Ez súlyos T_T

Már az 5. Dungeont járom a Link to the Pastben. Amikor a sötét világban kell a keleten lévő kastélyba mennem. Ott akadtam el, hogy a vakondok nem engedtek tovább. Na sebaj, letöltöm a GameFAQsról a térképet, onnan jövök rá, hogy egy nagy adag részt kihagytam. Na jó, vissza. Megyek a szakadékhoz, ahol van a kék Switch Block, felül a narancssárga, és a narancssárgát kell úgy ledönteni, hogy a kék is lent maradjon. Én tényleg, az összes terepet bejártam, arra gondolván, hogy hátulról kell esetleg megközelíteni. Leesni oda lehetetlenség, mert az első emeleten vagyok, ami ennél a kastélynál a legmagasabb szint. Ha csak nem tanítjunk meg Linket felesni. Minden egyes szinten végigmentem, minden repedezett falat betörtem, de semmi nem vezetett oda. Aztán visszamentem a szakadékhoz. Ekkora már annyira kétségbe voltam esve, hogy már tényleg, mindent kipróbáltam, de úgy tűnik, hogy nem. Bagszinak szóltam, hogy ha tud, könyörgök segítsen, mert idegileg már nagyon nem vagyok egészben. Megmondtam neki, hogy mi a baj, ő meg megmutatta YouTube-on, hogy mi a teendő. Amikor megláttam, percekig fogtam a fejem. Azt se tudtam, hogy egyáltalán meg leht fogni a bombát! Mert eddig úgy voltam vele, hogy lazán lerakom a bombát ott, ahol robbantani akarok, oszt majd robban. De hogy fel lehet emelni -_- És aztán nekidobni a kapcsolónak, gyorsan odafutni… Ez a játék beteg T_T De pozitív értelemben. Azt nem tudom, hogy lesznek-e nehezebbek is, de ezt egy életre megjegyeztem. Itt a kép, a szituációról! Egy életre elátkoztam!!! T_T

Nincsenek szavak...

De tényleg. Ez a Link to the Past… Ez valami csoda! Valami megfoghatatlan. Csak egyszer kell belemélyedni. Megragad, és el nem enged! Nem te játszol vele, hanem ő játszik veled, ahogy Csipi írta a Twilight Princess tesztben. Ez tényleg igaz! A Super Mario All Stars óta (1993) nem éreztem ennyire azt, hogy egy játék ennyire felemeljen lelkileg. (Nem csodálkozom, hogy a Szabolcsot versre ihleti a játék ^^’) Azt érzem, hogy élmény volt játszani. Egyszerűen… húú! (Ahogy a Bakács Tibor mondta a Megasztárban ^^’) Ezt tényleg nem lehet szavakba önteni, ezt át kell élni!

Bm bíztatott, hogy be adjam fel, nyilván utalt a Sunshine-os kudarcomra. 😅 Én egy pillanatra nem féltem ettől a játéktól, amint jobban belelendültem. Most a 2. amulettet szereztem meg, aminek a főellensége három csúszmászó volt. Hát, meggyűlt velük a bajom. Nem volt könnyű. Igaz, hogy az első pár másodpercben mérgelődtem minden egyes halálomnál, de nem éreztem hiábavalónak. Mert minden egyes alkalommal egyre könnyebben jutottam el oda, és egyre könnyebben sikerült legyőzni őket, ahogy kitapasztaltam.

A Sunshine-ban meg pont az volt a bosszantó, hogy nem lehetett ügyesedni pl. amikor ráján szörfözöl 1000 km-rel (vagy nem tudom mennyivel, de hogy megbirságolnának gyorshajtásért, abban biztos vagyok) és egyszerűen nem lehet. Ott vagy pontosan beletrafálsz a piros érmékbe, vagy b*szhatod! De nincs hibalehetőség! És ez az idegesítő!

