Képgaléria és Kirby

Mától kezdve egy apró bővítménnyel látom el a blogot. Mivel a blog.hu-nak nincs galériája, ezért létrehoztam egyet. Ugyanis nem egy blogpostom volt már, ahova nemcsak egy, hanem több képet is szerettem volna betenni. Ezt néha meg is csináltam, de valljuk be, nem a legesztétikusabb megoldás. Szerintem egy blog elsősorban szövegre való, max. egy pár kép. Ezentúl, ha valamit több képpel is akarok illusztrálni, azt a képgalériából fogom belinkelni. A galéria linkje: http://hungarianlink.fotoalbum.hu/ Most csak egyetlen egy kép van fent, amolyan próbaképp, de természetesen több is helyet fog kapni. Meg több album is lesz.

Egyébként nemcsak a Zelda II-vel kezdtem el játszani, hanem Virtual Console-on a NES-es Kirby's Adventure-rel. Kirby mint karakter sokak számára ismerős lehet a Super Smash Bros. sorozatból. De hogy ki ő, hol kezdte konzolos pályafutását? Egészen 1992-ig kell visszamenni, amikor megjelent Game Boyra az első Kirby játék. Ehhez még nem volt szerencsém, de a 1993-as Kirby's Adventure-höz annál inkább. És a Nintendo-világnak egy olyan szegmensét mutatták be, ahol azt láthatjuk, hogyan lehet egy játék könnyű, mégis rendkívül szórakoztató. Ugyanis a Kirby's Adventure-ben (meg gondolom a több Kirby játékban is) ez valósul meg. Igazából NES-es Kirby végigvitele tényleg nem nagy ördöngősség, de rendkívül élvezetes. A zene, és a boss fight. Még amivel kitűnt az átlag játékok közül az a rendkívül szép grafika. Nem vicc, a NES-es Kirby's Adventure grafikai színvonala megüti az SNES-ét! Ennek az az oka, hogy a játék 1993-as. Viszont a megjelenési évszámból kifolyólag nem kapta meg a játék a neki járó figyelmet. Ugyanis 1993-ban már bőven az SNES korszkát éltük, hogy még ekkor is jelenjen meg NES játék, kicsit furcsán hatott az emberekre. Egyedül Japánban élte meg az eladást az egy millió feletti lélekszámot. Ugyanis Japánban nincs annyira éles generációváltás. A Super Nintendo a szigetországban 1999-ig élt, míg nálunk 1997-ben már rég a Nintendo 64 érát éltük, és az SNES-ről már meg is feledkeztünk. Visszatérve a NES-es Kirbyre. Tehát Japánban több, mint egy millió példány kelt el, Amerikában épp, hogy átlépte a százezret, de Európában csak 50-60 ezret adtak el a játékból. És nemcsak a NES-es Kirby járt így, hanem az SNES-es Kirby's Fun Pak, ami 1996-os megjelenésű, valamint a N64-es Kirby 64 is, mely 2001-es kiadású. Kirbyből animesorozat is készült. Hasonlóan Kodomo stílusú, mint a Kukucska, csak annyi a különbség, hogy a Kirby karakterekben egy kis ész is szorult. ^^' Van egy ismeretető a sorozatról az AoiAnime honlapján. Én írtam még régebben: http://www.aoianime.hu/?anime=592 Az animéből rengeteg mindent meg lehet tudni a karakterekről, hogy kicsodák, hogyan alakult a játék a története. Nekem sok Kirbys kérdésemre az anime adott választ. Például sosem értettem, hogy miért csinálja Meta-Knight a játékban azt, hogy először segít, máskor meg ellenfeleket küld ránk. Felállítottam magamban Meta-Knightról egy elméletet, hogy egy titokzatos lovag, akinek a jellemét örök homály fedi, de az animéből minden kiderül. De arra is választ kapunk, hogy kicsoda Kirby valójában. Amúgy szerintem nagyon szép lett a grafikája:

100 rész készült a sorozatból, nekem csak az első 40-et sikerült beszerezni de hogy a többi 60-at honnan fogom tudni megszerezni, fogalmam sincs. Egyébként egy nagyon kedves, aranyos sorozatról van szó, csak még jobban megszeretteti Kirbyt azokkal, akik eddig esetleg csak simán szimpatizáltak vele.

