Magyarázat arra, hogy miért lett kazettás a Super Nintendo

A Gamer 365 alternatív jelenjében beszél a Super Nintendóról, és beszél arról, hogy CD-s lett volna a Sony által a SNES. Ez már egy ideje közismert tény, de annak, hogy miért vetette el mégis a Nintendo az ötletet, arról itt olvasok először: Azért hátrált ki a Nintendo az egyezség mögül, mert nem tetszett nekik, hogy a Sony teljes jogot kapott volna a játékok felülvizsgálatára.

Ezt így olvasva elkezdtek kavarodni bennem a gondolatok. Most akkor ez azt jelenti, hogy ha valóban Sony CD-ROMos lenne az SNES, akkor az összes játékota Sony dönti el, hogy megjelenhet-e vagy sem? Mert én ezt így képzelem el. És ha ez tényleg így lett volna, akkor beláthatatlan következményei lettek volna. Mert lehet, hogy a Sony a Nintendo fejlesztéseket is felülvizsgálta volna. És akkor mi van, ha nem tetszik nekik például a Link to the Past, vagy a vagy a Super Mario World? Talán meg se jelentek volna ezek a fantasztikus játékok! Vagy sok évvel később! Ilyenkor érzem egyre inkább azt, hogy büszke lehetek arra, hogy Nintendós vagyok! Az sincs kizárva, hogy a Sony teljesen a feje tetejére állította magát a Nintendo franchise-t is.

Annak ellenére, hogy Nintendós vagyok, azt soha nem tagadtam, hogy jót tett a Playstation megjelenése a konzolpiacnak, mert a cenzúrázatlan játékaival rendesen lázba hozta a játékkészítő cégeket, emellett a Gamer társadalmat is jelentősen kibővítette. Ezzel nincs is semmi baj, de hogy a Nintendón keresztül írja át a videojáték fogalmat, azt már nem!

Aztán a Nintendo 64 is azért maradt meg kazettás rendszernek, hogy ne lehessen másolni a játékokat. Az elképzelés nagyon jó volt, csak akkor jöttek rá, hogy hiba volt, amikor látták a Playstation mutatóit. Hogy még így is nyereséges játékokat gyártani a Sonyra.

Aztán a GameCube-bal megpróbálkoztak ezzel a 8 cm-es DVD-vel, hogy erre írják rá a játékokat. Ezzel nem lehetetlenül el a játék másolás, hanem megnehezedik, ugyanis a 8 cm-es írható DVD-k jóval drágábbak, mint a 12 cm-es testvéreik. Aztán végül a Wiinél megpróbálkoztak a normál méretű 12 cm (olykor dupla rétegű) DVD-vel, és többek között is ennek is köszönhető a Wii sikere. Maga a gépre nagyon könnyű lett játékokat másolni, de Wiire játékokat csinálni így is nyereséges, mert a chippeltetést így is kevesen vállalják be.

Én egyébként nagyon másolt játék ellenes vagyok, de megértem azokat, akik ehhez folyamodnak. Hiszen sokunknak nincs pénz arra, hogy eredeti játékokat vegyenek, ugyanakkor szeretnének minél több játékot kipróbálni. Én sem vagyok olyan mérhetetlenül gazdag, de nekem minden játékom eredeti. És látom az eredeti játékok értékét. Nem is azért, mert kiadom értük a 8-10000 forintot, hanem mert érzem, hogy ez a Nintendo gyártmánya, és nem holmi TDK vagy Verbatim logót látok a tokon. Én úgy vagyok vele, hogy inkább bezárom azt a kaput, melybe belépve nagyon sok játékot kipróbálhatok, de nem eredetiben. Elveszne a játék igazi értéke.

FPS lett volna az Ocarina of Time???

Az egyik nagyszerű gamer oldal, a Gamer 365 mai hírei között felvázolt egy alternatív jelent. Több játékról is írt, többek között arról, hogy FPS lett volna az Ocarina of Time. Az oldal szerint, amikor az Ocarina of Time-ot tervezték, és ezzel a Zelda játékszéria is 3D-be költözött, akkor belső nézetesbe tervezték a játék, ezzel még jobban emelvén Hyrule földjének felfedezésének az élményét. Ez annyival javított volna az egészen, hogy nagyobb erőforrás jutott volna a grafikára, háttérre, kidolgozottabb lettek volna az ellenfelek. És új stílusban próbálták volna ki a szériát, FPS-ként.