Azért megfordult a fejemben a Kaleido Staros Sora Naegino. Senki nem értette, de valamiért magával ragadta a közönséget. Hát ilyen ez a Zelda is. Senki nem tudja mi a jó benne, de egyszerűen letehetetlen! Meg merem kockáztatni, hogy ha megkérdeznénk a Zelda topicban az emberekben, hogy mit szeretnek ebben a játékban, szerintem ők se tudnának konkrét választ adni, csak úgy komplexen, az egész tökéletes!

Holnap szerintem meglesz a harmadik amulett, és kész a 2. Dungeon.

Hogy én miket nem tudok! :-O

Mindig is félve néztem a Zelda játékok elé, mert az én részemről valami kegyetlen nehéznek tűnt. Nem is azért, mert minden egyes percben meghalnék, hanem mert annyira nehezek lesznek a Dungenök benne, hogy nem tudnám megcsinálni. Az SNES-es Link to the Past volt az első Zelda játékom (azóta sincs más ^^’), és már amikor először elővettem, akkor éreztem, hogy ehhez nem úgy kell hozzáállni, mint egy Mario játékhoz. De már akkor megfogott a hangulata. És már akkoriban sikerült végigvinni az első Dungeont a Hyrule Castle-ben. Aztán úgy kezdtem el a másodikat, hogy láttam, hogy merre mutat a x a térképem, el is jutottam oda, de mikor kijöttem onnan nem mutatta tovább, ezért abbahagytam a játékot. Valahogy magától értetődőnek éreztem, hogy ugyan mutassa már, hogy merre kell menni. Hogy én milyen hülye voltam -_-'

Tegnap ismét elővettem a játékot (kb. 7 hónap után) és újra elkezdtem csinálni. Nem mutatta ugyan, hogy merre kell menni, de ezt tegnap valamiért nem bántam. Inkább örültem annak, hogy ez az egész játék, egy akkora térben játszódik, rengeteg a felfedezetlen terep. Gondoltam megadom magamnak a felfedezés élményét. És kb. 1 óráig csak úgy játszottam a játékkal, hogy szétnéztem. Sok titkot felfedtem. És egy idő után megmutatta, hogy merre kell menni! (Gyanítom, hogy azután, miután 100 rubinért vettem az öregtől valami varázsitalt) És aztán elkezdtem kelet felé menni, ott is volt valami öreg, vele is elbeszélgettem, és ztán szerte a térképen megjelentek valami ábrák. Itt hagytam abba, mert már túl sok volt az útonálló -_- De nagyon élveztem a játékot, és szerintem mindjárt nekiülök újra játszani, hátha végig tudom vinni a 2. Dungeont! :-O

Igazság szerint nagyon boldoggá tett a tegnapi eredményem, elsősorban lelki töltést ad, hogy képes vagyok valami olyasmire, amiben eddig nem hittem, mert túl nehéznek tűnt.

Elemzés

Ha nincs ló, jó a szamár is, tartja a mondás. De mi a teendő, ha a szamarak a ló szintjén vannak? Akkor még várathathat egy darabig a paci vásárlása. 😅 Írtam a Wii megjelenésekor, hog hangulatilag a SNES szintjén van, ehhez a mai napig tartom magam. El is gondolkodtam ezen, hogy igen. Valamit lépni kellett a GameCube középszerű sikere után a Nintendónak, ez a lépés a DS volt. A cég tudta jól, hogy ha a DS nem arat nagy sikert, az akár a Nintendo konzoliparának a végét is jelentheti. Amikor megjelent a DS, akkor mindenki furcsállta, hogy mi ez? Ezzel akar sikert aratni a cég? IGEN!!! De még mekkorát! A papírforma úgy, ahogy van, felborult, mert mindenki a PSP-nek a kimagasló győzelmét várta! Hát azt várhatja is, amikor a meccs állása 65-30 a DS javára millió példányban. Be szoktam vinni az osztályomba a DS lite-ot, és megkérdezték,hogy miért ennyire sikeres a DS lite a PSP-vel szemben? A válasz igen egyszerű: Lehet, hogy buta a DS lite, semmi komoly extrája nincs, de a játékok annyira szórakoztatóak, hogy nincs rá szó! Nem szokás a kézikonzolokat az asztali konzolokhoz hasonlítani, de azt mégis muszáj mondanom, hogy volt olyan, hogy a DS lite-ból a karácsony időszakban hetente másfél millió példány kelt el világszerte! Ezt még a Playstation 2-nek sem sikerült elérnie! Még az 576 Konzol is beismerte, hogy ha ebben az ütemben halad a DS, akkor 2010 elejére eléri a PS2 eladását. Ami a Wii-t illeti, a Gamer365 megírta, hogy ha ebben az ütemben haladnak az eladásai, akkor megdöntheti a PS2-nek a 2002-es rekordját, amely évben 22 milliót értékesítettek a gépből. Ha ez tényleg így lesz, akkor a Wii 2009 elejére lazán meghaladja a 40 milliót.