És most hadd térjek rá a saját Kirby történetemre. Igazából arról, hogy Kirby létezik, arról 2000 óta tudok. Amikor megvettem a Nintendo 64-et, akkor volt a dobozban egy poszter, amiben Nintendo 64 és Game Boy játékok voltak, és a GB játékok között volt a Kirby's Dream Land. Amikor akkoriben láttam, csak egy kedves kis fehér gömbre (mert az első Kirby játékban Kirby fehér volt, nem rózsaszín) gondoltam, amit minden gyerek szeret. Úgy komolyan 2006-ban ismertem meg a sorozatot, amikor először találkoztam Krisivel. Előtte többször beszélt nekem a játékról, és mondta, hogy van a Game Parkban NES-re Kirby's Adventure VADONATÚJAN 1000 (!!!) forintért. Azt gondolom, hogy nem kell ecsetelnem milyen érzés 2006 új, bontatlan NES játékra lelni. Na mondom, már csak ennek az élményét is átélve megvettem a játékot, amikor nála voltam. Aztán kipróbáltam nála a játékot, már akkor tetszett. Itthon meg végigjátszottam. Hihetetlen élvezetes volt. Kicsit később Krisi segítségével sikerült szert tennem egy SNES-es Kirby's Fun Pakra 3000 forintért. Hogy mekkora kincs ez a játék, legyen elég annyit mondanom, hogy eBayen is minimum 10000 forintért adják csak a kazettát. Csak sajnos a játék azóta egyéb okok miatt már nincs meg. Azóta még szert tettem Game Boyra Kirby's Dream Land 2-re. Aztán a Kirby-láz kissé alábbfagyott. Csak most vettem elő megint komolyabban, hogy meglett Virtual Console-on. Azt még hozzá kell tennem, hogy Kirby akkor lett szimpatikus számomra, amikor először játszottam a Super Smash Bros. Melee-vel 2006. júniusában. Csak azért voltam mindig vele, mert vele nehéz volt leesni. Tudtam, hogy könnyen kiesik, mert gyenge, de megszerettem. És hogy NES-en mennyire SNES-színvonalú a grafika, arra az alábbi kép a bizonyíték:

Bizony ez a kép NES-ből van. Egyébként ha jobban belegondolunk, erre a grafikára is van magyarázat. A NES, ugye 1985-ös megjelenésű, míg a Kirby's Adventure meg 1993-as. A NES-ről tudni kell ezt, hogy ez az a konzol, mely életének során a legnagyobb fejlődésen esett át. Vessük össze gondolatban a Super Mario Brost ezzel a Kirbys képpel. Ugye mekkor a különbség? A magyarázat az évszámban keresendő, ugyanis ezekben az időkben már ismerték a NES tulajdonságait, és nem tudom, hogy létezik a grafikailag szebb játék, de szerintem a Kirby's Adventure a NES csúcsa. Én ajánlom mindenkinek, aki szereti a könnyű, de élvezetes játékokat.

Zelda II folytatás

Annak örömére, hogy hamarosan Zelda II tulaj leszek NES-en, elővettem GBA-n a játékot. Már csak azért is, mert így teljes lesz a GBA-repertoárom. Bevallom őszintém, elfelejtettem, hogy hol tartottam, csak arra lettem figyelmes, hogy nincs meg a tutaj, de a 3. Palace-t már elvileg megcsináltam. Mert abból a kristályból, amiből hatot kell összegyűjteni, abból nekem már 4 van, ami felettébb érdekes, mert a 4. Palace a folyó túlsó partján van, így fogalmam sincs hogy lehet 4 kristályom. Mindegy, megszereztem a tutajt, aztán inkább kerültem a temetőnek még a környékét is kerülöm, mert a temetőkben a sok Moa nagyon megkeseríti az életemet. Talán a Zelda-történelem leszemetebb ellenségei. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy merre szállnak, és ha eltalálnak, akkor -20 pont. És a temetőben rendkívül sokan vannak, így gyorsan lenullázódhatnak a pontok. Eltalálni meg piszok nehéz őket. Úgyhogy mentem a 4. Dungeon felé. Először megmentettem a gyereket, akiért kaptam Reflect Magicet (egyébként könnyű megmenteni őt). Aztán a labirintuson át a 4. Palace-ba. Sikerült megszerezni a cipőt, amivel járhatok a vizen. Ugyan meghaltam, de akkor előtte kicsit feltöltöm magam. Megpróbálom megszerezni a vizen található Heart Containert, ami VC-n nem sikerült. Azért nehéz, mert a vizen sem mehetünk akármerre. Az út meg nem látható. Itt olvasom, hogy hogy lehet megszerezni. Kicsit értelmetlen számomra, de majd holnap megpróbálom.

