E3 visszaszámláló

Get this widget!

Nintendo E3 2008 Press Conference Coverage at IGN

Elvileg visszaszámlálja, hogy a Nintendo E3-ig mennyi idő van. Izgatottan várjuk az új Zeldáról a híreket!

Phantom Hourglass multiban

Most nézem, hogy ebben a hónapban még csak egy postot írtam? T_T Hát mi van velem? Nem játszok manapság, vagy nem Zeldával. Mostanság a Final Fantasy IV-gyel játszok GBA-n. De most csütörtökön volt alkalmam kipróbálni a Phantom Hourglasst Single Card multiplayerben. Nagyon aranyos ^^' Az a lényege, hogy ketten vagyunk, az egyik Linket irányítja, másik az őrt. Linknek az a feladata, hogy a pályán elterülő háromszöget elhelyezze a megfelelő helyre. Természetesen ugyanúgy Cielával irányítjuk. Az őrt meg úgy lehet irányítani, hogy az érintőképernyőn megrajzoljuk az útvonalat, és ő arra megy. Az egésznek az a hátulütője, hogy nem lehet változtatni az útvonalon. Az őr végig azon az úton megy. És ha végigmegyünk, akkor lehet új útvonalat rajzolni. A cél természetesen elkapni Linket. Természetesen Linknek ekkor is vannak védelmi része, amibe bemenve az őr nem látja. Ami Linknek nehézség, az az, hogy csak akkor látja az őrt, amikor kezében van a háromszög. És a szerepek cserélődnek. Tehát, ha Link vagyok, és elkaptak, akkor én leszek az őr.

Annak ellenére, hogy milyen ügyetlenül játszottam, többzör is elkapott az őr, és őrként sem voltam valami ügyes, mégis én nyertem 31-21 arányban. Pontokat a háromszög elhelyezése után kapjuk. És a háromszögek nagysága váltoó, és nyilván minél nagyobb helyezünk el, annál több pontot kapunk.

Nem tudom, hogy van-e más multiplayer, de ez tetszett, bár nem valami tartalmas szórakozás.

Létezik nehezebb játék a NES-es Zeldáknál?

Nos, azt kell mondanom, hogy IGEN! És ezt a Four Swords Adventures testesíti meg. Vagy én nem tudom, hogy hogy gondolták, de a Level 2 nagyon megszivatott. Az első pályája, a The Coast nagyon nehéz elsőre! Már az elején a továbbjutásnál elakadtam, akkor amikor a házba megyünk be, és ott van egy kövér néni, aki azon panaszkodik, hogy nem tud kimenni az ajtón. Hogy az Istenbe menjek tovább, amikor semmi jel nincs arra, hogy mi hol van? Aztán leszedtem egy térképet a ZeldaWikiről, ott mutatja, hogy valahol kell robbantani. Ezzel idáig nincs probléma, de ott semmi nem jelzi, hogy ott lehet robbantani, pedig a Link to the Past óta szokás töredezett fallal, meg hasonlókkal jelezni, hogy ott lehet robbantani. Itt meg semmi. Megmondom őszintén, hogy ez kiakasztott. Aztán a második komoly elakadásom a Zoráknál, amikor rám támadt egy rakat. No már most, a vízben nem tudok támadni, és csak egy bomba volt nálam a kard nélkül. És nem lehetett sehová se menni. Úgyhogy hirtelen nem láttam jobb megoldást a RESET-gombnál. De amikor másodjára bumeránggal mentem vissza, akkor döbbentem rá, hogy tök fölösleges volt resetelni, mert ott az örvény, ami oda visz le, ahol kapsz csúzlit, sőt egy tündér is van ott, aki felhype-olja neked. Ezzel lehet megölni a Zorákat. Aztán a harmadik hely, ahol ugyan nem volt olyna komoly, sikerült végigvinni, az a kis labirintus, ahol óriás bombát robbant Árnyék Link. No most az óriás bombáról tudni kell, hogy 10 mp alatt robban fel, és mindenkit elpusztít aki a közelben. Így sikerült elhaláloznom -_-' Csak úgy lehet továbbjutni, hogy ha kivágod a bokrokat, és szakadékokba bemész arra az időre, amíg veszély van. És így lehet tovább is jutni. Aztán a negyedik, végső elakadás, a pálya végén található Lila Octorokoknál volt. Már az Ocarina of Time-ban is utáltam az Octorokokat, de amit itt csinálnak az mindent felülmúl. Olyan van, hogy egy kis terepen vannak ezek nagyon sokan. És mindig amerre megyek, ők onnan elmennek. És egyszerre támadnak sok százan. Nyilván mondanom sem kell, hogy azonnali halál a vége. És 4 életem van. Szóval ez nagyon kegyetlen. És úgy lehet megölni, hogy bombát rakunk oda, és odatereljük őket. Csak az a baj, hogy ha még arra is koncentrálunk, hogy odaterelkük őket, közben a támadnak is... Nagyon nehéz az a rész.