Csak aztán később eszükbe jutott egy olyan, hogy Linknek legyen gyerek és felnőtt formája, és ezért vetették el a belső képernyős ötletet, hogy jobban szemléltessék, hogy épp melyik Linkkel van dolgunk, így végül megmaradtak a harmadik személyű perspektívánál.

Mondjuk azt nem lehet kizárni, hogy a jövőben nem lesz így. Egyes vad pletykák szerint a következő Zelda játékot, a nagyhírű Metroid játékok fejlesztéséért felelős Retro Studios csinálná, ezzel átértelmezvén az egész Zelda Franchise-t.

Konklúzió: Az, hogy az Ocarina of Time a világ legjobb játéka, hűen tanúsítja, hogy a lehető legjobban döntöttek, hogy végül megmaradt kalandjátéknak, RPG elemekkel megfűszerezve. Ugyanakkor a feltételezés nem alaptalan. Lehet, hogy a Link's Crossbow Training megalapozta a következő Zelda játék alapját? Lehet, hogy tényleg FPS lesz a következő Zelda? Nem tudni. De nem kell megijedni. Ha valóban a Retro Sudios csinálná a következő Zeldát, akkor biztosak lehetünk benne, hogy egy minőségi játékot kapunk a kezünkbe. Másfajta játékot, de nagyon jó lesz!

Kakariko Village

Ahogy olvasom Stinger blogját, a Metroid Galaxy Guide-ot, és látom, hogy mekkora, mármár enciklopédikus tudása van a Metroid játékokról, ez engem is arra ösztökél, hogy én is kezdjek el egy ilyet csak Zelda játékokról. Kezdetnek össze is állítottam egy rövidke kis esszét Hyrule földjének egyik legfontosabb helységéről, Kakariko Village-ről.

Alapvető információk:

Kakariko Village-et a legenda szerint Impa alapította, mely a Sheikah-ok otthona lett, akik a királyi család szolgálói. Így lett Impa Zelda dadája. Maga a falu mezőgazdasági, szinte az összes lakos tart otthon tyúkot, és nagyon sok a földműves. A lakosok szorgosságának köszönhetően egy nagyon virágzó falu, az emberek jól élnek. És sajnos pont emiatt a tolvajok kedvelt "találkahelye" lett a falu, gyakran járnak ide rabolni. Négy játékban van benne Kakariko Village: A Link to the Past, Ocarina of Time, Four Swords Adventures és Twilight Princess. Most pedig lássuk játékonként, hogy mi a jellemző a falura:

A Link to the Past

Ebben a játékban Kakariko Village Hyrule földjének nyugati részén helyezkedik el, északról a Lost Woods, délről a Desert of Mystery és keletről a Hyrule Castle határolja. A falu otthona Sarasrahla idős bölcsnek. A játék elején azért jön Link a faluba, hogy megtudja a bölcstől, hogy hogyan szabadíthatja ki Zelda hercegnőt, és a többi bölcset, viszont igen nagy meglepetés fogadja. Lépten nyomon saját magát látja a közözési plakátokon. Ugyanis a falusiak szentül meg vannak győződve arról, hogy egy Linknek nagyon hasonló alak rabolta el Zelda Hercegnőt (Innen vették a Super Mario Sunshine c. játék történetének alapját). Akárki, aki meglátja Linket, szól az őröknek, hogy végezzenek szegény hősünkkel. Viszont a falusiak nem tudják, hogy ezek az őrök Ganonnak dolgoznak, és hogy egyszer uralma alá fogja venni Kakariko Village-et. Persze nem mindenki gondolja Linkről, hogy ő a bűnös, vannak olyanok, akik megbíznak benne, többek között Sarasrahla felesége, aki közli velünk, hogy férjura nincs a faluban. Hyrule földjének keleti részén levő Eastern Palace (a játékban az 1. Dungeon) környékén vár minket. A faluban vár ránk egy pár szórakoztató mellékküldetés, melyekért negyedszíveket lehet kapni. Valamint megtalálhatóak itt többek között üzletek, van egy vendéglő, valamint egy könyvtár. A könyvtárban van a híres Mudora könyv, mely segít értelmezni a régi Hyliai írást.

A képen a Link to the Past Hyrule térképe látható. A pirossal bekeretezett rész a Kakariko Village.