Azért írtam le ezt, mert érzékeltetni akarom, hogy az emberek nem hülyék, tudják, hogy mi kell nekik. Itt most a GC eladásaira utalok, amit nagyon hamarosan be fog előzni a Wii. A GC eleinte nem fogyott olyan rosszul. A probléma ott van, hogy már a GC-korszak elején kijöttek a nagy játékok, mint a Super Smash Bros. Melee, Luigi’s Mansion, Super Mario Sunshine, Metroid Prime, The Legend of Zelda: The Wind Waker, Starfox Adventures. Ezek tényleg nagyon jó játékok, a probléma ott van, hogy ezek 2003-ig mind kifutottak. Eddig nagyon jól fogyott a GC. Aztán eltűntek a nagy címek. Talán mert mégsem hozta azt a nagy sikert, amit várnak egy játéktól, hisz a legeladottabb GC játék a Super Smash Bros. Melee is “csak” 6.29 millió példányban kelt el máig. Ahhoz képest csak, hogy legalább tíz DS címnek sikerült már ezt a számot átlépnie. És úgy voltak vele, hogy ha nem kell a népnek a GC, akkor csinálnak valami újat. Hát nesze nektek, itt a DS! Felfoghatatlan, hogy már 3 éve kint van a piacon ez a csodakonzol, és még mindig ott tart, hogy félmillió példány hetente világszerte.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalból)

Ismétlés a tudás anyja

Újabban Mario Kart DS-ben, és Mario Kart: Super Circuitban erősítek. És most jöttem rá, hogy a fene egye meg, há nem hiába edzettem annyit a Mario Kart: Double Dash!!-ban! *Nem mond köszönetet Andrásnak. :-P* Sokkal technikásabb lett a vezetési stílusom, sokkal kifinomultabban vezetek! És ez meg is látszik az eredményeken. Újabban szinte csak 40 pontot szerzek Grand Prix-n, 150cc-n (GBA-s Mario Kartban meg 36-ot) és a Time Trialos időimre is ráverek min. 3-4 másodpercet! Nagyon kellett az az edzés, nagyon kellett. És nem is árt, mert ha szilveszterkor Matildnál leszek, nem árt, ha tudja, hogy kivel van dolga! 😅

Na jó, mégis megteszem: Köszönöm neked András!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Karácsony előtti egyveleg

Nem kis derűt okozott Matild blogja, nemrég újraolvastam az összeset, és azon röhögtem, hogy nehol milyen viccesen fogalmazott. Egyébként meg szerintem jókat ír.