És ez ilyen téren csalódás, mert arra számítottam az első Level megcsinálása után, hogy ez egy könnyed kis játék, amit bárki könnyedén végigvisz, és az a lényege az egésznek, hogy multiban szórakozzunk egy jót. Ehelyett mit kapunk itt. És félek, hogy a későbbiek még nehezebbek lesznek. Nem tudom, hogy milyen lesz, de ha ez így halad tovább, hogy biztos a nehézsége a NES-es Zeldákon is túl fog tenni.

Four Swords Adventures – Első benyomások

Hát akkor ha már végigvittem az Ocarina of Time-ot, szabad a vásár, mi is lehetne a következő? Naná, hogy a nemrég megvásárolt Four Swords Adventures! Nagyon kíváncsi voltam, amikor a Tavaszi BigN talin a Szabolcscsal végigvittük a GBA-s Four Swordsot, az nagyon tetszett, nyilván ennek egy továbbfejlesztett változatáról van szó! És igen! Egyetlen egy érdekességgel: A pályák tiszta Link to the Pastesek! Ebből látszik, hogy a LttP egy alternatív folytatása a FSA. Minden olyan, mintha a Link to the Past 2 lenne, csak annyi, hogy grafikailag bár maradt a régi felülnézetes, de a mozgások GC-szintűek. És maga a játékmenet? Hihetetlen élvezetes! Nyilván nem ér fel egy OoT-vel vagy egy TP-vel, de hihetetlen szórakoztató! És nem is kell komolynak lenni! Most végigvittem az első Levelt. Az első Levelnek három része van: Lake Hylia, Cave of No Return és Hyrule Castle. Az elején ki kellett tapasztalni, hogy hogy mennek itt a dolgok. A pózolgatás nagyon tetszik, ez nagyon hasznos! Mert a nagy köveket, ha egymás mellé állítjuk a Linkeket, akkor el tudjuk mozgatni azokat. Meg még az nagyon aranyos, hogy mindegyik Linknek más hangmagassága van. A Piros Linknek a legmagasabb, utána jön a Zöld, majd a Kék, és a Lila. Neki már ilyen tipikus “nagymenő srác” hangja van. XD Voltak elakadások, pl. a nyíl megszerzése, meg a Hyrule Castle-ben itt-ott. A főellenség Phanton Ganon volt. Mint az Ocarina of Time-ban… Szerintem teniszvilágbajnok akar lenni -_-‘ Aztán a megsebeztük, akkor kell kardozni. Könnyű volt kivégezni, és vége az első level, az első bölcs ki van szabadítva. Még 6 bölcset kell kiszabadítani, úgyhogy megeshet, hogy 7 világból áll a FSA. De nagyon jó játék, élvezetes!

Harangoztak!