Kakariko Village a sötét világban

A falu teljesen ki van fosztva, és romokban hever. És átvette az uralmat Blind a tolvajok fejedelme, akinek otthona a "Thieves hideout" ami egyébként a 8. Dungeon a játékban. Itt Blind egy bölcsnek adja ki magát, akit bebörtönöztek. Amikor meglátja a fényt, megtörik a varázslat, és megjelenik a valódi alakja. Ha legyőzzünk őt, akkor eltűnnek a tolvajok a faluból. De a végső békét csak Ganon megölése után nyeri el a falu.

A képen a sötét világ látható, pirossal bekeretezve a Kakariko Village

Ocarina of Time

Panorámakép az Ocarina of Time-os Kakariko Village-ről.

Ebben a játékban Kakariko Village Hyrule földjének északkeleti részén található, délről a Zora's River, valamint nyugatról Hyrule Castle határolja, a Death Mountain lábánál helyezkedik el. A faluban immáron nemcsak földművesek élnek, hanem építészek is, akik meg akarják építeni a falu legnagyobb építményét, a szélmalmot. A legenda szerint régen nagyon sokat fosztogatták a Gerudo tolvajok a falut, de Impa kiutasította őket, és megfenyegette őket, hogy nagyon megbánják, ha visszatérnek, azóta béke honol a faluban. A falunak egyébként van már egy szélmalma, mely a legjelentősebb látványosság. Ez a szélmalom vezeti el a kútból a vizet a falu lakosainak. A legenda szerint Impa a kút legmélyébe zárt el egy szörnyet, Dead Handet, akinek hat karja van, és azzal fojtja meg Linket. A lényeg az, hogy Link amikor felnőttkorában megtanulja a Vihar dalát (Song of Storms) és amikor visszamegy gyerekkorába, és ha a kút előtt eljátsza a dalt, akkor a kút teljesen kiszárad. Ekkor a kútba beleugorva meg lehet ölni Dead Handet, aki sokszor akadályozza a falu vízellátását. Egy másik legenda szerint, a falu egyszer tele volt láthatatlan ellenségekkel, melyek megkeserítették a falu életét. Egy bölcsnek voltak olyan sejtései, hogy olyan ellenségek vannak szabadlábon, melyeket szabad szem nem lát. Ezért találta fel az Igazság Lencséjét, mellyel látta őket, és sikerült kivégeznie őket.

Kakariko Village hét évvel később

Kakariko Village, amikor Bongo Bongo felgyújtja.

Mivel Kakariko Village-et nem érte el azonnal a végzete, ezért a piacról ideköltöztek az üzletek, és a különböző bazárok. Amikor a Lon Lon Ranchon Ganondorf kinevezte az akkori alkalmazottat Ingót tulajdonosnak, akkor Ingo elüldözte az akkori tulajdonost Talont, méghozzá Kakariko Village-be. Egyébként azért adta át Ganondorf Ingónak a hatalmat, mert Ingo odaígérte neki a legjobb lovat, Eponát. Viszont Kakariko Village lakosai sem lélegezhettek fel sokáig, mert csakhamar elérte őket a végzet! Valami titokzatos erő szabadult fel, és az egész falu a tűz martaléka lett. A Fantom árnyék szörny, Bongo Bongo tette volt. Akit a falusiak azért nem láthattak, mert csak az Igazság Lencséjével látható. Aztán a temetőben levő Shadow Temple-be zárta el Impát, hogy ne tudja megakadályozni szörnyű tettében. Itt küzdünk meg Bongo Bongóval. És bár Impát megmentjük, de azzal, hogy rommá égett a falu, összeomlott egy olyan álma, hogy várost csinál a faluból.

Four Swords Adventures

Ebben a játékban nincs sok információ a faluról. Valószínűleg A Link to the Past és az Ocarina of Time történetének egy elegye valósul meg itt. A falu tele van tolvajokkal, és minden rommá ég. Bár itt a játék szerint Dark Link gyújtotta fel a falut.

Twilight Princess

Faron Woods után található a falu. Ebben a játékban is elég mostoha sorsra jutott. Amikor az alkony elborítja a falvat, az összes lakos meghal, az Árnyékszörnyek kezei által. Három ember élte túl a támadást, Renado, a falu sámánja, valamint a lánya Luda és Barnes, aki a Bomba üzlet tulajdonosa. A faluból egyenes út vezet a Death Mountainba, mely a Goronok lakhelye.

Kakariko Village a Twilight Princessben. Hátul láthatató a Death Mountain.

Hát nagyjából ennyi. Remélem, elnyerte a tetszéseteket.