Mostanában nemigen játszok, mivel elsején bekötöttük ide a Digi TV-t, és végre van Animaxem, szóval most animézés van dögivel! Nagyon jó adó, egyedül a cseh felirat eleinte idegesítő. De aztán úgy voltam vele, hogy tanuljunk meg csehül is ^^' Egy szót már tudok: počkey: várni. Egyébként szeretek nyelveket tanulni, eddigi 21 éves pályafutásom során 6 nyelv tanulásába fogtam bele: Angol, Német, Francia, Olasz, Spanyol, Japán. Az angol már társalgási szinten megy, a németet meg általános suliban, és gimiben tanultam, 11 évig. Emlékszem a németet 1994-ben, másodikos koromban választottam azért, mert ekkoriban kaptam meg az SNES-emet (1993. karácsony) és imádtam a Super Mario All Stars Spielanleitungját! A képek annyira feldobtak. Már akkor tudtam, hogy a benne levő szőveg németül, és franciául van, ezért választottam a német nyelvet. Hogy értsem, hogy mi van odaírva. A francia túl nehéz volt az én 8 éves fejemnek ^^' A némettel sajnos nem arattam nagy sikert 2005-ben, 11 éves tanulás után megkíséreltem a nyelvvizsgát, és olyan "jól" sikerült, hogy 48%-ot tudtam csak elérni. Egyenes ágon rúgtak ki, mivel középfokon csak 80%-tól adják meg a vizsgát. Amint befejeztem a gimit (2005) egyúttal a német tanulásnak is véget vetettem, ennyi elég volt! És az angolra orientálódtam. Ezt legalább értem, és logikusan megy. Franciát rövid ideig tanultam 2004. nyarán, volt francia könyvem, de az 1. könyvnek a kb. felénél abbahagytam, mert annyira nehéznek találtam, hogy feladtam. Az olaszt a gimnáziumba vettem fel 2. nyelvként, úgy voltam vele, hogy tanuljunk valami egzotikus nyelvet. Négy év alatt sikeresen megutáltam ezt a nyelvet. Nem azért, mert nehéz, mert nagyon könnyű, de a kiejtés, az egész beszédstílus nagyon nem tetszik. A spanyol nyelvnek nagyon vicces a története. 2000-ben, amikor ment a Vad Angyal, imádtam, és vele együtt Natalia Oreirót is. És ezért tanultam spanyolul, mert érteni akartam a dalait, ugyanis megvettem az albumait. Egyébként ilyen Dél-Amerikai sorozatot már nem tudnék nézni. Annak idején felvettem a Vad Angyalt, és 2004-ben visszanéztem, 5 percet nem bírtam nézni belőle, az albumok meg már nincsenek meg, és nem is hiányoznak. Annak ellenére nagyon szeretem a spanyol nyelvet, az egész beszédstílus nagyon bejön, és elég sokat tudok spanyolul, a 2. könyvek kb. a feléig jutottam el, de aztán abbahagytam, mert jött az anime-mániám, ami magával hozta 2006. nyarán a Japán nyelv iránti vonzalmat. És ezt a Megumi Hayashibara iránti imádatom csak tovább fokozta. Nagyon szeretem a dalait, tényleg aki szereti az animéket az figyeljen rá, mert ő Japán legcsodálatosabb énekesnője! Japán nyelvet nem így könyvből tanultam, hanem folyamatosan tanulgatom. A www.animelyrics.com oldalon szinte az összes animének az openingjének és az endingjének a szövege fent van eredeti, japán nyelven, meg angol fordítással, innen következtetem ki, hogy egy-egy szó mit jelenthet, meg sok animét japánul nézek angol felirattal, ami szintén nagy segítség a Japán nyelvtanulásban. Sőt, 2003-ban az oroszba is belekóstoltam, de az nagyon nem ízlett, úgyhogy gyorsan kiköptem ^^' Most meg csehül tanulok XD Azon gondolkodom, hogy azt mondják ugye, hogy ahány nyelvet tanul az ember, annyival több. Most így elgondolkodtam, hogy ha 6 nyelvet tudok így, vagy úgy, akkor 6 ember vagyok, holott sokan azt mondják, hogy néha még egy is sok belőlem ^^'

Amúgy nagyon sokat nézem az Animaxet, amíg csak fent tudok lenni, addig nézem, de volt már úgy, hogy egész végig, 2-ig nézem. Előtte a Jetixen a Narutóval "melegítek be" Amúgy tényleg nagyon gagyi a Naruto magyarul. Azokat az animéket, melyeket az Animaxen ismertem meg, azokról írtam részletesen az 576 fórumban, a blogomban.