Ma legyűrtem Ganon templomát, és kivégeztem a dögöt! Megmondom őszintén, hogy egy kicsit azért sajnáltam Ganont, amikor Link beléadta a kegyelemdöfést, de aztán ráeszméltem, hogy az, amit Hyrule földjén csinált, az semmi ahhoz képest, amit ő elszenvedett. A második végigjátszásra, amikor néztem az ending videót, tűnt fel, hogy Talon és Ingo együtt táncol. XD Hát igen. Volt humorérzékük a játékkészítőknek, bár az az egy nem tetszett, amikor a Twinrova megölése után, ahogy veszekednek a boszorkák, azt elviccelték. Nem vagyok biztos abban, hogy az ott helyén való. Egyébként még egy valamin elgondolkodtam: Hogy az eredeti N64-en a ládákon, ajtófélfákon, meg egyéb helyeken félhold van, GC-n és Virtual Console-on, mert átrajzolták Napra. Az a fajta félhold van az N64-esben, ami Törökország zászlaján is látható. És eléggé megfeddték a játékot, hogy hogy kerül egy játékba vallási dolog. Mondjuk én nem tudom. Lehet, hogy Japánban nincs nagy jelentőssége a félholdnak, de ha világszerte kiadják a játékot, akkor nem létezik, hogy nem gondoltak volna arra, hogy a vallási elemek miatt támadni fogják a játékot. Azt meg ne mondja nekem senki, hogy nem tudják, hogy a félhold bizonyos közel-keleti vallások szimbóluma. A másik amiért állítólag szót emeltek, az a Shadow Temple-ben található forgó kasza, melynek a tengelyén egy ember áll, és sokan felháborodtak, hogy a kaszást szimbolizálja azt. Holott tudjuk, hogy a kaszás a halálnak a jelképe, és hogy hogy kerül bele ilyen brutális dolog a játékba! Tessék szétnézni más játékokba, majd megtudják, hogy mi a brutális!

Még egy kérdés merült fel bennem az ending videó nézése közben: Köztudott, hogy Ganondorfot felnőttként öljük meg, és az endingben visszamegyünk a gyerekkorba. Csak azon gondolkodtam el, hogy mi van gyerekkorban? Elvannak azzal a tudattal, hogy Ganondorf ámokfutása “csak” 7 évig fog tartani? Mert más teóriát nemigen tudok elképzelni. Az meg már csak nem lehet, hogy a felnőttkori harc a múltra is kihat. Az biztos, hogy amit látunk az endingben a bulit, az még felnőttkorban van.

Hát akkor ennyi… Az egész játékban 4× haltam meg. És ezzel be is zár az Ocarina of Time mókatára… egy időre. Ha valakinek esetleg kérdése van, nem tud valamit, elakadt, az nyugodtan szóljon, és megpróbálok segíteni!

Mai nap "termése"

Ma végigvittem a Shadow Temple-t és a Spirit Temple-t. A Shadow Temple előtt persze a Kakariko Wellt csináltam meg. Ment, mendegélt, csak az volt a rossz, amikor már többedjére leestem, és vissza kellett mászni. De könnyedén meglett az Igazság Lencséje. Aztán be a Shadow Temple-be. Magán a Dungeonön viszonylag könnyen végigmentem. Az volt a vicces, amikor a bitófás résznél ugye meg kell küzdeni egy Stalfossal. És többször leesett. Aztán amikor utoljára szálltam szembe vele, akkor már én "provokáltam le" a szakadékba. Jó buli volt. A hajón most önnyedén végigmentem. Emlékeztem arra, hogy elsőre mennyire nem ment. Aztán még egy érdekességet tapasztaltam, amit eddig nem láttam. Van a Wallmaster, aki nem a plafonról esik le, hanem akit, ha megkardozunk, és megöljük, akkor három kicsi kézre "bomlik". Volt olyan, hogy elkapott az egyik, és azt tapasztalom, hogy amelyik kéz elkapott, az visszanő. Hogy ez most hogyan, miért... Soha életemben nem láttam ilyet, amióta OoT-zek. Aztán még Bongo Bongo megölése okozott komoly fejtörést. Nagyon nehéz volt belejönni, hogy először a két kezet, majd elővenni az Igazság Lencséjét, majd a szemét kell megnyilazni, majd azt kardozni. El is szenvedtem a második halálomat. Aztán mentem is a Gerudo Valley-be. nagyon vártam, mert tudtam, hogy imádom, hogy Spirit Temple-t és alig vártam, hogy bent legyek. Na, kiszabadítom a négy ácsot, megszerzem a Gerudo's Training Groundban a Jeges Nyilakat, átmegek a homoksivatagon, és bemegyek gyerekként, és felnőttként. De most valami nagy baj történt. Ugyanis amennyire élveztem elsőre a Spirit Temple-t, most legalább akkora szenvedésnek éltem meg. Gyerek Linkként végigmenni még nagyon jó volt. Csak felnőttként két komoly elakadásom volt. Először ott a falnál, amelyek részei jobbra-balra mozogtam. Hiába ölök meg mindenkit, még úgy is baromi nehéz felmászni. A másik komoly elakadásom akkor volt, amikor a szobrokat kellett rábírni arra, hogy álljanak rá a kapcsolóra, amíg kimegyek. Arra mondják azt, hogy a puszta szerencsén múlik. Aztán meg a főellenség is nagyon nehezen sikerült nekem. Nagyon nehezen ment a tükrözés. És sajnos el is szenvedtem a harmadik halálomat. Navi iszonyatosan hátráltat. És hiába nyomkodtam a Z-gombot, nem tudtam kitérni előle. Ettől lettem kishíján idegbajos. Marha nehéz volt. Aztán Twinrova az már jó volt, az már ment. Az energia begyűjtése a tükörpajzsba. És végül meghalt. De ezt nem így kellett volna. Rossz érzéssel álltam fel a gép mellől. Nem tudom, hogy lehet, hogy túl sokat vártam, vagy nem tudom, de hogy most korántsem volt annyira jó a Spirit Temple-ben lenni, ez biztos! Na sebaj, majd máskor! Holnap kivégzem Ganondorfot!

