítanak egymásra. Külsőleg szinte bárkit egyfomává tehetünk, de hogy ki volt az a botfülű, aki azt mondta róluk, hogy szinte egyforma a hangjuk, azt nem tudom, de én nagyon jól meg tudom különböztetni őket. Masami Okuinak annyira jellegzetes hangja van, hogy senkiével össze nem téveszthető.

De térjünk vissza az együttesre. 2003-at írunk. Nagyban készülnek a közös produkcióra. Az együttes neve egyébként egy rövidítés: reflection of renaissance/sounds. Még nyáron debütálnak egy TV-műsor betétdalaként. Annak neve DRIVE GO!GO! a dal címe pedig CRY-MAX. Már ekkor tudható volt, hogy milyen zenét fognak csinálni közösen. Magával az elektropop zenével nincs gond, mert ezt is lehet igényesen művelni, de a szöveg nagyon bugyuta. Ennyiből áll a dal refrénje:

Cry for me now, cry for me now, motto!
Try fallin' love, try fallin' love with me.
Cry for me now, cry for me now, zutto!
Try fallin' love, try fallin' love, wow wow!

Úgyhogy én sem a szöveg miatt szeretem az együttest. Az egész diszkográfiájuk két kislemezből és egy albumból áll:

• Candy Lie (single, 2003. augusztus 27.)
• Tattoo Kiss (single, 2003. október 22.)
• dazzle (album, 2003. december 26.)

Egyik sem lett igazán sikeres. A dazzle album csak a 106. helyet érte el az Oricon heti album eladási listán, és három hétig volt listán. Úgyhogy hiába volt jó gondolat a siker-elméletről, nem jött be. Pedig a dalokkal isten igazából nincs baj. A szövegek olyanok amilyenek, de a zene nem rossz. Semmi művészi értéke nincs, de arra nagyszerű, hogy ellazuljunk, meg személyes tapasztalat, hogy könnyebb a házimunka a dalok hallgatása közben. Úgyhogy ajánlom az albumukat, csak ne várjunk nagy értéket.

Persze az nem biztos, hogy csak azért váltak szét, mert nem voltak sikeresek. Van egy másik sokkal logikusabb ok. Ugyanis egyik énekesnőnek sem profilja ez a fajta disco-elektropop zene, és úgy döntöttek, hogy bár nagyon jó volt a közös munka, hisz mégiscsak barátok, de ezt a zenét nem tudnák hosszútávon csinálni. Chihiro Yonekura ugyan megmaradt a hagyományos anison zenénél, de Masami Okui már erőteljesen rockba váltott át, az ekkoriban megjelent ReBirth albumát döntően a progresszív rock jellemzi. Tehát lehet, hogy a stílus-beli távolodás miatt váltak el közös útjaik. Valódi okot nem tudni, csak legendák terjengenek. Lehet, hogy csak ennyire szólt a közös szerződésük, és eszükbe nem jutott meghosszabbítani.

Hogy ismerős a Tattoo Kiss cím? Nem csoda, az a nálunk is vetített Kaleido Star anime harmadik openingje. Aki esetleg nem emlékezne a zenére, azok itt megnézhetik:

Vicces Mario képek

A Halolz.com weboldal összegyűjti a legviccesebb szituációban készült képeket, ezek válogattam ki a szerintem a legjobbakat, és közzéteszem itt.

Kezdjük egy máshonnan származó képpel. Igen nagy népszerűségnek örvend a Failbook.com oldal, mely összeválogatja a legviccesebb bejegyzéseket a Facebookról, természetesen névtelenséget biztosítva. És vajon milyen lenne, ha Mario is fent lenne? Sokan abban a tévhitben élnek, hogy Mario és Luigi azért mentik meg a Hercegnőt, és a Gomba királyságot, mert annyira szerelmesek lennének belé. Ez így nem igaz. Csupán hősies tettről van szó. De mi van akkor, ha Mario valóban szerelemből menti meg Hercegnőt, és a Facebookon is bejelöli, hogy kapcsolatban van vele? Így szergény Hercegnő kénytelen tudatni Marióval, hogy sajnos tévhitben élt. Toad beszólása mindent visz! XD

Super Mario Bros. 3: Vannak olyan szituációk, melyekből még a legjobb játékosok sem tudnak halál nélkül kijönni. Ez is egy ilyen. Azt hiszem, bárki meg tudja mondani, hogy mi lesz ennek a manővernek a vége. ^^'

Ismét Super Mario Bros. 3, bár ez a kép inkább aranyos, mint vicces. De belegondoltunk abba, hogy akár a mi cipőnk is lehetne a játék része?

Luigi viselkedése, megnyilvánulásai a Super Smash Bros. Brawl-ban néha önmagukban is poénosak, de ha más karakter is rásegít, akkor egész jó dolgok születnek belőle.

Linknek elfogynak a nyilai. Ki mást is használna fel erre a célra ezek után, mint Luigit? De vajon van-e annyira hatásos is? Egyszer próbáljuk ki, lehet, hogy sokkal jobban járunk, mint a nyilakkal.

Ismét Brawl, ismét Luigi. Az rendben van, hogy a játékban az a cél, hogy nyerjünk, de hogy a másik élete ennyire ne számítson? Nem baj Wolf O'Donnell, virrasztani fogunk érted! :D

Super Mario World: Vagy Super Yoshi World? Szinte teljesen természetes, hogy Mario a főhős a játékban, és Yoshi a fősegédünk, De mi van akkor, ha a szerepek felcserélődnek? Azt hiszem igencsak nehéz dolgunk lenne, tudván, hogy Yoshi fél a víztől, és nem mer Marióval bemenni a kastélyba.

Ismét Super Mario World. Yoshi megértette hogy rossz helyen van, de szegény nagyon kiszolgáltatott helyzetben van. Sokszor szinte tárgyként kezeljük, holott belegondoltunk abba, hogy neki milyen érzés lehet az, hogy segít rajtunk, tényleg a lelkét is kiteszi értünk, és amikor nincs szükségünk rá, egyszerűen csak félredobjuk. Szegény Yoshi. Ez még Koopa Paratroopának is furcsa. Ő sem ilyennek ismerte Mariót.

A Mario & Luigi: Bowser’s Inside Story sokak szerint a széria legjobbja. Azt is tudjuk, hogy Bowser milyen áron ment bele ebbe a játékba. Lehet, hogy ezzel Mario nincs tisztában? Úgy tűnik nem látja, hogy ez Bowsernek nem tetszik.

Donkey Kong új szolgáltatásba kezdett, mobiltársaságot üzemeltet. Úgy tűnik igencsak sikeres, máris kapása van!

És végül Titanic a Super Smash Bros. Brawlban. Kicsit felcserélődtek a szerepek, de így is jó lett.

Ha még több hasonló képet szeretnél látni, látogass el a www.halolz.com oldalra!

És végül egy zene, ami akár Nintendo játékban is lehet. Igen, 8 bites zene, de aki nem szereti az igen magas hangú japán énekesnőket, az rettegjen tőle!