A Brawl irányítása.

Azt hiszem, hogy a Brawlos fejlődés véglegesnek mondható. Azóta rájöttem magamban, hogy a Classic Controllernek köszönhetem a javulást. Hogy úgy fogalmazzak minden tálcán van nyújtva neked. A GC is is hasonló elveken működik, de az jobb a Melee-nek. Egy kicsit beszélek az irányításról, hogy melyik milyen, bár azt hiszem kétségtelenné vált, hogy a CC-t fogom a legjobban dicsérni.

• Wiimote: Oldalt a kezedben tartva lehet irányítani. kezdetben sokáig ezt használtam, és azon tanakodtam, hogy csinálják azokat a buborékokat a fejük felett? Akkor még nem tudtam, hogy azt Tauntnak hívják. Létezik a Taunt, ha megnyomjuk az A-gombot, és valamelyik irányt. 2-es gomb a támadás, 1-es gomb a speciális támadás. B-gomb a védekezés. Most ez így lehet, hogy furcsán hangzik, de inkább lelkileg rossz ez az irányítás, mert ha látod, hogy milyen kevés gomb van, azt gondolhatod, hogy kicsi a mozgástered, lehetőséged.
• Wiimote + Nunchaku: Ez már sokkal jobb. A Nunchaku analóg karjával irányítjuk a karaktert, A a támadás, B a speciális támadás. Az 1-essel és a 2-essel tudunk Tauntolni. C-vel tudunk ugrani, és a D-pad oldal "gombjaival" lehet megragadni az ellenfelet. Na ez az, amit nem lehet pl. a Wiimote-on megcsinálni, vagy csak valami bonyolult kombinációval.
• Classic Controller: Hát szerintem ez a legjobb. A-gomb támadás, B-gomb speciális támadás. X és Y az ugrás. A bal oldali analóg karral irányítjuk karakterünket, jobb oldalival meg lehet smashelni. Csak Classic Controlleren van külön gombja a Smashnek. A D-pad a taunt, L és R a védekezés. És a ZR gombbal lehet eldobni a tárgyakat, valamint megragadni a ellenfeleket.

Nekem a Classic Controller áll a leginkább kézhez, meg az, hogy minden támadásnak külön gombja, így nem kell azon ügyködnöm, hogy a gombkombinációval bejön-e a Smash vagy nem. Én személy szerint ezt ajánlom mindenkinek.

Hatalmas fejlődés a láthatáron.

Igazából fogalmam sincs, hogy mi történik velem, de sok pozitív visszajelzést kapok affelől, hogy mennyit fejlődtem Brawlban. Magam sem értem, de én magamon is látok változást. Most már sokkal jobban megy a játék, most már joggal pályázhatok az 1. helyért. Lehet, hogy amikor Csabinál voltam, és nála Meleeztem, akkor ő először játszott vele, és hogy ez inspirált, hogy jobban játszak, mert lehet, hogy legyőzöm? Lehetséges. Más is lett számomra a játék, sokkal komolyabban benne vagyok, már izgulok is, hogy sikerüljön. Remélem nemcsak átmeneti állapot. Mindjárt megyek játszani, és ez kiderül.

Még ahol nagy fejlődést tapasztalok, az a Link’s Awakening. Mennyit szenvedtem a 2. Dungeonön, most meg meghalás mélkül végigmentem rajta. A főellenség, Genie is nagyon könnyű volt. Most jutottam el odáig, ahol tartok a DX-ben, és ott 33-szor haltam meg, most a sima LA-ban meg négyszer. Döbbenet.

Ébredés

Kezdetben voltak problémák a Link’s Awakeninggel, mert nem mentett, de kiderült, hogy csak a régi Game Boy volt rossz, de nem baj. Lefagy, meg nem ment… Kipróbáltam GBA SP-n, ott működik. Többször megszereztem a kardot, aztán mentem át GBA SP-re, meg is csináltam az 1. Dungeont. Nagyon könnyű volt. A főellenség, Moldorm a LttP-ből ismerős lehet, itt sokkal könnyebb. Most megszereztem BowWowot a kutyát, így lehetett menni a mocsárba, megeszi neke a virágot, amik az utamat állják. A 2. Dungeonba beérve mentettem.