Link's Crossbow Training értékelés javítása

Na, csak meg kell mutatnom a Szabolcsnak a tesztet, máris óriási hibát vélt felfedezni! Azért nem odaírom, mert lehet, hogy akkor az egészet át kell írni. Az a lényeg, hogy a multiplayer nem olyan, mint amilyennek elképzeltük. Ugyanis mi a bagszival azért nem kezdtünk el multizni, mert szentül azt hittük, hogy olyan a multiplayer, hogy kiállunk mind a ketten az adott pályára, és annyi pontot szerzünk, ahányat mi lövünk le.

De nem. Kiderül, hogy felváltva jönnek az emberek. Tehát nem kell se több Link's Crossbow Training, se több Wii Zapper, csak egy kis türelem, mire mi következünk ^^' De így akkor az egész pontrendszer borul, mert akkor ha van a Platina medál is, az tényleg nagyban módosítja a szavatosságot. Majd egy éberebb pillanatomban módosítom ^^'

Az első 2 Zelda más szemszögből

Ma itt volt egy nagyon kedves barátom, bagszi, aki kipróbálta az első 2 Zeldát. Felkészítettem rá, hogy nagyon nehéz dolga lesz. Először a Zelda II-t nézte meg. Már akkor tudta, hogy egy nagyon elüt a többi Zeldától, amikor látta, hogy felül nem a "The Legend of Zelda" felirat olvasható, hanem "Zelda II". Aztán jött az összes többi magától. Amikor először kezdett el játszani, egyből a Castlevania jutott eszébe, hogy mennyire hasonlít rá. Eleve a harcrendszerre nincs kibékülve. Azt nem szereti, hogy egyszerre sokal jönnek neki. Ami még nem tetszik neki, hogy semmi jel nincs arra, hogy mi hol merre hány méter, hová kell menni és hogy hogy jut tovább. Segítettem neki, de nagyon nem tetszett neki, hogy töksötét van a barlangban, és nem látja az ellenfeleket. Annak ellenére, hogy mondtam, hogy a talajt figyelje, szörnyen bosszantotta a sötét. Azt mondta, hogy 10-es skálán max. 2 pontot adna rá. Érdekes. Látható, hogy ennyire megosztja a Zelda II a játékosokat. Én pl. 9 pontot adnék rá. Iszonyatosan szeretem!

Aztán az első Zelda, a The Legend of Zelda! Ez már sokkal jobban tetszik neki, bár a nehézséggel itt is nagyon meggyűlt a baja! De itt legalább tovább tudott jutni. És elég sokáig eljutott a 3. Dungeonig! De érezhető, hogy ezt sokkal jobban élvezte! Elővettem a GameFaqs-os térképet, és segítettem neki. Amit hiányol az az, hogy nincs annyira kidolgozva, mint a későbbi Zeldák. Elsősorban a logikai feladatokat hiányolta. Az a helyzet, hogy a Zelda már így a NES határai súrolja technikailag. A 8. Dungeonnál annyi ellenség van egy helyen, hogy úgy beszaggat a kép, hogy alig lehet irányítani. Ő erre a játékra 6/10-et adna. Én meg ezzel szemben 9.5-öt. De lehet, hogy én vagyok túlzottan elfogult. Ezért is értékelem százalékban a játékokat, hogy jobban meg lehessen különböztetni.

Hát röviden ennyit.

Link's Crossbow Training értékelés

Behoztak egy jó kis játékot! Erre a Sonysok azt mondanák, hogy na, tönkrement a Zelda franchise, csak azért mert el akarják adni azt a műanyag sz*rt! Ez is érdekes, mert még a Nintendós berkekben is hallom ezeket a rágalmakat! Én mindig azt mondom, hogy addig amíg minőséget kapok a pénzemért, addig nem érdekelnek a hátsó szándékok! És én úgy érzem, hogy minőséget kaptam a pénzemért, bár nem vagyok maradéktalanul elégedett a játékkal.

Maga a Wii Zapper nagyon jó ötlet volt, máris adott egy sejtést affelől, hogy ősrégi NES játékok folytatást nyernek. És igaz! Készül a Duck Hunt folytatása! Maga a szerkezet az érdekes dolog, ahogy rá kell rakni a Wiimote-ot, és a Nunchakut, és nagyon jól megcsinálták, hogy hátul van egy elzárható rész, ahol a Nunchaku vezetékét lehet feltekerni. És úgy lehet a Wiimote-ra rácsatlakoztatni. És állítólag a Twilight Princesszel is kompatíbilis a Wii Zapper!

