2016. június 25., szombat

Top 25 Nintendo játékzene #16

The Legend of Zelda: A Link to the Past
Hyrule Castle

Kondo Koji, 1991

A Super Nintendós Link to the Past vitt be engem annak idején az egész Zeldás világba. Pedig csak egy ártatlan gondolattal kezdődött, miszerint milyen Nintendós az, akinek nincs jártassága a Zelda játékokban? A The Link to the Past régóta megvolt SNES-re, na mondom, akkor lássuk. 4 órás játék lett a vége. Kell ennél többet mondani? Ehhez a nagyon hosszú játékhoz az is hozzájárult, hogy a Hyrule Castle-ben kezdjük ugye a játékot, és teljesen elragadott a zenéje. És az a zene, aminek rabja leszek, onnastól nincs menekvés. Különben azt vettem észre, hogy Super Nintendóra erős hangzású zenéket írtak, különösen az anyacég játékaira. A dallamok emlékezetesek és erőteljesen szólnak. Ez is közrejátszik abban, hogy a Super Nintendo zenék olyan emlékezetesek. Főleg ez a zene annyira megemelte a Hyrule Castle-béli kalandjaim hangulatát, hogy teljesen elmerültem a játékban, konkrétan észre sem vettem a végére, hogy már 4 órája játszok vele. Ha van játék, amit kötelezővé tennék SNES-re (a Super Mario All-Stars mellett), az a Link to the Past lenne. Már ez a zene is bőven elég indok:

2016. június 24., péntek

GIGA PULSE

A tavaly megjelent Hayashibara Megumi Time Capsule albuma három lemezből áll. A harmadik egy mini-album, mely a "GIGA PULSE" alcímet kapta. Ez az 1990-ben megjelent PULSE kislemez dalait tartalmazza újragondolt változatban. Bár az eredeti kiadványt inkább mini-albumnak mondják, mert nem 2+2 dal van rajta (2 vocal + 2 karaoke változat), hanem 4 új dal. Főleg 1994-ben újra megjelent, ezúton rendes 12 cm-es CD-re mondják ezt, mert rajta mind a négy dal a karaoke verziójával. Annak ellenére, hogy ezek a dalok mai füllel nagyon egyszerűek, már-már kezdetlegesnek mondhatók, mégis szeretem hallgatni őket, mert nagyon jól demonstrálja egy húszas éveiben járó fiatal (nemtől függetlenül) optimista lelki világát, aki kész belevágni a nagybetűs életbe. Ezek mellett egy ígéretes karrier kezdetét hallhatjuk a dalokban. Amúgy nem feltétlen ez a debütáló kislemez, mert 1989-ben jelentkezett már egy kislemezzel, mely a "Yakusoku Dayo" címet kapta, valamint az első dalát még 1988-ban vették fel. De talán az első nagyobb debütálását a PULSE kislemezt tartják.

Alapvetően jó ötlet volt elővenni a dalokat, hiszen tavaly volt a kislemez megjelenésének 25. évfordulója, és gondolom ezek teljes áthangszerelésével akarta ezt megünnepelni. Ez jó ötlet, csak a kivitelezés problémás. Illetve ez így ennyire nyersen nem igaz, mert nagyon jól megmutatja a négy átdolgozott dal, hogy maga Hayashibara Megumi is mennyit változott a 25 év során. Képtelen előadni azt a fajta már-már kislányos naivitást, ami nemcsak egy karrier kezdetét jelzi, hanem hogy Hayashibara Megumi nagy dolgokra hivatott. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen a változást sokszor fejlődés követi, ami megvolt bőven az énekesnőnél. Az igaz, hogy kezdetlegesek az eredeti dalok, Hayashibara-sama énekhangja sem volt akkoriban feltétlen szakmailag fejlett, mégis lehet hallani mögötte egyrészt az a bájt, amivel egy anime-rajongó (vagy Hayashibara Megumi rajongó) szívébe lophatja magát, másrészről meg azáltal, hogy a négy dal két különböző stílusban vannak megírva, már az jelzi, hogy több stílusban megállhatja a helyét. Amúgy a képek is nagyon jól illusztrálják a különbséget. A felső kép az eredeti 1990-es borító képe, a második pedig a Time Capsule borítóról való. Megcsinálták ugyanazt a fizimiskát, amit 25 éve, és borítóra tették. Először megijedtem, mert egyből az eredetire gondoltam, és nem tudtam elképzelni, hogy mi ez? De nem sokkal utána azt gondoltam, hogy ez jó ötlet. Az új változatokkal alapvetően az a baj, hogy mostani énekhangjával nem hangzanak jól a dalok. Legfeljebb koncerten tudnám elképzelni ezeket a dalokat ebben a formában, de ezeket tényleg csak úgy jó hallgatni, hogy benne van annak a naiv, álmodozó lánynak a lelki világa, ezt ma már nyilván nem tudta visszaadni. Még az sem ment a dolgon, hogy az új hangszerelésben több az élő hangszer, mert annyira egyszerűek ezek a dalok, hogy azokat sehogy nem lehet máshogy előadni, csak szintetizátor kísérettel, legfeljebb gitárszólóval fűszerezve. Valószínűleg nekik is az volt a céljuk az újrahangszereléssel, hogy megmutassák, hogy mennyit változott az énekesnő 25 év alatt (miután a Time Capsule borítója is ezt hivatott illusztrálni), meghallgatom, ha ez a négy szám van soron, de annak ellenére, hogy a célját elérte, nem szeretem az új változatokat.

