Locomotiv GT

Az LGT Magyarország első supergroup bandája, azaz a tagok korábban más együttesek tagjai voltak. Az LGT megalakulását 1971. április 6-án mondták ki, és még ebben az évben megjelent az első albumuk Locomotiv GT címmel. Ekkor az LGT-t az alábbi 4 tag alkotta: Presser Gábor, aki az Omegából jött át, Barta Tamás, aki a Hungáriának tagja volt, Frenreisz Károly, a Metro együttes korábbi basszusgitárosa, és Laux József, szintén az Omegából. Az album szinte rekordsebességgel, 1 hét alatt készült el, és novemberben jelent meg.

Ha jól emlékszem a könyvből, akkor a borító képe egy galériában készült. Az együttes az album előtt már kiadott egy kislemezt (Ha volna szíved / Boldog vagyok) amolyan kísérletező-jelleggel, hogy van-e igény erre a zenére. Részben ezért is van az, hogy a kislemez 2 dala sok instrumentális részt tartalmaz. A kislemez sikeres volt, így zöld utat kapott az az album. Már az első album is arról tanúskodik, hogy a csapattagok komolyan gondolják, és szeretnének sokáig zenélni.

Dalok listája:

1. Egy dal azokért, akik nincsenek itt
2. A Napba öltözött lány
3. A kötéltáncos álma
4. A tengelykezű félember
5. Hej, én szólok hozzád
6. Ezüst nyár
7. Ordító arcok
8. Sose mondd a mamának
9. Nem nekem való
10. Royal Blues (Gipszeld be a kezed)

Presser Gábor – Adamis Anna: Egy dal azokért, akik nincsenek itt
Érdekes, és talán ebből a szempontból az együttes egyedi, hogy egy lassú, fájdalmas dallal, szöveg terén a szegény sorsú emberek problémájával kezdi az albumot. Már a dal elején hallható orkán erejű szél hang is igen hatásos, és a versét prózában mondja el Presser Gábor igen fájdalmas hangon. A refrénben megerősödik a zene, és együttérzésre szólít fel azok iránt az emberek iránt, akiknek nehéz a sorsuk. Nagyon hatásos a dal vége, ahogy fokozatosan vész el az énekes hangja.

Frenreisz Károly – Adamis Anna: A Napba öltözött lány
Na most Frenreisz Károly LGT-beli munkássága megér egy külön misét. Mivel az ő dalai kicsit mások, mint a többi LGT dalok. Amíg a többi dal a dallamos rock stílusba sorolhatók, addig a Frenreisz-dalok a keményebb rockot képviselik, és ez kissé disszonánsan hat a többi dalhoz képest. De semmiképp nem torzítják az LGT “arculatát”, sőt csak színesebbé teszik. Ez a dal is ilyen. Kicsit több benne a keményebb, zúzós rész, és maga a szöveg sem annyira komoly, ezt majd látni fogjuk, hogy ez jellemző lesz Frenreisz Károlyra. De nagyon jó dal, csak színesebbé teszi az LGT-albumot.

Barta Tamás – Adamis Anna: A kötéltáncos álma
És akkor Barta Tamás is bemutatkozik. Ő is egy lassabb dallal indít, a szöveg is elgondolkodtató. Megmondom őszintén tökéletesen nem értettem meg, de ha jól gondolom, akkor egy olyan emberről szól, aki csak az álomvilágban él. Viszonylag elég jól értem a hasonlatokat, de ez a szöveg kifogott rajtam. A szöveg utáni villámcsapás, és Barta Tamás fantasztikus gitárjátéka, valamint Presser Gábor zongorakísérete felejthetetlenné teszik a dalt.

Presser Gábor – Adamis Anna: A Tengelykezű félember
Ez a dal is zeneileg egy keményebb rock dal, nagyon jó lett. A szövege az előző dalhoz hasonlóan itt is furcsa. A dalban nagyon sok az improvizációs instrumentális rész. Nemcsak Presser Gábor orgona- valamint Barta Tamás gitárjátéka kap nagy hangsúlyt, hanem Frenreisz Károly basszus gitárja is nagy szerepet kap, erősíti a dalt.

