Szerintem nagyon eljött az ideje, hogy írjak ide, ugye szerintetek is? Na szóval, volt ugye az Animecon nyáron, ami 3 napos volt. A Matsurit (vagyis a pénteki napot) kihagytam, mert valahogy nem vonzottak a programok. Utólag hallottam, hogy elég gagyi lett, de én ebben nem nyilatkozok. A szombat viszont fenomenális volt. A legtöbb időt a karaoke sátorban és az konzoloknál töltöttem. A karaoke sátorban találkoztam két nagyon kedves animés lánnyal, akiket MSN-ről és az Animecon fórumról már korábban is megismertem: Narumi és Amina. Mind a ketten nagyon aranyosak és szeretetreméltóak voltak. Egyébként kipróbáltam magam a szabad karaokén, Okui Masami: Gift című dalát adtam elő.
Kaptam dicséretet bőven, meg egy pár építő-jellegű kritikát Narumitól, aki nemcsak hobbi szinten énekel, hanem szakmai szinten ért az egészhez. Három tanácsot adott: Mély hangok gyakorlását. Akármennyire is furcsa, de fiú létemre sokkal könnyebben kijönnek a magas hangok, mint a mélyek. Egyszerű a képlet rá: tenor hangom van, ami férfiaknál elég ritka. A második kritika, az az izgalom “elfojtása”. Az a lényeg, hogy hallatszott, hogy izgulok, az elején elcsúsztam, nehezen találtam meg a hangot. A harmadik kritika, meg hogy gyakoroljak lágyan énekelni, mert néha erőszakosan éneklek. Ez tény és igaz, hogy ezen javítani kell. A 2010-es tavaszi animeconon (ami ugye a Sakuracon lesz) majd készülök a versenyre, mert Narumi szerint ha kijavítanám a hibáimat, akkor nagyon jó lehetek. Egyébként van erkölcsi alapja a kritikáinak, mert Narumi versenyzett, és a 2. helyet érte el. Onitsuka Chihiro: Rasen dalát énekelte el valami fenomenálisan. Rajta is hallatszott, hogy izgult, de nagy hangja van, és ez “eltörpítette” az izgalmát. Ami a karaokét illeti, továbbra is az a tapasztalatom, hogy vannak nagyon jó hangú emberek, de azoknak van a legnagyobb önbizalmuk, akiknek semmi hangjuk nincs. Egy páran olyan rémesen “énekeltek”, hogy kishíján kiszaladtam a karaoke-sátorból. Ami a versenyt illeti, a zsűrinek hatalmas elismerés jár, hogy most tényleg a LEGJOBBAK lettek díjazva. A harmadik helyezettre annyira nem figyeltem fel, csak hogy szép hangja van. Narumi lett a második, aki tökéletesen megérdemelte. Az első helyezett viszont megosztott lett. Ennél jobban nem is tudták volna eldönteni, ugyanis egy fiú és egy lány nyert. A lány állítólag nagyon komolyan énekel, jár fellépni, tehát neki volt némi előnye, és tényleg fantasztikus tehetség. A fiú viszont nem tudom, hogy énekelt-e valahol korábban, de valami fantasztikus volt. Egyébként vietnami volt a srác, és komolyan, úgy énekelt, mint egy fiatal japán énekes, akinek hangja is volt. Élmény volt hallgatni őt.