Top 25 Nintendo játékzene #17

Pilotwings Resort
Hang Glider

Ito Asuka, 2011

Gyakran lenyűgöz, hogy a kisebb játékokhoz is milyen nagyszerű zenéket szereztek a Nintendónál. A Pilotwings Resort nyitócím volt Nintendo 3DS-re, mely egy ügyességi játék, valamilyen légi járművel (nem feltétlen repülővel) kell a Wuhu Island légterében a pontokon átmenni, amik természetesen különböző helyeken vannak. Hangulatos játék, kifejezetten szeretem. Ennek az egyik zenéje a Hang Glider, ami akkor szól, amikor olyan küldetést választunk, amit vitorlázó repülőgéppel kell teljesíteni (glider). Mivel maga a gépezet is lassan, nyugodtan jár, a zene is ilyen. Nagyon megemeli a játék hangulatát, kellemes dallama van, szinte alfa állapotba helyez, amikor ezen zene alatt játszok.

2016. június 23., csütörtök

Top 25 Nintendo játékzene #18

The Legend of Zelda: Ocarina of Time
Water Temple

Kondo Koji, 1998

A legismertebb dungeon az összes Zelda játék dungeonjai közül. Sokan nem szeretik, de a mai napig kiállok amellett, hogy az egyik legjobb. Nagyon szeretem, annak ellenére, hogy rengeteget kell járkálni benne, vízszintet változtatni, cipőt, ruhát cserélni, de a hangulata valami eszméletlen. És nem olyan nehéz. Bár azt bevallom őszintén, hogy amikor annak idején először harcoltam meg a főellenséggel, Morphával, szabályosan megrázott lelkileg, hogy felkapja Linket, összeszorítja, és eldobja a harctér szélére. Ez csak első látványra sokkolt, de emlékszem, hogy valahányszor megjelent Ruto a játékban (akit meg kellett menteni ettől a főellenségtől) mondtam magamban neki, hogy érted szenvedtem meg ennyit.

Most egyébként kicsit újraélem lélekben a Zeldás korszakot, mert toldozom-foltozom a blogot, nagyon sok a felesleges címke, tag, ezeket törlöm postonként egyesével. És amikor elértem a 2008-as blogpostokat, amikor nagyon erős Zeldás korszakom volt, újra megéltem azt az időszakot, és elképzeltem, hogy mennyire jó lenne ismét olyan nagyokat Zeldázni, mint annak idején. Még suliból is ellógtam, annyira bele voltam zúgva az egész szériába. Az Ocarina of Time meg önmaga egy külön játékélmény, amiről könyvet lehetne írni. Nem véletlen a 97% körüli átlag a világ tesztjeiben. Most is beleborzongok, ha eszembe jutnak azok az önfeledt játékidők. A Zelda volt az a játékszéria, mely nagyon hosszú idő után több órás játékra inspirált egyhuzamban. Volt, hogy 4-5 órát is játszottam szünet nélkül, ez nekem nagyon soknak számít. Ha valaki nagyon véletlenül nem tudná miről van szó, ízelítőként álljon itt a Water Temple zenéje. Nem árulok el nagy titkot, hogy fogunk még OoT-vel találkozni a későbbiekben.