Presser Gábor – Adamis Anna: Hej, én szólok hozzád
Ez a dal is sok improvizációs részt tartalmaz. Presser Gábor kissé számonkérő hangon énekli a szöveget, mely ahhoz szól, aki nem veszi őt észre. A sok improvizációs rész miatt számomra olyannak hat a zene, mintha minden meg akarna szólalni, de valahogy az egész nem áll egybe. De semmiképp nem csorbítja az album értékét.

Presser Gábor – Adamis Anna: Ezüst nyár
Hihetetlen jó a zenéje ennek a dalnak, Laux József conga-játéka nagyon megszínesíti a dalt. A szöveg pedig a boldogság kereséséről szól, mely egy lányban rejlik.

Barta Tamás – Adamis Anna: Ordító arcok
A szöveg nagyon érdekes. Lehet, hogy rosszul értelmezem, de mintha a lázadás ellen szólna a szöveg. Zeneileg ez a dal is sok instrumentális részt tartalmaz, de ebben nincs improvizáció (legalábbis kevésbé érződik), sokkal egységesebben szól a zene. Frenreisz Károly szaxofonjátéka emlékezetessé teszi a dalt.

Frenreisz Károly – Adamis Anna: Sose mondd a mamának
Na ilyen dalt se hallottam még azóta életemben, pedig már 16-17 éve ismerem ezt. Rock, de vannak benne Bluesos vonások. A szöveg meg kissé ironikus, mivel jár a családi kapcsolat, ha nincs őszinteség? A dalból megtudjuk. A végén található gonosz nevetés már szinte félelmetes.

Frenreisz Károly – Adamis Anna: Nem nekem való
Ez a dal talán nem különbözik annyira a többi LGT daltól, sőt, egy Frenreisz dal, melynek komoly a szövege. A szeretet fontosságáról szól, és sokan hányképpen értelmezik ezt a szót, és sokan milyen rosszul. Kicsit szomorkás, de a zene kellően vidám.

Barta Tamás – Adamis Anna: Royal Blues (Gipszeld be a kezed)
Az ilyen fantasztikus gitárjátékok miatt gondolom azt, hogy Barta Tamással Magyarország egyik legnagyobb gitárosa hagyta el az együttest 1974-ben, és távozott el közülünk 1982-ben. Egyszerűen, amit ő tud, azt senki más nem tudja! A szöveg ironikus, talán gúnyos is.

Az, hogy több dal szövegét is nem tudom értelmezni, az talán arra fogható, hogy én nem éltem az album aktualitásakor (1986-ban születtem). A sok improvizációs rész mindenképp egyedivé teszi az albumot, és összességében új színt ad. Mindenképp érdemes legalább egyszer végighallgatni az albumot, mert annyira egyedi, hogy ilyen nincs még egy a világon. És sokat veszít, aki nem ismeri meg a zenének ezen fajtáját!

Az első

Üdvözlök mindenkit a blogomban! Már isten tudja hányadik blogomat hozom létre, de ez az első ilyen blog, ahol zenei kedvenceimről szeretnék írni. Albumismertető, értékelések, vélemények, ajánlások. Kik fognak helyet kapni? Japánból: Megumi Hayashibara, Masami Okui a nagy kedvenceim, de néha írni fogok Chihiro Yonekuráról, Tomoe Ohmiról, meg egy-két japán énekes/előadóról, akiknek meghallgattam egy-egy albumát, dalát. Magyar kedvenceim: LGT, Zorán, Metro, Skorpió. Igen, én a régi a magyar rock/beat zenét szeretem, és mivel a ’80-as években köztudottan rossz irányba indult el a magyar zene, ezért én itt személy szerint meg is álltam. 2006-ban ismerkedtem meg az animékkel, így letten rajongója a JPOP zenének, mert felfedeztem, hogy a mai japán zene az átlaghoz képest igényes, őszinte és vidám. Ezek számomra nagyon fontos dolgok egy zenében. Meg persze a hangulat. Lényegében ennyi, és akkor lássuk az első album-értékelésemet.

(Megjegyzés: Ez volt az első blogpostom a Wordpress-es blogomban.)

Érdekes CD borítókép

Nem írtam arról, hogy az Animecon és a Pokémon találkozó közötti időt Gábor barátomnál töltöttem. Sok játék mellett megmutattam neki Masami Okui: V-sit. CD borítójának az egyik képét.