És akkor menjünk át a konzolterembe. Köszönjük a Brawlt. Nagyon jó volt. Természetesen szerény társaságom jórésze itt keresett magának menedékhelyet a sok fangörl elől. Én annyira nem játszottam sokat, de amikor igen, akkor nagyon. És nemcsak mi játszottunk. Volt a Pit-cosplay gyerek, aki szinte mindig nyert. Kicsit se idegesített… -_- Aztán volt egy másik vietnami srác (a karaoke győztes testvére), hát az meg akkora beleéléssel játszott, hogy szerintem a tudása mellett ennek köszönhette, hogy nyert egy jópárszor. Meg is kérdeztem tőle, hogy van Wiije? Mondja nem, csak gépen játszott a sima Super Smash Brosszal. Értsd ezalatt, hogy N64 emulátoron játszott a Super Smash Bros. játékkal. Jól kitanulta a játékot. De amikor az a Pit-cosplayes már a sokadik győzelmét aratta, már kezdett kicsit nagyon idegesíteni… Pont jött egy ötödik srác, aki megkérdezte, hogy be lehet szállni? óó, mondom igen, az a gyerek ott (mutatok a Pitre) már amúgyis unja, hogy állandóan nyer. Odamegy hozzá, elkéri tőle a controllert, mert mondta… Az a gyerek meg csak néz ki a fejéből, hogy mi van? Aztán rám néz… De nem adta át. -_-‘ Na mindegy. Meg a nagysátorban nézegettem az árusokat, mármint a termékeiket, meg az épületben a MAT pultnál nézelődtem, meg néha-néha bementem a nagyterembe, AMV videókat nézni. A Cosplay engem nem érdekel. Elismerem, hogy nagy munka van mögötte, biztos hónapig dolgoztak egy-egy ruhával, de valahogy nem érdekel. És jobb a fangörlöktől is távoltartani magam, mert igencsak károsak az egészségre. Lényegében ennyiből állt a szombat.
A vasárnap meg… Eléggé lájtos volt a szombatihoz képest, inkább a beszélgetések érdekeltek. A MAT beszélgetéseknél a bevételeket, és a pénzügyi dolgokat firtatták elsősorban, mivel a MAT nem gazdasági társaság, ezért ez nyilvános. Meg feszegették, hogy a 2010 tavaszi Animecon máshol legyen. Hát igencsak ráfér már, de most kevesebben voltak. Rossz volt az időzítés. Én már az elején nem értettem, hogy miért van így, amikor meghirdették, hogy a nyári lesz Pesten, és az őszi meg vidéken – jelen esetben Székesfehérváron. Mert ugye nyáron mindenki nyaral meg kipiheni a sziget fáradalmait, meg ehhez hasonlók. Úgyhogy felmerült, hogy jövőre visszaáll minden, amit helyeslek. Részemről azért ellenkeztem ezen új felosztás mellett, mert hogy a tavaszi és a nyári között túlzottan kicsi volt az időintervallum. Azért kell az a 4-5 hónap. Aztán milyen messze van a jövő tavaszi? … Mindegy, lehet, hogy elmegyek az őszi animeconra Székesfehérvárra, nyilván nem lesz olyan, mint a pesti, de legalább lesz. Aztán nem lesz olyan vészes kivárni majd a jövő májust. Aztán volt még Animax beszélgetés, melyet Tonya tartott. Mondta, hogy vállalja a felelősséget az állandó ismétlésekért, de rámutatott, hogy más csatornákon is hasonló a helyzet. Nagy mentség… Na mindegy. A realityket pedig át fogják alakítani, elvileg lesznek Japán vonatkozású realityk. Négy (pontosabban három plusz egy) animepremierről beszélt. Október-november magasságában lesz a Dragon Ball GT. Azt mondták, hogy azért nem lesz az első 2 széria, mert annak a szinkronja nagyon régen készült, és az a mai animéseket legfeljebb megmosolyogtatja. Újraszinkronizálásra meg azért nincs lehetőség, mert ugye nagyon hosszú a 2 széria, és azok leszinkronizálása iszonyatosan költséges. Aztán lesz a Nana után Rómeó és Júlia. 2007-ben készült belőle animesorozat, én nem láttam, de biztos jó. Aztán a nagy durranás (részemről) 2010. január: Slayers Revolution és Slayers Evolution-R! Na ezért egy nagy pirospont az Animaxnek! Végre az új Slayers magyarul! Lényegében ennyi volt a két előadás, a többi különösebben nem érdekelt.
Hogy milyen volt részemről az Animecon? Volt már jobb is, de itt is nagyon jól éreztem magam. A programok megújítása kéne valamilyen formában, mert egyes véleményekből úgy tűnik, hogy a Matsuri nem egy járható út. De izgalommal várom a 2010-es Sakuracont.
.jpg)