2016. június 22., szerda

Tervezett játékok vásárlása Wii Virtual Console-on

Tegnap este átnéztem Wii-n, hogy mik azok a játékok, amiket megvennék. Bővülni úgysem fog már, ezért úgy döntöttem, hogy amint lesz lehetőségem, veszek Wii-re régi játékokat. Összeírtam, mik azok a játékok, amik érdekelnek, elkezdtem írni a listát, és döbbenten láttam a végére, hogy igencsak megszaladtam a kívánságlistával. És hogy miért pont Wii-re? Hogy az európai változatukat is élvezhessem a játékoknak. Az igaz, hogy vannak hátrányaik, például lassabb, meg váltott soros, de a hogy teljessé tegyem a listát, azért megéri. Na meg bővíthetem a videojátékos látókörömet, tapasztalatomat. Nem utolsósorban vannak olyan játékok, melyek Wii U-n (még) nem elérhetők. Íme a lista.

NES

  • The Adventures of Lolo 1
  • The Adventures of Lolo 2
  • Balloon Fight
  • Castlevania
  • Castlevania II: Simon's Quest
  • Castlevania III: Dracula's Curse
  • Donkey Kong
  • Donkey Kong 3
  • Donkey Kong Jr.
  • Donkey Kong Jr. Math
  • Double Dragon
  • Double Dragon II
  • Final Fantasy
  • Ice Climber
  • Ice Hockey
  • Kid Icarus
  • Megaman
  • Megaman 3
  • Megaman 4
  • Megaman 5
  • Mario & Yoshi
  • NES Open Tournament Golf
  • Pac-Man
  • Pinball
  • Smash Table Tennis
  • Urban Champion
  • Volleyball
  • Wrecking Crew

SNES

  • Aero the Acrobat
  • Aero the Acrobat 2
  • Final Fantasy II
  • Final Fantasy III
  • Kirby's Dream Couse
  • Kirby's Fun Pak
  • Kirby's Dream Land 3
  • Kirby's Ghost Trap
  • Mario's Super Picross
  • Megaman X
  • Megaman X2
  • Pilotwings
  • Prince of Persia
  • Space Invaders
  • Super Castlevania IV.
  • Super Metroid
  • Super Punch-Out!

N64

  • Bomberman Hero
  • Cruis'n USA
  • Kirby 64: The Crystal Shards
  • Lylat Wars
  • Pokémon Puzzle League
  • Pokémon Snap

És ezek csak a Virtual Console játékok. WiiWare-re is van jónéhány, amit letöltenék. Például a World of Goo vagy a Fast Racing League. Lássuk statisztika-szerűen, hogy hány játékról van szó?

  • NES: 27 db, ez összesen 13.600 Nintendo pont (az egyik játék 600 pontos)
  • SNES: 17 db, ez összesen 13.600 Nintendo pont (ezt jól összehoztam. :D)
  • N64: 6 db, ez összesen 6.000 Nintendo pont

Tehát összesen 33.200 Nintendo pont kellene ezekre a játékokra. 1.000 pontot 7 fontért lehet vásárolni, így ez összesen 231 font lenne, forintra átváltva körülbelül 91.707 forint lenne egészen pontosan 50 db. játékért. Lehet elkezdeni gyűjteni...

Top 25 Nintendo játékzene #19

Super Paper Mario
Gap of Crag

Sekigawa Chiba & Mitome Naoko, 2007

A mai zene abból a szempontból egyedi, hogy nemcsak maga az alkotás nagyon jó, de a pálya története teszi igazán érdekessé, ahol ez a zene hallható. Az 5. fejezetben járunk, ahol elrabolták az ősembereket a Floro Sapiens-ek, vagyis az értelmes virágok. És nekünk kell a gonosz virágoktól megmenteni az ősembereket. Az még hagyján, hogy már így olvasva is debil az egész, de képzeljétek el, látni a játékban milyen volt. Sírtam a nevetéstől. Aztán rájön ez a fantasztikus zene, határozottan a Super Paper Mario legjobb része az 5. fejezet. 2009 végén játszottam végig, és azt sajnálom, hogy maga a játék nem játszatja magát többször újra. Egyszer végigvittem, és többször neki akartam veselkedni, de semmi motivációt nem éreztem a végigjátszására. Pedig tele van egyedi és debil ötletekkel, amivel igazán emlékezetessé teszi a játékot. Például virágok rabolnak el embert. Kell ennél több?

