Mario Kart özön

Délelőtt megyünk egy páran Mario Kart Wii online-ra. Egy pár játék erejéig minden rendben megy, de utána hirtelen megfogyatkozunk, aztán már csak mi maradunk, később bejön valaki, akinek 12345 pontja volt. Na mondom szép versenynek nézünk elébe. -_-' De ilyet még életemben nem láttam. Köztudott, hogy a maximális pontszám 9999 Mario Kart Wii online-ban, de hogy ezt hogy hackelte össze, nem tudom. De az érdekessége ott van, ahogy elkedtük a versenyt a Koopa Cape pályán, ő azonnal eltűnt, és utolsó lett. És érdekes, hogy 2346 pontot voltak le tőle, így 9999 pontja lett. Aztán jött valaki más (meg merem kockáztatni, hogy ugyanaz volt.) akinek szintén 9999 pontja volt. Hát hogy az mit össze nem szerencsétlenkedett, az látni kellett volna. A GBA-s Bowser Castle pályán vagyunk, és én csak nézem a térképet, mint egy megakadt lemeznél a tű, ugrál visszafele... Aztán nagynehezen sikerült kiviteleznie a hackjét, előrerepült egy kört. És látszik, hogy megint meg akarja csinálni, megint akadozik. Nem ment neki. Aztán az utolsó körnél már láttam, hogy halmozta a tárgyakat, óriás gomba, csillag, kék teki, minden, ami szóba jöhet, és így is utolsó lett. Hihetetlen. Ilyen felkészületlen csalást még nem láttam.

Most este meg Super Mario Kartoztam. Hát, hogy milyen nehéz, az se semmi. Én azt látom, hogy a játék nehézségét nem a kezdetlegessége adja, hanem 1: A pálya rövidsége. Ez azért rossz, mert ha hátrányba kerülsz, baromi nehezen hozod vissza. Csillagot, és villámot nagyon ritkán kapunk. 2: Szűkek a pályák. És csúsznak is a kocsik. Ez azzal jár, hogy nagyon sokat ütközünk a pálya szélének, mely ugye egyenrangú a sebesség csökkenésével. És ez most, hogy megvan Virtual Console-on, bosszant, mert annyi blokkot foglal el, mint egy NES játék. Mert akkor lehetett volna már akkor is bővíteni, ezáltal jobbá tenni a játékot. Mert nem a Mode 7 trükk felavatásával van a gond (aki nem tudná, a Super Nintendo volt az egyetlen konzol, mely rendelkezett a Mode 7 képességével, melynek az a lényege, hogy 2D-s közegben 3D-s hatást kelt.), hanem, még így is milyen kevés memóriát tesz ki. Ezzel gyakorlatilag lebuktatta magát a Nintendo, mert így kiderült, hogy a Mode 7 trükk, szinte semmi memóriát nem igényel. Sőt, ezáltal csökkenthetik a memória méretét, mert a Mode 7 amúgyis elkápráztatja az embereket. És tényleg... Azért, ha valaki nagyon megnézi a játékot, azt látja, hogy azért Super Nintendón voltak ennél sokkal szebb játékok is. Na sebaj, most nem akarok panaszkodni (bár ezt tettem), csak bosszant, hogy 150cc-nél nem tudok végigmenni a Mushroom Cupon kívül egy kupán sem. De természetesen nem adom fel.

Blizzard Temple

Eddigi tapasztalataim szerint egyvalamiben megegyezik a Spirit Tracks, és a Minish Cap: Mindkét játék lineárisan nehezedik. Legalábbis én így látom, mert a 2. Temple már jóval nehezebb volt. Legalábbis több taktika kellett hozzá.

De menjünk vissza oda, ahol abbahagytuk. Beléptem a havas tájra, egyből megjelenik az Anouki Village. Leszállunk, hát tény, hogy hideg van itt. Hat ilyen érdekes lény lakik itt. Odamegyek a főnökhöz, azt mondja, hogy nem szeretnek egyedül élni, de ha segítek megtalálni a párjukat, akkor megnyitja a vágányt. Az a lényeg, mint ahogy írtam, hatan laknak, tehát három párt kell alkottatni velük. Beszélni kell velük, és mindenki mind egy jellemzőt a párjáról, ezalapján kell kisakkozni, hogy ki kivel van. A dolgunk egyáltalán nem nehéz, mert annyira egymásra jellemző dolgokat mondanak, hogy elsőre kitaláljuk. Amikor visszamegyünk az öreg bölcshöz, és párosítottunk, utána megnyitja nekünk a vágányt. Utána rálelünk a Snowfall Sanctuaryra. Látszólag egyszerű dolgunk van, megnyomjuk a kapcsolót, és átmegyünk a túlvégére. De hirtelen lecsapják. Mi történt? Hát nem véletlenül van 9 kőszobor. Azok látnak. És ha az egyik észrevesz minket, nem mehetünk át a kapun. Igazából nagyon egyszerű dolgunk van. Pláne, hogy mind a 9 kőszobor meg van jelölve a térképen. Én, azt csináltam, hogy nyíllal jelöltem, hogy melyik merre néz, ezáltal kreáltam egy útvonalat, hogy merre kell menni, hogy ne lásson meg egyik sem. Sikerült. Aztán jöhet az új dal megtanulása. Itt is kéri, hogy tartsuk a ritmust. Így nem volt valami könnyű. De megvan. Utána mehetünk a Temple-be. Vagyis mehetnénk, ugyanis a hatalmas hóvihar nem enged minket tovább, akárcsak a Lost Woodsnál, itt a bejárathoz dob minket vissza. Visszatérve az Anouki Village-hez, az öreg bölcs mondja, hogy kicsit odébb van egy falu, "Icy Spring" néven, melynek egyetlen egy lakója van, Ferrus a neve, és ő meg tudja mutatni melyik az az út, melyet ha követünk, bejutunk a Temple-be. De természetesen ő ott nincs. Ugyanis épp szenvedélyének, a vonatok fényképezésének hódol, de van a házában egy rajz, ezen meg van jelölve, hogy hol szokott fényképezni. Három hely van bejelölve. Hát természetes, hogy a harmadik helyen volt. -_-' Közben vigyázni kellett, nehogy nekiütközzek a kék vonatnak, mely arra száguld. Végül is meglett. Megmutatja nekünk az utat, nekünk meg irány a templom.