Megkérdeztem tőle, hogy eszébe jut valami erről a képről? Csak nézi, nézi... Hadd guggoljon, ha jól esik neki. Mondja. De a csíkok... Mutatok rá. Jaa!

Így már más, mi? Nyilván Japánban akkor (1996-os a CD) még nem volt ismert a világ egyik legnagyobb áruházlánca, csak 2006-ban nyílt meg Tokióban az első Tesco, de megnéztem volna Okui Masamit, amikor meglátja az albumának borítója, és a Tesco csíkjai közötti hasonlóságot. Igaz a CD-nél eggyel több csík van. De egyvalamit higgyetek el: Ha Tesco-termék lenne ez a CD, a legjobb minőségű termék lenne!

Árat csökkentett a Nintendo

Hát, mit is mondhatnék? Jellemző a Nintendóra, hogy addig táncol a kötélen, míg le nem esik. Bár nem feltételezem, hogy a végtelenségig tervezte tartani a nyitóárát a Nintendo, de az árcsökkentés, már nagyon szükségszerű volt. A Sony és a Microsoft árat csökkentett, egyszerűen nem engedhette meg magának azt a luxust a Nintendo, hogy nem lépik meg, mert durvább esetben odalesz a Wii piacvezető szerepe. Hetente nézem a VGChartz adatait (tudom, hogy nem hitelesek, csak irányadóként nézem) és nagyon durva volt látni, hogy a PS3 épp, hogy nem előzi be a Nintendo DSi-t, a Wii meg épp megmarad a 3. helyen az X360 előtt. Az az igazság, hogy egyáltalán nem bánom, hogy ilyen adatokat látok, sőt! Eszembe jutottak a régi GC-s idők... Amikor még igazi játékok készültek. Többször elgondolkodtam azon, hogy nem a Nintendónak való a siker. Habár aki rendszeresen olvassa a Gamer365-öt, vagy bármely gamer-portált, az arra juthatott, hogy egyik konzolgyártó cég sem érdemli meg a sikert, mert olyanokat nyilatkoznak néha, hogy az ember csak fogja a fejét, hogy ezeknek elment a józan eszük. Azt azért elképzeltem magamban, hogy milyen lenne, ha a Nintendo megint hátul lenne. Most komolyan mondom: Ha ez a záloga annak, hogy igazi játékokat kapjunk, akkor ne legyen annyira sikeres a konzol. Milyen játékokat kaptunk eddig Wiire? Mariók megjöttek mind, Zelda TP (bát azt inkább a GC-sek közé sorolják, hozzáteszem, jogosan), Metroid Prime 3, Super Smash Bros. Brawl, és több nem jut eszembe. És mik jönnek: Metroid: Other M, jön valami új Pokémon, New Super Mario Bros. Wii, Super Mario Galaxy 2, meg az új übertitokzatos Zelda. Még azt el tudom képzelni, hogy a Wiinél a Nintendo fokozatosan akarja behozni a nagy címeket. A GC-nél az volt az egyik nagy hiba, hogy már az elején eldurrogtatták az összes tüzijátékot, és a végére alig maradt valami. És akkor ezzel meg van mentve a szememben a Nintendo. Az árcsökkenés biztos, hogy meg fog látszani a listákon (most a héten volt), és akkor ismét a Wii lesz a legeladottabb a konzolpiacon. Egyébként a Game Parkban már új áron, 54.990 forintért lehet kapni a Wiit.

Ayumi Hamasaki Nintendo Wiin játszik

Szerintem aki egy kicsit is benne van az anime és Japán világában, annak nem kell bemutatnom Ayumi Hamasakit, korunk legnépszerűbb japán énekesnőjét. Igen, ő az, aki egy-egy új album megjelenésekor robban a japán Oricon album listán, és heti milliós eladásaival csúnyán maga mögé utasít mindenkit. És hát valljuk be, megérdemelten sikeres. Hiszen az a hang, amit albumokon hallunk, valódi. Ugyanezt halljuk vissza koncerteken. Jó, most lehet azon vitát nyitni, hogy mindenkinek fel van javítva a hangja, de ez részletkérdés. Egy tény, a hangja, az (többnyire) élő zene, és az egész hangulata bizony kezeskednek arról, hogy megkapja a neki járó sikert. És örülök, hogy annak ellenére, hogy nem hall a bal fülére, továbbra is énekel, amíg csak lehet. Remélhetőleg nem esik áldozatul a jobb füle is. Tinnitusban szenved, mely olyan mértékű fülzúgást képez, hogy a külvilág hangját elnyomja. Állítólag Beethowennek is ugyanez a betegsége volt, és ez a mai napig gyógyíthatatlan. Hát Isten adja, hogy minél tovább tudjon énekelni, hisz ritka a mai énekes-világban az ilyen tehetség.