A Super Mario Galaxy meg sanszos, hogy végigviszem. Isteni egy játék! Ma 3 csillagból eljutottam 11-ig. Egyszerűen nem ismerek rá, hogy mennyi ötlet van a játékban! Én is nagyon örülnék, ha Shigeru Miyamoto mester a Wii Sports folytatása, és a további Wii játékok helyett ilyen ötletes játékokat találna ki. Nem csoda, hogy a Super Mario Galaxy a világ 3. legjobb játékává nőtte ki magát.

Isten hozott Link's Awakening!

Ahogy elbúcsúztattam a Final Fantasy IX-et, úgy köszöntöm a Link's Awakeninget, de erről kicsit később.

Nemrég jöttem haza, Pesten voltam 2 napig. Csabinál voltam, nála aludtam. Sokat játszottunk mindenféle menőséggel. Megismerte a Super Smash Bros. Meleet. Tetszett neki, jól elvoltunk vele. Próbálgatott mindenkit, talán Young Linkkel volt a legjobb. Meg a Classicot és az Adventure módot is végigvitte. De sokkal viccesebb a Wind Waker sztori. Az Outset Islandben nagyon jól elvolt a malacfogással, de a Forsaken Fortress nagyon nem tetszett neki. Az, hogy őröket kikerülve kellett a kastály tetejére feljutni. Azt mondta, hogy játszott Metal Gear Soliddal, ott volt sok ilyen őrös feladat. Azt is feladta egy idő után, mint a Wind Wakert, hogy többször lefülelték az őrök. Pedig egyszer elég sokáig eljutott benne, csak hát ne világítanák meg a kastély falát ugye... Pedig biztos voltam benne, hogy tetszeni fog neki. Ma majd legközelebb. Meg mi volt még? Mario Kart Double Dash!!, Wii Play, amik így eszembe jutnak. De jó volt.

Hát akkor elköszöntem a Final Fantasy IX-től, odaadtam Young Linknek, jó helye lesz nála. És megkaptam a Pokémon Sapphire-t! Hosszú idő után újra megvan! Alig hiszem el, nagyon örülök neki.^^ Meg kölcsönadta a MOTHER 1 + 2-t, melyben rövid úton elvéreztem. Jó játék, meg minden, de japán nyelv ismerete nélkül nem ajánlom a játék kipróbálásást eredetibe. Alig mentem ki a házból, már elhaláloztam. Érteni kell a szöveget. Úgyhogy ma, amikor mentem haza, visszaadtam neki. Inkább leszedem angol nyelven emulátorról. És a vaterás üzlet, amiről beszéltem. Megvan a Game Boy az 5 játékkal. Ebből az egyik, az Aladdin hamis, de ez a legkevesebb. Ilyen olcsón, 2800 forintért ilyen pakkhoz nem jutottam volna hozzá. És itt lett meg a sima Link's Awakening. Nagyon tetszik. Valóban nemét nyelvű, de ez egyáltalán nem zavar. Tetszik a játék, amit láttam, és régi Game Boyon játszani nagyon jó dolog. Mintha tényleg 1993-ból játszottam volna vele. Képet is készítettem a szerzeményekről:

Casual vagy Hardcore gamer?

Tegnap a Gamer365 fórumán vetette fel valaki a témát. És hogy őszinte legyek, meglepett, hogy több idősebb játékos Casual gamernek vallotta magát. Mondván, hogy a munkából hazajövet már nincs erejük, meg idejük játszani annyit. Én is kifejeztem álláspontomat affelől, hogy mennyire megváltozott az egész videojáték kultúra. Ez rám is nagy hatást gyakorolt. Régen az SNES-es, N64-es időkben szinte az összes játékot, ami megvolt nekem, szinte mesteri módra vittem végig. A GameCube azonban rengeteg sok negatív nyomot hagyott bennem. a Super Mario Sunshine adta nehézségek, a a GC-s folytatások középszerűsége (Mario Kart DD!! szerintem a leggyengébb a Mario Kart sorozatban, és a Mario Party is nagyon rossz lett). Azóta jóval kevesebet játszok Nintendón. És igen, elsősorban a kudarctól való félelem miatt. Egyedül a Zelda játékok, amik visszahoztak valamennyit a régi életerőmből.