2016. június 21., kedd

Kell egy kis időt adni nekik

Az utóbbi időben két olyan animét is elkezdtem, ami az elején nem nagyon fogott meg, de aztán egészen megszerettem őket. Ezek a Mahoraba ~Heartful Days~ és a Kamen no Maid Guy. Alapvetően két teljesen különböző kategória, de már az első részekben láttam bennük fantáziát, aztán, ahogy néztem az újabb részeket, egyre jobban tetszett.

A Mahoraba egy kedves, aranyos anime, egy bérház lakóinak történetét mutatja be. Ide költözik be Shiratori Ryuuhi, a 18 éves srác, és azért költözött Tokióba, mert gyerekkönyvíró szeretne lenni, és tanulmányai terelték a japán fővárosba. Hamar rájön, kikkel költözött össze, a szomszéd házakban különböző flúgosabbnál flúgosabb egyének laknak. Már a házmester lány sem átlagos: Aoba Kozue alapvetően egy kedves, szeretetre méltó lány, aki lesi a lakók kívánságát. Csak van egy furcsasága: Ha megijed valaki a közelében, ő maga is sokkot kap. Elájul, és egy új ember személyében ébred fel. Négy különböző személyisége van, mindegyik jelentősen különbözik a valódi karakterétől. És nem is tudnak egymásról. Tehát amint Kozue-chan valódi személyéhez tér, nem érti a történéseket maga körül, és hogy hogy kerül oda. Megjelenik benne a harcos lány, aki nem nézi el, hogy Shiratori-kun ennyire puhány és mindenáron férfit akar faragni belőle. Aztán ott van még a 6 éves kislány személye, aki imád rajzolni... csak épp nem rajzlapra. Képes összefirkálni az asztalt, a falat, bármit, csak hogy kiélje rajzolási szenvedélyét. Jelen van még a cosplay-mániás csaj Kozue-chan testében, aki mint egy "divatdiktátor" kénye-kedve szerint egy általa megfelelőnek gondolt karakter ruházatába öltözteti áldozatát. Végül a negyedik lány, aki nagyon félénk, ritkán fordul elő. 13 részt látva még egyszer sem találkoztam vele. És ha ez még nem lenne elég, a többi lakó is nagy egyéniség, külön harci feladat lesz velük is kijönni.

A legtöbb poénnal talán Chanohara Tamami szolgál, aki annak ellenére, hogy csodagyerek, egyáltalán nem érdeklik a tudományok. Rajongásának tárgya maga a házmester lány, akiért képest mindent megtenni. A gonoszsága tetszett meg. Különleges képessége ugyanis, hogy bárkit megtalál kínos pillanatában és elkapja őt a fényképezőgépével. Utána pedig azzal fenyeget, ha nem teszi meg, amit szeretne, akkor körbeviszi a házban a fényképet, és akkor de kínos lesz, ha megtudják a többiek... Áldozata akkor sem lélegezhet fel, ha megkaparintja a fényképet, mert rendszerint több van belőle. Ezzel mindig eredményt ér el. Amúgy a csukott szeme és negédes mosolya csak még cinikusabbá teszi őt. Meglepett, amikor olvastam, hogy Horie Yui adja a hangját. Annyira nem rajongok érte, inkább csak énekesnőként ismerem néhány dalát, de annyira soha nem ragadott meg, hogy komolyan foglalkozzak vele. Maga a karakter csak idővel vált szimpatikussá, ugyanis a 6. részben nem tetszett, ahogy bemutatkozott. Fényképezőgép ugyan nem volt a kezében, mégis el tudta éri, hogy Shiratori-kun segítsen neki a dögnehéz virágot hazacipelni az iskolából, mert ha nem, olyanokat mond róla a többieknek, hogy utána az ég kegyelmezzen neki. Ami nem tetszett, hogy bár hordta a virágot, ennek ellenére mondta az osztálytársainak a pletykákat Shiratoriról. Ez volt az egyetlen negatív megnyilvánulása, utána már sokkal inkább poént csináltak ebből a fenyegetőző dologból.