A játék! Nagyin erős, domináns zenével indít, megadván az alaphangulatot. Aztán 9 mentett állás közül lehet választani. 9 levelből áll a játék, mindegyiknek 3 pályája van. Tehát az egész játék 27 pályából áll. Eleinte 3 level van megnyitva, a negyedik akkor nyílik meg, amikor az első három levelben elérjük a 20 000 pontot. Aztán minden újabb level megnyílik, ha elérjük a 20 000 pontot. Eleinte csak egy szórakoztató lövöldözős játéknak tűnik, de aztán egyre komolyabbá válik, a végén van egy pár olyan pálya, mely egy főellenségre oreintálódik. És eléggé megkomolyodik a játék. Egyébként 20 000 után megkapod a bronz medált, 40 000 után az ezüst medált, és 60 000 után az arany medált. A szavatosságával nem is a 27 pálya miatt van probléma, hanem azon, hogy ha már mindenütt elértük a 60 000 pontot, akkor kérdem én, hogy kinek lesz kedve elővenni a játékot? Egyébként van Practice része is, ahol gyakorolni lehet, meg van Multiplayer, ami azért tartok furcsának, mert Wii Zappert (még) nem lehet külön kapni csak magával a játékkal. És akkor most két eset van: Van lesz több Link's Crossbow Trainingünk, vagy a többiek játszanak Wii Zapper nélkül Wiimote-tal és Nuncsakuval a kezükben, úgy meg elég kényelmetlen az irányítás. Egyébként a pontozást nagyon jól megcsinálták. Ha rövid időn belül több tárgyat ütsz ki, akkor a pontok dupláját, tripláját, négyszeresét, és így tovább lehet kapni. Egyszer nekem a 17×-es pontozásig sikerült eljutnom.

A zene nagyon jó lett. Mint írtam egy domináns zenével kezd, de végig nagyon jó zenét hallhatunk, a Twilight Princess zenéket gondolták újra.

Grafikailag hagy kívánnivalót maga után a játék, mert teljesen TP-s a grafikája, ami ugye még GC minőségű. Azért jó lett volna ha felturbóznák.

Most lássuk táblázatban az értékelést:

	Wii
Grafika	88%
Játszhatóság	97%
Szavatosság	51%
Kihívás	77%
Zene/Hang	99%
Hangulat	91%
Összhatás	84%

Az összhatást az mindig a hatnak a számtani átlagából hozom ki. Nagyon durva, hogy leviszi a szavatosság, de engem tényleg elgondolkodtat, hogy ha valaki mindegyiket megcsinálja 60 000 pontra, akkor utána ki fogja elővenni? A multiplayer meg (egyenlőre) nagyon hülyén van megoldva. Mindazonáltal én megszerettem a játékot. És az árát tekintve megéri, hisz kapsz egy játékot, meg magát a Wii Zappert is. Bár az árak elég érdekesen oszlanak el. Az ElectroWorldben láttam 11 990 forintért, a Game Parkban 9 990 forint, míg a Media Marktban meg 7 990 ft. Szóval nagyon jó szórakozás, igényes Zelda Spinoff.

Four Swords értékelés

Ne búsuljon az, akinek esetleg nem SNES-re, hanem GBA-n van meg a Link to the Past, hisz ők egy kazettával két játékot vettek. Bizony a másik játék a Four Swords.

Egy kicsit furcsa lesz erről a játékról írni, mert jóformán emlékezetből fogom írni, mert elég régen játszottam vele, és a belsősök tudják, hogy nincs is nagyon lehetőség játszani vele, ugyanis ehhez a játékhoz legalább 2 ember kell. De ha 4-en vagyunk, akkor a legjobb, mert akkor a legnagyobb a móka. Bizony, móka. Mert ez nem olyan komoly Zelda, mint a többi, hanem könnyedebb, játékosabb. És nagyon gyorsan végig lehet vinni! Márciusban játszottuk Szabolcscsal, és 2 és fél óra alatt végigvittük a játékot! Az kétségtelen, hogy tele van ötletességgel. Sok kis Dungeonból áll, ha jól emlékszem 9 darab van belőlük, és olyan 10-15 perc alatt meg lehet csinálni egyet-egyet. És nem is baj, hogy ilyen rövid, mert hihetetlen szórakoztató. A szórakoztatósága abban rejlik, hogy nagyon sok közösségi logikai feladat van a játékban, mely azt takarja magában, hogy szinte mindig szükség lesz a másik félre. Például van olyan, hogy át kell dobni az egyiknek a másikat a szakadékon, míg a másik mágnessel vonzza át. Meg sok ilyen hasonló ötletes dolog van. A Dungeonök a következőképp épülnek fel: Az elején megszerezzük az adott tárgyat, és azt kell használni, hogy végigvigyük. A főellenség meg nem Ganondorf, hanem Vaati, a szél uralkodója. Az Isteni formájával (és itt most nem pozitív dologra kell gondolni, hanem arra hogy Vaatinak van egy Isten-alakja) Hát mit ne mondjak? Nagyon könnyű! Inkább ez egy plusz játék, ahol a szórakoztatásra mentek rá.