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, az egész Blizzard Temple a három harang helyreállításáról szól. Az első haranggal nincs sok dolgunk, már az elején helyére tudjuk tenni. Utána másfele kell menni, hogy meg tudjuk közelíteni a második harangot. Itt utunkba esik a Mini-boss, mely nem más, mint a jeges denevérek. Ha megöltük őket, megkapjuk a második tárgyunkat, egy bumerángot (ha neked nem elég a Whirlwind...). Hasznos is, mert ezzel kreálunk jeget. A második harang helyreállításával volt némi bíbelődésem, de ment. Aztán ahhoz, hogy bejussunk a Temple 3. részére, meg kellett gongatni a két harangot a bumeránggal megadott sorrendben. Ez a rész már jóval nehezebb. Már csak azért is, mert bumeránggal kell utat csinálni magadnak oly módon, hogy, beleviszed a jeges tűzbe, és megfagyasztja a vizet, azon tudunk közlekedni. A harmadik harangnak is nekünk kell csinálni az utat. Aztán, ha sorrendben meggongatjuk a három harangot, akkor tudunk továbbmenni. De hogy hol van a "kotta" az egy kicsit meglepett! A havas föld alatt. -_- Nekünk kellett megtalálni. Aztán, ha meggongattuk a harangokat, már csak egy nagyon kevés hiányzott a főellenséghez. Ez a tárgyak csúsztatása mihez hasonlít? Csak nem az Ocarina of Time Ice Cavern mini-dungeonjához? Márpedig ez az igazság. És ezzel még nincs vége a hasonlóságoknak. A főellenséget Fraaz-t úgy hasonlóképp kell megölni, mint az Ocarina of Time-ban a Spirit Temple főellenségét, Twinrowát. Milyen érdekes egybeesés. Ez is van olyan nehéz, kétszer meg is haltam. Öt fázisa van. Először ott van a tüzes láng, és a jeges láng. És amivel felfújja magát (tűz vagy jég), annak az ellentetjével kell bumeránggal megtámadni. Meggyengül, és lehet kardozni. Ha eleget kapott, második fázisként. Két kicsi énjét mutatta meg. Érdemes nézni a felső képernyőt, az sokat segít. Ha ez megvan, jöhet megint az egy nagy, csak duplán meg megbumerángozni. És ezen a sémán kell végigmenni. Nekem nem volt könnyű, én kétszer is meghaltam. Ha megvan a fehér Force Gem, mehetünk vissza a harmadik Glyph-ért (így kell írni?) a Tower of Spirits-be.

Ide mindig örömmel térek vissza, mert imádom a zenéjét. Valahogy így szól:

Szinte minden egyes Zeldának van szemét módon nehéz része, hát természetes, hogy a Spirit Tracks sem maradhat ki. Ez nem volt annyira durva, de azért mégsem volt kellemes. Az a lényeg, hogy töksötét van, és csak akkor látsz valamit, ha bumeránggal meggyújtod a fáklyákat. És azok a Nocturnök megöltek egyszer. Persze, éjszaka nagyfiúk vagyunk, nappal meg kifekszünk. Akkor már lehet kardozni őket. Aztán a három Tears of Light összegyűjtése sem volt semmi, mert a harmadik tök más helyen volt. De szerencsére sikerült, és Zelda tudott fény sugározni, mivel a fantomok kardja lángolt. Aztán innentől kezdve már nem volt annyira nehéz. Megvan a harmadik síndarab. Itt mentettem.

Frissítettem az eladási listát. A táblázatot is szerettem volna, de mivel az már kész, nem tudtam hozzáadni a Spirit Trackset, egy új sorba. Most akkor játékonként csináljak új táblázatot? Jó lenne, ha lenne erre valami megoldás.

Spirit Tracks érdekességek

Egy pár hivatalos oldalról letölthető háttérkép közül ezt választottam ki magamnak:

Csak a bal-alsó sarokban levő jelzés nem kéne, de egyébként nagyon jó. Ezért szeretem a hivatalos oldalakat, mert nagyon jó dolgok vannak rajta, és a dizájn is fantasztikus.