A szilvesztert amúgy Matildnál fogom tölteni, szóval garantált lesz a szórakozás. ^^'

Életem első focis élménye

Na igen, csak 21 éves koromban ért, és az is csak a Mario Smash Footballban. Élőben iszonyat béna vagyok fociban, szerintem nem is túlzás, ha én vagyok a világ legbénább “focistája”. Bár, titkon mindig is szerettem volna jól focizni, mert tetszett, amikor láttam a suliban, hogy mennyire élvezik a sportágat, és valahol sajnáltam, hogy kimaradtam belőle. De majd most, a Mario Smash Footballban! Furcsa, hogy amiket látok cselezéseket, ebben a játékban meg tudom valósítani. Persze ez a könnyű irányításnak köszönhető, ahogy írtam a tesztben is. Mondjuk a nagy sikerélményt az okozta, hogy megtanultam Strike-olni, és így a 4-2-es vereséget be tudtam hozni 9-4-es győzelemre. És elgondolkodtatott az, hogy ennyire könnyen belejöttem a játékba. Arra jöttem rá, hogy azért (is) nem élvezem annyira a GC játékokat, azért is nem motivál engem arra, hogy ugyan vegyem elő még egyszer, mert baromira könnyű belejönni, és profivá válni, de utána már semmi újdonság nincs a játékban, csak ha többen játszotok. Van egy olyan érzésem, hogy a Nintendo szándékosan csinálja ezt. Szerintem a játékait olyan szintre húzza le egyjátékos módban, hogy épp, be tudd gyakorolni, és profi legyél a játékban, de utána már ne legyen annyira érdekes egy játékos módban. Erre csak egy magyarázatot tudok találni. A Nintendo mindig is hirdette a családi szórakozás elvét, és már az elején utalást tettek rá, hisz köztudott Japánban a NES, Famicom néven jelent meg, ami ugye a Family Computer mozaikszava, ami ugye magyarul családi számítógépet jelent. Az Európai NES konzolok dobozain meg többnyire egy kisfiú, egy kislány látható játék közben, és mellettük az anyuka és az apuka figyeli őket. Ezzel is sugallva a családi szórakozást. No már most ide lehet visszavezetni, hogy a Kart, Party, és foci Mario játékok azért multiban mutatják meg erőiket, hogy a fene egye meg, társaságban játszál, ne egyedül! Ez nagyon jó elv, de nálam ezzel bakot lőttek, ugyanis itt, Békéscsabán szinte én vagyok az egyetlen egy Nintendós, többről nagyon nem is tudok, ezért játszok egyedül, és ezért is van az, hogy annyira nem tudom élvezni a játékokat. Mario Kartban is mi volt? Alig egy hét alatt a semmiből profivá nőttem ki magam, azóta valahogy nem kívánok játszani vele. A régebbi konzolok játékainál valahogy jobban odafigyeltek az egyjátékos módra.

(Importálva a http://smb.gportal.hu oldalról)