Kész a Water Temple!

Két és fél óra leforgása alatt megcsináltam a Water Temple-t. Olyan kellemes feszültség járt át, mindvégig nagyon élveztem! És én így másodjára azt mondom, hogy ha valaki nem idegesíti fel magát azon, hogy hányszor kell cipőt váltani, meg hogy többször kell végigmenni, annak egy nagyon élvezetes kalandban lesz része. És nem hiába Water Temple a neve, az egész kalandnak olyan kellemes sodrása van, lassan, de biztosan haladok. Gond akkor van, amikor valaki otthagy mondjuk egy kulcsot. Ez kétszer fordult velem elő. Na akkor visszamenni a 2. emeletre, ott megnyitni addig a vizet, majd fel a 3. emeletre, és megnyitni ott is a vizet, elmenni a kulcsért, és szépen visszaengedni a vizet, és aztán mehet minden tovább. Meg arra is rájöttem, hogy miért nem tudtam rendesen használni a víz alatt a Hookshotot, amikor először csináltam. mert nem szabad kapkodni, és agyba-főbe nyomkodni a Hookshot gombját. Egyszer kell, és csinálja a dolgát. Meg a Dark Linkes csata volt még egy kicsit durvább. Már meg van duplázva a varázserőm (nagyon fontos itt!) és így 8× tudtam felhasználni ellene a Din's Fire-t és még ez sem volt elég! Után egy pár kalapácsvetés, és végül az ölte meg. Aztán a főellenség, Morpha sem volt annyira vészes. Bár voltak nehezebb pillanatok, sőt egyszer el is kapott, de végül én győztem. De nagyon szerettem csinálni! És az elhalálozási arányom még mindig 001. Egyébként nagyon vicces, hogy maga ZeldaWiki írta azt, hogy a Water Temple a 3D-s Zelda Dungeonök közül a legnehezebb. Olyan téren nehéz elsősorban, hogy egyszerre sokfele lehet menni, de következtesd ki, hogy merre kell valójában továbbmenni. De a ZeldaWIkiben mindegyik Dungeonról van térkép, azokat érdemes nézegetni, mert még a sorrend is oda van írva.

Aztán még van feladatom, mielőtt továbbmegyek a Kakariko Wellbe. Először a Tüzes Nyilakat szerzem meg, majd egy pár Heart Piece-t. Ezután veszek egy pár varázsbabot, hogy el tudjak érni egy pár magasban lévő Heart Piece-t, meg a Biggoron Swordot is jó lenne megszerezni. De nem ám azt, amelyiket a Goron adja és mindig eltörik. hanem amelyiket olyan nehéz megszerezni. Úgyhogy megvan holnapra a programom. Ezek után jöhet a Kakariko Well, Shadow Temple, majd buli a Gerudókkal, és végül a Spirit Temple.