A másik ok, ami miatt lényegesen kevesebbet játszok az az, hogy azt tapasztaltam, hogy nálam az első végigjátszás után elmúlik a játék varázsa. Ezt leginkább akkor a Super Mario 64 120 csillag szerzése után éreztem meg, hogy hiába veszem elő még egyszer a SM64-et, már nincs meg a varázsa. Ezért egy olyat próbáltam meg, hogy kevesebbet játszok egyszerre, de továbbtartson a játék élménye. De akkor meg az jut eszembe, hogy mennyi végigjátszatlan játékom van. Vezetek erről egy nyilvántartást: http://backloggery.com/options.php?user=supermario4ever
És akkor felmerült bennem a kérdés, hogy melyik jobb? Inkább játszunk végig egy játékot 36 nap alatt 1 órán keresztül, vagy 3 nap alatt 12 órán keresztül? Az első verzió, a régi időkben, amikor még rövidebbek voltak a játékok, akkor sokkal inkább megállta a helyét, de mostanság... Amikor annyi játék van, hogy alig tud választani az ember, akkor mi a jobb. Igazából az, hogy rengeteget Minish Capeztem egyhuzamban elgondolkodtatott, hogy talán mégsem annyira rossz dolog egyszerre sokat, de pár nap alatt végigvinni a játékot. Szóval szerintem át fogok állni a sokat kevés ideig sémára, és így fogom végigvinni a Super Mario Galaxyt.

Isten veled Final Fantasy IX

Bizony, megválok ettől a játéktól. Nem minthogyha annyira rossz lenne, egyszerűen csak arról van szó, hogy már semmi nem sarkall arra, hogy játszak vele, pláne azért, hogy a kölcsönkapott PSX-et már rég visszaadtam. De az OST-t se hallgattam már legalább fél évig. De egyáltalán nem bánom, hogy kiadtam rá 22 fontot, mert nagyon jó érzés volt megismerni az FF9 világát, egy csodálatos hangulatú játékról van szó, de ennyi volt a varázslat. A játék meg jó helyre kerül, Young Link barátommal cserélem el. És hogy mit kapok érte? Pokémon Sapphire-t! Plusz ráfizet egy keveset. De a Pokémon Sapphire, az most minden álmom! Mennyi szép emlék köt hozzá, az a játék egyszerűen csodás! Még nem játszottam a Diamond/Pearllel, de az első 3 generációt nézve azt kell mondanom, hogy a GBA-s Pokémont élveztem eddig a legjobban. Nagyon örülök, hogy meglesz újra a játék. Ezúton örökre! :-O Valamint lehet, hogy lesz lehetőségem megismerni a MOTHER játéksorozatot. Ha esetleg így ismeretlenül hangzik, akkor hátha az segít, hogy a Super Smash Bros. Brawlban benne van 2 szereplője, Ness és Lucas. Ez az egyik olyan játéksorozat, mellyel meglehetősen mostohán bánt a Nintendo, ugyanis csak Japánban jelent meg. Illetve Amerikáben is megjelent a MOTHER 2, Earthbound néven. Itt van egy eBayről. Senkit ne riasszon meg az ára, ezeket ennyiért adják, mert világszerte nagyon keresik. És itt van nekem egy élő példa Krisi személyében, hogy mikre nem képesek a MOTHER fanok egy-egy játékért. Kezdte azzal, hogy nincs Famicomja, de megvette a japán verziót kazettán. Majd később megtalálta ugyanazt a kazettát dobozzal, leírással mindennel, azt is megvette. Így kétszer van meg neki a játék. Aztán, hogy játszani tudjon vele, megvette GBA-n a MOTHER 1 + 2-t. Az pontosan így néz ki. És amikor Young Link hallott erről a játékról Krisi által, akkor próbálta ki emulátoron, és teljesen a rabja lett, ő is megvette GBA-n az 1 + 2-t. Ő már (azt hiszem) végigvitte, és kölcsönkértem tőle, lehet, hogy odaadja. Engem is érdekel a játék, mert ha csak azt nézem, hogy Ness és Lucas (számomra) szimpatikus karakterek a Smash játékokban, akkor érthető, hogy sokakban megvan a vágy abban, hogy kipróbálja a játékot, ha másképp nem, emulátoron. És lehetőségem lesz kipróbálni nekem is. A játék full japán, és Young Link szerint kicsit nehéz dolgom lesz, mert a szöveg rendkívül fontos. De most készítik az angol nyelvű fan fordítását a játéknak. A Mother 3-é már kész, és van honlapja is: http://www.starmen.net/ Most készítik az első és a 2. részét is. A rajongók világszerte már rengeteg módszerrel próbálták rávenni a Nintendót arra, hogy adja ki világszerte a játékot, ennek leginkább az EarthBound marathon nevű TV műsorral adtak hangot, mely ha jól emlékszem, kb. 50 órás műsor volt. Szóval a rajongók mindent megtesznek annak érdekében, hogy a sorozat angol nyelven kijusson Amerikába. Egyébként nekem nemcsak a SSBM és SSBB által volt lehetőségem megismerni, hanem megkaptam Krisitől az OST-t is, ami meglehetősen érdekes. Nagyon jó, azt mindenképp el kell mondani. Az érdekessége abban rejlik, hogy japán játék dalait angol nyelven brit előadók éneklik. No nem világsztárokra kell gondolni, bár nem tudom, hogy Catherine Warwick neve mond-e valakinek valamit. Ő énekel 4 dalt. Szerintem nagyon jó dalok lettek, ez már egy jó alap arra, hogy pozitív véleményem legyen a játékról. A dalok egyébként 1989-esek.