Furcsa következtetések

A minap beszélgettünk a Matilddal MSN-en, és firtatta, hogy miért vagyok gyenge GC játékokban. Azt hiszem, hogy a válasz egyértelmű. Mivel én már elég régóta játszok, ezért nekem van viszonyítási alapom. És az összes Nintendo konzol közül a GameCube-ról mondható el részemről, hogy a legkevesebb élményt nyújtotta. Azért sokat Super Smash Bros. Melee-ztem, meg Sunshine-oztam, meg Mario Kartoztam, és a többi, aki visszaolvassa, az láthatja is, és egyszerűen az volt az érzésem, hogy ugyan jót játszottam, de később nincs kedvem elővenni. Nem hinném, hogy bennem van a hiba, meg az én 21 évemben, mert ma is néha előveszem az SNES-t, és végigviszem pl. a Super Mario All Starson belül az egyik játékot. És ott egyértelműen azt érzem, hogy nemhogy jót játszottam, hanem kis idő múlva megint elővenném játszani (persze elő is veszem ^^') De ez nagyon sok mindentől is függ. Most teszem én azt egy 15 éves gyerek, aki teszem én azt 3-4 éve játszik, megint másképp látja a dolgokat. Mert ha ő azt csinálja, vesz egy GameCube-ot, és imádja. És úgy dönt, hogy utólag beszerzi az összes régi Nintendo konzolt, az szeretni fogja a GameCube-ot is mellette. De én, aki már akkor SNES-ezett, amikor a konzol aktuális volt, és aktívan éltem ilyen téren ebben a korban, az teljesen másképp látja a dolgokat. Nekem a GameCube egy olyan konzol, mintha a Nintendo tudja, hogy semmi esélye nincs a PlayStation 2-vel szemben, de mégis szolgálják ki a megmaradt Nintendo fanokat, nesze nektek egy konzol. Még a Nintendo 64 is sokkal életképesebb konzol volt, holott szerintem a cég már akkor tudta, hogy a kazettás rendszernél megmaradni nagy merészség a PlayStation mellett. Szerintem úgy gondolkodtak a Nintendo 64-ről, hogy a szupererős hardware-e miatt majd nagyokat fog szólni az eladásokban, hát ez sajnos nem így lett, és a GameCube számomra egy ilyen “végső elkeseredésben készült” konzol lett. De mi van/lesz a Wii-vel? A Wii egy új életforma. Erről beszélni nem lehet, ezt át kell élni. Szerintem a Wii-ben bele fogok húzni, és nagyon erős leszek, ha érzek életerőt majd a játékokban, akkor tutira elmondhatom majd magamról, hogy profi leszek az összes Wii játékban, ami a tulajdonomba kerül. De ez még a jövő zenéje. Lehet, hogy nem is annyira távoli ez a jövő?