Nagyon aranyos volt, ahogy játszik Nintendo Wiin. Egy japán TV-műsor keretén belül kipróbálta a WarioWare Smooth Moves játékot. Eszméletlen, milyen aranyos, melyet az ügyetlensége váltott ki belőle. ^^' Érdemes megnézni a videót:

És holnap lesz 31 éves Ayumi. Isten éltesse!

Anime vs. ORTT

A jó Isten áldja meg a Mondo magazint, hogy mint első médium, nyíltan foglalkozik az Anime és az ORTT közötti vitával. Mindenben egyetértek abban, amit leírtak. Bár, ha őszinte akarok lenni, részben az RTL Klub is hibás abban, hogy az anime ilyen negatív fogadtatásban részesült 1998-1999 táján. A Dragon Ball, és a Sailor Moon, stb. nagyon hirtelen jöttek, és erős reklámkampányban hirdették ezeket, és az emberek nem tudtak semmit az egészről, hogy mi ez az egész... Talán, ha tudták volna, hogy Japánban miért mennek ilyesféle sorozatok, meg ott miért ez dívik, akkor más lett volna az egész. Mondjuk abba azért belegondolhattak volna, amikor azt híresztelték a DB-ról, hogy mennyire brutális, hogy Japánban miért nem ölik egymást az anime miatt? Példaértékű (és szerintem hihető) hogy a Mondo kirakott egy statisztikát arról, hogy Japánban történik a legkevesebb gyilkosság. És azért hihető, mert nem hallani a TV-k híradásaiban, hogy Japánban ennyi meg annyi embert gyilkoltak meg... Pedig ott mennyi ilyen anime megy... És akkor a hentaik elmebetegségéről még nem is beszéltünk. Én azt gondolom, hogy MAT megjelenése nagyon jót tett az anime szubkultúrának, és nagyon jól népszerűsítik, részben nekik is köszönhető, hogy az egykori párszázas Animecon már többezres rendezvénnyé nőtte ki magát. Aztán, hogy milyen a rajongótáboruk jó része, arról már nem ők tehetnek.

Today & Tomorrow Channel

Új Wiis Channel érhető el mától, mellyel megtudhatjuk mit jósolnak nekünk a csillagok. Igen, egy horoszkóppal foglalkozó channelt kaptunk, már amikor megtudtam, hogy mi ez, tudtam, hogy nem kell nagy dologra számítani. Letöltöttem, és nem ért kellemes csalódás. Beállítjuk a Miinket, aztán megadjuk a születési időnket. Ezután megkapjuk a szerencserátánkat, és ezt 5 részre "bontva" szerelem, munka, tanulás, kommunikáció, pénz. Mindegyik témában kapunk egy-egy jótanácsot. Aztán megkapjuk az aznapi szerencseszínünket. Lényegében ennyi az egész, de vannak még extrák is. Kérhetünk jótanácsot affelől, hogy mit együnk ma, mivel töltsük el a szabadidőnket, és hogy milyen házimunkát végezzünk el. És ennyi. Bár azért viszonylag jól van animálva. Amikor nagy a szerencserátánk, akkor a Miink örül. Valamint, amikor tanácsot kérünk, hogy például mit együnk, akkor a Miink elkezd az üstbe dobálni mindenféle ételeket, meg evőeszközt, aztán egy ilyen táncot jár, és kiadja, hogy mit tanácsol enni. És ugyanígy a szabadidősnél, és a házimunkásnál is, csak tematikus dolgokat dob be az üstbe. Aranyos, de ettől nem lesz több a Wii. Még szerencse, hogy ingyenes, szerintem ezt az egészet csak poénnak szánták. Bár a zene nekem tetszik.