És ezzel még nincs vége. Ugyanis egy nagyon kedvező ajánlatra leltem a Vaterán: Régi Game Boy + 5 játék volt 2800 forint! És bizony az 5 játék közül ott lapul a Link’s Awakening! Az eredeti Game Boyos kiadás! Hát mondom, ezt nem hagyhatom ki! A régi Game Boyom amúgysem működőképes már (legalábbis amikor utoljára kapcsoltam be, akkor nem működött) és szívesen veszek egy működő régi Game Boyt is. Egyébként a Link’s Awakening, ahogy kivettem a képekből, német nyelvű, de egyáltalán nem zavar, hisz ott van nekem a DX angol nyelven. Legalább látom a játékot németül is. Egyébként van még a Super Mario Land mellé, meg 3 kisebb cím. Sebaj, legalább meglesz a SML kétszer. De amiért már megérte nekem leütni az üzletet, az a Game Boy kazettatartó. Még egy darabom sincs, de mindig is szerettem volna olyat, mert nekem nagyon tetszett. De hogy kapok mellé régi Game Boyt, meg Link’s Awakeninget, hát komolyan mondom! Mindig ott rejlik a lehetőség, csak észre kell vennünk! Nagyon örülök neki!

Japán verzió 1. rész: Zeruda no Densetsu

A legújabb sorozatban a Zelda játékok japán verzióit mutatom meg a lehető legnagyobb részletességgel. Kezdjük is el a legelején, az első Zeldával.

Japán cím: Za Hairaru Fantajī Zeruda no Densetsu
Japán írással: THE HYRULE FANTASY ゼルダの伝説 1

Ezzel a borítóval jelent meg Japánul. Azért az alcím menő, hogy The Hyrule Fantasy. Japánban nemcsak kazettán jelent meg, hanem Famicom Disk Systemen is. A doboz hátulja így néz ki:

A Famicom lemezeknek van A és B oldaluk. Ez azért van, hogy több adat férjen rá a lemezre. A Famicon Disk System úgy olvassa be a lemezeket, hogy először az A oldal adatait olvassa be, majd meg kell fordítani a lemezt, majd a B oldal adatait olvassa be. A játék minősége jobb, hiszen a NES-szel ellentétben nem 3 hangcsatornája van, hanem 5. Ezáltal sokkal jobb hangminőséget produkál, és a nagyobb adatnak köszönhetően jobb a kép minősége is.

The Legend of Zelda Famicom lemez A oldala.

The Legend of Zelda Famicom lemez B oldala.

Még ami külön érdekesség, hogy apró figyelmesség gyanánt járt a játék mellé egy pár matrica.