Lássuk az értékelésemet táblázatban:

	GBA
Grafika	100%
Játszhatóság	98%
Szavatosság	74%
Kihívás	86%
Zene/Hang	99%
Hangulat	98%
Összhatás	92%

A játékot egyébként komolyan gondolták, hisz folytatása is van GC-n. Ami meglepett engem, hogy a grafika GBA szintű. Ennek nemigen értem az okát, de attól még lehet élvezetes a játék. Egyébként lett volna egy harmadik része a játéknak Nintendo DS-en Four Swords DS címen, de végül törölték a projectet. Konklúzióként azt tudom elmondani, hogy bár egyszerű játék, de mégis nagyon évezetes. Kezdő Zeldásoknak ideális.

A Link to the Past – Egy játék, melyet nem lehet elégszer végigvinni!

Hihetetlen, egyszerűen emberi ésszel nem lehet felfogni! Negyedjére kezdtem el a Link to the Pastet, és annyira csodálatos, hogy nem igaz! Hogy negyedjére is képes képes ugyanazt a varázslatot adni, mint amikor először játszottam ezzel a játékkal. Igaz már töviről hegyire ismerem a játékot, de mégis benne van az a csoda, ami mindig és újra és újra arra késztet, hogy játszam végig! És egy 1991-es játékról beszélünk! Nagyon hiányzott a hangulata azért vágtam neki. A Link to the Past azon Zelda játékok közé tartozik, ahol sokkal élvezetesebb csak úgy sétálgatni Hyrule földjén, csak úgy céltalanul! Annyira jól megcsinálták!

Az történeten egyébként látszódik, hogy az Ocarina of Time után játszódik. Feltűnik egy rejtélyes varázsló, Agahnim, akinek feltett szándéka, hogy kiszabadítsa a már nagyon régóta a Sötét világban raboskodó Ganont! És ezt hogyan teszi meg? Megtöri Zelda Hercegnő varázslatát, foglyul ejti, és a Hyrule Castle várbörtönébe zárja. Zelda ugyanis a Sötét világot elzáró pecsét egyik birtokosa, a hét bölcs közül az egyik! És mivel Zelda nem tehet mást, ezért telepátiával értesíti Linket, hogy baj van, és hogy siessen a megmentésére. Hősünk a sötét éjszakával és a zord időjárás viszontagságaival (zuhog az eső) mit sem foglalkozva elindul megkeresni a nagybátyját, aki Hyrule legjobb kovácsa, hogy az általa készített karddal és pajzszsal Zelda Hercegnő megmentésére induljon. Ám nagybátyját holtan találja. Ettől persze még övé a kard, és elindul Zelda Hercegnő megmentésére. Sikerrel jár, de sajnos így sem tudja megakadályozni Agahnimot a pecsét feltörésében. Agahnim, amikor tudomást szerez arról, hogy Zelda kiszabadult, végzetes lépésre szánja el magát: Elzárja Zelda Hercegnőt és a többi hat bölcset a Sötét világba. Persze nem kell félni, ugyanis ebben a játékban mi is betekintést nyerhetünk a Sötét világba, kalandozhatunk, sőt 8 Dungeont ott kell végigcsinálni. Először kiszabadítani a hét bölcset, beleértve Zelda Hercegnőt, majd a hét bölcs segítségével és Mester kardunkkal és az Ezüst Nyilunkkal felvértezve szembeszálljunk Ganonnal. Végleg sajnos (vagy nem sajnos) itt sem fog meghalni, hisz a Zelda idősíkben nem ez az utolsó játék. Jelenlegi állás szerint a The Wind Wakerben hal meg végleg Ganondorf, de erről majd ott.