Van egy másik csaj, aki hasonlóan negédes arccal szokott fenyegetni: Shiratori tanára. Ha valaki nem csinálja meg a feladatot, tesz róla, hogy az egy életre szóló leckét kapjon. Csak annyit hallunk, hogy a szerencsétlen diák (Igen, Shiratori is volt már áldozat) jajveszékelve kiált a szertárból. Hogy a tanár mit csinál vele, az a fantáziánkra van bízva. O_O De visszatérve a békés bérházunkba, a többi lakó is külön egyéniség. Ott van például Momono Megumi, aki a legnagyobb partyarc. Mindig ő szervezi a bulikat, ezek alkalmával ő néz leggyakrabban a pohár fenekére. Külön említést érdemel Kurosaki Sayoko és Kurosaki Asami anya-lánya páros, ahol inkább Asami neveli az anyját. Sayoko ugyanis hihetetlenül passzív, de azt nagy lendülettel csinálja. Képes bárhol elaludni, és rendszerint a veranda alatt érzi jól magát. A 12 év körüli kislánya próbálja jobb belátásra bírni, és egy kis életet lehelni belé. Egyébként rettenetesen szegények, semmi bútor nincs a házukban, mindent dobozokba pakolnak. Ennek ellenére Asami hihetetlenül optimista és mosolygó kislány, aki bizakodva néz a jövő elé. Az utolsó házban szintén egy páros lakik, név szerint Yuiko Haibara és Ryuusei Johnny, egy férfi, aki olyan szinten elszigetelte magát a külvilágtól, hogy helyette a kezére húzott Johnny nevű plüsskutya beszél.

Inkább a szereplők egyéni történetei szolgáltatják a háttérsztorit, amúgy epizodikusak a részek. Ez azt jelenti, hogy egy adott részben van egy történés, és az le is zárul azalatt a kb. 20 perc alatt, amíg az adott epizód tart, a következő részre pedig új sztori kezdődik el. Semmi komolyra nem kell számítani, az egész anime egy könnyed kikapcsolódás, bátran ajánlom bárkinek. Érdekessége számomra, hogy ezt is a zenéje miatt kezdtem el nézni, az ending ugyanis Yonekura Chihiro: Boku no Speed de című dal, ami egy kellemes dal, de az animét sokkal jobbnak gondolom, mint amilyen a dal maga. Lényegében az anime elnyomta a zenét számomra. Meghallgatom, de amúgy maga a dal nem nagy szám. Vannak az énekesnőnek jobb dalai is. Az opening pedig Saeki Mio és Shiraishi Ryoko duettje, mely a Daiji Da-I-Ji címet kapta. Ez is aranyos, kedves szám, de nem nagy eresztés. A kfn-t azért megcsinálom belőle, hátha lesz kedve valakinek elénekelni karaokén.