De ha már horoszkóp, nekem felemás a véleményem a témáról. Ami az újságokban van benne, azt hülyeségnek tartom, de abban látok logikát, hogy a csillagjegyekben rejlenek jellemek. Szinte mindenhol ugyanazt olvastam, és akiket ismerek emberek, szinte mindenkire jellemző volt az. Szóval ebben van valami, de az újságokban levőket max. poénnak olvasni jó. A Channel meg poénnak nem rossz, de sokat senki ne várjon tőle.

Mario Party 8 – A Story mode vége

Végül ma befejeztem a Mario Party 8-at. Szerencsére nem kellett újrakezdeni, egyből elvittem az összes csillagot. Nem volt annyira nehéz, bár itt-ott elgondolkodtam. Viszont a Bowser főjáték csalódás volt. Önmagában nem rossz, a szokásos Mario Party minőség. Tudni kell, hogy nekünk 5 életerőnk van, Bowsernek 10. No most ha elvérzünk, akkor megkérdezi a gép, hogy újrapróbáljuk-e. És ha igen, akkor visszakapjuk a teljes életerőnket, viszont Bowser sebzései megmaradnak. Így talán nem is árulok el titkot, hogy elsőre sikerült. Ez gyakorlatilag megöli a Mario játékok lényegét, hogy ügyesség. Hogy mennyire ügyesnek kellett lenni, mert kevés az életerőnk. Úgyhogy megvan a Mario Party 8. Jó játék, aki szerette az előzőeket, az nem fog csalódni, de ha összességében kéne értékelni a játékot, akkor 7 pontot adnék a 10-ből. Egyértelműen jobb a GC-s verzióknál, de vannak hibái.

Mario Party 8 Star Battle Arena

Teljesen megfeledkeztem arról, hogy ennek a Mario Partynak is van Story módja. Csak ma, ahogy ránéztem a játékra. Hát gondoltam végigviszem. Egész jó volt. Talán már itt is elmondtam az egész szériáról a véleményemet. A Nintendo 64-es Mario Partyk nagyon jók voltak, de a GC-seket nagyon elrontották unalmas, és a grafikai megjelenítés nagyon rossz. A Wiis Mario Partyban reménykedtem, nem hiába. Bár nem ér fel a N64-es színvonalhoz, de tetszetős. A Story mód kissé érdekes, hogy nincs minden kör után mini-játék, csak akkor, amikor amikor rálépünk a vs. mezőre, vagy a Challenge, melyen egyedül játszunk. 5 pályán kell végigmenni, és a végén a Bowser pálya (ahogy megszokhattuk). Minden pályán más a cél. Az első pályán az alap pályán Donkey Kong Treetop Temple pályán vagyunk. Én Yoshit választottam, itt Mario volt az ellenfelem. Végülis a csillag megszerzése a fő cél, amikor ránk szól a játékmester (ha jól tudom, MC Ballyhoo a neve), hogy lassan vége, utána már csak egy csillagot lehet felvenni, utána eredményt hirdet. És itt tennék említést a Challenge játékairól. Három játéka van. Meglehetősen nehezek. Az egyik olyan, hogy le kell pecsételni a papírokat. Hogy ennek mi a lényege, nem tudom. Nem játszottam vele, és nem jöttem rá, hogy mi a lényege. A második egy ilyen memória játék. Öt darab ábra van, forognak, majd lefordítják őket. Felmutatnak három (vagy kettő) figurát, és keressétek meg őket. A harmadik meg érdekes. Egy hatalmas mérlegre öntjük a homokot, és meg van adva, hogy mennyinek kell rajta lenni. pl. 265-270 kg. A kettő közé esik, akkor nyertél. Egész jók. A második pálya Goomba's Booty Boardwalk. Itt Waluigi volt az ellenfelem. Mivel ezen a pályán nem kell venni se édességet, se a delfinnek nem kell fizetni a rövidítésért, ezért a pálya végén a Goomba kapitánynak kell 50 érmét kicsengetni, ha csillagot akarsz. Mondanom sem kell, hogy milyen nehéz. ^^' Itt az nyer, akinek előbb van meg a 2 csillag. A pálya vége előtt levő kalóz-goombák hatalmas találmányok. Ahogy kinéznek, és ahogy elbánnak velünk. ^^' A harmadik pálya a King Boo's Haunted Hideaway. Itt a szokásos útvesztő, meg kell találni King Boot. Mivel nem valami könnyű, ezért ő csak 10 érmét kér a csillagért. Itt Toadette volt az ellenfelem. Itt úgy tudtam nyerni, ha zsákutcába érsz, akkor vagy Bowser vagy Donkey Kong jelenik meg előtted. Nekem Donkey Kong volt, és adott egy csillagot. Egyébként ez tetszett a legjobban. A negyedik pálya a Shy Guy's Perplex Express. Ennek az az érdekessége, hogy ha összegyűjtesz 50 érmét, akkor Celeb-Koopa fogad, és ad egy csillagot, így lehet nyerni. Itt Daisyt kaptam ellenfélül. Az utolsó pálya pedig Koopa's Tycoon Town. Ahol ugye a hotelek fejlesztéséért kapunk csillagot. Akinek előbb összejött a négy csillag, az nyer. Itt Toad volt az ellenfelem. És először ő győzött. Úgyhogy még egyszer neki kellett veselkedni, de másodjára felülkerekedtem. És ezután kapnánk meg elvileg a Star Rodot, amit Bowser jól elrabol. Irány Bowser pályája megmenteni a varázspálcát. Vártam a pályát, mert a Bowser pályáknak általában jó zenéik szoktak lenni, de itt... Egyszerűen semmi az egész. Semmi különleges nincs benne, csak szól, de nem hallunk semmit igazából. A játék? Hammer Bro az ellenfelünk, 3-3 csillaggal kezdünk, és az nyer, aki elveszi a másiktól az összes csillagot. Hogy lehetséges ez? Bowser és Bullet Bill édességgel. A Bowser édességgel kettőt lehet dobni, és két csillagot tudunk elvenni. A Bullet Bill édességnél pedig hármat dobhatunk, de csak egy csillagot veszünk el. Az alapötlet nem rossz, csak az a probléma, hogy a pálya túlságosan is kicsi, és ha mindkettőnknek van édessége, átalakul az egész ilyen adok-kapok játékká. Így a kezdeti izgalom unalomba fullad. Szerencsére ennek elsimítására van a Bowser mező, mely egy csillagot elvesz attól a peches embertől, aki rálép. Itt többször alulmaradtam, és már untam, úgyhogy mentettem és kiléptem. Majd holnap folytatom. Nem rossz, de a végét szerintem unalmassá tették.