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Az első BigN találkozó

Mert, hogy ilyen is volt. Az András és én szerveztük meg a BigN fórum tagjai között a találkozót, tegnapra. És ezért nem volt itt meghirdetve, mert azt akartuk, hogy csak a BigN fórum tagjai vegyenek rajta részt. De jól összejött a csapat. Össz-vissz 9-en vettünk részt. Én, András, Szabolcs, Annamária, Norbi, Dani, Dávid, Bori és V-ADi. Akkor éjjel 2 órát aludtam, és éjjel negyed háromkor felkeltem. És mivel nem akartam túl sokat várni itthon, ezért úgy döntöttem, hogy az 5.20-as vonat helyett a 4.20-as vonattal megyek. Kevesebb helyen áll meg, kényelmesebb, és jóval kevesebben vannak rajta. Igaz, hogy +IC pótjegyet kellett venni, de több, mint megéri. Tudni kell, hogy a Romániából jövő vonatok 99%-a minimum 15 percet késik, hát nem úsztam meg, késett 20 percet. De mindegy a vonat kényelmes volt. Olyan negyed 8 magasságára érkeztem meg Pestre. Elmentem az Árkádba egy kicsit nosztalgiázni, meg meg akartam nézni a felújított Stadionok, Pillangó utca, és az Örs Vezér Tér állomásokat. Szépen néznek ki. Szétnéztem az Árkádban, hogy teljen az idő. Hamar eljött a 8 óra, amikor visszamentem a kettes metróhoz, elmentem vele a Stadionokig, onnan az egyes villamossal a Mester utáig, és olyan én 8.40 körülre érkeztem meg a Lurdy Házba. Voltam már ott korábban, de csak a King Comicsban mangákat nézni, de most úgy vagyok ott, hogy szétnézek. Jó hely, kellemes légkör. Aztán 8.52-kor mentem a King Comics üzlet elé (amely megjegyzem nem létezett akkor), mert Andrással 9-re beszéltünk meg találkozót. És ilyen pontos legyen valaki! Az órám szerint 9:00:00-re érkezett meg. 😅 Aztán úgy döntöttünk, hogy nem a mozi elé megyünk, ahová szerveztük a gyülekezőt, hanem kerestünk ülőhelyet, egyenlőre 4 főre. Ott elvoltunk, játszottunk. 9.45-re jött meg Szabolcs (Link). Bemutatta DS-re a Zeldát. Nekem tetszett, elsősorban az irányítása. Aztán lementem a moziba, megnézni, hogy van-e esetleg ott valaki, így találtam rá Annamáriára (Kamo). Nagyon helyes, aranyos lány. Akkor fogott kezébe először DS-t, adtam mellé a Mario Kart DS-t. Nagyon ügyes volt. Ahhoz képest, hogy először játszott vele, tényleg nagyon jó. Többször lementem a mozi elé, aztán ott találtam a Norbit és a barátját Danit. Aztán kerestünk egy nagyobb asztalt, mert a 4 személyes hatunknak már kicsi ^^ Aztán mi ott eléggé jól elvoltunk. Volt négyes Mario Kart DS multi. András, Szabolcs, Norbi és én. Meg 4 gép. Az Andrással holtversenyben nyertünk 120-120 ponttal. Aztán élőben szóláncoztunk. 😅 A Szabolcsék ott Zeldáztak, András PSP-zett, én meg Ancsának mutattam meg a Mario játékokat. Fél 2-kor jött meg Truner (Dávid) Elfelejtette a találkozót -_- Amikor megjött, már ő csinálta a Show-t a Sonic Rush-sal. Fél 3-kor el kellett menni Ancsának, és én az Andrással elkísértük egy darabig, mert mi mentünk Ádámhoz (Matilda Mattise) mert elkérte az összes külföldi Nintendós újságomat kölcsönbe, és az András táskája meg túl kicsi volt. A 23-as busszal mentünk, majd negyed óra séta odáig. Majd lejött elénk. Elintéztük a dolgainkat, aztán mentünk vissza. 45 percet mondtunk, hogy annyi időre megyünk el, de 2 óra lett belőle. 😅 Amikor visszaértünk a Lurdy Házba, azt láttuk, hogy elmentek a fiúk. Na mondom szép. El akartak menni a Game Parkba, de Truner mégse ment. Micsoda pe… akarom mondani szerencse. 😅 Visszamentünk, majd fél 5 fele megjött V-ADi, majd 5-kor bagszi. Ott elbeszélgettünk egy kicsit, majd elmentünk a Reálba éjszakára vásárolni, tudniillik bagszinál aludtam éjjel. Aztán elváltunk Andrástól, és mindenki ment a dolgára. Én nagyon jól éreztem magam, nagyon jó volt, és remélem a többiek is nagyon jól érezték magukat. Évszakos rendszerességgel tervezek ilyet csinálni, legközelebb télen lesz valamikor.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

A nagy visszatérés!

Eléggé hangulatember vagyok! És ha nekem valamihez nincs kedvem, akkor az Isten se vehet rá, hogy megcsináljam! Így voltam ezzel a bloggal is. A BigN-es blog több szempontból is jobban tetszett. pl: nem léptetett ki a honlap x idő után (akinek már volt dolga GPortálos oldallal, az szerintem tudja, hogy miről beszélek) meg a BigN-es fórumban egy kicsit magánjellegűbb bejegyzések is vannak! De most úgy döntöttem, hogy mégis visszatérek ide, mert ez mégiscsak az én honlapom! ^^ És látván, hogy egyre többször haladja meg a napi látogatottság a 100-at, arra gondoltam, hogy talán mégsem kéne elhanyagolni teljesen ezt a blogot! Ezen túl (addig amíg meg nem unom ^^’) szelektálva fogom a 2 blogot használni. Ide kerül a gamer részleg, a BigN fórumba a kicsit magánjellegű dolgok, persze nem fogom kiírni a legféltettebb titkaimat -_-‘ Kezdetnek azt csináltam, hogy bemásoltam ide a BigN-es Gamer bejegyzéseket, és ezentúl ideírom a konzolos élményeimet, mint ahogy azt már korábban írtam!