A másik anime a Kamen no Maid Guy. Ez is hasonlóan vicces, mint a Mahoraba, de a hardcore, elmebeteg fajtából. Nagyon pihent agya lehetett a kitalálójának, nemcsak hogy tele van ecchi, fehérneműs, lenge ruházatú csajos jelenetekkel, hanem a szituációk is hihetetlen morbidok. Maga háttérsztori is elég érdekes. Van a hihetetlenül gazdag nagypapa, akinek brutális mennyiségű vagyona van. Persze sokan rá akarják tenni a kezüket, családtagjait sorra "kísérték el" odaátra, míg két unokája a 17 éves Fujiwara Naeka és öccse, Fujiwara Kousuke maradtak életben. Naekának nagy mellei vannak, amivel kivívja fiútársai szimpátiáját, Kousuke pedig hikikomori. Saját magára teljességgel igénytelen, de a csajokat persze imádja. Naeka csak egy átlagos tinédzser lány akarna lenni, de a hatalmas vagyon rá fog szállni, ha 18 éves lesz. Persze többen az életére akarnak törni, őt megvédvén fogad fel a nagypapa két cselédet. A kétajtós szekrény termetű Kogarashit, és a látszólag sokkal szerényebb Fubukit. Kogarashit, amint megláttam, azonnal kedvenc karakterré tettem a My Anime List profilomban. Eszméletlen személyiség. Férfi cseléd, aki kétméteres magassága és ördögi tekintete ellenére hihetetlenül segítőkész és hűséges. A baj ott van, hogy nem sokat tud arról, hogy viszonyuljon az emberekhez, és oly módon áll a lányok rendelkezésére, hogy az mindig kínos a számukra. De azért Fubukit sem kell félteni. Ártatlan tekintete ellenére mindig kéznél van nála egy szögekkel telerakott bunkósbot, azzal teszi helyre zaklatóit, természetesen legtöbbször Kogarashit. Kell ennél többet mondani, hogy érzékeltessem, mennyire elborult animéről van szó? A háttértörténet is inkább csak muszájból van, semmi baja nem lesz a csajnak (szerintem... eddig 6 részt láttam a 12-ből), de Kogarashi jelenlétére nagyon jó alibi volt. Nagyon bírom őt, és a "kukuku"-féle nevetését. Itt is epizodikusak a történések, de azok hihetetlenül debilek. A második rész például arról szól, hogy mindenkinek nagyon jól sikerült a matek dogája, egyedül Naekáé lett gyenge. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy fordított arányosság van a mell mérete és a matematika tudás között. Tehát, minél nagyobb a melle valakinek, annál butább a matekhoz. Ezután lapított mellekkel megy be az iskolába, hátha attól okos lesz. De persze ez mit sem ér, kiold az, amivel lelapította melleit, mindenki meglátja azt, amit ideális esetben csak intim közben mutatnak meg a csajok. A hatodik rész pedig arról szól, hogy nem férnek be a liftbe, mert az állandóan jelez, hogy túl nagy a súly. Pont Naekánál riaszt be. A társaság meg nekiáll fogyókúrázni. Természetesen sehova nem kell lefogyniuk, soványak a lányok, csak voltak rajtuk kívül mások is a liftben. A két lánynak zombis arca lesz a sok diétától. Ilyen és ehhez hasonló morbid történések vannak az animében. Kogarashi röntgen szemével pedig a csajok intim részeibe is betekintést nyer. Egyébként a beszólásait a mély hangja teszi igazán viccessé, azzal a hatalmas termetét emelik ki, de butaságokat mond, és a "kukuku"-féle nevetésétől biztosan nem marad szárazon a szemem olyan nevetési ingert vált ki belőlem. Először úgy voltam az animével, hogy na egy újabb Ecchi-jelenetektől dús alkotás, de a debil és morbid jelenetek nagyon viccessé tették számomra az egészet. Néha nagyon is megéri a zene miatt kiválasztani egy animét, az endingjét ugyanis Fukuyama Yoshiki (JAM Project tag) énekli és Work Guy!! a címe. Extrém heavy metal dal, nagyon jól jellemzi Kogarashit, ugyanis róla szól. Az opening előadója KOTOKO, nem vagyok feltétlen oda a stílusáért, ez a dal sem jött be annyira, de az ending egy mestermű. Az animáció pedig nagyon jól megmutatja, hogy milyen Kogarashi, és hogy miért rettegnek tőle a csajok. Aki szereti az elborult animéket, az mindenképp nézze meg a Kamen no Maid Guy-t, nyugodtan ki lehet venni az i betűt a címből is, az is tökéletesen helyt álló.

Top 25 Nintendo játékzene #20

Pokémon HeartGold / SoulSilver
Olivine Lighthouse

V.A., 2009

Úgy vagyok a Pokémon játékok zenéivel, hogy a maguk nemében nagyon jók, kellőképp emelik az adott játék hangulatát, de nem tudok igazán úgy kiemelni olyan zenét, amit minden idők egyik legjobbjának gondolok. Illetve van egy, amit nagyon jónak tartok, ez a Pokémon HeartGold / SoulSilver játékpáros Olivine világítótorony zenéje. Elég sokáig eljutottam ebben a játékban, és ez a világítótorony volt az, ahol a zenéje miatt élveztem, hogy elakadtam, és nem tudtam, merre kell menni. Bevallom őszintén amikor már végképp nem jutottam dűlőre, akkor már utánanéztem, hogy merre kell menni. Akkor már úgy éreztem, hogy túl sok az élvezetből, és szeretnék tovább menni, de sehogy nem találtam meg a kiutat. A teljesség kedvéért meghallgattam az eredeti zenét Gold-ból. Hát, azt gondolom, hogy egy átlagos zenéből csináltak egy nagyon jót. Valószínűleg nagyobb Pokémon rajongók mást emeltek volna ki, nekem ez jött be a legjobban:

2016. június 20., hétfő

Top 25 Nintendo játékzene #21

Kirby's Adventure
Grape Garden

Ando Hirokazu & Ishikawa Jun, 1993

Íme egy újabb 8 bites remekmű. A Kirby's Adventure zenéje is remek bizonyíték arra, hogy egyszerű hangzásból is lehet hangulatos dallamot kihozni. Ez a 4. világ, a Grape Garden zenéje. A játék érdekessége amúgy, hogy a különböző világok neveit úgy találták ki, hogy azok kezdőbetűi megegyezzenek. Így van például Butter Building, Vegetable Valley, Yogurt Yard és hasonlók. Semmi köze nincs a pályákhoz az adott ételhez, a negyedik világ pályái sem szőlőföldeken át vezet, ezt egyszerűen így találták ki. A játék pedig magasan ajánlott, garantáltan Kirby rajongóvá tesz. Ízelítő gyanánt álljon itt az általam legjobbnak tartott zene.

Egy meg nem írt ismertető

Talán túlzottan drámai a cím, semmi nagy dologról nincs szó. Annyi történt, hogy mivel láttam, hogy nincs valami sok ismertető az AoiAnimén, ezért úgy döntöttem, hogy legjobb tudásom szerint segítem őket. Szétnéztem, hogy melyik az az anime, amiről nincs fent ismertető, és szívesen írnék róla. Láttam a P betűnél, hogy nincs Prince of Tennis. Elkezdtem Wordben írni. Azért nem az oldalon, mert ha esetleg nem tudom befejezni, vagy nem jön több mondat (ihlet), de nincs befejezve, akkor mentsek. Semmi ilyen akadály nem volt, be tudtam fejezni, aztán amikor küldeném be az ismertetőt, láttam, hogy japán címet is meg lehet adni. Ekkor esett le, hogy hoppá, "Tennis no Ouji-sama"-ként nem néztem meg, és mint kiderült, hiba volt, mert ezen a címen van kint. Mondjuk hibának nem mondanám, mert nem volt elfecsérelt az idő. Azért sem, mert azért a nemrégiben megírt blogpost után is sokat gondolkodtam az animén. Valahol éreztem, hogy nem feltétlen helyén valók azok a kritikák, amiket megfogalmaztam, hiszen ha ilyen egy sportanime, akkor így kell nézni őket, és nem a való élet teniszéhez kell hasonlítani. Itt hibáztam, ezt elismerem. Igyekeztem ennek fényében megírni az ismertetőt. Ugyan egy mondatos utalás mégis lesz rá a teljesség kedvéért, de átértékeltem magamban néhány dolgot az anime kapcsán. Tehát helyesbítés gyanánt is jó, ha ide kikerül, meg hát itt megmutathatom, hogy ha írnék ismertetőt, az hogy nézne ki.

Hazaérkezett Amerikából a 12 éves Echizen Ryoma, aki az ottani egyik teniszakadémia csapatát erősítette. Jó néhány bajnokságot megnyert, és úgy tűnik, túl nagy falat a japán teniszezőknek. Bekerül a Seishun Gakuen (röviden: Seigaku) nevű teniszakadémiára, ahol lehetősége is akad azonnal megmutatni a tudását: megsemmisítő vereséget mér az egyik teniszerőre.

A Seigaku tagjainak mindennapjait követhetjük figyelemmel. Annak ellenére, hogy Ryoma-kun hihetetlenül beképzelt és pökhendi, mégis megszeretik őt a csapattársai, hiszen szinte mindig győzelemre viszi a csapatát. Történet tekintetében alapvetően két részre osztható az anime. Egyrészt láthatjuk a csapat felkészülését, edzéseit, betekinthetünk az életükbe. Mindenkiről megtudhatunk érdekességeket, melyek által még közelebb kerülhetnek hozzánk. A sztori másik főszála a nemzeti bajnokságok, ahol a Seigaku megmérettetik, az ország más akadémia tagjaival.

A főszerelőkről bővebben:

Echizen Ryoma: 12 éves srác, aki egy amerikai akadémián tanult teniszezni. Láthatóan kemény embert faragtak belőle, ugyanis nemcsak kiváló játékos, de nagyon hűvös személyiség. Egyedül a csapatkapitányt, Tezukát tiszteli, meg a macskáját, Karupint szereti nagyon. Rideg személyisége ellenére népszerű, hiszen a meccsein mindig a legjobbját nyújtja, ezáltal győzelemre viszi a csapatát.