A történetet azért írtam le ilyen részletesen, hogy lássátok, hogy egy 1991-es játék mennyire tartalmas, sokrétű, és ennek is komoly története van! Sok Zeldás ezt tartja az első igazi Zelda játéknak. Hát, én nem is tudom, mert az első Zeldában csak megkapjuk a feladatot, hogy szerezzük meg a 8 részre tört Triforce of Wisdom darabjait, a Zelda II meg köztudott, hogy mennyire elüt a többi Zeldától. Az biztos, hogy a LttP-ben találkozunk először logikai feladatokkal, komoly történetvezetéssel, sőt ending videója is van! Szóval bárki, aki előveszi a Link to the Pastet, biztos vagyok benne, hogy az lesz az érzése, hogy egy igazi mesterművel van dolga!

The Wind Waker 2000-ben

Kis rámolgatás után előkerült egy pár régebbi brit Nintendo Official Magazine! A 2000. decemberi számban van Wind Waker előzetes! Vagyishát akkor nem volt még alcíme, de vicces látni, hogy tényleg teljesen realisztikusra tervezték az akkori új Zeldát, mintha az Ocarina of Time GC verziója lett volna. Hát ebből lett 2003-ban a The Wind Waker.

Ocarina of Time – Goronok útján

Mennyivel másabb másodjára játszani az Ocarina of Time-mal. Sokkal jobb, valamiért nem sietek annyira, mint előszörre. Csak úgy békésen járok Hyrule földjén. Találkoztam Sariával. Na ez egy nagyon érdekes dolog. Aki egy kicsit mélyebben benne van az OoT világában, az tudja, hogy a monda szerint Saria és Link szerelmesek egymásba. De az én meglátásom szerint ez a szerelem csak egyoldalú Saria részéről. Link inkább Zelda iránt érez többet. Inkább Saria “csak” legjobb barát. Na mindegy, sétáltam egyet a Hyrule Fieldben. Természetesen a “szerencsém” most sem hagy el. Pont akkor esteledett be, és húzták fel az átjárót, amikor ráléptem voltam. Nem baj, jót buliztam a csontvázakkal T_T Aztán bementem, egész a Hyrule Castle-ig. Ami nagyon meglepett, hogy megjegyeztem az útvonalat, hogy merre kell menni, hogy az őrök ne füleljenek le, és elsőre sikerült! Azért, mert ezt utoljára 3 hónapja csináltam! Megtaláltam Malont, és felkeltettem, és a bokrok között cikázó őröket is sikeresen kijátszva jutottam el Zelda Hercegnőhöz! Hogy megijedt tőlem. 😅 Aztán, amikor láttam, hogy tündér van nálam, megnyugodott. Elmeséli, hogy Ganondorf bent van a kastélyban, és az apja rendületlenül bízik, de Zelda Hercegnő érzi, hogy elpusztítaná Hyrule földjét. Ganondorf beédesgette magát Zelda apjához, hogy aztán majd átvegye tőle a hatalmat. Persze most még csak kedves. Zelda továbbmeséli a Triforce történetét. Azt mondja, hogy amikor három Istennő megalkotta a Triforce-t, akkorazt bezárták az Idő Templomába, mert akkora ereje van, hogy aki birtokolja, az képes lenne elpusztítani egész Hyrule földjét! Amikor Zelda elmesélte ezt, szomorúan panaszolja, hogy az apja nem hisz neki, és csak egy buta mesének tartja. Minket kér meg arra, hogy bízzunk benne. Hát kérlek… Amennyi nagyszerű kaland fog rám várni, alapvető, hogy bízzak benne. 😅 Ekkor Zelda elenged minket, megjelenik Impa, Zelda dadája. Megtanította nekünk Zelda altatódalát, melyre mindig elaltatta csecsemőkorában. Érdekes Impa megjelenése. Megmondom őszintén, hogy sokáig nem tudtam Impáról, hogy férfi vagy nő? Azért, mert láttam, hogy van melle, de olyan férfias a kiállása, hogy elgondolkodtatott. De amikor legláttam, hogy “She” akkor tisztázódott bennem. Kivezetett minket Hyrule Castle-ből, és megmutatta nekünk Kakariko Village-et, a szülőföldjét. Most már értem, hogy miért ő a Shadow Temple bölcse. 😅 Én most nem a Kakariko Village-be mentem, hanem a Lost Woodsba, találkozni Sariával. Érdekes, egyébként annyira hitelesen mutatja meg azt, hogy Saria tényleg többet érez Link iránt, hihetetlen, hogy egy 1998-as játék ilyenre képes. Aztán elmentem a Lon Lon Ranchba, ott találkoztam Talonnal és Malonnal. Megtaláltam Talon három szuper cuccóját. Egyébkéntha valakit érdekel, van egy trükkje annak, hogy hogyan lehet könnyedén megtalálni Talon szuper tyúkjait. Mindig a három sarok környékére repülnek. Igyekezzünk minél hamarabb megtalálni őket, mert könnyen elvegyülnek a többi között. 30 másodperces időkeret van, nekem 15 mp alatt sikerült megcsinálni. Aztán benéztem az istálló, és ott találtam Ingót XD Nagyon jót nevettem magamban, hogy elégedetlen, hogy mi az, hogy ő egy alkalmazott, ő többre hivatott! Hát persze. 😅 Aztán megnéztem Malont, akitől megtanultam Epona dalát. Aztán mentem Kakariko Village-be. Itt a Vihar dalát akartam megtanulni a malomban, de valamiért nem ment, már nem emlékszem, hogy volt a menete, de nagyon nem is erőltettem. Visszavittem a szegény hölgynek az elkóborolt tyúkjait, és ugyanott vagyok, ahol elsőre, hogy egyetlen egy tyúkot nem találok, pedig mindenütt szétnéztem. Innen mentem a Death Mountainen át Goron Citybe. Aranyos kis lények. 😅 Bementem Daruniához, aki nem hajlandó beszélni. Mert rossz kedve van, hogy nem tudja a megoldást a problémára. Ganondorf elzárta a Dodongo’s Cavernbe a bejáratot, márpedig a Goronok onnan nyerik a táplálékaikat, a köveket. És nekem kell megnyitni. Érdekes, annyira nem szerettem azt a Dungeont, mert egy titokra nagyon nehezen jöttem rá, de most könnyedén ment. Bár volt egy nagyon rázós pillanat, amikor másodjára küzdöttem meg a 2 Lizalfossal (azok a krokodilok), az egyik már meghalt. A másikat meg kellett volna ölni, de már csak fél szívem maradt a 4-ből. Ott van 2 szív a végén, el akartam menni, hát nem üldözőbe vesz a szemét? Ezer izgalmamban, kishíján megfeledkeztem arról, hogy anyám a másik szobában alszik, és éjjel 23.30 körül majdnem felordítottam, hogy “Hagyjál békén!” De végül megszereztem, és sikeresen megöltem. Innen egyenes út vezetett a főellenséghez, King Dodongóhoz. Aki köztudottan az egyik legkönnyebb boss. De most mégis sokat bénáztam vele. Nem mindig ette meg a bombát, és amikor megette, azt hittem, hogy rendületlenül lehet kardozni, de kiderült, hogy csak egyet lehet belé döfni egy alkalommal, és többször is rám esett. Mínusz fél szív. De aztán észbe kaptam és megöltem. Nagyon vicces volt látni, hogy Darunia úgy vállom veregeti a kis Linket, hogy összeesik alatta. Aztán az összes Goronnal bulit akartak csapni. Amikor megjelent az összes Goron, Link annyira megijedt, hogy elszaladt. Én tényleg nagyon örülök, hogy segíthettem rajtuk, de azért mégsem vagyunk egy súlycsoport. 😅