Jól néznek ki szerintem. Külön érdekesség, hogy először Famicom Disk Systemre jelent meg a játék, és csak később, 1994-ben jelent meg a sima Famicomra, kazettán a játék.

A kazettán nincs annyi adat, viszont előny, hogy töltési idő sincs. És hogy mennyivel jobb a minőség Famicom Disk Systemen, mint Famicomon, arról egy YouTube videó tanúskodik:

Az információkért, és a videóért köszönet jár Krisinek.

Meddig érdemes elmenni?

Ezt a kérdést már a Super Mario Sunshine idejében is feltettem magamban kb. 3 éve, de lehet, hogy 4 is megvan. Amikor egy-egy Shine Sprite-ért rengeteget vergődtem, és mégis alulmaradtam. Nem hittem volna, hogy lesz Zelda játék, mely hasonló sorsra jut. De úgy tűnik a Twilight Princessnek ez adatott meg. Van egy rész, amit 2 óra szenvedés árán sem tudtam megcsinálni. Már írtam korábban, hogy ott tartok, hogy Kakariko Village-be el kell kísérni a szekéren ülő Telmát és Iliát. A vaddisznóháton ülő Moblint már le tudom verni, ki is nyitom a zárat, de amikor hat lyen hülyeség jön (nem tudom név szerint, és hogy őszinte legyek nem is érdekel), meg 2 sas. És tüzes nyilakkal, meg bombákkal dobálják meg a szekeret. Az jó dolog, hogy Telma, aki vezeti a szekeret, tudja az útvonalat, de amikor megég a szekér, akkor pánikszerűen letér az útról. És utána annyira rossz, mert nekem kell eloltani a tüzet, ami marha nehéz, mert bumeránggal kell lóháton ülve becélozni, de még közben az ellenségeket sem ártana leblokkolni, hogy legalább ne ártsanak többet, de a kocsi prioritást élvez. De egyszerűen nem megy. És ilyenkor szoktam azt mondani magamban, hogy nem fecsérelem az időt ilyen hülyeségekre. Most ne értsetek félre, nem riadok vissza a nehézségektől, de aminek nem látom értelmét, azt abba szoktam hagyni. Mert szerintem semmi értelme nincs annak, hogy egy játék miatt idegroncsok legyünk, szerintem nem emiatt játszunk, hanem a játékélményért. És lehet egy játék nehéz, az csak növeli az élvezetet, meg harcolni kell, hogy minél jobbak legyünk, de nem érdemes halálra idegesíteni magunkat, ha akármilyen módszert is dolgozunk ki, mindig alulmaradunk.

A Twilight Princess amúgysem először okozott csalódást. Több ilyen “titok nyitja” annyira bárgyú, fáradt, mintha már nem lett volna több ötlet. Például, amikor másodjára vagyunk farkasok, és a Kakariko Village-ben kellett a könnycseppeket összegyűjteni, és az egyik házba is be kellett menni, amit egy csak farkasszemmel látható bogár felrobbant. Én akkor azt hittem, hogy valami módszerrel el kell oltani a tüzet, de semmi mást nem kellett csinálni, mint kilépni a házból, hadd égjen össze. Na mondom, nagy ész kellett ehhez. A másik nagy csalódás akkor volt, amikor harmadjára kellett farkassá változni, és felgyújtják a hidat. Akkor azt hittem, hogy át kell ugrani valahogy a tüzet, de nem. Leugrani a hídról. Hadd égjen össze a híd. A másik ami miatt csalódás volt a TP, hogy annyira látszik, hogy az Ocarina of Time fölé akartak kerekedni, hogy az egész erőltetett lett a végére szerintem. A jelenetek, meg sok minden, érződik, hogy nagyon hatást akartak kelteni az emberekben, de ez már a másik véglet. Az Ocarina of Time is hatásvadász, de mégis más. Természetes az egész. Ezáltal a TP-s szereplők is esetleg ellenszenvesek lehetnek. Én legalábbis nagyon nem szeretem Iliát. De ez már részletkérdés. De a számomra megoldhatatlan küldetések, a fáradt továbbjutási lehetőségek, és a mesterkélt hatásvadász jeleneletek, számomra elég ahhoz, hogy a TP igencsak hátul legyen a képzeletbeli Zeldás listámon. Sőt, ha őszinte akarok lenni, akkor eddig sereghajtó.