Tezuka Kunimitsu: A Seigaku csapatkapitánya, szigorú és következetes. Döntésein csak indokolt esetben változtat. Ő az, aki meglátja Ryoma-kun valódi képességét, és folyamatosan bátorítja, hogy fejlődjön. Komoly csuklósérülés miatt az egy időre Németországba utazik rehabilitációs kezelésre.

Fuji Shuusuke: Alapvetően egy nagyon kedves srác, aki látszólag gondtalan. Mérkőzéseken ezzel ugyanezzel az attitűddel legtöbbször megalázó vereséget mér az ellenfeleire. Szinte mindig csukva van a szeme, csak akkor nyitja ki, amikor komoly baj van. De akkor fenyegető a tekintete, és haragja elől nincs menekvés.

Inui Sadaharu: Napszemüvege mögött pókerarccal szemléli az eseményeket. Hihetetlen intelligens, mániája, hogy mindenkiről jegyzeteket ír, ennek alapján találja ki a stratégiáit az adott ellenfél játékossal szemben. Csak az adatoknak és a számolnak él. Érdekesség, hogy különböző zöldségekből összeturmixolt itallal fenyegeti a vesztes játékost, aki rendszerint elájul tőle.

Kaidoh Kaoru: Ryoma mellett ő a másik rideg személyiség, aki rendszeresen hajba kap Momoshiróval. Kellemetlen teniszjátéka van: Agresszív, elsődleges célja az ellenfél játékos kifárasztása.

Kawamura Takashi: Apjának Ramen-standja van, neki szokott besegíteni, de sokkal jobban szereti a teniszt. Agresszív alapvonal játékos, mindig amikor teniszütő kerül a kezébe "BURNING!" felkiáltással tűzbe hozza magát, onnantól az ég kegyelmezzen az ellenfelének. Néha japánokra jellemző sajátossággal beszél angolul.

Kikumaru Eiji: Annak ellenére, hogy az idősebbek táborát erősíti, kifejezetten laza, már-már gyerekes személyisége van. Szeret mások nyakába ugrani, Ryoma-kunt pedig chibi-nek hívja a kora miatt. Tipikus páros játékos, Oishi-vel együtt alkotják az aranypárost. A meccseket nagyon komolyan veszi, játékát különböző akrobatikus mozgásokkal színesíti.

Momoshiro Takeshi: Alapvetően mindenkihez kedves, de lobbanékony természet. Sokszor magára veszi, amit Kaoru mond, ezért gyakran összevesznek. Eleinte egyesben játszott, majd átment párosba. Ő alkalmazza a legtöbb trükköt a játékai során, gyakran hibára kényszeríti ellenfelét.

Oishi Shuichiro: Ő lesz a csapatkapitány-helyettes, amíg Tezuka rehabilitáción van Németországban. Szívén viseli csapattársai lelki dolgait, gyakran segít nekik a bajban, ezért megkapta a „Seigaku-mom” becenevet. Eiji-vel szokott párosban játszani, együtt alkotják az aranypárost.

Az anime rendkívül hosszú, 178 részes, ez idő alatt több új szereplővel is találkozhatunk. Az anime nemcsak a sportág szépségeit mutatja be, de az árnyoldalaiba is betekintést nyerhetünk, azáltal, hogy néhány olyan szereplő is feltűnik, akinek csak a győzelem a cél, és ezért képes átgázolni mindenkin. Az elején még kifejezetten emberiek a különböző teniszmérkőzések, viszont, ahogy haladunk előre a történetben, úgy dominálnak egyre inkább a különböző shounen elemek, ezáltal egyre kevésbé valósághűek a meccsek.

Ennek fényében talán nem ajánlható az anime azoknak, akik a sportanimékre jellemző sablonok miatt kerülik ezt a stílust, mindenki más nagyon jól fog szórakozni rajta. Korához képest meglehetősen szép anime, és a szereplők változatos jellemének köszönhetően mindenki találhat magának kedvenc karaktert. A zenék is nagyon jóra sikeredtek, mind az openingek, mind az endingek valamint az innerek is kellőképpen hangulatossá teszik az animét. A zenei repertoár emellett is hihetetlen széles, hiszen rengeteg character song van.