És megjelent a Spirit Tracks Official Stategy Guide:

És Angliában már le van árazva 8 fontra. Nagyon kell nekem! T_T

Párosításként csináltam egy képet:

A Spirit Tracks mellé, Okui Masami: INSANITY kislemezt fényképeztem le. Ugyanis szerintem annak zenéje illene a Spirit Trackshez. A kicsit keményebb zene jól megy a játékhoz, bár nem annyira sötét hangulatú, de amolyan "Link image song"-nak fantasztikus lenne, ha már ennyire agresszív lett. A kép egyébként a Nintendo DSi XL-lel készítettem, ilyeneket lehet vele csinálni.

Végül két Cosplayes képet mutatnék nektek. Ugyanis az egyik német barátom volt egy anime rendezvényen, ami Lipcsében volt. Cosplayesek is voltak bőven, és voltak Nintendósok is. Szerintem annyira jók lettek, hogy gondoltam kiteszem ide is:

Super Mario cosplay:

Link cosplay:

Wooded Temple

Még az este megcsináltam a Spirit Tracksben az első Dungeont, a Wooded Temple-t. Nem volt annyira nehéz. Előtte be kellett menni a Lost Woodsba. Egyszerűen nem értettem miért, de mindig visszakerültem a bejárathoz. Visszamentem a Whittletonba, ott mondta el az egyik lakó, hogy a fák mutatják meg, hogy merre kell menni. Na, akkor menjünk vissza. És tényleg vannak fák, akik mutatják az utat. Három útelágazásig simán ment, de a negyedik becsapott... Visszamegyek, mert ők még tudnak valamit. És ott mondja az egyik lakó, hogy a negyedik fának a útbaigazítási képessége kissé hibás. Úgyhogy visszamenni, és nem hallgatni a negyedik fára. Így sikerült. Még be kellett menni a Woodland Sanctuary-be. Érdekes hely, bombavirággal kell kapcsolót megnyitni, majd gyorsan elővenni egy másikat, menni a megnyílt hídon, és felrobbantani a kőtömböt. De nagyon résen kell lenni, mert pont annyi időnk van, hogy éppen, hogy átérünk. Ott találkozunk Gage-dzsel, ő tanítja meg nekünk pánsípon az első dallamot. Külön felhívja a figyelmet, hogy ügyeljünk a ritmusra. Így többször is el kellett játszanom, mire elfogadta. Ha megvan, és kijövünk, visszafele jövet láthatunk egy furcsa kőoszlopot, melyből zene hallatszik, és furcsa színes kis gömbök szállnak ki. Igen, az nem más, mint az új dal. Ott tanuljuk meg a Song of Awakeninget, mellyel fel tudjuk ébreszteni a köveket, és hasznos tanácsokkal látnak el. Ha ez megvan, mehetünk a Wooded Temple-be. Nem volt nagyon nehéz. Még az elején megkapjuk a tárgyunkat, egy Whirlwindet, melynek használata egyértelmű. Ha belefújunk a mikrofonba, azzal el lehet oszlatni a mérgező gázt. Olyan nagy titok, és rejtély nincs ebben a Temple-ben kezdő Zeldás simán megcsinálja. A mini-boss a pálya közepén Mothula. Vele már találkoztunk a Link to the Past-ben. Itt felénk fúj egy lárvát, amit nekünk vissza kell fújni. Akkor megszédül, utána lehet megkardozni. Több se kell neki. A főellenség pedig Stagnox egy hatalmas bogár. Vele most találkozunk először. Az ellene való harc már sokkal taktikusabb, viszont annál jobb! Az a lényeg, hogy ő a csápjával próbál felöklelni minket. Ilyenkor tudunk a háta mögé menni, és a potroháról le kell fújni a mérges gázt, és kardozni, mert az a sebezhető pontja. Amikor eleget kap, felrepül, és most jön a neheze. Dobja ránk a lárváit, és amikor lejön hozzánk, akkor kell a whirlwinddel ráfújni, hogy robbanjon. Ekkor is a potrohát kell kardozni. Ha végzünk, megkapjuk a Wooded Temple Force Gemjét, és vissza kell menni a Tower of Spiritsbe. Itt mentettem este, és ma délelőtt folytattam.

Ahogy visszamegyünk, két vonat állja az utunkat. Akármi is az, nem tűnnek barátságosnak. Szögezi le Zelda. És bizony, hogy nem. Amerre megyünk, utunkat állják, és ha ütközünk, vége a játéknak! Tehát vigyázni kell, és váltani, ahol nincsenek. Ha bementünk a Tower of Spiritsbe, megkapjuk a feladatot, hogy meg kell szerezni a második síndarabot. Van neki neve, csak nem ugrik be. Itt nagyon örültem, hogy 2 hibáját egy az egyben kijavították a Phantom Hourgalssnak. Az egyik az, hogy nincs idő. Tehát addig vagyunk itt amíg akarunk. A második meg az, hogy bár itt is vissza kell térni rendszeresen egy toronyba, de itt legalább nem kell ugyanazokat a helyeket többszor bejárni. Hanem mindig megnyílik egy újabb emelet. Ez nagyon jó dolog, máris sokkal érdekesebb a játék. És itt akadtam el. Sokáig eljutottam, de vannak ilyen Miniblinek a 6. emeleten, akik ilyen kövön ugrálnak, egyszerűen nem találom a módszerét, hogy kell legyőzni őket! Sok mindent próbáltam, és semmi nem jött be. Majd estére utánanézek.