Egyébként azért kezdtem el másodjára s játékot, hogy végigvigyem minél kevesebb meghalás nélkül. Eddig nagyon jól állok, mert 2 Dungeon után 000 a statisztikám. 😅

Aztán a játék után hallgattam a kedvenc együttesemet a Noxot. Nem tudom, hogy ti mit szóltok hozzá, de én sok párhuzamot vélek felfedezni a Nox dalainak hangulatában, és a Zelda játékok között. Elég csak a szövegre gondolni. Bár lehet, hogy inkább a Final Fantasyhez kellene hasonlítani, hisz a Nox egyik dalához, az Örökkön Örökkéhez a Final Fantasy IV egyik zenéjét vették alapul. Bár ezt csak Szabolcscsal állítjuk rendületlenül, de a dalhoz ugyanúgy Harmath Szabolcs-Valla Attila szerzőpárost rendelik hozzá. De tényleg 99%-ig ugyanaz a zene. Egyébként már a legelső albumuk reklámján felfigyeltem rájuk 2002. augusztusában. Egy olyan stílust mertek felvállalni, melyet még senki nem mert. Hogy népdalokat énekelni modern zene alatt, melyek népi hangszerekkel elegyítenek. Már az elején megvettem az albumukat, nagyon sokat hallgattam őket, és a mai napig rendületlen rajongójuk vagyok.