Hamarosan elkezdem írni a szakdolgozatomat! Nem egyetemre, hanem érettségi utáni szakképzésre járok, de itt is megkövetelik a szakdolgozatot! Hogy ez miért annyira fontos? Mert a Nintendóról fogom írni! A lényeg az, hogy én most kereskedelmi technikust tanulok, és a választott témám a márkák küzdelmének bemutatása. Nos azt hiszem, hogy adott a téma: Nintendo vs. Playstation! Már írtam ízelítőt a főmenün “érdekességek”-be, de itt részletesen ki kell fejteni. Min. 15 oldalt kérnek, úgy, hogy nincs benne a cím, tartalomjegyzék, képek és a melléklet! Ez igazán semmiség ahhoz képest, amit az egyetemistáktól kérnek, nekik min. 40 oldal száraz szöveg kell. Elképzelni nem tudom, hogy miért jó 40 oldalt iratni az egyetemistákkal. Most képzeljétek el, hogy egy évben kb. 100 egyetemistának a 40 oldalát kell a tanároknak, vizsgabiztosnak írni, kinek van ennyi ideje? Végülis marketing szempontjából nagyon sokat lehet írni a Nintendo vs. Playstation témáról, persze ezt azért hivatalosabban megfogalmazva! Itt lehet írni a reklámjaikról, magának a konzolnak a felépítéséről, és hogy ez hogyan befolyásolta a vásárlókat. Miért van az, hogy annak idején többen vettek Sonyt, mint Nintendót, és ma már ez miért van (hála Istennek) fordítva! Szerintem simán össze lehet hozni akár 40 oldalt is a témából! És most őszintén: Mi lehet jobb annál, minthogy összekötjük a kellemeset a hasznossal? 😅

Azért Mario Kart DD!!-ztem azóta! Ha megvan az alapok, akkor már csak a pályákat kell kiismerni tökéletesen, és minden adott ahhoz, hogy a legjobbá válj! Egyébként mostanság jöttem rá, hogy nagyon jó, hogy elhagyták az ugrást, mert így sokkal könnyebb driftelni! A Mario Kart DS-ben, nekem nagyon zavaró, hogy ugrik, amikor driftelnék! Ráadásul ott sokkal nehezebben vitelezhető ki az ugrás ugrás után is, vagy csak sokat kell gyakorolni? Visszatérve a GC-s Mario Kartra, csak akkor mondhatod magadat igazán profinak, ha nemcsak előhívod a szellemet, hanem jobbat is tudsz nála. Nagyon kicsi hiányzott, hogy a Peach Beachen ezt elérjem! Ott a szellem kb. 1:20-as időt megy, nekem meg 1:21:7xx időt teljesítettem, még egy driftet kihoz a a tengerparton, még azt kéne megcsinálnom, aztán már meg is lenne előzve! A drift utáni gyorsítás nagyon sokat dob, mert normál esetben még a kanyar után belassít egy kicsit. Egyébként nagyon sokan elhibázzák a driftelést, ennek (az én szemszögemből) a következő az oka. Sokan arra koncentrálnak, hogy jól bevegyék a kanyart, holott nem ez a fontos, hanem arra kell figyelni, hogy ha itt kezdek el kanyarodni, akkor oda érkezek meg. Én ennek segítségével értem el a Baby Parkban a majdnem tökéletesség szintjét, így bátran mondhatom, hogy nekem bevált. 😅

(Importálva a http://smb.gportal.hu oldalról.)