RAY the Animation

Köztudott, hogy nálam nagyon jó reklám ha egy anime openingjét vagy endingjét Megumi Hayashibara vagy Okui Masami énekli. Így ismerkedtem meg a RAY the Animation 13 részes animesorozattal, mely mint megszokott, mangaadaptáció. 2006. április-június között ment a japán TV csatornákban. Az opening dal: Okui Masami: zero-G-, ending dal: Tomoe Ohmi: Yuunagi. Tomoe Ohmi is megér egy estet, nagyon szép hangja van. Az animéről néhány mondatban: Lényegében egy kórházsorozat, melynek főszereplője Ray, egy fiatal lány, aki képes átlátni (szó szerint) mindenen. Belelát a belső szervekbe, így azonnal tudja, hogy a mi a beteg problémája, hol kell megoperálni. Így olyan műtéteket is meg tud csinálni, amit egy átlag orvos nem. Még csak egy részt láttam belőle de már nagyon tetszik. A kórház légköre nagyon élethű, a zene (az openingen és az endingen kívűl is) fantasztikus! Aki meg tudja nekem szerezni a Soundtrack CD (letöltés nyomán), azt szívesen venném. ^^' Végülis így is az első rész alapján, ilyen horror-sci-fi egyvelegnek mondanám, de nagyon bejött, csak ajánlani tudom.

De ha már animék, még a One Piece-t kezdtem el. Mindenki ódákat zeng róla, hogy mennyire jó, milyen vicces, stb, stb. Négy rész után, ez mind igaz rá. Csak egy problémám van vele, hogy itt van kb. a 414. részénél és még mindig nincs vége. És egy ilyen folytatásos történetnél szeretm látni a végét. Mert az, hogy a Detective Conan végtelen az rendben van, mert ezer meg egy féle bűntény van, és azoknak ezer meg egy féle megoldás. Na majd meglátjuk, végülis ez nem akadályoz meg abban, hogy a One Piece-t elnézzem egy darabig.