Ez a játék hatalmas! Minden Zeldás életérzést, visszaadott, ami megvolt bennem régen. Most úgy érzem, hogy amikor 2008. elején megszerettem a Zelda játékokat, akkor ilyen teljes Zelda-mánia tört rám, annyira rácsodálkoztam a játékra, nem akartam elhinni, hogy létezik ilyen. Aztán később jöt a nagy lenyugvás, amikor a blogban is nagyon kevés szó volt a Zeldáról. Mostanra meg úgy érzem, hogy egyensúlyba jött. Tehát a Zelda sorozat, és a többi Nintendós is. És talán ez a legjobb.

Végezetül hivatalos honlap-ajánló:

• The Legend of Zelda: Twilight Princess
• The Legend of Zelda: Phantom Hourglass
• The Legend of Zelda: Spirit Tracks

Spirit Tracks – Előre a játékban

És igen! Végre egy újabb teljes értékű Zeldás blogpost! Porondon a Spirit Tracks. Ugyanis pénteken segítettek továbbjutni az őrös résznél. Nem szeretem az ilyen bújkálós-figyelemelterelős jeleneteket, ezért ezt segítséggel átugrottam, de utána nagyon jó lett. Elrabolták a síneket, ezért nem tudunk azonnal a elérni a Tower of Spirits-et, így más úton kellett menni. Zelda testét elrabolták, de a szelleme megmaradt, Linkkel tart, segít neki eljutni a toronyba egy másik úton. A kardot úgy kapjuk meg, ha a Hyrule Castle-ön belül megtaláljuk az edzőtermet. Ott megtanítják nekünk az alapvető támadásokat. Semmiség. Meg is kapjuk a kardot. Pajzsot a boltban tudunk venni 80 rúpiáért. Aztán enged tovább az őr. És akár el is akadhatnánk, de mivel ott van két bombanövény, ezért valahogy adja magát, hogy mit is kell csinálni. Nincs megjelölve, hol kell robbantani, de könnyű megtalálni. Aztán jön a nagy rejtély. Ott a nagy vonat. És ott vár minket Anjean, akinek nagy gondban fő a feje. Megmondom őszintén, pontosan nem értettem, hogy mi volt a gond, de Zelda mint valami elmebajos, úgy viselkedett. Úgy lökdöste Anjean-t, és Linket, hogy segítsenek rajta. Végülis Link továbbment, egy síndarab-féleség megkeresése volt feladatunk. Itt is van egy Fantom, de azt ügyesen ki lehet trükközni. Össze kell gyűjteni a három Tears of Lightot, ezek megerősítik a kardunkat, és meg tudjuk sebezni a fantomot. De nagyon könnyű összegyűjteni. Ha megsebezzük hátulról, akkor az gyakorlatilag meghal. És Zelda költözik belé. Most szegény Link lelki állapota milyen volt. ^^' De így vezette őt a 2. emeletre, az első emeleten sikeresen félrevezetjük az őrt, miénk a síndarab (és nem színdarab). Aztán tudunk menni vonattal. Kicsit veszélyesebb már, a megjelenő ellenfeleket a füttyszóval lehet elijeszteni, és az sínen álló disznók is sebeznek minket. Be kell menni az erdőbe, aztán nem tudtam folytatni a játékot, mert lemerült a DSi XL-em. Még szerencse, hogy folyamatosan mentettem. Hát nagyon megszerettem a játékot. Érdekes egyébként, Link hangja mintha agresszívabb lenne az előző Zeldákhoz képest. Szerintem ugyanaz a szinkronhang, csak jobban beleadja az érzelmeit. De nagyon tetszik eddig.

A-Day

Ismét szeretnék egy blogpostot szánni az én istennőmnek: Okui Masaminak. Bocsánatot kérek minden kereszténytől, meg akit zavar, hogy egy ember istenként szeretek, de amit tőle kaptam a dalai által, ahhoz foghatót még senki nem adott. Na szóval, ma megnéztem az A-Day DVD-t (sajnos még nincs meg eredetiben, de idővel megveszem VHS-en és DVD-n is, ha addig élek is), és nagyon jó volt. A képanyag nem más, mint egy Making of werkfilm, a "labyrinth" dal videoklipjének készítésébe nyerhettünk betekintést. A klip azért különleges, mert 1999. májusában készült Máltán. És mintha a DVD-n magyar rendszámú kocsit is láttam volna. Hát, mi tagadás, titkon remélem, hogy egyszer eljön Budapestre, és találkozhatok vele személyesen. ^^ De 2009-ben is Görögországban nyaralt, biztos azért jön Európába, mert tudja, hogy itt nem ismerik, és nyugodtan nyaralhat. De mit szólna, ha tényleg eljön Budapestre, és leszólítom, hogy kérek egy autogramot a lemezeire, hogy vajon mit gondolna, hogy jutnak el majd' 9000 km messzire a lemezei? Pláne az, hogy egy ilyen kis országban. Mert amikor Máltán elment mellette egy pár ember, úgy azért megfordult a fejemben, hogy én is elmehettem volna mellette! T_T De visszatérve a DVD-re, a fő videójelenet a labyrinth making of videó, és közte van 8 videoklip:

• Rinbu-revolution: Életképek egy hétköznapi japán reggelből, amikor mindenki munkába megy. Rohanás, a tömött metroállomások, de egy-két vidámabb arcot is látni. Az énekesnőt leginkább utcákon látni emberek között, de egy házban is láthatjuk, ahogy kinéz az ablakon, és figyeli a nagyvárosi élet nyüzsgését.
• Souda, Zettai.: Itt láthatjuk a zenekarát, kikkel csinálja a zenéit. Egyébént ez is egyszerűbb klip egy japán városban (talán Tokió?) egy hídon áll, ott táncol. Nekem itt nem tetszik a haja. Ezzel a hajviselettel legalább 10 évvel idősebbnek látszik. A Ma-KING albumának borítóképei is akármennyire aranyosak, az a haj egy konszolidált édesanyának állna jól, nem egy 29 éves életerős nőnek. De maga a dal fantasztikus, és a videoklip is nagyon jó ennek ellenére.
• Birth: Már nem emlékszem, hol készült ez a klip, de biztos, hogy nem Japánban. Kedves dal, vicces videoklip. Akik jogosítványt terveznek most szerezni, azok ne nézzék meg ezt a klipet. ^^' Masami vezet, autóban még két lány. Megállítja őket a rendőr, a lányok meg viccelődéssel megpuhítják, és továbbengedi őket. Még ami érdekes (inkább elvont) hogy Masami becsukja magát egy hűtőbe, és később kijönnek onnan hárman. Érdekes megvalósítás.
• Shu -AKA-: Egy klip Las Vegasból, a szerencsejáték őshazájában. Mindenhol csillogás, pörög a rulett, ki tudja hol áll meg, felbecsülhetetlen azok száma is, akik a félkarú rablóval próbálják ki szerencséjüket. Masami is szokásától eltérően csinos, ki van sminkelve, odaállíthatnánk a többi nagy sztár mellé, elvegyülne köztük. Tehát tökéletes ellentéte eddigi videoklipjeinek.
• Never die: A Slayers EXCELLENT OVA dalából koncertklip készült. 1998. őszén, amikor megjelent a Do-can albuma, a lemezbemutató koncertjeiből vágtak össze részleteket, amikor ezt a dalt énekelte. Láthatunk jeleneteket a Tokiói, Nagoyai, és az Osakai koncerteiből, amikor a dalt énekelte. Nagyon jó buli lehetett.
• Key: Ismét kissé humorosabb videoklip. Japánban készült, táncosokkal járják a várost. Az egyik legérdekesebb, amikor egy irodában unatkozó munkásokat dob fel az énekével.
• Tenshi no Kyuusoku: Egy érdekes videó, két gyermek játszik angyalokat, akik Masamit vezetik útján. Rájön, ha csak egy kicsit is mosolyog, máris többen szeretik. A helyszín érdekes. Valami autópálya lehet, autók mennek el, egy-két ház fellelhető. Kellemes hatású.
• labyrinth: És a tematikus videoklip Máltán. Érdekes, hogy az üvegvázák eldöntögetésével szimbolizálják a ritmust. Máltai idős emberek egy pillanatra láthatók a klipben. Hangulatos sikátorok, nevezetességek, egy kis körutazásra hív minket.

A DVD-n extraként láthatjuk a Megami ni Naritai ~for a yours~ making of filmet. Csak egy rövid, pár perces, zeneként a dal instrumental verziója hallható. 2001. januárjában készült a klip, meglepett, hogy semmi hó, Masami lenge öltözékben van. Aztán mutatták, hogy a klip Sydney-ben készült. Meg ölelgeti a kenguru- és koalabébiket. De az egyik legaranyosabb az volt, amikor egy ilyen 2-3 éves kisgyerek kezébe adott valami papírt. ^^' Nagyon tetszett a DVD, remélem egyszer meglesz eredetiben is.

Újra Super Mario Kart

Sok év után! Nagyon örülök, hogy végre megvan Virtual Console-on, hatalmas játék! És érdekes olyan szempontból, hogy könnyű megtanulni az irányítást, de profivá válni nagyon nehéz benne. Hát emlékszem, amikor először játszottam vele régen, akkor ment az irányítás elsajátítása gyorsan, de az istennek se tudtam 8. helynél jobbat elérni. Sok időt kell rááldozni, hogy tökéletesen kiismerjük a játékot, és többi Mario Karthoz képest sokkal több ügyesség. Nagyon csúsznak a kocsik, vannak olyan pályarészek, melyek erre külön rásegítenek, hogy minél nehezebb dolgunk legyen. Ott kell sokat ügyeskedni.

Volt is olyan időszak, amikor egy nagyon profi szintet értem el a játékban, köszönhetően (szerintem) elsősorban annak, hogy szeretek Time Trialozni. Ott nagyon sokat mentem. Egyszer Mario Circuit 1-en sikerült 1 perc alatti időt elérni, de az csak egyetlen egyszer, és valami csodával határos módon, azóta sem sikerült felülmúlni azt. És utána meg pont azért kezdtem el megunni a játékot, mert azt éreztem, hogy már túl jó vagyok benne. És ezért is szoktam óckodni attól, hogy egy játékban nagyon-nagyon jó legyek, mert félek, hogy meg fogom unni. Már tapasztaltam ezt.