Tűz és jég

Ma éjjel igen keveset aludtam, és reggel sem voltam fáradt, hát gondoltam, nekilátok a Fire Temple-nek. Szerettem ezt a helyet, most sem volt ez másképp. Tetszett, hogy ki kellett szabadítani a Goronokat. Amúgy az egész Fire Temple simán ment, egy komoly bukásom volt, amikor mentem volna a kalapácsért, és az 5. emeletről elzuhantam a 3. emeletre. De amúgy simán ment. Emlékeztem arra, hogy Volvagiára milyen módszert dolgoztam ki, és így sikerült megölni, bár sebzést azért kaptam. De Darunia is kikerült a bölcsek közé. Ha engem kérdeztek, a legbutább bölcs, de ez most lényegtelen. ^^' De egyből mentem is a Zora's Fountainon keresztül az Ice Cavernbe. Ez egy mini Dungeon, az a lényege, hogy megszerezd a vascipőt. Amúgy ha mindent tudsz, max. fél óra alatt végig lehet vinni. És itt is megszereztem a Heart Piece-t, mert a Zora's Fountainben is, ami volt, így már csak egy szívnegyed kellett a 10 szívhez. Visszamentem gyereknek, és bementem a Kakariko Village-ben a szélmalomba, és bumeránggal megszereztem az eltékozolt szívet (kösz Young Link) És így lettem 10 szíves. Aztán mentem is azonnal a Water Temple-be. Borzalmasan izgultam. Minden egyes érzés visszajött a Dungeon kapcsán, hogy mennyire nehéz, és hogy a főellenségnél meg eltőrt a mécses nálam. Nem is az a baj, hogy ennyire nehéz a Water Temple, hanem az, hogy mindezt egy hisztis kislányért tesszük! Nem volt valami kedves a Jabu Jabu's Bellyben, emlékezhetünk rá. -_-' De hogy Morphánál majd ne érzékenyüljek el, ezért a sarokbaszorítós módszert fogom alkalmazni!

Forest Temple

Hát akkor kezdődjön az igazi nagy kaland. A Forest Temple az első, amit meg kell csinálni. Vagyis hát nincs ez előírva, mivel nem lineáris a játékmenet, de én szeretek sorrendbe menni. Még tegnap átgázoltam a Moblinokon. Annyira nem volt azért könnyű, pláne az utolsónál szenvedtem, aki csapta a földet. De sikeresen bejutottam az első templomba. Marha jó hely, az ötletessége miatt szeretem elsősorban! Néha visszafele kell menni ahhoz, hogy előrébbjussunk. Meg az a nyakatekert út nagyon jó ötlet volt! Most képzeljétek milyen lehet a valóságban egy ilyen út, amelyik eltekerődik! Az volt nagyon durva, amikor van az a kis hely, amikor jön Wallmaster. Láttam, hogy van egy kulcscsal lezárt ajtót, amit egy kis rés határol, azt hittem, hogy ott majd jól nem tud magához venni a Wallmaster. Hát dehogynem! Úgy megijedtem, hogy nem igaz! Vissza az elejére… Még az a szerencse, hogy minden úgy maradt, ahogy otthagytam, mert azok a nagy kockák mozgatása eléggé időigényes feladat. De az egész összességében nagyon élvezetes volt! Az a zene! Már írtam róla korábban! Nagyon lejön a hangulata! Meg az is nagyon tetszett, hogy a szellemeket vissza kellett küldeni a helyére. Aztán a végén a fal mozgatása is nagyon jó dolog. És a Phantom Ganon, a főellenség. Az tök vicces, hogy festményről festményre ugrál. Kettő van, egy hamis meg egy igazi. A hamis az tiszta fekete. No most egyszer jól összetévesztettem őket, és tévedésből a hamisat nyilaztam meg, az igazi meg jól lebántott. Aztán amikor már elég nyilat kapott, leszállt a lóról, és jött a neheze. Amikor teniszezni kell vele. Elég nehéz volt eleinte kiszámítani, mert volt olyan, amikor nagyon későn juttattam vissza hozzá az energiagömbjét, és engem sebzett. Még jó, hogy hoztam magammal tündéreket. Háromból kettő rendre el is ment. De aztán felvettem a végére a ritmust, és végül én győztem, így Saria szabad lett. Holnap Epona kiszabadításán fogok ügyködni. Meg nem ártana még három szívdarab, mert most van 8, a Fire Temple-ben kapok ugye még egyet, az 9, és szeretnék a Water Temple-be 10 szívvel menni.