És most, hogy megvan Virtual Console-on is, nagyon sokáig nem játszottam ezelőtt ezzel a játékkal. Látszott az, hogy van egy tudásom a játékban, de a nehezebb versenyek már nem mennek annyira vissza kell rázódni. Megnyitottam a 100cc-n a Special Cupot, de az a pálya, ami eddig is nagyon nehéz volt, az most is nagyon durva. Ez a Donut Plains 3. Ott nagyon sokat kell taktikázni, az a pálya már komoly játéktudást igényel. Emlékszem, régen sokszor csak úgy tudtam átmenni azon a pályán, hogy kaptam egy villámot, azt elraktároztam az utolsó körre, és akkor továbbjutottam. A Rainbow Road meg nagyon durva. Hát nincs korlát, szűk a pálya, ha egy kicsit is lankad a figyelmed, azonnal leesel. Nem is beszélve az Invincible Thwompokról. Nagyon nehéz az a pálya. Na de most megyek is játszani, mert amilyen nehéz, annyira élvezetes!

BigN találkozó

WestEndben ez is megvolt. Jó volt, igaz mininek indult az elején, de azért összejött a társaság. De nem volt kellemes az az érzés, amikor Kőbánya-alsóról mentünk volna vonattal a Nyugatiba, és pont az orrunk előtt csukódik be az ajtó, és nem tudjuk kinyitni, mert indul a vonat, nem kicsit volt kellemetlen. -_- A következő vonat meg 30 perc múlva indult, szerettem volna ott lenni 9-re. Ott voltam, egy páran már megjelentek, ők is meg voltak lepve, hogy mekkora a DSi XL. Még a sima DS-nél is nagyobb. Csináltunk is képet, hogy fest a 4 fajta DS egymás mellett:

Jó, mi? És jön az ötödik, amiben remélhetőleg beváltják az ígéreteiket, miszerint újfajta játékok is lesznek rá. De ez azért rossz, mert már a DSi-re is írták, hogy lesznek új játékok, mely direkt a konzol egyedi képességeit használja ki. Na mindegy, remélhetőleg majd az új DS. Miután mindenki megcsodálta az új kézikonzolt, bagszi, V-ADi, Young Link és én elmentünk az 576 KByte-ba, kicsit szétnézni. Ott volt Pokémon HeartGold. Valami gyönyörűséges! Csak a 13990 ft... Ha már van olcsóbb máshol, akkor miért vennénk meg ott? Sebaj. Aminek nagyon örültem, hogy végre kapható a 2009-pakkos 576 KByte 999 forintért! Azonnal megvettem! Örültem neki, mert már-már gyűjtöm az 576 újságokat. Eddig a következőképp állok: A régi 576 KByte-ból összesen 139 szám jelent meg, ebből megvan nekem: 122 szám. Az 576 Konzolból összesen 120 szám jelent meg, ebből megvan nekem 117, és az új 576 KByte-ból megvan az összes. Tehát összesen 20 szám hiányzik még ahhoz, hogy teljes legyen az 576 gyűjteményem. És szeretném is teljessé tenni. Mert azért akármennyire is mostohán bántak a Nintendóval, a legenda, az legenda. És bár Dévényi Tibor indította el bennem a Nintendo-őrületet, rengeteget tett hozzá az 576, a műsorával, és az újságjaival. Na, ennyit a múltamról. És amit még láttam az 576-ban: Zelda: Spirit Trackses DS tartó. Csak a sima Nintendo DSi megy bele, úgyhogy nem vettem meg, pedig baromi szép! És 2700 forintot szerintem megér, mert tapintásra is nagyon jó, meg masszívnak tűnik. Úgyhogy jó érzéssel távoztam el az üzletből. Ahogy visszamentünk, megjött Ákos, aki sietne megvenni az 576-ba a HeartGoldot. De én mondom neki, hogy minek venné meg 14000 forintért? Jöjjön el velünk, amúgyis megyünk konzolbolt-vadászatra, az egyik helyen 10000 forintért magáénak tudhatja. De csak azért is kísérjem el az 576-ba, és vegyem meg. Jól van, odamentünk, és megvette. Az utolsót vitte el a WestEndes 576-ból. Miután visszamentünk, belenéztem az 576-okba, bagszi szólt, és mentünk konzolboltokba: Multiformat, JoeyStation, GameStop, KonZone. Öten mentünk el: bagszi, V-ADi, Fantos, Young Link, és én. Először a Nyugatitól indultunk el, először a Multiformatba, majd a JoeyStationbe. A Multiformatban kerestük a Wii Playt, mert elvileg volt 2000 forintért, de csak Wii Sports volt 3000-ért. A JoeyStationben pedig Naruto: Clash of Ninja Revolution 2 volt 5000 forintért. Azért egy kicsit fájt a fogam! T_T Majd volt egy harmadik koznolbolt, aminek nevét sem tudom. De el volt rejtve rendesen. Nagyon készséges volt az eladó, bár az egész üzlet lehetett olyan 12-15 m2? És ott voltunk 6-an. ^^' Voltak jó dolgai, nála is lett volna mit vásárolni, de szerintem szegénynek nagyon nem lehet forgalma, pont azért, mert alig tudtuk megtalálni. Aztán mentünk a Jászai Mari téri 4-6-os villamoshoz, útközben láttam Oláh Ibolyát! O_O Kicsit meg voltam lepve. Egy étteremből jött ki egyedül. Na villamossal átmentünk Budára. Onnan a GameStopba, ahol a weboldal szerint van Pokémon Platinum 3500 forintért. Na mondom, ha az van, arra azért csapjunk le. De hát nem volt. Wii játékokban sem nagyon bővelkedett. De az eladó srác nyíltan ki is jelentette, hogy nem rajong a Nintendós őrültségekért, meg a sok japán hülyeségért, ahogy ő mondta. Neki ez túlzottan elvont. Mivel normálisan mondta, ezért elfogadtam az álláspontját. Ami jó dolog volt, hogy volt neki egy DS tartója 1000 forintért, ami elég nagy volt, sok minden belefért. Onnan átmentünk a KonZone-ba, mely hát... szomorú kimondani, de utolsó napját élte. Végkiárusítás terén minden 40%-kal le volt értékelve. Bagszi Wii Motion Plus-t keresett, remélte, hogy olcsón hozzá tud jutni, de nem volt. Helyette én vettem egy Classic Controllert. Még csak 1 Wiimote-om van, de úgy voltam vele, hogy mivel úgyis szeretném, ha idővel lenne 4 Wiimote-om, 4 Nunchakum, meg 4 Classic Controllerem, és mivel itt 6000 forint helyett 3600 forint volt, ezért vettem egyet. Így már 2 Classic Controller van. Bagszi meg vett magának egy táncpadot. És nem találtuk meg a Pokémon SoulSilvert / HeartGoldot DS-re, 10000 forintért, úgyhogy talán jobb is, hogy megvette Ákos az 576-ban a HeartGoldot. Többen is azt mondták, hogy annyit rendeltek be, amennyit eddig szoktak a Pokémonokból, de sokkal hamarabb elfogyott, és mindenki meg van lepődve rajta. Szerintem nem meglepő, mert tényleg nagyon jól néz ki, a doboza nagyon szép, a Pokéwalker meg nagyon ötletes találmány. Bagszi teljesen belé van zúgva. ^^' Miután végigjártuk a konzolboltokat, visszamentünk a WestEndbe. Ott még elvoltunk, Fantosszal Tetris DS-eztem, olvasgattam az 576-okat, beszélgettem Attilával, és így eltelt a találkozó. Nem volt ez most annyira jó, kicsit fáradt volt a hangulat, eljátszogattunk, de úgy a hangulat nem igazán volt meg. Elmentünk bagsziékhoz, ott aludtam. Bagszi csinálta az eventeket, közben Virtual Console-on megvette nekem a Super Mario Kartot. Iszonyatosan hálás vagyok érte. Nagyon jó játék, ajánlom mindenkinek! Másnap reggel felébredtem, most nekem sem volt úgy hangulatom semmire. Kipróbáltuk a táncpadot, jó buli, de az én mozgáskultúrám nulla értéke itt is megmutatkozott. ^^' Elmentünk vonattal a Nyugatiba (Kőbánya-alsóról) a Pokétalira. Itt volt Papp Attila, aki kipróbálta a DSi XL-en a Tetris DS-t. Én csak lestem, meddig viszi már el? O_O Valami 480 sorig vitte el. Amikor már láttam, hogy lassan a végére ér, és be fog fejeződni a játéka, kinyomtam a DSi-t. Bocsánat érte, nem azért, mert szemét vagyok, hanem mert nem akartam, hogy egy más által felállított rekord legyen a játékomban. Majdnem megnégyszerezte a rekordomat... Tényleg, őszintén gratulálok a tudásához, bár én is ilyen lennék, de az én játékomban az én rekordom legyen benne! T_T Itt nem maradtam sokáig, elmentem a 12.13-as vonattal.

A Super Mario Kart Virtual Console-on meg hatalmas!

BigN találkozó előtt

Már tegnap jöttem fel Pestre. De nem volt semmi egy út. Hát nekem majdnem leszakadt a karom! Ugyanis elkezdődött a Budapestre költözés első fázisa, mely abban merül ki, hogy megbeszéltem bagszival, hogy fokozatosan viszem hozzá a cuccaimat, mert költözéskor úgysem lesz, ki segítsen, és annyi minden halmozódott fel az évek során, ami számomra tárgyi érték, hogy nem tudnék semmiért megválni tőlük. Tegnap ezeket hoztam el:

• SNES konzol dobozában
• N64 konzol dobozában
• NES játékok dobozukban (amelyeknek van)
• SNES játékok dobozukban (amelyeknek van)
• N64 játékok dobozukban (amelyeknek van)

Igazából a dobozukon van a hangsúly, mert az a nagy. És úgy mentem el otthonomról a vasútállomásra, hogy SNES doboz az egyik kezemben, N64 doboz a másik kezemben, és 3 hátizsák. Igazából nem voltak annyira nehezek, ha 10 kg-ot mondok, az már nagyon sok. Csak az, hogy 20 percre lakok a vasútállomástól, és ahogy mentem, már az elején éreztem, hogy ez így érdekes lesz, de mire odaértem a jegypénztárhoz... Hát én nem éreztem már a karomat, annyira fájt. A jegypénztáros meg nem értette, hogy mi a baj, miért izzadok ennyire. ^^' Aztán onnan még a vonathoz... Sietnem is kellett, mert 3 perc múlva indult a vonat. Szerencsére elértem, de ahogy leültem, és 20 cm-rel a föld felett lebegtem. Szóval nem volt semmi. De én ezt vállaltam, és nem bánom, hogy így történt. Úgy nem fognak hiányozni, mert tudom, hogy jó kezekben vannak, meg úgyis ritkán játszok velük. És ezeket már nem kell felhozni. Aztán bagszi azzal viccelődött, hogy mire ott leszek, hogy költözés, addigra már csak egy kis hátizsákot fogok vinni. ^^'