Vége a gyereknapnak!

Az Ocarina of Time-ban. Nagyon jó érzés N64-en játszani a játékot, hisz mégiscsak ez az eredeti kiadás. Most próbálom megvalósítani azt a célt, hogy minél kevesebbszer meghalni. Az első 2 Dungeonig sikerült is. De az első kettő amúgy is rém könnyű, az a célja, hogy bevezessen a játékba! De az Inside Jabu Jabu's Bellytől már féltem, mert emlékszem, mennyit szenvedtem vele, mire kitapasztaltam a dolgokat! És hát meg is haltam egyszer. De nem is teljesen az én hibámból. Az volt a helyzet, hogy annyira rossz már a szürke controllerem analóg karja, hogy Link nem tud elég gyorsan menni. Ez olyan komoly probléma nem volt eddig, de a 3. Dungeon mini-bossánál jelentkezett a probléma elég keményen. Aki ismeri a Big Octóval való harcot, az tudja, hogy iszonyatosan nagy precizitást igényel a mini-boss. Elég egy apró baki, és nagyon nehéz visszavenni a ritmust. Az a lényeg, hogy egy kis körteremben vagyunk, és ennek a közepén forog egy körplatform, szélén tüskékkel. És a Big Octo körülötte forog. No most, nekünk az a feladatunk, hogy a hátulját a bumeránggal megsebezzük. Hogyan érhetjük el ezt? Nos a titok nyitja a következő: Mi egy kicsivel gyorsabbak vagyunk Big Octónál, ezért nekünk kell üldözőbe venni őt, és amikor már eláég közel vagyunk hozzá, hogy Navi jelez, akkor elő kell venni a bumerángot, és a hátának hajítani, majd ha meg van sebezve, akkor meg kell kardozni. No már most a szürke controlleremmel nem tudtam lépést tartani, és Big Octo mindig megelőzött, ami az életembe került. Úgyhogy váltottam a fekete controlleremre. Ennek még viszonylag ép állapotban van az analóg karja, ezzel már ment. Aztán a főellenség, Barinade, nagyon izzasztó! Az az igazság, hogy a mai napig nem tudtam kilogikázni, hogy mikor sebződik meg, és mikor nem. Arra rájöttem, hogy ha körbe-körbe megyünk körülötte, akkor nem ér el az áramütése. De végülis nagy nehezen sikerült megölni! Na aztán nyomás az Idő Templomába, eljött az idő! Megvan a három spirituális kő, itt az idő a felnőtté válásra. Miután ez megtörtént, utána mindenképp a Kakariko Village-be javasolt menni, azon belül a temetőbe. Mert az eltelt 7 év alatt meghalt a sírásó Dampé. És ha bemegyünk a sírjába, akkor verseny elé állít minket, és a nyereményünk egy Hookshot lesz! Ugye ecsetelnem sem kell, hogy ez mennyire fontos? Aztán a szélmalom tetején meg lehet szerezni a negyedszívet! NEKEM NEM SIKERÜLT!!! T_T Félreugrottam! T_T Ha meg nem sikerült, akkor vissza a sírba, és végigmenni az utat. Hát köszönöm szépen, nem képek belőle -_-' Inkább otthagytam. Irány a Lost Woods, megtanulni a Minuet of Forest (ha valaki tud magyar megfelelőt a "Minuet" szóra, az közölje már velem, mert a szótár semmit nem adott ki) dalt, és irány az Forest Temple! Nagy buli lesz!