És akkor megérkeztem hozzájuk fájós karral. Elmentünk bagsziékhoz, és megmutattam nekik a Nintendo DSi XL-t. Hát teljesen le voltak döbbenve, hogy ez ekkora? Aztán kipróbáltak egy játékot, és arra jutottak, hogy pont annyira nagy, hogy pihenteti a szemet, és nem zavaróan pixelesek a dolgok a játékokban. Csak kicsit jobban látszanak. Aztán elmentünk a 17. kerületi Game Parkba, V-ADi beadta a New Super Mario Bros-át, kapott érte 3000 forintot. Én meg kinéztem magamnak a Mario Kart DS-es Nintendo DS, és Nintendo DS lite dobozokat. Elkértem, de azt inkább a főnöktől, azt mondta... ^^' Nem merte odaadni az a lány. Eljöttünk, ott láttam, hogy van pizza 240 forintért az egyik közeli ilyen étteremben. Bemegyünk, nagyon szép volt belülről, de a kínálat... Egyetlen egy db. pizza volt, az is már száraz volt. Hazajöttünk, vacsora, itthon még elbaromkodtunk olyan 23 óráig, aztán alvás, és most itt vagyunk. Nemsokára indulunk. Ja, és a Bumerángos pólóban leszek. ^^

MÁTÓL SUPER MARIO KART VIRTUAL CONSOLE-ON!!! Töltse le mindenki, aki teheti, mert nagyon jó játék!

 

Karaoke verseny eredménye

Tukeinon írta a blogjában, hogy milyen nehéz a zsűri dolga. Nem azért, mert annyi jó énekes lenne, hanem még talán forrott ki ez az előnevezős rendszer. Ami probléma, hogy kevesebben jelentkeznek. Ennek igazából két oka lehet: 1, Nincs meg mindenkinek az a technikai felszereltsége, hoyg felvegye a saját hangját. 2, nincs jól hirdetve. Ugyanis pangás van az Animecon fórumon, amikor nincs con, csak animecon előtt és után pörög a fórum, de akkor nagyon. És ugye az előnevezős versenyt hónapokkal előtte meg kell hirdetni. Ezért szerintem sokan nem is tudnak róla. Most olyan van, 25-en neveztek be, küldték be felvételeiket, ebből a zsűri 19-et választott ki. A maradék 6 emberből 1-et pedig a közönség választ ki, hogy meghallgatja a felvételeket, és szavaz... Szerintem ez azért nem jó, mert az az egy ember hátrányból indul. Ugyanis biztos nem véletlen lett kirostálva. És ha bekerül, akkor jó eséllyel hátul fog végezni, mert keményen meg kell dolgoznia azért, hogy jobb helyezést érjen el.

Miért írtam ezt le? Mert a 6 körül én vagyok az egyik. És kimondom őszintén, hogy csalódott vagyok. Mert az, hogy az első kettő versenyes eredményem nem valami rózsás, azt megértem. Azokra nem sokat készültem, sok volt a tévedés, tehát értem. Erre meg sokat készültem, órákat gyakoroltam, mire odajutottam, hogy na, talán megy, fel lehet venni. Ráadásul magasan én voltam az első, aki beküldte a felvételét, de ez már mellékes. Hogy miért nem kerültem be, erre 2 indok lehet: Vagy nincsenek meg a megfelelő hangi kvalitásaim a többiekéhez képest, vagy amit írtak a fórumon, hogy rossz dalválasztás. Most én szerintem a rossz dalválasztás, nem olyan nagy indok. Mert én is hallottam már olyat, akinek nagyon jó hangja van, de érződik, hogy az a dal nem áll jól neki. De lehetett hallani, hogy van hangja. Köztudottan az én nagy kedvenceim Megumi Hayashibara és Okui Masami, és pont azért éneklek többet Okui Masamitól, mert neki javarészt olyan dalai vannak, melyek férfinak is jól állnak, tehát véleményem szerint, ha elvonatkoztatunk a valódi énekestől, akkor férfi is nagyon jól el tudja énekelni. (Ráadásul Masami koncertjein jóval több a férfi, tehát a rajongótábora inkább az erősebb nem képviselői közül kerülnek ki) Azt nem tudtam kideríteni, hogy a hangommal van-e a baj, mert ha nem, akkor nyíltan le merem írni, hogy a zsűri rosszul döntött az én esetemben, mert nem vonatkoztattak el a valódi énekestől. Ráadásul az anison (japán zenei stílus, anime song szavakból ered) dalok döntő többsége szerintem olyan, hogy férfinek is jól áll. Ráadásul ők is énekelnek. Nagyon jó példa erre Hiro Takahashi (1964-2005) japán énekes, aki több anime dalt is éneket, olyat is, amire azt mondanánk (ezzel az erővel), hogy nő énekelhetné. Szegény embert Isten nyugasztalja, nagyszerű énekes volt, ő énekelte a Yu Yu Hakusho egyik endingjét, az Unbalanced Kiss wo Shite dalt, 41 évesen rákban halt meg. Szóval az az én véleményem, hogy olyan dalt választottam, ami férfinak is jól áll, már csak az a kérdés, hogy hangilag alkalmasnak találnának-e arra, hogy jó helyezést érjek el? Ha igen, akkor jogorvoslatot kérnék.